7. rész / Első szerelem... /

"Éljen az első szerelem! Csupa derű, csupa szenvedély, és semmi köze a valósághoz."


Hosszú volt az este. Csak arra emlékszem hogy sokáig buliztunk a fiúkkal, és most itt vagyok az ágyamban. De hogy kerültem én ide? És mikor? Jaj te jó ég!Mit itattak ezek velem? Úgy éreztem nyomban szétszakad a fejem. Lüktetett , hasogatott, majd szétrobbant. Ahogy ledobtam magamról a takarót láttam hogy a tegnapi ruha van rajtam. Oh anyám...

Ahogy kikászálódtam az ágyból, ledobtam magamról a ruhát és a fürdőbe indultam. Egy finom , üdítő langyos zuhany után sokkal élénkebbnek éreztem magam, már amennyire csak elképzelhető az ilyen fejfájással.A hajamat feltűztem a fejem búbjára, még csak ki sem fésültem majd felvettem egy rövidnadrágot és egy fekete topot majd a mamuszomat és elindultam a földszintre.

- Nick?- léptem be a konyhába. Nem értettem mit keres ő itt.

- Ohh, Csipkerózsika, hát felébredtél?- kérdezte mosolyogva.

- Ja? Te mit keresel itt korán reggel? Miért nem alszol?- kérdeztem miközben töltöttem egy bögre kávét.

- Korán reggel? Már dél elmúlt kis csillag. Te aludtál be legkorábban és te ébredsz utoljára?

- A többiek hol vannak?- kérdeztem miközben leültem mellé.

- Vásárolni, ebédelni, itt-ott.

- Oké, és te miért vagy itt?

- Eljött az úszás tanulás ideje.- mondta vigyorogva.

- Miről beszélsz?- kérdeztem halkan mert a fejem még mindig fájt.

- Rólad, legutóbb azt mondtam hogy ha legközelebb jövök megtanítalak úszni, nincs menekvés, bele mentél.- mondta mire én csak a halántékom masszírozgattam.

- Nick, azt hiszem ez nem a legjobb alkalom arra hogy megtanuljak úszni. Figyelj, azt sem tudom mikor és hogy kerültem haza, hogy hol vannak a cuccaim.

- Mindent elhoztam mikor haza hoztalak és lefektettelek a szobádba. Olyan hajnali 2 körül lehetett mikor haza értünk. Nagyon ki voltál ütve.

- Igen, ez lett volna a következő kérdésem, mi a fenét itattatok velem? Szét szakad a fejem Nick.- mondtam nyavalyogva.

- Nem kellett itatni, ittál te magadtól is. Csak szórakoztunk, nyugi semmi olyat nem csináltál ami gáz lett volna, inkább csak viccelődtél és benne voltál pár heccben amit egy két ember ellen csináltunk. De jó buli volt.- mondta mire felnevettem.

- Jól van, már mindent tudok, de ez nem jelenti azt hogy úszni is fogok ma.- tettem le az üres bögrét a pultra.

- De igen, mert ha nem jössz magadtól akkor én magam foglak bedobni a medencébe. Én hoztam úszó gatyát. Menj öltözz fürdőruhába és a medencénél találkozunk.


- Na jól van, most hogy félóra rábeszélés után bemerészkedtél a vízbe kezdjük el a gyors talpalót. Ha most nem is leszel hirtelen profi úszó de már nem leszel olyan bátortalan a vízben. Jó?- nyújtotta kezét mire én megfogtam azt és ő elhúzott a medence szélétől.

- Ha elmered engedni a kezem megfojtalak.- mondtam fenyegető hangon.

- Nyugi, bízz bennem. - húzott magához.- Amíg itt vagyok biztos nem fulladsz meg.

- Oké.- nyeltem egy nagyot.

- A legfontosabb hogy amíg van levegő a tüdődben nem fogsz elsüllyedni. Próbálj meg csak lebegni a vízen.

- Neked elment az eszed.- nevettem fel.

- Nyuuugi. Most megemellek a vízben, csak lazulj el. Vegyél nagy levegőt az orrodon.- mondta mire én úgy tettem ahogy kérte. - Annie most fújd ki a szádon és vegyél egy újabb levegőt az orrodon. Jól csinálod, hidd el..

- Nick, elengedtél?- kérdeztem mert éreztem hogy elvette a kezét.

- Nem, itt vagyok. Nyisd ki a szemed. - érintette kezét hátamhoz így ismét jobban éreztem magam.- Lélegezz egyenletesen. Orron be, szájon ki, orron be, szájon ki. Csak lazulj el.

- Oké, asszem megvan.

- Igen, nagyon jól csinálod, született tehetség vagy, ebben is. Most kezdj el a kezeddel evezgetni, vagyis mintha ide oda tolnád a vizet. Szoktál úszást nézni?

- Nagyon ritkán. Mi nézni való van azon?

- Mindegy. Amikor beugranak a medencével mindig siklással kezdik és csak utána váltanak át az adott úszás nemre. Ha siklani tudsz nagy baj nincs.- mosolygott majd megfogta a kezem.- Most csak állj a vízben a medence szélén ahol a legalacsonyabb a víz mélység. Onnan szeretném ha beugranál a vízbe és előre kinyújtott megfeszített tenyérrel láb tempóznál.

- Nick, túl sokat vársz tőlem. Főleg hogy másnapos vagyok, a felét fel sem fogtam annak amit mondtál.

- Nem, ez nem igaz. Megmutatom jó?- kérdezte mire bólintottam. Mindketten visszamentünk a medence széléhez majd minden lépést amit egyszerre kell csinálni külön megmutatott, hogy hogy vegyek levegőt, hogy nyújtsam ki a karom és hogy tempózzak a lábammal.- Nem is olyan nehéz, ugye?- nézett rám mikor feljött a víz alól.

- Ja. Tényleg nem.- mondtam mire felnevetett.

- Na, legyél már lelkesebb. Olyan jó diák voltál eddig.- nevetett mire én játékosan meglöktem.

- Megpróbálom.- mondtam halkan. Ugyanazt csináltam amit Nick, és kb két- három métert haladtam siklással, úgy éreztem magam mint egy sellő akiket filmekben látok így úszni.

- Nagyon jó, most gyere ide vissza hozzám.- mosolygott vidáman.
                                                              ****

- Nick, már órák óta csináljuk, légyszí hagyjuk abba mert nem bírom tovább, teljesen kimerültem.- mondtam mikor elkezdtem lebegni. - Kezdek éhes lenni és szomjas és álmos.

- Jól van. Sok mindent tanultál, nagyon jól csináltad. A gyors úszás alapjait már tudod, megfulladni elvileg már nem tudsz.- mosolygott mire én megöleltem.

- Tudom hogy nem akartam de már nem bánom. Jó volt ez a délután.- Öleltem szorosan amit viszonzott.

- Én is jól éreztem magam, kár hogy holnap vissza kell mennem.- mondta mikor elhúzódott.

- Annyira azért nem sajnálhatod, imádsz a színpadon lenni.

- Igen, szeretem ezt csinálni, de itthon is szeretek lenni veletek. Ismerkedni, beszélgetni veled, részt venni a család életében.- mondta ami nagyon jól esett.

- Köszönök mindent.

- Nagyon szívesen. Na de menjünk enni én is éhen halok.- mondta mosolyogva majd elfordult és kimászott a medencéből majd nyújtotta a kezét és engem is kisegített.

- Nahát, az elveszett bárányok, csak nem megéheztetek?- kérdezte anya mikor beléptünk a konyhába.

- De, Nick rosszabb mint egy verseny edző...- mondtam nevetve mire Nick átölelte vállam majd mindketten leültünk.

- Gondolom akkor sikerült valamit elérni.

- Nos eljutottunk odáig hogy nem fél a medencébe menni és  megfulladni elvileg már nem fog.- ugratott Nick.

- Hé, nekem azt mondtad jó tanítvány vagyok.- mondtam

- Az is voltál.- nevetett és a vihogása miatt valamiért nem tudtam elhinni amit mond.

Este mikor Nick haza indult kicsit elszomorodtam. Azt mondta a nyáron már nem tud jönni, már csak akkor mikor elkezdődik a suli így most egy darabig nem látom őt.



Brian suli kezdés előtt 3 nappal érkezett Los Angelesbe. Tulajdonképp nagyon kíváncsi voltam hogy hogyan fog velem viselkedni ha találkozunk. Az is lehet hogy már rég elfelejtette hogy valaha is tetszettem neki. Úgy kell viselkednem mintha misem történt volna mielőtt elment, mintha nem is mondta volna el hogy tetszem neki. Ha kezdeményez akkor pedig higgadtan kell viselkednem. Persze, higgadtan, milyen könnyű azt így előre eltervezni, miközben szét vet az ideg. Annyira sokat gondoltam rá, hiányzott és látni akartam.
                                                                ****

Hétfői napon kezdődött az iskola. Megkértem apát hogy vigyen be előbb, még a lányok előtt szerettem volna odaérni. Frankiért úgyis beugrik az egyik barátja így én akkor mehettem mikor akartam. Az első óra fél kilenckor kezdődött de mikor odaértem még csak negyed nyolc volt. Elköszöntem apától majd kiszálltam és elindultam az épület felé. Mikor láttam hogy elhajt leültem az egyik korlátra majd elővettem a telefonomat és azzal együtt számoltam a perceke.

Már elmúlt háromnegyed nyolc mikor valaki megkocogtatta a vállam. Levettem napszemüvegem és hátra fordultam.

- Szia csajszi.- köszönt hatalmas mosollyal Brian mire hirtelen megszólalni sem tudtam. Olyan más volt. A haja rövidebb volt ő maga magasabb és a hangja is mintha mélyebb lenne.

- Te jó ég Brian. Szia.- kaptam észbe mire ő átugrott a korláton és megölelt. Hosszan ölelt és simogatta a hátam én meg csak mosolyogtam.- Olyan más vagy, a hajad...- az eddigi hátrafésült fürtök eltűntek és tüsi haja lett helyette.

- Azt gondoltam kicsit stílust váltok. Nem jó?- húzódott el majd megpördült előttem.

- Dehogynem. Baromi jól néz ki. És milyen magas vagy, vagy én mentem össze?

- Kicsit megnyúltam. De egyébként te is nagyon jól nézel ki. A hajad más lett.. - mondta mosolyogva. Ja igen, anya belement hogy világosabb barnára festethessem a hajam és kicsit rövidebb is lett azonkívül már untam a göndör fürtöket és elkezdtem vasalni is  így most szögegyenes lett. A festést csak kiakartam próbálni, nem valószínű hogy újra befestetem.

- Köszönöm.- mosolyogtam rá mire csak nézett. Lesem vette rólam a szemét majd közelebb lépett.

- Hiányoztál.- mondta halkan mire elmosolyodtam.

- Te is hiányoztál nekem. - bólintottam majd lesütöttem a szemem. Egy pillanat múlva megfogta a kezem mire ránéztem.

- Ashleyvel kibékültetek?

- Igen, elfogadta hogy én.... Szóval hogy ő nem tetszik neked.

- Az jó.- mosolyodott el.

- Igen, miért?

- Csak mert...szeretném ha a hétvégén eljönnél velem moziba utána meg ennénk valamit. Ez amolyan randi lenne. És kellemetlen lenne ha előtte akarnám megfogni a kezed vagy valami. Nem akarom hogy megint rosszban legyetek miattam.

- Szóval akkor te...

- Nem Annie.- vágott közbe.- Nem felejtettem el amit neked mondtam, még mindig tetszel nekem. Nem tudom te hogy érzel ezzel kapcsolatban de most talán megbeszélhetnénk.

- Mi lenne ha a mozi helyett ma sétálnánk egyet?- kérdeztem mire elmosolyodott.

- Szuper ötlet.- mondta miközben még mindig nem engedte el a kezem, sőt, még közelebb is lépett.

- Brian?- hallottunk egy hangot.- Te vagy az?- lépett mellénk Jenny. Na szuper csak ő hiányzott. Azonban más volt, a szőke fürtjei most barnák voltak, a mellei meg látványosan nagyobbak.

- Jenny...igen én vagyok.- fordult felé Brian.

- Baromi jól nézel ki...nem kajálunk ma együtt? Lenne miről beszélnünk..- mondta Jenny és látványosan kihúzta magát.

- Bocs, már van programom.- húzott magához közelebb engem.

- Ő... És mit akarsz ettől az árva lánytól. Ő csak egy senki, egy kis lúzer, de én...én vagyok a legnépszerűbb csaj, ne mond hogy nem lenne jó buli együtt lógni.

- Jenny, attól hogy kicsit másképp nézek ki nem lettem idióta... Eszem ágában sincs veled lógni, ahogy tavaly sem volt. És Annie nem egy senki, ő igen is fontos az életemben.

- Basszus, te is bele zúgtál? Miért nem veszitek észre hogy ez a csaj egy kis nyomi. Attól hogy Jonasék örökbe fogadták egy senki maradt. Miért vagytok oda érte annyira?- akadt ki Jenny én meg csak néztem.

- Annie, tehetséges, okos, vicces és szép, ezek vonzó tulajdonságok. Te festheted a hajad akár korom feketére is és akár fejre is állhatsz akkor  is csak egy buta szőke liba leszel akinek egy értelmes mondat nem jön ki a száján és csak két műanyag labdával képes érvényesülni.- mondta Brian miközben egy pillanatra sem engedett el..- Most légy szíves menj tovább, beszélgetni szeretnénk.- Jenny forrt a dühtől, és olyan szúrós szemekkel és olyan megvetéssel nézett rám mint még soha. Azt hittem ott nyomban elkezd toporzékolni mint egy kis óvodás de nem tette. Vett egy nagy levegőt majd melleit kinyomva ment be a suliba. Brian felém fordult és elmosolyodott.- Azt hiszem Mike dobta, miattad. Vetélytársam akadt? Erre nem számítottam.

- Nem kell aggódnod...- mosolyogtam majd közelebb léptem hozzá.- Köszönöm hogy megvédtél.- öleltem meg. Beszívtam kellemes illatát majd csak mosolyogtam. Éreztem ahogy kifújja a tüdejében felgyülemlett levegőt majd végig simít hajamon.- Te is nagyon fontos vagy nekem.- mondtam majd adtam egy puszit az arcára.

- Szóval Mikenak nincs esélye?

- Semmi esélye.- néztem rá mire nem mondott semmit csak nézett. Csak néztük egymást, olyan szépen csillogott a szeme és a mosolya, olyan kedves volt. Egyszer csak közeledni kezdett az arca. Tudtam mire készül, de nem féltem. Sőt vártam hogy megtegye. Már majdnem összeértek ajkaink mikor hangos vihogást és üdvrivalgást hallottunk. Szétrebbentünk de kezem nem engedte el.

- Annie, Brian...- hallottam Claire hangját majd meg is jelent mellettünk, őt követte Ash és Alison.- Sziasztok.

Mind ölelkeztünk majd Brian visszaállt mellém. Ash kicsit komolyabb volt mint a többiek de azért ő is mosolygott.

- Na és csak nem megzavartunk valamit?- mutogatott ránk Alison mire én felnéztem Brianre.

- Nem, mi csak beszélgettünk.- mondtam ártatlanul.

- Ja, láttuk. Bevallhatjátok, jártok?- kérdezte Allie .

- Nem, mi nem csak épp...- kezdte Brian miközben vállamra tette a kezét.- Csak üdvözöltük egymást.

- Igen, így volt.

- Srácok.- lépett közelebb Ash.- Miattam nem kell titkolnotok ha együtt vagytok, már túl léptem rajta, örülök hogy a barátaim boldogok.

- Oké, nos nincs még úgy semmi köztünk, vagyis...- fonta vállam köré karját mire elmosolyodtam .

- Jól van elég a süket dumából, ha még nincs akkor legyen. Tökre összeilletek.- Mosolygott Allie mire csak bólintottam.

Az első sulis nap jól telt. Leginkább csak beszélgettünk, aki akart beszámolót tarthatott, természetesen Jenny az elsők között volt és elmesélte hihetetlen élményét amit a luxus nyaralásukon élt át egy pókkal természetesen mindenki kinevette de ő azt hitte hogy annyira vicces a sztori hogy azon nevetünk és a végén még meg is hajolt. Majd megkaptuk az órarendeket és a könyveket. Csak 5 óra volt tartva majd elmehettünk. Hívtam apát hogy én nem megyek haza majd fogok egy taxit és csak később érek haza.
Brian megvárt a suli előtt amíg elraktam a könyveimet a szekrényemben.

- Annie...- hallottam egy ismerős hangot.- Csini vagy illetve sokkal jobb ez a  haj mint a  tavalyi. Így sokkal szebb vagy ...

- Mike..- fordultam felé ahogy eltettem a könyveket és bezártam a szekrényt.- Te meg sokkal hülyébb, Jenny átragasztotta rád a butaságát? Ne kezd el amit tavaly, mert nem izgatsz, egyszerűen nem jössz be, egy fikarcnyit sem érdekelsz.

- De én szakítottam vele, miattad, azt hittem tavaly azért nem akartál semmit mert vele voltam és én vagyok a focicsapat kapitánya, vagyis leszek elvileg és...

- Mi? Nem nem azért nem akartam veled lenni hanem mert nem érdekelsz, mert bunkó és beképzelt vagy és csak eltaposod az embereket . Ajánlom próbálkozz inkább Jennynél ő talán elhiszi a süket dumádat. És most ne haragudj de randim van.

- Briannal?

- Közöd?

- Titok?- húzta fel szemöldökét.

- Vele. Igen vele randizom, mert ő az a srác aki tetszik. És mostantól kopj le rólam.- mondtam majd faképnél hagytam. Ahogy kiléptem az iskolából Brian megfogta a kezem és úgy indultunk az utunkra.

- Ez sokáig tartott.- mondta mire elnevettem magam.

- Ki nem találnád ki jött oda hozzám a szekrényemnél...

- Hm...csak nem Mike?

- De..

- Láttam hogy nagyon bámult az utolsó két órán és nem tetszett..- mondta bosszúsan.

- Te féltékeny vagy?- néztem rá mosolyogva mire ő megállt.

- Nem akarok az lenni.

- Akkor ne legyél az, nem kell annak lenned.. Tudod hogy Mike egy kis pöcs, engem nem érdekel.

- Ohh...- csillant fel a  szeme.

- Ha érdekelne nem lennék itt veled.- mosolyogtam.

- Nos, tudod az elmúlt két és fél hónap nagyon unalmas volt nélküled, folyamatosan rád gondoltam, hiányoztál.- mondta mikor a partra értünk.

- Te is hiányoztál nekem.

- Teljesen odavagyok érted, Annie.- jelentette ki mire megálltam és csak néztem őt.

- Tényleg?- nyögtem ki.

- Igen, ezt érzem..- fogta meg a kezem majd közelebb hajolt és ajkait számhoz érintette. Ez az első csókom, nem szabad elszúrni. Közelebb léptem és derekára csúsztattam a kezem. Ettől felbátorodott és még közelebb húzott magához.- Nem túl gyors?

- Nem.. Csak nekem ez az első és nem akarom elszúrni.

- Nem fogod.- suttogta majd ajkait enyémre tapasztotta. Viszonoztam miközben karjaimat nyaka köré fontam és lábujjhegyre álltam. Lassan átdugta a nyelvét ami rövid kis üzemzavart okozott nálam de próbáltam őt utánozni úgy gondoltam akkor nagy baj nem lehet. Nem sokkal később már gyengéden csókolt miközben derekam simogatta.

- Brian...- húzódtam el majd lehajtottam a fejem.

- Baj van? Nem volt jó?

- De tökéletes volt, neked?

- Nagyon édes volt. Még senki nem csókolt így vissza mint te. Olyan ártatlan volt.

- És az gáz?- sütöttem le a szemem.

- Dehogyis, ne gondold, élveztem minden pillanatát.- ölelt magához.- Erre várok mióta utoljára találkoztunk.- simogatta derekam. Biztonságban éreztem magam. Olyan jó érzés volt ahogy magához ölelt. Éreztem hogy tényleg fontos vagyok neki, hogy tényleg szeret engem. Olyan különlegesnek éreztem magam amiért egy olyan jóképű srác mint Brian érdeklődik irántam. Sosem gondoltam volna hogy az első barátom olyan lesz mint ő.

Mikor a taxiból kiszálltam szinte repültem a bejáratig. Olyan boldog voltam mint még soha. Ahogy az ajtón beléptem ledobtam a táskám az előszobában majd ugyanígy tettem a cipőmmel és a nappaliba indultam. Anyáék már ott voltak.

- Sziasztok.- vigyorogtam.

- Helló drágám, mi ez a nagy vidámság?- adott egy puszit anya.

- Na szerinted anya? Egyértelmű, összejött Briannal.- nézett rám Frankie mire én kiöltöttem rá a nyelvem.

- Tényleg?- kérdezte apa mire csak bólogattam.

- Akkor szeretném minél előbb megismerni... Annyi jót mondtok erről a fiúról, én is megakarok győződni róla hogy jó választás.- ölelte át a vállam anya.

- Úgy lesz anya...

- Ki a jó választás?- hallottam egy ismerős hangot mire megpördültem.

- Nick...- kiáltottam fel majd odamentem és a nyakába ugrottam.

- Na, jól van.- nevetett majd picit megpörgetett.

- De jó hogy itt vagy. Vége a turnénak?- engedtem el.

- Igen, most egy darabig nyugi lesz. Csak interjúk meg stúdiózás meg ilyenek, egy két fellépés lesz csak.- mosolygott rám.

- Szuper, akkor többet jössz ugye?

- Elképzelhető. Na de kiről beszéltetek az imént?- kérdezte mikor leültünk.

- Annie bepasizott.- szólalt meg Frankie mire felé dobtam egy dísz párnát de ő csak röhögött.

- Nem mondod? És ki a szerencsés?- nézett rám Nick felhúzott szemöldökkel.

- Brian, már említettem neked.

- Ő az aki nem volt itthon egész nyáron?- gondolkozott el mire bólintottam.

- Igen, a nagyszüleinél volt, és ma nos összejöttünk.

- Oké, de azért én nem ájulok el tőle csak az alapján amit elmondtál. Majd ha látom és beszéltem vele meglátjuk. Jó?

- Persze.- néztem rá komolyan mire felnevetett majd megölelt.

- Na gyere ide te kis szerelmes.

Jóérzés volt hogy mindenki kíváncsi Brianre, és reméltem hogy el is fogadják majd őt.

A nagy találkozásra két héttel később egy családi ebédnél került sor. Természetesen Nick összecsődített mindenkit. Jöttek Kevinék és Joe is.

Mikor Brian megérkezett kimentem elé a kapuhoz. Tele volt a keze így csak lehajolt és megcsókolt.

- Szia.- simítottam végig arcán mire felém nyújtott egy rózsacsokrot.

- Szia cuki.- vigyorgott.- Ez a tiéd.

- De édes tőled, nem kellett volna, köszönöm.- mondtam miközben a virágot szagolgattam.

- Anyukádnak is hoztam egyet , illetve hoztam egy üveg bort apudnak..

- Nem kellett volna ennyit készülni.- sétáltunk már a bejárat felé.

- Talán régimódi vagyok de nem illik üres kézzel érkezni ha a barátnőd szülei meghívnak ebédre.

- Na igen, lehet hogy nem mondtam, de itt lesznek a srácok is, már mint nem csak Frankie lesz hanem a többiek is. Tudod ilyen védelmező ösztön szerintük hogy nem akarják hogy összetörd a szívem így egy csomó kínos kérdést tesznek majd fel és valószínűleg meg is fenyegetnek hogy ha megbántasz kitekerik a nyakad meg ilyenek.- mondtam mire halkan felnevetett és ekkor értünk az ajtóhoz.

- Nyugi, valahogy megbirkózom velük.- mondta majd szabad kezével megfogta enyémet.- Szeretlek.

- Én is téged.- ahogy ezt kimondtam kinyitottam az ajtót. Amíg levette a dzsekijét megfogtam a virágot és a bort majd visszavette én pedig beljebb vittem. Ahogy a nappaliba értünk minden szem ránk szegeződött.

- Hű..- nyögte ki halkan mire elmosolyodtam.

- Szóval itt vagyunk. Brian apával már találkoztál..

- Jó napot uram.

- Szervusz Brian, örülök hogy ismét látlak.- mosolygott apa.

- Ezt a bort önnek hoztam.- nyújtotta az üveget Brian mire Apa elvette és nézegetni kezdte.

- Hm... Milyen érdekes..

- A családi borászatunkból van. Apám szerint ez az egyik legjobb évjárat.- mondta Brian mire apa elismerően bólintott.

- Akkor ezt ma megkóstoljuk. Kicsit behűtöm.

- Anya, ő itt Brian, Brian, ő az anyukám.

- Örülök asszonyom, Brian Stonefield a nevem.- fogtak kezet majd anya felé nyújtotta a csokrot.- Ez pedig az öné.

- Nahát, milyen kedves tőled Brian. Én Denise Jonas vagyok, nagyon örülök hogy végre megismerhetünk. Ismerkedj meg a fiúkkal addig én vázába teszem a virágokat .- mondta anya majd Brian háta mögött elvette tőlem a csokrot és elégedetten mosolygott. Mikor a fiúkra néztem fújtam egy nagyot.

- Ne nézzetek már rá így.- mosolyogtam majd Brian kezét fogva beljebb sétáltunk. A srácok felsorakoztak majd eléjük álltunk.- Oké Frankiet ismered. Mellette Nick áll, utána Joe, majd Kevin és Kevin felesége Danielle és a kis Alena.- mondtam mire Brian mindenkivel kezet fogott és bemutatkozott majd visszaállt mellém.

- Örülök, hogy megismerhettelek titeket, Annie nagyon sokat beszélt már rólatok.- mondta Brian mire én megfogtam a kezét.

- Üljünk le szerintem.- húztam a kanapéra. A fiúk velünk szemben foglaltak helyet. Danielle csak vigyorgott.

- Na és Brian, mivel is foglalkoznak a szüleid?- kérdezte Joe mire Brian rám pillantott de én csak elmosolyodtam.

- Az anyám ügyvéd, apám pedig egy reklám ügynökséget vezet, illetve a borászattal foglalkozik.

- Szóval elvagytok eresztve anyagilag.- szólalt meg Joe.

- Joe, ilyet nem illik kérdezni.- szóltam rá

- Jól van, csak kíváncsi vagyok.

- Voltál már nővel?- szólalt meg Joe ismét mire Frankie röhögni kezdett.Nekem hirtelen elkerekedtek a szemeim majd hunyorogva néztem rá.

- Joe, ne csináld már.

- Nos, én...- nézett rám Brian mire én csak a homlokomat dörzsölgettem.

- Csak mondj neki valamit.- suttogtam.

- Igen, voltam már..nővel.

- Szóval nem vagy szűz...rajtad kell tartanom a szemem.- mondta komolyan Joe.

- Mik a terveid a jövőre nézve?- kérdezte Kevin mintha legalábbis a kezemet kérték volna meg, pedig csak most jöttünk össze, hogy jön az ide hogy mik a  tervei?

- Gimi után mindenképp egyetemre megyek.

- Mi érdekel?

- Jogász szeretnék lenni.

- Ohh, az szép. Szóval lényegében követni akarod anyukádat... Remélem összejön.

- Én is.- mondta Brian miközben rám nézett láttam rajta hogy kezd feloldódni. .

- Hosszú távon tervezel Annievel?- kérdezte Nick aki eddig csendben ült és csak nézett minket. Már maga a tény hogy nem ő kezdte a vallatást is meglepett de viselkedése még  jobban. Most még velem is olyan kimért volt mióta megjött.

- Nos 17 éves vagyok de szeretem őt szóval nem szeretném elveszíteni. Azt hiszem itt nem tervezgetni kell, mert tök feleslegesen tervezem meg hogy 5 évig leszek vele ha amúgy fikarcnyit sem teszek a kapcsolatért és egy év múlva szakítunk.- Én inkább csak vigyázok rá és szeretem és mindent megteszek hogy mosolyogni lássam. Amíg szeretjük egymást és teszünk a kapcsolatért nincs baj. Addig szeretnék Annievel lenni amíg csak engedi.- mondta mire én nem szóltam semmit csak néztem őt. Ő is rám nézett majd elmosolyodott és kezem simogatta.

- Miért szereted őt?- kérdezte Nick.
- Nick...- néztem rá meglepődve.
- Ha azt gondolod hogy a család neve miatt akkor tévedsz. Amikor Annie belépett a terembe rögtön felkeltette az érdeklődésem és megtetszett. Pedig akkor még csak azt sem tudtam hogy kicsoda. És később tapasztaltam hogy hihetetlen kedves és édes lány. Tehetséges, okos és vicces és ezt imádom benne.

- Oké.- mondta Nick ugyanolyan komolyan. Ennyi a hozzáfűzni valója?

- Nos gyerekek az ebéd hamarosan elkészül. Annie, Dani segítenétek megteríteni?- kérdezte anya.

- Nem baj ha itt hagylak egy kicsit?- néztem Brianre mire ő csak megrázta a fejét hogy nem. Adtam egy puszit az arcára majd szúrós szemmel néztem a srácokra és kisétáltam a konyhába.

- Úristen Annie, annyira édes fiú.- rázogatta a kezem Dani.

- Tényleg nagyon helyes fiú és nagyon kedves a tekintete és ahogy rád néz. Olyan jó volt látni. Tényleg odavan érted.

- Tudom, annyira imádom.- nevettem.- Remélem a fiúk nem kötözködnek nagyon. Olyan kis szemetek tudnak lenni.

- Csak megakarnak védeni. Ez a fiú testvérek dolga.- ölelgetett anya.

- Tudom...- sóhajtottam egyet majd ahogy átpillantottam az étkezőbe láttam hogy megvan terítve.- Szóval a terítés csak ürügy volt.

- Hát persze.- nevetett anya.

- Apropó, Nick szülinapja, holnap után lesz...

- Igen, de kikötötte hogy nem akar bulit. Szóval most nem lesz meglepi buli.Ma este ajándékozunk. Te megvetted már amit akartál, ugye?

- Igen, bár nem tudom végül is mi legyen vele, mert írtam neki egy dalt is.

- Hát add mindkettőt.- mondta Dani.

- Nem tudom, majd eldöntöm.

- Mi lenne ha te vezetnéd be az ajándékozást a daloddal. Biztos meglepődne. A torta már a kinti hűtőben van.

- Ez jó, oké, benne vagyok.- mondtam majd elmosolyodtam.- Ha nem baj visszamegyek a fiúkhoz.

- Menj csak.- mondta anya mire én visszamentem a nappaliba. Joe épp valami baseball játékosról beszélt Brian pedig nagyban helyeselt és nevettek.

- Hallod Annie, nagyon jó fej srác, jól választottál.- vigyorgott Joe mire én csak mosolyogtam majd leültem Brian mellé.

- Remélem nem bombáztátok kínos kérdésekkel.

- De, de bombáztuk, de ügyes srác, jól válaszolt mindre.- mondta Kevin
- Ja, tényleg az.- mondta Nick miközben engem nézett. Olyan komolynak tűnt és mintha elmerengett volna.

- Akkor jó... Na mi elmegyünk kezet mosni Briannel. Mindjárt jövünk.- álltam fel és Brian is követett.

- Hé hugi.- szólalt meg Joe mikor elindultunk így ránéztem. - Csak semmi rosszalkodás.

- Hülye.- mosolyogtam majd elindultam Brian kezét fogva.

Ahogy a fürdőbe értünk beálltam a mosdókagyló elé Brian pedig hátulról átölelt.

- Igazán jó fej tesóid vannak.- mondta mire felnevettem majd ránéztem.- Szeretlek.

- Hűha, nem tudtak elijeszteni? Te tényleg nagyon szeretsz engem.- simogattam arcát.- Én is szeretlek téged.

- Mennyire?- hajolt közelebb.

- Nagyon.- suttogtam mire megcsókolt.- Brian, vissza kellene mennünk..- mondtam mikor keze kicsit lejjebb csúszott.

- Ne haragudj, igazad van.- húzódott el mire én megfordultam és megmostam a kezem. Utána ő is ugyanúgy tett ,majd visszamentünk.

Mikor mindenki asztalhoz ült Apa elmondta az asztali áldást majd enni kezdtünk.

- El is felejtettem Mrs. Jonas, nagyon kellemes és szép az otthonuk.- mondta Brian mire anya rá mosolygott.

- Köszönöm, kedves tőled. Örülök hogy itt vagy ma velünk.- mondta anya és Brian válaszolt is valamit amit nem hallottam mert épp a velem szemben ülő Nicket figyeltem aki olyan komolyan nézett rám mint még soha. Mintha valami olyat tettem vagy mondtam volna amit nem kellett volna. Még el is gondolkoztam hogy mi lehet az, de semmi nem jutott eszembe, tök normálisan elbeszélgettünk. De az is lehet hogy csak rossz kedve van.- gondoltam.

Mikor befejeztük az ebédet még ültünk egy darabig az asztalnál és beszélgettünk majd már elmúlt 2 óra mikor Brian megszólalt.

- Én azt hiszem nekem lassan mennem kellene.- mondta mire anya felpattant.

- Biztos, olyan jól elbeszélgettünk?

- Igen, sajnos mennem kell, apának meg ígéretem hogy a hétvégén segítek a borászatban , de nagyon jól éreztem magam, remélem hogy mihamarabb újra látom önöket.- mondta Brian majd rám nézett.

- Akkor én kikísérlek.- álltunk fel.

- Mindent köszönök Mrs. Jonas, az ebéd isteni volt.- mondta Brian mire anya adott neki két puszit.

Amíg Brian elbúcsúzott én a többieket figyeltem de megint megakadt a szemem Nicken aki megint olyan savanyú képet vágott mintha citromba harapott volna.

- Mehetünk.- állt meg mellettem Brian mire ránéztem majd megfogtam a kezét.

- Mindjárt jövök.- néztem a többiekre majd elindultunk az előszobába.

Nick szemszög...

- Mindjárt jövök, kimegyek a mosdóba.- mondtam mikor Annieék elindultak. A fürdőbe belépve bezártam az ajtót és megálltam a tükör előtt. Mi a fene van velem? Miért zavar annyira ez a srác, vagy nem is ő zavar hanem az hogy Annievel van? Ahogy megfogta a kezét, olyan dühítő volt látni.

Ahogy megmostam a kezemet meghallottam Annie nevetését. Felálltam a kád szélére és kinéztem az ablakon. Ott álltak a kapunál és mindketten nevettek. Milyen irritáló ez a srác. Búcsúzkodnak, szóval Annie mindjárt itt lesz. Már épp elakartam jönni az ablaktól mikor még fél szemmel láttam hogy Annie közelebb lép Brianhez az meg simogatja és olyan sokat mondóan mosolyog rá.

Megcsókolta, hosszan és közben ölelte. Nem tudtam nem nézni, pedig nem akartam látni. Így is majd szét robbantam de ez a csók. Annyira feldühített hogy Annie ennyire odavan ezért a srácért...

És most elindult vissza. Megmostam az arcom és vettem néhány mély levegőt majd kimentem a többiekhez.

- Hát te meg hol voltál eddig? Már azt hittem beragadtál.- vihogott Joe.

- Humoros, nagyon humoros.- ültem le a fotelba. Annie vigyorogva lépett be a nappaliba majd végig nézett rajtunk.

- Köszönöm hogy ennyire jól viselkedtetek.- mondta ugyanazzal a széles mosollyal az arcán. Tényleg boldognak tűnt.

- Tényleg jó fej srác, de ettől még rajta tartjuk a szemünket és ha megbánt azt úgyis észrevesszük.- mondta Joe mire Annie megölelte őt.

- Én felmegyek lezuhanyzom. Félóra és itt vagyok.- mondta majd fel is ment.

- Nekem el kell intéznem néhány telefont, majd jövök.- álltam fel majd a hátsó ajtón kisétáltam az udvarra. Leültem a medence mellé majd elővettem a telefonomat és csak nézegettem azt. Igazából csak levegőre volt szükségem. Valamiért annyira felhúzott hogy muszáj volt lehiggadnom, nem akartam hogy így lásson Annie, talán már észre is vette hogy nem vagyok olyan mint általában, na de ez is miatta van. Nem akarom hogy összetörjön a szíve.

Nem számítottam arra hogy ilyen hamar fiúzni kezd, bár gondolhattam volna rá, hiszen nagyon szép lány és nagyon érdekes is. Én vagyok a hülye amiért ennyit aggódom emiatt. Mit érdekel engem hogy kivel jár, vagy mit csinál? Hisz ő csak a húgom.... vagy mi.

Ahogy felnéztem az erkélyére engem nézett. Összetalálkozott a tekintetünk és elmosolyodott. Intett majd megfordult és befelé indult, de még mielőtt belépett volna a szobába rám nézett és intett hogy menjek fel. Felálltam. Magam sem tudtam hogy miért de elindultam a házba. Anyáék a nappaliban nevetgéltek de én az emeletre mentem. Annie szobájánál megálltam majd kopogtam.

- Gyere.- hallottam hangját majd benyitottam.- Szia.- mosolygott rám.

- Szia.- köszöntem halkan majd becsuktam az ajtót.

- Mi a baj?- kérdezte mire nem szóltam semmit csak egy pillanatra lesütöttem a szemem majd ránéztem. Mit mondhatnék neki? Hogy zavar hogy boldog vagy? Vagy nem tetszik a barátod? Vagy idegesít ahogy az a fiú rád néz? Basszus, mi van már velem?

- Jól vagyok Annie...- mondtam zsebre dugott kézzel.

- Gyere , ülj le ide.- paskolgatta meg az ágyat.

- Tényleg nincs gáz. Csak tudod olyan nyomott vagyok ma..

- És mérges...- jelentette ki mikor leültem. Rápillantottam és olyan komoly volt a tekintete , mintha csak a fejemben olvasna.

- Miért lennék mérges?

- Jó kérdés, ezt én sem tudom, de látom rajtad, ahányszor ma rád néztem, mindig olyan dühösnek, komolynak tűntél. És nem tudom miért, és ez zavar..

- Az hogy nem tudod miért?

- Igen, mert nem szeretem mikor ilyen komoly vagy. Azt szeretem mikor mosolyogsz és vidám vagy.- mondta mire én szinte öntudatlanul megfogtam a kezét. Fura érzés öntötte el a testem, ahogy hozzá értem megnyugodtam, nem érdekelt már Brian sem, csak hogy abban a pillanatban mit éreztem.

- Nos, mikor veled vagyok jobb kedvem van.- mondtam mire elmosolyodott.

- Ennek nagyon örülök.- mondta és olyan őszinte mosoly ült ki az arcára mint még soha.

- Te egy fantasztikus lány vagy. Üdítő és kedves...- simogattam a kezét.

- Te jó ég, mindjárt elpirulok.- nevetett fel mire én megöleltem.- Hé, oké... Mi van Nick, komolyan nem értelek.- mondta de viszonozta az ölelést.

- Semmi, csak ez most jól esett. Ne aggódj, jól vagyok.- mondtam majd elengedtem.

- Akkor jó.- mosolygott majd végig simított karomon.- Örülök, hogy elfogadtátok Briant, ő nagyon fontos nekem csak úgy ahogy te is fontos vagy és a többiek is. Rosszul esne ha nem bírnátok őt.- mondta halkan mire egy pillanatra lehunytam a szemem. Nyugi Nick. Annie a húgod, tény, aggódsz érte és megakarod védeni de nincs semmi más, semmi ami miatt aggódnod kellene. Amin rágódni kéne vagy túl gondolni.

- Örülök, hogy boldog vagy.- nyögtem ki nagy nehezen majd felálltam.

- Köszönöm.- mondta majd csak nézett.

- Lent találkozunk.- mondtam majd még rámosolyogtam és elhagytam a szobát. Idióta vagy Nick, egy orbitálisan nagy idióta.






Mit gondoltok? Nick kezd rájönni, hogy valami mást is érez Annie iránt?






 Sziasztok!
Remélem tetszett a rész. Nagyon örülnék néhány visszajelzésnek, ugyanis mostanában semmi reakciót nem látok, tisztelet a  kivételnek / Sayuri/ . Igazából ez kicsit el is bizonytalanít hogy írjam e tovább, és ha bizonytalan vagyok akkor a következő rész is késik sajnos. Szóval kérlek titeket, csak pár szóban de valami nyomot hagyjatok magatok után.
Köszönöm nektek.
PUSZ