20.rész. / Csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk... /

"Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak."

/Paulo Coelho/

Ebéd után  a nappaliban telepedtünk le. Lucas jól elbeszélgetett anyáékkal én meg addig Frankievel cseverésztem és kikérdeztem a kapcsolatára az én drága barátnőmmel.

-          Halihó család, itt van  Joe a dancing king. Hogy is van azaz Abba dal. Dancing King ?

„You can dance, you can jive, having the time of your life
See that boy, watch that scene, digging the Dancing King”. – Énekelte miközben besasszézott a nappaliba.

-          Joe, az Dancing Queen, te maki. - nevettem .- És látom sikerült átkölteni. - mondtam mire felkapott a kanapéról és megpördült párszor.

-          Többet kellene enni kisasszony, pehely könnyű vagy. És a makit kikérem magamnak. – tett le a földre.

-          Szóval ideértél? Azt hittem ebédre jössz.

-          Akartam, de drága öcsém Nick, kitalálta, hogy jöjjünk együtt így rá kellett várnom. Nick , hol vagy már?- kiabált az előszoba irányába én meg egy pillanatra lehajtottam fejem majd megigazítottam összegyűrődött pólóm.

-          Jövök, már, ne türelmetlenkedj. – hallottam hangját így hátrébb léptem de Lucas lábára léptem és elvesztettem az egyensúlyom és felsikítottam majd az ölébe estem. Ránéztem, ő rögtön megtartotta hátam és elmosolyodott én meg csak nevettem.

-          Heló.- hallottam meg Nick hangját így felé néztem majd kimásztam Lucas öléből és kezét megfogva felálltunk. - Lucas ők itt Nick és Joe. Fiúk, ő Lucas, ne kapjátok darabokra. - mondtam mire Lucas kezet fogott mindkettővel és bemutatkozott.

-          Hm…szép fogak, jó séró, kék szem… majdnem olyan jó pasi vagy mint én. - mondta Joe és Lucas arckifejezésén elnevettem magam.

-          Nyugi nem homo, csak kicsit hiú. - hajoltam Lucashoz mire bólintott.

-          Na és mesélj csak, együtt vagy a húgommal?

-          Ööö nem.

-          De tetszik?

-          Szép lány, barátok vagyunk.

-          Szóval szépnek találod?

-          Joe, hozzá tette hogy barátok vagyunk. És már én is elmondtam hogy nincs köztünk semmi.

-          Hugi, ne szólj bele.- nézett rám mire anyáékra néztem akik csak nevettek Joen.

-          Hagyd kislányom, hagy élje ki magát.

-          De muszáj az én vendégemen?

-          Te vagy az egyetlen lány a családban akit szekálhatok és itt másnak nincs pasija. - nyújtotta ki Joe a nyelvét.

-          Levágom. - fenyegetőztem majd sóhajtottam egyet. -  Joe, ne hozd zavarba.

-          Jól van már, talpra esett kölyöknek tűnik.

-          Megszólalt az öregdiák. Joe, Lucas és én csak barátok vagyunk. - fontam keresztbe karjaimat .

-          Szia Annie.- lépett hozzám Nick majd adott két puszit.

-          Szia.- néztem rá .- Jól vagy?

-          Fáradt vagyok, nem aludtam jól az éjjel. - mondta mire bólintottam.

-          Lucas mond , őszintén válaszolj, oké?

-          Jól van.

-          Tetszik a hugi?

-          Mint mondtam szép lány.

-          Na jó jó, persze hogy az, de hónapokig éltél eddig vele, együtt lovagoltok, együtt tanultok és ahogy hallottam még táncolni is befogott, ne mond hogy nem kezdtél el vonzódni hozzá, vagy talán meleg vagy?

-          Na jó Joe most már elég. Ne hozd kellemetlen helyzetbe.

-          Mi az mi szeretjük a melegeket.- tartotta fel kezét védekezésképp.

-          Végül is jogos a kérdés, hisz Barcelonában egy házban élünk mindent együtt csinálunk.- mondta Lucas.

-          Na látod hugi, ne szólj bele.

-          Szóval Annie, egy igazán különleges és csodás lány. Az első perctől nagyon szimpatikus volt és szívesen töltöm vele minden szabadidőmet mert tudom hogy mellette sosem unatkozom. Egy mosolyával képes felvidítani és energiával feltölteni. Tetszik ahogy rám néz, tetszik mikor zavarban van, tetszik a  mosolya, a hangja, ahogy jár, ahogy a ceruzát fogja, ahogy ír. Tetszik ahogy zongorázik és szenvedélyesen szereti a táncot. Tetszik nekem, de teljes mértékben tiszteletben tartom őt és azt amit ő akar. - mondta Lucas spanyolul. Én csak bámultam őt mosolyogva, ő pedig engem. Joe oda-vissza kapkodta a fejét, arcára értetlenség ült ki.

-          Ezt lehetne most angolul?- kérdezte Joe. - Annie, mit mondott?- türelmetlenkedett én meg elnevettem magam majd körbe néztem. Láttam, hogy anyáék és Frankie nagyjából értette de Joe és Nick nem, ők nem annyira vannak a toppon spanyolból.

-          Csak válaszolt a kérdésedre.

-          De miért nem angolul? Csak a lényeget mond el.

-          Igen, tetszem neki. - néztem Lucast ugyanúgy.

-          Elnézést Mr és Mrs. Jonas.

-          Igen Lucas, értettük mit mondtál. - szólalt meg apa.

-          Tudom és szeretném ha tudnák hogy minden tiszteletem a lányuké és soha nem tennék olyat amit ő nem akar vagy amivel megbánthatom őt. Tiszteletben tartom az érzéseit. - mondta már angolul Joe meg Nickre nézett. Nick nem szólt semmit csak megrántotta a vállát és leült velem szemben. A tekintete most minden fájdalmát és csalódottságát visszatükrözte. Tudtam, hogy ezzel fájdalmat okozok neki, amit nem akartam, viszont hogy reagálhattam volna arra amit Lucas mondott rólam. Hallgattam volna végig fapofával majd hordtam volna le?

-          Amíg a lányomat elégedettnek és boldognak látom nincs semmi gond.- mondta apa.

-          De azért azt tudjátok, hogy ettől függetlenül nem vagyunk együtt és nincs köztünk semmi. - mondtam mire Lucas bólintott.

-          Ja igen, ez lemaradt. Csak és kizárólag barátok vagyunk.

-          Jól van, rendben. - mondta anya mire sóhajtottam egyet.

-          Megígértem Lucasnak hogy eléneklem a dalomat, talán az majd oldja a hangulatot. – mondtam majd felálltam és a zongorához sétáltam. Kiraktam a kottákat majd leültem és hajamat hátra söpörve elmosolyodtam. Mindenki engem bámult. Lucas is felém fordult teljes testével és rám mosolygott. - Oké, akkor kezdem. - mondtam majd ahogy leütöttem az első hangokat próbáltam csak a  dalra figyelni, azonban az első refrén után felpillantottam Nickre. Eszembe jutott hogy jött ez a dal. A betegség után, amiatt az álom miatt amiben azt hittem megcsókoltak. Most jobban bele gondolva Nick akkor már szerelmes volt belém, talán nem is álom volt az a csók. Lázas voltam, mi van ha tényleg megtörtént de a láz miatt olyan állapotban voltam hogy nem emlékeztem tisztán ezért álomnak hittem? Kérdőn néztem Nickre , tudta mi ez a  tekintet , lesütötte szemét és bólintott. Én csak lehunytam a szemem és  tovább játszottam majd Lucasra néztem aki teljesen átadta magát a zenének és olyan átható tekintettel bámult mint még soha. Ott volt a  szobában két srác. Az egyiket azt hittem szeretem, de teljesen összezavarodtam és egyáltalán nem tudom kibogozni az érzéseimet. És ott van a másik aki az előbb sorolta fel mi minden tetszik neki bennem. Akinek csak egy szavamba kerülne és a lábaim előtt heverne aki tiszteletben tartja hogy én mit akarok és nem teper le.  Mit tehetnék ebben a helyzetben? A dal végén Lucasra néztem aki mosolyogva tapsolt a  többiek pedig követték.

-          Ez igazán gyönyörű dal. - mondta mire nyeltem egy nagyot majd felálltam .

-          Köszönöm. - néztem futólag Nickre majd leültem a helyemre. - A követező dalom talán arról szól majd mennyire félre tudsz ismerni egy embert. Egy olyan emberről szól majd akiről azt hitted mindent tudsz róla de kiderül hogy ez nem igaz. Hogy a kedvedért feltett egy álarcot és te mindvégig azt láttad.

-          Hát ez érdekesen hangzik hugi.- szólalt meg Joe mire inkább nem is mondtam semmit.

-          Én jobb ha megyek. - pattant fel Nick.

-          De én még nem akarok, és együtt jöttünk.

-          Majd sétálok. – mondta majd még rám nézett és gyors köszönés után elsuhant. Kettőt sem pislogtam Nick már nem volt a házban.

-          Hát ennek meg mi baja lett?- kérdezte Joe.

-          Annie?- nézett rám anya.

-          Mi van velem?

-          Látjuk hogy van valami feszültség Nick és közted, talán te tudod mi baja van?

-          Miért kellene nekem tudni, már bocsánat ?- pattantam fel.

-          Annie nyugi már, csak egy kérdés volt. - csitított Joe.

-          Csak egy kérdés vagy sem,  nem tudom mi van Nickkel, hogy mi a  baja, hogy miért olyan fura, hogy miért nem beszél annyit. Hagyjatok már békén ezzel a Nick témával. Miért van az hogy ha Nicknek rossz kedve van akkor ahhoz nekem is egyből közöm van? - mondtam majd felszaladtam a szobámba. Alig telt el néhány perc nyílt az ajtó majd csukódott. Háttal ültem az ajtónak így nem tudtam ki az de reméltem, hogy Lucas lesz az.

-          Szóval ezért olyan bonyolult? Nick miatt? Nick bonyolítja a dolgaidat?- kérdezte mire hátra fordultam. Az asztal előtt állt és a közös képünket nézegette majd elmosolyodott. - Szeret téged, mármint beléd szeretett?

-          Igen, azt állítja.

-          Ezen a képen még úgy tűnik nagy az összhang, mikor készült?

-          Júliusban, Bostonban. Akkor derült ki hogy Nick többet érez irántam.

-          És az mikor derült ki hogy te is többet érzel?

-          Másnap éjjel. Bulizni voltunk és mikor visszamentünk a hotelba, átjött hozzám és…

-          Lefeküdtél vele?

-          Nos, igen.

-          Szereted?

-          Nem tudom, eléggé…

-          Bonyolult?- ült le velem szembe. – Miért?

-          Mert mióta rájöttem mit érez menekültem. A hotelból is másnap köszönés nélkül jöttem el, nem vártam meg míg felébred. Aztán tovább mentem, egészen Barcelonáig. Ott volt pár nyugodt hónapom de mióta itthon vagyok megint csak bonyolódnak a dolgok. Hogy tudnék így rájönni?

-          Ezt inkább érezned kellene.

-          Azt érzem, hogy dühös vagyok rá amiért belém szeretett mert én nem akartam.

-          De ha lefeküdtél vele akkor te is éreztél valamit nem?

-          De igen, persze. Nick mindig is nagyon közel állt hozzám de amíg ott voltam vele a turnén, elkezdtem más szemmel nézni rá. Vonzódtam hozzá és úgy éreztem másképp szeretem mint azelőtt és mióta itthon vagyok történtek köztünk dolgok … Most biztos csalódtál bennem.

-          Nem, dehogy. Miért csalódtam volna? Végig tudtam hogy van még valami amit nem mondasz el. Oké erre álmomban sem számítottam volna, de csalódott nem vagyok. Szomorú már inkább.

-          Szomorú?

-          Igen, mert így már biztos nincs esélyem nálad, eddig is éreztem, hogy nagyon rezeg a léc, hogy nem épp az olyan srácokat kedvelheted mint én mert egyáltalán nem viszonoztál semmit  de most még inkább ezt érzem. - mondta mire lehajtottam a fejem. Hirtelen nem tudtam mit mondjak, csak azt tudtam, hogy nem akarom Lucast is elveszíteni így ugyanúgy lehajtott fejjel megfogtam a kezét. – Annie ne aggódj, az a szerencse hogy nem szerettem beléd, csak eljátszottam a gondolattal.

-          Lucas, olyan jól működött eddig a barátság, nem?

-          De igen, és különben sem működne, még akkor sem ha éreznél valamit, hisz visszamegyünk Barcelonába és félévig ott leszel majd haza jössz és éled tovább az életed, én meg ott maradok, ott tanulok tovább. - nézett rám mire bólintottam.

-          Igen, ez így van. - mondtam mire elmosolyodott. Hirtelen annyira összezavarodtam. Egyrészről ott volt Nick és az iránta való érzéseim , másrészről ott ült velem szemben Lucas akit most nagyon vonzónak láttam. - Jobb ez így, nem?

-          De.- bólintott majd közelebb hajolt. Ajkai vészesen közeledtek, és ahelyett hogy elhúzódtam volna én is bemozdultam. Ahogy megcsókolt lehunytam a szemem. Rövid kis csókra számítottam de Lucas nem így gondolta. Jobb kezét tarkómra csúsztatta, bal kezével pedig megfogta kezem és hosszan csókolt. - Azért ez jó volt. - suttogta ahogy elhúzódott.

-          Igen. Szerintem is. - néztem rá és tényleg így gondoltam. Más volt mint Nick csókja. Ő mindig olyan hévvel és szenvedéllyel csókol meg. Mindig érzem mennyire akar engem, ezzel szemben Lucas csókja kedves és gyengéd de inkább olyan semleges. Nick csókjai tele vannak érzelmekkel.

-          Akkor most…

-          Megkell ígérned, hogy nem szeretsz belém.

-          Ezt nem ígérhetem meg. Azt viszont igen, hogy nem kezdek el balhézni vagy botrányt csinálni mikor haza jössz. Ez az egész dolog Nickkel, nálam biztonságban van, sosem használnám olyanra amivel árthatok neked.

-          Köszönöm. És ami még fontos, anyáék előtt ne csinálj olyat ami arra utalna hogy van köztünk valami.

-          Akkor nekünk most viszonyunk van úgymond?

-          Igen, azt hiszem igen.  Kicsit rossznak érzem magam emiatt.- mondtam halkan majd hátra dőltem a kanapén. Kezdtem már Jennynek érezni magam. Neki volt egyszerre több pasija, ő szédítette a fiúkat, sosem akartam olyan lenni mint ő.

Aznap este…

Nick szemszög…

Mikor megálltam a kapu előtt csak elővettem telefonom és tárcsáztam Annie számát. Három csörgés után fel is vette.

-          Mit szeretnél?- szólt bele.

-          Neked is Szia Annie.

-          Szia, mit szeretnél?

-          Itt vagyok a  kapu előtt, kitudnál jönni egy kicsit?

-          Miért nem jössz be?

-          Késő van hozzá.

-          És ahhoz nincs késő hogy kimenjek?- kérdezte mire csak lehunytam a  szemem.

-          Szépen kérlek Annie, gyere ki, gyors leszek. Itt ülök a kocsimban.

-          Már pizsamában vagyok, nem fogok felöltözni azért hogy kimenjek két percre.

-          Akkor vegyél fel egy köntöst. Itt várlak a  kocsiban. - mondtam majd letettem. Reméltem, hogy ha más nem kíváncsiságból kijön. Már vagy tíz perce ültem ott mikor nyílt a kapu majd kisétált rajta. Összehúzta a köntöst és ahogy meglátott elindult felém majd beszállt az anyós ülésre. - Köszönöm. Bár nem hittem, hogy tényleg kijössz köntösben. Azt hittem ennyi idő alatt felöltöztél.

-          Legyünk gyorsak. - mondta rám sem nézve mire én lenyomtam a központi biztonsági zárat és közelebb hajoltam. – El akarsz rabolni?- pillantott rám.

-          Csak nem akarom, hogy megszökj a beszélgetés közepén. - mondtam majd beindítottam a motort és elindultam az úton. Kb 5 perc alatt egy kicsit ritkábban lakott környékre értem. Egy zsákutca sötét végében parkoltam le. A közelben csak két ház volt de azok is legalább két  háromszáz méterre , és miután már majdnem éjfél volt nem féltem hogy bárki is megzavar minket.

-          Mit szeretnél Nick? Minek hoztál ide?

-          Szereted őt?- kérdeztem mire elmosolyodott.

-          Ő ugyanezt a kérdést tette fel veled kapcsolatban.

-          És mit válaszoltál neki?

-          Összezavarodtak a dolgok, ezt mondtam neki.

-          Akkor ezek szerint őt nem szereted?

-          Nem.

-          Ohh, ez… jó azt hiszem.

-          Mit akartál mondani? Ezért hívtál csak?

-          Kérdezni akartam valamit, de így már nem fontos.

-          Mert?

-          Mert akkor lett volna értelme, ha azt mondod bele szerettél.

-          Miért ha beleszerettem volna mi lenne, mi van ha júniusig bele szeretek?

-          Akkor szeretném ha időben szólnál hogy ne pazaroljam rád az időmet.

-          Tessék?- kérdeztem mert már abszolút elvesztettem a  fonalat. Hirtelen olyan beképzelt lett.

-          Igen Annie jól hallottad, ezt akartam mondani, hogy tudni akarom hogy ha végleg leírtál engem. Hogy ha őt szereted szólj.

-          Hát én már baromira nem tudok rajtad elmenni.

-          Én sem rajtad, basszus Annie, mi történik köztünk, mi van most velünk?

-          Hát fogalmam sincs, képzeld. Nem tudom Nick,  te belém szerettél és…

-          És te?

-          Azt hiszem szerettelek akkor éjjel Bostonban. Ami biztos hogy senki másra nem vágytam még jobban, és senkivel nem akartam annyira együtt lenni.

-          Akkor miért nem maradtál, miért nem adtál egy esélyt nekem.

-          Mire, Nick?  Azt vártad, hogy eldobok egy ilyen lehetőséget érted, azért a bizonytalan érzésért ami akkor bennem volt? Úgy, hogy nem tudom lesz-e köztünk valami komolyabb. Azt hiszed egy pár hetes kalandért eldobtam volna életem nagy lehetőségét?

-          Még csak esélyt sem adtál arra hogy megbeszéljük, miért Annie? miért kellett úgy elszöknöd mint valami tolvaj? Miért nem tudtad a szemembe megmondani hogy felejtselek el?

-          Mert nem akartam, mert ismertelek és tudtam hogy mindent megtettél volna hogy marasztalj és ezt nem akartam. Nem körülötted forog a világ, nem igazodhat mindenki hozzád. Hiba volt lefeküdnünk, és most nem csak a bostoni esetre célzok hanem a néhány nappal ezelőtti esetre is. Nick mi ketten jobban különbözünk mint a csirke meg a  disznó.

-          Ez nem igaz, te is tudod, nagyon is egyformák vagyunk.

-          Na ne mond, én is hazudtam neked egy éven keresztül?

-          Látom ezen nem tudsz túllépni, azon hogy hazudtam.

-          Miért hazudtál akkor?

-          Mikor?

-          Tudod jól, amikor azt hittem álmodtam azt a csókot. De nem így volt, csak a  láz miatt hittem hogy egy álom volt, te csókoltál meg és képes voltál a szemembe hazudni másnap.

-          Tulajdonképp hogy helyesbítsek, te csókoltál meg engem. Pont a láz miatt, beszéltél álmodban, bementem hozzád és marasztaltál. Bebújtam melléd és te egy  idő után simogattál és megcsókoltál. Bocs, nem tehetek róla hogy nem tudtam ellenállni. - mondtam 

-          Akkor is hazudtál nekem. És kitudja mi mindenről hazudtál még, hogy bízhatnék így meg benned?

-          Ha hagynád mindent jóvá tennék.

-          Hogyan?

-          Nem tudom, kitalálnék valamit.

-          Mert abban már jó vagy. - suttogta.

-          Igazad van, sok mindent elhallgattam, el titkoltam, volt amiről hazudtam, de végig csak azért mert szerettelek. Ha te is annyira szeretnél engem mint én téged akkor megértenéd. Egy szerelmes szív sok hibát eltud követni.

-          Talán ezért is külön jó hogy nem szeretlek úgy mint te engem. - mondta majd gúnyosan elmosolyodott. Nem bírtam tovább, kikapcsoltam a biztonsági övem és magamhoz húzva megcsókoltam. - Fejezd be. - próbált ellökni de nem eresztettem el.

-          Te fejezd be végre . - néztem rá komolyan majd arcára csúsztattam kezem és újra megcsókoltam, most már gyengédebben amit rögtön viszonzott is majd beült ölembe és úgy csókolt tovább egyre szenvedélyesebben. Lehúztam válláról a köntöst majd combjait simogattam.

-          Haza kellene mennem. - suttogta miközben nyakát kezdtem puszilgatni.

-          Csak a holttestemen át mehetsz el innen. Akarlak téged.- simogattam arcát majd megérintettem száját ő pedig egy apró csókot lehelt ujjbegyemre.

-          Nick , az őrületbe kergetsz. Komolyan.

-          Te is engem, most vagyunk kvittek. - suttogtam majd kicsit hátrébb csúsztattam az ülést hogy kényelmesebben elférjünk és újra megcsókoltam.

Annie szemszög…

Nem tartott sokáig, kifejezetten gyors menet volt de annál izgalmasabb és szenvedélyesebb. Nem volt olyan porcikám ami ne remegett volna a gyönyörtől Nick karjaiban, és bár tudtam ezzel csak bonyolítottam a helyzetünkön, de minden pillanata megérte. Nick nem engedett el még utána sem. Csak ültem az ölében és csókolóztunk. Gyengéden csókolt, Lucas csókjai valójában nem is mérhetőek Nick csókjaihoz. Ezek tele vannak érzelmekkel, szeretettel. Olyan édes, bele remeg minden porcikám.

-          Annyira szeretlek..- simogatta  hajam . Csak lehunytam a szemem és elmosolyodtam. - Őszintén, veled érzem magam teljesnek.

-          Ne mond ezt. – suttogtam mire ő megcsókolt. - Csak megnehezíted a dolgom.

-          Igen? Így kevésbé tudsz rám haragudni? Ha ez kell ahhoz, hogy megbocsáss egész éjjel és nappal csókollak. - mondta mire elnevettem magam.

-          Inkább csak vigyél haza.

-          Lucas vár? Vele voltál mikor hívtalak?- fordította el fejét.

-          Akkor már nem volt ott. De nem feküdtem le vele.

-          Még nem…

-          Ne kezd kérlek.

-          Bocsáss meg, hisz lényegében semmi közöm hozzád, azt csinálsz amit akarsz.

-          Lucas egy nagyon jó srác.

-          De nem értem mit látsz benne.

-          Nick, nem vagyok vele együtt.  Én nem…nem értem mi megy most köztünk. - húzódtam el majd az anyósülésre ülve hajamba túrtam. - Félév …újabb hat hónapra megyek el pár nap múlva.

-          Tehát ne próbáljalak rávenni hogy adj nekem egy esélyt mert nem akarod magad lekötni. szabadon akarsz visszautazni hogy Lucassal lehess.

-          Azért nem akarok bele kezdeni valami bizonytalanba mert nem leszek itt hogy a kapcsolatot építhessem és ápolhassam. Szóval nem szeretem Lucast, nem feküdtem le vele de talán megtörténik. Talán a félév alatt lesz olyan hogy úgy érzem szükségem van valakire magam mellett. Valakire aki törődik velem, aki magához ölel és… és az a  személy nem lehet egy olyan valaki aki egy másik földrészen van.

-          És most jön a képbe Lucas.

-          Te már a megszállottja vagy Lucasnak.- nevettem fel kínomban.

-          Talán… igazad van Annie, haza viszlek. – mondta majd előrébb húzta az ülést és beindította a motort. Otthon a felhajtón megállva rám nézett és megfogta a kezem. – Holnap elutazom, New Yorkba. Többet nem zavarlak titeket.

-          Értem.

-          Annie átgondoltam. Igazad van, jogod van ahhoz hogy megpróbálj valakivel boldog lenni. Szóval csak rajta, semmi gond. Megértelek. Szabad vagy, szóval ne érezd magad lekötve, azzal lehetsz akivel csak akarsz. Randizgathatsz kedvedre.

-          Te is szabad vagy és szeretném ha boldog lennél.

-          Megpróbálom. De ettől függetlenül még szeretlek.

-          És csak így elengedsz?

-          Azt mondják ha szereted engedd el és ha igazán szeret visszatér hozzád. Meglátjuk mit hoz a jövő. Féléved lesz arra hogy rájöjj mit akarsz tőlem.

-          Ohh… rendben.- mondtam miközben ránéztem. Ő közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt.

-          Vigyázz magadra.

-          Te is. Szia.- mondtam mire kinyitotta nekem az ajtót. Én kiszálltam majd intettem és gyorsan a kapuhoz futottam. Beütöttem a  kódot és beléptem az udvarra. Ahogy bezáródott a kapu neki támaszkodtam és lehunytam a szemem. Bele fogok őrülni ebbe.

Nick szemszög… két nappal később New York..

-          Jól van Nick, egy kicsit lassítsunk, csak most kezdek kiesni a karácsonyi hangulatból. - sóhajtott Demi. - Szóval Álljunk meg a szentesténél. Kaptál Annietől egy gitárt..

-          Igen, gyönyörű..

-          Te minden gitárra azt mondod, hogy gyönyörű.

-          De ez tényleg. Nézd lefotóztam neked. - mutattam telefonomat neki mire elmosolyodott.

-          Ez tényleg szép.

-          Várjatok már.- szólalt meg Wilmer.- Én lemaradtam nagyon szerintem. Annie ha jól tudom, már amit tudok hogy a fogadott húgod.

-          Anyáék örökbe fogadták igen.

-          Most arról az Annieről van szó?

-          Drágám ez bonyolult, kell még idő amíg megérted. - szólalt meg Demi.

-          Talán jobb ha én lemegyek a kávézóba amíg ti beszéltek.

-          Oh, ne menj, hidd el jól fogsz szórakozni.- vigyorgott Demi Wilmer pedig ugyan bizonytalan mozdulatokkal de visszaült Demi mellé.- Ott tartottunk, hogy szép a gitár, te mit vettél neki?

-          Egy szerencse karkötőt és egy ékszerdobozt.

-          Hű…kreatív… igen?

-          Nem is az a lényeg hogy mit adtam neki.  Olyan fura volt mert ugyanúgy viselkedett velem mint azelőtt, tudod, bújt meg nevetgéltünk meg minden. Este, ajándékozás után filmet néztünk és mikor csak ketten maradtunk simogatni kezdtem, azt mondta beszéljünk később, vagyis másnap. Azt mondtam, rendben és felkísértem a szobájába. Ott beszéltünk még pár szót és aztán megcsókolt .

-          Mit csinált?

-          Megcsókolt, igen én is meglepődtem, lefeküdtünk.

-          Lefeküdtetek?

-          Ööö, én tényleg elmehetek…

-          Nem Wil, maradj.- csitította Demi majd rám nézett. – Csak úgy ott a szüleitek házában, úgyhogy tele a ház?

-          Nos igen.

-          És utána mi történt?

-          Pontosan?- kérdeztem mire bólintott. Lezuhanyoztunk és ott is, nos a zuhany alatt is csináltuk.

-          Jó ég Nick.

-          Ti mindig mindent megbeszéltek egymással? Ennyire részletesen?- kérdezte halkan Wilmer.

-          Jaj nem csak ha Annieről van szó.- mondta Demi . – És aztán?

-          Aztán odaadtam neki a levelet amit írtam, miután nem tudtam milyen kimenetele lesza  napnak, gondoltam írok neki egy levelet. Tudod, az is megfordulta  fejemben hogy hozzám sem fog szólni, így mikor a fürdőből kijött odaadtam neki és ahogy elolvasta kicsit összezavarodott..

-          Mindent leírtál?

-          Igen, még téged is bele írtalak.

-          Engem? Na jó most már tudom miért nem veszi fel ha hívom.-  nézett rám mérgesen.

-          Bocs hogy megint közbe szólok de mi mindent kellett neki megírnod?

-          Jajj  Wil…ne légy ilyen naiv, jó?

-          Öhhh, de kicsim, én nekem fogalmam sincs a kis ügyeitekről.

-          Na jó, megpróbálom összefoglalni. Egyszer volt hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl. Volt egy fiatal ember. - mutatott rám. - Ez a fiatal ember bele szeretett a mostoha húgába, Anniebe. Na már most a lány nem viszonozta, csak testvérként tekintett a fiúra, Nickre így az elkezdett titkolózni. Magába fojtotta, próbálta elfelejteni, de az csak nem ment így úgy határozott hogy megpróbálja meghódítani a lány szívét. Igen ám, csak Annie még csak véletlenül sem gondolt rá másként csak testvérként. Nick kiborult, kicsit bele is őrült talán . Folyamatosan kínozta őt ez a  viszonzatlan szerelem, ő pedig két jó barátját Demit és Jeffet kínozta a hangulatingadozásaival és munkaképtelenségével. Majdnem egy év telt el, Nick hiába szerette annyira Anniet az még akkor sem sejtett semmit. Nick elhívta a turnéra , hátha ott megtudja mutatni neki hogy mit is érez. A lány eljött, négy napot töltött ott, sok időt töltöttek együtt és valami hatalmas csoda folytán a lány elkezdett vonzódni Nickhez aki persze sokat akar a  szarka módjára egy átmulatott éjszaka után elcsábította őt . Együtt töltötték az éjszakát és igen ezt értsd úgy hogy lefeküdtek. A lány másnap reggel eltűnt. Amíg Nick aludt elment a reptérre és haza ment. Egyébként is akkor ment volna haza szóval bizonyos értelemben nem elszökött, csak elment, köszönés és búcsúzás nélkül. Hagyott Nicknek egy levelet hogy felejtsék el az egészet mert a lány, amit nem tudsz, egy évig külföldön tanul, Barcelonában. Nick szerelmes szíve darabokra tört, de csak nem tudta elfelejteni a lányt aki most az ünnepekre haza utazott. Na dióhéjban ennyi.- mondta Demi én pedig tapsolni kezdtem.

-          Nagyon jó, szép összefoglalás.

-          Ööö, akkor te most szerelmes vagy Anniebe?

-          Igen, csak ne nézz így rám, mert anélkül is tudom hogy mekkora marha vagyok.- mondtam mire csak elmosolyodott.

-          De ő még olyan fiatalka.

-          Tizennyolc éves lesz, köztetek hány év is van?

-          Na jó, ez igaz.

-          Annie különleges lány, ha nem lenne az nem is érezném ezt iránta, már több mint egy éve.

-          Oké…- karolta át Demi vállát Wilmer, Demi pedig vigyorogva nézett rám.

-          Akkor most folytassuk a  levélnél.

-          Leírtam neki mindent onnantól kezdve hogy ezt érzem iránta. Persze csak dióhéjban ahogy te is elmondtad és  leírtam neki hogy szeretem.

-          Aha, értem, és erre ő összezavarodott

-          Igen.

-          De mondott valami konkrétabbat is?

-          Igen, azt mondta hogy azt hiszi szeretett Bostonban, de összezavartam azzal a levéllel, szóval tudod.

-          Hogyne tudnám. És? Folytasd.

-          Szóval huszonnyolcadikán megérkezett Lucas.

-          Ki az a  Lucas?- kérdezte Wilmer.

-          Lucas annak a házaspárnak a fia akiknél Annie lakik Barcelónában.  A fiú, tizennyolc éves, helyes srác. Annie vele jár suliba és mindenhova, mindent együtt csinálnak.

-          Áh, értem.

-          Szóval megjött Lucas és mint várható volt kiderült hogy tetszik neki Annie. Lenyomott spanyolul valami csöpögős dumát amitől Annie majd elolvadt.

-          Mit mondott?

-          Honnan tudjam , nem tudok olyan jól spanyolul. Abból ítélve amit utána apának mondott tudom hogy csöpögős volt. Nem is az a lényeg. Úgy éreztem elkell jönnöm, így fogtam magam és haza sétáltam.

-          Oké, és aztán?

-          Este visszamentem. Jobban mondva már éjfél körül volt. Felhívtam Anniet és kértem hogy jöjjön ki.

-          És kiment?

-          Igen.

-          Ez meglepő.

-          Mindegy, szóval vitatkoztunk..

-          Na ez már nem olyan meglepő.

-          Megcsókoltam.

-          Nick…

-          De visszacsókolt sőt kb letepert.

-          Öööö ezt úgy kell értsük hogy…- kezdte Wilmer de nem tudta befejezni mert Demi közbe szólt.

-          Megint csináltátok? A kocsidban? Nick, én oda többet be nem ülök. - mondta mire csak nevettem. – Ez nem vicces, ti…ti hogy a francba lehettek ekkora marhák már bocsánat. Miért kínozzátok egymást? Most félévig megint jön a  sírás hogy nincs itt és hiányzik.

-          Nem Demi, ezúttal nem.

-          Mi?

-          Elengedtem. Azt mondtam joga van ahhoz hogy élje az életét és nem fogom keresni amíg ő nem teszi. Azt mondtam van féléve hogy kitalálja mit is akar tőlem és addig is szabad ember, azzal van akivel akar, ha Lucas az akkor ő. Azt mondta én is szabad vagyok szóval most így állunk. Majd Júniusban eldől mi lesz.

-          Wilmer fogj le mert felképelem. Odamegyek és felképelem. - mondta Demi mire Wilmer átkarolta vállát.

-          Nyugodj meg szívem.

-          De ez már kész idegbaj amit művelnek. Hogy nézhetném végig nyugodtan ahogy ez a  tökkel ütött csak úgy elengedi Anniet azok után hogy több mint egy évig várt rá?- nézett Wilmerre majd rám. Felállt és elindult felém.

-          Öhh, Wil, nem fognád meg, félek.- mondtam mire Demi megállt előttem.

-          Lefeküdt veled, háromszor , sőt négyszer ha a kocsikázást is belevesszük, hogy lehetsz akkora idióta hogy ezek után hagyod úgy elmenni hogy még bátorítod is arra hogy szexeljen mással? Neked elmentek otthonról?

-          Demi, Annie nem tudja mit érez irántam.

-          Szeret téged, te idióta, talán nem biztos benne, de ahelyett hogy letámadod segíthetnél neki, beszélgethetnél vele, vagyis megtehetted volna.. Amint mondtam nyáron is, szavakkal, maximum csókkal de nem azzal hogy lefekteted. Hogy lehetsz ilyen hülye? Válaszolj mert nekem fogalmam sincs.

-          Nem Demi, ezúttal jól csináltam. Tudom. Hagynom kell neki egy kis teret. Ha hiányzom neki tudni fogja mit érez, háromszor feküdtünk le és hidd el nekem, mindhárom emlékezetes, nem fogja elfelejteni.

-          Akkor ezentúl egy szót sem akarok Annieről hallani, ha csak kiejted a nevét esküszöm kidoblak az ablakon, vagy lecsaplak, érthető voltam?

-          Hát persze, főnök.- vigyorogtam.

Négy hónap múlva…

Annie szemszög…

Most hogy tavaszi szünet van a  sulikban úgy döntöttem a  táncon kívül beiktatok más mozgást is így felvettem a futócipőmet, egy rövidnadrágot és egy trikót és fülhallgatóval a fülemben  és egy kis pénzzel a zsebemben indultam el a park felé.

Már a harmadik körömet futottam a  park körül mikor a telefonom rezegni kezdett. Kivettem a  fülhallgatót majd kihúztam a  telefonból és fogadtam a  hívást.

-          Demi?

-          Szia Annie, zavarlak?

-          Szia, nem, dehogy, hogy vagy? Hányóra van nálad?

-          Itt fél kilenc.

-          Reggel vagy este.

-          Reggel.

-          Várj, nálam van fél kilenc, nálad nem lehet annyi.

-          De igen, itt vagyok Barcelonában. Ma este koncertem lesz, nem is tudtad?

-          Ohh az ma lesz? Tudtam, hogy valamelyik hétvégén lesz itt koncerted de nem tudtam hogy ezen a héten. Hogy vagy?- mondtam levegőt kapkodva.

-          Szabad a délelőttöm, gondoltam találkozhatnánk. De…te amúgy mit csinálsz, lihegsz mint egy kutya.

-          Futok, vagyis épp futottam mikor hívtál, csak úgy, kikapcsolódásként, de egyébként szívesen találkozom veled.

-          Igen? Jó, szuper.

-          Hol találkozzunk?

-          Itt a hotel előtt?

-          Jó, oda megyek, nem gond de innen megyek, szóval nem leszek a legelegánsabb.

-          Az nem gond.

-          Oké, melyik hotelben vagy?

-          A hotel neve Hesperia Del Mar, nem olyan messze van elvileg a központtól, a taxis biztos tudja.

-          Én is tudom, elmentem már mellette párszor. Odamegyek. Kb  negyedóra.

-          Várlak, a kávézóban.

-          Öhm, lehet, hogy én inkább valami szabadtéri helyre mennék, tudod nem vagyok ibolya illatú.

-          Ja, oké, akkor a kávézó kinti részén.

-          Rendben, ott találkozunk.

Miután letettem próbáltam gyorsan fogni egy taxit és odavitettem magam. Pont az ilyen váratlan esetek miatt tettem el pénzt, tudtam hogy kelleni fog. Mindig olyankor kell mikor nem várnám, és ezt a hívást most abszolút nem vártam.

Mikor megérkeztünk a hotelhez fizettem majd kipattantam. A kávézó felé indultam. Demi a sarokban ült és épp a telefonját nyomta. Odasétáltam majd ahogy meglátott felpattant.

-          Szia, milyen gyors voltál.- ölelt meg.

-          És büdös, bocsi.- mosolyogtam rá.

-          Semmi baj, jól nézel ki.

-          Köszi, tudod mit, beszaladok a mosdóba, kicsit megmosakszom.- mondtam mikor elengedett.

-          Rendben, kérjek neked valamit.

-          Ohh, igazából csak annyi pénz van nálam ami a taxira elég .

-          Meghívlak te csacsi.

-          Akkor egy limonádét, mindjárt jövök. - mondtam majd beszaladtam. A mosdóba érve megvártam amíg a bent tartózkodó hölgy kiigazgatta a sminkjét majd kicsit kimosakodtam az izzadtságból. Egy kis víz és szappan csodákra képes. Mikor végeztem visszamentem és akkor már ott volt a limonádém is.

-          Extra citrommal és extra jéggel kértem.

-          Köszönöm.- kortyoltam bele. - Ez most jól esik. Még jó hogy tettem el valamennyit váratlan helyzetekre, különben még haza kellett volna mennem, kb tízre értem volna ide. Jó látni téged, csinos vagy, sugárzol.

-          Ezek szerint nem utálsz engem?

-          Miért utálnálak?

-          Nick miatt, vagyis azért mert falaztam neki.

-          Na igen, az nem esett jól, de nem vagyok haragtartó típus.- mosolyodtam el.- Tudom, hogy Nick az egyik legjobb barátod , természetes hogy falaztál neki.

-          Csak mert karácsonykor még nem válaszoltál a hívásaimra.

-          Akkor tudtam meg, túl friss volt a dolog, de feldolgoztam és már megértelek, a helyedben valószínűleg én is ezt tettem volna. Hogy vagytok Wilmerrel?- kérdeztem mire felém nyújtotta bal kezét aminek gyűrűsujján egy gyönyörű gyémántgyűrű csillogott.

-          Nahát, te jó ég, eljegyzett?- nevettem fel.

-          Igen, elég friss még, csak 3 hete történt, még nem hoztuk nyilvánosságra.

-          De jó, Demi, gratulálok. Sok boldogságot, biztos gyönyörű családotok lesz.

-          Köszönöm, de igazából én rólad szeretnék beszélni. Mi a helyzet veled?

-          Én tanulok ezerrel az érettségire és gyakorlok a tánc vizsgára, ezen felül beneveztem egy versenyre.

-          Milyen versenyre?

-          Két nap múlva lesz itt egy tavaszi fesztivál. Azon belül rendeznek meg idén egy tehetség kutató szerű versenyt. Fiatal tehetségeket várnak, bárhonnan, nem kell spanyolnak lenni, hat dalt kell előadni, és az első három helyezett pénzjutalmat és egy díjat is kap. Valójában Lucas erősködött hogy jelentkezzek, szerinte elég jó vagyok hozzá, így most néhány csoporttársammal a táncakadémiáról arra is próbálunk. Mert közben táncolunk is. Feldobjuk a műsort.

-          Ahogy hallottam és láttam abban már jó vagy, hogy egyszerre táncolj és énekelj.

-          Igen, kezdek bele jönni.- mondtam halkan majd ittam egy korty limonádét.

-          Szóval Lucas. Mit lehet róla tudni, illetve a kapcsolatotokról?

-          Ugye nem Nick akarja tudni.

-          Nem, sőt, szilveszter óta ki sem mondta a neved. Ne értsd félre én tiltottam meg neki.

-          Miért?

-          Mert a Bostoni kis afférotok után azt hallgattam hónapokig hogy mennyire hiányzol neki. És a falra másztam tőle. Most ő engedett el téged, és megtiltottam neki hogy rólad beszéljen. Nem akartam újra a panaszkodást hallgatni.

-          Tudsz mindent, hogy mi történt karácsonykor?

-          Igen, együtt léptünk fel New Yorkban szilveszterkor és mindent elmondott. Meg is mondtam, hogy többet nem ülök a kocsijába.

-          Azt is elmondta? Te jó ég, mit gondolhatsz rólam…- fogtam fejem.

-          Azt hogy teljesen bele habarodtál és elvesztettétek a fejeteket. Előfordul ez, ne hidd hogy emiatt rosszat gondolok rólad, sőt, eléggé bevállalós csaj vagy ahogy hallom. Kocsiban, zuhany alatt, a szüleitektől pár méterre a szobádban.

-          Basszus ti tényleg mindent megbeszéltek. - nevettem kínomban.

-          Nem mindent, csak ami veled kapcsolatos, vagyis mostanában azt sem a tilalom miatt.

-          Hogy van Nick?

-          Jól, azt hiszem, dolgozik, stúdiózik bár sok haszna nincs, koncentrálni nem igazán tud. Nem mondja de sokat gondol rád és hiányzol neki. Szét van esve egy kicsit.

-          Van valakije?

-          Nos, volt egy két randin, ezt tudom de hogy van e valami komolyabb arról fogalmam sincs.  Tulajdonképp nem hiszem. És te? neked van valakid? Lucasról hallottam még szilveszter előtt…

-          Lucas, nos, ő egy helyes srác és kedves, figyelmes, kedvelem, de nem szeretem.

-          Együtt vagytok?

-          Olyasmi… vagyis eljárkálunk, de nem randizunk, csak úgy elvagyunk, mozizunk meg ilyenek.

-          Lefeküdtél vele?- kérdezte mire elfordítottam fejem és ahogy bele gondoltam lelkiismeret furdalásom lett.

-          Igen. - bólogattam. - De nem szerelemből, vele ez csak szex, csak néha jó ha a karjaiban tart mikor olyan elviselhetetlenül…szóval..

-          Mikor hiányzik Nick? Ezt akartad mondani?- vágott szavamba.

-          Azt hiszem. Ez rossz? Komolyan egy kis ribinek érzem magam.

-          Ohh, nem vagy az, ettől ne félj. Fiatal vagy, nem kell még egy életre szóló kapcsolatban élned. Az a jó ha most éled ki magad, mert ha később támadna hozzá kedved mikor már férjed van, na az pech. És különben is , attól hogy két pasival voltál még nem vagy ribi.

-          Hárommal. Tavaly még ott volt Brian akivel együtt is jártam.

-          Az sem sok. Ne aggódj emiatt.

-          De az hogy Nickre gondolok mikor Lucassal vagyok nem túl jó nem? Vagyis, nem tudom miért de csak ő jár a fejemben.

-          Mert vele akarsz lenni és próbálod helyettesíteni mással aki sosem lesz olyan mint ő, így mikor vele vagy Nickre gondolsz, elképzeled hogy Nickkel vagy, ugye?

-          Olyan hülyén érzem magam.

-          Gondolom. Lehetek veled őszinte?

-          Sőt megkérlek rá.

-          Oké, szóval, tudod én az elején nem igazán támogattam Nicket ebben az ügyben. Úgy értem, nem gondoltam, hogy te jó választás lennél neki. Olyan fiatal voltál, most is az vagy és azt gondoltam csak egy tini lány vagy. Sokszor próbáltam őt lebeszélni rólad, hogy keressen érettebb nőt és a többi … Aztán megismertelek és rájöttem hogy nem egy tipikus csacsogó gép vagy. És látni hogy Nick milyen elszántan véd és szeret téged, rájöttem hogy ez nem csak egy hóbort neki. Fontos vagy neki, igazán, én még nem láttam ilyennek őt. Tudom hogy te tudnád őt értékelni, azt aki ő valójában, a srácot a hírnév mögött. Benned minden megvan amire Nick eddig vágyott.

-          Igazán?- kérdeztem suttogva.

-          Igen. Okos vagy, értelmes, lehet veled beszélgetni és nem csak cipőkről hanem értelmes témákról is. Kedves vagy és figyelmes, gondoskodó, sportos, humoros. Hogy őszinte legyek Annie,Nick annyit áradozott rólad hogy már attól féltem én is beléd szeretek. Annyi jót mondott .- mondta mire felnevettem. - Komolyan.

-          Rengeteg hibám van.

-          Mint mindenkinek, és Nick is tudja, de ő a hibáiddal együtt is elfogad, sőt, azt hiszem azokat szereti benned a legjobban.

-          Nem tudom. - forgatgattam a poharat az asztalon.

-          Hamarosan haza jössz. A találkozás elkerülhetetlen lesz.

-          Tudom, tudom. Szerinted mit kellene tennem?

-          Nincs azzal baj hogy Lucassal vagy , de amint felszállsz a haza tartó gépre, vége szakad. Visszatérsz az igazi életedhez, a családodhoz, barátaidhoz. Nem tudom, most mi van Nickkel ilyen téren, de abból ítélve amit látok rajta ő vár téged, nagyon is. Van egy olyan érzésem, hogy számolja a napokat.

-          Ne mond el neki hogy találkoztunk, jó?

-          Ha ezt szeretnéd nem mondom el.

-          Köszönöm. 

Tavaszi fesztivál…

-          Gondolod tetszeni fogok nekik? Olyan sokan vannak …- néztem Lucasra a színpad mögött állva.

-          Te sem gondolhatod, hogy nem tetszel majd nekik. Ez az este a fiatal tehetségeké, te fiatal is vagy és nagyon tehetséges is. A kint álló emberek pedig kíváncsiak mindenkire.

-          De ezt a tévében is közvetítik. - mondtam mire közelebb lépett és arcomra csúsztatta két kezét.

-          Gyönyörű vagy, a hajad, a sminked, a ruhád, teljes egészében olyan vagy mint egy angyal. És imádni fognak téged, a dalokat és a saját dalodat is. Anyáékkal az első sorban leszünk, apa felveszi az egész fellépésedet.

-          Köszi, így még idegesebb vagyok. - mondtam mire Lucas nevetni kezdett.

-          Imádlak. - suttogta majd megcsókolt. Ahogy elhúzódott nem mondtam semmit csak mosolyogtam. Ugyebár nem ez az első alkalom hogy mikor megcsókol Nickre gondolok, és tudom hogy ő is látja hogy én nem igazán érzek úgy mint ő de nem adja fel. Amit azért nem bánok, jó hogy valaki mellettem van, akire számíthatok, aki meghallgat és átölel…- Most jobb ha megyek, mindjárt te jössz.

-          Rendben, utána találkozunk. – mondtam majd még egyszer megöleltem. Ahogy elment az épp fellépő fiatal fiút figyeltem. Nagyon tehetséges, még csak tizenhat éves de jól csinálja. Lendületes, szórakoztató.

Szerencsére az akadémiáról a lányok vállalták, hogy közreműködnek és táncolnak mögöttem és velem így az elmúlt két hónap az ottani tanulásról, a gimiről és a koncertre való felkészülésről szólt.  Nem is tudom miért vállaltam.

-          Annie, minden oké?- jöttek oda a lányok.

-          Hát persze, csak egy kis lámpaláz. Jól nyomja. - néztem a srácot.

-          De mi jobbak leszünk.

-          Annie, gyere kérlek, egyeztessünk, biztos ami biztos.- szólt az egyik koordinátor. Odasétáltam és mutatta a listát.- Szóval hat dal. És a sorrend: Thousand years , Sparks, Clarity, I don’t need a man, Never gonna be alone, és a saját dal Whisper. Nem változott semmi ugye?

-          Nem, ez így helyes.- mondta

-          Oké, nos eléggé változatos a lista, kíváncsi vagyok.

-          Köszi.

-          Öt perc és ti jöttök lányok.

-          Rendben. – bólintottam majd visszamentem a lányokhoz.

A színpadra lépve egy pillanatra lehunytam a szemem majd ahogy a tömegre néztem elmosolyodtam. Hirtelen minden lámpaláz elszállt belőlem. Hátranéztem a lányokra akik épp beálltak a  helyükre. Miután mindenki mondott eddig pár szót nekem is kellett, nos nem könnyen jöttek a  szavak.

-          Jó estét Barcelona. Hatalmas megtiszteltetés nekem hogy felléphetek ezen a fesztiválon, tulajdonképp ez az első igazi fellépésem és remélem tetszeni fog nektek. Kezdjünk is hozzá. - mondtam majd bólintottam és a srácok elkezdtek játszani. Ahogy elkezdtem énekelni Christina Perri dalát valahogy Nick jutott eszembe, csak úgy mint az összes próbán is. Ahogy telnek a napok, a hetek, egyre jobban hiányzik. Az jár a fejemben amit az utolsó találkozásunkkor ott a  kocsiban mondott, hogy elenged és hogy hagyja hogy éljem az életem. Attól a  perctől kezdve éreztem, hogy nincs is életem igazán. Mellette azt éreztem élek. Vele mindig olyan jól éreztem magam, nevettünk, viccelődtünk,vagy csak ültünk és beszélgettünk, de minden vele töltött percben boldog voltam. Nem gondoltam, hogy bármit is elmulasztok, hogy valamit is kihagyok az életben. Viszont mióta visszajöttem ide, nem találom a helyem. Próbálom a nap minden percét kitölteni hogy ne gondoljak arra mennyire hiányzik a közelsége. Az érintése, a szavai, a mosolya, az illata. Reggel iskola, utána tánc, otthon tanulok, majd lefekszem. Hétvégente, próbálom elterelni mással a gondolataimat, próbálok programokat csinálni Lucasékkal de ez sem mindig segít. Ahogy Lucas sem. Jól esik, hogy van mellettem valaki, de ő nem Nick. Az ő karjaiban nem tudok úgy ellazulni, nem tudok úgy megnyugodni. Nem tudom elhinni hogy minden szép és jó. És amit Demivel beszéltünk, Nickről és a kapcsolatunkról. Teljesen tanácstalanná váltam.

Amíg a színpadon álltam végig mosolyogtam. Ahogy bekapcsolódtam a táncba is jobban kellett koncentrálnom, hogy az énekhangom is tiszta maradjon és a tánclépéseket se keverjem így már csak erre koncentráltam.

Az utolsó dalnál, a saját dalnál kicsit elszorult a torkom az elején mert ez a  dal anyáról szól, úgy értem az igaziról. Azért adtam a Whisper címet neki, mert az elmúlt pár hónapban, sokkal jobban hiányzott, sokat gondoltam rá, mikor egyedül voltam a képét nézegettem a kertben és beszéltem hozzá, elképzeltem, hogy válaszol és mindig válaszolt, de mindig suttogott, az ő hangját hallottam a fejemben, olyan érzés volt mintha mellettem ülne. Álmaimban is többet láttam. Csak ültünk egy virágokkal teli mezőn és beszélgettünk. Ő úgy néz ki mint a képen amit magammal hoztam és mindig vidám. Akkor mindig vidáman ébredek. Eleinte féltem, hogy egy idő után elfelejtem őt anyáék és a fiúk miatt, de szerencsére nem így lett. Talán amiatt, hogy az a láda létezik, tele az ő emlékével, képeivel személyes tárgyaival, illatával, az hogy bármikor láthatom őt, vissza emlékezhetek rá, ez nagyon sokat segít.

Ahogy a dal véget ért vettem egy nagy levegőt majd elmosolyodtam. Lenéztem az emberekre és egy pillanat sem telet el hatalmas tapsvihar tört ki. Lucasra pillantottam aki mosolygott és tapsolt. Diego pedig még mindig vett. Meghajoltam majd a lányokat is előrébb hívtam és velük együtt is meghajoltam majd integetve lesétáltunk a színpadról. Amint nem láttak minket egymás nyakába ugrottunk és nevettünk.

-          Ezt nem hiszem el, mekkora buli volt , te jó ég. - nevettem, majd elengedtem őket. -Köszönöm lányok, hogy elvállaltátok.

-          Ezt mi köszönjük, azért ez nem kis kihívás volt és … szerepeltünk a  tévében.- nevetett Jen.

-          Annie.- hallottam meg Lucas hangját majd ahogy hátra fordultam ott állt a  szüleivel. Odasétáltam és megöleltem őket.

-          Annie, egyszerűen fantasztikus volt, komolyan én még nem láttam ilyen sokoldalú előadót. Rock, pop, lírai dal, neked minden jól megy. - mosolygott Maria.

-          Köszönöm, most már örülök, hogy jelentkeztem, hihetetlen élmény volt és a közönség reakciója, majdnem elsírtam magam, annyira jó érzés volt.

-          Felvettem az egészet, a szüleid nagyon büszkék lesznek rád. És mi is azok vagyunk.

-          Köszönöm Diego.- öleltem meg őt is.

-          Annie.- lépett mellém egy fiatal nő mikrofonnal a kezében majd követte egy pasi kamerával a  vállán.- Kedves nézőink, Az imént látott szépséges fiatal lánnyal, Annie Jonessal állunk itt a színpad mögött, van ránk néhány perced?

-          Hát persze.- mosolyogtam.

-          Annie, a produkciód fergeteges volt, egyszerűen lenyűgözted a közönséget és persze a kamerákat. Tudnál nekem mesélni honnan jön ez a sok energia, kitől örökölted ezt a tehetséget?

-          Jó a kérdés. Fogalmam sincs. Évekkel ezelőtt kezdtem zongorázni majd énekelni. Sokáig nem nagyon törődtem vele, csak magamnak énekelgettem. A nagymamám énekesnő volt talán tőle örököltem, de édesanyám is rengeteget énekelt nekem.

-          Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni a zenével, a tánccal?

-          Lassan két éve, gimnáziumban jelentkeztem drámakörbe és  egy tánccsoportba. Akkor úgy gondoltam szeretném magam kipróbálni. Nem bántam meg. Imádom a zenét és tánc nélkül el sem tudnám képzelni az életem.

-          Ha jól tudjuk te ösztöndíjas vagy a táncakadémián, mond milyen érzés olyan távol lenni az otthonodtól, a családodtól?

-          Borzalmas, nagyon hiányoznak és várom már hogy újra láthassam őket. Viszont nem panaszkodhatom mert itt is fantasztikus emberek vesznek körül akik mindenben támogatnak. Őket is nagyon megszerettem. - mondtam miközben Lucasékra néztem.

-          Ez a produkció mint mondtam már fantasztikus volt. Mennyit készültetek rá a lányokkal?

-          Két hónappal ezelőtt mikor jelentkeztem akkor kezdtünk el készülni. A lányok egyébként a táncakadémián tanulnak és nagyon boldog vagyok hogy elvállalták , mert így volt kerek ez az egész.

-          Még egy kérdés és engedem hogy kifújd magad. Mit gondolsz, tartod elég jónak ahhoz ezt az előadást hogy a verseny szervezői és a zsűri téged találjanak a  legjobbnak és megszerezd az első helyet.

-          Elsősorban nem ezért jelentkeztem. Ez nekem egy jó tapasztalat szerzés volt hogy milyen fellépni nagy közönség előtt. Természetesen nagyon jól esne ha én lennék az első de ha nem leszek nem történik semmi. Boldog vagyok hogy felléphettem előttetek.

-          Nos kedves nézőink, megismerhettük ezt a kedves és szerény gyönyörű lányt aki hihetetlen hanggal és tehetséggel lett megáldva. Annie reméljük a jövőben még jobban tudod kamatoztatni ezt, sok sikert..

-          Köszönöm.- mondtam mosolyogva majd integettem a kamerának és ahogy elmentek a többiekre néztem.

-          Valaki szupersztár lesz. - nevetett Lucas.

-          Neeem. - nevettem. - Azért az nem.

-          Büszke vagyok rád, tudtam, hogy szuper lesz. Elvarázsoltál mindenkit.- karolta át a vállam.

-          Köszönöm.

-          Még van jó pár fellépő az eredmény hirdetésig, mi lenne ha beülnénk valahová és ennénk vagy innánk valamit?- kérdezte Diego mire bólintottam.

-          Ez egy hatalmas ötlet. Lányok ti is jöttök?- néztem a csajokra akik épp nagyon nevettek.

-          Ha nem zavarunk szívesen.

-          Persze hogy nem zavartok. Nagyobb társaság jobb hangulat.- mondta Diego.- Induljunk.

Mikor az étteremből visszaértünk már az utolsó fellépő egy japán srác énekelt. Igazából japánul énekelt és fogalmunk sem volt miről énekel de a hangja nem volt rossz.  Mi a  lányokkal  elfoglaltuk a   helyünket a  fellépők között Lucasék pedig a helyükre mentek.

-          Na lányok, esélyes az utolsó hely?- kérdeztem mire mind mérgesen néztek rám.

-          Azért ne mond hogy ez a srác jobb volt nálunk.

-          Nem tudom.

-          Annie, fejezd be, csak a negatív energiát sugárzod és még ha jó helyezést érnénk el sem érnénk el jó helyezést a  te negativitásod miatt. - mondta Gloria

-          Figyeljetek, kezdődik. - bökött meg Jen mi pedig előre fordultunk. A műsorvezető elkezdett beszélni. A fesztiválról és beszélt a versenyről. A díjazásról beszélt , a verseny jelentőségéről.

-          Lássuk a harmadik helyezettet. Szeretném megjegyezni hogy a zsűrinek nehéz dolga volt. Mind a tizenöt produkció eszméletlen volt, mindenki nagyon büszke lehet magára.  Tehát a harmadik helyezett, Alexa Ortega aki egy szép kis bronz szobrocska  és ötezer euró boldog tulajdonosa. Alexa gyere fel és vedd át a nyereményed.- mondta a műsorvezető majd egy szép fekete hajú lány suhant el mellettem. – Mondanál valamit esetleg?- tartotta felé a mikrofont.

-          Én csak köszönöm, nagyon örülök a díjnak.

-          Nem voltál valami bőbeszédű de nem baj, biztos az izgalom miatt. Menj csak.- mosolygott a műsorvezető zavartan.- Oké, menjünk tovább. A második helyezett egy nagyon tehetséges…..szóval egy nagyon tehetséges  fiatalember. Noah Boucher, Franciaországból érkezett hozzánk erre a tanévre. Noah, gyere kérlek. Hisz tiéd ez a szép kis ezüst szobor és a tízezer euró.- mondta és a magas helyes srác el is indult a színpadra.

-          Hűha, köszönöm szépen , valójában nem is reméltem hogy helyezést fogok elérni. Nagy megtiszteltetés hogy egy ilyen eseményen léphettem fel. Köszönöm. - mondta miután átvette a díjat.

-          Mi köszönjük Noah. És most hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, elérkeztünk az est fénypontjához. Az első díjat egy olyan lány nyerte aki bátran mondhatom mindenkit lenyűgözött a tehetségével. Csak úgy mint Noah, a fődíj nyertese is ebben a tanévben érkezett hozzánk egy ösztöndíjjal táncot tanulni. Mint láthattuk, a hölgy igazán kiérdemelte mind az ösztöndíjat, mind a fődíjat. Talán már ki is találták, hisz a kis közvélemény kutatásunkból kiderült, önöknek is ő volt a kedvencük. Aki ezt a szép arany szobrot és a húsz ezer eurót megnyerte, nem más mint Isabella Anne Jones.- mondta ki a nevem hangosabban én meg csak ültem és bámultam. - Annie, gyere fel, ez a díj rád vár.- emelte fel a szobrot és a lányok is elkezdtek lökdösni így lassan de felálltam.

-          Menj, menj már- mondtam mire elindultam a  színpad felé. Mindenki tapsolt én meg nem tudtam hova nézzek, majd ahogy felértem a színpadra megkaptam a szobrot és a pénz díjat ábrázoló kis utalványt. A szobor egy nagy mikrofon volt, egy picit nézegettem majd felnéztem.

-          Nahát, én ne is tudom mit mondjak, meglepett. De köszönöm mindenkinek, nagyon boldoggá tesz, hogy olyan előadást nyújtottam ami mindenkinek ennyire tetszett. Én úgy indultam neki ennek a versenynek hogy tapasztalatot szerzek, nem gondoltam arra hogy első akarok lenni, csak jól akartam csinálni és most nagyon boldog vagyok hogy sikerült. Köszönöm a lányoknak akik közreműködtek, akik szintén az akadémián tanulnak. Úgy hiszem nélkülük nem sikerült volna. Szóval mindenkinek nagyon köszönöm.

-          Annie, gratulálok.- mondta a műsorvezető én pedig mosolyogva mentem vissza lányokhoz akik már állva vártak és jól megöleltek. Olyan boldog voltam hogy nem is érdekelt semmi, igazából el sem hittem csak, örültem. A lányok kézről kézre adták a  szobrot amire a nevem is rá volt gravírozva. Én csak álltam ott és anyáékra gondoltam, majd Nickre. Igen Nickre, tudom hogy most nagyon büszke lenne rám ha látna. Megölelne és azt mondaná hogy ő egy percig sem kételkedett, elmondaná hogy mennyire büszke rám, mosolyogna… tudom hogy így lenne.

Nem tudom meddig álltam ott mozdulatlanul. Azt tudom, hogy többen odajöttek gratulálni és a lányok is folyamatosan beszéltek de valójában nem igazán voltam képben.

-          Annie…- kiabált Lucas pár méterről mire ránéztem. Intett, hogy menjek oda. Nagy nehezen elszakadtam a körülöttem levőktől és oda mentem. - Gratulálok.

-          Köszönöm. - öleltem meg majd ahogy elhúzódtam ránéztem. - Még nem is tudom elhinni.

-          Megnyerni egy ilyen díjat, ennyi fellépő közül, ez nagy dolog és hidd el mert veled történt és teljesen megérdemelted. Szuper voltál.

-          Édes vagy.

-          Mennyire édes?- húzott közelebb magához.

-          Lucas itt ne..- mosolyogtam majd adtam arcára egy puszit.

-          Bocsi.

-          Nem, ne haragudj csak, szóval tudod.

-          Persze, anyáék miatt, tudom.- mondta de valójában már nem érdekelt az hogy Maria és Diego látja-e csak nem akartam nyílvánosan enyelegni vele.

-          Mindjárt jövök.- mondtam majd visszamentem a lányokhoz.

-          Jajj, otthagytad értünk a szépfiúdat? – nevetett Jen.

-          Csak most az egyszer, de nem a fiúm. Viszont amiért jöttem… osszuk szét a pénzt.

-          Mi? De miért? Erről nem volt szó.

-          Tudom hogy nem de azt is tudom hogy mennyit dolgoztatok ezért az estéért. Megérdemlitek, osszuk öt felé.

-          Neem, Annie, ez a te nyereményed. Ez téged illet.

-          És mit csináljak vele? Lányok én szeretném. - mondtam mire ők egymásra néztek.

-          De nem osszuk öt felé.

-          Mi?

-          A fele a tiéd a másik felét pedig mi elosszuk négy felé. Te dolgoztál a legtöbbet, hisz a  koreográfia nagy részét is te raktad össze és énekeltél is és táncoltál is, ez a  pénz alapból téged illet, de ha már osztozkodni akarsz akkor csináljuk így, jó?

-          Jól van, legyen. - mosolyogtam majd átadták a szobromat.- Hétfőn mindent megbeszélünk jó?

-          Persze, menj csak. - mondták majd visszamentem Lucashoz aki mellett már ott álltak szülei.

-          Annie, gratulálunk. - ölelt meg Diego

-          Köszönöm szépen.

-          Látom fáradt vagy, menjünk haza?

-          Igen, az jó lenne.

-          Akkor indulás.- mondta Maria és mikor indultunk volna valaki elkapta kezem.

-          Annie ne siess annyira. Szeretnénk néhány fotót készíteni veled a díjjal a kezedben. Van még néhány perced?- mosolygott rám az a  riporternő akivel korábban is beszéltem.

-          Nos annyi még van.- mondtam majd elindultam vele át a tömegen.- Mindjárt jövök.- szóltam vissza.

Másnap…

Reggeli után kiültem a kertbe  a telefonommal és a laptopommal és ahogy kényelembe helyeztem magam anyát hívtam.

-          Haló, Annie?

-          Igen anya, én vagyok, hogy vagytok?

-          Jól szívem és te? Milyen volt a tegnap este?

-          Jó, nagyon jó, én lettem az első, szóval most van egy arany mikrofonom és tízezer euróm.- mosolyogtam.

-          Jaj, olyan büszke vagyok rád kicsim, bár ott lehettünk volna.

-          Nem baj hogy nem voltatok, majd máskor. Diego felvette az egész fellépést és a díjátadót , mindjárt átküldöm neked így megtudjátok nézni, illetve átküldöm a képeket és az interjút amit csináltak velem.

-          Rendben szívem, ma úgyis átjönnek a fiúk, közösen megnézünk mindent.

-          Üdvözlöm és puszilom őket. Mond meg nekik hogy hiányoznak.

-          Persze, átadom. Olyan kedvetlennek tűnsz.

-          Csak fáradt vagyok anya és nagyon hiányoztok.

-          Jajj Szívecském te is hiányzol nekünk. Annyira várunk már haza. Ugye nem maradsz tovább.

-          Nem anya, dehogyis. Szeretnék már otthon lenni.

-          A suliban minden rendben?

-          Igen, készülök az érettségire, és a tánc vizsgára. Jól állok mindkét helyen emiatt ne aggódjatok.

-          Rendben, kicsim, itt van az öcséd, szeretne veled beszélni, átadhatom.

-          Hogyne. - mosolyodtam el.

-          Annie, szia. - hallottam meg Frankie izgatott hangját.

-          Szia Öcsi, mi a szitu?

-          Csak azt akartam kérdezni hogy mikor jössz haza?

-          Miért?

-          Mert június tizedikén lesz a végzős bál ahol mi is fellépünk az osztállyal.

-          Ti?

-          Igen, táncolunk majd, már elkezdődtek a próbák. Itthon leszel már akkor?

-          Várj csak hagy gondolkozzam. Június másodikán lesz az utolsó vizsgám, hetedikén a bizonyítvány osztás, nyolcadikán a táncakadémián a bizi osztás, igen, pont haza érek addig. Bár hulla fáradt leszek de ott leszek ha szeretnéd.

-          Köszönöm, nagyon örülök.

-          Oké de Frank, ki vett rá téged arra hogy táncolj, azt hittem utálod és nem a te stílusod.

-          Nos, tudod hogy Ashley most ballag és, hát gondoltam a kedvéért megteszem.

-          Micsoda gentleman vagy.  Ott leszek.

-          Egyébként hiányzol.

-          Te is nekem, minden rendben a suliban?

-          Ott igen csak most hogy nem vagy itt Claire és Allie is az én nyakamon lóg, anyáék itthon kikészítenek a  tutujgatással és már Joe is kezd rám szállni a  hülye poénjaival meg szívatásaival amit eddig veled csinált. Nem tudnál neki írni, hogy álljon le.

-          De, szólok neki. De nem ígérek semmit.

-          Nekem ez elég. Na megyek tanulni, ja és Annie…

-          Igen Frank?

-          Előre is boldog születésnapot.

-          Köszönöm szépen, kedves tőled hogy eszedbe jutott.

-          Az ajándékod majd megkapod ha haza jöttél.

-          Rendben.

-          Szia Annie, szeretlek.

-          Én is téged, szia.- mondtam majd kinyomtam a telefont és beléptem email fiókomba. Születésnap? nekem eszembe sem jutott , teljesen elfelejtettem pedig 5 nap múlva lesz.

A videókat elküldve, lecsuktam a laptopom és hátradőltem a hintában. Nick jutott eszembe, ismét , és az a  lány akivel a  múltkor láttam az újságban meg a neten. Milyen baromi rossz érzés volt mással látni, bár tudom nem akadhatok ki rá hisz én mondtam neki hogy randizzon, azon kívül én is elvagyok Lucassal csak épp a szívem ezt másképp gondolja. És Demi szerint vár rám és nincs semmi komoly neki, bár ezt Nicknél sosem lehet tudni.

Május 3.

Boldog Születésnapot!!!

„ Isten éltessen sokáig Hugi. Alig várom hogy itthon legyél és jól megölelgesselek. Hiányzol te kis majom. Szeretlek! Joe. „

„ Annie! Nagyon boldog születésnapot kívánok! Nagy lány lettél, és hamarosan érett is leszel, hogy szalad az idő! majd írd meg mikor mész haza, Danival és Picurral megyünk hozzád. Hiányzol Hugi. Kevin és a csajok .”

„ Annieeee! Szia csajszi. Boldog szülinapot, alig várom hogy itt legyél és elmenjünk bulizni. Már kinéztem a helyet és nem mondhatsz nemet. Remélem jobb kedved van mint tegnap. Mosolyogj, ez a  te napod. Puszi, Demi! „

„ Boldog születésnapot Kislányom. Apáddal reméljük minden rendben és jól érzed magad, légy boldog, mert ez a nap csak rólad szól. Szeretünk kicsim. Anya és Apa. „

„ Szia Annie, boldog születésnapot kívánok a leggyönyörűbb nőnek akit valaha ismertem. Ma  a nap is szebben ragyog és a madarak is vígabban csiripelnek, mert szülinapod van. 18 évvel ezelőtt, ezen a napon pottyant le egy kis angyal az égből és azóta is csak boldoggá tesz mindenkit akivel csak találkozik. Hiányzol, leírhatatlanul, szeretnélek már látni. Szeretlek, Nick.”

„ Boldog szülinapot Annie. Az ajándékod egyenlőre egy nagy mosoly. Képzeld az üzenethez. Puszi, Frankie.”

„ A legszebb napot a mi drága barátnőnknek. Reméljük most már sietsz haza és tudunk egy nagy bulit csapni. Mindenkinek nagyon hiányzol. Szeretünk! 18 LETTÉL!!!!!!!! Ash, Allie, Claire.”