18.rész / A csók szikra amely lángra lobbantja a tüzet... /

"Az a fajta csók volt, amire az ember egész életében emlékszik. Az érintés olyan hatással volt rá, hogy minden - a hozzápréselődő test, az ajkát simogató meleg száj, az erő és az irányítás - egy pillanat alatt az emlékezetébe vésődött."

/J. R. Ward/

A bostoni hotelban már külön szobában voltunk. Én egy kicsit visszavonultam amíg Demi és Nick megbeszélik a koncerttel kapcsolatos dolgokat. Csak lefeküdtem az ágyra és azon töprengtem, hogy fogom kibírni az egy évet Nick nélkül, anélkül hogy ha szomorú vagyok, felhívom és ő ott terem, és csak átölel, ringat, megnyugtat, felvidít.

Miután felfrissítettem magam felhívtam anyát, hogy ne aggódjanak miattam, jól érzem magam és még nem rabolt el senki. Nem igazán értékelték a humoromat, tudom, hogy nagyon féltenek, alig akartak elengedni és a tudat, hogy kicsit több mint egy hónap múlva hónapokra utazom egy másik földrészre még inkább megnehezítette a dolgukat. Imádom őket, de tényleg nagy lehetőségnek tartom ezt az ösztöndíjat. Ha esetleg később nem is a tánccal akarok foglalkozni, mit veszítek? Semmit, csak tapasztalatokkal gazdagszom maximum. Persze eleinte nehéz lesz, hiszen nem lesz ott senki, akit ismerek, akihez mehetek ha bajom van de megkell tanulnom egyedül is boldogulni.

Az ablakba kiállva vettem egy nagy levegőt. Egyedül leszek, teljesen egyedül, egy idegen családban és két közösségbe is be kell majd illeszkedjek. Mibe vágtam a fejszémet? – gondoltam mikor kopogást hallottam. Az ajtóhoz sétáltam, majd ahogy kinyitottam Demi állt ott.

- Szia..- mosolyodtam el majd beengedtem.

- Jól vagy? Olyan komolynak tűnt az arcod…

- Minden rendben, csak elgondolkoztam a spanyol túrámon.

- Áhh, értem, arra gondoltam elmehetnénk vásárolni. Holnap estére szerveztünk egy kis programot és azt mondtad nem hoztál túl sok ruhát. Közben beszélgethetnénk…

- Oké, benne vagyok.

- Akkor mehetünk is, én kész vagyok.

- Én is. - vettem vállamra táskám. - Nick merre van?

- A szobájában.

- Értem.- bolintottam.

- Ti nem tudtok egymásról leszakadni?- kérdezte mosolyogva mire megrántottam vállam majd a lifthez érve megálltunk. - Úgy egymáshoz vagytok nőve mióta megjöttél..

- Nagyon szeretem őt, és hónapokig nem látom majd, tudod, szeretném kihasználni hogy most itt vagyok vele.

- Hát, ha nem tudnám, hogy nem, azt hinném totál egymásba bolondultatok..- vigyorgott.

- Úgy érted Nick és én? Mármint egy pár?Ez vicces..- nevettem fel.

- Simán, tényleg eléggé össze vagytok nőve, ha rátok néz valaki egyből azt látja hogy milyen jól elvagytok, cseverésztek, nevetgéltek, ölelgetitek egymást… Félre érthető..- bólogatott mire én elmosolyodtam majd vettem egy nagy levegőt.

- Nem tudom megmagyarázni neked, pedig szeretném, de egyszerűen még én sem tudom, hogy működik a kapcsolatunk. Azt tudom, hogy Nickkel mindig jól érzem magam és az elmúlt egy évben mindig számíthattam rá. Szeretem, ahogy meghallgat és próbál tanácsot adni , vagy ha szomorú vagyok, átölel és azt mondja nem lesz semmi baj, minden rendbe jön. Még ha előtte nem is hittem el, az ő szájából elhiszem, érted ezt? Mert én nem.

- Én sem. - mondta majd ahogy kiszálltunk a liftből elindultunk a kijárat felé. Az utcán egy ideig csak sétáltunk egymás mellett majd egyszer csak felém fordult. - Nicknek fontos vagy és nagyon hirtelen jött neki ez az ösztöndíjas dolog, persze örül,de … nem is tudom, nem látom őszintének a mosolyát.

- Én sem. – hajtottam le fejem majd felvettem napszemüvegem. – Demi érezted már valaki mellett azt, hogy nem kell félned, teljesen megnyílhatsz, magadat adhatod, mert az a valaki úgy szeret. Hogy nem kell megjátszanod magad, őszinte lehetsz. Sírhatsz, ha fáj mert meg vígasztal és őrült kacagásban törhetsz ki mert veled nevet még ha nem is tudja mi olyan vicces.

- Igen, Wilmer mellett minden nap ezt érzem. Tudod, ki érzi még ezt?

- Ki?

- Nick, mikor veled van. Akkor valahogy átváltozik… és ez igaz rád is mikor vele vagy, mert ő az a valaki, aki mellet így érzed magad, nem?

- Igen, ő az.

- Igazából irigylem egy kicsit a kapcsolatotokat.

- Hogy?

- Eddig én voltam az akinek majdnem mindent elmondott, mindig szoros volt a kapcsolatunk, most átvetted ezt a szerepet, azzal a különbséggel hogy neked már tényleg mindent elmond, szerintem minden apró titkát.

- Téged is imád.

- Ohh, tudom én azt, de téged máshogy szeret, a ti kapcsolatotok valahogy más.

- Igen, a legjobb szó a kapcsolatunkra a más.



A hotelba visszaérve lepakoltam, kicsit rendbe szedtem magam majd Nickhez indultam. Alig kopogtam egyet már nyílt is az ajtó.

- Szia. - köszöntem. - Milyen gyors voltál.

- Szia, sokáig elvoltatok. - lépett el az ajtóból így betudtam menni.

- Bele merültünk a vásárlásba és a beszélgetésbe.

- Miről beszélgetettek?- ült le mire én helyet foglaltam vele szemben.

- Rólad, főként. Illetve rólunk. Az utazásomról, a pasikról, a divatról, tudod amiről általában a lányok beszélnek.

- Mármint kettőnkről? Ez érdekesen hangzik.

- Igen, elég érdekes beszélgetés volt. - néztem rá majd elmosolyodtam. - Van kedved velem tölteni a délutánt?

- Igen. Mit szeretnél csinálni?

- Mindegy csak ne zárkózzunk be ide a szobába, olyan szép idő van kint.

- Rendben, kitalálunk valamit. Menjünk. – mondta majd felállt és nyújtotta a kezét.

Egész délután a várost jártuk, bár nem vagyok nagy sörös de megnéztük a sörmúzeumot, átsétáltunk egy piacon és egy gyönyörű parkon is ami tele volt szebbnél szebb virágokkal. Rengeteg képet készítettünk egymásról illetve közös is készült jó pár. Végig beszélgettünk és nevetgéltünk, teljesen felszabadultunk. Hat óra lehetett mikor Nick bedobta a kikötőt, hogy nézzük meg. Végül is, egyéb program híján bele mentem. Tény, megérte. A lemenő nap és a víz együtt mesés látvány volt. A korlátnak támaszkodva bámultam és észrevettem, hogy Nick folyamatosan fotózgat.

- Nick, elég már, inkább gyere ide és nézzük együtt. - mondtam mosolyogva mire csak bólintott majd közelebb jött és beállt mellém. – Gyönyörű ez a hely.

- Igen, tényleg az. - suttogta. A vizet figyelve elmosolyodtam.

- Többet kellene eljárnom otthonról, kirándulni vagy csak sétálni, most úgyérzem egy csomó mindent kihagyok, egy csomó gyönyörű hely van otthon is amit még nem láttam. mondtam miközben lehajtottam fejem. – Ez a spanyol túra jó alkalom lesz világot látni.

- És ott Barcelonában, tényleg jó helyre kerülsz, úgy értem a család, akiknél majd laksz…

- Nem tudom, még kikhez kerülök, az csak akkor derül ki, mikor megvan a végleges névsor hogy kik mehetnek. De az alapján, amit olvastam, mind nagyon kedvesek. Nem kell aggódnod miattam, én jól elleszek ott, fura lesz de biztos gyorsan megy majd a beilleszkedés. Különben is időm sem lesz keseregni, hisz minden percem le lesz foglalva vagy a tanulással vagy a tánccal. – mondtam.

- Azért hiányozni fogok nem, a tanulás és tánc között vagy után, hiányozni fogunk, ugye?

- Igen persze, nagyon fogsz hiányozni, te és mindenki más is. – mosolyodtam el. - Frankie kiakadt mikor megtudta. Azt mondta nem tehetem ezt vele.

- Miért?

- Mert ő még emlékszik mi történt mikor síelni voltam Briannel, hogy anya halálra babusgatta, mert hiányoztam nekik és valahogy ki akarták tölteni az űrt ezért Frankie szenvedett mert betakargatta, és etette ha kell ha nem, folyamatosan gondoskodni akart róla. - mondtam mire Nick felnevetett.

- Szegény öcsi, kiszúrtál vele. – mondta és ahogy felnéztem rá éreztem hogy keze elindul enyém felé és mikor ujjaink össze értek csak elmosolyodott. Lepillantottam összefonódott ujjainkra majd újra ránéztem. Nem mondott semmit én pedig nem igazán tudtam mit reagáljak. A Demivel való beszélgetés óta valahogy másként érzem magam Nick mellett. Ugyanúgy jó érzés de más. És most olyan furán nézett rám, és emiatt kicsit kellemetlenül éreztem magam, nem is amiatt ahogy rám nézett hanem amiatt ahogy éreztem magam.

- Nick, talán ideje visszamennünk a hotelba. Demivel megbeszéltük hogy együtt vacsorázunk, mondta hogy neked is szólt. - húztam el kezem majd zsebre dugtam és vettem egy nagy levegőt.

- Igen, szólt, mehetünk. – bólintott

- Oké.- mondtam és elindultam. Hamarosan már ő is mellettem sétált. Az utat csendben tettük meg. Én nem tudtam mit mondhatnék, ő pedig többször elkezdett volna beszélni de mindig visszakozott.

A hotelba visszaérve Nick beszólt Deminek én meg elmentem megmosakodni. Végig azon járt a fejem, azon az érintésen, ahogy megfogta a kezem. Sosem tette még ilyen helyzetben, csak úgy… most pedig olyan más volt a tekintete is.

Egész vacsora alatt erre gondoltam. Próbáltam Demiékre is figyelni és néha-néha hozzá is szóltam a témákhoz de inkább elmerültem saját gondolataimban. Mikor a desszerttel is végeztünk csak ültünk. Ők ketten még kávézgattak én viszont úgy éreztem nem bírom tovább, elkezdtem fészkelődni, nem találtam a helyem.

- Annie minden oké?- kérdezte Demi mire bólintottam.

- Miért kérdezed?

- Olyan csendes vagy, alig ettél és velünk sem nagyon beszélgetsz.

- Nem is tudom… Srácok én most felmegyek és lefekszem.

- Jól vagy?- kérdezte egyből Nick mire ránéztem. Ahogy találkozott tekintetünk bólintottam.

- Igen, persze, csak egésznap talpon voltunk, a vásárlás és a városnézés és kicsit kifáradtam. Lefekszem és reggelre friss és üde leszek. - mondtam majd felálltam és Nick vállára csúsztattam kezem. - Jó éjt nektek.

- Neked is Annie. - mosolygott Demi.

- Akkor reggel.

- Sziasztok. - mondtam majd ott hagytam őket.



Nick szemszög…

Miután Annie felment Demire néztem aki csak mosolygott. Először nem mondott semmit csak kávéját kortyolgatta, viszont arckifejezése nagyon beszédes volt.

- Ne kímélj…- sóhajtottam.

- Ez a tekintet Nick, baromi beszédes ám.- rázta fejét.

- Az? Mit számít, ő nem látja.

- De igen, látja, csak nem mondja. Figyeltem egész este, és amikor egymásra néztetek zavarba jött, gyorsan lesütötte a szemét. Nem vettél észre semmi furát délután?

- Nem, nem hiszem, nem tudom. Olyan átlagos volt. Tudod, mászkáltunk, képeket csináltunk, kimentünk a kikötőbe és …és ott elvoltunk.

- Mi történt?

- Beszélgettünk. Barcelonáról majd megfogtam a kezét de nem úgy ahogy szoktam. Nem is akartam megfogni a kezét csak meg akartam érinteni. A korlátnak támaszkodva figyeltük a nap lementét és a kezem egyszer csak elindult az övé felé. Aztán viszonozta és egy percig csak bámulta a kezünket majd felnézett rám. Másnak tűnt a tekintete és akkor zavarba jött mert egyből indulni akart. De nem értem… ha látja, hogy másként nézek rá miért nem szól?

- Talán nem annyira biztos benne. És különben is, Annie olyan csaj aki tutira kínosan érezné magát egy olyan beszélgetés közben ami arról szól, hogy a fiú akit eddig testvérének gondolt miért néz most rá másképp. Ő nem hiszem, hogy ráfog kérdezni. Maximum ha rá vezeted és már kénytelen róla beszélni.

- Rá vezetem? Miért nem tudsz egyértelműen fogalmazni?

- Nick, ne várd, hogy megoldjam helyetted a szerelmi életedet érintő gondokat. Tanácsot adok szívesen, de ne akard, hogy én csináljak mindent. Én ma beszélgettem vele és elmondhatom, hogy próbáltam rávezetni, hogy a ti kapcsolatotok merőben más mint egy rendes testvéri kapcsolat.

- Ezt mégis hogy csináltad?

- Az nem fontos. Nem mondtam semmi olyat amit nem kellene. Innen rátok hagyom, csak gondolkozz mielőtt beszélsz vagy csinálsz valamit, mostanában nem megy.

- Jól van, oké..- mondtam majd hátra dőltem és vettem egy nagy levegőt.- Mi lenne ha..

- Nem mehetsz fel hozzá. Hagyd egy kicsit magára, hagy tudjon gondolkozni. ne tapadj rá, most ne..

- Akkor nem megyek.- dőltem hátra majd a kávémat nézegettem. – Mi van ha elmegy és nem akar majd haza jönni?

- Ezt hogy érted?

- Nem tudom, megtetszik neki a hely, ott akar majd egyetemre járni vagy megismeri a nagy őt és nem is tudom, érted nem?

- Értem és elkell majd fogadnod. Ha Annie találkozik valakivel ott bele kell törődnöd és tovább kell lépned, különben meg, vissza jön.

- Honnan tudod?

- Biztos vagyok benne. Ő olyan lány aki nem bírja sokáig a családja nélkül, az otthonától távol. Szóval kérlek ne törd a fejed ilyen marhaságokon mert az sosem vezet jóra.- mondta mire bólintottam. Igaza van.



Denise szemszög…

Miután ma beszéltem Annievel megnyugodtam, hogy minden rendben vele. Féltettem ettől az úttól de Kevinnek igaza volt feleslegesen. Azt mondta jól érzi magát és igazán őszinte volt a hangja. Az ágyban azt a képet nézegettem amit délután küldött.

- Ugye nem Anniet akarod hívni? Ő már biztos alszik.

- Nem, dehogy, küldött délután egy képet. Nickkel vannak rajta, várost néztek. - mondtam majd átadtam neki a telefont ő pedig egy darabig nézegette majd elmosolyodott.

- Szép kép róluk.

- Igen, kifejezetten édes kép.- bólintottam de Kevin csak tovább nézegette.

- Te nem látsz valami furát ezen a képen?

- Nem, mit kellene látnom.

- Nick, ez a mosoly és tekintet…

- Mi van vele?

- Többször láttam az elmúlt időszakban mikor Annievel volt.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Ha kimondom, nem borulsz ki?

- Nem hiszem, szerinted ki fogok?

- Hát nem is tudom…

- Na jó most már mond mi jár a fejedben?

- Annie és Nick, mindig is olyan közel álltak egymáshoz.

- Igen, ennek örülök is.

- Igen, én is, hát persze, csak tudod…lehet hogy paranoiás vagyok de te sosem gondoltál arra hogy esetleg valamelyik fiúnk bele szeret Anniebe?

- Nem, dehogy miért gondoltam volna ezt?- kérdeztem majd lesett a tantusz és jó nagyot puffant.- Szerinted Nick bele szeretett?

- Nem mernék rá mérget venni de ez a tekintet és mosoly, én csak akkor látom mikor Annievel van.

- És akkor most mit csinálunk? Rákérdezzünk?

- Nem dehogy, az kéne még csak, talán nincs is semmi. Talán csak én látom bele.

- És ha kiderül hogy van köztük valami?

- Akkor, megkell velük beszélnünk. Valójában nem is érdekelne, hogy van e közük egymáshoz ha tudnám hogy komoly és hosszútávra szól, de Annie még csak tizenhét éves és olyan kis törékeny a szíve. Ha Nick elszúrja, és mint tudjuk képes rá, akkor Annie szíve összetörik és kerülni fogják egymást és az egyenlő a katasztrófával, érted ugye?

- Hát persze. Azt mondod jobb is hogy Annie elmegy egy évre?

- Nem ezt mondtam, de talán tényleg nem árt. Talán találkozik ott valakivel és már úgy jön haza hogy van barátja .

- De Nick, a fiúnk, nem kellene ellene dolgoznunk.

- Nem dolgozunk ellene csak elakarjuk kerülni a felesleges bonyodalmakat.

- Ha együtt akarnak lenni úgyis együtt lesznek, ha két hétig akkor két hétig.

- Igen, ezt tudom. Ha haza jön ne szóljunk erről neki, lehet hogy tényleg csak beleláttam ebbe a képbe valami olyat ami nincs is.

- Jól van szívem. Aludjunk. Jó éjt.

- Jó éjt drágám.



Egész délelőtt egyedül voltam a hotelban, sőt még ebédelni is egyedül mentem le mert Nick és Demi interjúkat adott különböző rádióknál illetve reggel egy beszélgetős műsorban így elfoglaltam magam azzal hogy összekészítettem az esti ruhámat és amíg fent voltam a szobámban telefonomon válaszolgattam az emailekre amiket kaptam.

Sokat gondoltam a kikötőben történtekre, arra, ahogy Nick rám nézett, igazából elég hülyén éreztem magam. Arra gondolni, hogy Nick nem csak a húgának tekint, egy kicsit ijesztő volt de talán inkább hatalmas baromság. Miért tekintene rám másképp, ez hülyeség? Mi az ami tetszhetne neki rajtam vagy bennem? Ez egy vicc. Viszont Demi is olyan két értelmű dolgokat mondott és amit este éreztem hogy más a kapcsolatunk, ugyanolyan jó de mégis más, nos az összezavart.

Miután Nick és Demi megérkeztek bejöttek hozzám és megbeszéltük, hogy este nyolckor találkozunk az előcsarnokban addig mindhárman elkészülünk, így a délután sem nagyon találkoztunk Nickkel.

Vacsorára egy adag salátát rendeltem a szobámba hogy azért ne teljesen üres gyomorral induljak neki az estének. Miközben csipegettem ki és be rohangáltam a fürdőbe. Sminkeltem majd hajamat kicsit beszárítottam hullámosra. Miután elfogyott salátám megmostam a fogam és elkezdhettem öltözni. A fekete mini ruha alá nem vettem melltartót így kicsit fura volt viselni de miután a háta nyitott volt nem volt sok választásom. A ruha combközépig ért így nem volt kényelmetlen, hogy túl rövid vagy épp úgy nézek benne ki mint egy útszéli és Deminek is nagyon tetszett. Elővettem a fekete magas sarkút és belebújtam így hirtelen vagy 10 centivel lettem csak magasabb. Ahogy elkészültem befújtam magam parfümmel és még megigazítottam a hajam és a sminkem. Bepakoltam a kis táskámba és a vállamra vettem. Olyan pici volt hogy igazából a telefonon, rúzson, néhány zsebkendőn kívül más nem igazán fért bele. Már háromnegyed nyolc volt mikor az órára pillantottam így ruhám megigazgatva indultam el. A földszinten a liftből kiszállva körbe néztem és először nem láttam őket majd elvonult egy turista csoport és akkor láttam, hogy a kanapéknál vannak. Elindultam feléjük és kb félúton jártam mikor Nick felpillantott és ahogy meglátott már lesem vette rólam a szemét. Végig követett a tekintetével majd megbökte Demit aki mosolyogva nézett rám fel.

- Sziasztok, időben jöttem?- kérdeztem halkan mire Nick felállt és bólintott majd úgy tűnt félrenyelt mert elkezdett köhögni. Rögtön megpaskolgattam hátát és közelebb hajoltam hozzá. - Jól vagy?

- Nick csak azt akarta mondani, hogy mi értünk le előbb. - állt fel Demi is majd megfogta kezem és megpörgetett.. - Anyám ez a ruha így még jobb mint tegnap a boltban. Szerinted is Nick? Hogy tetszik?

- Tetszik, vagyis, hát egyértelmű, hogy nagyon jól áll neki, igazán kiemeli a…szóval a…

- A mit?- kérdeztem mire megvakarta homlokát majd összehúzott szemöldökkel nézett rám és kezével összevissza hadonászott. Most úgy éreztem ő van zavarban.

- Hát az alakodat, a lényeg hogy jól áll.- nyögte ki nagy nehezen Demi meg vihogni kezdett.

- Nick mi volt az a fuldoklás az előbb?- kérdezte a lány.

- Félre nyeltem a..a cukorkát, mentolos, imádom..- mondta majd a kijárat felé nézett. - Mehetnénk nem?

- De, tőlem indulhatunk.

- Annie a kedvemért forognál még egyet?- kérdezte Demi majd Nickre nézett.

- Hát persze. - mondtam majd párszor megpördültem.

- Akkor ez is megvolt, menjünk. - mondta Nick türelmetlenül.

- Oké. - mondtam majd ő előre is ment.

- Irtó szexi ez a ruha, sok fejet elcsavarsz ma este. - karolta át a vállam Demi.

- Te is csinos vagy, és különben nem az a célom, csak szeretnék egy jót táncolni. De menjünk mert Mufurc uraság még a végén kitér a hitéből. Mi baja van?

- Nicknek? Semmi, azt hiszem csak meglepődött, gondolom ilyen ruhában még nem látott téged.

- Hát nem igazán. - mosolyodtam el. Mikor kimentünk Nick már a kocsi mellett állt és minket várt. Kinyitotta nekünk az ajtót majd ahogy beszálltunk ő is követett minket. Miután elindultunk lenéztem a combomra és akkor vettem észre, hogy a ruha kicsit feljebb csúszott így próbáltam gyorsan és észrevétlenül lehúzni de akkor már késő volt. Oldalra pillantva láttam, hogy Nick a combjaimra mered . Próbáltam figyelmen kívül hagyni így Demivel kezdtem beszélgetni. Beszélt nekem a helyről, és hogy mindig odamegy szórakozni ha Bostonban van és kedve támad kimozdulni. Azt mondta már jól ismerik és sosem okozott még problémát megoldani a rajongók és fotósok leszerelését.

A szórakozó helyre érve egy fiatal lány az asztalunkhoz kísért minket majd ahogy helyet foglaltunk már ott várt minket egy-egy pohár pezsgő.

- Bocsi én nem iszom, tudnál nekem hozni valami alkoholmentes koktélt?

- Hát persze, konkrét kérés?

- Legyen gyümölcsös. - mondtam majd hátra dőltem a kanapén. - Bocsi srácok, ti igyatok csak nyugodtan.

- Dehogy, megvárjuk a te koktélodat is és koccintunk. - mondta Demi. Amint az italom megérkezett felálltunk és Demi kis köszöntő beszéde után koccintottunk a közös estére.

Egy ideig csak beszélgettünk én iszogattam az alkoholmentes koktéljaimat azonban Demi csak kikért nekem egy elég erős alkoholosat így miután azt megittam teljesen felpörögtem. Tulajdonképp jó volt a buli, rengeteget nevettünk és nem sokat kellett várnom hogy táncolhassak. Nem sokkal később egy fiatal srác állt meg előttem. Én felnéztem rá mire elmosolyodott.

- Szia, táncolunk?- kérdezte mire én csak bólintottam és Demire hagyva táskám elvonultam a sráccal. - Alex a nevem.

- Annie vagyok.

- Igazán szép vagy.

- Köszi. - mondtam majd ahogy a táncoló tömeghez értünk pont az egyik kedvenc dalom szólalt meg így rögtön beindult még a kis lábujjam is.

És valójában így ment ez egy jó darabig csak épp nem Alex mellett. Időközben lekért egy igazán jóképű pasi, John akinek a mozgása már sokkal inkább lenyűgözött. Mindketten hiper-szuper édesek voltak. Viszont Volt valaki aki biztos nem így gondolta. Nick, valahogy akárhányszor ránéztem olyan morcosnak tűnt, savanyú képe már-már az én kedvemet is elvette a bulitól, de szerencsére a srácok akikkel táncoltam meggyőztek, szavak nélkül hogy ez az én estém, és ha jól akarom érezni magam akkor nem figyelhetek Nickre, csak arra akivel épp táncolok.

Már épp leülni készültem, hogy pihenek egy kicsit mikor nem messze az asztalunktól megfogták a kezem.

- Heló…

- Heló idegen.- mosolyodtam el.

- Mark vagyok.

- Én Annie.

- Láttalak tánc közben, jó mozgásod van. Táncolsz? Úgy értem rendszeresen…

- Igen, imádom a táncot.

- Én is, van kedved velem táncolni?

- Nos épp leülni készültem de egy táncot még kibírok. - mondtam majd kezét fogva indultam vissza táncolni. Mark már egy kicsit rámenősebbnek tűnt de úgy voltam vele hogy egészen addig nem zavar amíg nem csinál valami olyat amivel már átlépi azt a bizonyos határt. Két számot áttáncolva elhúzódtam tőle. - Én most visszamegyek az asztalunkhoz.

- Hozhatok neked valamit inni.

- Ohh, úgy láttam a barátaim már intézkedtek ez ügyben, de köszi és a táncot is.- mondtam majd intettem neki és elindultam Demi felé.

- Nahát Annie, eszedbe jutottam?- kérdezte vigyorogva.

- Nick is itt hagyott?

- Elvitte valami kis szőke nehéz bombázó, és itt nehéz alatt a melleire gondolok. Tuti tiszta műanyag a csaj.

- A pasik valahogy buknak az ilyen nőkre, nem tudom miért.

- Te nem vagy ilyen mégis eléggé szépen taroltál. - célzott a srácokra.

- Mert vannak még épeszű pasik is. Ahogy Wilmer is az, mi van vele? Azt hittem ő is itt lesz.

- Igen, úgy volt de forgat így nem tudott eljönni.

- Sajnálom.

- Nem gond, majd hétvégén meglátogat. - legyintett. - Na de, kértem még egy koktélt neked, ha már Nick eltűnt, igyunk ketten.

- Oké.- nevettem majd koccintottunk és ittam egy kortyot.

- Egyébként az első srác nem is volt olyan rossz.

- Szerintem mind kifejezetten jó volt.- mondtam majd hátra dőltem és hajamba túrva felnevettem.

Nick szemszög…

Mikor sikerült megszabadulnom a magát csak cicusnak becéző és szerintem enyhe skizofrén hajlammal rendelkező csajtól visszamentem a lányokhoz azonban ott csak Demit találtam.

- Annie?- hajoltam hozzá közelebb.

- Nahát, csak nem eszedbe jutott hogy nem egyedül jöttél?

- Egyszerűen nem engedett az a csaj. Annie merre?

- Egy idő után visszajött, ittunk, táncoltunk, majd leültünk, ittunk, megint táncoltunk de nem sokkal később megint táncolni hívta egy srác. Ott vannak szemben. Ennek a csajnak aztán van mozgása. - mondta Demi mire kiegyesedtem és körbe néztem. Annie tényleg egy magas sráccal táncolt. Összesimulva a zenére együtt mozogva. - Féltékeny vagy?- állt fel Demi majd vállamra csúsztatta kezét.

- Azt hiszem tudod a választ. Baromira nem tetszik ahogy azokkal a pasikkal táncol, ezért mentem el az előbb azzal a csajjal mert nem akartam látni.

- Annie csak szórakozik. Táncol, élvezi, hogy fiatal és kapott egy kis szabadságot.

- Ez mind szép és jó csak hogy én meg közben agyvérzést kapok.

- Ne túlozz Nick.- nevetett Demi.

- Ez nem túlzás. Majd felrobbanok ha látom hogy más ér hozzá… Táncolni akarok vele.

- Hát akkor miért nem hívod táncolni?

- Hogy?

- A száddal te tökkel ütött. Menj már oda és vonszold el a sráctól. Nem egy nagy dolog, itt ez megy.

- Csak úgy?

- Igen, csak úgy , ne parázz. - mondta Demi mire bólintottam majd ittam az italából és elindultam Annie felé. A srác keze épp lejjebb csúszott mint kellet volna így odaszökkentem melléjük .

- Bocs haver..- néztem a srácra mire az elengedte Anniet. - Annie , táncolsz velem?

- Veled? Hát izé, ha akarod. Bocsi Mike…- mondta majd ahogy a srác elvonult rám nézett. - Mégis milyen táncra gondoltál, mert én nem igazán tudom ehhez a zenéhez a keringőt elképzelni.

- Azt én sem. - húztam magamhoz mire hatalmas szemekkel nézett rám. - Csak táncolj velem, most nem Nick vagyok. Csak gondold, hogy egy tök idegen pasi hívott táncolni. Na mit szólsz?

- És ha veled akarok táncolni?- kérdezte miközben végig simított mellkasomon. Csak elmosolyodtam majd bólintottam és nyakához hajolva beszívtam kellemes illatát.

- Hm, finom az illatod. - mondtam füléhez hajolva majd végig simítottam hátán.

- Neked is, mint mindig.

Láttam már Anniet táncolni de fogalmam sem volt arról hogy ő így is tud táncolni, valahogy nem tudtam elképzelni egy ilyen helyen, ilyen szexis táncot lejtve. Láttam, hogy elcsavarta a srácok fejét, és mi tagadás én is egy vagyok közülük. Egy idő után elhúzódott kicsit és úgy táncoltunk. Közben végig csábosan mosolygott rám. Azt a tekintetet ha akartam volna sem tudtam volna figyelmen kívűl hagyni. Tudtam hogy Demi még valamit itatott vele, azért olyan bátor de tetszett, ezért is nem akadékoskodtam. A tekintete, a mosolya, az érintései, ahogy tánc közben simogatott, teljesen elborult az agyam és nem akartam mást mint simogatni , feltérképezni a ruha fedte testrészeit, megcsókolni. Már táncoltunk egy ideje mikor a füléhez hajoltam.

- Annie…

- Igen?- nézett rám hirtelen és alig bírtam megállni hogy megcsókoljam de helyette csak elmosolyodtam.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm.- mondta csillogó szemekkel. Most úgy tűnt nincs zavarban. Sőt, kifejezetten élvezte hogy bókolok neki.

- Úgy értem, most másképp vagy gyönyörű.

- Másképp?

- Úgy fogalmaznék… nagyon vonzó vagy.

- Te pedig egy nagyon jó képű srác vagy.

- Tényleg így gondolod?

- Igen, fura de csak most vettem észre.- mondta majd felnevetett.

- Te meg édes vagy.- mondtam mire elgondolkodott. Végig simított vállamon majd közelebb húzódott.

- Holnap délelőtt gépre ülök. Haza megyek…- nézett szemembe.

- Tudom. - mondtam mire átölelt. Megálltunk egy helyben és csak ölelkeztünk, jó érzés volt, körülöttünk mindenki pörgött, táncolt, mi meg csak ott álltunk egymáshoz simulva, egymást simogatva. Beszívtam kellemes illatát és hajába túrva adtam egy puszit arcára.

- Ez jól esett…- simogatta tarkóm majd rám nézett. – Menjünk vissza Demihez. - húzódott el majd elindult az asztal felé. Talán érezte hogy veszélyes vizekre evezünk és kicsit észhez tért, nagy bánatomra.

- Na Annie, ki pörögted magad? Csak nem elfáradtál?

- Az nem kifejezés.- mosolygott Annie majd leült.- Köszönöm, hogy elhoztál ide.

- Örülök hogy tetszik a hely, én imádom.

- Mennyi az idő?

- Éjfél elmúlt.

- Máris? Te jó ég..

- Mikor indul a géped?

- Kilenckor.- mondta Annie majd rám nézett.

- Akkor indulunk amikor csak akarsz, ha szeretnéd jól kipihenni magad, csak egy szavadba kerül.

- Te nem akarsz már táncolni.

- Neem, tudod így hogy Wilmer nem tudott jönni a buli sem ugyanolyan, nekem elég volt az a tánc veled.

- És te Nick? Te nem táncolsz már ?

- Nem Annie, mehetünk ha szeretnél.

- Oké, akkor induljunk, még be sem vagyok pakolva teljesen.



A hotelba érve Annie rögtön a szobájába ment én viszont lemaradtam Demivel így csak később értünk fel a szobáinkhoz.



Annie szemszög…

Mikor bedobtam a bőröndbe az utolsó ruha darabot is lezártam és csak félre tettem. Már épp levettem a köntösöm mikor kopogtak. Visszahúztam a vállamra és kinyitottam az ajtót.

- Nick, szia, azt hittem lefeküdtél.

- Igen, le akartam, de gondoltam jó éjt kívánok. - lépett be majd megállt előttem. - Annie, nagyon fogsz hiányozni, én nem is tudom, olyan más lesz nélküled minden.

- Olyan lesz mint mielőtt megjöttem.

- Igen, és ez a nagy gondom. - mosolyodott el majd megölelt. Körém fonta karjait és szorosan ölelt majd simogatta hátam.

- Te is hiányzol majd nekem, ez a pár nap nagyon jó volt veled, veletek. És sok minden átértékelődött bennem.

- Gondolom arra nincs esély hogy lemondod a spanyol utat.

- Nem, nincs, elmegyek.- suttogta.

- Akkor karácsonyig nem ölelhetlek meg? Basszus, bár ne lenne ilyen nehéz elengedni téged.- simított végig hajamon mire felnéztem rá.

- Tudod hogy nem helyes ilyet mondanod nekem.

- Az sem volt helyes ahogy ma táncoltál velem és simogattál, és ahogy rám néztél… Annie jól érzékelem hogy te már…

- Nem…- vágtam közbe. - Ne Nick, ne beszéljünk róla, bármi is volt vagy nem volt ezalatt a néhány nap alatt az nem fontos mert én reggel haza megyek és nem látjuk egymást félévig.- húzódtam el mire bólintott de láttam hogy nem nagyon tud megbarátkozni ezzel a válaszommal.

- Akkor lefekszem. Reggel kikísérhetlek a géphez?

- Igen, azt hiszem az nem gond. Jó éjt Nick.- mondtam majd adtam egy puszit az arcára. Nehezemre esett elengedni de tudtam hogy megkell tennem. Összezavarodtam és ezen nem segített az sem hogy milyen reakciókat váltott ki belőlem a közelsége.

- Szép álmokat. - suttogta majd elengedett és kiment a szobából. Ahogy becsukta az ajtót lehunytam a szemem és abban a pillanatban jöttem rá hogy milyen hülye vagyok. Egyértelmű hogy Nicknek több vagyok mint egy testvér és az is biztos hogy én is többet érzek, akkor meg miért küldtem így el?

- Nick várj. - kaptam észbe és az ajtóhoz szaladtam majd ahogy kinyitottam ott állt Nick aki épp kopogni készült.

- Annie… ne menj el holnap. Maradj még…

- Muszáj mennem de nem akarok így elbúcsúzni…- mondtam és csak álltunk egymással szemben majd belépett és az ajtót belökve magához húzott és megcsókolt. Mondanám, hogy hirtelen volt és meglepett de akkor hazudnék, ugyanis én ugyanúgy akartam, ha ő nem teszi meg valószínűleg én támadom őt le. – Nick várj, ne , ne csináld..- húzódtam el mikor levette köntösöm és felhúzta hálóingem.

- Ne?

- Ne, vagyis de. Nem tudom, olyan borzasztó ez az egész helyzet. - mondtam miközben ő egyre beljebb tolt a szobában, egyenesen az ágy felé. - Nick, kérlek figyelj rám.

- Figyelek Annie, csak rád figyelek. - hajolt nyakamhoz.

- Össze vagyok zavarodva te meg… Te tényleg megőrültél.

- Talán, még az is lehet. Megőrjített a mai este veled. Látni, ahogy táncolsz azokkal a srácokkal majd érezni ahogy hozzám simulsz és simogatsz. Igen Annie, megőrültem ..- csókolt meg . – Annyira akarlak..- suttogta fülembe.

- Én nem akarom…- nyögtem ki, ekkorát sem hazudtam még.

- Nem?- nevetett fel. - Miért is akartál utánam jönni mikor az előbb elmentem? Tudom, hogy tudod mit érzek irántad.

- Nem tudom de ha tudnám is… ez lehetetlen, hát nem érted?

- Az lehetetlen hogy felhúzol és csak úgy parlagon hagysz. – túrt hajamba.

- Ha te nem lennél te és én sem lennék én, akkor nem gondolkoznék…de más a helyzet.

- Ha mi nem lennénk azok akik vagyunk, nem lennénk itt. Ne arra gondolj kik vagyunk, arra amit érzel. - mondta majd elkezdte felhúzni a hálóingem és közben végig simított derekamon. Én felemeltem karjaimat és hagytam, hogy lehúzza rólam. Szemébe nézve láttam, hogy mennyire akarja és azaz igazság, hogy én is vágytam rá így csak bólintottam majd pólója sarkát megfogva elkezdtem felfelé húzni. Ő egy pillanat alatt kibújt belőle és magához húzott.

- Félek egy kicsit..

- Nem kell, vigyázok rád, nem fogod megbánni.- suttogta majd nyakamhoz hajolt és belecsókolt.

- Oké…- simítottam végig karján majd tarkójára csúsztattam kezeim és megcsókoltam.



Telefonom csipogására ébredve kinyitottam a szemem. Ahogy megláttam Nick nyugtalan arcát kinyomtam az ébresztőt. Karjára csúsztattam kezem és felemeltem majd próbáltam gyorsan kibújni alóla és az egyik kispárnát a helyemre tenni. Ahogy az ágy mellett álltam lenéztem Nickre aki már nyugodt, gondtalan arccal szuszogott tovább a párnát ölelve. Vegyes érzelmekkel telítve sétáltam a fürdőbe és vettem fel az oda kikészített ruháimat. Gyorsan megfésülködtem és feltűztem a hajam majd fogat mostam és mikor végeztem halkan, lábujjhegyen mentem vissza és elraktam a még kint lévő ruhákat a bőröndömbe. A táskámba becsúsztattam telefonom és útlevelem majd Nick felé fordulva bújtam szandálomba. Olyan mélyen aludt, hogy még csak meg sem moccant, egyáltalán nem vette észre, hogy már nem én vagyok mellette. Az éjszaka jutott az eszembe, a csókjai, az érintése. Milyen hülye vagyok te jó ég. Mit csináltam, mit tettünk? Hogy lehettünk olyan buták? Az érzéseim valósak, tudom hogy többet érzek iránta mint kellene, de azt is tudom hogy hiba volt hogy hagytam eddig fajulni a dolgokat. Az asztalon volt egy jegyzet tömb és egy toll így leültem és írni kezdtem.

„ Nick,

Bocsánat hogy csak úgy eltűnök, de úgy érzem így lesz a legjobb. Ami köztünk történt hiba volt, te is tudod, vagy ha még nem is így gondolod, hamarosan biztos átértékeled magadban.

Azt hiszem az lesz a legjobb, ha megpróbáljuk elfelejteni ezt az estét. Kérlek, ne szólj róla senkinek és én sem teszem.

Szeretlek Nick, fontos vagy nekem és nem akarlak téged és a kapcsolatunkat elveszíteni. Hagyjunk magunknak egy kis időt és ne beszéljünk egy darabig, talán elég lesz néhány hét, talán több. Várd meg amíg jelentkezem és ne keress, és még egyszer kérlek, felejtsd el a ma éjjelt.

További jó turnét és puszilom Demit.

Annie. „

Ahogy a „ tartalmas „ levelemet befejeztem megfogtam bőröndömet és táskámat és próbáltam hang nélkül eltűnni. A földszintre leérve a recepcióhoz mentem. Kifizettem a szobát majd elindultam a reptérre. A hotel előtt taxit fogtam, majd ahogy beszálltam elővettem telefonom. Még csak 7 óra múlt, sokat kell majd várnom a reptéren de nem baj, a lényeg hogy már nem találkozom Nickkel és nem kell neki magyarázkodnom..



Nick szemszög…

Mikor kinyitottam a szemem csak egy párnával találtam magam szemben. Mikor rájöttem, hogy Annie már nincs az ágyban felkönyököltem.

- Annie, a fürdőben vagy?- kérdeztem, de válasz nem jött így felültem és az órára pillantva láttam, hogy elmúlt nyolc óra. Oldalra fordulva nem találtam a bőröndjét, teljesen üres lett a szoba. Elment, egyértelmű. Gyorsan felkapkodtam a földről a ruháimat majd felöltöztem és már épp elakartam menni mikor az asztalon megláttam egy lapot. Végig olvasva csak ledobtam majd megdörzsöltem homlokomat és vettem egy nagy levegőt. - Felejtsem el? Azt mégis hogyan? Hogy tudnám kiverni a fejemből, és hogy írhatta azt hogy hiba volt, de még ha az is volt, ezt a hibát sosem fogom megbánni.

A lapot összehajtva zsebre tettem és elhagytam a szobát. Már épp benyitottam a sajátomba mikor Demi hangját meghallva megtorpantam.

- Szia Nick, kipihentétek magatokat? Annie mikor indul? Nem fogja lekésni a gépét?

- Szia. - néztem rá. - Annie már elment.

- El sem búcsúzott tőlem? Mi a franc?

- Ne aggódj, tőlem sem pedig én ott feküdtem mellette.

- Megint bújós kedvében volt?- vigyorgott.

- Inkább gyere be. - mondtam majd ahogy beléptünk szobámba elővettem a levelet. - Annie puszil téged.

- Honnan tudod, ha nem beszéltetek? És miért ment el köszönés nélkül?

- Szóval tegnap miután elváltunk a szobámba jöttem de nem tudtam sokáig egy helyben maradni átmentem Anniehez elköszönni.

- És?

- Beszéltünk pár mondatot, majd eljöttem de nem telt bele egy perc vissza is fordultam mert nem tudtam csak úgy eljönni.

- Mit csináltál?

- Mikor visszaértem a szobájához kopogni akartam de ő épp akkor nyitotta ki az ajtót, ő is utánam akart jönni. Megcsókoltam. Beléptem hozzá és megcsókoltam. Viszonozta de aztán visszakozott, elbizonytalanodott majd újra megcsókolt és, nos …a lényeg hogy lefeküdtünk.

- Lefeküdtetek, Nick azt mondtam csak vezesd rá, hogy mit érez, szavakkal, te meg lefekszel vele? Normális vagy? Mondtam, hogy ne csinálj hülyeséget a turné közepén.

- De akarta, akart engem és te nem tudod mit éreztem egész este..- mondtam mire kezébe vette Annie levelét és elolvasta.

- Azt nem tudom, azt viszont igen hogy most mit érzel. És tudtam, hogy ez lesz, Annie haza megy, majd elutazik te meg itt maradsz nekem összetört szívvel és pátyolgathatlak. El kell fogadnod amit szeretne ugye tudod. Ugye nem tervezed, hogy üzenetekkel és hívásokkal bombázod mert annak tudod mi lesz a vége…

- Mi?

- Elfogod veszíteni, végleg.

- Tök mindegy, már elveszítettem, a levél egyértelmű, elakarja felejteni azt ami történt, elakar felejteni engem. Csak barátként kellek neki.

- Te is tudod hogy butaság volt amit csináltatok. Egy évről beszélünk Nick, egy évig nem lesz itthon, az a két hét Karácsonykor egyenlő a nullával. Mert nem veled fog foglalkozni, hanem a szüleitekkel, a srácokkal, a barátaival. Ezek után meg… Jajj Nick..

- Tudom, hülye vagyok. Ez van…- mondtam majd eltettem a levelet a bőröndöm egyik kis zsebébe és két kezembe temetve arcomat ültem a fotelban.