3. rész / A nagy találkozás/

"A hideg rizst és teát el lehet viselni, de a hideg pillantást és szavakat nem."

/közmondás/

Nem tudtam aludni. Talán az új hely,a szokatlan ágy, vagy az izgalom miatt, de az éjszaka közepén hajnali egykor felébredve felültem az ágyban. Eszembe jutott az árvaház... Vajon hiányzom nekik? Mit gondolhattak mikor eljöttem?

Nehezen tudtam elszakadni attól az élettől, megvolt szokva hogy este 9 után senki nem jöhet ki a szobájából. Megvolt adva, hogy meddig lehet felkapcsolva a lámpa, hogy mikor kell felébredni, ez mind mind állandó volt, és ez egy csapásra eltűnt ahogy kiléptem onnan.

Hirtelen gondolattól vezérelve kibújtam a takaró alól és a papucsomba belebújva kinéztem az ablakon. Tiszta volt az ég, teli csillagokkal. Olyan fényesen ragyogtak és olyan nagyok voltak, még sosem láttam ilyen hatalmasnak őket. Kinyitottam az erkély ajtót és kiléptem a levegőre. Midlandben sosem volt lehetőség éjjel kint ülni, épp ezért most hihetetlen szabadnak éreztem magam. Mint egy madár akit kiengednek a kalitkából és elrepül. Csapkodva a szárnyaival repked, oda megy ahová csak akar, nincs ami megakadályozza.

Szemem lehunyva elmosolyodtam. Csak széttártam a karom és vettem egy nagy levegőt. Szabadnak, elégedettnek és boldognak éreztem magam.

Frankie ugyan már megmutatta a házat de akkor nem sokat láttam belőle, így most teszek egy kört. Tudom hogy az emeleten a hálószobák vannak így elsősorban a földszintet céloztam meg. Próbáltam halkan végig sétálni a folyosón és gyorsan lesiklani a lépcsőn. A konyhába vezetett az első utam. Olyan szép és nagy volt. Szinte láttam magam előtt ahogy Denise ott sürög forog a nagy családi ebédekre készülve aztán ahogy lehunytam a szemem láttam magam előtt ahogy segítek neki és elmosolyodtam. Végig simítottam a pulton és vettem egy nagy levegőt. Mióta vártam már erre, hogy ilyen életem lehessen, hogy legyen egy anyukám akivel együtt főzhetünk és segít a háziban vacsora után. Csodás érzés volt tudni hogy mindez valóra válik.

A konyhából a nappaliba mentem ahol körbe jártam az összes falat, megnéztem a képeket amik nagyrészt a Jonas családot ábrázolták. Az egész szobát csak a hold fénye világította be. A kandallóról levettem egy képet és leültem a kanapéra. A négy fiú és Kevinék voltak rajta . Mind mosolyogtak, boldognak tűntek. Végig néztem mindegyik fiút, meg vizsgáltam őket pontról pontra. Mind nagyon kedvesnek tűntek, mégis ahogy visszanéztek rám arról a képről, fura aggodalom lett úrrá rajtam. Nem is tudtam mit gondoljak, nem tudtam mi ez az érzés pontosan, de megijesztett.

- Nem tudsz aludni?- hallottam meg Denise hangját mire összerezzentem. Hátrafordulva megláttam ahogy a falnak támaszkodva figyel. Összehúzta köntösét és közelebb jött.- Jól vagy?- kérdezte halkan miközben leült mellém.

- Igen, csak, felriadtam és gondoltam körbe nézek a lakásban. Ugye nem baj?- néztem rá félve mire elmosolyodott majd átkarolva vállam magához húzott.

- Dehogy baj, de holnap is körbe járhatod a házat, illetve amikor csak akarod, szeretném ha minél előbb otthon éreznéd magad.

- Köszönöm.- mondtam halkan.

- Mit nézegetsz?- kérdezte mire megmutattam a képet.

- Olyan mintha egy tökéletes családot látnék és mikor ezt a képet megláttam olyan fura érzésem lett.

- Milyen?

- Nem is tudom, mintha én nem illenék a képbe.

- Ez butaság.- simogatta hátam.

- Tényleg az?- néztem rá mire végig simított arcomon és mosolygott.

- Persze hogy az. Nálad jobban senki nem illik ebbe a képbe.

- Ezt ők is így gondolják majd?- mutattam a képen látható 3 idősebb fiúra.- Tudom hogy Frankie befogadott, de talán azért mert ő tudott rólam. Félek hogy ha a többiek vasárnap idejönnek és meglátnak engem akkor elutasítóak lesznek.

- Tudod próbáltuk úgy nevelni a srácokat hogy elfogadóak legyenek. Talán fura lesz nekik és szokatlan de szerintem gyorsan megtörik a jég köztetek. Mind három fiúnak hatalmas szíve van. És oda lesznek érted. Ne töprengj ezen, szeretném ha nyugodtan aludnál és nem aggódnál emiatt, jó?

- Rendben.- néztem rá majd megöleltem.- Tudod még senki nem bánt velem olyan jól mint te.

- Jajj drágám, pedig te annyira szeretetre méltó lány vagy. Amikor aznap összeakadt a tekintetünk is ez jutott eszembe először. Nem tudom az előző két család miért nem tudott téged értékelni, de megígérem hogy én mindig melletted állok majd, rendben? Rám mindig számíthatsz, és persze Kevinre is. Ő is nagyon örül neked, csak ő férfi, és tudod a férfiaknak kell egy löket hogy kimerjék mutatni az érzéseiket. De tudom hogy ez neked nem jelent gondot. Őt is elbűvölted, kell neki egy kis idő míg ezt bemeri vallani.- mosolygott mire halkan felnevettem.- Tudod mit, menjünk fel és feküdjünk le. Holnap elmegyünk vásárolni, meg teszünk egy nagy sétát a parton, és ahhoz hogy mindezt megtudjuk tenni ki kell pihenned magad.

- Ez igaz.- mondtam majd felálltam és a képet visszaraktam a helyére.- Mehetünk.

- Indulás.- karolta át vállam. Szép lassan felandalogtunk az emeletre majd egészen az ágyamig kísért. Mikor lefeküdtem betakart majd még lehajolt és adott egy puszit a homlokomra.- Szép álmokat, Annie.- suttogta.

- Jó éjt.- válaszoltam majd oldalra fordultam és lehunytam a szemem. Még hallottam hogy csukódik az ajtó majd mély álomba zuhantam.


Denise szemszög...


Miután Annie lefeküdt visszamentem lefeküdni. Ahogy bebújtam az ágyba Kevin felém fordult.

- Én ébresztettelek fel?- kérdeztem halkan.

- Nem, vagyis nem tudom, mikor felébredtem már nem voltál itt, hol voltál?

- Felriadtam és benéztem Anniehez de nem volt az ágyában.

- Hol volt?- ült fel Kevin mire elmosolyodtam.

- Nem tudott aludni, így járt egyet a házban, a nappaliban találtam meg. A kandallón lévő családi képet nézegette.

- Hogy érzi magát?

- Fél hogy nem illik a családunkban. Persze mondtam neki hogy nem kell félni mert mindenki elfogja fogadni és gyorsan megszeretik majd de kicsit azért félek. Mi van ha a srácok rosszul fogadják? Nem akarom hogy fájdalmat okozzanak neki.- mondtam mire Kevin megfogta kezem és elmosolyodott.

- Te máris nagyon szereted igaz?

- Igen.

- A fiúk nos...valószínűleg meglepődnek majd, talán kell nekik egy kis idő hogy felfogják mostantól van egy hugicájuk, de még most sem gondolom hogy hibát követtünk volna el azzal hogy nem mondtuk el nekik. Ha nem úgy reagálnak akkor Anniet kimenekítjük és megbeszéljük velük. Majd beavatjuk Frankiet is.- mondta férjem ami kicsit megnyugtatott.

- Olyan csodás lány, komolyan nem értem hogy bánthatták az előző családnál. Mikor ránézek csak azt látom a szemében, hogy mennyire vágyik egy kis szeretetre és törődésre, hogy megöleljék. És talán még nem szokta meg itt de szerintem tudja hogy jó helyen van, még ha fél is egy kicsit a fiúktól.

- Igen, kétségkívül nagyszerű lánynak tűnik. Van benne valami ami megfogja az embert. Olyan furán csillog a szeme, automatikusan felébreszti a védelmező ösztönt bennem. De elijeszteni sem akarom, félek hogy megijedne ha hirtelen kezdenék el úgy igazán apaként viselkedni vele. Én is megszerettem őt, talán azért is mert tudom milyen rossz élete volt, hogy soha nem volt apja akire számíthatott volna, és ezért is akarok annyira vigyázni rá.- mondta Kevin mire átöleltem.

- Azt hiszem nagyon szerencsések vagyunk, hogy rátaláltunk.- mondtam majd lefeküdtem. Kevin követe mozdulataimat majd felém fordult és megfogta a kezem.

- Szerintem is.

- Jó éjt szívem.

- Jó éjt drágám.- mosolygott majd lehunyta szemét. Én is így tettem le majd még vettem egy nagy levegőt és Anniere gondoltam. Tudtam, hogy időbe telik míg úgy tekint ránk mint szülőkre de tudom hogy hamarosan eljön az a perc mikor úgy szólít hogy anya és az lesz életem egyik legszebb pillanata.



Annie szemszög....



Fura úgy ébredni hogy nem kell sietned a reggelihez és nem kiabálnak fölötted amíg nem moccansz meg.

Csodálatos érzés arra kelni hogy a nap sugarai égetik a bőrödet, mintha csak sürgetnének hogy pattanj ki az ágyból, öltözz fel és indulj útnak, hisz annyi mindent kellene még megnézned. Kelj fel és élvezd a nap sugarait, menj ki a szabadba és fürödj meg a nap végtelen tengerében.



A szombati nap jól telt. Mind elmentünk a városba. Nos Los Angeles gyönyörű, mindig is arról álmodtam hogy egyszer eljutok oda de nem hittem hogy ilyen hamar valóra válik az álmom. Minden olyan ragyogó, olyan gazdag és izgalmas. Frankie és Kevin a férfi részleget járták körbe míg én Denise-el a női szakaszt látogattuk meg. Szebbnél szebb, divatosabbnál divatosabb és persze extra drága ruhákat láttam. Legszívesebben mindet megvettem volna de tudtam hogy nem lehet így csak kiválasztottam néhány szép kreációt és néhány kényelmes darabot is és én ott lezártam volna mikor Denise hozzám méregetve a ruhákat pakolta az egyik eladónő karjára majd mikor egy nagy halom gyűlt össze a próba fülkéhez kísért és elkezdődött az amit nem vártam. Egyesével minden ruhát fel kellett próbálnom ami nem kevés időbe telt. A végére már kezdtem igencsak elfáradni.

Persze Denise-nek mind tetszett így amit felpróbáltam és levettem már adta is az eladónak hogy össze készítse. Végül legalább tizenöt nagy szatyorral jöttünk ki a ruha boltból.

- Hű, látom bevásároltatok..- mondta Kevin mikor megérkeztünk hozzájuk.

- Ohh igen és még nem végeztünk, venni kell még cipőket és kiegészítőket is..- mondta Denise mire én letettem a szatyrokat.

- Jaj nem, kizárt, ez már túl sok. Nem akarom hogy olyan sokat költsetek rám.- mondtam mire mindketten felnevettek.

- Ugyan Annie, ez semmiség, és ezekre szükséged van.- mondta Kevin majd Denise átkarolta vállam.

- Fiúk, vigyétek le a kocsihoz ezt a sok csomagot és mire visszaértek mi elintézzük a cipőket és a többit és utána beülhetünk valahová és megebédelünk, oké?

- Persze drágám. Frankie fogj meg párat.- pattant fel Kevin majd felnyalábolt egy csomó szatyrot.

- Találkozzunk mondjuk a földszinten a kávézó előtt, mondjuk félóra múlva..- mondta Denise majd kezem megfogva elindult egy cipőbolt felé.

Próbáltam gyorsan kiválasztani a cipőket és ékszereket, mindenből valami egyszerűt és elegánsat kerestem, olyat amit bárhová fellehet venni. Alapvetően nem szeretem a feltűnő darabokat így az egyszerűbb kiegészítőket kerestem.

A következő állomás a fehérnemű bolt volt, mintha nem lett volna elég ciki már így is. Itt Denise nem mondott semmit csak engedte hogy összeválogassak magamnak mindent majd fizettünk és elindultunk Kevinékhez. Mikor megláttak minket Kevin az órájára nézett majd csak mosolygott.

- Épp hogy ideértetek.- mondta Frankie mire elmosolyodtam.

- Mehetünk Enni lányok?- kérdezte Kevin

- Igen, arra gondoltam hogy beülhetnénk abba az olasz étterembe ahol a múltkor voltunk. Annie imádná.- mondta Denise és összeszedve magunkat el is indultunk.



Este mikor hazaértünk még elpakoltam a ruháimat majd csak leültem az ágyamra és újonan kapott telefonomat vizsgálgattam, az életben nem tanulom meg kezelni. Olyan fura, nincsenek rajta gombok, csak a kijelző. Nehéz lesz megszokni. Mikor néha telefonálnom kellet a gondozóm odaadta a mobilját de neki még a régi gombos változat volt ami szerintem sokkal praktikusabb, ezeken az új telefonokon lassan mindent lehet csinálni csak telefonálni nem.Egy idő után inkább félretettem és csak hátradőltem az ágyon.

- Hahó...- nyílt az ajtó majd Frankie dugta be a fejét.- Bejöhetek?- kérdezte mire felültem és bólintottam.

- Mi újság?

- Semmi, csak anya megkért hogy szóljak hogy nemsokára vacsorázunk.- jött közelebb.

- köszönöm, máris megyek.- mondtam miközben felültem és felvettem papucsom.

- A telefon tetszik?

- Igen csak tudod fura, hogy mindent a kijelzőn kell csinálni, mármint hogy a billentyűzet is ott van meg minden. Kell egy kis idő míg megszokom de egyébként szuper.- mondtam mosolyogva majd elindultam felé.

- Vacsi után van kedved játszani, van egy új forma1-es játékom, szerintem tetszene neked.- mondta mire bólintottam.

- Persze benne vagyok.

Miközben az étkezőbe sétáltunk elmondta a játékról a tudni valókat majd ahogy leértünk még megmostam a kezem és utána mentem.

Egy jó ideig csendben zajlott a vacsora majd a desszertnél már többet beszéltünk. Egy ideig Frankie ecsetelte hogy mik vannak a suliban és hogy mennyire várja hogy vége legyen az évnek mert már nagyon elege van az osztálytársaiból akik folyton a neve miatt csesztetik. Kevin mondta hogy felhívja az igazgatót de Frankie kérte hogy ne tegye mert az csak még gázabb lenne. Ezt az egy hónapot már kibírja .

- Annie, megbeszéltük Kevinnel a holnapi napot.

- Ohh, értem...

- Arra gondoltunk hogy jobb lenne ha először röviden elmondanánk a fiúknak hogy mi a helyzet és utána Frankie behozna közénk. Akkor nem érné őket olyan sokként talán. Joe hozza a barátnőjét is szóval egyel többen leszünk ha nem baj.

- Nem, az már igazán nem számít, de remélem nem lesz gond , nem akarom hogy miattam vitatkozzatok majd.

- Ugyan drágám, nem fogunk vitatkozni. Minden simán megy majd.- mondta Denise mire csak bólintottam.

- Frankie figyelni fog és ha úgy gondoljuk hogy szükséges kikísér majd egy kicsit.- mondta Kevin kedvesen.

- Oké.- próbáltam mosolyogni de igazából rettegtem.

- De beszéljünk másról. Hétfőn elviszünk titeket a suliba és beszélünk az igazgatóval.Mivel hamarosan vége a tanévnek kicsit többet kell majd készülnöd mert most már az évzáró vizsgák következnek, majd erről Frankie mesél, bár ő még csak elsős te meg másodikos vagy a lényeg ugyanaz csak az anyag más. Szóval majd hívunk magántanárt ha valamiből gyengébb vagy. Csinálnak majd veled egy amolyan elő tesztet hogy a szintedet felmérjék, és ha ott megfelelsz akkor leteheted a záróvizsgákat is.

- Jól van, igyekszem majd minél jobban teljesíteni..- mondtam halkan.

- Tudjuk Annie, de nem akarjuk hogy azt hidd hogy mi annyira hajtunk. Igen szeretnénk ha minél jobban teljesítenénk de ha nem tudsz ne szorongj miatta, mindent megtudsz velünk beszélni, ha valamiből csak közepesen tudsz teljesíteni nem baj. Senki sem tud mindenből kiválóan teljesíteni maximum ha a szülők elnököt akarnak belőle faragni, de mi azt szeretnénk ha megtalálnád a saját utad, ha magadtól jönnél rá hogy mit szeretnél a jövőben csinálni, hogy hol szeretnél tovább tanulni, hogy mi az ami boldoggá tesz.Oké?

- Persze, köszönöm.- mondtam mosolyogva mire Denise megfogta a kezem.


A tudat hogy hétfőn bekerülök egy teljesen új közegbe kicsit ijesztő volt. Frankie azt mondta hogy 23 osztálytársam lesz és nagy részük lány. Nagyon ügyelnem kell hogy ne tudjanak meg semmit rólam.

Mindig utáltam új közegekbe beilleszkedni. Ide a Jonas családba jobban megy mert ők is beakartak fogadni és igyekeztek hogy megszokjam őket de egy suli teljesen más. Megvannak a klikkek, hogy ki menő és ki lúzer, és én általában az utóbbiba tartoztam.

És nem elég a suli miatt aggódnom még a nagy találkozás is egyre jobban aggasztott. Már más a hadi terv először elbeszélgetnek velük, szóval ők is félnek hogy nem fogadnak majd jól és ez nem jó... Kifogok készülni.


Miután reggel lezuhanyoztam az új ruhák közül válogattam össze egy szettet. Egy farmer nadrág mellett és egy fehér bagoly mintás póló mellett döntöttem amire egy farmer mellényt vettem fel. Elővettem egy papucsot az új lábbelik közül majd csak ültem az ágyon.Majd felálltam és oda vissza sétálgattam a szobában majd újra leültem majd felálltam és az egész így ment tovább míg meg nem hallottam hogy valaki kopog.

- Gyere.- szóltam ki mire kinyílt az ajtó.

- Annie, anya kéri hogy gyere le és segíts nekem megteríteni. A fiúk hamarosan itt lesznek és addig már velem leszel, nem baj?

- Nem, dehogy, menjünk.- mondtam idegesen miközben izzadt tenyeremet nadrágomba törölgettem.

Ahogy leértünk az étkezőbe és elkezdtünk teríteni folyton az órát néztem és szomorúan vettem tudomásul hogy a percek csak úgy rohannak. Már épp befejeztük a terítést mikor csak az egyik székre támaszkodva álltam mikor hallottam hogy csukódik a bejárati ajtó. Hirtelen összerezzentem és vettem egy nagy levegőt.

- Hé Annie..- fogta meg kezem Frankie. - Nyugi.- mondta halkan mire én bólintottam.

- Tuti hogy utálni fognak.- nyeltem egy nagyot.

- Mi? Miért utálnának? Én sem utállak, sőt... Tök jó fej vagy, érted a humort és neked is jó humorod van, és okos is vagy..

- Igen, te nem utálsz mert te tudtad mire számíts . Téged időben beavattak és találkoztunk is mielőtt ideköltöztem de ők nem láttak, még csak fogalmuk sem volt arról hogy én létezek és most le lesznek támadva ezzel az egésszel.- mondtam idegesen mire ő hirtelen átölelt. Szó szerint olyan hirtelen volt hogy még megmozdulni sem tudtam majd ahogy ellazultam viszonoztam az ölelést és már nem voltam olyan zaklatott.

- Jól van, most pedig nyugodt maradsz.Oké?- nézett rám mosolyogva mire bólintottam és pont ekkor csapódott újra az ajtó és hirtelen nagy zsivajgást hallottam a nappaliból.


Denise szemszög...

Ahogy a fiúk mind megérkeztek a nappaliba mentünk , ott még beszéltek pár szót örvendeztek egymásnak majd Kevinnel megálltunk előttük és lassan mindenki ránk nézett. Ahogy ültek ott előttünk és lenéztem rájuk vettem egy nagy levegőt.

- Nahát anya, olyan komolyak vagytok, várjunk csak, hol van Frankie?- szólalt meg Joe mire elmosolyodtam.

- Frankie jól van és nem sokára ő is itt lesz, nem miatta gyűltünk össze. Valami nagyon fontosat szeretnénk bejelenteni apátokkal.- mondtam mire mind kíváncsian néztek ránk.

- Tudjátok gyerekek anyátok már régóta vágyott egy lány gyermekre és mi tagadás én is. És most hogy ti már kirepültetek és Frankie is nagyobb úgy gondoltuk örökbe fogadunk egy lányt.- mondta Kevin mire mindhárom fiú komolyan nézett ránk.- Szóval megnéztünk több árvaházat is de nem találtuk meg azt a kislányt akit kerestünk, mígnem Néhány héttel ezelőtt el nem mentünk egy Midland-i árvaházba. Ott megtaláltuk azt a lányt akit már hónapok óta keresünk.

- Szóval örökbe akartok fogadni egy lányt?- kérdezte Kevin mire én férjemre néztem.

- Már örökbe fogadtunk valakit.

- Úgy hogy meg sem kérdeztetek minket?- kérdezte Nick kis felháborodással a hangjában.

- Nem értelek fiam, miért kellett volna?Ti már élitek az életeteket, nagy ritkán hazajöttök egy családi ebédre majd elmentek, nem értem hogy miért kellett volna engedélyt kérnünk tőletek.- mondta Kevin komolyan.

- Nem engedélyt csak a véleményünket azért kikérhettétek volna.- mondta Joe halkan.

-Frankie tudott róla és miután ő az egyetlen aki velünk él és esetleg alkalmazkodnia kell nem tartottuk fontosnak nektek is szólni, Most viszont itt az ideje. A lány akit örökbe fogadtunk 16 éves és Annie a neve.- mondtam mire Nick felnevetett.

- Ez komoly anya? Örökbe fogadtok mert mi kirepültünk, oké, azt mondom ez rendben de annak mi értelme hogy egy 16 éves lányt fogadtok örökbe aki 2-3 év múlva már szintén a saját életét éli majd? Hol itt a logika?

- Tudod mikor megláttuk ezt a lányt úgy éreztük hogy rátaláltunk arra amit sokáig kerestünk, Annie csodás lány. Elég nehéz élete volt, sok megpróbáltatás érte. Nem vágyik másra mint hogy szeressék, hogy egy család része lehessen. Hogy törődjenek vele és ne eltapossák..- mondta Kevin mire elmosolyodtam.

- Ez kész vicc, úgy áradoztok erről a lányról mintha maga a megtestesült Szűz Mária lenne. Mikor fogadtátok örökbe?- kérdezte Nick.

- Pénteken hoztuk haza magunkhoz.

- Szóval most akarjátok nekünk bemutatni?- kérdezte Kevin.

- Igen, nézzétek. Annie fél hogy nem fog nektek tetszeni, kérlek titeket ne éreztessétek vele hogy ő kívülálló mert nagyon szeretne közénk tartozni.- mondtam mire Nick felnevetett.

- Hát persze hogy közénk akar tartozni, ő is szeretne egy szeletet a hírnévből, teljesen egyértelmű.

- Na ezt fejezd be.- szólt rá erélyesen Kevin.- Erről szó sincs. Annie sokáig azt sem tudta kik vagyunk annyira nem volt tisztában a flancos hírnevünkkel. Pont nem ez érdekli, és nem is a pénz. Mikor lettél te ilyen beképzelt édes fiam?

- Én nem vagyok beképzelt egyszerűen csak kész tények elé állítottatok és még azt is elvárjátok hogy jó képet vágjunk hozzá, ez mi? Nincs igazam fiúk?- nézett testvéreire mire azok inkább nem mondtak semmit.- Ez komoly?

- Nézd Nick nem tudunk semmit erről a lányról ebben igazad van, de pont ezért nem is ítélhetjük el, amíg nem láttuk és beszéltünk vele. Anyáék nem hülyék, tudják mit csinálnak.- mondta Kev mire Joe bólintott majd felállt.

- Tudjátok én vagyok az örök optimista buligép szóval kíváncsi vagyok rá, hogy milyen ez a lány. Te meg Nick fogd vissza magad vagy menj haza.- mondta Joe mire Nick nem szólt semmit csak a háttérbe vonult. Elérkezettnek láttam az időt.

- Frankie, drágám, gyertek be.- szóltam fiamnak és hamarosan nyílt az étkező ajtaja. Fiam fogta Annie egyik kezét és úgy sétáltak felénk, bár Annie elég bizonytalanul nézett körbe. Észrevette a feszültséget ami úrrá lett a szobán. Mikor megálltak mellettünk Frankie nem engedte el Annie kezét .

- Sziasztok tesók, lányok.- intett legkisebb fiam.

- Fiúk ő itt Isabella Anne Jones. Annie, ők itt kevin és Danielle a felesége, Joe és barátnője Gigi, illetve Nick. - mutogattam a fiúkra.

- Köszönöm.- mondta Annie miközben rám nézett.- Nos én örülök hogy megismerhetlek titeket, bár látom ti nem annyira.

- Mi? Nem, dehogy.- szólalt meg Joe.

- Nyugi nem kell hazudnotok nekem. Volt már tapasztalatom olyan családdal, kettővel is akik nem szerettek és nehezen viseltek el engem.Fel ismerem a jeleket. - mondta halkan.

- Mi csak meglepődtünk.- szólalt meg Kevin.

- Tudom, azt hiszem annyira lepődtetek meg mint én mikor megtudtam hogy a szüleitek örökbe akarnak fogadni. Szóval ismerem az érzést.- mondta

- Látom Frankie kedvel téged, azt hiszem nem lesz probléma.- jött közelebb Joe majd átölelte Anniet aki először nem mozdult majd viszonozta az ölelést.

- Jöhetek én is?- lépett oda Kevin mire Annie elmosolyodott és átölelte legidősebb fiunkat.

- Lányok gyertek ti is.- intettem Danielléknek mire a lányok felugrottak és odajöttek.

- Sziasztok. Frankie már mesélt rólatok- mondta Annie mire a lányok megölelték.

- Ez az eredeti hajad, úgy értem eredetileg ilyen göndör?- kérdezte Dani

- Igen, bár ha nem szárítom meg akkor eléggé csapzottan nézek ki és csak feltűzve tudom viselni.- mosolygott Annie.

- Bár az én hajam lenne ilyen.-miközben a lányok beszélgettek Nick csak a háttérből figyelt és a homlokát dörzsölgette.

- Nick, fiam.. Te nem jönnél ide kicsit?- kérdeztem mire rám nézett.

- Nem kell erőltetni.- szólalt meg Annie.- Megértem őt, ne aggódjatok.

- Bocsánat de nekem ez túl gyorsan jött, én nem tudom ilyen könnyen venni mint ti.. Jött közelebb majd megállt Annie előtt és csak nézte.

- Mint mondtam megértem, ne aggódj, neked több idő kell míg elfogadod.- mondta majd kinyújtotta a kezét Nick felé.- Isabella Anne Jones vagyok, remélem nem fogsz sokáig kívülállónak tekinteni..- Nick megfogta a kezét majd lehajtotta a fejét.

- Nem annak tekintelek.

- De igen, és nem baj. Tényleg.- húzta el kezét Annie majd rám nézett.

- Jobb ha most elmegyek.- szólalt meg Nick.

- Mi? Ne már Nick, ne csináld ezt, ne rontsd el.- szólalt meg Joe.

- Én nem tudok olyan gyorsan alkalmazkodni. Majd valamikor eljövök ha megemésztettem, oké?

- Persze.- szólalt meg Annie.

- Sziasztok.- köszönt Nick majd el is suhant.

Annie szemszög...


Természetesen rosszul esett hogy Nick úgy elrohant de megértettem őt. Nem mindenki tud kitörő örömmel fogadni egy idegent. Joe és Kevin, illetve a lányok nagyon kedvesen érdeklődtek ami jól esett, egyáltalán nem tolakodtak. Joe kérdezte az előző családokat akkor elmondtam mindent és mind elég komolyan hallgattak de egyikük szemében sem láttam megvetést vagy rosszindulatot, inkább csak sajnálatot, amiért annyi mindenen keresztül kellett mennem és ez jól esett. Végig beszélgettek velem, nem zártak ki, még az ebéd alatt is, bár úgy látom náluk ez szokás hogy mikor összegyűlik a család akkor az egész étkezés alatt beszélgetnek, ami igazából nagyon tetszett.

Ebéd után a nappaliban leültünk. Engem “elraboltak” a lányok, a fiúk pedig kimentek az udvarra.

Észrevették azért hogy nem teljesen voltam nyugodt, mégpedig Nick miatt. Nem tudtam hogy az ellenszenv amit irántam érez mikor fog elmúlni. Féltem hogy miattam nem vesz majd részt a családi programokon összejöveteleken, vagy ha el is jön majd teljesen kívülállónak fog tekinteni.

- Nick ilyen, ne emészd magad.- mosolygott rám Danielle mire bólintottam.

- Megértem őt, csak kicsit rosszul esik hogy mindenki más próbált közeledni csak ő nem.- mondtam halkan.

- Tudod ő egy elég komplikált személyiség. Sokszor egyáltalán nem tudja az ember hogy mire gondol. Alapvetően tök normális csak mégsem.- mondta Joe barátnője Gigi.

- Nick ilyen téren visszahúzódó is, ha az érzéseiről van szó. Azt mondja jól van de közben mégsem és inkább emészti magát minthogy elmondja hogy mi baja van. Neki tényleg kicsit több idő kell míg hozzászokik ehhez az új helyzethez.

- Azért köszönöm hogy ti nem vagytok elutasítóak..-néztem rájuk.

- Mi jogunk lenne hozzá, minket is kedvesen fogadtak és érdeklődve, nem ítélkeztek sosem mi sem tehetjük meg. Én ugyan nem vagyok olyan régen együtt Joeval de ezalatt a néhány hónap alatt is megtapasztaltam ezt. És Nickre visszatérve...mostanában alapból ezer felé jár az agya. Koncertezik sorozatokban szerepel. Majd ha kicsit nyugodtabb lesz akkor biztos nyitottabb lesz.-- mondta Gigi mire bólintottam.

- Igen, gondolom.

Miután mindenki elment felmentem a szobámba és összekészítettem mindent amire a suliban szükségem lehet majd. Tudtam hogy az még egy nagy kihívás lesz de próbáltam arra koncentrálni hogy minden rendben lesz.

Este úgy feküdtem le hogy mindent előkészítettem és arra gondoltam hogy a mainál kínosabb úgy sem lehet.



Szóval, köszönöm az előzőhöz a  véleményeket, továbbra is izgatottan várom őket.
Miután jelenben játszódik a  történet az aktuális partnereket eseményeket próbálom a történetbe rakni, mint pl Gigi Hadid aki ugye Joe jelenlegi barátnője.