16.rész / Hiába minden próbálkozás.../

" Az igaz szerelem nem múlik csak azért, mert valaki azt szeretné. A szerelem a legerősebb érzés a világon, és nem számít, hogy mi minden történt, senki sem felejti el azt, akit szeret."

-          Annie…Annie ébredj, vége a filmnek. - simogattam karját mire csak elmosolyodott.

-          Alszom. - motyogta.

-          Igen, azt látom, fel kellene menni a hálószobába. Ott kényelmesebb lenne.

-          Nem. - fordult át másik oldalára mire csak mosolyogtam. Mindenképp fel akartam terelgetni a szobájába de ez lehetetlennek tűnt jelenlegi állapotában így óvatosan ölbe vettem és elindultam vele az emeletre. Már a lépcsőnél jártunk mikor átölelte nyakam és simogatni kezdte tarkóm.

-          Annie ezt ne csináld, le foglak ejteni..- mondtam halkan és próbáltam fel egyensúlyozni a lépcsőn.

-          Olyan jó illatod van.- szaglászta nyakam- Finom..

-          Jó lenne ha ezt nem csak álmodban vennéd észre. - suttogtam majd ahogy a szobába értünk lefektettem az ágyba és betakartam. Már épp kiakartam menni mikor meghallottam hangját.

-          Nick?

-          Igen?- néztem rá.

-          Hogy kerülök ide?- nézett körbe a félhomályban.

-          Most hoztalak fel, elaludtál a kanapén és nem akartál felébredni. - mosolyodtam el.

-          Bocsi. - dörzsölgette szemét.

-          Semmi baj, szép álmokat Annie..

-          Várj, nem maradnál még?

-          Jól érzed magad?- sétáltam közelebb mire felült.

-          Csak nem szeretnék egyedül lenni..- mondta halkan és felmerült bennem az is hogy direkt csinálja. Talán tudja hogy érzek iránta és kihasznál minden alkalmat hogy megnehezítse az életem. Vagy… talán tényleg csak magányos, egyedül érzi magát. Talán csak szüksége van a társaságra. - Maradsz?

-          Maradok. - ültem be mellé mire ő közelebb húzódott. – Szeretnél beszélgetni?

-          Nem, inkább csak feküdnék. - hajtotta vállamra fejét  én meg válla köré fontam karjaimat. - Te mindig tudod mire van szükségem, mintha csak olvasnál a gondolataimban. De ugye nem olvasol a gondolataimban?- kérdezte mire felnevettem.

-          Nem, tudomásom szerint nincs ilyen képességem. Bár néha örülnék ha lenne.

-          Nick.. mi lesz velem ha már nem állunk ilyen közel egymáshoz?- kérdezte hirtelen.

-          Miért ne állnánk?

-          Nem tudom, lesz valakid, megnősülsz, vagy nekem lesz valakim és elköltözöm, vagy férjhez megyek és már nem látjuk egymást annyit, nem beszélünk, nem önthetem ki neked a lelkem amit már biztos unsz de türelemmel hallgatod.

-          Tudod Annie, az még messze van. És amúgy sem kell aggódnod amiatt hogy engem elveszítesz.

-          Megígéred?  Te bármikor találkozhatsz az igazival én meg itt leszek egyedül és…

-          És?

-          Nem fogsz rám emlékezni. - suttogta.

-          Megígérem, melletted leszek amíg csak szükséged van rám, rendben? Soha senki nem lesz annyira fontos hogy elhanyagoljam a  családom, és te is a családom része vagy. - simogattam karját és ahogy rám nézett olyan más volt a tekintete. Olyan őszinte és boldog, tele volt szeretettel. Már csak azt nem tudtam hogy az a szeretet hogy változhatna meg és lehetne belőle szerelem.

Annie szemszög…

Mikor haza értem anyáék annyira aggódva néztek rám hogy tudtam Nick felhívta őket és elmondta mi történt. Szerencsére nem firtatták a dolgot, elmondtam milyen döntésre jutottam Tommal kapcsolatban, bólintottak majd engedték hogy csak felmenjek a  szobámba és összeszedjem magam.

                                                                                              **

Miután Lezártam ezt az apás dolgot próbáltam visszarázódni a normál kerékvágásba. A suliban is jobban tudtam figyelni és a táncpróbák is sokkal jobban mentek Jeremyvel . És ha már Jeremy…

-          Jól vagy?- jött oda hozzám mikor már mindenki elment.

-          Igen, köszönöm.

-          Hé srácok, szerdán betudnátok mutatni a táncotokat?- kérdezte Miss Jenessy.

-          Igen, azt hiszem.- néztem rá mire elégedetten bólintott.

-          Rendben, örülök hogy ilyen jól haladtok, büszke vagyok rátok.

-          Köszönjük.- mondtuk szinte egyszerre Jeremyvel.

-          Nos én megyek, láttam bele kezdtetek valamibe. - mondta mire csak bólintottunk.

-          Annie, sokat gondoltam rád a hétvégén, hívni is akartalak de nem tudtam mit szólnál hozzá, nem akartam nyomulósnak tűnni de aggódtam érted, mármint hogy mi volt az apáddal.

-          Az apámmal, nos tudod a találkozó érdekes volt, megkértem hogy többet ne keressen. Nem akarom őt látni.

-          Ohh, akkor nem ment jól. Sajnálom. - mondta halkan mire csak legyintettem de igazából újra rám jött a sírhatnék így gyorsan felkaptam a  pólóm és a táskám és elindultam az ajtó felé.

-          Mond csak nincs kedved sétálni egy kicsit?

-          Nos nem sok időm van, tanulnom kell a vizsgákra és Frankienek is megígértem hogy tanulok vele.- mondtam már a folyosón mire ő óvatosan megfogta a kezem. Jó érzés volt, örültem, hogy megtette mert most szükségem volt rá, vagyis nem konkrétan rá hanem hogy valakivel legyek. Nem akartam egyedül maradni.

-          Csak egy fél óra, utána haza viszlek..- állt meg .

-          Jól van, menjünk a parkba. - mondtam mire elmosolyodott majd közelebb hajolt és adott egy puszit az arcomra. A suliból kézen fogva sétáltunk ki, tulajdonképp szerettem volna vele lenni, olyan aranyos fiú, mindig próbál felvidítani, de valahogy nem tudtam igazán szeretni őt.

-          Tudod, sokat gondolkoztam.

-          Igen?

-          Igen, és nagyon szeretném ha elkísérnél a  végzős buliba. Tudom már egyszer megkérdeztem, de akkor nem mondtál semmi konkrétat .

-          Szívesen elkísérlek. - mondtam halkan mire elmosolyodott majd közelebb hajolt és megcsókolt. Megcsókolt de én nem éreztem semmit, és ez kezdett egyre jobban zavarni.

-          Annie, te olyan klassz lány vagy.

-          Tényleg?- Hát én egyáltalán nem érzem magam annak.

-          Igen.- mondta miközben végig simított arcomon. Lehunytam szemem de ahelyett hogy bele feledkeztem volna érintésébe, Nick jutott eszembe. Az ahogy ő simogatja az arcom. Ez már beteges, mi a francért jut mindenről Nick az eszembe.  Mostanában sokat voltunk együtt, talán ez lehet az ok.

-          Jeremy, nem lenne gond ha most vissza mennénk? Nem szóltam anyának hogy később megyek és ő képes akkor is aggódni ha csak egy percet is kések. Főleg most hogy ki voltam az apám miatt.

-          Oké. Persze, engem is várnak anyáék.

-          Akkor menjünk. - fogtam meg kezét.

Mikor Jeremy megállt ránéztem és elmosolyodtam. Láttam hogy nagyon boldog, én viszont valamiért nem éreztem azt az eget verő boldogságot.

-          Holnap találkozunk, ebédelsz velem?

-          Persze ha szeretnéd. Viszlát holnap.- mondtam és már szálltam volna ki de akkor elkapta a kezem és visszahúzott majd megcsókolt.

-          Szia Annie.- mosolygott.

-          Szia.- köszöntem el majd kiszálltam és a kapuhoz sétáltam. Mikor kinyitottam a kaput még hátra néztem. Intett egyet majd elindult. - Mi baj lehet velem?- indultam a ház felé.

-          Annie, kicsim, nagyon elgondolkoztál, jól vagy?- jelent meg előttem anya az előszobában.

-          Jól vagyok, bocsi a késésért, Jeremyvel jöttem haza.

-          Semmi baj, szóval komolyodik?

-          Nem tudom, elhívott a végzős buliba, és igent mondtam, de kérdezhetek valamit?

-          Hát persze szívem, gyere igyunk valamit, nagyon meleg van kint.

-          Tudod olyan fura érzésem volt ma, vagyis talán nem is csak ma.

-          Ez érdekesen hangzik.- ültünk le az asztalhoz a konyhában. - Mi a kérdésed ?

-          Szóval volt már veled olyan hogy… mikor mondjuk apa megérintett egy másik férfi jutott eszedbe?

-          Hű, nem, nem emlékszem ilyen esetre, veled ez történt?

-          Igen, fura volt, Jeremy végig simított az arcomon, lehunytam a szemem és egyáltalán nem rá gondoltam, nem is őt éreztem, hanem azt a másik fiút, őt láttam és az ő érintését éreztem. De miért?

-          Ismered azt a másik fiút?

-          Igen, jóban vagyunk.

-          Talán titkon, tudat alatt tetszik neked, erre nem gondoltál?

-          Fúj nem…vagyis,nem a kapcsolatunk nem olyan.

-          Oké, értem, akkor nem tudom. Szerintem egy nő csak egy esetben érezhet így, ha valamit érez a másik fiú iránt. Fiatal korunkban engem is megkörnyékeztek mások is apádon kívűl de sosem éreztem semmit ha megérintettek vagy megsimogattak, én csak is apádat láttam magam előtt és őt éreztem, az ő hangját hallottam a fejemben.

-          És szerinted így felesleges belekezdeni Jeremyvel? Ha nem tudom őt szeretni, mert ezt érzem.

-          A másik fiú miatt nem tudod szeretni?

-          Nem, annak a  fiúnak semmi köze ehhez egyszerűen csak …Jeremy baromi helyes srác és nem az a tipikus izomagyú seggfej. Normális és kedves , mindig próbál felvidítani. Aranyos fiú de úgy érzem sosem tudnék bele szeretni. vagyis kedvelem és szeretem mint barátot de mint pasi, úgy nem érdekel, érted?

-          Hogyne, persze, értem. Jó kérdés, talán adj neki még egy esélyt. Fuss neki újra, próbálj csak rá koncentrálni, zárd ki Tomot és minden mást és csak arra koncentrálj hogy meglásd Jeremyben azt a fiút akit szeretni tudnál. Ha így sem megy, akkor valóban nincs értelme bele kezdeni.- mondta anya mire bólintottam.

-          Köszönöm. - mosolyodtam el .

-          Szívesen drágám, egyébként minden rendben a suliban?

-          Igen, próbálunk az előadásra, és pénteken nagy dogát írunk töriből.

-          Tudod az anyagot?

-          Igen, de majd átnézem még előtte, van még pár napom, csak szerdán bekell mutatnunk a koreográfiát.

-          Izgatott vagyok, kíváncsi leszeka  táncotokra.

-          Megmutassam ? Felvettük hogy áttudjuk küldeni a  tanárnőnek.

-          Nem, az úg nem meglepetés, szeretném ott látni először.

-          Ahogy szeretnéd.

Nick szemszög…

-          Nagyon durva, szegény Annie mit érezhetett mikor ezt végig hallgatta az apjától..- mondta Jeff mire csak bólogattam.

-          Biztosan csalódott. - nézett rám Demi.

-          Igen, de ahhoz képest nagyon jól bírta, nagyon erős lány. Persze sírt, rengeteget de mégis olyan erősnek tűnt közben. Olyan sokat beszélgettünk, és azok a  képek, olyan édes kislány volt, göndör fürtök, hatalmas barna szemek, mint egy kis angyal…- mondtam mire Demi és Jeff egymásra néztek.- Jól van, tudom mit gondoltok…

-          Igazán, tudod?- kérdezte Demi miközben leült mellém a  kanapéra.

-          Igen és a válaszom nem. Nem adom fel, nem tudom feladni. Annie sokkal közelebb van hozzám mint valaha és nem csak az apja miatt, az elmúlt egy hónap alatt annyit változott a kapcsolatunk, fél hogy elveszít, azt mondta mindig szüksége lesz rám  és nem láttátok hogy nézett rám…

-          Nick, képzelődsz, annyira akarod, hogy történjen valami, hogy csak egy kicsit máshogy nézzen rád, hogy adjon valami jelet hogy az agyad már erre van ráállva és olyanokat látsz amik talán nincsenek is. - szólalt meg Jeff.

-          Mondjátok, nehezetekre esne csak egy kicsit is támogatni?  Vagy csak úgy tenni mintha támogatnátok? Csak bólogassatok, az is jobb minthogy minden szót kétségbe vontok. Annie a legkülönlegesebb lány akivel valaha találkoztam és egyszerűen nem tudom kiverni a  fejemből, nem tudom kitörölni a szívemből és nem is akarom. Miért is akarnám. Miért akarnék másokkal lenni mikor azok nem tudnak boldoggá tenni?

-          És most boldog vagy? Boldoggá tesz a bizonytalanság? Nem tudhatod hogy Annie fog-e irántad úgy érezni mint te iránta, nem tudhatod valaha is észre veszi-e majd hogy te szereted. Zárd le ezt a játékot mert semmi értelme. - pattant Fel Demi.

-          Nincs mit lezárni, ez nem játék ti egyáltalán nem értitek mit beszélek?

-          Mit Nick, hogy szüksége van rád, oké ez szép és jó, de lehet csak azért mert te vagy az aki mindig meghallgatja és számít rád de ez nem jelent semmit. Nick a szerelemhez több kel, nincs meg köztetek a varázs amit mindkettőtöknek érezni kellene, nincs meg és ezt te is tudod.

-          Elég.- pattantam fel.- Ne hívjatok, mert nem veszem fel.- mondtam majd faképnél hagyva őket eljöttem a stúdióból. Mi a franc bajuk van ezeknek? Mi lett velük, eddig bíztattak most meg le akarnak beszélni, miért, miért nem látják hogy nekem Annie kell, és senki más, csakis Annie… basszus ez tényleg olyan volt mintha egy megszállott mondta volna, valami pszichiátriai beteg aki nem tudja elfogadni hogy az imádott nő nem foglalkozik vele…

Két hét múlva…

Annie szemszög…

Már mindenki készen állt, Miss Jenessy tartott még egy kis beszédet hogy milyen büszke ránk és sok sikert kívánt. Nagyon izgultam, talán még sosem izgultam ennyire. Tudtam, hogy jók leszünk, de mégis rettegtem, hogy Jeremy leejt vagy csak rosszul fog meg, vagy rosszul lépek és kimegy a bokám.

-          Izgulsz… ne tedd, minden rendben lesz. - fogta meg kezem Jeremy majd megcsókolt.

-          Tudom, tudom hogy nem kellene … megnézem anyáék megérkeztek-e már. - mondtam majd a függönyhöz lopakodtam és kikukucskáltam. A második sorban középen ültek. Anya, apa, Frankie, Nick és Joe. Kevinék még a hét elején megírták, hogy sajnos nem tudnak jönni mert Alena lebetegedett így nem is haragudtam. Természetes hogy vele akarnak lenni. Mindannyian a műsor füzetet nézték és közben magyaráztak. Aztán kicsit a távolba nézve megláttam Tomot.

-          Ő meg mit keres itt?- suttogtam.

-          Ki?

-          Tom, az apám, mondtam neki hogy ne keressen többé, minek jött ide? És honnan tudta egyáltalán?

-          A suli honlapjáról valószínűleg, ne aggódj miatta, ne is nézz rá, hagyd figyelmen kívül. Most meglátja mennyi mindent veszített …- mondta Jeremy mire én csak megöleltem.

-          Köszönöm.- suttogtam.

-          Na gyere, szedjük össze magunkat, mindjárt kezdünk.

-          Jól van, menjünk.

Tulajdonképp az első félórában nem is zavart Tom jelenléte. Táncoltam, a többiekre figyeltem, vagy épp anyáékra, teljesen figyelmen kívül hagytam, amit azt hiszem észrevett, mert a szünet alatt előrébb jött és megállt a lépcsőn. A záró táncunk előtt volt még három csoport tánc, vagyis kettő, a harmadikban csak én és Jeremy táncolunk és utánunk jön a záró tánc. Én a két csoport táncban már nem voltam benne, pont azért mert átkellett öltöznöm és a mikrofont is felkellett tenni. A hajam maradt ugyanúgy félig leengedve de a ruhámat egy térdig érő, hab könnyű ruhára cseréltem aminek fűző szerű felsőrésze flitterekkel volt kirakva, cipő maradt.

 A táncunk előtt majd lesz egy pár perces szünet amíg a  díszleteket cserélik. Majd egyszer csak megjelenek én a színpad közepén ülve .

Ahogy leültem oda a sötét színpadra lehunytam a szemem.  Alig telt el fél perc megszólalt a zene és kigyúltak a fények. Felhúztam lábam és vártam, hogy Jeremy hátulról közelítsen és mikor ez megtörtént elrugaszkodtam a földtől ő pedig felemelt a  feje fölé majd letett és felé fordulva megfogtam a  kezét és énekelni kezdtem majd elkezdtünk táncolni. Szép lassan megjelentek a fejünk fölött a csillagok. Próbáltam figyelni hogy a hangom tiszta maradjon, pont ezért találtuk ki Jeremyvel ezt a lassabb koreográfiát. Az első refrénhez közeledve a közönség felé fordultam és Nickre néztem, itt Jeremynek volt egy kis szóló tánca. Én csak elmosolyodtam majd ahogy vége lett a refrénnek újra táncolni kezdtem.. Szerettem azokat a részeket ahol nem énekeltem mert ott gyorsíthattunk a  tempón.

Mikor a zene elhalkult anyáék rögtön felugrottak és tapsolni kezdtek majd őket követte a többi ember. Szép lassan ahogy a közönség lecsendesedett csatlakoztak a  többiek is és bele kezdtünk az utolsó, azaz záró táncba.  Egy jó kis mash-upra táncoltunk. A koreográfia fiatalos és laza volt, szexi de visszafogottan szexi.

Vastaps.

Ez követte az előadást, és erre is vártunk. Annyit dolgoztunk ezen az előadáson, és boldoggá tett mindenkit, hogy ekkora sikere lett. Ahogy Tomra néztem láttam, hogy megtörölte az arcát, Jeremynek igaza volt, talán rájött mit veszített, de már nem érdekelt. Csak az számított, hogy láthattam anya, apa és a fiúk büszke tekintetét és mosolyát, ez engem is mérhetetlenül boldoggá tett.

-          Olyan, jók voltatok hogy az valami eszméletlen. - ujjongott Miss Jenessy mi pedig csak nevettünk örömünkben. Mindenki ölelgetett mindenkit, gratuláltunk egymásnak. Fantasztikus érzés volt ez a siker.

-          Szívem, Annie..- hallottam meg anya hangját, mire oldalra fordultam és láttam hogy nagy robajjal felém tart az egész családom. Mikor odaértek jól megölelgettek. Mikor Nickre került a sor szorosan magához ölelt amit rögtön viszonoztam.

-          Nagyon büszke vagyok rád.

-          Köszönöm. Annyira örülök hogy itt voltatok ma este.

-          Egyszerűen fantasztikus volt az előadásotok, én nem is gondoltam hogy ez így ilyen különleges lesz, de kiemelkedtetek, nagyon tetszett a táncotok, az volt az est fény pontja, de persze a többi szám is nagyon jó volt.- mondta apa mire csak felnevettem.

-          Köszönjük.- néztem Jeremyre.

-          Ohh, és ő lenne Jeremy?- kérdezte anya halkan.

-          Igen, emberek, ő itt Jeremy Wilson. Jeremy, ők itt a szüleim, Frankiet már ismered, Joe és Nick.- mutogattam család tagjaimra Jeremy pedig mindenkivel kezet fogott és bemutatkozott.

-          És ti akkor most jártok?- kérdezte Joe.

-          Nem.- vágtuk rá egyszerre mire mind elkerekedett szemekkel néztek ránk.

-          Nekem nem lenne ellenemre de Annie, nem akarja.

-          Akkor most mi van veletek?- értetlenkedett Joe.

-          Hát csak randizgatunk.

-          Holnap például elkísér a végzős bulira, randiként.- nézett rám Jeremy.

-          Igen, említette már de ez azért fura. Szóval randiztok, de nem vagytok együtt és még csak nem is tervezitek, hogy összejöttök? Úgy gondolom nem vagyok egy maradi ember de ez valami új divat a fiataloknál? - kérdezte apa.

-          Ezt úgy sem fogjátok meg érteni.- mondtam komolyan.

-          Oké oké, ebben van valami. Akkor szedd össze magad és utána megyünk vacsorázni. Kint megvárunk az előtérben..- mondta anya mosolyogva.

-          Jól van.- bólintottam.

-          Igazán kedvesnek tűnnek, lazák…

-          Kedvesek is, nagyon szeretem őket.- néztem utánuk.

-          Holnap mikor mehetek érted?- karolta át derekam.

-          Olyan 7 óra megfelel, addigra elkészülök. Jó?- mosolyodtam el.

-          Tökéletes. - suttogta majd megcsókolt. - Most engedlek átöltözni, a családod vár. - engedett el én pedig csak bólintottam.- Annie…- szólt utánam mikor már elindultam az öltöző felé.- Szuper voltál.

-          Te is.- mondtam majd tovább mentem.

Egész vacsora alatt Tom járt a fejemben. Nick látta rajtam hogy van valami bajom, szemben ült velem és akárhányszor ránéztem láttam hogy tudja.

-          Olyan szótlan vagy kincsem.- fogta meg anya a kezem. - Ez a te estéd.

-          Tudom, de… ti láttátok Tomot? Ott volt az előadáson.

-          Tényleg? Hol?- kérdezte apa.

-          Először hátul majd előrébb jött, és a végén láttam, hogy.. szóval mintha elérzékenyült volna. Az arcát törölgetve ment el.

-          Ohh..- nézett anya körbe.

-          A döntésemen nem változtat semmit, csak fura volt ott látni. De beszéljünk másról. Nick te mikor indulsz Demivel a turnéra?

-          Másfél hét múlva… de most nem sok kedvem van hozzá.

-          Miért, máskor nagyon lelkes szoktál lenni.

-          Igen, csak most, volt egy kis vitám Demivel, de majd tisztázzuk. Nem nagy ügy.- mondta komolyan .- Mindjárt jövök, kell egy kis levegő. - mondta majd felpattant és kiment.

-          Mi lehet vele?- kérdezte anya.

-          Jó kérdés, Demivel nagyon jó barátok, el sem tudom képzelni min vitatkozhattak, mi lehetett olyan komoly hogy ilyen legyen Nick. Mindig mindenben egyetértenek.. - mondta Joe.  Én Nick szemében szomorúságot láttam, és aggódtam miatta.

-          Utána megyek, megnézem.. - álltam fel . A többiek csak bólintottak. Az étteremből kiérve hajamba túrtam majd vettem egy nagy levegőt és körbe néztem. Először nem is láttam de aztán észrevettem az egyik oszlopnak támaszkodva. Odasétáltam és vállára csúsztattam kezem. - Mi a baj?

-          Semmi, csak az amit már elmondtam. - mondta rám sem nézve. Beálltam elé és keresztbefont karokkal néztem rá.

-          Ismerem ezt a tekintetet. Akkor nézel így mikor valami nagyon bánt. Szóval, mi az? Segíthetek? Annyira komoly volt az a vita Demivel? Ti mindig egy hullám hosszon vagytok min tudtatok így öszeveszni?

-          Eléggé bonyolult. Demi sokszor kéretlenül is tanácsokat oszt és ez most is így volt.- mondta mire bólintottam jelezve hogy értem. Tettem az oszlop körül egy kört majd ahogy újra megálltam előtte keresztbe fontam karjaimat.

-          Szóval egy lány van a dologban?

-          tessék?

-          Eltaláltam? Van egy lány az életedben?

-          Nos…hát mondhatjuk így is.

-          És Deminek nem tetszik, vagy nem szimpatikus? esetleg valami megjegyzést tett rá?

-          Mondhatjuk. De miből gondolod hogy egy megjegyzés miatt így összeveszünk?

-          Onnan hogy ismerlek és tudom, hogy ha szeretsz valakit vagy valamit akkor azt minden lehetséges módon véded. És gondolom annyira nem tetszett amit Demi mondott hogy nagyon felkaptad a vizet és robbantál .- mondtam mire elmosolyodott.

-          Valahogy így, legalábbis nagy vonalakban.

-          Én mindig számíthatok rád ugye?

-          Hát persze, komolyan mondtam, ha szükséged van rám, csak hívj.

-          Akkor neked is tudnod kell hogy én is itt vagyok ha kellek. Ha beszélgetni akarsz , szívesen meghallgatlak téged.

-          Köszönöm, Annie.- mondta majd átölelt.

-          Mit szólnál egy dalhoz, láttam bent egy zongorát, talán használhatnánk. - mosolyogtam rá.

-          Nyilvánosan akarsz velem énekelni, hű, mi lett a szégyenlős Annievel? - vigyorgott.

-          Nem tudom, leküzdöttem a szégyenlősséget.

-          Akkor énekelj nekem valamit.

-          Egyedül? Te nem akarsz velem énekelni?

-          Szeretek veled énekelni, de most csak szeretnélek hallgatni, nem gond?- kérdezte mire elmosolyodtam. Roppant hízelgőnek tartottam amit mondott bár azért meg is rémisztett hogy egy csomó idegen ember elé egyedül kell kiállnom.

-          Rendben, de csak akkor énekelek, ha mosolyogsz, oké?

-          Meg egyeztünk. - nyújtotta a kezét én pedig megfogtam azt és visszaindultunk az étterembe ahol megkerestük a hely vezetőjét.

Nick szemszög….

Mikor az asztalhoz visszaértem elmosolyodtam. leültem a helyemre és vettem egy nagy levegőt.

-          Fiam, Annie merre van?

-          Majd mindjárt meglátod. – vigyorogtam. Alig egy perccel később Annie megjelent a színpadon.

-          Jó estét mindenkinek. Én Annie Jones vagyok.- mutatkozott be miközben az embereket nézte.

-          Annie? Énekelni fog?- kérdezte Apa mire bólintottam.

-          De miért?- kérdezte anya.

-          Jobb kedvre akar vidítani.

-          Hát ez aranyos tőle.- mosolygott már anya.

-          Az étterem vezetője megengedte hogy elénekeljek egy dalt . – folytatta Annie.- Soha nem csináltam még ilyet, kérem legyenek megértőek.- mondta mire elfojtottam egy nevetést. - Egy  olyan dalt választottam amit nagyon szeretek, remélem önöknek is tetszik majd. - mondta hátra fordultam a többi zenészhez. - Hát akkor vágjunk bele. - nézett rám. Én elmosolyodtam és bólintottam.

You walked with me, footprints in the sand

And helped me understand where I'm going

You walked with me when I was all alone

With so much unknown along the way

Then I heard you say

I promise you, I'm always there

When your heart is filled with sorrow and despair

Ill carry you when you need a friend

You'll find my footprints in the sand

I see my life flash across the sky

So many times have I been so afraid

And just when I have thought I lost my way

You give me strength to carry on

That's when I heard you say

I promise you, I'm always there

When your heart is filled with sorrow and despair

And Ill carry you when you need a friend

You'll find my footprints in the sand

When I'm weary, well, I know you'll be there

And I can feel you when you say

I promise you, I'm always there

When your heart is filled with sadness and despair

Ill carry you when you need a friend

You'll find my footprints in the sand

I promise you, I'm always there

When your heart is full of sadness and despair

Ill carry you when you need a friend

You'll find my footprints in the sand

Amíg Annie énekelt le nem vettem róla a szemem. Ő sokszor nézett rám de azért a vendégeket is figyelte. Olyan szépen, tisztán és átéléssel énekelte a dalt. Ahogy ott a  színpadon állt a hosszú királykék ruhájában, feltűzött hajjal, mint egy gyönyörű hercegnő, imádtam a stílusát. Egy szimpla nyári ruháról beszélünk, pánt nélküli, deréktól bővült, semmi minta nem volt rajta, de az a  természetesség amivel Annie viselte különlegessé tette, és ugyan jobban szerettem ha kiengedte a haját de ez a futtában feltűzött haj is tetszett a ki kandikáló kis göndörfürtökkel.

Mikor vége lett a dalnak körbenéztem, mindenki tapsolt és elismerően bólogatott. Annie mosolyogva tette le a mikrofont majd meghajolt és megköszönte és elindult felénk. Láttam hogy anyáék mennyire büszkék rá, rögtön felpattantak és megölelték majd ahogy mind leültek Annie rám nézett.

-          Köszönöm, nagyon szép volt. - mosolyogtam rá.

-          Bármikor. - bólintott…- Bár sosem voltam magamutogató tipus de ez most tetszett, nem is volt szinte lámpalázam, azt hiszem kezdek ráérezni erre a fellépős dologra.

-          És még a közönségnek is tetszett. - szólalt meg Joe. - Az nem elég hogy te jól érezd magad, elkell érned hogy a közönség is jól érezze magát, de ez itt teljesen megvolt. Gratulálok Annie, elcsavartad a fejüket. - mondta Joe mire Annie kicsit elpirult.

-          Köszi,tényleg, jó volt ott állni.

-          A végén nagyobb sztár leszel mint Joe vagy Nick, vagy ketten együtt. - nevetett Frankie.

-          Áhh, nem, az már tényleg nem az én világom, hogy folyamatosan  a nyomomban vannak és lesik minden mozdulatomat. Hogy nem tudok úgy vásárolni vagy kávézni hogy egy órával később ne legyen fent a neten, ez nem az én stílusom. - mondta és ez kicsit elgondolkodtatott..

Annie szemszög….

 

Miután apáék fizettek összeszedtük magunkat és elindultunk. Már a kijárat felé igyekeztünk mikor az étterem vezetője toppant elém.

-          Annie, látom hogy már indult de hagy tegyek önnek egy ajánlatot.- mondta mire én előre néztem. Anyáék már kint voltak, Frankie és Nick pedig mögöttem.

-          Miről lenne szó Mr. Williams?- kérdeztem mire elmosolyodott.

-          Elbűvölt mindenkit a hangjával.

-          Köszönöm.

-          Engem is.

-          Köszönöm.

-          Mit szólna ahhoz ha munkát ajánlanék önnek?

-          Nekem? Milyen munkát?- pillantottam a srácokra akik kíváncsian figyelték a beszélgetést.

-          Mit szólna heti két fellépéshez itt az étteremben?

-          Fellépés? Komolyan?

-          Igen, nagy sikere lenne, minden hivatalosan menne, szerződést írunk, jó fizetés, mit szólna hozzá?

-          Nos, én még gimibe járok. - nyeltem egy nagyot. Kicsit meglepett ez az ajánlat.

-          Kezdhet ha vége az iskolának. Itt van a névjegyem, beszélje meg a szüleivel és hívjanak fel. Ha tetszik az ajánlat mindent pontosítunk. - mondta miközben egy kis kártyát nyújtott felém.

-          Rendben, köszönöm szépen. - mondtam majd elmosolyodtam. – Viszlát.- köszöntem el majd tovább mentem. Mikor kiértünk a kocsihoz anyáék kíváncsian néztek ránk.

-          Ti meg hol voltatok eddig?

-          Figyelem. - csúsztatta Nick vállamra kezét. - Bemutatom nektek az étterem új énekesnőjét, Anniet. - vigyorgott.

-          Tessék? Ezt nem értem. - lépett közelebb apa, én odaadtam neki a névjegy kártyát.

-          Az étterem vezető munkát ajánlott, heti két fellépés, és akár nyáron is kezdhetek ha vége a sulinak.

-          Igen mondtál?

-          Dehogyis, nem mondtam semmit csak megköszöntem. Meg akartam veletek beszélni, illetve jól átakarom gondolni.

-          Én mondtam, hogy még a végén sztár lesz belőle. - vigyorgott Frankie.

-          Ne siessük el.- legyintettem majd Nickre néztem. - Anya mehetek Nickkel haza?

-          Persze akkor Frankie velünk jön. - mondta anya mire Nick felé fordultam.

-          Gyere .- intett majd kinyitotta nekem az ajtót.

-          Köszi.- mosolyogtam majd ahogy becsukta az ajtót átszaladt a másik oldalra és ő is beszállt.

-          Na és, elvállalod?- kérdezte már mikor elindultunk.

-          Nem tudom, végülis jól jön az a pénz.- mondtam mire meglepve nézett rám.

-          Ezt nem értem, mire kell a pénz?

-          Semmi különösre, csak..

-          Csak?

-          Anyáéknak még nem mondtam de szeretném megszerezni a jogsit, és egy autó sem ártana, és jobb érzés lenne ha nem anyáék vennék meg. Nekem nem kell bazi nagy terepjáró, csak egy aranyos kis városi autó amivel elfurikázok ide oda, tudod. Jó érzés lenne ha tudnék bele adni.

-          Áhh, értem, de tudod hogy azt anyáék nem engednék hogy beleadj?

-          Miért?

-          Akkor ilyen tekintetben még nem ismered őket annyira. Ők fogják megvenni, méghozzá a tudtod nélkül.

-          Mi?

-          Ahogy megtudják hogy jogsit akarsz egyből az autószalonokat járják majd, szóval jobban jársz ha előre felvázolod hogy milyen kocsit szeretnél te venni  és milyet nem és akkor talán figyelembe veszik és olyat kapsz, de utólag sem fogják elfogadni rá a pénzt.

-          De miért?

-          Jó kérdés, az én első kocsimat is ők vették pedig nekem is futotta volna rá, akkor már elég népszerűek voltunk és javában koncerteztünk.

-          Értem, akkor majd kitalálok valamit. - mosolyodtam el.

-          Nagyon tetszett a dal amit választottál. - mondta halkan.

-          Örülök . Reméltem is hogy tetszik majd.

-          Kár hogy nem leszek itt a nyáron a turné miatt, nem látom a fellépéseidet.

-          Azért gondolom az országot járni izgalmas lehet.

-          Annyira nem. - mondta ami meglepett, most mintha nem lett volna annyira felpörögve a turné miatt, máskor akár egy koncert előtt le sem lehet lőni.

-          Demivel addig gondolom sikerül kibékülni, hisz mégis csak együtt utaztok.

-          Majd beszélek vele valamikor.- bólintott.

-          És ki az a lány aki miatt vitatkoztatok? Kitalálhatom?

-          Hajrá.

-          Modell?

-          Nem.

-          Színésznő?

-          Nem.

-          Énekes?

-          Nem.

-          Akkor mi? Fodrász? Bár arra neked nincs szükséged, sminkes? Stylist? Fotós?

-          Nem, nem, nem, nem , és nem.

-          Akkor szabad a gazda, mond el.

-          Majd ha eljön az ideje.

-          Szóval még nem komoly?

-          Nem Annie, egyáltalán nem komoly, az sem biztos hogy lesz belőle valami, ebből a szempontból Deminek igaza volt.

-          Hm… értem. - mondtam bár annyira még sem értettem. Ki lehet ez a csaj?

**

A végzős buli nem olyan nagy szám mint gondoltam. Persze, jó meg minden de igazából semmi extra. Jeremy bemutatott a  barátainak amit nem értettem, persze ha odajönnek bemutatkozom de hogy körbevitt a fél évfolyamon azt soknak éreztem.

Sokat táncoltunk de egy idő után az unalmas lett így leültünk és beszélgettünk.

-          Azért jó unalmas lett, azt hittem jobban megszervezik majd. - simogatta karom.

-          Igen, elég lapos, remélem az enyém jobb lesz. - vigyorogtam.

-          Esélyes, főleg ha te szervezed majd meg. - nevetett majd ahogy rám nézett elkomolyodott. - Szeretek veled lenni, mindig jó kedvem van melletted. - mondta mire nem igazán tudtam mit mondani. Az órámra pillantottam és láttam hogy elmúlt kilenc óra, még csak kilenc óra… - Mi lenne ha elmennénk innen?- eléggé meglepett ez a  kérdése.

-          Hová?-

-          Nos, anyáék nincsenek itthon, elutaztak egy wellness hotelbe kipihenni magukat, üres a ház és kettesben lehetnénk. - mondta és tudtam mit szeretne de én nem akartam. Nem is tudom. Jeremyvel nem voltunk együtt, maximum csókig és tapizásig jutottunk, valahogy sosem tudtam ennél közelebb engedni magamhoz.

-          Nem hiszem hogy ez jó ötlet.- mondtam halkan mire közelebb hajolt.

-          Miért? Annie én tényleg nem értelek téged, olyan jól megvagyunk, jól kijövünk, miért nem akarod megpróbálni velem?

-          Mikor is utazol New Yorkba?- kérdeztem terelésképp.

-          Hát ez a  baj? Gondolod nem működne ha én ott te meg itt vagy?

-          Én biztos vagyok benne. De nem olyan nagy baj ez. – mondtam halkan mire értetlenül nézett rám.

-           Annie, mi értelme a randizgatásnak ha sosem leszünk együtt?

-          Jó kérdés, nem tudom, nézd nem tehetek róla, de nem érzem azt amit kellene és most már nem tudom mire fogni, nem tudom sem az apámra, sem a  tánc előadásra se másra fogni, csak nem érzek szerelmet irántad és én így nem tudok együtt lenni veled.

-          Mit akarsz ezzel?

-          Talán abbakellene hagyni ezt a randizgatást, tényleg jó volt de nem tudok úgy lefeküdni veled hogy csak szimpla baráti szeretetet érzek irántad.. Tényleg nem értem. Briannél rögtön éreztem hogy vele akarok lenni, de tőled visszatart valami.

-          Jól van,értelek, nem kell túl magyaráznunk, vége és kész, nem akarom hogy azt hidd hogy csak amiatt akartam veled randizgatni hogy ágyba vigyelek, tényleg nagyon kedvellek sőt, talán több is ez, elbűvöltél..

-          Nem gondolom és te tényleg nagyon édes vagy, nem tudom… Talán jobb ha haza megyek.

-          Elviszlek.

-          Nem kell, hívok egy taxit.

-          Azt már nem, én hoztalak el, én is viszlek haza. - fogta meg kezem mire bólintottam majd  felálltam és el is indultunk a  kijárat felé.

A kocsiban nem igazán beszélgettünk, leginkább az utat figyeltük. Valamiért megkönnyebbültem, sokkal jobban éreztem magam. Jeremyt valamiért tehernek érzékeltem, bármilyen kedves is volt, nem tudtam átadni magam neki és ez nagyon zavart.

-          Azért barátok maradhatunk?- kérdezte mikor leparkolt a felhajtón.

-          Persze. - mondtam halkan mire bólintott. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam majd ő is így tett.- Köszönöm hogy elhoztál. - álltam meg előtte majd megöleltem. Azért jó volt érezni őt, sokat segített nekem, a beszélgetéseink, a tánc, megkönnyítette az elmúlt heteket.

-          Tudom hülyeség amit kérek, de megcsókolhatlak utoljára?- kérdezte mire elhúzódtam és felnéztem rá. Ő derekamnál fogva tartott és mosolygott. Úgy éreztem, ennyi jár neki így bólintottam. Karjait szorosabban derekam köré fonta majd megcsókolt. Én egyik kezemet tarkójára csúsztattam és visszacsókoltam. – Remélem nem fogunk eltávolodni.

-          Én is Jer… most menj és vigyázz az úton. - engedtem el mire bólintott.

-          Szia Annie, jó éjt.

-          Jó éjt. - hátráltam a kapu felé majd beütöttem a kódot viszont csak akkor mentem be mikor ő már elment. Szerencsére nem vette nagyon a szívére, hihetetlen milyen megértő volt. Ami még hihetetlenebb, hogy ilyen fiú még van.

**********************

-          De jó hogy nem kell suliba menned. – mondta Frankie reggelinél mire elmosolyodtam.

-          Semmi extra, itthon is lehet tanulni. És holnap különben is megyek már. Egész héten vizsgázom. Egy napot adtak, hogy lelki erőt gyűjtsünk.- néztem rá.

-          De napi két órát lesztek bent, megírjátok a teszteket és haza jöhettek. És slussz passz puff, vége az évnek, meg vannak a  záróvizsgák, csak a  bizonyítványért kell bemennetek. A végzősök meg egész héten nem mennek suliba.

-          Mert ők jövő héten vizsgáznak. Frankie ha annyit foglalkoznál a saját vizsgáiddal mint másokéval, kitűnő lennél. Mi van a törivel, már hetek teltek el, volt eredménye a sok tanulásnak?

-          Elmegy, már hármasra állok, bár nem hiszem hogy jobb lesz idén.

-          Kezdésnek nem rossz .- tettem le a villám. - És ti mikor írjátok a  vizsgákat?

-          A matek meg a spanyol már meg van.

-          Nektek jó, nem olyan vészes az anyag, nekünk már kicsit durvább, ezért kapunk szabad napot.

-          Na mintha szükséged lenne rá.

-          Frankie, ne kötözködj már annyit Annievel.- szólalt meg anya.

-          De miért, nincs igazam? Kitűnő tanuló, olyan az agya mint egy szivacs, mindent beszippant, ha nem tanulna itthon akkor is kitűnő lenne, és még énekel és táncol is mellette. Szerintetek a vizsgák nem 100 százalékosak lesznek, na jó minimum 98 százalék… Annie szuper klassz, én nem vagyok ilyen.- mondta mire anyáékra néztem.

-          Frankie, te nem táncban hanem másban vagy tehetséges, a számítógéppel olyanokat csinálsz amiről én álmodni sem merek, ne rám akarj hasonlítani, érdekesen mutatnál tütüben és balettcipőben. Légy önmagad és akkor minden oké lesz. Ne azért tanulj mert én kitűnő tanuló vagyok, hanem mert magadnak akarsz bizonyítani. – mondtam mire bólintott.

-          Tök jó pszichomókus vagy.- vigyorgott én meg csak nevettem mire felállt. - Megmosom a fogam és mehetünk is.- mondta majd elszaladt.

-          Kincsem , elvállalod az éttermi munkát?- kérdezte any.

-          Azt hiszem igen. Miért?

-          csak érdekelt hogy mik a terveid a nyárra.

-          Azért jó lenne még valami hasznos időtöltés.

-          Mit szólnál ahhoz ha azt mondanám gyerekekkel is foglalkozhatnál.

-          Mi?

-          Az előbb az jutott eszembe hogy akár nálunk is dolgozhatnál mint önkéntes, vagyis tőlünk kapnál emelt zsebpénzt, mert a  központ nem fizet. Tudod vannak azok a  gyerekek akik állami gondozottak, ők mindig ott vannak a gyermek otthonban mert nincs hová haza menniük,. Nyáron ugye a többi gyerek otthon van, nyaral, ők meg olyan szomorúak és ott vagyunk mi, de az nem ugyanolyan, te biztos tudnál jó programokat szervezni amiket élveznének. Hiszen fiatal vagy és kreatív.

-          Milyen gyerekekkel kellene foglalkoznom?

-          Én a süket gyerekeket tanítom, de vannak ott vak , autista, Down szindrómás gyerekek is, mindannyian nagyon értelmes gyerekek de ők mások így más foglalkozás kell mint egy egyszerű gyereknek. A kollégáim nagyon kedvesek, és te gyorsan betanulnál, nyáron mindig jól jön a plusz két kéz még ha csak alkalmanként jössz is, nem várom el hogy ott töltsd minden időd. Pihenned is kell.

-          Jó…persze, szívesen megpróbálom..

-          Megkérdezem őket. Fiatal segítségre mindig szükség van , a pénzt meg majd mi megbeszéljük..

-          Oh, az nem fontos, elég a  szokásos zsebpénz, ha vállalom az éneklést akkor meglesz a költőpénzem.

-          Jól van édesem, ahogy gondolod. - simogatta meg kezem anya.

-          Kész vagyok.- jött vissza Frankie.

-          Oké, elpakolok és mehetünk.

-          Hagyd majd én elpakolok meg elmosogatok, van időm.

-          Köszönöm kincsem.- adott egy puszit homlokomra.

-          Jó légy kislányom. - ölelt meg apa.

-          Jó munkát nektek, sziasztok.-  köszöntem el majd ahogy elmentek összeszedtem a tányérokat és letakarítottam az asztalt. A tányérokat gyorsan elmosogattam majd a bögréket és evőeszközöket majd mikor minden a helyén volt felmentem a szobámba. Átöltöztem, kényelmes rövidnadrágba meg egy topba, a hajamat feltűztem és kitártam az ablakot és az erkély ajtót. Bevetettem az ágyat, majd elővettem a  gardróbból az anyától maradt ládát. ideje újra értékelni mindent, ami benne van. Kipakoltam az ágyra a képeket, a kis tárgyakat, mindent szortírozva és úgy pakoltam bele vissza, hogy mindennek meglegyen a helye. Mikor azzal is megvoltam a fürdőben raktam rendet. felkaptam a szennyes kosarat és a tetejére biggyesztve a ládát és a telefonomat lementem a mosókonyhába. Beraktam a mosást és folytattam utam a nappaliig ahol a kanapéra befészkelve magam nyitottam ki újra a ládát és vettem ki egyesével a képeket, majd jöttek a kották, anya kedvenc dalai, imádtam mikor azokat énekelgette nekem, bár így úgymond felnőtt fejjel jövök csak rá hogy mennyire magányos és szomorú is volt akkor. Ahogy a kis parfümös üveget megláttam fújtam egy picit a csuklómra és beszippantottam az illatát. Nem ismerek annál finomabb illatot. Vagyis csak egy illat van ami nagyon megmaradt bennem és amit nagyon szeretek. Nick illata. Szeretek hozzá bújni, mindig olyan finom az illata.

Két héttel később...

Mikor Nick pénteken beugrott hogy elmondja Hétfőn utazik a turné első helyszínére anya kitalálta hogy szombaton főz egy finom ebédet és összejövünk akik ráérünk hogy ne csak futólag búcsúzzon el. Kevinék nem tudtak jönni így csak Joe csatlakozott aki elég korán elment egy randi miatt. Örültem hogy végre magára talált. A Gigivel való szakítása után nem igazán volt képben ilyen téren. Inkább csak el el járogatott Nickkel és szórakozott de a lányok nem igazán érdekelték, de most végre látok benne egy kis életkedvet. Mikor elment Frankie kihívott minket egy kis öldöklésre így felmentünk a  szobájába és először Nick állt ki ellene. Jókat nevettem, ahogy a két fiú bohóckodott játék közben. Jól ismertem már a játékot, Frankievel többször játszottam, szép rekordot állítottam fel, Frankie azóta is próbálkozik a megdöntésével. Senki nem bánik olyan jól a fegyverekkel mint én. Mikor Nick győztesen ugrott fel a földről letettem az újságom és közelebb mentem.

-          Mi a végeredmény?

-          Megnyertem, megvertem az öcsköst. - vigyorgott.

-          Őt nem nehéz, pedig elvileg ő a nagy ász ebben a játékban.

-          Ezt úgy mondtad mintha te olyan profi lennél.

-          Mik az eredmények?- néztem a tévére. - Hm…345 halott, 64 sebesült.

-          Ezt nem tudod überelni.- fonta keresztbe karjait.

-          Ööö Nick, azt hiszem először..

-          Hagyd csak Frank.- szóltam közbe mert tudtam hogy figyelmeztetni akarja Nicket.- ez úgy hangzott mint egy kihívás, megengeded?- néztem öcsémre mire bólintott és elfoglaltam helyét.- Nick foglalj helyet , mert sírni fogsz.

-          Örömömben mert megvertelek?- ült vissza

-          Azt majd meglátjuk. – nevettem fel majd ahogy elhelyezkedett elindítottam a játékot. Már ment kb öt perce a játék mikor Nick zavartan nézte hol a kezem hol a tv képernyőt.

-          Mi a franc Annie? Hogy tudsz ennyire gyorsan ölni?

-          A játékra figyelj. - motyogtam majd bevetettem a titkos tartalékom. A katonám előkapta a szuper machete fegyverét. Extra éles pengével. Egyik kezében a machete másikban a gépfegyver és neki indult az ellenállóknál.

-          Várj, neked olyanod honnan van?- kérdezte Nick.

-          Nick, Annie Vip szintes egy csomó olyan cucca van amiről fogalmad sincs.- szólalt meg Frankie a hátam mögül.

-          Mi? De ez így nem ér.

-          Te hívtál ki Cukorbogár.- mondtam majd elindultam felé, már a játékban. A katonám forgatta a gépfegyvert majd leütötte vele Nick karakterét. Az felállt majd én ledobtam a puskát és csak a machete-t használtam. Nick kitartóan védekezett de mikor a földre szorítottam úgy tűnt megadja magát .  Először megakartam könyörülni rajta de aztán felpattant és egy gyors vágással elválasztottam fejét a testétől.

-          Mi? Kinyírtál?- nézett rám Nick hitetlenkedve. Én mosolyogva hátra dőltem és bólintottam. - De ez nagyon erőszakos játék.

-          Eredmények , Frankie?

-          Nick eredményei: 363 halott, 48 sebesült. Annie eredményei: 649 halott és 98 sebesült.

-          Mi a franc?- bámulta a képernyőt Nick majd felálltam.

-          Az ellenállóknak esélyük sincs ha én fegyvert ragadok.- mondtam majd elnevettem magam. - Jó kis csata volt.

-          De te lefejeztél?- nézett értetlenkedve Nick.

-          Ha tudnád hogy velem hányszor megtette. Mióta azt az ostoba kést megszerezte le sem lehet állítani.- mondta Frankie.

-          Nem akarom hogy ezzel játszatok, de gratulálok , nem gondoltam hogy veszíteni fogok.

-          Köszönöm. Frankie egy játék?

-          Köszi, engem egyszer már kinyírtak ma, elég volt. Majd később.

-          Ahogy gondolod. Én iszom valamit. - mondtam majd lementem a konyhába de a folyosón még hallottam hogy Nick nem tudja elhinni az eredményeket. Lent töltöttem egy pohár limonádét majd leültem a pulthoz.

-          Az angyali arc megtévesztő. - hallottam meg Nick hangját mire elmosolyodtam. Nem sokkal később már ő is ott ült mellettem egy pohár limonádéval. - Hallom Frankie vezetett be a videojátékok világába.

-          Igen, de a tanítvány túl nőtt a  mesterén.- nevettem el magam. ugye azért már jobban várod a turnét, mint a múltkor, Demivel beszéltél?

-          Igen, megbeszéltük, nagyjából. - mondta mire bólintottam.

-          Hiányozni fogsz.

-          Gyorsan elmegy ez a három hónap, és talán haza tudok ugrani egyszer kétszer.

-          Azért vigyázz majd magadra. Egyél rendesen és aludj is néha.

-          Igenis anyuci. - vigyorgott. - Ne aggódj miattam, nem ez az első turném.

-          Oké, azért néha írsz hogy merre jársz?- kérdeztem mire aprót bólintott.

-          Ne aggódj Annie, tartjuk a  kapcsolatot, hívjuk egymást, vagy írunk és olyan lesz mintha el sem mentem volna, jó?

-          Jól van.- mondtam halkan majd megöleltem. Rögtön viszonozta és még jobban magához is szorított.

-          Jól van, mik a terveid a nyárra?- engedett el.

-          Énekelek az étteremben és bejárok majd anyához a központba, tudod amolyan önkéntesként.  És megszerzem a jogsit és… pihenek.- mondtam mire csak bólogatott.

-          Szuper, jó tervek, majd elvihetsz egy körre ha visszajöttem.

-          Oké.

-          Lassan mennem kell. Még pakolnom is kell.

-          Viszel a sütiből amit csináltam, igazából direkt neked csináltam, teljesen cukor mentes.

-          Akkor természetesen igen, esti nasi is meglesz. Felmegyek anyáékhoz elbúcsúzni, utána visszajövök, jó?

-          Oké, addig elpakolom a sütit.- mondtam majd ahogy felment elővettem egy kis műanyag dobozt és bele pakoltam a süti felét. Ebben az a  jó hogy inkább keksz szerű így nem kell hűtőben tárolni, napokig is eláll és rágcsának tökéletes.  Mikor jól lezártam benéztem a hűtőbe és vettem a  krémesből amit anya csinált. Isteni finomra sikerült így nem lehet leállni vele.

-          Aha, csak egy percre hagylak itt és mire érek vissza…- megfordulva mosolygós arcával találtam szembe magam.

-          Csak egy falatot ettem. - motyogtam majd lenyeltem a nagy darab falatot.

-          Aha, látom Miss Habcsók. - jött közelebb majd letörölte arcomról az oda nem illő tejszínhabot. megtörölte a kezét én meg csak vigyorogtam.

-          Finom.- suttogtam.

-          Tudom te kis maszat.- karolta át vállam majd megfogta a műanyag dobozt. - Gondolom ez az enyém.

-          Igen.

-          Ki kísérsz?

-          Hát persze, menjünk. - mondtam majd elindultunk az előszobába. Ott összeszedte magát és az ajtót kinyitva előre engedett. – Nick, tényleg hiányozni fogsz.

-          Tudom, te is nekem Annie. Frankiet szedd ráncba suli kezdésre. Mire haza jövök azt akarom hogy penge legyen töriből .

-          Ha rajtam múlik az lesz. - mosolyogtam majd szorosan megöleltem és adtam neki két puszit. - Szia. - engedtem el majd ahogy elhúzódott elmosolyodott és beszállt a  kocsiba. Valahogy most nehezebben tudtam elengedni. Három hónap azért mégis csak három hónap, és tényleg baromira fog hiányozni.

Nick szemszög…

A házba belépve ledobtam táskám és a doboz sütit magamhoz véve a nappaliba sétáltam. Ledobtam magam és kibontva a dobozt enni kezdtem. Már ebéd után is meglepett de tényleg isteni lett ez a  keksz szerű süti, minek hívják ezt vajon hivatalosan? Felhúztam magam alá a lábaimat és vigyorogva ízlelgettem a sütit. Nem elég hogy okos lány, tehetséges, vicces, gondoskodó még sütni is tud. Kell ennél több?

Próbálom reálisan nézni a kapcsolatunkat, a jeleket a viselkedését figyelni. Nem tudok rajta elmenni. Néha nagyon nyílt és imádni való de aztán valamiért bezárkózik és nem tudom eldönteni hogy mi baja van. Lassan már egy éve lesz hogy először úgy néztem rá, hogy nem csak egy kis tini lánynak gondoltam, nem a fogadott húgomként néztem rá hanem mint egy gyönyörű lányra aki elvarázsol egy szimpla mosolyával. És mg mindig reménykedem, bár néha szívesen feladnám de nem megy. Néha mondanám, hogy szállj ki a fejemből, nem akarok rád gondolni de csak azt érem el hogy még többet gondolok rá. Sokszor akartam elfelejteni, elhatároztam, hogy kitörlöm a  képeit, a közös képeinket, úgy döntöttem nem gondolok rá, de persze mindig akkor jutok eszébe mikor én elakarom felejteni. Akkor akar találkozni, beszélgetni. És ha találkozunk megölelem és ha megölelem olyan közel van a szívemhez és olyankor mindig csak jobban beleszeretek, csak egyre jobban ragaszkodom hozzá. Hiába minden próbálkozás. Annie mindig az életem része marad,egy gyönyörű lány lesz akire tudom hogy számíthatok, aki meghallgat és nem hajt el ha beszélgetni akarok. Aki magához ölel ha szomorúnak lát majd borzalmas vicceket mesél hogy jobban érezzem magam. Ez Annie. Szavakkal nem tudom leírni mennyire örülök hogy belépett az életembe.