21. rész / Hazatérés-Menekülés... /

A szerelem sohasem olyan, amilyennek várjuk.

Alice Hoffman



Egy hónappal később…


Fura együtt lenni Lucassal. Mármint olyan nagyon más. Vele lefeküdni teljesen más mint Nickkel. Vele négyszer is együtt voltam, mind a négy más volt, de mind ugyanolyan szenvedélyes és forró volt. Minden porcikám vágyott rá, arra, hogy megcsókoljon és megérintsen, simogasson. Ezzel szemben Lucassal együtt lenni, inkább figyelem elterelés. Nem sok mindent érzek iránta. Amíg együtt vagyunk próbálok nem Nickre gondolni, bár ez ritkán sikerül. Szinte mindig ő jár a fejemben és tudom, hogy ez így nem tisztességes Lucassal szemben.

Az oldalamon fekve párnámat átölelve feküdtem és bámultam az éjjeli szekrényen lévő díjamat.

- Annie…- szólalt meg Lucas a hátam mögül.

- Igen?- kérdeztem rá sem nézve.

- Rá gondolsz, igaz?

- Tessék?- fordultam hátamra majd ránéztem.

- Nickre gondolsz, nem?

- Ezt honnan veszed?

- Ismerlek, és tudom, hogy mikor rá gondolsz akkor mindig olyan elmerengő a tekinteted, mint most.

- Ne haragudj. - ültem fel a takarót magamhoz szorítva. - Nem tudom mi van velem.

- Én tudom. Egy hét múlva hazamész és egyre izgatottabb vagy, hogy láthatod a családod, és persze őt.

- Van valakije.

- De ez nem akadályozza meg a szívedet abban, hogy szeresse.

- Lucas…

- Ne aggódj, mint mondtam nem fogok semmi hülyeséget csinálni. Bár sajnálom, hogy nem adtál nekem esélyt…

- Esélyt mire?

- Hogy elérjem belém szeress. Nem tudom szándékosan tetted vagy sem de nem engedtél magadhoz közel.

- Lucas, nem tehetek róla, nem tudom elfelejteni. És ha bele kezdek veled valamibe….félek csak azért lett volna, hogy őt elfelejtsem és az nem lett volna tisztességes veled szemben. Ha valakivel kapcsolatot kezdek tiszta lappal akarom kezdeni, úgy hogy nem egy másik fiúra gondolok közben...

- És te nem tudod őt elfelejteni mert szereted így esély sincs arra, hogy mással legyél, legalábbis mással komolyan foglalkozz. Jobb ha én most visszamegyek a szobámba, holnap találkozunk.

- Lucas, ne haragudj. - mondtam miközben öltözött.

- Ugyan Annie, az elején elfogadtam, mikor megbeszéltük, hogy csak megpróbáljuk jól érezni magunkat, akkor elfogadtam, bele törődtem, már akkor is tudtam, hogy szereted őt. Csak kicsit fáj, de azt hiszem elmúlik ha elmész. Szóval nem haragszom, ne aggódj. Jó éjt.

- Jó éjt.- feküdtem le majd jól betakaróztam és sóhajtottam egy nagyot.



Miután a bizonyítványokat megkaptam hozzáláttam a csomagoláshoz. Szép lassan bepakoltam mindent a bőröndjeimbe. Próbáltam mindennek helyet találni, egyáltalán nem volt kedvem még egy bőröndöt beszerezni pár ruhadarab miatt így elővettem legjobb csomagolási képességemet.

- Annie, vacsora. - hallottam meg Maria hangját.

- Jövök. - kiabáltam majd bezártam a bőröndömet és körbe néztem a szobában. Kicsit üres lett hirtelen. Elindultam az étkezőbe. Útközben feltűztem a hajam és mikor odaértem mind kiabálni kezdtek.

- Meglepetés.

- Hű… köszönöm de miért?- kérdeztem miközben közelebb mentem és körbe néztem. Az étkező szépen kivolt díszítve, virágok mindenhol.

- Nem akartad, hogy szülinapi bulit tartsunk de holnap elmész és szerettünk volna meglepni téged. Ez csak egy kis búcsúvacsora, arra gondoltunk bulizzunk egy kicsit, most megtartjuk a szülinapodat is.

- Köszönöm nagyon kedvesek vagytok.

- Ugyan ez a legkevesebb. Nagyon fogsz nekünk hiányozni. - mondta Maria.

- Ti is nekem, az itt töltött időt sosem felejtem el. Nagyon szeretlek titeket.

- Mi is téged, gyere üljünk le. Csak hidegtálakat készítettem, ma mindenki azt eszik amit megkíván , vagyis ami a tálcákon van, közben beszélgessünk és csak hagyjuk hogy ez az este elteljen. Tudom, hogy nagyon várod már, hogy otthon legyél, a szüleiddel és a fiúkkal de szeretnénk ha ránk is emlékeznél ezért csináltattunk neked valamit.

- Nekem? De mit?- kérdeztem mire Diego felém nyújtott egy hosszúkás dobozt. Leszedtem a csomagoló papírt és kibontva egy nagyon szép nyakláncot láttam meg egy gyönyörű medállal.

- Szűz Mária?

- Igen, arra gondoltunk lehetne ez amolyan szerencse nyaklánc. Fordítsd meg. - mondta Maria mire megfordítottam a medált és a hátára rávolt gravírozva mindhármuk neve.

- Ez nagyon szép, nem is tudom mit mondjak. Köszönöm szépen..- mondtam majd felálltam és megöleltem őket. - Nagyon fogtok hiányozni, remélem tartjuk majd a kapcsolatot.

- Hát persze, elhozhatnád legközelebb a családodat egy kis nyaralás alkalmából.

- Mindenképp. - mondtam majd letöröltem egy kibuggyanó könnycseppet.



Reggel a reptérre érve eléggé szomorú voltam. Fura érzés kerített hatalmába. Haza is akartam menni de mellette maradtam volna még.

- Annie, lassan elkell búcsúznunk. - lépett hozzám Maria.

- Igen, tudom. - mosolyodtam el majd megöleltem.

- Vigyázz magadra és mindig maradj ilyen vidám lány.

- Úgy lesz. Nagyon örülök, hogy veletek élhettem, hogy megismerhettelek titeket. Úgy indultam neki ennek az útnak hogy új helyeket, embereket ismerek meg. Tapasztalatot szerzek. Nektek köszönhetően minden sikerült amit elterveztem, nagyon hálás vagyok.

- Annie, te már olyan vagy mintha a lányom lennél. A tehetséged elképesztő ne hagyd kárba veszni. Nem véletlenül te nyerted azt a díjat.

- Köszönöm Diego. - mondtam majd megöleltem. - Szeretlek titeket és írok ha leszállt a gép hogy rendben megérkeztem. És amint tudok visszajövök látogatóba.

- Nagyon várunk. - mondta mosolyogva Maria majd átkarolta Diegót.

- Annie, gyere egy kicsit. - fogta meg a kezem Lucas majd kicsit félre húzott pár méterre a szüleitől. – Tudod, nagyon fogsz hiányozni.

- Te is nekem. Lucas te egy nagyon kedves és jó srác vagy.

- Igen, te pedig egy csodás lány vagy, és én nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek téged. Örülök, hogy megismerhettelek téged és olyan sok időt tölthettem veled.

- Gyere ide. – ölelt magához . Átöleltem nyakát ő pedig magához szorított és hátam simogatta. - Annie, remélem boldog leszel vele. Hónapok óta láttam, hogy a szíved az övé, remélem értékelni fogja.

- Meglátjuk mi lesz, majd kiderül. Egy biztos, nem bánom, hogy veled olyan közel kerültünk egymáshoz.

- Ennek külön örülök. - mondta mire elnevettük magunkat majd elengedett és ránéztem.

- Csókolj meg.

- Itt mindenki előtt?- kérdezte meglepve.

- Igen, szeretném. - mondtam mire elmosolyodott és közelebb hajolt majd arcomon végig simítva megcsókolt. Én derekára fontam karjaimat és úgy csókoltam vissza. Igazi búcsúcsók volt.

- Na menj mert még a végén itt maradsz. - nevetett mikor elengedett.

- Jól van. Vigyázz magadra és remélem minél előbb találsz valakit aki tiszta szívéből tud téged szeretni.

- Ezt én is remélem. - mondta. Én még megöleltem Mariat és Diegót majd jegyemet és útlevelemet elővéve elindultam. Félúton tartottam mikor hátra fordultam és még intettem nekik. Úgy láttam Maria kicsit el is érzékenyült de mosolyogva integetett, mindhárman mosolyogtak így én sem voltam olyan szomorú, de azért éreztem hogy egy gombóc nő a torkomban ezért gyorsan visszafordultam és tovább mentem.

Június 10.



Miután az este megérkeztünk mondtam anyáéknak hogy már semmihez nincs kedvem, majd mesélek mindenről ha pihentem így csak lefeküdtem és próbáltam gyorsan elaludni.

Azonban ma reggel meglepően korán ébredtem. Fél hét volt mikor az órára néztem. Tudtam, hogy még anyáék is csak ébredeznek maximum így kimásztam az ágyból és megnyitottam a kádban a vizet. Tele engedtem kellemes meleg vízzel, tettem bele habfürdőt bőven, majd levettem pizsamám és halk zenét kapcsolva befeküdtem a vízbe. Lehunytam a szemem és próbáltam relaxálni. Azonban sokkal jobban izgatott, hogy végre beszélgethetek anyáékkal, hogy végre megölelgethetem őket, bármikor, amikor csak akarom így negyed óra elteltével ki is szálltam a kádból és a köntösömet felvéve egy törölközővel megtöröltem a hajam majd kifésültem és hagytam, hogy csak úgy megszáradjon a szabad levegőn. Fogat mostam majd felvettem fehérneműimet arra pedig egy laza nyári ruhát választottam a nagy meleg miatt. Utána gyorsan szét válogattam a ruháimat és amit tudtam beakasztgattam a gardróbba a többit pedig behajtogattam a helyére. A maradék holmit elpakoltam a szobámban a helyére majd megfogtam az arany mikrofonomat. Ahogy jól körbe forgattam elmosolyodtam. Azzal a kezemben indultam el a földszintre a konyhába.

- Jó reggelt.- köszöntem mosolyogva.

- Kislányom, jó reggelt, ilyen korán?

- Igen, nem tudtam aludni, itt van a díj, ígértem este, hogy megmutatom. - mondtam majd átadtam anyának.

- Nahát de korán kelő lett valaki. - hallottam apa hangját hátam mögül.

- Jó reggelt.

- Szia kicsim.- ölelt meg. – Ohh, csak nem a díjad?

- De igen.- mosolyogtam.

- Szép súlya van, nem is tudod, milyen büszkék vagyunk rád. Az egész fellépésed csodás volt. Mindenki el volt tőle ájulva itthon is.

- Köszönöm.

- Édesem a fiúknak mondtam, hogy ma jöjjenek, ha látni akarnak.

- Már ha akarnak. - tettem hozzá.

- Mindenkinek hiányoztál.

- Tudom, nem is úgy értettem.

- Tudom kicsim.

- Frankie még alszik?

- Tegnap későn feküdt le, nem akartam zargatni. Majd lejön ..

- Persze. Tudjátok az jutott eszembe hogy nyáron megint dolgozom az étterembe ha szükség van rám. Olyan jó buli volt tavaly is.

- És már gyakorlatod is van benne. - mosolygott anya.

- És le is foglal. Persze a központba is szívesen megyek ha kellek.

- Nos megkérdezhetem, de jobban örülnék ha egy ideig csak pihennél.

- Jaj drágám, te úgy ismered őt mint aki egésznap itthon fog sütkérezni?- kérdezte apa én meg csak nevettem.

- Hát akkor ahogy jónak látod. Én megkérdezem majd.



Nick szemszög…

Mikor felébredtem egyből Annie jutott eszembe, hogy már itthon van. Talán már ébren is van. Viszont olyan hülye érzésem is támadt mert eszembe jutott Emma . Majd csapódott a bejárati ajtó, Joe mondta, hogy reggel beugrik értem viszont nekem az utolsó találkozásunk jutott eszembe vele.

- Nick, merre vagy, remélem elkészültél mert indulnék már. - hallottam közeledő hangját így felálltam az ágyból és a fürdőbe mentem megmosakodni. - Nick, itt vagy?- nyitott be a hálóba.

- Jövök.- mondtam majd megtörölköztem és kiléptem a szobába.

- Te miért nem vagy még kész?- kérdezte én meg csak sóhajtottam egyet.

- Joe, azt hiszem én nem megyek.

- Miért?

- Mert nem , mert várok még egy kicsit.

- Mire? Hogy ő jöjjön hozzád? Nick, féléve nem láttuk őt, nem lehetsz ilyen paraszt, meg fog bántódni.

- Nem akarom, hogy ő jöjjön csak azt hiszem várok egy két napot amíg újra berendezkedik és kipiheni magát.

- Ahha…

- Ne nézz így rám.

- Akkor ne legyél ilyen segg. Annie számít ránk, anya is megmondta hogy legyünk ott, basszus Kevinék is jönnek.

- Nem tudok menni.

- Miért, randid lesz Miss Tökély Emmával?- kérdezte mire nem válaszoltam. – Ez szánalmas, basszus, Karácsonykor is annyira örült, hogy mind ott vagyunk. Beszéltél vele mostanában?

- Nem.

- Én viszont igen. Alig várta hogy haza jöhessen, hogy minden a régi legyen, hogy találkozzon velünk, te meg erre azt mondod vársz még? Mire vársz?

- Mire várok?

- Igen Nick, ezt kérdeztem.

- Na jó hagyj békén Joe, nincs közöd ahhoz miért nem megyek, csak nem megyek.

- Rosszul fog esni neki, Nick ne legyél már ilyen hülye.

- Nem Joe, tényleg. Annie és én… valami megváltozott köztünk.

- Persze, elment egy évre, nem lógtatok együtt annyit, de most hogy itt van megint ugyanolyan jó lesz a kapcsolatotok. - mondta Joe.

- Nem, ez más.

- Úgy megütnélek. Mond már el mi bajod.

- Joe én lefeküdtem Annievel.- robbant ki belőlem de legszívesebben vissza is szívtam volna.

- Mit csináltál?

- Hosszú sztori, a lényeg hogy most nem megyek és kész. - kerültem ki de ő elkapta csuklóm.

- Nem Nick, nem úszod meg ennyivel. Hogy lehetsz ekkora idióta?

- Mindketten akartuk oké? Nem erőszakoltam meg, ő is akarta, sőt, ő akarta csak igazán.

- Ez undorító..

- Miért? Annie egy felnőtt nő, azt csinál amit akar.

- Annie most lett tizennyolc éves, hogy a francba történt és mikor ? Hol?

- Az első alkalom Bostonban, mikor eljött a turnénkra.

- Első? Többször is együtt voltatok?

- Igen , karácsonykor is együtt voltunk.

- Karácsonykor, de akkor mi is ott…te jó ég Nick, komolyan kezdek rosszul lenni.

- Joe ne túlozd el. Annievel vannak vagy voltak érzéseink egymás iránt.

- Akkor most vannak vagy voltak?

- Nem tudom. Ezért sem akarok menni, nem akarom hogy kínos legyen, érted.

- Hát ebben jó vagy. Elkerülni a kínos dolgokat. - fordult el. - Tud Emmáról?

- Biztosan, gondolom újságot olvas és a netet sem kerüli.

- Hm…mégis milyen érzéseitek vannak nektek egymás iránt? Mit éreztetek?

- Szeretem őt.

- Azért vagy Emmával?

- Hagyjuk inkább, nem tudod az egész történetet így ennek a beszélgetésnek sincs semmi értelme.

- Azt gondoltam állunk olyan közel egymáshoz, hogy megossz velem minden fontos dolgot, ez azt hiszem elég fontos. Ki tudja még?

- Demi és Jeff.

- Ohh, szóval Demi és Jeff tudja én meg nem? Na jó…igazad van, tényleg hagyjuk mert most csak felcsesznéd az agyam. Bújj csak el…

- Mégis mit kéne tennem Joe? Ott lesz az egész család.

- Nézz szembe velük, hisz ez érint mindenkit.

- Ne mond el nekik.

- Nem teszem, nem könnyítem meg a dolgod. Majd ti megteszitek, ez nem az én problémám. Ha nem tartottál arra érdemesnek, hogy beavass én sem tartalak arra érdemesnek hogy segítsek. Na szia.- mondta majd sarkon fordult és ott hagyott. A francba…

Annie szemszög…

- Köszi anya a reggelit, nagyon finom volt.

- Nincs mit szívem. - mondta anya és nagyon vigyorgott, apára néztem aki ugyan úgy mosolyogva nézett rám.

- Mi az, van valami az arcomon?

- Nem, nincs.

- Még nincs.- hallottam Joe hangját majd hátulról elkapott és ölébe kapva elkezdett forogni. – Itt van a hugi, végre tudok kit dobálni a medencébe. Frankiet nem olyan bulis.- kiabált én meg csak nevettem, majd ahogy letett megöleltem.

- Jajj Joe, te megőrültél, teljesen elszédültem. - nevettem.

- Milyen csinoska vagy. - mért végig majd megcsikizett.

- De bolond vagy. - löktem meg játékosan mire olyan furán nézett rám.- Jól vagy?

- Igen, nincs semmi gond. - mondta majd elmosolyodott. - Tényleg, jót tett neked ez a kis kirándulás, felnőttél.

- Igen, én is úgy érzem. - bólintottam aprót.

- De hová lett a szép hosszú hajad?

- Levágattam, de azért ez sem olyan rövid. Csak egy keveset vágattam.

- Jah, azelőtt a hátad közepéig ért most meg a válladig ér.

- Gyorsan meg nő.

- Jó, csak szerettem húzgálni, de szép vagy, ez is jól áll, ezek a laza hullámok feldobják.

- Igen, szerintem is.

- És mik a terveid a nyárra?

- Először is bemegyek az egyetemre érdeklődni, aztán talán elmegyek abba az étterembe ahol tavaly léptem fel, hátha újra felléphetek, az jó buli volt. Szeretném magam lefoglalni. Ja és jó lenne egy jogosítvány is hogy végre ne kelljen mindig taxit hívni vagy apáékat ugráltatni.

- Akkor sűrű nyárnak nézel elébe. - mondta majd a pultnak támaszkodott.- Apropó, úgy volt hogy Nick is jön de ma mikor elmentem érte visszamondta.

- Mondta miért?- kérdeztem halkan.

- Nos csak annyit mondott hogy közbe jött neki valami, nagyon sietett valahová.

- Gondolom a barátnőjéhez.

- Szóval tudsz róla?

- Igen Joe, Barcelónában is vannak pletyka lapok és képzeld az internetet sem felejtettem el használni. Tudom hogy van valami kis modell csaja, ahogy azt is tudom hogy te is szépen kerülgetted a lányokat. Van valami komolyabb?

- Nem, dehogy, én örök agglegény vagyok.

- Persze..- nevettem .

- Tényleg, egyenlőre csak elvagyok.

- Oké.

- Egyébként valami dél amerikai csaj, nem is tudom honnan jött, ti tudjátok anya?

- Hú, Nick említette de elfelejtettem.

- Nem is nagyon érdekel, nem annyira fontos.

- Attól még lesz rád ideje. - mondta Joe fura mosollyal az arcán.

- Ööö, ha nincs az sem gond, örülök ha boldog, és én is elfoglalom majd magam, van jobb dolgom is mint az aktuális barátnőcskéitekkel foglalkozni.

- Nos ez már megvan egy ideje neki. Azt hiszem márciusban kezdtek randizni. – tolta tovább a témát.

- Hát jó neki.

- És Lucassal mi a helyzet?

- Semmi, mi lenne.

- Ne tagadd, hogy együtt voltatok.

- Randiztunk párszor. De semmi komoly nem sült ki belőle amint látod. - szépítgettem a viszonyunkat.

- Nos szerintem amint kilépsz az utcára minden ujjadra akad majd egy srác, szóval nem kell aggódnod.

- Nem aggódom Joe, de kösz a bátorítást.

- Nahát, milyen magabiztos lettél.

- Megváltoztam.

- Igen, azt látom. De jó hogy itt vagy végre.

- Nekem is jó itthon lenni. - öleltem meg.

- Oh az a díjad? – engedett el.

- Igen.

- Milyen szép és súlyos. Megérdemelted, végig néztem az összes fellépőt, egyértelműen te voltál a legjobb.

- Köszönöm. – mosolyodtam el, de valahogy nem tudtam őszintén örülni. Valahogy olyan szomorúnak éreztem magam. Tudtam is miért. Nick miatt.

- Holnap után koncertem lesz, van kedved eljönni?

- Hol lesz.

- Itt LA-ben. Nem kell messzire menned mint annak idején Nickhez, én nem ültetlek repülőre. - mondta ismét azzal a fura mosollyal az arcán. - Énekelhetnél velünk egy dalt.

- Hm…Kiválaszthatom én a dalt?

- Persze, de előtte egyszer elkell próbálnunk.

- Akkor benne vagyok. Holnapra kitalálom.

- Tökéletes.- mondta vigyorogva.

- Drágám, bocs hogy megzavarom a beszélgetést de Tom keres, az apád.- jött felém anya a telefonnal. Gyorsan körbepillantottam majd elvettem a telefont és hajamba túrtam.

- Szia Tom.

- Szia Annie, kerestelek mobilon de nem vetted fel ezért gondoltam hívlak ezen.

- Nem gond, miért hívsz?

- Zavarlak most?

- Nem, épp befejeztem a reggelit, olyan fura a hangod.- mondtam komolyan. Nem sokat beszéltem vele de most határozottan más volt.

- Tudnánk találkozni, velem vacsoráznál?

- Ma nem jó a vacsora, estére programom van, de egy gyors ebéd bele fér. Ha neked jó.

- Jó lesz. Találkozzunk abban az étteremben a parton ahol először beszéltünk, jó?

- Rendben, egy óra megfelel?

- Persze, és köszönöm. Szia.

- Nincs mit. Szia. - mondtam majd kinyomtam és anyáékra néztem.

- Baj van?- kérdezte anya halkan.

- Nem tudom, rossz előérzetem van. Olyan fura volt a hangja. Nem gond hogy találkozom vele?

- Dehogy baj, mi nem bánjuk. - mondta apa.

- Akkor jó. - tettem le a telefont a pultra.

- Egyébként hova mész este hugi?

- A suliba, ma lesz a végzősbál és Frankie is fellép, táncolnak az osztállyal, hívott, hogy menjek el megnézni.

- Hát ez meg…engem miért nem hívott?

- Talán mert akkor mindenki veled foglalkozna és senkit nem érdekelne a táncuk. – mosolyogtam mire csak bólintott.

- Ez igaz, nekem képtelenség ellenállni. - mondta mire csak sóhajtottam egy nagyot.

- Na jó felmegyek keresek valami ruhát az ebédhez. Köszönöm a reggelit.

- Egészségedre kicsikém..- mondta anya mire én elindultam a szobámba. A lépcső közepén tartottam mikor Joe utolért.

- A díjadat ott hagytad.

- Jaj, köszi, bár el nem veszett volna.

- Tudom, nem is csak emiatt jöttem utánad. Van valami ami nem hagy nyugodni.

- Mi?

- Beszéljük meg fent, jó?

- Oké, gyere. - mondtam majd tovább mentem. A szobámba belépve becsukta az ajtót. Én letettem a szobrot az asztal fölötti polcra majd a gardróbba sétáltam és a ruháimat kezdtem el nézegetni. Gondoltam Joe majd bele kezd, nos ez hamarosan meg is történt.

- Tudod, Nicknél reggel…- kezdte de be is fejezte.

- Igen?- pillantottam rá miközben levettem egy virágmintás kis ruhát és nézegetni kezdtem.

- Nem azért nem jött mert épp közbe jött valami.

- Nem? Akkor miért?

- Nem akarta hogy kínos legyen.

- Mi?

- Annie ne csináld ezt, tudom mi volt köztetek.- mondta mire még a ruhát is elejtettem és lefagyva bámultam a szemben lévő falat. Ő felvette a ruhát, behúzta az ajtót és leültetett a kis pamlagra.- Nem tudok minden részletet, csak a lényeget, hogy lefeküdtetek, többször is és ettől egyrészt hányingerem van, másrészt viszont aggódom érted.

- Értem? Miért?

- Mert tudom hogy te egy normális lány vagy, és nem egy kis ribi aki fűvel fával összefekszik. Tudom hogy úgy nem feküdtél volna le vele hogy nem érzel iránta semmit. És ő is elmondta hogy nem csak szex volt, hogy voltak érzéseitek egymás iránt. Szóval ezek szerint beleszerettél.

- De miért aggódsz?

- Mert szomorú a tekinteted, talán anyáék nem vették észre de én igen. – mondta mire csak nyeltem egy nagyot. Megfogta a kezem és átölelt. – Tudom, hogy fáj őt mással látni.

- Majd elmúlik.

- Összetöri a szíved.

- Majd helyre jön. Joe ezt nem érted, nem tudod pontosan mi volt köztünk. Megbeszéltük hogy mindketten szabadok vagyunk és azzal vagyunk akivel akarunk, nem tartozunk egymásnak elszámolással. Ő tovább tudott lépni, én nem, hát ez van.

- Hogy jött ez egyáltalán, nem tudom felfogni. Azt tudom hogy mindig szoros volt a kapcsolatotok de mikor alakult ki?- kérdezte mire elmosolyodtam majd a táskámhoz mentem és a határidőnaplómból elővettem Nick levelét és átadtam neki. Ő elkezdte olvasni én pedig tovább válogattam a ruhák között majd egy sötét kék ruha mellett döntöttem amin fekete minták voltak. Előhalásztam hozzá egy szandált majd csak bámultam rá. – Ezt nem hiszem el.- motyogta majd összehajtogatta a levelet és vissza adta. - Na jó többet nem találkozhatsz vele.

- Tessék?- nevettem fel.

- Ha nem találkoztok nem tud neked fájdalmat okozni.

- Joe, ne viccelj.

- Nem Annie. Nick az öcsém, de te a kis húgom vagy, és megmondtam, hogy kicsinálom azt aki fájdalmat okoz neked, és ha Nick az hát akkor őt.

- Hát ez édes, nagyon cuki tőled de te is tudod hogy elkerülhetetlen a találkozás. Joe, hagyd hogy ezt mi ketten intézzük, jó? Kérlek ne szólj bele. Majd mi megoldjuk, meglátjuk mi lesz velünk.

- Mi lesz veletek?

- Beszélni fogok vele, holnap megkeresem és beszélek vele.

- Holnap stúdiózni fog Demiékkel, új duett készül.

- Akkor oda megyek, de ne szólj neki.

- Nem terveztem.

- Köszönöm Joe.

- Hát nem szívesen, nem tetszik nekem ez a dolog.

- Nem, azt köszönöm, hogy ennyire szeretsz és megakarsz védeni.

- Ez a dolgom. A kis húgom vagy.- mondta mire megöleltem.

Az étterembe, egy óra előtt értem pár perccel de Tom már ott volt. Mikor a pincér odakísért kicsit meglepődtem. Korántsem azt az életerős férfit láttam. Most sápadt volt és olyan fáradt volt a tekintete.

- Szia Tom. - szólaltam meg mire felnézett rám és felakart állni. - Maradj nyugodtan. - mondtam majd leültem vele szemben.

- Szia kislányom. Milyen szép vagy.

- Köszönöm, változott rajtam néhány dolog mióta nem találkoztunk.

- Egy éve már. El voltál tűnve.

- Külföldön voltam.

- Hol?

- Barcelónában tanultam egy évig, egy táncösztöndíjjal mentem el.

- Ohh, hát ez nagyon jó, és hogy sikerült.

- Jól, ott érettségiztem és a táncakadémián is nagyon jó eredményeket értem el, ja és megnyertem egy tehetség kutatót. - mosolyogtam majd végig néztem rajta. – Hogy vagy?

- Nem nézek valami jól ki, igaz?

- Aggodalomra ad okot a látványod, ez tény. Beteg vagy?

- Igen kislányom.

- Remélem hamar rendbe jössz.

- Ohh, nem, ez nem olyan betegség.

- Akkor milyen betegség? Tom…- fogtam meg kezét aggódva.

- Rák, gyomorrák, pár hetem maximum 2 hónapom van hátra. Csak a gyógyszerek tartanak életben.

- De…de akkor neked pihenned kellene, miért nem mondtad hogy menjek el hozzád.

- Megtetted volna?

- Hát persze.

- Hát most már itt vagyunk, gondoltam beszélgethetnénk.

- Jó, rendben.

- Igazság szerint bocsánatot akartam kérni tőled. Amit akkor itt mondtam, nagyon elszúrtam a dolgot. Bár visszaforgathatnám az időt arra a napra.

- Nem haragszom, már nem.

- Ez kedves tőled. Annie, szerettem az anyádat, de voltak kötelességeim, az apám, a te nagyapád, elvárta, hogy jó családba, gazdag családba házasodjak be, különben kitagadott volna. Nekem akkor már csak ő élt, nem akartam elveszíteni, ezért is hagytam el anyádat mert őt sosem fogadta volna el. De szerettem és a mai napig szeretem. Azért is akartalak mindenképp megtalálni mert azt gondoltam hogy ha téged megtalállak akkor őt is újra láthatom, benned. Hogy visszakapok belőle valamit.- mondta mire nem mondtam semmit. – Olyan sokat beszélt rólad, mikor még csak a pocakjában voltál.

- Azt hittem elhagytad amint megtudtad.

- Azt kellett volna tennem. Négy hónapos terhes volt mikor szakítottam vele, az esküvőm előtt egy hónappal.. Álmodozott, mindig máshol járt az agya. Elképzelte milyen leszel, neveken gondolkozott, az életedet építette fel gondolatban. Hihetetlenül büszke lenne rád, ugye tudod.

- Remélem.- suttogtam majd sóhajtottam egy nagyot.

- Biztos.- simogatta meg kézfejem. Én gondoltam egyet és elhúztam kezem majd kinyitottam táskám és a tárcámból előhúztam anya képét és odaadtam neki.

- Ez a tiéd lehet.

- Biztos?

- Igen. Nekem van még otthon képem róla, de így talán jobb lesz neked.

- Jobb is, köszönöm. Annyi mindent hagytam ki az életedből..És mennyi mindent fogok még, Rossz bele gondolni.

- Ha szeretnéd…elmehetek hozzád, megmutathatok néhány felvételt, már az elmúlt két évből.

- Nagyon szeretném. Jajj, Annie, neked ugyanolyan hatalmas szíved van mint az anyádnak.

- Te vagy az apám.

- Büszke is vagyok rá hogy az apád lehetek.

- Hol laksz egyébként?

- A belvárosban van egy lakásom, ott lakom mióta ideutaztam.

- És a céged?

- Eladtam, mikor megtudtam hogy beteg vagyok.

- Olyan drága a kezelés?

- Jaj, nem. Mikor kiderült mi bajom már a gyógyíthatatlan kategóriába soroltak, már áttéteket képezett a rák, nem is kértem kemoterápiát, az is csak néhány hónappal hosszította volna meg az életem. A gyógyszereket is csak azért szedem, hogy legyek valahogy, szeretnék még veled tölteni egy kis időt. A bogyók enyhítik a tüneteket. A pénz a bankszámlámon pihen. Azért adtam el mert már nem tudtam volna vezetni, utazgatni, stresszelni. Jó pénzt kaptam érte.

- Nem kellett volna olyan hidegen bánnom veled. Ha tavaly nyáron kedvesebb vagyok akkor már jobb lehetne a kapcsolatunk, lelkiismeret furdalásom van emiatt, rossz téged így látni.

- Én boldog vagyok hogy egyáltalán szóba állsz velem azok után amit mondtam neked.

Amíg ebédeltünk végig beszélgettünk. Megmutatta ki is ő valójában és tényleg nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem adtam neki még egy esélyt. Olyan buta voltam, és büszke. Nem kellett volna olyan makacsnak lennem.

Miután engem hazavittek tovább mentek. Megbeszéltem apával hogy ahogy tudok megyek hozzá. elgondolkoztam ezen, szeretnék sokkal több időt vele lenni, legalább az utolsó napjaiban.

- Megjöttem.- kiabáltam ahogy beléptem a házba.

- Annie, Annie…- hallottam Frankie hangját majd megállt előttem.

- Mi van öcsi, mi a gond?

- Segítened kell nekem.

- Mi a baj?

- Nem tudom mit vegyek fel és hamarosan indulnom kell Ashleyhez.

- Jó, a tánchoz ki kell öltöznötök?

- Nem, laza hétköznapi ruhában kell lennünk.

- Akkor menjünk, keresünk valami pólót meg egy inget. Ashleyt ismerve biztos nagyon csinos lesz, ne maradj le mögötte.

- Jó, neked megvan már mibe jössz?

- Persze, én lány vagyok, még Barcelonában megvettem.

- Biztos szép leszel.

- Köszi Öcsi.

- Amúgy hol voltál?

- Tommal, az apámmal, beteg.

- Mi baja?

- Gyomorrák, pár hete van hátra.

- Megfog halni?

- Igen.

- Sajnálom.

- Én is. Na nézzük a ruháidat. Valami sötét farmert kapj elő. Ahhoz keress egy fehér pólót.

- Oké intézem.

- Miért nem hordasz ingeket, mind olyan jól néz ki. Ez a kék például nagyon elegáns, szerintem Ash odalenne ha ebben látna. Látott már ingben?

- Nem igazán.

- Akkor vedd ezt fel, a hajadat csak fésüld be és tökéletes, nektek férfiaknak nem kell túl öltöznötök. Azt mi nők megtesszük helyettetek.- mosolyogtam.

- Igen Ashley is mindig olyan csinos.

- Igen, jó érzéke van a divathoz.

- Neked is.

- Kösz öcsi.

- Mikorra jössz?

- Mikor kezdődik a táncotok?

- Hétkor.

- Akkor hét előtt ott leszek, még megkereslek előtte.

- Szuper.

- Na jól van, készülődj, én is megyek és előveszem a ruhámat, megnézem minden rendben van-e vele. Legkésőbb a bulin találkozunk.

- Jól van és köszi.

- Szívesen. - mondtam miközben már a szobában voltam.



A bálra egy lila félvállas, tüllberakásos kis koktél ruhát választottam. Hajamat feltűztem és két oldalt hagytam egy-egy göndör tincset. Ahogy a hajam megvolt egy lilás füstös sminket csináltam magamnak, a számra csak enyhén fénylő szájfényt kentem majd felöltöztem.

- Anya, merre vagy?- kiabáltam az ajtómból.

- A hálóban szívem.

- Jövök..- mondtam majd gyorsan belebújtam cipőmbe és elindultam hozzá.- Tudnál segíteni nekem, feltenni ezt a nyakláncot?

- Édesem, hogy milyen gyönyörű lettél. Kevin nézd.

- Csodaszép, csinálok is néhány fotót. - vette kezébe telefonját apa.

- Jó, de várj amíg anya felteszi a nyakláncomat.- nevettem.

Miután apa csinált vagy harminc képet minden oldalról és irányból, hívtam egy taxit és amíg vártam összeszedtem a telefonom és a pénztárcám.

A sulihoz érve alig vártam, hogy találkozzak a lányokkal, azonban valaki más megelőzte őket.

- Annie? Annie te vagy az?- hallottam egy ismerős hangot hátam mögül így megálltam. Hátrafordulva Briant pillantottam meg.- Tényleg te vagy. Frankie mondta, hogy jössz..

- Szia Brian.- sétáltam közelebb majd megöleltem

- Szia. Csinos vagy és gyönyörű és, úgy tűnik boldog is.

- Igen, minden rendben velem, köszönöm. Te hogy vagy?

- Jól, hallottam a fellépésedről, és a díjról, gratulálok.

- Köszönöm. Neked hogy sikerült lezárni a gimit?

- Hogy? Nos egész jól. Szeptembertől egyetemre egyek.

- Melyik egyetemet választottad?

- Miamiba költözöm a nagyiékhoz.

- Hát ez meg sem lep, de gratulálok.

- És te?- kérdezte mosolyogva.

- Még nem tudom, jövő héten nézek utána.

- Értem, nos a lányok és az öcséd is a tornateremben vannak, én még felhívok valakit.

- Jó, később beszélünk, szia.- intettem majd tovább mentem a tornaterem felé, már csak pár méter választott el tőle mikor egy kéz fonódott a csuklómra.

- Annie, szia.

- Miss Jenessy, jó estét. Jaj , nagyon örülök, hogy látom.- öleltem meg.

- Én is, örültem mikor az öcséd mondta hogy te is itt leszel. Gratulálok a nagyszerű eredményekhez. Tudtam, hogy te megtudod csinálni. Láttam ám a fellépésedet is, nem csalódtam benned.

- Te jó ég. Frankie körbe vitte az egész iskolában?- nevettem.

- Csak a weboldal címét adta meg, ő is nagyon büszke rád.

- Tudom, és ez boldoggá tesz.

- És megvan hol fogsz tovább tanulni?

- Nincs még. Még csak most kezdek intézkedni.

- De a tánccal foglalkozol tovább vagy más irányba indulsz?

- Mindenképp folytatom a táncot, viszont anyukámmal múlt nyáron jártam a munkahelyére. Ő jelnyelvet tanít, viszont vannak ott más fogyatékkal élők is, megszerettem őket, még az is lehet hogy gyógypedagógiát tanulnék.

- Ez nagyon szép, biztosan remekül csinálnád. Az én unokaöcsém down kóros és tudom, hogy nincs náluk különlegesebb, mind olyan imádnivalóak.

- Szerintem is. És a táncot sem hagyom abba, de a tanulás most nagyobb szerepet fog kapni.

- Persze, ez természetes. Én jövőre már nem tanítok itt.

- De miért?

- Két hete tudtam meg, hogy babát várok, így most a családra koncentrálok.

- Nahát, gratulálok. Biztos nagyon boldog most.

- Tudod mit, tegeződjünk, már nem vagyok a tanárod, igyunk valamit.- mondta mire bólintottam és bementünk a tornaterembe ami teljes lila-ezüst színben pompázott.

- Idén ki szervezte a bált?

- A barátnőid.

- Valahogy éreztem. - nevettem. Sarahval nagyon jól elbeszélgettünk majd egy kicsit eljöttem és megkerestem a lányokat is. Negyedórán keresztül csak ölelgettek és engem dicsértek. Frankie büszkén karolta át Asht aki csak vigyorgott mint a vadalma. Mint később kiderült, Ash a Santa Monicai főiskolára fog járni ami alig félórára van tőlünk így a kapcsolatuk ugyanúgy folytatódik. Frankie boldogan mesélte ezt és örültem, hogy így látom.

Miután Frankie és osztálya eljárták a nyitó táncot mindenki betámadta a táncparkettet és kezdődött az igazi buli. Frankie visszavette ingjét és engem is táncba vitt , egy ideig táncoltam a lányokkal is majd leültem beszélgetni. De Brian gyorsan lecsapott és táncolni hívott.

- Annie, egyszerűen nem tudom levenni rólad a szemem.

- Hát akkor próbálkozz erősebben és a kezed tartsd a derekamon.

- Volt idő mikor nem zavart ha lejjebb csúszott a kezem.

- De azaz idő elmúlt.

- Igen, sajnos, Azóta is bánom hogy hagytam hogy Nick tönkretegyen mindent.- simogatta karom.

- Brian, eltelt több mint egy év. A kapcsolatunk jó volt, már ameddig de vége. Felesleges most őt hibáztatni. Azt hiszem én hamarosan lelépek és haza megyek aludni.

- Kár pedig még táncoltam volna veled.

- És a kísérőd merre hagytad?

- Jennyt, valahol smárol valakivel.

- Akkor nem változott semmit.

Reggel pihenten ébredtem. Behunyt szemmel elmosolyodtam majd még fejemre húztam a takarót és a sötétben kinyitottam a szemem és nyújtózkodni kezdtem. Jó volt egy kicsit még lustálkodni de nem bírtam sokáig így ledobtam magamról a takarót.

Mikor az órára néztem láttam hogy kilenc óra múlt így kikászálódtam az ágyból majd ahogy azt bevetettem a fürdőbe sétáltam. Gyorsan lezuhanyoztam majd fogat mostam. A gardróbba sétálva gyorsan felvettem fehérneműimet majd egy farmerrövidnadrágot egy laza fehér trikóval és egy tornacipővel. A hajamat leengedtem majd eldobtam egy gyors sminket és a telefonommal elindultam a földszintre. A konyhába lépve még csak anya volt ott.

- Jó reggelt.

- Szia Kicsim, mész valahová?

- Igen, van egy kis dolgom, de ha haza értem szeretnék veled és apával beszélni.

- Persze kicsim, itthon leszünk egésznap. Kérsz valamit?

- Csak egy kis vizet iszom, nem vagyok éhes.

- Oké.- bólintott. Én gyorsan elővettem az ásványvizet majd kitöltöttem egy pohárral és azt lehúzva már indultam is tovább. Az előszobában az esti kistáskámból átpakoltam egy nagyobba majd a telefonomat előkapva hívtam egy taxit. Amíg azt vártam elszaladtam a fürdőbe. Megigazítottam a sminkem majd összeszedtem magam és kisétáltam a kapu elé. Alig két perc múlva meg érkezett a taxi is. A stúdióig folyamatosan kattogtak bent a kerekek. Mindaz amit Joe mondott, tényleg tisztáznom kell Nickkel egyet s mást.

A stúdiónál kipattantam a taxiból és nagy lendülettel indultam neki, azonban ahogy a lifttel felértünk a negyedikre a lendület alább hagyott és már inkább andalogva sétáltam a folyosó vége elé. Az ajtó előtt megálltam majd benyitottam. Demi és Jeff a keverőpultnál ültek és beszélgettek előttük pedig az üvegfal mögött Nick és egy barnahajú lány enyelgett.

- Szerinted mikor hagyják abba?- kérdezte Demi.

- Nem tudom, de már nagyon unom. - vakargatta fejét Jeff.

- Sziasztok.- szólaltam meg mire felém fordultak majd Demi felugrott és magához ölelt.

- Annie, juuuuj de jó hogy itt vagy.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá.

- Annie, azta…- lépett oda hozzám Jeff majd megölelt. – Te aztán…

- Felnőttem? Igen, tudom. - nevettem. – Jó téged látni.

- Köszi, téged is. - vigyorgott de szemem akaratlanul is Nickre terelődött.

- Annie, ne figyelj inkább rájuk, eléggé undik. - fogta meg kezem Demi.

- Reméltem, hogy tudok vele beszélni.

- Arról?- kérdezte mire bólintottam.

- Mindegy is.- mosolyodtam el majd lehajtottam fejem mert éreztem hogy szemeim megtelnek könnyel.

- Jaj drágám…- ölelt át Demi. Próbáltam tartani magam, nem akartam sírni , így felnéztem rá és csak mosolyogtam.

- Minden rendben. – bólogattam.

- Annie? Ő Annie?- hallottam egy női hangot majd oldalra nézve láttam hogy Nick és a lány is engem bámul majd a lány eltávolodott Nicktől és kirohant hozzánk. - Szia, te vagy Annie Jones?

- Igen, szia, te pedig gondolom Emma.

- Igen, Nick barátnője.

- Igen tudom. - mondtam majd a mögötte érkező Nickre pillantottam.

- Szia Annie.

- Szia Nick..- mosolyodtam el. Emma átkarolta Nick derekát, ösztönösen lehajtottam a fejem.

- Az apám nagyon szereti a hangod.- szólalt meg Emma mire ránéztem.

- Az enyémet? Hol hallotta?

- Tudod ő spanyol, minden évben figyelemmel követi az ottani tehetség kutatókat, és nézte a tavaszi fesztivál közvetítését is.

- Ohhh, értem. Micsoda egybe esések.- motyogtam.

- Oda van érted. Örült hogy te nyertél.

- Ez kedves. Köszönöm.

- Nincs mit, mikor meghallotta, hogy Nick húga vagy kérte, hogy csináljak egy közös képet veled ha találkozunk, lehet?- kérdezte mire én hirtelen megszólalni sem tudtam csak bólintottam mire mellém állt és telefonját odaadta Deminek.

- Hát ez nagyon bizarr..- mondta Demi miközben a képeket csinálta. Én próbáltam mosolyogni. majd ahogy a képek meglettek Demire néztem.

- Jobb ha most megyek.

- De miért jöttél?- hallottam meg Nick hangját.

- Csak erre jártam, Joe mondta hogy stúdióztok, gondoltam beköszönök.

- Nick sokat mesélt rólad, örülök hogy találkoztunk, és apa is örül majd a képeknek.

- Ez kedves tőled, Emma.- mondtam majd vállamra vettem a táskám. – Tényleg megyek.

- Annie történt valami, olyan fura vagy..?- mondta Nick mire én először Jeffre és Demire néztem akik elképedt arccal bámultak Nickre majd én is ránéztem.

- Történtek dolgok, igen, de az én bajom. Majd még találkozunk, sziasztok. - mondtam majd gyorsan megöleltem Demiéket és eljöttem. Egészen a liftig meg sem álltam.

Nick szemszög..

Ahogy Annie kirohant mindenki rám nézett. Tudtam hogy Emma miatt rohant úgy el de nem mehettem utána . De milyen gyönyörű…

- Nick, menj utána..- szólalt meg Demi mire én Emmára néztem. - Ha most nem mész utána többet nem szólok hozzád.

- Jól van, megyek már. - mondtam majd kiszaladtam. Már a liftnél állt és a gombot nyomogatta.- Annie, várj.- kiabáltam majd elindultam felé. Tudtam hogy ha nem sietek elmegy így futni kezdtem és épp az utolsó pillanatban kaptam el a kezét.- Várj, ne menj.- suttogtam és ahogy a lift ajtaja bezáródott elengedtem.

- Nincs itt keresni valóm, most már látom. - mondta halkan majd nyelt egy nagyot.

- De történt más is, más amit elakartál mondani. Ismerlek Annie, ez a tekintet, miért vagy ilyen szomorú?

- Mindegy, az én bajom, nem akarlak leterhelni vele.

- Hé, én vagyok Nick, imádom ha terhelsz a bajaiddal.- mutattam magamra mire lehunyta a szemét majd hirtelen átölelte nyakam és sírni kezdett. - Annie, nyugi, itt vagyok, ne sírj. Itt vagyok. - simogattam hátát. Nem tudtam mi lehet a baj, csak azt láttam hogy valami nagyon fáj neki. - Mond el.

- Tom… megfog halni, csak..csak pár he…hete van hátra. - szipogott miközben szorosan ölelt.

- Jajj Istenem, szegénykém. - simogattam hátát. - Itt vagyok hercegnőm, ne félj , minden rendben lesz..- suttogtam mire kezdett megnyugodni. Oldalra pillantva láttam, hogy Emma a folyosón áll és minket bámul.

- Nem Nick, ezúttal nem lesz minden rendben, semmi sincs rendben. Tom meg fog halni néhány hét múlva és én … én csak…Azért jöttem hogy…

- Miért szépségem?- simítottam végig arcán mire egy pillanatra lehunyta a szemét majd megfogta kezem és elhúzta onnan.

- Beszélni akartam veled, azt gondoltam talán… mindegy. Látom neked sikerült megtalálni azt aki boldoggá tesz. Igazán helyes lánynak tűnik, szép és kedves és ... szeret téged. Legyetek boldogok, jó?

- Annie, ne menj még. - mondtam mikor újra megnyomta a lift gombot.

- Mennem kell.

- Később elmegyek hozzád, jó? Megbeszélünk mindent.

- Nem kell, nincs semmi baj.

- De kell, beszélnünk kell.

- Jó… gyere. - mondta mire bólintottam majd adtam egy puszit az arcára. Már nem mondott semmit csak elhúzódott és beszállt a liftbe. Ahogy visszafelé mentem a stúdióba lehunytam a szemem bele gondoltam milyen jó volt újra a karjaimban tartani őt. Mire visszaértem már Emma is bent várt.

- Na?

- Tom haldoklik. - mondtam halkan.

- Te jó ég, szegénykém. - suttogta Demi.

- Szegény lány.

- Ki az a Tom?- kérdezte Emma.

- Tom Annie igazi apja, csak egy éve tűnt fel és eddig nem voltak valami jóban. Csak pár hete van hátra.

- Ohh… akkor érthető hogy nem volt jó kedve.- mondta Emma. Igen érthető bár én tudtam hogy Annie nem csak amiatt volt szomorú. Miattam is, sőt talán én okoztam a legnagyobb fájdalmat neki.- Na nyuszó nekem mennem kell fotózásra, de majd később csörgök a vacsi miatt.

- Emma nem jó ma, Anniehez megyek.

- Minek?

- Mert vele akarok lenni, beszélgetni szeretnék vele. Majd máskor bepótoljuk, jó?

- Oké, legyen. Na puszi mindenkinek.- mondta majd kitopogott. Én csak leültem a székembe és lehunytam a szemem.

- Mennyi az esélyem?- kérdeztem halkan.

- Őszintén? Nem sok. Egy idióta vagy. - mondta Demi majd megfogta a táskáját és faképnél hagyott.

- Ezt elszúrtad Nick.

- Miért? Ő mondta hogy szabad vagyok és azt csinálok amit akarok.

- Sose hallgass egy nőre, főleg ha ilyet mond neked. Ha azt mondja, azt csinálsz amit akarsz, véletlenül se csináld azt.

- A szemei…

- Igen, láttam, csalódott volt és szomorú. Ahogy meglátta Emmát, azt ahogy bent enyelegtek… minek jön ide egyáltalán, mindig itt lóg és nem tudunk dolgozni sem miatta mert csak beszél és beszél. Bassza meg, Annie kisujjával sem ér fel. Hogy megváltozott, olyan szép lett.

- Mindig is szép volt, én mindig gyönyörűnek láttam , de igen, sokat változott, nem szép lett, hanem érettebb a megjelenése, és másabb a haja, este elmegyek hozzá, szerinted sincs sok esély arra hogy megbeszéljük.

- Mit akarsz vele megbeszélni? Mert ha a fejéhez akarod vágni hogy ő mondta hogy szabad vagy neki se kezdj az egésznek mert csak rosszabb lesz az egész helyzet. Nem fog a nyakadba borulni, erre ne is számíts.

- Annyira fájt olyan szomorúnak látni őt.

- Mert szereted, miért vagy Emmával?

- Aranyos lány.

- Tényleg az, leszámítva hogy sokat beszél. De nem szereted.

- Elvonja a figyelmemet.

- Elvonta amíg Barcelonában volt, de most hogy haza jött Emma már nem lesz elég. Ismerlek Nick, most hogy láttad őt csak rá fogsz gondolni. Ami egy fokkal még rosszabb mintha Emma zavarna minket a munkában.



Annie szemszög….

Mikor haza értem hangos nevetést hallottam a nappaliból. Lepakoltama táskám és mielőtt odamentem volna a fürdőben megálltam kicsit rendbe szedni magam. A szemeim kicsit karikásak voltak, de azon kívül elég tűrhetően néztem ki.

A nappaliba érve Kevint és Danit pillantottam meg, majd bejött a képbe apa is aki Alenát cipelte a nyakában.

- Sziasztok.

- Annie.- pattant fel Dani majd felém indult. – Szia, milyen csinos vagy.- ölelt át.

- Köszönöm szépen.

- Nagyon jó ez a haj, bár szokatlan de nagyon jól áll. Milyen jó hogy itthon vagy.

- Köszi, te hogy vagy?

- Jól, minden rendben.

- Szia Hugi.- lépett hozzám Kevin.

- Szia.- ugrottam nyakába.

- Jaj, felnőttél, te lány.

- Igen, ez elkerülhetetlen volt.- mosolyogtam rá.

- Tudom, tudom. Merre voltál?

- Én csak Tommal találkoztam.

- Az apáddal?- kérdezte Dani halkan.

- Igen.- mondtam majd beljebb sétáltunk és leültem anyáékkal szemben. Ekkor már apa is csak a térdén lovagoltatta Alenát aki rögtön elindult felém és az ölembe ült.

- Szia.- suttogta.

- Szia nagylány, hogy vagy?

- Jól…szép a hajad. - mosolygott majd elkezdte hajam simogatni.

- Köszi. - csikiztem meg.

- És hogy van Tom?- kérdezte anya mire vettem egy nagy levegőt.

- Beteg.

- Mi baja?

- Haldoklik. Gyomorrák, csak pár hete van hátra.

- Jaj kicsim, sajnálom.

- Én is.

- Segíthetünk valamiben?- kérdezte apa.

- Nem apa, igazából csak rám lenne szüksége. Nem akarom, hogy egyedül haljon meg, ha így lenne örökre utálnám magam. Pont ezért arra gondoltam, hogy odaköltözöm hozzá és ápolom.

- Odaköltöznél?- ismételte meg anya.

- Igen, szüksége van rám, nem hagyhatom most magára, ti is tudjátok.- mondtam halkan.

- Mikor akarsz menni.

- Még ma késő délután. - mondtam. Hogy Nick még csak véletlenül se találjon már itt.

- Ilyen gyorsan, de hisz csak alig jöttél meg szívem, máris elakarsz menni.

- Nem akarok, de nem hagyom magára Tomot. Akárhogy is nézzük, ő az apám. Imádlak titeket de ő is az életem része, még ha sokáig nem is ismertem.

- Persze, ezt megértjük csak, akkor most nem is fogunk látni.

- Dehogynem.

- Jól van, gondolom visszatartani úgysem tudunk.- mondta anya mire aprót bólintottam.

Az egésznapot anyáékkal és Kevinékkel töltöttem. Sokat beszélgettünk, sokat kérdeztek Barcelonáról a sulikról, a családról, Lucasról. Aztán négy óra körül felmentem és egy bőröndöt elővéve elkezdtem összepakolni. Először a fürdőből szedtem össze minden szükséges holmit. Majd beraktam pár ruhát, rövidnadrágokat, trikókat. Pár pólót és két dzsekit. Tornacipőt, papucsot és két szandált. Próbáltam úgy pakolni hogy mindenből legyen pár váltásnyi. A ruhák mellé beraktam a ládát is amit anya hagyott nekem, Tom biztos örülne ha láthatná azokat a képeket. Már majdnem elkészültem mikor megláttam a gardróbban Nick levelét. Kisétáltam vele a szobába majd letettem az asztalra. Sokáig csak néztem. Tudtam, hogy elkell őt felejtenem hisz ő megtette, tovább lépett, már mással jár. Miért is akar egyáltalán idejönni, vajon mit akar megbeszélni velem? Minek akar még nagyobb fájdalmat okozni. Tudom én mondtam, hogy szabad de annyira bizonygatta hogy szeret, reméltem hogy vár rám. Azt persze gondoltam, hogy randizik meg lesz egy két kalandja de azt hittem ha haza jövök … Azt hittem szeret annyira hogy ne felejtsen el teljesen. A levelet kézbe véve lehunytam szemem majd összetéptem. Addig tépkedtem, amíg egy centis kis darabok nem lettek belőle. Ott hagytam az asztal közepén majd a bőröndöt megfogva elindultam a földszintre.

- Indulok.- szólaltam meg mikor a nappaliba léptem.

- Máris?

- Igen anya. Nem akarok túl későn odaérni.

- Rendben, elviszlek kislányom.- állt fel apa.

- Köszönöm..

- Kiviszem a bőröndödet.

- Oké apa.- mondtam majd beljebb mentem és megöleltem anyát. - Majd hívlak, jó?

- Persze kicsim.

- Dani örülök hogy láttalak, ha vége lesz ennek az egész dolognak esetleg csinálhatnánk valamit együtt.

- Jaj az nagyon jó lenne, erre várok egy éve.- ölelt meg.

- Kevin, gyertek sűrűbben, jó? Olyan ritkán látlak titeket.

- Jól van hugi. Vigyázz magadra és az apádra.

- Rendben. Szia kis mókuska, legyél jó kislány, aztán ha legközelebb jössz csinálunk valami nagyon mókásat, oké?

- Mit?

- Elmegyünk a cirkuszba jó?

- Szuper…- ugrott a nyakamba Alena majd ahogy megölelgettem elengedtem.

- Sziasztok.- mosolyogtam majd elindultam az előszobába. Ott magamhoz vettem táskámat és elhagytam a házat.

Tomhoz érve apa leparkolt majd kiszálltunk és kivette a bőröndömet a csomagtartóból.

- Apa, megtennéd hogy nem mondod el senkinek hol vagyok? Azt tudhatják, hogy Tomnál de ne mond el a címet senkinek, még anyának sem.

- Kivel nem akarsz találkozni kincsem?- kérdezte komolyan.

- Nickkel, ma elfog menni hozzátok, nem tudja hogy eljöttem. Csak azt mond hogy egy időre elköltöztem Tomhoz, azt tudja hogy beteg, de a címet ne mond el neki. És épp ezért a többieknek se. Nem akarom, hogy idejöjjön.

- Összevesztetek?

- Nem apa, ez más, a lényeg hogy nem akarom őt látni.

- Aggódom érted.

- Nem kell, minden rendben lesz. Majd hívlak titeket.- öleltem meg.

- Jól van kicsim. Anyád jövő hétre akart neked utó szülinapi bulit rendezni, de akkor halasztjuk.

- Apa, nem kell buli, egyáltalán.

- Nem?

- Nem, nincs rá szükség, most egy darabig úgy sem leszek ünneplős hangulatomban. Ha ajándékozni szeretnétek, legyen, egy ebéddel egybe kötve de bulit ne, kérlek titeket.

- Jól van szívem. Bármire szükséged van, csak hívj.

- Rendben apa. Ne feledd, senkinek egy szót se, megbízom benned.

- Ígérem kicsim. Szeretlek.

- Én is téged. Akkor majd hívlak. Szia.- mondtam majd adtam arcára egy puszit és elindultam a házba. Apa lakásához érve csöngettem.

- Jó napot, segíthetek? - nyitott ajtót egy fiatal férfi.

- Én Tom Petersonhoz jöttem.

- Ki keresi?

- A lánya.

- Annie? Maga Annie Jones?

- Igen. - mosolyodtam el.

- Jöjjön be. - állt el az ajtóból majd ahogy beléptem becsukta azt. – Én Max vagyok. Az apja ápolója.

- Örülök Max. Jöttem besegíteni. Merre van Tom?

- Épp az imént feküdt le, talán még nem alszik. Jöjjön.- mondta majd a folyosón elindulva egy nagy nappaliban találtam magam. Majd jobbra indult egy másik folyosóra és egy ajtó előtt megállva benyitott.- Tom, látogatója van.

- Ki az?- hallottam gyenge hangját mire beléptem és mikor meglátott elmosolyodott.

- Szia .- sétáltam közel hozzá.

- Nem mondtad hogy jössz.

- Tudom, megakartalak lepni.

- Sikerült, bocsánat nem készültem arra, hogy lesz látogatóm, ma nem érzem olyan jól magam, ezért nem hívtalak.

- Ne aggódj, nincs semmi baj, ezért jöttem, és maradok is.

- Meddig.

- Ameddig csak szükséged van rám. Ideköltözöm hozzád.

- Tessék? Ezt nem kérhetem.

- Nem is te kérted, de szeretnék veled lenni apa.- csúszott ki a számon mire nem is mondott semmit csak megfogta a kezem. – Szóval remélem van nekem egy vendég szobád.

- Van kettő is . Max egyébként is esténként elmegy.

- Akkor majd én váltom őt, és napközben is itt leszek, végig. Van egy meglepetésem is. – mondtam halkan.

- Hihetetlenül boldoggá tettél most. Köszönöm Annie. - mondta mire csak megráztam a fejem majd átöleltem. - Akkor átkísérlek a szobádba.

- Nem kell maradj csak, ne fáraszd magad.

- Átülök a kerekes székbe. Annyira nem vészes a helyzet. Max segíts.- mondta apa mire felálltam. Max rögtön jött és segített átülni a kerekes székbe. Én csak kinyitottam az ajtót.- Jó lesz itt a mellettem lévő szoba?

- Hát persze, legalább közel leszek hozzád. Hozom a bőröndöm.

- Hagyd majd Max hozza, te nézd meg a szobát. - mondta mire én benyitottam a szobába.

- Jó lesz.- mondtam mikor körbe néztem. Az egész lakás elég modern stílusú volt így ez a szoba is. A berendezést illetően egy nagy ágy volt benne, mellette két oldalon egy-egy éjjeli szekrény. Az egyik sarokban egy íróasztal székkel, a másikban egy nagy fotel. Egy hatalmas ablak és egy ajtó foglalta el az utcafelőli falat. Az ajtó egy kis egyszemélyes erkélyre nyílt. Épp csak akkora volt hogy kilehessen állni rá. Az ággyal szemben egy hatalmas beépített szekrény volt aminek két tolóajtaját tükör fedte.

- A fürdő a következő ajtó, én a sajátomat használom ami a szobámból nyílik. Ott berendezkedhetsz.

- Köszönöm. - mondtam és épp ekkor érkezett meg Max a bőröndömmel.

- Max, most magunkra hagynál?- kérdezte apa mire a férfi csak bólintott majd ahogy kiment becsukta az ajtót. - Tényleg ezt akarod Annie? Végig nézni ahogy meghalok?

- Segíteni akarok, jóvátenni, hogy olyan elutasító voltam. - mondtam majd kinyitottam a bőröndöt és elővettem a kis ládát. A csuklómra fújtam anya parfüméből majd apa elé tartottam.

- Nahát ez az illat… Anyád illata. Hogy lehet? Honnan tudtad milyen parfümöt használt?

- Nem tudtam. Ez a láda tele van olyan holmival ami az övé volt, és emlékekkel a kiskoromból. Ő hagyta rám. Akkor kaptam meg mikor tavaly feltűntél. Már akkor megakartam mutatni de az a beszélgetés nem épp úgy sült el ahogy terveztem.

- Istenem, mintha csak ő állna előttem.

- Sok minden van amit szeretnék megmutatni, és remélem te is mesélsz nekem milyen volt mielőtt megszülettem.

- Hát persze. - mondta. Épp leakartam ülni az ágyra mikor megcsörrent a telefonom.

- Bocsánat, csak egy perc.- mondtam mikor megláttam Joe nevét a kijelzőn majd felvettem. - Szia Joe.

- Szia Hugi, akkor áll még a holnapi koncert?

- jaj, ne haragudj, elfelejtettem szólni. Nem tudok holnap menni. Tommal, az apámmal vagyok , ideköltöztem hozzá.

- De miért?

- Miért?- kérdeztem vissza mire apa csak bólintott.- Mert beteg.

- Mi baja? Megfázott?

- Nem, ez komolyabb annál. Ez rák…

- Úgy érted megfog halni ?

- Igen Joe, ezért költöztem ide. Nem akarom magára hagyni.

- Persze, megértelek. Nagyon sajnálom.

- Köszönöm.

- Hugi, Nickkel beszéltél?

- Azt túlzás lenne állítani. Ott volt Emma így nem maradtam sokáig, csak beköszöntem. De ezt beszéljük meg máskor, Jó?

- Jól van, akkor majd beszélünk. Hol vagy egyébként?

- Ezt nem mondom meg.

- Ohh, már értem, Nick miatt, ugye?

- Igen, Joe.

- Akkor hívj ha van valami.

- Jól van, köszönöm. Szia.

- Szia Hugi.- hallottam hangját majd kinyomtam és ledobtam az ágyra a telefont.

- Joe, a bátyád?

- Igen.

- Jó velük a kapcsolatod, igaz?

- Igen, nagyon szeretem őket.

- Ezt örömmel hallom. - mondta mire én elmosolyodtam.



Nick szemszög…



Ahogy anyáékhoz megérkeztem alig vártam hogy lássam Anniet és beszéljk vele. Igaza volt Jeffnek. Mióta megjelent a stúdióban csak rá tudok gondolni. Csak ő jár a fejemben. Olyan jó lenne ha megtudnánk beszélni mindent.

A házba belépve letettem kulcsaimat majd elkezdtem fülelni de olyan nagy csend volt így a konyha felé indultam. Onnan láttam, hogy anyáék Kevinékkel ülnek kint a teraszon. Mikor kiléptem hozzájuk mind meglepve néztek rám, bár Kevinék rögtön felugrottak és üdvözöltek.

- Öcskös nem is tudtam hogy ma te is jössz.

- Hirtelen ötlet volt.- mondtam majd körbe pillantottam De Anniet nem láttam.- Annie, merre van?

- Annie? Te nem tudod?- kérdezte anya.

- Mit kéne tudnom?

- Annie elköltözött egy időre.

- Hova? Mikor? Megbeszéltük hogy este átjövök.

- Az előbb azt mondtad hirtelen ötlet volt. - szólalt meg Kev.

- Az most mindegy. Hova költözött és mi az, hogy egy időre?

- Az apjához költözött aki haldoklik.

- Azt mondta hogy Tom haldoklik de azt nem hogy odaakar költözni.

- Minket is meglepett fiam. Reggel elment itthonról, nem mondta hová, majd mikor hazajött azt mondta Tommal találkozott és úgy döntött odaköltözik. - mondta anya. Hisz a stúdióba jött, hát ezért egyezett bele hogy eljöjjek, mert akkor már tudta, hogy úgysem lesz itthon.

- Mikor ment el?

- Öt óra körül. Apád vitte el.

- Apa ezek szerint te tudod hol lakik Tom?

- Igen fiam, de nem, nem mondom meg. Annie a lelkemre kötötte hogy senkinek nem mondom el.

- Anya, mond el.

- Én sem tudom fiam, apád tényleg senkinek nem mondja el. Annie ezt akarta, megígértette vele.- mondta anya mire csak sóhajtottam egyet. Nem akarja, hogy megtaláljam.



- Értem, oké. Akkor én megyek is. Majd hívlak titeket. - mondtam majd választ nem megvárva beszaladtam a házba. Azonban ahelyett hogy elmentem volna az emeletre siettem Annie szobájába. Oda belépve megcsapott az a finom illat. A parfümje illata, amit annyira szeretek. Nagy rend volt az egész szobában. A gardróbjában látszott, hogy jó pár ruha hiányzik . Reméltem, hogy hagyott valami nyomot maga után de nem. A szobába visszamenve körbe pillantottam majd szemem megakadt az asztalon. Hát hagyott nyomot. Közelebb sétáltam és egy papír halom állt ott. Elég volt egy kis fecnit a kezembe venni ahhoz, hogy tudjam ez a neki írt levelem. - Basszus Annie. A francba.- suttogtam majd felmarkoltam az egész kupacot és zsebre dugtam. Nem akartam hogy anyáék észrevegyenek így gyorsan eltűntem otthonról. Az autóba ülve pár utcányit haladtam mikor lehúzódtam és telefonomat elővéve őt hívtam azonban nem vette fel. Háromszor hívtam, mindháromszor kinyomta a telefont. Hát ennyit erről.