6. rész / Boldog évfordulót... /

" Az őszinte szerelem nem fárad el soha. Csupa lélek, hát nem hidegül el. Az izzó szénkatlant elborítja a hamu, de a csillagot nem."

Victor Hugo


Sokat gondoltam mostanában Brianre, már eltelt 3 hét a találkozó óta és sokszor eszembe jut ahogy rám néz. Érzem ahogy megfogja a kezem. Olyan hülye vagyok. Az egészben a vicc hogy ő mondta hogy nem lesz megszállott erre tessék, én vagyok az aki folyton rá gondol és érzem az érintéseit. Hiányoznak a beszélgetéseink...de mellette hiányoznak a lányok is, Ashley, velük sem beszéltem azóta. Claire többször hívott de nem vettem fel, nem akartam magyarázkodni nekik.

A dal már nagyon jól megy. Frankievel minden nap gyakorolunk. Dani vállalta, hogy megszervezi a bulit anyáéknak.

Anya most kevesebbet dolgozik, csak egy nyári napközit tartanak az iskolában így többet van itthon ő is. Ami nagyon jó, szeretek vele beszélgetni, fél szavakból is megért, bár a Briannel történtekről még nem meséltem neki. Olyan kellemetlenül érzem magam miatta.

A múlt hétvégén itt ebédeltek a fiúk , Kevinék hozták a kis Alenát is aki hihetetlen cuki kislány. Most először találkozott vele de az egész délutánt velem töltötte. Játszottunk a kertben, medencéztünk ahol a többiek is csatlakoztak. Joeval és Nickkel sikerült pár szót váltanom, de nem volt valami mélyreható beszélgetés. Nick megkérdezte ki az a fiú akit a múltkor látott, fura és hirtelen volt a kérdése, még a nyálamat is félrenyeltem mikor megkérdezte. Mikor mondtam hogy az osztály társam, Frankie szokás szerint bedobta a szöveget hogy kamu , tuti odavagyunk egymásért meg ilyenek. Legszívesebben megfojtottam volna. Én eltereltem annyival hogy nincs semmi köztünk és nem akarok róla többet beszélni amivel igazából nem is hazudtam. Ugyan Nick utána sokáig elég kétkedve nézett rám de nem tehetek róla. Ehhez abszolút semmi közük.

- Édesem bejöhetek?- nyílt az ajtó és anya dugta be a fejét. Reméltem, hogy lesz egy nyugodt estém épp ezért vonultam fel rögtön vacsora után. Gyorsan lefürödtem majd bedőltem az ágyba.

- Gyere anya.- ültem fel.

- Baj van? Olyan kedvetlen vagy mostanában. Összefügg a levelekkel?

- Levelekkel?

- Amit az árvaházba küldtél.

- Jaj, nem azok eszembe sem jutottak mostanában, bár remélem megkapták őket.

- Akkor meg? Itt a nyár, nincs suli, szabad vagy, mehetnél szórakozni te meg itthon kuksolsz. Frankie is aggódik érted. Jól vagy?

- Igen, teljesen jól vagyok csak mostanában máshol járnak a gondolataim.

- Merre felé? Fiú van a dologban?- mosolygott.

- Ashley megharagudott rám.

- Miért?

- Mert tetszik neki Brian, de közben kiderült hogy Briannak én tetszem. És most Ashley azt mondja hogy nem bízik bennem merthogy elmondta nekem hogy ő odavan Brianért, de Brian nekem csak azután mondta el mikor én elmondtam neki hogy Ashnek tetszik de én amúgy is azt mondtam hogy maradjunk csak barátok, szóval érted?- néztem rá kétségbe esve mire ő próbált komoly maradni.

- Az a legnagyobb kérdés hogy te mit érzel?

- Nem tudom , vagyis Brian nagyon édes fiú de én még sosem voltam ilyen helyzetben még csak észre sem vettem hogy tetszem neki, azt sem tudtam hogy reagáljak mikor elmondta.

- Ha nem lenne Ashley mit tennél?

- Nem tudom. Brian az osztály társam ha esetleg belemennék és mégsem jönne össze utána olyan ciki lenne, nem?

- Nem feltétlenül. Ellehet válni kulturáltan is. Már nem vagytok kicsik, édesem. És Ashleyvel is megtudnátok beszélni csak valószínűleg mindketten egymásra vártok...

- Én nem tettem semmit, ő beszélt velem csúnyán.

- Tudom, és jól tetted hogy hagytad lenyugodni, de hetek teltek el.

- Oké, majd felhívom.- mondtam lábaimat felhúzva.

- Okos döntés, tudtam hogy te egy nagyon értelmes lány vagy. És most...beszélj nekem erről a fiúról. Apád azt mondta nagyon szimpatikus srác.

- Az és igen masszív. Vagyis nem az a tipikus 16-17 éves kinézete van. A bátyjával szokott edzeni és nos..nem tagadom jól néz ki.

- Igen?- kérdezte anya vigyorogva mire én zavaromban felnevettem.

- Kedves és figyelmes, jó vele beszélgetni. Mostanában sokat gondolok rá.- mondtam mosolyogva.

- Jajj édesem, te szerelmes vagy.

- Igen, vagyis gondolom, nem tudom. Még sosem voltam az, mármint szerelmes.

- A szerelem szép dolog, és még szebb ha sokáig tart.

- Mint nálad és apánál?

- Igen, mint nálunk. Jó lenne megismerni ezt a fiút.

- Nos ő jelenleg Miamiban nyaral a nagyszüleinél és csak suli kezdésre jön haza.

- Oh, értem, miért nem hívod át a barátnőidet, csaphatnátok egy medencés bulit Frankie nagy örömére. Mit szólsz?

- Nem lenne gond?

- Dehogyis, van egy csomó rágcsálnivaló a szekrényben meg fagyi a frigóban. Érezd jól magad. Oké? Na hajrá hívd fel a lányokat. Reggelinél találkozunk.- adott egy puszit a homlokomra és kiment. Én kézbe vettem a telefonom és kikerestem Ashley számát.

Miután hármat csörgött felvette:

- Haló.

- Szia Ash, Annie vagyok.

- Tudom jól, kiírja a neved.- jött gyorsan a válasz.

- Szeretnék veled beszélni, vagyis bocsánatot kérni.- mondtam bár nem is tudtam miért kérek bocsánatot.

- Hallgatlak.

- Ash ne legyél már ilyen komoly. Nem az én hibám az ami történt, de mást sem hibáztatok, nem tehetek róla, hogy Briannek én tetszettem meg. De hidd el nekem kérlek, nincs semmi köztünk. Szeretem őt, és nagyon jó barát de ennyi.- legalábbis szeptemberig biztos ennyi. Kitudja utána mi jön, talán addigra Brian is elfelejti hogy tetszettem neki.

- Tudom Annie, nem is rád haragudtam igazából hanem rá mert nem irántam érdeklődik, az sem lenne baj ha tetszene neked mert Brian tök jó fej, meg helyes meg minden. Hülyén reagáltam ne haragudj.

- Nem haragudtam csak bántott, hogy azt mondtad nem lehet bennem megbízni. De felejtsük el. Nincs kedved átjönni holnap egy medencés bulira? Áthívom a lányokat is és bulizunk egy jót, oké?

- Persze, vigyek valamit?

- Nem dehogy, vagyis csak bikinit, arra lesz egyedül szükség.- mondtam mosolyogva.

- Jól van, jó ha 9-re megyek?

- Persze, üziben küldöm a címet. Puszi.- mondtam majd letettem.

A következő áldozat Claire volt majd Alison. Mindketten nagyon meglepődtek, kérdezték kibékültünk-e Ashley-vel de mindketten örültek a meghívásnak. Miután letettem elküldtem nekik a címet majd magamhoz öleltem a párnát és elaludtam.

- Azta, milyen klassz ez a ház..- forgott Allie körbe körbe.

- Mennyit álmodtam arról hogy egyszer Joe felesége leszek.. Anyám...- vihogott Claire.

- Menjünk a szobámba, ott áttudunk öltözni úgy hogy Frankie nem kukkol.- nevettem a végén.

- Hé én nem is szoktam.- hallottam sértődött hangját a nappaliból.

- Persze.- szóltam vissza.

- Hali csajok.- jelent meg az ajtóban.

- Szia.- köszöntek szinte egyszerre.

- Én is mehetek medencézni?

- Minket nem zavar.- nézett rám Claire.

- Oké, akkor gyere.

- Kértek valamit inni lányok?- kérdezte Frank mire mindhárom lány olvadozott

- Na oké csajok az emeletre. Frankie csináltam limonádét, töltenél mindenkinek?- mondtam és válaszát meg sem várva a lányokat az emelet felé tolva elindultam.

- Szóval, akkor most átöltözünk és utána lemegyünk. Van egy csomó fagyi meg rágcsa szóval elleszünk.


Már egy ideje kint feküdtünk a napernyő alatt mikor Frankie ugrott egy bombát és mindenünk vizes lett.

- Na csajok, ideje bejönni a vízbe, elég a csacsogásból, itt ez a csomó labda , játszunk valamit.

- Frankie...- kiabáltam.

- Na csajok gyertek már..- könyörgött mire Ali nagy nehezen felállt majd beugrotta vízbe és elindult Frankie felé. Mikor odaért a fejénél fogva nyomta a víz alá de Frank erősebbnek bizonyult és lehúzta magához majd ahogy feljöttek a felszínre elkezdték egymást fröcskölni miközben vihogtak. Gyorsan beugrott Claire is.

- Te nem mész be Annie?- kérdezte Ash mire megráztam a fejem.

- Nem tudok úszni, max a medence végében tudnék ücsörögni., jó itt nekem, de te nyugodtan menj be.- mosolyogtam rá mire barátnőm felállt és beugrott a többiekhez. Én csak lehunytam a szemem és hallgattam a nevetésüket. Azonban nyugalmamat megzavarta egy kéz a vállamon. Szemeim szinte kipattantak.

- Nick, heló.- ültem fel.- Hát te? Nem turnén vagy?

- De igen, de volt pár napom szabad és hazaugrottam egy szerződés miatt, gondoltam benézek hozzátok. Hallottalak milyen jól szórakoztok de ha zavarok akkor el is mehetek.

- Nem dehogy, a csajok egyébként is oda meg vissza lesznek ha meglátnak, bár úgy látom most Frankie lefoglalta őket.

- A kis mázlista. Három lány egyszerre?- mosolygott.- Te hogy hogy nem vagy velük?

- Én nem tudok úszni és maximum egy egy méteres szakaszon tudnék toporogni, utána már a nyakamig ér a víz és a múltkor is majdnem megfulladtam. - utaltam a jó pofáskodásukra mikor Joe és ő bedobtak a vízbe majd beugrottak és nem hagytak kijönni.

- Jó de akkor csak viccelődtünk, fogtunk.

- Az mindegy.- mondtam duzzogva

- Megtanítsalak úszni?

- Áhh inkább nem, köszi.

- Tőlem félsz vagy a víztől?- kérdezte és a csajok még mindig nem vették észre. Nem is tudtam mit válaszoljak, talán is is.- Szóval hagyjuk...

- Csináljuk azt hogy amikor legközelebb jössz megpróbáljuk, de így olyan ciki lenne a csajok előtt.- mondtam komolyan miközben fejemmel feléjük böktem.

- Oké, de ha legközelebb nem próbálod meg akkor én magam doblak a medencébe.- mondta majd felállt.- Mint legutóbb is.- nézte a többieket.

- Anyám, ott egy másik Jonas.- hallottam meg Claire hangját mire felnevettem. Óvatosan mögé somfordáltam majd megálltam a háta mögött.

- Mond Nick van nálad telefon vagy valami kütyü ami nem vízálló?

- Nem, nincs, miért?- kérdezte mire én válaszul belöktem a medencébe. Ahogy feljött a felszínre Nick rám nézett. Az arckifejezésén csak nevetni tudtam így a végén már ő is megenyhült és felnevetett.- Na várj csak Annie, megbánod még te ezt. Ahogy felállt a vízben a válla pont kilátszott és a csajok nem tudták levenni a szemüket róla.

- Nick , azt hiszem most inkább a rajongóiddal kellene foglalkoznod.- ültem vissza a napozóágyra. Egy ideig csak nézett majd elmosolyodott és a lányokkal kezdett beszélgetni. Én már épp nyugodtan feküdtem volna mikor csipogott párat a telefonom.

Ahogy kezembe vettem láttam hogy üzenetem érkezett. Brian írt.

“ Szia Annie, bocsi hogy nem írtam eddig, a nagyiék elég sűrű programot szerveztek. Igazából csak gondoltam jelzem hogy jól vagyok, és hogy hiányzol. Jó lenne beszélgetni veled..tudom őrültség. Még sosem éreztem így de most alig várom hogy hazaérjek és elkezdődjön a suli. Emlékszem miről beszéltünk de azért remélem néha gondolsz rám. Várom, hogy lássalak. Puszi, Brian.”- Többször is elolvastam egymás után az üzenetet majd csak mosolyogtam. Annyira aranyos volt ez az üzenet, és abban a percben nagyon szerettem volna látni.

“ Szia Brian, örülök hogy végre írtál. Nekem is hiányoznak a beszélgetéseink. Gondolkodtam, elég sokat, illetve sokszor gondolok rád. Várom, hogy beszélhessünk. Puszi, Annie.” - ahogy megírtam az üzenetet letettem majd felálltam és leültem a medence szélére és a vízbe lógattam a lábam..

- Na mi újság lányok, ki vannak elégítve az igények?- kérdeztem mire a csajok hevesen bólogattak.

- Frankie csinált már képeket, nem is mondtad hogy Nick ilyen jó fej.- mondta Allie mire Nick szélesen vigyorgott majd lenyomta Alliet a víz alá.

- Igazad van, tényleg jó fej.- kiabáltam majd ahogy fel verekedte magát csak nevetett.

- Gyere, csináljunk egy nagy közös fotót.- hívott Ash mire csak a fejem ráztam hogy inkább nem.

- Na, légyszí, utána csinálok olyat amin Frankie áll az én helyemen, rólunk van már egy csomó közös kép, rólad még nincs kép, olyan mintha nem is lennél itt, egyébként is mit írtál olyan sokáig a telódon.

- Semmit, semmi különöset. De én még mindig nem tudok úszni, így nem megyek be.

- Majd akkor én tartalak, esküszöm nem nyomlak víz alá de egy fotót hagy csináljanak már, ne legyél ilyen hangulat gyilkos.- mondta Nick majd elindult felém.

- Na jó, de ha elengedsz akkor többé az életben nem szólok hozzád.- mondtam majd megfogtam felém kinyújtott kezét.

- Nyugi, bízz már bennem egy kicsit.- mondta majd behúzott a vízbe és átkarolta a derekam és úgy vitt a lányokhoz.- Milyen könnyű vagy.

- Na akkor mindenki csííííz..- mondta Frankie majd ránéztem és mosolyogtam. Utána Ash cserélt Frankievel és ő is csinált néhány képet.

- De ha meglátom valamelyik pletykalap címoldalán hogy Nick Jonas és háreme akkor megkereslek titeket és bosszút állok.- mondta Nick tettetett komolysággal.

- Nyugi, ez csak egy...valóra vált álom, már évek óta imádunk.- mondta Claire

- Köszi, mind hármótoknak, jó fejek vagytok, örülök hogy Annienek ilyen barátnői vannak. De ha nem haragszotok felmegyek és átöltözöm mert nekem már mennem kell, csak beugrottam. Jók legyetek és további jó szünetet nektek.- mondta majd mind három lánynak adott egy-egy puszit.- Téged kivigyelek?- kérdezte rám nézve mire én csak bólintottam majd el is indult.

- Lányok felmegyek egy pillanatra mert lefog merülni a telóm, utána vissza is jövök, oké?- néztem rájuk miközben megfogtam a telefonom. Nick közben már elindult. A szobámban érve gyorsan feldugtam töltőre a telefont majd lementem a konyhába és ittam egy kis jeges teát... 



Nick szemszög..

Annie aranyos lány, minden egyes alkalommal meggyőződöm erről. Fiatal de korához képest érett és okos lány. Olyan kis törékenynek tűnik. Ahogy ma átfogtam a derekát nem tudtam hogy érjek úgy hozzá hogy nehogy összetörjön, mintha csak egy porcelán baba lenne, de aztán rájöttem, igen gyengének tűnik de igazából nagyon erős. Annyi mindenen ment már keresztül az élet alaposan megedzette.

Mikor végeztem az öltözködéssel elmentem a szobája előtt aminek az ajtaja nyitva volt. Beléptem és láttam hogy nincs ott de a telefonja világított. Tudtam hogy csúnya dolog belenézni másnak a telefonjába de szinte hívogatott a kijelző, azt mondta: “ Gyere, nézz meg, csak egy pillantás, semmi baj nem lesz belőle”. Olyan idétlennek éreztem magam.

Ahogy ránéztem be volt lépve az üzenetekbe. Brian? Az osztálytársa? Azt írja hiányzik neki, és Annie válasza is elég egyértelmű. Szóval már van is aki csapja a szelet neki... Bár kétség kívül szép és érdekes lány. Te jó ég, mi a fene van velem? Mik ezek a gondolatok? Miért nézek én bele a telefonjába? Nem akarom hogy megbántsák, nem akarom hogy fájdalmat okozzanak neki. Na jó, biztos csak napszúrást kaptam, jobb lesz ha elindulok mielőtt még késő lenne.


Ahogy lementem a földszintre hangokat hallottam a konyhából. Elindultam arra. Annie épp a hűtőben kutakodott.

- Én indulok.- szólaltam meg mire kicsit megugrott majd rám nézett. Megijedt.

- Mikor jössz legközelebb?- kérdezte halkan.

- Valószínűleg csak az évfordulós bulira, akkor maradok két vagy három napot. Akkor bepótoljuk az úszásórát, jó?

- Oké.- mondta majd elmosolyodott és csak nézett. Éreztem hogy nekem kell megtennem az első lépést.

- Vigyázz magadra.- léptem hozzá közelebb majd megöleltem.- És anyáékra is.

- Természetesen, te is vigyázz magadra és további jó turnét.- mosolygott. Még adtam neki két puszit majd eljöttem. Jobbnak láttam minél előbb távozni. Frankie nem fog haragudni ha tőle nem köszönök el külön.

Mikor beszálltam az autóba rájöttem hogy szeretek Annie társaságában lenni, ha nem is vagyok a közvetlen közelében, de valamiért olyan sugárzó a jelenléte, vidámságot áraszt magából, ami elvarázsol mindenkit...



Annie szemszög...


Miután Nick elment visszamentem a lányokhoz akiket újfent Frankie szórakoztatott, tényleg jól érezték magukat és a kedves öcsé is aki sugárzott a boldogságtól hogy egyszerre három lányt tehet boldoggá. Nagy nőcsábász lesz még a srác. Én inkább csak lefeküdtem az ágyra és napszemüvegemet felvéve lehunytam a szemem és relaxáltam.

Brian jutott az eszembe, vártam hogy lássam. Bár volt még több mint egy hónap addig de valahogy majd csak eltelik. Aranyos volt Nicktől hogy maradt a lányokkal és beszélgetett velük. Alapvetően tök jó fej srác csak jól tudja titkolni.



Miután a lányok elmentek Frankievel összepakoltunk majd bementünk a házba. Mindketten lezuhanyoztunk majd lementünk a nappaliba és eljátszottuk párszor a dalunkat.

Már csak én ültem a zongoránál mikor megérkezett anya. Fáradt volt így eljátszottam neki egy dalt amit még anyukám énekelt nekem kiskoromban. Milyen fura, mostanában nem is gondoltam rá. Mióta itt vagyok csak egyszer kétszer jutott eszembe. Nem akarom elfelejteni őt, mert ő az édesanyám, mégis érzem hogy a Jonas családot már annyira szeretem mintha mindig is velük lettem volna. Mostanában már azt a nyuszikát is száműztem az ágyamból ami anyától maradt meg. Nem tudatosan tettem, de egyik este kikerült az ágyamból és azóta is a kanapén pihen. Már több mint 10 éve hogy meghalt anya, mennyi minden történt velem, nagyrészt szenvedéssel telt ez az egy évtized de az utóbbi hónapokra nem panaszkodhattam.

Mikor befejeztem az anyának szánt dalt csak ültem ott a zongora előtt. Leütöttem néhány hangot majd tovább próbálkoztam. Végül észre sem vettem de már két órája dolgoztam egy kis darabon. A szívem írta meg az egészet. Anyára gondoltam és arra a napra a kórházban. Ahogy elköszön tőlem. Nem akartam sírni de néhány könnycseppet nem tudtam visszatartani. Utat törtek maguknak és végig folytak arcomon. De nem tudtak megállítani. Szorgalmasan körmölgettem a kottára majd mikor befejeztem eljátszottam az egészet, nem volt túl hosszú de minden hang szívből jött. Mikor befejeztem a kotta tetejére a következőt írtam: Altató.


Az évfordulós bulit Augusztus elsejére szerveztük ami szombat. Nem leszünk sokan, a család és néhány barát. Közben Joe is beszervezte a fiúkat így fellép a Jonas Brothers is bár azt nem mondták melyik dalt éneklik. Mióta itt lakom szoktam őket hallgatni. Anyáéktól kölcsön kértem az összes cédéjüket és esténkét lefekvés előtt szoktam hallgatni őket. Vannak már kedvenceim is, mint például a Black keys vagy a Sorry, de a Little bit longer is nagyon tetszik. Aztán persze mikor meghallgatom Nick dalait meglepődöm hogy most mennyire más stílusban énekel. Valahogy a banda számaiban jobban éreztem a lelkét, de persze én akkor nem ismertem, nem tudom milyen elvárásokat állított a kiadójuk. Viszont most ismerem és felvételeken is látom mennyire élvezi ha a színpadon lehet. Most is bele ad mindent, szóval talán csak az van hogy ahogy felnőtt a stílusa is megváltozott.

És ott van a sorozatuk amit szintén végig néztem a neten. Vicces és aranyos. És a dalok abban is szuperek, bár a második évad jobban tetszik, az valahogy lazább, a dalok is érettebbek és pörgősebbek.

Mikor itt vannak akkor is látom mennyire szeretik ezt csinálni, a színpadon vagy a kamerák előtt lenni. Bár ők szinte ebben nőttek fel , nem is csoda hogy olyan otthonosan mozognak a kamerák előtt, nekik szinte nem is voltak normális tini éveik mikor csak szórakoztak, suliba jártam, csajoztak, házi bulikba jártak, mondjuk elmondásuk szerint ők ezt is szórakozásként élik meg és szerencsések hogy azt csinálhatják amit szeretnek és még meg is tudnak belőle élni. Nem is akárhogyan.



Szinte az egész pénteki napunk készülődéssel telt. Danielle és kevin már csütörtökön megjöttek és nálunk is maradtak egészen amíg vége nincs a hétvégének. Danival telefonálgattunk a bulival kapcsolatban, mindenkit felhívtunk aki segédkezett a buli szervezésben hogy minden megvan-e, célozva a svédasztalra, a virágokra, a zenére, a díszítésre, a tortára és a többi apróságra. Miután nyugtáztuk, hogy minden oké fellélegeztünk. És az egész péntek délutánt együtt töltöttük illetve reméltük hogy anyáék semmit nem vettek észre az egész szervezésből. Kevin beadta apáéknak hogy szeretne egy étteremben ebédelni másnap mert valami fontosról akar velük beszélni ami kihat a jövőjére, persze anyáék egyből aggódni kezdtek, az én alibim vásárlás volt a lányokkal, Danielle pedig elméletben játszóházba vitte a kis Alenát. Joékkal azt beszéltük meg hogy a buli helyszínén találkozunk ami egyébként egy étteremnek egy privát terme ahol általában esküvői bulikat, eljegyzési partikat szoktak tartani. Az étterem szolgáltatja a svédasztalos hidegtálakat és a bárt amit direkt erre a napra állítanak ott fel. Egy kis színpadot is elhelyeznek ott amire felférnek a hangszerek és az előadók.

Este Dani odaadta a kis program füzetet amit csak néhány példányban készítettet, a fellépőknek, azaz nekünk meg a fiúknak illetve anyáéknak hogy mire számítsanak a nap folyamán. Az egész buli háromkor kezdődik. Kevin utána javított és csak kávézni hívta anyáékat hogy ne egyék tele magukat a buli előtt. Annak az étterembe mentek ahol a buli lesz és ha jelzünk neki akkor majd átvezeti a mi bulinkra őket.

Három és fél négy között zajlik a köszöntés. Utána Joe szolgáltatja a zenét, mindenki eszik iszik, majd 5- kor jön a torta felvágás és ajándékok átadása. Hatkor jön a mi fellépésünk Majd fél héttől a srácok tartanak mini koncertet és az est további részében szintén Dj Joe szolgáltatja a talp alá valót. Danival reméltük hogy nem lesz semmi gáz és minden megy majd a menetrend szerint. Nick délelőtt érkezik majd oda az étterembe és besegít a hangszerelésbe meg hasonlók amíg mi a dekorációt készítjük Danival és Gigivel.

Szombat...

Annie szemszög


A bulira egy púderszínű egyszerű és elegáns spagetti pántos maxi ruhát választottam. Nem akartam túl öltözni mert ez anyáék bulija de azért nem is akartam kilógni. Ahhoz egy teljesen lapos talpú szandált és azt a nyakláncot választottam amit anyáéktól kaptam nem sokkal azután hogy ide költöztem. Nem akartam magassarkút venni mert nagyon kényelmetlen szerintem, főleg ha órákon keresztül kell benne sétálgatni.

A ruhámat elraktam majd a díszítéshez és előkészületekhez csak egy rövid nadrágot és egy topot vettem fel.

Mielőtt elmentem elköszöntem anyáéktól és elindultunk Frankievel aki már kint várt.

Dani , Joe és Gigi már az étteremben voltak és épp a virágokat pakolászták. Köszöntem mindenkinek majd én is beszálltam a díszítésbe. Közben Joe összerakta a keverőpultot és csinált egy kis zenét is.

- Annie, merre jársz?- hallottam egy hangot a hátam mögül.

- Micsoda?- fordultam meg mire Gigi felnevetett.

- Már vagy 2 perce beszélek hozzád de semmi reakció.Merre jársz?- kérdezte miközben kezébe vett egy szál virágot.

- Én itt vagyok, csak elbambultam.- mondtam miközben virágokat illesztettem a helyükre de igazából tényleg nem ott járt a fejem. Brian jutott eszembe.

- Nekem nem kell hazudnod, nem mondom el senkinek.

- Nem fontos, igazából az egész hülyeség.

- Na, ez egyre érdekesebb...

- Van egy fiú...

- Lemertem volna fogadni.- nevetett fel.

- Brian a neve és az osztály társam illetve barátom. Elmondta hogy tetszem neki és azóta mintha én is többet éreznék vagy nem is tudom, anya szerint ez szerelem.

- Hűha... Mesélj csak...

- Nem tudom most mi van, még egy hónapig nem találkozunk, majd csak a suliban. Már nem tudom mi lenne a legjobb. Nagyon édes fiú meg minden de nem tudom jó ötlet lenne-e vele járni.

- Hidd el a szíved tudni fogja. Csak arra figyelj mit érzel mikor először meglátod. Tudni fogod mit tegyél.- mondta mosolyogva mire én megöleltem.

- Na lányok, mi ez az összeborulás.- állt meg előttem Nick mire elengedtem Gigit.- Sziasztok.- mosolygott majd megölelt mindkettőnket.

- Szia Nick.- köszöntem majd letettem a kezemben lévő virágot.

- Mit segítsek?- kérdezte miközben egy székre lerakta a ruháját.

- Először is azt vidd innen, hátul a folyosóról nyílik egy szoba, mindenki oda tette a ruháját aztán pedig gyere és segíts Annienek dekorálni, kicsit elkalandozott így lemaradt, de majd ketten behozzátok. Minden más már intézve van.- mondta Gigi mire Nick kihúzta magát.

- Igenis kapitány.- vihogott majd a ruháját felkapva eltűnt a szemem elől.

- Idióta.- röhögtünk Gigivel.- Most itt hagylak, folytatom amit elkezdtem.- mondta majd visszament a dolgára. Én csak sóhajtottam egy nagyot majd folytattam a díszítést.

- Na mi újság?- jelent meg mellettem Nick.

- Elvagyok, veled?

- Fáradt vagyok. A koncert után rögtön gépre szálltam de átszállásnál szerencsétlenkedett a reptér így csúszott a járat, azért jöttem csak most. Egyébként a reptérről jövök.- mondta mire elmosolyodtam.

- Nyugodtan haza mehettél volna lepakolni, vagy zuhanyozni. Mi megoldottuk volna.

- Szóval büdös is vagyok?- kérdezte sértődötten mire én közelebb hajoltam hozzá és szippantottam egy nagyot .

- Nem, nem mondanám, sőt, kifejezetten jó illatod van.

- A repülőn próbáltam rendbe hozni magam.

- Nyugi, itt is van egy mosdó , majd itt alkotsz valamit a buli előtt. Nem féltelek.- mondtam mosolyogva majd a helyére dugtam a virágfüzérben egy szál liliomot.

- Egyébként jól telt az elmúlt pár hét?

- Jól? Unalmasan. A lányok nyaralnak, egyedül meg nem olyan izgi a városnézés vagy a strandolás így inkább csak otthon lazulok vagy Frankievel lógok.

- Apropó, a dal megvan ugye?

- Persze, előadásra készen. Dani mondta hogy a banda újra egyesül néhány dal erejéig. Kíváncsi vagyok .

- Köszi, bár csak egyszer próbáltuk el a dalokat, remélhetőleg nem lesz égés..- mondta majd leült.

- Tudod mit, hozok neked egy kávét addig igazgasd el a virágokat a füzérben, jó?

- Tényleg? Köszi. Egy cukorral kérem.- mondta mire csak bólintottam majd vállát megpaskolgatva elsétáltam mellette.


Kettőre az egész terem fel volt díszítve , a bár előkészítve, svéd asztal elrendezve, hangszerek hangolva, keverőpult teljes egészében felállítva. Már csak át kellett öltöznünk. Kevin írt egy üzit hogy már úton vannak, eszünkbe ne jusson kimenni az étterem részbe. Joe, Nick és Frankie gyorsan elfoglalták a kis szobát és elkezdtek öltözködni. Szerencsére gyorsan végeztek. Mindhárom fiú fehér inget viselt egy fekete farmerral. Micsoda összeöltözés, gondoltam mikor helyet cseréltünk és mi lányok vonultunk be. Dani egy fekete kis koktél ruhát vett fel, Gigi pedig egy csónak nyakú, kék, térdig érő ruhát ami nagyon szépen kiemelte karcsú alakját. Hozzá egy fekete magassarkút húzott ami miatt még inkább kitűnt közülünk, legalábbis magasságban. Én felvettem a ruhámat és az apától kapott nyakláncot. A hajamat leengedtem és kicsit rendbe szedtem a hullámos fürtöket. A szemem kihúztam, majd barna szemhéjpúderrel és vízálló spirállal emeltem ki még jobban a szemem majd tettem fel egy kis szájfényt és pirosítót és már kész is voltam. A lányok mosolyogva néztek végig rajtam majd beálltunk a tükör elé és elégedetten néztünk végig magunkon. Ahogy kimentünk a terembe minden szem ránk szegeződött, időközben ugyanis megérkeztek a vendégek is, legalábbis nagy részük. Danit és Gigit elrabolták a fiúk én meg az asztalhoz sétáltam ahol megigazítottam a tányérokat. Kicsit zavart hogy én olyan egyedül maradtam.

- Hé, nagyon szép vagy.- érintette meg a karom Nick mire rámosolyogtam.

- Köszönöm szépen, te illetve ti is jól néztek ki. Laza mégis elegáns a szerelésetek.- mondtam miközben teljesen felé fordultam.

- Ma este muszáj táncolnod velem.- mondta mire felnevettem.

- Muszáj, ez meg mit jelentsen?

- Nos nem kell megijedned, de tudd hogy ma sok hódolóra teszel szert akik az egész estédet lekötik, de szeretném ha velem is táncolnál azért.

- Kétlem hogy olyan sok hódolót szereznék de rendben, megígérem hogy táncolni fogok veled.- mondtam mire elégedetten elmosolyodott.

Háromnegyed háromra az összes vendég befutott és Joe megírta Kevinnek hogy hozhatja anyáékat. Mind egy csoportba tömörültünk, a srácok és én természetesen előre álltunk és vártuk hogy nyíljon az ajtó.

- MEGLEPETÉS!!!!!!- kiabáltuk ahogy megláttuk anyáékat mire ők hirtelen megszólalni sem tudtak.

- Boldog évfordulót nektek.- mondta Kevin majd megölelte anyáékat akik már közelebb jöttek.

- Uram Isten, ez eszembe sem jutott volna. Ezt ti hoztátok össze?- nézett anya végig rajtunk mire mindenki bólogatott.- Nem is tudom mit mondjak. Nekem vannak a legjobb gyerekeim a világon.- nevetett miközben könnyeivel küszködött majd megölelgetett minket. Apa ugyanúgy meghatódva ölelt át minket.

- Nahát...- kezdte apa majd megfogta anya kezét.

- Nem is tudjuk mit mondhatnánk nektek, de mindenkinek nagyon köszönjük hogy eljött ide hogy megünnepelje velünk a házassági évfordulónkat. Nem készültem beszéddel és nem is untatnálak titeket inkább, de mielőtt elkezdünk ünnepelni, szeretném ha megismernétek valakit. Vannak itt olyanok akik még biztosan nem tudják de a családunk bővült. Nem olyan régen örökbe fogadtunk egy csodálatos leányzót, Anniet. Szeretnénk nektek bemutatni őt, mostantól kérlek őt is tekintsétek családtagnak, a mi hatalmas családunk tagjának. Annie, gyere kérlek.- nyújtotta anya szabad kezét mire én megfogtam azt majd az emberek felé fordultam.

- Köszönöm anya.- mondtam majd megöleltem. Mindenki mosolygott és bólogatott hogy igen, ez így helyes. Most már mindenki tudja hogy létezem és én is Jonas vagyok, még ha a nevem nem is ezt mutatja.

- Most pedig kezdjünk el bulizni.

- Igazából nem akarok közbe szólni.- lépett előre Dani mosolyogva.- De van egy tervezett programunk, ami nem szentírás de lesznek a bulinak olyan részei amelyek ütemezve vannak. Most mindenki érezze jól magát. Beszélgessünk, együnk. Joe lesz az est Dj-je így ha valaki akár dalt szeretne kérni azt nála teheti meg. A következő esemény a torta felvágása lesz, öt órakor, figyelem, ne egyétek túl magatokat mert a torta isteni finom lesz. Szóval jó szórakozást mindenkinek.- mondta Dani majd Kevinhez sietett és megcsókolta. Joe a keverőpulthoz indult és intézte a zenét amíg Gigi , Nick, én, Frankie és Kevinék köszöntöttük anyáékat majd jöttek a vendégek. Mi kicsit háttérbe vonultunk amíg anyáék velük beszélgetnek.

Frankie és én leültünk egy asztalhoz majd nem sokkal később Nick is megjelent 3 pohárral. Letette az asztalra majd leült közénk. Amíg mi ott beszélgettünk Kevin és Danielle néhány vendéggel beszélgetett.



Nicknek igaza lett, váratlanul csapott le rám egy fiatalember , Tom, aki a lemezkiadónál dolgozik, apával. Leült mellém és folyamatosan szórakoztatott, italt és sütit hozott, érdeklődött egészen addig amíg a tortákat fel nem vágták anyáék mert az azt jelentette hogy ajándékok átadás a következő lépés.

Anyáék rengeteg értékes ajándékot kaptak, vázákat, kristály poharakat, de én mégis azt értékeltem többre aki valami személyessel lepte meg őket, aki mondjuk ott volt az esküvőjükön is, és arról készített emlékeket felidéző ajándékot.

Nem sokkal később Joe jelzett hogy lassan mi jövünk Frankievel így készülődjünk.. Én mondtam hogy még kimegyek a mosdóba de hamarosan visszajövök.

Miközben a kezemet mostam a tükörben nézegettem magam. Olyan más volt az a lány akit ott láttam. Nem is hasonlított rám. A smink, a haj, a ruha, mintha nem is én lennék, miközben mégis én vagyok. Változhat egy ember olyan sokat olyan rövid időn belül hogy már ne ismerje meg magát?

- Jaj bocs. Nem tudtam hogy itt vagy.- hallottam meg Nick hangját de nem néztem rá, helyette a tükröt néztem.

- Nem baj, gyere csak, már végeztem.- hunytam le a szemem.

- Baj van?- lépett közelebb.

- Nem.

- Akkor miért bámultad annyira a tükröt?

- Csak eltűnődtem. Ez nem is én vagyok.- mutattam magamon végig.

- Nem értem.- nézett értetlenül rám.

- Nos, én 3 hónapja még nem voltam ilyen...hát izé, csinos. Szóval a használt gönceimben mászkáltam suliba, nem hordtam ékszereket, eszem ágában nem volt sminkelni magam. Csak éltem. Most pedig nézz rám, lassan úgy nézek ki mint akit egy divatmagazinból húztak ki. Olyan gyorsan megváltozott minden és mikor néha erre ráeszmélek mindig meg ijeszt a tudat, hogy talán csak álmodom és ez az álom egyszer csak véget ér. Tudom butaság ilyeneken törni a fejem.

- Igen, az, butaság, te már idetartozol Annie, és ez az álom nem fog véget érni mert ez nem egy álom hanem a valóság. És igen, megváltoztál, de a változás néha jó. Mindig felfedezel magadban valami újat amiről addig fogalmad sem volt. Nem muszáj sminkelned magad ahhoz hogy szép legyél mert te egyébként is egy nagyon szép lány vagy. A smink inkább csak öregít, talán idősebbnek mutat, de ez sem kell, az a kor amit most megélsz az egyik legjobb kor, próbálgathatod a szárnyaidat, új dolgokat fedezhetsz fel. Kitárul előtted a világ és eldöntheted hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. Fontos hogy ne az emberek elvárásainak akarj megfelelni hanem a sajátodnak. Ne sminkeld magad miattuk, ne miattuk akarj csinos lenni. Azt vedd fel amiben kényelmesen érzed magad és úgy éld az életed ahogy te jónak látod. 3 hónap alatt felfordult az életed, ebben biztos vagyok. Először is lett családod, testvéreid. Másodszor biztonságban élsz, harmadszor, a kisvárosból bekerültél ide, a városba ahol mindig megy az élet, éjjel és nappal, csak úgy pörögnek az események. Az ember alkalmazkodik, mindig az aktuális helyzethez, mindig felveszi az adott életstílust, te is csak ezt tetted, kinyíltál, virágzol... Ha jól érzed magad ebben a ruhában és sminkben az jó, semmi probléma vele, ha nem az sem probléma. De ne zavarjon az hogy változol. Igen talán 3 hónapja el sem tudtad volna képzelni de a változás mindig jelen van az életünkben. Mindig változunk. Napról napra szinte észrevétlenül változunk és nem mindig vesszük észre csak mikor már nagyon látványos a változás. És a félelmet ami benned él, próbáld leküzdeni, elhesegetni, mert egy biztos, ami nem változik, az hogy már a családunk része vagy.- mondta halkan a végét mire én a nyakába borultam.

- Jajj Nick, annyira köszönöm, még soha sem éreztem magam olyan jól mint most. Köszönöm hogy eloszlattad a kétségeimet.- mondtam miközben öleltem. Ő elkezdte hátam simogatni majd ahogy elhúzódtam ránéztem.- Nem is tudom mit mondjak.- nevettem fel.

- Ne mondj semmit, tudom mire gondolsz, sokszor elég csak egy pillantás ami mindent elmond és én megkaptam tőled azt a pillantást. Ne aggódj tovább, inkább menj és készülj fel az előadásra.- mosolygott mire én csak bólintottam majd kimentem a mosdóból.

Miután előadtuk Frankievel a dalunkat mindenki tapsolt, Joe és Kevin pedig kiabált hogy vissza. Nick oldalt állt a falnak támaszkodva és tapsolt. Mikor összeakadt tekintetünk elmosolyodott, én csak bólintottam majd ahogy lejöttünk a színpadról mindenki gratulált. Anyáék csak ölelgettek és puszilgattak minket miközben anya szeméből csak úgy folytak a könnyek. Próbáltam nyugtatgatni de kellett neki pár perc a vállunkon míg betudta fejezni a sírást és csak mosolygott.

- Ti annyira édesek vagytok gyerekek.- ölelt meg minket utoljára.- Szeretlek titeket.

- Mi is anya, mi is szeretünk.- mondtam majd elengedtem.

- Megyek összeszedem magam, mindjárt jövök.- mondta kacarászva.

- Gyerekek, ti olyan tehetségesek vagytok. Mi pedig nagyon szerencsések vagyunk hogy ti vagytok nekünk.- simogatta apa a vállunkat ahogy beállt közénk.

Ahogy anya visszatért leültünk az asztalunkhoz . Danielle bejelentette, hogy a fiúk következnek azok pedig szépen elfoglalták a helyüket a színpadon. Már a harmadik dalba kezdtek bele mikor Nick észrevette hogy szinte végig velük énekeltem, persze magamban, csak a szám mozgott. Végig énekelték a dalt majd ittak pár kortyot és Nick vigyorogva nézett felém.

- Nos kedves vendégeink, a következő dal az egyik kedvencem. A Turn right című dal lesz a mai utolsó dalunk. Viszont szeretném ha feljönne a színpadra Annie és Frankie és velünk énekelnének.- mondta Nick mire én magamra mutattam .- Igen Annie, te, gyere csak. Hajrá Frankie, tedd le azt a  tortát.- mondta mire mindenki nevetett. Én felálltam majd a színpad felé indultam.

- Egy perc türelmet kérünk.- szólalt meg Joe majd felénk fordultak.- Oké szeretnénk ha beszállnátok minden refrénbe. Jó?

- Persze.- mosolyogtam majd kaptam egy mikrofont és a vendégek felé fordultunk. Nick elkezdett énekelni miközben néha rám pillantott.

Ahogy megbeszéltük minden refrénbe beszálltam miközben anyáékat figyeltem. Láttam rajtuk hogy nagyon büszkék rám, illetve ránk, mindannyiunkra. Lesem tagadhatták. Végig olyan áhítattal és szeretettel néztek minket és ez nagyon jó érzés volt.


- Tudod Annie, nagyon jó hangod van. Nem akarsz énekesnő lenni?- kérdezte Tom mire felnevettem.

- Nem, inkább kihagynám. Engem nem vonz a reflektor fény, inkább a tanulásra koncentrálnék.- mondtam mire ő megfogta a kezem de én elhúztam és inkább megfogtam a poharam.

- Ne haragudj, azt hittem kölcsönös a vonzalom.

- Semmi gond, de ne haragudj, kedves vagy meg minden de nem az én esetem.- mondtam.

- Bocsi, ne haragudjatok a zavarásért, de Annie, ígértél nekem egy táncot.- lépett elénk Nick vigyorogva.

- Így igaz, igazából sok embernek ígértem...- álltam fel.- Ne haragudj Tom.- néztem rá mire ő csak bólintott. Nick megfogta a kezem majd a táncparkettre vezetett. Intett Joenak aki bólintott.

- Oké, szóval lassúzunk?- kérdeztem mire nevetni kezdett.

- Ne tévesszen meg.

- Nem fog.- mondtam vigyorogva majd elkezdtünk lépkedni. Alig telt el egy perc a lassú zene átváltott gyorsabba . Nick megpörgetett én pedig felnevettem majd keringőzni kezdtünk.- Oké, ez érdekes.- mondtam miközben gyorsan lépkedtünk. Nem sokba telt újból kipörgetett de ekkor elengedte a kezem és még észbe sem kaptam már a másikat elkapta valaki más. Mikor megálltam Joe vigyorgott rám.- Ti meg mit csináltok.- nevettem.

- Hello húgi, ez egy körtánc.- mosolygott miközben lépkedtünk majd kipörgetett és Frankiehez kerültem.

- Szia Frank.- mosolyogtam rá.

- Jó volt veled énekelni., remélem máskor is fogunk.- mondta mikor kicsit lassabb lett a zene és mi is lassítottunk.

- Hát persze, még jó. Rengeteg alkalmunk lesz még.- mondtam és a beszélgetés elvonta a figyelmem és Frankie olyan hirtelen pörgetett ki hogy azt hittem hasra esek de Kevin idejében kapta el a kezem és vigyorogva vitt körbe a táncparketten miközben kétszer is megpörgetett majd még tettünk pár lépést és kipörgetve Nick karjai közt találtam magam aki egy mozdulattal magához szorított és megtorpant és ebben a pillanatban a zene is elhallgatott.

- Azta.. Szuper volt .... Vissza ... Újra látni akarjuk.- hallottam az embereket akik hatalmas tapssal jutalmazták a kis körtáncunkat. Lassan elhúzódtam Nicktől majd körbepillantottam és elmosolyodtam. Joeékkal megfogtuk egymás kezét és mélyen meghajoltunk mire csak jobban tapsoltak.

- Na jó...még jó hogy tudok keringőzni..- nevettem halkan miközben alig kaptam levegőt.- Oké, azt hiszem iszom valamit.

- Csak ülj le, hozok valamit.- hallottam Nick hangját. Joe közben elsietett a keverő pultjához és gyorsan varázsolt valami lötyögős zenét. Többen elkezdtek táncolni de én még mindig csak azzal voltam elfoglalva hogy levegőt kapjak. Kevin időközben felkérte Danit, Gigi meg Joehoz sietett. Frankie anyáékkal beszélgetett.- Tessék, epres limonádé.

- Köszi.- mondtam miközben elvettem tőle a poharat és majdnem teljesen kiittam a teljes tartalmát.- Ez hogy jutott eszetekbe?- néztem rá mikor leült mellém.

- Jajj Annie, te még nem ismered a Jonas fiúkat, készülj fel, érnek még meglepetések a jövőben.- mondta nevetve.

- Észben tartom. Egyébként meg tök jó volt, bulis meg minden és az embereknek nagyon tetszett.- tettem le a poharam.

- Tudod nekem mi tetszett ma a legjobban?

- Mi?- néztem rá kíváncsian.

- A hangod. Mintha egy angyal énekelne. Illetve a dalod, nagyon szépen összeraktátok Frankievel. Van mondani valója és a zene, olyan természetes . Mikor azt mondtad tudsz énekelni azt hittem átlag hangod van de nagyon meglepődtem mikor meghallottalak.

- Hát köszönöm szépen.- mosolyogtam.

- Nincs kedved velem együtt énekelni?

- Mikor?
- Nos egyszer, akár eljöhetnél egy koncertemre is, vagy írhatnál nekem egy dalt..- mondta mire felnevettem.
- Nos, oké, majd meglátjuk.- mosolyogtam rá.
- Tényleg nem számítottam rá, nagy meglepetést okoztál nekem..
- Nos Nick te sem ismered még Annie Jonest, téged is érnek még meglepetések a  jövőben.- mosolyogtam majd megittam a maradék limonádémat.