"Nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. Azért születtünk, hogy
boldogok legyünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy
boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot."
Dean Ray Koontz
A héten több lánnyal is összebarátkoztam de valamiért Brian mellett éreztem a legjobban magam. Vele olyan jól eltudtunk hülyéskedni. A többiek meg is lepődtek hogy Brian jobban kinyílt. Már több társunkkal is beszédbe elegyedett. Természetesen Mike többször próbálkozott beszélgetni velem de én mindig gyorsan lepattintottam. Nem vette észre hogy egyáltalán nem vagyok vevő a hülye humorára és a beképzelt stílusára. A hét vége felé már volt hogy a szüneteket a lányokkal is töltöttem. Alison, Ashley és Claire jó fej lányok. Kedden ők voltak az elsők akik odajöttek és bemutatkoztak még az első óra előtt. Kiderült hogy egy közös pont biztos van bennünk, mindenkit kiráz a hideg Jenny nyafogásától.
Volt még egy fiú Jimmy aki a lányokkal jött, ő is kedves volt. Brian is jobban összebarátkozott velük. Pénteken utolsó óra után mind elmentünk fagyizni. Megbeszéltük hogy következő hétvégén pedig elmegyünk moziba.
Frankievel többször is dumáltam a suliban, látszott rajta hogy örül hogy megtaláltam a helyem és nem is neheztelt hogy nem beszélünk minden szünetben vagy akár egész nap, csak mikor haza indulunk, végül is neki is megvolt a baráti köre az osztályában. Napközben többször is sms-eztünk, még órák közben is. Mindig mondta milyen uncsi már a suli, nem csinálnak semmit. Én azért szépen jegyzetelgettem, ugyan mint kiderült egyáltalán nem vagyok lemaradva, sőt némelyik tantárgyban még előrébb is jártam de ettől még nem akartam lazulni mert könnyen fordulhat a kocka. Ugyan már csak 3 hét van a suliból utána beköszönt a nyári szünet.
A hétvégére programnak Frankie bedobta hogy menjünk el a vidámparkba mert az jó buli. Már elég meleg volt de ez nem tartott vissza minket. Frankievel folyamatosan ugrattuk egymást amin Denise-ék csak nevettek. Láttam rajtuk hogy nagyon boldogok hogy ilyen jól elvagyunk Frankievel.
A vasárnap nyugodtan telt. Joe beugrott ebédre, kérdezősködött egy sort a suliról meg hogy mennyire sikerül a beilleszkedés. Jó fej volt. Még előadtunk egy duettet is, bár én csak zongoráztam ő meg énekelt, bár néha én is alá énekeltem.
Vacsora után Frankie hívott hogy menjek be hozzá játszani.
- Figyelj Annie, emlékszel hogy megbeszéltük hogy csinálunk valamit közösen anyáék évfordulójára?- kérdezte óvatosan, valószínűleg azt hitte totál kiment a fejemből pedig nem, minden este törtem a fejem, már félig meg is írtam a dalszöveget.
- Igen. Már írom a szöveget ha az megvan megírhatjuk a zenét is. Milyen felállást szeretnél?
- A délután hallottam hogy nincs rossz hangod, duettre gondoltam. Te zongorázol, én gitározok, így jó lenne?- kérdezte
- Persze, akkor úgy írom meg a dal szöveget. Valami jó kis cím kell majd neki. Mennyi időnk is van még kb?
- 2 hónap, szóval az idővel nincs gond de ugye be is kell gyakorolni ami a szünetben oké mert anyáék úgyis dolgoznak de nem akarom az utolsó pillanatra hagyni.- mondta vigyorogva.
- Oké, a szöveg jövőhéten meglesz. Utána megírjuk a zenét ha vége a sulinak és még akkor is lesz másfél hónapunk kb hogy megtanuljuk, oké?
- Tudtam én hogy jól ki jövünk majd.- mosolygott mire én csak megöleltem.
- Ez jól esik, de most megyek a szobámba mert még megakarom nézni az üzeneteimet és előkészítem holnapra a cuccaimat utána pedig fekszem. Reggelinél találkozunk, jó?
- Persze. Jó éjt.
- Neked is.- mondtam majd elhagytam a szobát. Ahogy beléptem sajátomba leültem az asztalhoz és bekapcsoltam a laptopot. Beléptem Facebookra és megnéztem az emaileket is. Facebookon két üzenet várt. Az egyiket Claire küldte hogy ne felejtsem el vinni a spanyol fordítást amit Mrs Gomez kért. Még jó hogy emlékeztetett mert teljesen kiment a fejemből, de miután már megcsináltam kivettem a fiókból a mappát és beraktam a táskámba.
A másik üzenetet Brian írta, érdeklődött milyen volt a vidám park, még reggel írt. Gyorsan válaszoltam majd kikapcsoltam a gépem és a gardróbba sétáltam. Egy csinos kis nyári virágmintás kék színű ruhát választottam ami kicsit térd fölé ért és ahhoz egy világosabb farmer dzsekit illetve egy csinosabb szandált ami illet hozzá. Miközben megnyitottam a vizet a kádban beálltam a tükör elé és csak néztem magam. Milyen fura, még csak egy hete lakom itt de máris olyan mintha az egész életemet itt töltöttem volna. Frankie és köztem kialakult valami kötődés, szeretem őt mert nagyon jó fej és tényleg úgy viselkedik velem mintha a nővére lennék. Joe is nagyon igyekezett ma hogy ne is jusson eszembe hogy én nem ide tartozom. Többször megölelt, ő is viccelődött mikor Frankie megemlítette Briant majd mikor elindult szorosan magához ölelt és adott két puszit.
Egy héttel ezelőtt még azt hittem hogy soha nem fogok beilleszkedni, most pedig már nem tudnám elképzelni az életem nélkülük.
Miután egy órácskát feküdtem a kádban rávettem magam hogy kiszálljak és elkezdjem a hajam szárítani.
Már épp végeztem mikor a tükörbe nézve nem tetszett a látvány. Unalmas volt már hogy mindig leengedve hordom a hajam, valamit ki kellene találnom. Meleg is van, csak izzad a nyakam mert melegíti. Ahogy felfogtam a hajam már jobb volt, de inkább valami kontyszerűbb kellene. Megfogtam néhány hullámcsatot és rögzítettem bár ez nem tartotta meg eléggé. Elindultam hát a földszintre, pontosabban a konyhába.
- Kérsz valamit kicsim?- kérdezte Denise mire megráztam a fejem.
- Vagyis de, tudnál nekem kölcsönadni néhány hajtűt, olyan ami elég erős hogy megfogja a hajam egy kontyban a fejem tetején.
- Persze, gyere keresünk párat.- mondta majd elzárta a csapot és elindultunk vissza az emeletre. A hálóba vitt ahol Kevin az ágyon olvasott.
- Szia.- köszöntem mosolyogva
- Szia hercegnő.- pillantott rám. Olyan jól esett ahogy a hercegnőt mondta. Érzem hogy Kevin is kezd egyre jobban közeledni hozzám.
- Meg is vannak, segítsek feltűzni?
- Igen, légyszi.- mosolyogtam majd beálltam az egész alakos tükör elé. Szépen feltekerte és a hajtűket bedugdosta a kontyba majd megigazgatta. Ez olyan igazi 3 perces konty volt és nekem ilyen is kellett amit reggel gyorsan megtudok csinálni.
- Szerintem csodaszép vagy, esetleg még megtudod bolondítani ha előtte befonod és úgy tekered fel kontynak, az is szép.- mosolygott Denise mire bólintottam. Mikor oldalra pillantottam, láttam hogy Kevin az ajtónak támaszkodva áll és minket néz.- Ugye milyen szép, drágám?
- Igen, gyönyörű lányunk van.- mondta Kevin mosolyogva.
- Nekem meg fantasztikus szüleim vannak.- néztem rájuk felváltva.
- Komolyan így gondolod?- kérdezte Denise meghatódva.
- Igen, persze, szeretlek titeket.- mondtam halkan.
- Boldogok vagyunk hogy velünk vagy.
- Tudom anya..-csúszott ki mire hirtelen a számhoz kaptam a kezem. Mindketten riadtan néztek rám, nem tudtam hogy mit csináljak, vagy mondjak.- Bocsánat.- nyögtem ki.
- Miért kérsz bocsánatot? Annie, szívem, nem tudod milyen boldoggá tett hogy anyának szólítottál.
- Mert úgy érzem újra van anyukám és apukám. Apukám aki igazából sosem volt. Nem is tudtam hogy ilyen jóérzés lesz. Veletek biztonságban érzem magam.
- Szívem, sosem fogunk magadra hagyni.- mondta Kevin.
- Akkor szólíthatlak titeket apának és anyának?
- Ez nem is kérdés kislányom.- mondta apa mire én csak megöleltem majd becsatlakozott anya is.
Reggel mikor felébredtem csak mosolyogni tudtam. Olyan szépen sütött a nap és olyan elégedett voltam. Nem ébredtem fáradtan suli undorral, csak elakartam Indulni, látni akartam a lányokat és a srácokat.
Ahogy felöltöztem kontyba feltűztem a hajam és mosolyogva néztem magamon végig.Most először használtam egy kis szempillaspirált és tetszettem magamnak. Már elmúlt hét óra mikor lementem reggelizni.
- Jó reggelt.- köszöntem mosolyogva.
- Neked is drágám. - adott egy puszit anya.- Nagyon szép vagy.
- Köszi. Apa és Frankie?
- Mindjárt jönnek ők is. Nyugodtan kezdj el reggelizni.- mondta anya mire én leültem és nekiláttam a rántottámnak. Alig kezdtem el megjöttek apáék is.
- Nahát.. Most merd letagadni hogy van valami Briannel.- vigyorgott Frankie miközben leült mellém.
- Pedig muszáj tagadnom, ugyanis nincs semmi. Brian nagyon aranyos , ő volt az első aki barátkozott velem, de ennyi.- mondtam mosolyogva.
- Szívesen megismerném már én ezt a fiút.- mosolygott apa.
- Na jó, elég már . - nevettem fel.
- Oké, oké, siessetek, reggeli után kirakunk titeket a sulinál.
- Mehetnénk akár busszal is.- dobtam fel.
- Dehogyis.- nézett rám anya.- Vagyis úgyis egy irányba megyünk majd később megcsináljátok a jogsit és mehettek együtt is.
- Oké.- bólintottam.
Ahogy a sulihoz értünk elköszöntünk majd elindultunk befelé. Brian és a lányok a bejáratnál vártak minket.
- Sziasztok.- köszöntünk majd Frankie kezelt Briannel majd bement.
- Nahát Annie, nagyon csini vagy.- mosolygott rám Claire.
- Köszi.
- Kinek akarsz tetszeni?- kérdezte Ashley.
- Senkinek én csak...már untam a hajamat.
- Na jól van, hagyjátok már Anniet..- mondta Brian miközben vállamra tette kezét.- Biztos csak Mike-nak akar tetszeni.- vigyorodott el végül majd mind nevetni kezdtek.
- Oké, hagyjatok békén.- mondtam majd kikerültem őket és bementem a suliba.
Tudom hogy a többiek csak ugrattak de úgy döntöttem büntetem őket egy kicsit. Akárhányszor hozzám szóltak a nap folyamán mindig hidegen válaszoltam vagy teljesen semlegesen rájuk néztem és inkább összehúzták magukat. Jókat mulattam magamban mert tényleg azt hitték hogy haragszom.
Természetesen nap végén Mike is megtalált.
- Nézzenek csak oda, milyen csinos valaki..- került elém a folyosón utolsó óra után.
- Jennyre célzol, a barátnődre?- néztem rá mire ő felnevetett.
- Jenny nem a barátnőm, csak összejárogatunk, ennyi.
- Hát engem annyira nem izgat, bár örülnék ha nem engem fárasztanál.
- A csajok kimosták az agyad? A múlt héten még olyan jó fej voltál velem, emlékszel mikor először találkoztunk, ott az asztalnál?- azt hittem elnevetem magam de próbáltam komoly maradni.
- Akkor én jó fej voltam? Nem is emlékszem, úgy rémlik elhajtottalak a helyedre .
- De azt mondtad hogy még dumálunk.- támaszkodott a szekrényemnek mikor kiakartam nyitni.
- Mike, csak udvariasságból mondtam, eszem ágában sincs veled beszélgetni.- mondtam komolyan.
- Tudom hogy tetszem neked és tudom hogy miattam öltöztél így ki?- hirtelen az jutott eszembe hogy a csajok küldték rám, elhitették vele hogy miatta vettem fel a ruhát és tűztem fel a hajam ez a majom meg el is hitte, de aztán meggondoltam, ezt nem tennék, nem is beszélnek vele.
- Mike, nem vagy az esetem, nem tetszel nekem, nem is fogsz soha, ha te lennél az egyetlen fiú a suliban akkor sem kellenél. Értetted?- néztem rá mikor beraktam a szekrénybe a könyvemet.
- Akkor ki tetszik? Csak nem Brian miatt csíped így ki magad? Látom hogy rád van tapadva.- vihogott.
- Brian a barátom és inkább ő tapadjon mint egy olyan nyálgép mint te. Szállj le rólam, bírd ki ezt a két hetet még és ne fárassz többet, oksi?- kérdeztem közel állva hozzá.
- Azt lesheted, nem adom fel.- mondta és épp válaszolni akartam mikor Brian állt meg mellettem átkarolva a vállam majd befutottak a csajok is.
- Gond van?- kérdezte Brian.
- Nem, Mike és én csak tisztáztunk valamit, ugye?
- Persze, nincs itt gáz.- mondta Mike. Már többször is észrevettem hogy tart Briantől, bár tény, kétszer nagyobb volt nála, magasabb is és a válla is szélesebb. Miután Mike elsétált felnéztem Brianre.
- Tényleg nem volt semmi, csak elmondtam neki hogy hagyjon békén mert akkor sem érdekelne ha ő lenne az egyetlen fiú itt. Bár nem fogja feladni.- mosolyogtam.
- Nincs kedvetek beülni valahová, ihatnánk egy üccsit, olyan meleg van.- mondta Claire.
- De, mehetünk. Csak telefonálok egyet.- mondtam majd elővettem mobilom. Tudtam hogy Frankienek még van egy órája így írtam neki egy üzit hogy a suli előtt találkozunk ha végzett. A srácokkal egy közeli kis gyorsétterembe mentünk. A többiek ebédeltek is de én nem, tudtam hogy otthon finom ebéd vár így inkább csak egy muffint kértem és egy banános shake-et. Jól elbeszélgettünk, már előre sajnálkoztunk amiatt hogy hamarosan év vége, de dumáltunk arról is hogy majd a szünetben is összejárogatunk meg strandolunk. Brian mondta hogy ő két hónapot a nagyszüleinél tölt minden évben, vagyis csak júniusban lesz LA-ben utána július elején utazik Miamiba, na igen oda én is szívesen mennék. Sokat mesélt a helyről és ahogy elképzeltem biztos gyönyörű hely lehet. A lányok is nyaralnak majd de ők csak pár hetet és anyáék is biztos szerveznek valamit a nyárra de ettől függetlenül majd valahogy megoldjuk a találkozást, ha más nem egyszer-egyszer mozizunk egyet.
A lányok elindultak haza de Brian még visszakísért a sulihoz. Épp odaértünk mikor megállt mellettünk egy autó és ahogy oldalra néztem apa vigyorgott rám.
- Apa, szia.- fordultam felé.
- Sziasztok gyerekek.- nézett Brianre.
- Oh, apa , ő itt Brian, az egyik barátom.- mondtam mire apa kiszállt és a kezét nyújtotta.
- Szervusz fiam, a nevem Kevin Jonas.
- Örülök uram, Brian Stonefield vagyok, Annie egyik osztály társa.
- Tudom, hallottam már rólad. - mosolygott apa.- Kislányom szeretnél még maradni esetleg?
- Nem apa, jobb ha haza megyek veletek, szeretnék átnézni néhány anyagrészt, közeledik a záróvizsga, különben is, Brian is haza készült már csak a lányokkal beültünk egy gyorsétterembe és ő visszakísért.- mondtam miközben beraktam hátra a táskám.
- Ahogy gondolod. Látom Frankie is jön már.Nos örültem Brian, remélem látjuk még egymást.- mondta apa miközben megpaskolgatta Brian vállát majd beszállt a kocsiba.
- Viszlát uram.- intett Brian majd felém fordult.- Akkor jobb ha mész Annie, holnap látjuk egymást.- mondta majd adott egy gyors puszit amit viszonoztam majd beszálltam a kocsiba. Közben Frankie is megérkezett, köszönt Briannek majd beszállt mellém. Még intettem egyet Briannek majd kikanyarodtunk az útra.
Mikor haza értünk gyorsan megebédeltünk majd Frankie és én is felmentünk a szobánkba. Apa még visszament a kiadóba így nyugodtan tudtam a dalszövegírásra koncentrálni mikor is megcsörrent a telefonom. Ashley volt az.
- Szia , mizujs?- szóltam bele mosolyogva.
- Szia Annie, kérdezni szeretnék valamit..- hallottam vékony hangját.
- Mond csak, baj van?
- Nem, dehogy, de Annie, neked tetszik Brian?- kérdezte mire hátradőltem az ágyon, már ő is kezdi.
- Nem, miért jön mindenki ezzel?- kérdeztem.
- Nem tudom ki jön még ezzel de én úgy láttam hogy nagy az összhang köztetek és..
- Igen, mert barátok vagyunk, mert ő volt az első aki közeledett hozzám.- vágtam közbe.
- Tudom, Annie nekem tetszik Brian.- mondta ami nagyon meglepett.
- Igen?
- Igen, de én nem tetszem neki.
- Miből gondolod?
- Abból hogy rám nem úgy néz ahogy rád. Amikor rád néz felcsillan a szeme és mindig mosolyog, velem meg olyan semleges.
- Ash...nincs semmi köztünk. Szeretnéd ha beszélnék vele?
- Nem, nem , az nem jó ötlet, majd inkább kitalálok valami mást.
- Biztos? Ash ne emészd magad, attól hogy esetleg Briannek nem tetszel még van egy csomó srác aki tuti szívesen járna veled. Ne keseredj el.
- Tudom, tudom.- mondta elkeseredve.- Bocsi hogy zavartalak, holnap találkozunk.- mielőtt még válaszolhattam volna letette.
Tényleg olyan más lenne velem Brian mint másokkal., miért mondja mindenki hogy tetszem neki. Eddig még semmi olyat nem csinált amiből azt szűrtem volna le, hogy ...nos hogy oda van értem.
1 hónappal később...
Miután a záróvizsga is megvolt Frankievel gőzerővel dolgoztunk a dalon. Már elkezdtük a zenét is megalkotni a végleges szöveghez. Frankie nagyon tehetséges fiú, olyan ügyesen játszik a hangokkal, nekem sokszor eszembe nem jutna az ami neki. A dal címe Always. Ezzel a dallal szerettük volna kifejezni a mi érzéseinket és az ő érzéseiket is, már amit abból mi tapasztalunk, érzünk. A hosszú éveken áttartó ragaszkodást és biztonságot amit egymásnak és a családnak adtak.
Mikor Frankie beszélt a kis koráról azt kívántam bárcsak velük lehettem volna én is. Régóta nem jutott eszembe az édesanyám de akkor csak rá tudtam gondolni. Vele is jó volt élni de mennyivel másabb életem lett volna itt. Lett volna apukám és anyukám, testvéreim, egy nagy családom akik szeretnek. Nem kellett volna annyi szörnyűséget átélnem... Mikor ezekre a dolgokra gondoltam azért eszembe jutottak az árvaházban töltött nyugodt évek is. Az is sokat adott hozzám, az amit ott tapasztaltam, amiket átéltem, mind mind formálta a jellememet bár talán ennek köszönhetően kicsit koravén vagyok, sokkal érettebben gondolkodom mint a kortársaim. Sokszor nem szórakoztatnak azok a dolgok amik őket, én inkább begubóznék a szobámba és csak olvasnék vagy zongoráznék.
Ahogy aznap Frankievel végeztünk elkezdtem levelet írni. A volt árvaházi gondozómnak és Sarahnak aki a legjobb barátnőm volt ott. Mind kettőjüknek egy egy 3 oldalas levelet írtam majd borítékba raktam őket.
Megbeszéltük a lányokkal és Briannel hogy másnap találkozunk a városban és mozizunk meg együtt kajálunk így a leveleket is feltudtam adni.
Reggeli közben inkább csak falatozgattam, egyáltalán nem voltam éhes. Meleg is volt és már indulni is akartam.
- Szívem, mik ezek a levelek?- állt apa a pultnál ahova csak letettem a táskám és a leveleket.
- Én csak írtam a volt gondozómnak és a barátnőmnek.- mondtam miközben megtöröltem a szám.
- De jól vagy igaz?
- Miért?
- Mert ha nem érzed jól magad, vagy valami olyasmi történt ami nyomaszt akkor velünk beszéld meg kérlek.Ugye nem akarsz visszamenni oda?- kérdezte apa félve miközben leült a mellettem lévő székre.
- Nem, dehogy, nincs semmi bajom, csak eszembe jutottak tegnap és arra gondoltam tudatom velük hogy jól vagyok, hogy jó helyen vagyok és hogy boldoggá tesz hogy veletek lehetek. Nem bántott senki és tényleg jól érzem magam és eszem ágában sincs elmenni innen ..- mondtam majd megöleltem apát.
- Akkor jó.- mosolygott.- Mikor végzel ma? Érted menjek?
- Hát azt még nem tudom, még nincs véglegesítve a program de a telefon nálam van. Majd fogok egy taxit és haza jövök azzal.- mondtam mosolyogva majd elpakoltam magam után és negyed órával később már úton voltunk a városba. A srácokkal megbeszélt helyen tett ki apa. Még csak 8 óra volt de hihetetlen meleg. Én egy fehér rövidnadrágot és egy szintén fehér topot vettem fel egy papuccsal. A hajamat feltűztem a fejem búbjára de még így is nagyon melegem volt.
- Akkor majd később találkozunk. Hívj ha bármi baj van. Oké?- kérdezte apa mire én bólintottam.
- Szia apa.- mikor kiszálltam a kocsiból még integettem majd ahogy apa elhajtott elővettem a két borítékot és pár métert sétáltam egy postaládáig. Oda bedobtam őket majd szép lassan visszamentem. A kávézó elé. Pár perc múlva Brian sétált felém nagy mosollyal.
- Szia.- öleltem meg amit viszonzott. Hosszan magához ölelt majd adott két puszit.
- Szia Annie, jó téged látni.
- Bocsi hogy eddig nem tudtam jönni de Frankievel benne vagyunk valamiben amit minél előbb beakarunk fejezni. Megígértem neki hogy addig én sem szórakozom amíg nincs meg.
- Hű, ez komolyan hangzik.
- Nem annyira. Anyáék évfordulójára írtunk egy dalt és együtt fogjuk előadni. Vagyis én írtam a szöveget a zenét meg együtt csináljuk. És te hogy vagy?
- Jól, már készülök az utazásra. Már csak egy hét és indulok.
- És akkor szeptemberben találkozunk, ugye?- kérdeztem mire bólintott.- Brian, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Még suli volt mikor Ashley mondott nekem valamit.
- Mit?
- Tetszel neki.
- Én...tudom, észrevettem.
- Tényleg?- lepődtem meg.
- Igen, egy ideje, mióta ők is csatlakoztak hozzánk és így öten-hatan mászkáltunk. Ashley aranyos lány de nem az esetem.- mondta mire bólintottam.
- Értem, de mondott mást is.
- Na és mit?
- Ash szerint én tetszem neked.- mondtam mire elnevette magát.- Ez olyan vicces?
- Nem, ne értsd félre,ez egyáltalán nem vicces vagyis, Annie te nagyon klassz csaj vagy és igen tetszel nekem, ahogy tetszel Mikenak is és lefogadom hogy még egy csomó srácnak az évfolyamból. Vicces vagy és kedves illetve szép és okos ami tök fontos egy lánynál, legalábbis nekem.- mondta majd elhallgatott.
- Brian...
- Nem, nyugi nem leszek megszállott vagy ilyesmi. Tudom hogy te barátként nézel rám. Szóval minden oké...- mondta mosolyogva.
- Oké, akkor ezt megbeszéltük.- mondtam majd bólintottam egyet.
- Azt még elmondanád hogy Ash miből gondolta hogy tetszel nekem.
- Csak annyit mondott hogy onnan tudja hogy nem tetszik neked hogy rá nem úgy nézel mint rám. Mert...mert mikor rám nézel felcsillan a szemed és mindig mosolyogsz, vele meg olyan semlegesen viselkedsz. Én eddig ezt butaságnak hittem mert nem vettem észre... Bár hogy is vehettem volna, eddig senki nem nézett rám úgy...- mondtam halkan mire Brian rám nézett.
- Pedig nagyon szép vagy.- mondta halkan majd egy kósza hajtincset hátra simított. Ahogy arcomhoz ért a keze lehunytam a szemem. Jóérzés volt ahogy végig simított arcomon. Inkább nem is néztem rá csak lehajtottam a fejem majd elfordultam.- Bocsánat.
- Nem, semmi gáz.- pillantottam rá. Mosolygott, szóval ez az a mosoly...
- Annie én..- kezdte de épp ekkor érkeztek meg a lányok. Ashley furán nézett rám.
- Sziasztok.- köszönt Claire.- El sem hiszem hogy eddig nem jöttetek ki, Ashleyvel és Allievel már halálra untuk magunkat.
- Bocsi.- mosolyogtam majd megölelgettem őket.
- Mi van veletek? Olyan szótlanok vagytok?- kérdezte Allie már a kávézóban .
- Nincs semmi. Tudjátok egy dalt írtam anyáék évfordulójára amit Frankievel közösen adunk elő és azon jár az agyam. Ezért is nem tudtad eddig jönni, beakartuk fejezni, bár még nincs teljesen kész.- füllentettem mert igazából egyáltalán nem ezen járt az agyam hanem azon amit Brian mondott illetve amit még mondani akart mikor a lányok megérkeztek. Ránéztem és ő is engem figyelt, a szeméből azt olvastam ki hogy ő is azon töprenghet amit beszéltünk. Nem mertem Ashleyre nézni így inkább a tejeskávémat figyeltem és kavargattam.
- Tényleg Annie, nem is mondtad még hogy milyen érzés egy ilyen híres családban élni.- mosolygott rám Alison.
- Hát megfogtok lepődni, de nem nagy szám. Úgy értem olyan normálisak. Anya és apa és Frankie egyáltalán nem úgy viselkednek mintha ismertek lennének. Tök normálisan dolgoznak anyáék, otthon együtt vacsizunk és kivesézzük az aznap történteket. Mikor a fiúk beugranak ebédre másabb, rajtuk látszik hogy ők ezt a pörgős életet élik. Mind nagyon aranyosak egyébként de mégis lehet érezni hogy a máshogy élnek, hogy meglepi őket az otthoni nyugalom. Egyikük sem beképzelt vagy lenéző velem szemben.- mondtam bár azt kifelejtettem inkább hogy Nick elég hűvös de hát ez van. Ő azóta sem jött de nem érdekel, majd jön ha akar, én nem erőltetem a dolgot. Abból amit Joe is mondott legutóbb tudom hogy a látszat nem minden. Úgy tűnik milyen szuper élete van pedig nagyon stresszes és néha dühítő és elviselhetetlen. Nick ráadásul még magában is tartja és emészti magát. Joe lazábban fogja fel. Kevin meg ugye vissza vonult a nyilvánosság elől, őt már nem vonzza annyira ez a világ, bár az igazat megvallva engem sem vonzana.
- És tényleg olyan jó pasik mint az újságokban meg a tv-ben látni őket?- kérdezte Claire.
- Hogy értve?
- Hát olyan izmosak? Főleg Nick, engem ő érdekel.- vihogott.
- Nos nem igazán szoktam az izmaikat vizsgálgatni de visszagondolva asszem. Nem tudom.
- Mindjárt jövök.- pattant fel Brian majd a mosdó felé vette az irányt.
- Ti kértek még valamit lányok?- kérdezte Allie miközben felállt.
- Nem, köszönöm.- mondtam.
- Én sem.- szólalt meg Ash.
- Én igen úgyhogy veled megyek.- ugrott fel Claire majd ahogy el mentek csak néztem Ashley-t. Nem szóltam semmit egészen addig amíg fel nem nevetett.
- Oké, mi bajod van?- kérdeztem miközben előre dőltem.
- Annie, tudtad hogy tetszik nekem Brian, mégis kikezdtél vele.
- Mi van? Megvagy húzatva?
- Láttam hogy az arcod simogatta és ahogy egymásra néztetek. Mindig tudtam, hogy nem bízhatok benned.- mondta vádlón majd elfordította a fejét.
- Ash nem tehetek róla hogy én tetszem neki és nem te. És ugyan semmi közöd hozzá de nincs semmi köztünk, igen elmondta hogy tetszem neki de ez nem változtat majd a viszonyunkon, ugyanúgy barátok maradunk csak. Megbeszéltük, ennyi.
- Hiszi a piszi, láttam mit csináltatok. Azt hiszed beveszem hogy ezek után csak barátok maradtok. Annie tudtad hogy tetszik, olyan szemét vagy.- mondta hisztisen mire kezdett bennem felmenni a pumpa.
- Na jól van fejezd be vagy haza megyek.- álltam fel.
- Tedd csak , legalább nem kell néznem ahogy egymáson legeltetitek a szemeteket.- mondta rám sem nézve mire inkább csak megfogtam a táskám és a lányokhoz sétáltam.
- Én most elmegyek, jó mozizást nektek.- adtam nekik egy egy puszit majd se szó se beszéd elindultam a kijárat felé. Nagyon felbosszantott, hogy lehet ilyen önző és vak? Már haladtam jó pár métert mikor valaki elkapta a kezem.
- Annie mi van, miért jöttél el?- hallottam meg Brian hangját mire lehunytam a szemem. A kezem még nem engedte el, sőt még jobban átfogta.
- Ashley felidegesített, el kezdtett rólunk beszélni meg hogy én milyen szemét vagyok amiért kikezdek veled miközben tudom hogy ő odavan érted. Mert hogy látta ahogy simogatod az arcom és hogy nem bízhat bennem. Hát ne is tegye, jobb ha haza megyek és hagyom lenyugodni.- mondtam mire kicsit félre húzott.
- Én is haza megyek akkor.- mondta.
- Nem, te maradj..
- Minek akkor én is egy barom lehetek most mert hogy téged simogattalak és néztelek. Annie... Ashley engem nem érdekel és most elég kínosan érzeném magam velük. Menjünk el sétálni ketten, jó?- nézett rám csillogó szemeivel és egyre inkább kezdtem beadni a derekam mikor észhez tértem. Mi csak barátok vagyunk. Egyik pillanatról a másikra elkezdődött valami aminek nagyon nem lett volna szabad és most a barátnőm utál , nekem lelkiismeret furdalásom van, Brian pedig így néz rám.
- Nem lehet Brian, mi csak barátok vagyunk és ez maradjon is így, kérlek. Ne lássunk bele többet, vagy legalábbis olyat ami nincs. Igen, szeretlek , mert kedves és figyelmes vagy is szeretek veled lógni, de ez a szeretet nem lehet több baráti szeretetnél, nem akarom Ashleyt még jobban megbántani.- mondtam mire lassan elengedte a kezem és csak bólintott.- Ne haragudj, azt hittem az előbb ezt megbeszéltük.
- Ja.- mondta mire én végig simítottam karján.
- A suliban találkozunk Brian. Addig is vigyázz magadra és majd írj hogy milyen Miami. Nem akarom hogy ezentúl eltávolodjunk egymástól..
- Én sem akarom.- mondta majd megölelt. Viszonoztam ölelését majd adtam neki egy puszit és elhúzódtam.
- Szia Brian.
- Szia Annie.- köszönt el majd elindultam és nem is néztem hátra holott tudtam hogy ő még figyel. Alig pár tíz métert haladtam mikor ismét elkapta valaki a kezem. Ahogy megfordultam nem tudtam megszólalni. Nick volt az.
- Szia.- köszönt.
- Heló...- húztam el a kezem.- Hát te?
- Én csak egy kávéért ugrottam be a Starbucksba mikor láttalak elindulni onnan. Baj van?- kérdezte.
- Várj mi jóban vagyunk?- kérdeztem kicsit bunkón talán, még az Ashleyvel való vita hatása alatt álltam.
- Bocsi hogy idejöttem.- hátrált mire megdörzsöltem a homlokom.
- Ne haragudj, de összevesztem az egyik barátnőmmel és kicsit kiborított, nem akartam bunkó lenni.
- Igazából megérdemlem. Ahogy a múltkor viselkedtem veled nem volt szép, de akkor feszült is voltam.
- Tudom, a többiek elmondták hogy most elég sok munkád van és stresszes is vagy miattuk. Nem haragszom. Bár miattam nem kell kihagynod a családi ebédeket, a múltkor Joe is beugrott, neked sem kell elkerülni anyáékat.
- Anyáékat? Mármint bocsi csak meglepett hogy így szólítottad őket. Szóval ilyen gyorsan sikerült berendezkedned meg ilyenek.
- Neked rosszul esik?- kérdeztem halkan.
- Inkább fura hallani, így egyre valóságosabbnak tűnik hogy van egy húgom is.- mondta mire felnevettem.
- Bocsi, nem akartalak kinevetni csak kicsit zavarban is vagyok. Már rákészültem hogy ha legközelebb felénk tévedsz megpróbálok kedves lenni és közeledni hozzád de arra álmomban sem gondoltam volna hogy te teszed meg az első lépést felém.
- Tudok meglepetéseket okozni.- mosolygott. Most nyugodtnak tűnt. Sőt úgytűnt jókedve van.- Haza indultál?
- Igen, épp taxit akartam fogni.
- Felejtsd el majd én haza viszlek. Úgyis útba esik.- mondta ellentmondást nem tűrő hangon én meg csak bólintani tudtam.
- És egyébként hogy vagy?- kérdeztem mikor a kocsija felé indultunk.
- Jól, köszi. Most lesz pár hét nyugi utána turnéra megyek.- mondta mosolyogva majd kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm.- mondtam majd beszálltam.Nem is tudom valamiért feszélyezett ez a nagy udvariassága. Olyan kényelmetlenül éreztem magam.
- Na és milyen volt a suli?- kérdezte mikor már beszállt mellém és beindítótta a motort.
- Jó, meglepően jó volt, szereztem néhány barátot is.- néztem előre.
- Az tök jó.
- Ja, szerintem is.- mondtam és eszembe jutott Brian csalódott arca. Nem akartam megbántani őt.- nem sokára itt lesz anyáéknak az évfordulója.- mondtam mire bólintott.
- Tudom, nem is tudom milyen ajándékot adjak nekik.
- Mi Frankievel szervezni akarunk egy kis összejövetelt. Azt mondta majd beszél veletek hogy lenne e kedvetek beszállni, helyet keresni meg ilyenek.
- Ez egy jó ajándék tőletek.- mosolygott rám.
- Igazából nem ez az ajándékunk. Írtam egy dalt és Frankievel közösen adjuk elő. Ő gitározik, én zongorázom és mindketten énekelünk.
- Tudsz énekelni?
- Igen, a múltkor Joeval együtt adtunk elő egy dalt bár akkor csak néha alá énekeltem de jó buli volt. Bár szerintem nincs valami nagy hangom de azért elviselhető.- mosolyogtam.
- Kíváncsi vagyok erre a dalra.
- Nos azt majd csak a bulin hallhatod, addig csak én és Frankie tudunk róla szóval ne mond el senkinek légy szíves.
- Nem fogom.- mondta és bekanyarodott a felhajtóra majd rám nézett.
- Köszi hogy elhoztál, bár nem kellett volna fáradnod.
- Ennyit igazán megtehettem a múltkori viselkedésem miatt. Nem mondom hogy teljesen megemésztettem ezt a dolgot de tudom hogy téged büntetni hülyeség. Te nem tehetsz semmiről. Igazából egy kicsit anyáékra neheztelek amiért nem szóltak semmit csak úgy idehoztak.
- Nos ne tedd... A szüleidnél jobb embereket nem ismerek. Megváltoztatták az életem, nem is tudod milyen boldog voltam mikor kiderült hogy engem akarnak örökbe fogadni, bár féltem is, de tudat hogy újra lesz családom boldoggá tett. Mondjuk néha eszembe jut hogy ez csak egy álom és hamarosan felébredek és véget ér, én újra az árvaházban leszek várva hogy 18 éves legyek és elhagyhassam azt a helyet.
- Olyan szörnyű volt?
- Nem egy álom nyaralás az biztos..de erről majd talán máskor beszéljünk. Örülök hogy találkoztunk.- mondtam majd kikapcsoltam a biztonsági övet.
- Ahogy gondolod. Szia Annie.- köszönt mire intettem majd kiszálltam és a kapu felé indultam. Nick közben elindult így ahogy beléptem a kapun nem látta hogy fülig ér a szám. Jó érzés volt hogy már ő sem utál, bár nem emésztette meg teljesen de elérem hogy sikerüljön neki.
Nagyon jó lett! :))
VálaszTörlés