4. rész / Első nap a suliban.../

"Az élet iskola nélkül olyan, akár a hamu."
/ Fabio Geda /

 

Ahogy az iskola előtt Kevin megállt rám nézett.Én próbáltam mosolyogni és teljesen magabiztosan kiszállni az autóból de ez nem igazán akart menni. Ahogy kinyitottam az ajtót minden kiesett a táskámból. Gyorsan kipattantam és leguggolva elkezdtem összeszedni a földről a lehullott füzeteket és tollakat.

- Minden rendben lesz.- guggolt le mellém Kevin mire ránéztem.

- Tudom, csak eddig kétszer volt részem abban hogy be kellett illeszkednem egy csomó gyerek közé és egyszer sem ment jól. Hiába akarom most azt hinni hogy ez más lesz tudom, hogy nem, már az általánosban is kegyetlenek voltak a gyerekek , és ez gimi, itt még rosszabbak.- álltam fel mire Kevin átkarolta a vállam és úgy indultunk el a suli felé. Denise és Frankie már a bejáratnál vártak minket.

- A tinik borzalmasak, valamiért az okoz nekik örömet hogy a másikat csesztessék. Próbáltuk Frankiet úgy nevelni hogy ő ne legyen ilyen és tudom hogy sikerült is, ezt misem bizonyítja jobban mint ahogy veled viselkedik. Tudom hogy te sem vagy ilyen már azért sem amilyen életed ezelőtt volt és tudom hogy most sem fogsz megváltozni. Ha valaki gonoszkodik vagy rosszindulatú megjegyzéseket tesz szólj nekünk , oké. Elintézzük, nem fogjuk hagyni hogy bántsanak. Az igazgatónak már jeleztük mi a helyzet ő beszélt a leendő osztályfőnököddel. Nem kell arról beszélned hogy ki vagy, vagy hogy kerültél Los Angelesben, csak annyit kell mondanod amennyit te is akarsz. Azt is mondhatod hogy eddig bentlakásos iskolában tanultál ahol leginkább zene oktatásban volt részed.

- Szóval hazudjak?- kérdeztem mire Kevin megrázta a fejét.

- Tudod néha az igazság elferdítése nem olyan nagy bűn. De mint mondtam nem kell az életedről mesélned nekik. Persze biztos lesznek akik kérdezősködnek miután te leszel a friss hús, próbálnak rájönni a gyenge pontodra... Ne nézz így, Frankietől sokat hallok a suliról, teljesen képben vagyok..- nevetett mire én is elmosolyodtam.- nem kell aggódnod, mi melletted állunk és csak egy szavadba kerül és keresünk másik sulit. Azért akartuk hogy idejárj mert itt van Frankie is, nem leszel teljesen egyedül.- mosolygott biztatón.

- Oké..és köszönöm.- mondtam majd megöleltem. Kicsit meglepődött, éreztem de utána viszonozta az ölelést.

- Drágám, bekísérünk az igazgatóhoz , utána írod a szintfelmérő tesztet, arra három órád lesz és utána csatlakozol majd az osztályodhoz. - mondta Denise mire bólintottam.

- Nekem mennem kell órára de akkor majd ha megírtad a tesztet megkereslek, jó?- nézett rám Frankie.

- Rendben, köszi.- mosolyogtam majd adott anyjának egy puszit és beis ment a suliba. Lassan kezdődik az első óra, ahogy beléptünk a folyosón mindenki rohant hogy a termébe érjen mielőtt megszólal a csengő. Mi egyenesen a második emeletre mentünk ahola folyosó végén volta tanári és az igazgatói egymás mellett és mindkettő előtt egy pult volt ahol egy fiatalabb nő ült.

- Jó napot, az igazgató úr már vár minket. Isabella Jones ügyében jöttünk.- mondta Denise mirea nő bólintott majd beszólt telefonon és mikor mondta a nevem elmosolyodott.

- Az igazgató úr fogadja önöket, menjenek csak be.- mondta a nő mosolyogva mire mi elsétáltunk a pult mellett. Kevin nyitotta az ajtót és ekkor a bent lévő férfi felpattant az asztal mögül. Magas, jóvágású férfi volt, szigorú mégis kedves arca felderült mikor meglátott minket.

- Szép reggelt.- köszönt majd hozzám lépett.- A nevem Daniel Handerson, én vagyok az igazgató, örülök hogy hozzánk fogsz járni.- nyújtotta a kezét mire megfogtam azt.

- Isabella Anne Jones, én is örülök.- mondtam majd ahogy elengedtük egymás kezét még kezet fogott Kevinnel és Denissel is. Úgy tűnik ők hárman jól ismerik egymást.

- Üljetek le.- mondta mire mi helyet foglaltunk az asztal előtt majd leült velünk szemben.

- Gondolom már tudod hogy írnod kell egy tesztet ami alapján megtudjuk hogy leteheted-e az évzáró vizsgát ami alapján átléphetsz a következő osztályba.

- Igen, tudom.

- Remek. Az osztályfőnököd Erin Jackson lesz. Ő mindenben segíteni fog hogy gyorsan beilleszkedj az osztályba illetve ő fog felügyelni a tesztírásnál is, nem sokára itt lesz. Tisztában vagyok a körülményekkel is, és ha valami gond lenne csak szólj. Ha esetleg bántanának, vagy sértegetnének, vagy piszkálnának szólj nekem vagy Ms Jacksonnak és elintézzük. Iskolánkban nem tűrjük az ilyen viselkedést, azonnali felfüggesztést von maga után mindenféle bántalmazás illetve cseszegetés.Még ha interneten a közösségi oldalakon zaklatnak azt is jelentsd nekünk, rendben?- nézett rám mosolyogva mire bólintottam. Erre egy adag papírt csúsztatott elém. - Az órarended és az igazgatói belegyezés hogy részt vehess az órákon. Az egyik lapon rajta van hogy melyik a szekrényed és mi a kódja illetve a tankönyveidet már intézzük, azt majd Ms Jackson fogja neked átadni. Ugyan már csak egy hónap van a suliból és nem nagyon tanulnak, inkább vetélkedőket, kisebb feleléseket szerveznek osztályon belül ami ugyanúgy értékelve van, bár ez is eltérő hogy melyik osztály hogy haladt év közben a tananyaggal. Az évzáró vizsga június első hetében lesz. Ha a szintfelmérőt és utána a záróvizsgát is teljesíted akkor szeptemberben a gimnázium harmadik osztályába léphetsz ahol nagyon sok fakultatív programban vehetsz részt. Tudom hogy szeretsz zongorázni, van zene szakkörünk is, szóval szerintem tetszeni fog neked itt.

- Szerintem is. Az elmondottakból nagyon szimpatikus az iskola.- mosolyogtam rá.

- Ennek örülök, akkor hívom is Ms Jacksont.- mondta majd felvette a telefont.- Amy, küldje be Erint.- tette le a kagylót. Egy perc múlva egy nálam kicsit magasabb, szemüveges, szőke nő lépett a szobába. Olyan harminc körüli lehetett. Nem volt szép de csúnya sem, olyan átlagos volt az arca.

- Jó reggelt.- mosolyodott el.

- Jó reggelt Erin, ő itt Isabella, a lány akiről már beszéltem.

- Szia, nagyon örülök, mondta mire felálltam.

- Én is Ms Jackson.

- Akkor én el is viszlek téged hogy minél előbb meglegyen az a teszt.- mosolygott mire én vállamra vettem a táskám és megfogtam a papír köteget amit az igazgató adott.

- Viszlát Mr. Handerson, sziasztok.- intettem majd követtem Ms Jacksont. Már becsengettek, elkezdődött az első óra így a teljesen üres folyosón sétáltunk végig ,mígnem megálltunk egy kis terem előtt. Alig volt benne 8-10 asztal.

- Foglalj helyet és vegyél elő egy tollat. Három órád lesz a tesztre ha szeretnél közben kimenni szólj és addig elveszem a tesztet, jó?- nézett rám kedvesen.

- Persze.- mondtam majd ahogy elővettem a tollat, a biztonság kedvéért kettőt, elraktam az órarendemet és egyenes háttal ülve vártam hogy megkapjam a tesztet.

- Az azonosítószámot már ráírtam , de írd fel a neved és a születési idődet az első lapra, ott találsz neki két vonalat és kezdheted is. Sok szerencsét hozzá.- mondta majd leült a helyére a tanári asztalhoz. Én gyorsan felírtam a kérteket majd kinyitottam a tesztfüzetet. Szó szerint csak ikszelgetni kellett.
 Az első rész történelem volt. Külön amerikai és európai töri. A történelem mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott így minden nehézség nélkül válaszoltam meg a kérdéseket. Ugyan volt egy két beugratós de az én eszemen nem jártak túl. A téma kör végén volt néhány kérdés amit szövegesen kellett megválaszolni, azonban több esetben sem volt elég a megadott hely így már nem tudtam hova írni a választ elég apró betűvel kezdtem írni. A következő témakör a matematika volt. Oké, bevallom matekból sosem voltam kitűnő, igazából nem is érdekelt nagyon, legalábbis az elméleti rész. Mikor különböző geometriai alakzatokat kellett szerkesztgetni azt szerettem de amikor be kellett magolni az elméleti részeket, a különböző törvényeket, na azt utáltam. Itt ugyan megoldottam mert annyira nem volt nehéz de volt jó pár kérdés aminél azt mondtam hogy mi van, ez mekkora marhaság már. Vagyis nekem, nekik valószínűleg nem volt az.

Már eltelt másfél óra mikor az irodalomhoz értem, itt is külön Európai és amerikai írók és külön ketté szedve. Volt vers felismerés hogy kiírta illetve tesztkérdések amik annyira egyértelműek voltak hogy az tényleg nagy idióta aki nem tudja. Mondjuk az európai költők résznél kicsit el kellett gondolkoznom mert Midlandben annyira nem fordítottak nagy hang sújt erre a részre, ott inkább én olvasgattam utána, de hát egy árvaházban mit csináljon az ember szabad idejében, a legértelmesebb elfoglaltságaim közé tartozott az olvasás, versírás és a zongorázás ami a legjobb stressz levezető volt.

Az utolsó tárgy a spanyol volt. Midlandben jó voltam spanyolból, bár annyira nem érdekelt. Megtanultam amit a tanár feladott de igazából annyi. A nyelvekkel annyira nem is foglalkoztam. De azt terveztem hogy majd egyszer, a távoli jövőben, szeretnék franciát és olaszt tanulni, valahogy eza két nyelv közel állt hozzám de tetszett a japán is.

Még nem telt le a három óra mikor végeztem. Ms Jackson meglepődött, gondolom sokan inkább kihúzzák a végéig de én nem akartam ott ülni és bámulni a lapot. Közben kétszer is volt már szünet. Hallottam ahogy a diákok nyüzsögnek a folyosón, nevetgéltek, kiabáltak egymásnak, élvezték azt a negyedórát amíg nem a padban kell ülni és a tanárt hallgatni.

A következő szünetig még volt fél óra.

- Ennek a tesztnek az eredményét holnap tudod meg, Ha jól tudom a következő órád történelem lesz. A könyveid még nincsenek meg így csak jegyzetelned kell ha olyan anyagot vesztek, rendben Isabella?

- Igen, bár jobban szeretem ha csak simán Annie-nek szólítanak.

- Oh, persze, az még jobban is tetszik, sokkal kedvesebb a hangzása.- mosolygott rám.- Szerintem tetszeni fog itt neked. Van valami hobbid egyébként?

- Szeretek zongorázni és verseket írni.De szeretnék új dolgokat is megtanulni.

- Ez nagyon jó, szeretném egyszer hallani mit tudsz...na és miket próbálnál ki még?

- Például szívesen járnék táncolni is. 
- Minden évben indul egy tánckör a suliban, két részre osztva, kezdő és haladó szinten. Azt az oktató dönti el hogy melyik csoportba kerülsz a válogatón. Illetve dráma körünk is van, minden évben kétszer előadunk egy kisebb előadást , ha szeretnél szeptemberben bármire jelentkezhetsz. De ezeken kívűl is sok klub van a suliban, biztos megtalálod a neked tetszőt.- mondta kedvesen.

A hátra lévő idő gyorsan eltelt.

Mikor kicsengettek minden teremből kiözönlött a rengeteg diák és ellepték a folyosót. Az említett töri óra a harmadik emeleten volt így elindultunk a lépcső felé. Ahogy haladtunk a diákok között többen is jól megnéztek, kíváncsian pillantgattak rám a szekrényeiktől majd ahogy megérkeztünk a teremhez már csak pár perc maradt a szünetből. A tanár már ott ült és néhány diák is. Kiderült hogy ez egy dupla óra és nem muszáj elmenni a teremből, miután a tanár is marad, lehet kérdezni tőle.

Miközben Ms. Jackson ecsetelte az eseményeket én körbe pillantottam a termen. Általános töri terem volt, a falakon térképek voltak kifeszítve. A tábla fölött egy nagy fehér óra jelezte hogy már csak két perc van hátra a szünetből.

- Nagyon örülök hogy hozzánk fogsz járni Isabella.- szakította félbe gondolataimat egy férfi hang. Megfordultam és elmosolyodtam.

- Én is.

- A nevem Mr. Jensen. Hogy szólíthatlak?

- Annienek szoktak hívni, de ahogy a tanár úr jónak látja.- mondtam mire mosolyogva bólintott.

- Nos hátul Brian melletti asztal szabad, ott helyet foglalhatsz, csak egyél elő egy füzetet meg egy tollat és ha van kedved jegyzetelj. Minden anyag megtalálható a suli egyik honlapján is. Ahhoz megkaptad a kódodat?

- Biztosan, az igazgató úr elém tolt egy nagy adag papírt én meg egyenlőre csak eltettem a táskámba.

- A lényeg hogy minden diáknak van egy felhasználóneve amivel betud lépni erre az oldalra és letöltheti az anyagot vagy onnan egyenesen kinyomtathatja, kinek mi a szimpatikusabb.

- Nahát, ez az előző iskolámban elképzelhetetlen volt, ott körmölni kellett ahogy csak tudtunk.- mondtam miközben az említett asztal felé néztem amin épp egy srác ült és előtte állt még két fiú.

- Ahogy neked kényelmesebb , foglalj csak helyet.- mondta a tanár úr mire én bólintottam.

- Köszönöm Ms. Jackson.- mondtam osztályfőnökömre nézve majd elindultam az utolsó padhoz. A srácnak a táskája is az asztalon volt, nem is értettem. Megálltam mellette, hátra túrtam hajam.

- Te Mike, ki ez a csaj?

- Nem tudom, biztos meghúztam a kocsim hátsóülésén.- mondta nevetve mire mire a másik két srác is nevetni kezdett.

- Hülye tapló, nézz már rá legalább.- mondta a szomszédos asztalnál ülő fiú..mi is a neve?

- Szia.- köszöntem határozottan a “taplónak”.

- Mond cica.- nézett rám majd ahogy meglátott felpattant.- Szia. Köszönjetek már fiúk.

- Helóka.- vigyorgott a két pincsi kutya.

- Miben segíthetek? Mike vagyok..- próbált udvariasnak tűnni.

- Csak szeretnék leülni, azt mondta Mr Jensen hogy ez az asztal szabad.

- Az hát, te is idejársz?- kapta le táskáját az asztalomról így lerakhattam a sajátomat.

- Igen, mától igen.- mondtam komolyan. Majd rájuk néztem mert láttam hogy nem akarnak mozdulni csak bámulnak.

- Nos én Mike vagyok, ők itt pedig Robbie és Mark, focisták vagyunk.- mondta, gondolom ettől beszoktak ájulni a lányok. A szomszéd fiú csak nevetett.

- Az jó. Én Annie vagyok.- mondtam majd elővettem a táskámból egy füzetet és egy tollat.

- Ezen az órán nem kell jegyzetelni, csak hallgatni a tanárt. Jensen tök jó fej, elég ha letöltjük az aktuális anyagot.- mondta okosan Mike mire elmosolyodtam és felnéztem rá.

- De azért megengeded, hogy én jegyzeteljek?

- Persze Ashley.- vigyorgott.

- A nevem Annie. Te figyu mi lenne ha elvonulnál a saját asztalodhoz, majd dumálunk , oké?- néztem rá mire serényen bólogatott .

- Akkor később Ash..bocsi, Annie.- mondta majd előrébb ment és egy másik sor harmadik padjában foglalt helyet, a két pincsi pedig az előtte és a mögötte lévő asztalokat vették birtokba. Alighogy fellélegeztem be is csengettek. A becsődülő lányok mind furán néztek végig rajtam, volt aki kedvesen mosolygott de volt két miniszoknyás akik kb úgy néztek rám mint a véres rongyra.

- Mr. Jensen, ez a csaj meg ki?- kérdezte az egyik nyávogós hangon miközben felém bökött.

- Jenny, ő Annie, új osztálytárs, nem rég költöztek ide Texasból. Most hogy mindenki itt van a helyén figyeljetek Anniere. Annie mutatkozz be.- mondta Mr. Jensen és ettől féltem eddig a legjobban.

- Sziasztok, a nevem Isabella Anne Jones, de jobban szeretem ha csak Annienek szólítanak. Remélem sikerül minél többeteket megismernem ezalatt a rövid idő alatt ami az évből van.- mondtam mosolyogva.

- Rendben , ülj csak le.- mosolygott a tanár úr. Ez a Jenny meg még egy-két lány furán méregettek míg mások csak intettek vagy kedvesen visszamosolyogtak. Ahogy leültem Mr. Jensen elkezdett beszélni én pedig jegyzetelni. Egyszer csak egy papírlap jelent meg a füzetem mellett. Oldalra pillantottam és az a srác nézett vissza akinek nem tudtam a nevét felidézni.

“ Szia, én Brian vagyok, ügyesen bántál Mike-kal és a kutyukkal. Csak így tovább.”- mikor elolvastam ránéztem majd elmosolyodtam.

“ Köszi, van akitől még félnem kellene?”- ahogy leírtam átcsúsztattam az asztalára és tovább jegyzeteltem.

Ahogy megérkezett a következő levél letettem a tollat.

“ Jenny és a bandája, nem ártalmasak, maximum a fülre és az idegrendszerre , de nem árt vigyázni velük. Semmi esetre se mutasd ki hogy félsz bárkitől is mert felfalnak! :) “

“ Köszönöm, Brian. “- adtam kezébe és mikor elolvasta elmosolyodott és bólintott.

Még kicsengetés előtt elővettem az órarendemet és megnéztem a következő órát, irodalom. Földszint 6-os terem. Szuper, bár lefelé könnyebb mint fel.- gondoltam majd eltettem a füzetemet és elővettem a papírokat amiket az igazgató adott, volt egy lap amin a szekrényhez a kód volt, egy amin az internetes anyagokhoz a hozzáférés, volt az órarend ugye, volt egy általános tájékoztató a suliról, és volt még néhány tájékoztató a záróvizsgáról , illetve egy pár oldalas az iskolában található klubokról és szakkörökről, fakultatív foglalkozásokról, eseményekről.

Ahogy megszólalt a csengő mindenki felpattant és kirohant a teremből. Én szép nyugodtan elpakoltam a táskámba és úgy indultam meg.

- Viszlát Mr. Jensen.- köszöntem mosolyogva mire a tanár rám nézett.

- További szép napot Annie.- mondta kedves mosollyal az arcán majd elhagytam a termet. Alig léptem párat egy kezet éreztem a vállamon. Azt hittem hogy az a Mike gyerek az de mikor hátranéztem láttam hogy egészen más.

- Szia Brian, mizu?

- Semmi, gondoltam mehetünk együtt órára, közben ha szeretnéd mesélek is. A szekrényed merre van?

- Passzolom a kérdést, fogalmam sincs, csak annyit tudok hogy a 312-es az én szekrényem.

- Az az első emeleten van, az enyémtől nem messze. Az enyém a 278-as, megnézed?- kérdezte mosolyogva mire bólintottam.

- Persze.- mondtam majd elindultunk a lépcsőn.

- Na és milyennek találod a sulit?

- Jó, vagyis szimpatikus, kellemes a légkör, a tanárok is jó fejnek tűnnek.Azt hiszem szeretni fogom.- pillantottam rá.- Te hogyhogy nem a többiekkel vagy, az előbb is észrevettem, hogy úgy bevoltál gubózva.

- Szeretek olyan emberek társaságában lenni akikkel értelmes beszélgetést tudok folytatni.- mondta mire felnevettem.

- Nahát, ez egyrészt hízelgő hogy azt gondolod velem tudsz úgy beszélgetni, másrészt mintha kicsit lenéznéd a többieket.- mondtam miközben már a másodikon fordultunk a lépcsőn.

- Nem, dehogy, csak mindig is jobban érdekeltek a komolyabb témák, az írás, olvasás, nyílt előadások az egyetemeken. Az osztály társaink meg, nos nem igazán az az érdeklődési körük mint nekem.

- Milyen kedvesen tudsz fogalmazni.- nevettem- És miből gondolod hogy én nem vagyok olyan mint ők?

- Nos ahogy Mike-kal beszéltél, ezt szűrtem le.- mondta majd ahogy leértünk az elsőre elindultunk a szekrényemhez.

- Remélem nem fogok csalódást okozni.

- Nem hiszem.- mondta és pont ekkor érkeztünk meg a szekrényemhez. Előkaptam a papírt és a kóddal kinyitottam az ajtót. Volt egy kis állott szag bent de alapvetően tiszta volt. Egyenlőre nem tettem be semmit, majd maximum a könyveimet meg egy adag váltóruhát fogok benne tárolni.

- Szoktál sportolni is?- kérdeztem mikor jobban megnéztem és már úton voltunk a földszintre. Elég szélles vállai voltak és nem úgy nézett ki mint egy olyan tipikus befordult könyvmoly. Divatosan felnyírt barna haja és csillogó barna szemei voltak, kedvesen mosolygott. Menő pólót viselt és látszott hogy rendszeresen mozog. Nem zörögtek a csontjai inkább izmosnak és formásnak mondtam volna ha megkérdezik.

- Szeretek futni, illetve a bátyámmal kondizni. Közben jókat dumálunk, ő egyetemista már.- mondta magától mire bólintottam.

- Azt mondtad szeretsz írni, miket ?

- Novellákat szoktam írni, illetve megpróbálkoztam már a versírással is de rímalkotásban nem vagyok jó.- nevetett fel majd ahogy rám nézett olyan kíváncsi volt a tekintete.- Oké, te már egy csomó mindent tudsz rólam, te jössz.

- Nos én nem vagyok valami sportos, eddig nem nagyon volt lehetőségem kibontakozni, azt sem tudom mihez lenne kedvem.

- Egyszer gyere el velem futni, az az alap.

- Oké, rádumáltál.

- Testvéred van?

- Nos van, egy öcsém és három bátyám, de csak mostohatesók. Engem örökbe fogadtak a szüleim.- mondtam komolyan mire már ő sem mosolygott.

- Uhh, ne haragudj, ha tudom nem kérdezősködök.

- Nem, nem baj, előbb utóbb úgyis kiderült volna. De kérlek ne mond el senkinek.

- Persze, kinek is mondhatnám.- mosolygott kedvesen rám.

- Nem rossz, hogy egyedül vagy, mármint hogy mások bandáznak te meg nem?

- Nem vagyok egyedül, a gondolataim velem vannak. Olyanokkal nem tudok beszélgetni akinek alig van agya, akinek az érdeklődési köre nem áll másból csak kocsik, csajok, vagy pasik meg vásárlás. Talán kicsit különc vagyok de ez van..

- És jóképű...- csúszott ki a számon mire felhúzta szemöldökét és mosolyogva nézett rám. Anyám de ciki.- Mármint úgy értem hogy helyes srác vagy, Jenny nem próbált meg lecsapni rád?

- De bepróbálkozott de mondtam hogy felejtse el.- mosolygott. - Ahogy te is szép vagy és rád is lecsapott Mike pedig Jennyvel jár.- állt meg a terem előtt. Szóval szerinte szép vagyok és normálisnak tart. Elmosolyodtam, jóérzés volt.- A hátsó padok mindig üresek mivel kevesen vagyunk az osztályban, számíthatok rád ezen az órán is?- kérdezte miközben beléptünk a terembe.

- Igen, miért ne? Csak köszönök a tanárnak.- mondtam mire bólintott és hátrament. - Jó napot. Léptem a tanári asztalhoz.

- Ms. Jones?- kérdezte mosolyogva mire bólintottam.- Tájékoztattak, üdvözlöm az iskolánkban.

- Köszönöm.

- A mai nap párokba rendeződünk és egy kvízt játszunk. A szintfelmérője hogy sikerült?

- Nos még nem tudom az eredményt.

- De milyennek érezte?

- Szerintem jól sikerült. Szeretem az irodalmat.

- Igazán?

- Igen, szoktam verseket írni is, de azt csak magamnak.

- Miért? Miért nem mutatja meg az embereknek.

- Mert szerintem nem nagy szám...

- Minden tehetséges ember lehúzza a saját művét. Kérem hozzon be nekem 3 verset a következő órára és majd én mondok önnek egy véleményt, tudatni fogom ha tehetséges. Tudja elég kritikus vagyok ilyen téren.- mosolygott

- Nos rendben.- a fenéket rendben, minek kellett elmondanom, a verseim nem érnek semmit kb, csak ki fog nevetni.- gondoltam hozzá.

- Rendben Isabella.

- Annie, Annienek szoktak szólítani.

- Ahogy szeretné Annie, várom a verseket. Most keressen magának párt és foglaljon helyet.- mondta mire én egyből Brianre néztem aki rám mosolygott. Hátra sétáltam és megálltam mellette.

- Párokba kell rendeződni , valami kvízjáték lesz, mond lennél a párom?- kérdeztem hatalmas szemekkel mire elnevette magát. Többen ránk néztek.

- Hát persze. Húzd közelebb azt az asztalt.- mondta mire én úgy is tettem majd leültem.

Hamarosan a tanárnő kiosztogatta a lapokat amiken a kérdések voltak és kaptunk negyedórát hogy elkészüljünk.

A játéknak három fordulója volt, mi bekerültünk a döntőbe és miután döntetlen lett az eredmény a másik páros kérte a tanárnőt hogy ezúttal tegyen kivételt és hagy legyen két győztese a versenynek így négyen élvezhettük hogy a következő órán védve vagyunk a feleléstől és a dolgozatírástól. Bár engem úgysem feleltettek volna


Miután vége lett az utolsó órának is Frankie írt egy sms-t, hogy a suli előtt megvár, anyáék értünk jönnek. Elbúcsúztam Briantől aki még a könyvtárba készült majd elindultam a kijárat felé. Franki a korlátnak támaszkodva várt, épp a telefonját nyomta mikor megálltam mellette.

- Helló Annie, na mizujs?- kérdezte mosolyogva.

- Semmi, elvoltam.- mondtam majd el is indultunk. Denisék a parkolóban álltak a kocsival és csak ránk vártak.

- Sziasztok.- köszöntek egyszerre mikor beszálltunk.

- Sziasztok.- mosolyogtam

- Hali.- vette le táskáját Frankie majd bekötötte övét.

- Milyen napotok volt?

- Nekem jó, a szokásos?- mondta Frankie.

- Na és neked Annie, milyen volt az első nap?

- Jó, a teszt szerintem jól sikerült, után volt egy töri, egy irodalom és egy spanyol órám, az összes tanár kedves és az osztály is egész tűrhető.- mosolyogtam.

- Főleg Brian, mi?- vigyorgott rám Frankie.

- Mi?- néztem rá nagy szemekkel.

- az egyik szünetben odaakartam menni de láttam hogy vele vagy és nevettek, gondoltam hagyom a nővéremet ismerkedni, hagyom pasizni.- vihogott mint egy hiéna.

- Mi? Frankie ne csináld már!.- nevettem már én is.- Brian csak egy barát, csak kedves volt velem.

- Láttam.- mondta nevetve.

- Na jó fejezd be.- löktem meg játékosan.

- Nem azért, jó fej srác, ismerem is. Nem olyan idétlen mint a többi fiú, ő komolyabb.

- Na, ez biztató.- mondta Denise.

- Tényleg jó fej, jókat röhögtünk a többieken, bár volt egy srác, Mike, ő bepróbálkozott.

- Az a kis gebe? Olyan mintha nem is enne, kilátszik az összes bordája és elég buzis a haja is, remélem lepattintottad.

- Persze, olyan tenyérbemászó a képe.- nevettem.

- Na azért, ne hozz rám szégyent.- mondta mire mind nevetni kezdtünk. 
Hát így telt az első napom a suliban.