7. rész / Első szerelem... /

"Éljen az első szerelem! Csupa derű, csupa szenvedély, és semmi köze a valósághoz."


Hosszú volt az este. Csak arra emlékszem hogy sokáig buliztunk a fiúkkal, és most itt vagyok az ágyamban. De hogy kerültem én ide? És mikor? Jaj te jó ég!Mit itattak ezek velem? Úgy éreztem nyomban szétszakad a fejem. Lüktetett , hasogatott, majd szétrobbant. Ahogy ledobtam magamról a takarót láttam hogy a tegnapi ruha van rajtam. Oh anyám...

Ahogy kikászálódtam az ágyból, ledobtam magamról a ruhát és a fürdőbe indultam. Egy finom , üdítő langyos zuhany után sokkal élénkebbnek éreztem magam, már amennyire csak elképzelhető az ilyen fejfájással.A hajamat feltűztem a fejem búbjára, még csak ki sem fésültem majd felvettem egy rövidnadrágot és egy fekete topot majd a mamuszomat és elindultam a földszintre.

- Nick?- léptem be a konyhába. Nem értettem mit keres ő itt.

- Ohh, Csipkerózsika, hát felébredtél?- kérdezte mosolyogva.

- Ja? Te mit keresel itt korán reggel? Miért nem alszol?- kérdeztem miközben töltöttem egy bögre kávét.

- Korán reggel? Már dél elmúlt kis csillag. Te aludtál be legkorábban és te ébredsz utoljára?

- A többiek hol vannak?- kérdeztem miközben leültem mellé.

- Vásárolni, ebédelni, itt-ott.

- Oké, és te miért vagy itt?

- Eljött az úszás tanulás ideje.- mondta vigyorogva.

- Miről beszélsz?- kérdeztem halkan mert a fejem még mindig fájt.

- Rólad, legutóbb azt mondtam hogy ha legközelebb jövök megtanítalak úszni, nincs menekvés, bele mentél.- mondta mire én csak a halántékom masszírozgattam.

- Nick, azt hiszem ez nem a legjobb alkalom arra hogy megtanuljak úszni. Figyelj, azt sem tudom mikor és hogy kerültem haza, hogy hol vannak a cuccaim.

- Mindent elhoztam mikor haza hoztalak és lefektettelek a szobádba. Olyan hajnali 2 körül lehetett mikor haza értünk. Nagyon ki voltál ütve.

- Igen, ez lett volna a következő kérdésem, mi a fenét itattatok velem? Szét szakad a fejem Nick.- mondtam nyavalyogva.

- Nem kellett itatni, ittál te magadtól is. Csak szórakoztunk, nyugi semmi olyat nem csináltál ami gáz lett volna, inkább csak viccelődtél és benne voltál pár heccben amit egy két ember ellen csináltunk. De jó buli volt.- mondta mire felnevettem.

- Jól van, már mindent tudok, de ez nem jelenti azt hogy úszni is fogok ma.- tettem le az üres bögrét a pultra.

- De igen, mert ha nem jössz magadtól akkor én magam foglak bedobni a medencébe. Én hoztam úszó gatyát. Menj öltözz fürdőruhába és a medencénél találkozunk.


- Na jól van, most hogy félóra rábeszélés után bemerészkedtél a vízbe kezdjük el a gyors talpalót. Ha most nem is leszel hirtelen profi úszó de már nem leszel olyan bátortalan a vízben. Jó?- nyújtotta kezét mire én megfogtam azt és ő elhúzott a medence szélétől.

- Ha elmered engedni a kezem megfojtalak.- mondtam fenyegető hangon.

- Nyugi, bízz bennem. - húzott magához.- Amíg itt vagyok biztos nem fulladsz meg.

- Oké.- nyeltem egy nagyot.

- A legfontosabb hogy amíg van levegő a tüdődben nem fogsz elsüllyedni. Próbálj meg csak lebegni a vízen.

- Neked elment az eszed.- nevettem fel.

- Nyuuugi. Most megemellek a vízben, csak lazulj el. Vegyél nagy levegőt az orrodon.- mondta mire én úgy tettem ahogy kérte. - Annie most fújd ki a szádon és vegyél egy újabb levegőt az orrodon. Jól csinálod, hidd el..

- Nick, elengedtél?- kérdeztem mert éreztem hogy elvette a kezét.

- Nem, itt vagyok. Nyisd ki a szemed. - érintette kezét hátamhoz így ismét jobban éreztem magam.- Lélegezz egyenletesen. Orron be, szájon ki, orron be, szájon ki. Csak lazulj el.

- Oké, asszem megvan.

- Igen, nagyon jól csinálod, született tehetség vagy, ebben is. Most kezdj el a kezeddel evezgetni, vagyis mintha ide oda tolnád a vizet. Szoktál úszást nézni?

- Nagyon ritkán. Mi nézni való van azon?

- Mindegy. Amikor beugranak a medencével mindig siklással kezdik és csak utána váltanak át az adott úszás nemre. Ha siklani tudsz nagy baj nincs.- mosolygott majd megfogta a kezem.- Most csak állj a vízben a medence szélén ahol a legalacsonyabb a víz mélység. Onnan szeretném ha beugranál a vízbe és előre kinyújtott megfeszített tenyérrel láb tempóznál.

- Nick, túl sokat vársz tőlem. Főleg hogy másnapos vagyok, a felét fel sem fogtam annak amit mondtál.

- Nem, ez nem igaz. Megmutatom jó?- kérdezte mire bólintottam. Mindketten visszamentünk a medence széléhez majd minden lépést amit egyszerre kell csinálni külön megmutatott, hogy hogy vegyek levegőt, hogy nyújtsam ki a karom és hogy tempózzak a lábammal.- Nem is olyan nehéz, ugye?- nézett rám mikor feljött a víz alól.

- Ja. Tényleg nem.- mondtam mire felnevetett.

- Na, legyél már lelkesebb. Olyan jó diák voltál eddig.- nevetett mire én játékosan meglöktem.

- Megpróbálom.- mondtam halkan. Ugyanazt csináltam amit Nick, és kb két- három métert haladtam siklással, úgy éreztem magam mint egy sellő akiket filmekben látok így úszni.

- Nagyon jó, most gyere ide vissza hozzám.- mosolygott vidáman.
                                                              ****

- Nick, már órák óta csináljuk, légyszí hagyjuk abba mert nem bírom tovább, teljesen kimerültem.- mondtam mikor elkezdtem lebegni. - Kezdek éhes lenni és szomjas és álmos.

- Jól van. Sok mindent tanultál, nagyon jól csináltad. A gyors úszás alapjait már tudod, megfulladni elvileg már nem tudsz.- mosolygott mire én megöleltem.

- Tudom hogy nem akartam de már nem bánom. Jó volt ez a délután.- Öleltem szorosan amit viszonzott.

- Én is jól éreztem magam, kár hogy holnap vissza kell mennem.- mondta mikor elhúzódott.

- Annyira azért nem sajnálhatod, imádsz a színpadon lenni.

- Igen, szeretem ezt csinálni, de itthon is szeretek lenni veletek. Ismerkedni, beszélgetni veled, részt venni a család életében.- mondta ami nagyon jól esett.

- Köszönök mindent.

- Nagyon szívesen. Na de menjünk enni én is éhen halok.- mondta mosolyogva majd elfordult és kimászott a medencéből majd nyújtotta a kezét és engem is kisegített.

- Nahát, az elveszett bárányok, csak nem megéheztetek?- kérdezte anya mikor beléptünk a konyhába.

- De, Nick rosszabb mint egy verseny edző...- mondtam nevetve mire Nick átölelte vállam majd mindketten leültünk.

- Gondolom akkor sikerült valamit elérni.

- Nos eljutottunk odáig hogy nem fél a medencébe menni és  megfulladni elvileg már nem fog.- ugratott Nick.

- Hé, nekem azt mondtad jó tanítvány vagyok.- mondtam

- Az is voltál.- nevetett és a vihogása miatt valamiért nem tudtam elhinni amit mond.

Este mikor Nick haza indult kicsit elszomorodtam. Azt mondta a nyáron már nem tud jönni, már csak akkor mikor elkezdődik a suli így most egy darabig nem látom őt.



Brian suli kezdés előtt 3 nappal érkezett Los Angelesbe. Tulajdonképp nagyon kíváncsi voltam hogy hogyan fog velem viselkedni ha találkozunk. Az is lehet hogy már rég elfelejtette hogy valaha is tetszettem neki. Úgy kell viselkednem mintha misem történt volna mielőtt elment, mintha nem is mondta volna el hogy tetszem neki. Ha kezdeményez akkor pedig higgadtan kell viselkednem. Persze, higgadtan, milyen könnyű azt így előre eltervezni, miközben szét vet az ideg. Annyira sokat gondoltam rá, hiányzott és látni akartam.
                                                                ****

Hétfői napon kezdődött az iskola. Megkértem apát hogy vigyen be előbb, még a lányok előtt szerettem volna odaérni. Frankiért úgyis beugrik az egyik barátja így én akkor mehettem mikor akartam. Az első óra fél kilenckor kezdődött de mikor odaértem még csak negyed nyolc volt. Elköszöntem apától majd kiszálltam és elindultam az épület felé. Mikor láttam hogy elhajt leültem az egyik korlátra majd elővettem a telefonomat és azzal együtt számoltam a perceke.

Már elmúlt háromnegyed nyolc mikor valaki megkocogtatta a vállam. Levettem napszemüvegem és hátra fordultam.

- Szia csajszi.- köszönt hatalmas mosollyal Brian mire hirtelen megszólalni sem tudtam. Olyan más volt. A haja rövidebb volt ő maga magasabb és a hangja is mintha mélyebb lenne.

- Te jó ég Brian. Szia.- kaptam észbe mire ő átugrott a korláton és megölelt. Hosszan ölelt és simogatta a hátam én meg csak mosolyogtam.- Olyan más vagy, a hajad...- az eddigi hátrafésült fürtök eltűntek és tüsi haja lett helyette.

- Azt gondoltam kicsit stílust váltok. Nem jó?- húzódott el majd megpördült előttem.

- Dehogynem. Baromi jól néz ki. És milyen magas vagy, vagy én mentem össze?

- Kicsit megnyúltam. De egyébként te is nagyon jól nézel ki. A hajad más lett.. - mondta mosolyogva. Ja igen, anya belement hogy világosabb barnára festethessem a hajam és kicsit rövidebb is lett azonkívül már untam a göndör fürtöket és elkezdtem vasalni is  így most szögegyenes lett. A festést csak kiakartam próbálni, nem valószínű hogy újra befestetem.

- Köszönöm.- mosolyogtam rá mire csak nézett. Lesem vette rólam a szemét majd közelebb lépett.

- Hiányoztál.- mondta halkan mire elmosolyodtam.

- Te is hiányoztál nekem. - bólintottam majd lesütöttem a szemem. Egy pillanat múlva megfogta a kezem mire ránéztem.

- Ashleyvel kibékültetek?

- Igen, elfogadta hogy én.... Szóval hogy ő nem tetszik neked.

- Az jó.- mosolyodott el.

- Igen, miért?

- Csak mert...szeretném ha a hétvégén eljönnél velem moziba utána meg ennénk valamit. Ez amolyan randi lenne. És kellemetlen lenne ha előtte akarnám megfogni a kezed vagy valami. Nem akarom hogy megint rosszban legyetek miattam.

- Szóval akkor te...

- Nem Annie.- vágott közbe.- Nem felejtettem el amit neked mondtam, még mindig tetszel nekem. Nem tudom te hogy érzel ezzel kapcsolatban de most talán megbeszélhetnénk.

- Mi lenne ha a mozi helyett ma sétálnánk egyet?- kérdeztem mire elmosolyodott.

- Szuper ötlet.- mondta miközben még mindig nem engedte el a kezem, sőt, még közelebb is lépett.

- Brian?- hallottunk egy hangot.- Te vagy az?- lépett mellénk Jenny. Na szuper csak ő hiányzott. Azonban más volt, a szőke fürtjei most barnák voltak, a mellei meg látványosan nagyobbak.

- Jenny...igen én vagyok.- fordult felé Brian.

- Baromi jól nézel ki...nem kajálunk ma együtt? Lenne miről beszélnünk..- mondta Jenny és látványosan kihúzta magát.

- Bocs, már van programom.- húzott magához közelebb engem.

- Ő... És mit akarsz ettől az árva lánytól. Ő csak egy senki, egy kis lúzer, de én...én vagyok a legnépszerűbb csaj, ne mond hogy nem lenne jó buli együtt lógni.

- Jenny, attól hogy kicsit másképp nézek ki nem lettem idióta... Eszem ágában sincs veled lógni, ahogy tavaly sem volt. És Annie nem egy senki, ő igen is fontos az életemben.

- Basszus, te is bele zúgtál? Miért nem veszitek észre hogy ez a csaj egy kis nyomi. Attól hogy Jonasék örökbe fogadták egy senki maradt. Miért vagytok oda érte annyira?- akadt ki Jenny én meg csak néztem.

- Annie, tehetséges, okos, vicces és szép, ezek vonzó tulajdonságok. Te festheted a hajad akár korom feketére is és akár fejre is állhatsz akkor  is csak egy buta szőke liba leszel akinek egy értelmes mondat nem jön ki a száján és csak két műanyag labdával képes érvényesülni.- mondta Brian miközben egy pillanatra sem engedett el..- Most légy szíves menj tovább, beszélgetni szeretnénk.- Jenny forrt a dühtől, és olyan szúrós szemekkel és olyan megvetéssel nézett rám mint még soha. Azt hittem ott nyomban elkezd toporzékolni mint egy kis óvodás de nem tette. Vett egy nagy levegőt majd melleit kinyomva ment be a suliba. Brian felém fordult és elmosolyodott.- Azt hiszem Mike dobta, miattad. Vetélytársam akadt? Erre nem számítottam.

- Nem kell aggódnod...- mosolyogtam majd közelebb léptem hozzá.- Köszönöm hogy megvédtél.- öleltem meg. Beszívtam kellemes illatát majd csak mosolyogtam. Éreztem ahogy kifújja a tüdejében felgyülemlett levegőt majd végig simít hajamon.- Te is nagyon fontos vagy nekem.- mondtam majd adtam egy puszit az arcára.

- Szóval Mikenak nincs esélye?

- Semmi esélye.- néztem rá mire nem mondott semmit csak nézett. Csak néztük egymást, olyan szépen csillogott a szeme és a mosolya, olyan kedves volt. Egyszer csak közeledni kezdett az arca. Tudtam mire készül, de nem féltem. Sőt vártam hogy megtegye. Már majdnem összeértek ajkaink mikor hangos vihogást és üdvrivalgást hallottunk. Szétrebbentünk de kezem nem engedte el.

- Annie, Brian...- hallottam Claire hangját majd meg is jelent mellettünk, őt követte Ash és Alison.- Sziasztok.

Mind ölelkeztünk majd Brian visszaállt mellém. Ash kicsit komolyabb volt mint a többiek de azért ő is mosolygott.

- Na és csak nem megzavartunk valamit?- mutogatott ránk Alison mire én felnéztem Brianre.

- Nem, mi csak beszélgettünk.- mondtam ártatlanul.

- Ja, láttuk. Bevallhatjátok, jártok?- kérdezte Allie .

- Nem, mi nem csak épp...- kezdte Brian miközben vállamra tette a kezét.- Csak üdvözöltük egymást.

- Igen, így volt.

- Srácok.- lépett közelebb Ash.- Miattam nem kell titkolnotok ha együtt vagytok, már túl léptem rajta, örülök hogy a barátaim boldogok.

- Oké, nos nincs még úgy semmi köztünk, vagyis...- fonta vállam köré karját mire elmosolyodtam .

- Jól van elég a süket dumából, ha még nincs akkor legyen. Tökre összeilletek.- Mosolygott Allie mire csak bólintottam.

Az első sulis nap jól telt. Leginkább csak beszélgettünk, aki akart beszámolót tarthatott, természetesen Jenny az elsők között volt és elmesélte hihetetlen élményét amit a luxus nyaralásukon élt át egy pókkal természetesen mindenki kinevette de ő azt hitte hogy annyira vicces a sztori hogy azon nevetünk és a végén még meg is hajolt. Majd megkaptuk az órarendeket és a könyveket. Csak 5 óra volt tartva majd elmehettünk. Hívtam apát hogy én nem megyek haza majd fogok egy taxit és csak később érek haza.
Brian megvárt a suli előtt amíg elraktam a könyveimet a szekrényemben.

- Annie...- hallottam egy ismerős hangot.- Csini vagy illetve sokkal jobb ez a  haj mint a  tavalyi. Így sokkal szebb vagy ...

- Mike..- fordultam felé ahogy eltettem a könyveket és bezártam a szekrényt.- Te meg sokkal hülyébb, Jenny átragasztotta rád a butaságát? Ne kezd el amit tavaly, mert nem izgatsz, egyszerűen nem jössz be, egy fikarcnyit sem érdekelsz.

- De én szakítottam vele, miattad, azt hittem tavaly azért nem akartál semmit mert vele voltam és én vagyok a focicsapat kapitánya, vagyis leszek elvileg és...

- Mi? Nem nem azért nem akartam veled lenni hanem mert nem érdekelsz, mert bunkó és beképzelt vagy és csak eltaposod az embereket . Ajánlom próbálkozz inkább Jennynél ő talán elhiszi a süket dumádat. És most ne haragudj de randim van.

- Briannal?

- Közöd?

- Titok?- húzta fel szemöldökét.

- Vele. Igen vele randizom, mert ő az a srác aki tetszik. És mostantól kopj le rólam.- mondtam majd faképnél hagytam. Ahogy kiléptem az iskolából Brian megfogta a kezem és úgy indultunk az utunkra.

- Ez sokáig tartott.- mondta mire elnevettem magam.

- Ki nem találnád ki jött oda hozzám a szekrényemnél...

- Hm...csak nem Mike?

- De..

- Láttam hogy nagyon bámult az utolsó két órán és nem tetszett..- mondta bosszúsan.

- Te féltékeny vagy?- néztem rá mosolyogva mire ő megállt.

- Nem akarok az lenni.

- Akkor ne legyél az, nem kell annak lenned.. Tudod hogy Mike egy kis pöcs, engem nem érdekel.

- Ohh...- csillant fel a  szeme.

- Ha érdekelne nem lennék itt veled.- mosolyogtam.

- Nos, tudod az elmúlt két és fél hónap nagyon unalmas volt nélküled, folyamatosan rád gondoltam, hiányoztál.- mondta mikor a partra értünk.

- Te is hiányoztál nekem.

- Teljesen odavagyok érted, Annie.- jelentette ki mire megálltam és csak néztem őt.

- Tényleg?- nyögtem ki.

- Igen, ezt érzem..- fogta meg a kezem majd közelebb hajolt és ajkait számhoz érintette. Ez az első csókom, nem szabad elszúrni. Közelebb léptem és derekára csúsztattam a kezem. Ettől felbátorodott és még közelebb húzott magához.- Nem túl gyors?

- Nem.. Csak nekem ez az első és nem akarom elszúrni.

- Nem fogod.- suttogta majd ajkait enyémre tapasztotta. Viszonoztam miközben karjaimat nyaka köré fontam és lábujjhegyre álltam. Lassan átdugta a nyelvét ami rövid kis üzemzavart okozott nálam de próbáltam őt utánozni úgy gondoltam akkor nagy baj nem lehet. Nem sokkal később már gyengéden csókolt miközben derekam simogatta.

- Brian...- húzódtam el majd lehajtottam a fejem.

- Baj van? Nem volt jó?

- De tökéletes volt, neked?

- Nagyon édes volt. Még senki nem csókolt így vissza mint te. Olyan ártatlan volt.

- És az gáz?- sütöttem le a szemem.

- Dehogyis, ne gondold, élveztem minden pillanatát.- ölelt magához.- Erre várok mióta utoljára találkoztunk.- simogatta derekam. Biztonságban éreztem magam. Olyan jó érzés volt ahogy magához ölelt. Éreztem hogy tényleg fontos vagyok neki, hogy tényleg szeret engem. Olyan különlegesnek éreztem magam amiért egy olyan jóképű srác mint Brian érdeklődik irántam. Sosem gondoltam volna hogy az első barátom olyan lesz mint ő.

Mikor a taxiból kiszálltam szinte repültem a bejáratig. Olyan boldog voltam mint még soha. Ahogy az ajtón beléptem ledobtam a táskám az előszobában majd ugyanígy tettem a cipőmmel és a nappaliba indultam. Anyáék már ott voltak.

- Sziasztok.- vigyorogtam.

- Helló drágám, mi ez a nagy vidámság?- adott egy puszit anya.

- Na szerinted anya? Egyértelmű, összejött Briannal.- nézett rám Frankie mire én kiöltöttem rá a nyelvem.

- Tényleg?- kérdezte apa mire csak bólogattam.

- Akkor szeretném minél előbb megismerni... Annyi jót mondtok erről a fiúról, én is megakarok győződni róla hogy jó választás.- ölelte át a vállam anya.

- Úgy lesz anya...

- Ki a jó választás?- hallottam egy ismerős hangot mire megpördültem.

- Nick...- kiáltottam fel majd odamentem és a nyakába ugrottam.

- Na, jól van.- nevetett majd picit megpörgetett.

- De jó hogy itt vagy. Vége a turnénak?- engedtem el.

- Igen, most egy darabig nyugi lesz. Csak interjúk meg stúdiózás meg ilyenek, egy két fellépés lesz csak.- mosolygott rám.

- Szuper, akkor többet jössz ugye?

- Elképzelhető. Na de kiről beszéltetek az imént?- kérdezte mikor leültünk.

- Annie bepasizott.- szólalt meg Frankie mire felé dobtam egy dísz párnát de ő csak röhögött.

- Nem mondod? És ki a szerencsés?- nézett rám Nick felhúzott szemöldökkel.

- Brian, már említettem neked.

- Ő az aki nem volt itthon egész nyáron?- gondolkozott el mire bólintottam.

- Igen, a nagyszüleinél volt, és ma nos összejöttünk.

- Oké, de azért én nem ájulok el tőle csak az alapján amit elmondtál. Majd ha látom és beszéltem vele meglátjuk. Jó?

- Persze.- néztem rá komolyan mire felnevetett majd megölelt.

- Na gyere ide te kis szerelmes.

Jóérzés volt hogy mindenki kíváncsi Brianre, és reméltem hogy el is fogadják majd őt.

A nagy találkozásra két héttel később egy családi ebédnél került sor. Természetesen Nick összecsődített mindenkit. Jöttek Kevinék és Joe is.

Mikor Brian megérkezett kimentem elé a kapuhoz. Tele volt a keze így csak lehajolt és megcsókolt.

- Szia.- simítottam végig arcán mire felém nyújtott egy rózsacsokrot.

- Szia cuki.- vigyorgott.- Ez a tiéd.

- De édes tőled, nem kellett volna, köszönöm.- mondtam miközben a virágot szagolgattam.

- Anyukádnak is hoztam egyet , illetve hoztam egy üveg bort apudnak..

- Nem kellett volna ennyit készülni.- sétáltunk már a bejárat felé.

- Talán régimódi vagyok de nem illik üres kézzel érkezni ha a barátnőd szülei meghívnak ebédre.

- Na igen, lehet hogy nem mondtam, de itt lesznek a srácok is, már mint nem csak Frankie lesz hanem a többiek is. Tudod ilyen védelmező ösztön szerintük hogy nem akarják hogy összetörd a szívem így egy csomó kínos kérdést tesznek majd fel és valószínűleg meg is fenyegetnek hogy ha megbántasz kitekerik a nyakad meg ilyenek.- mondtam mire halkan felnevetett és ekkor értünk az ajtóhoz.

- Nyugi, valahogy megbirkózom velük.- mondta majd szabad kezével megfogta enyémet.- Szeretlek.

- Én is téged.- ahogy ezt kimondtam kinyitottam az ajtót. Amíg levette a dzsekijét megfogtam a virágot és a bort majd visszavette én pedig beljebb vittem. Ahogy a nappaliba értünk minden szem ránk szegeződött.

- Hű..- nyögte ki halkan mire elmosolyodtam.

- Szóval itt vagyunk. Brian apával már találkoztál..

- Jó napot uram.

- Szervusz Brian, örülök hogy ismét látlak.- mosolygott apa.

- Ezt a bort önnek hoztam.- nyújtotta az üveget Brian mire Apa elvette és nézegetni kezdte.

- Hm... Milyen érdekes..

- A családi borászatunkból van. Apám szerint ez az egyik legjobb évjárat.- mondta Brian mire apa elismerően bólintott.

- Akkor ezt ma megkóstoljuk. Kicsit behűtöm.

- Anya, ő itt Brian, Brian, ő az anyukám.

- Örülök asszonyom, Brian Stonefield a nevem.- fogtak kezet majd anya felé nyújtotta a csokrot.- Ez pedig az öné.

- Nahát, milyen kedves tőled Brian. Én Denise Jonas vagyok, nagyon örülök hogy végre megismerhetünk. Ismerkedj meg a fiúkkal addig én vázába teszem a virágokat .- mondta anya majd Brian háta mögött elvette tőlem a csokrot és elégedetten mosolygott. Mikor a fiúkra néztem fújtam egy nagyot.

- Ne nézzetek már rá így.- mosolyogtam majd Brian kezét fogva beljebb sétáltunk. A srácok felsorakoztak majd eléjük álltunk.- Oké Frankiet ismered. Mellette Nick áll, utána Joe, majd Kevin és Kevin felesége Danielle és a kis Alena.- mondtam mire Brian mindenkivel kezet fogott és bemutatkozott majd visszaállt mellém.

- Örülök, hogy megismerhettelek titeket, Annie nagyon sokat beszélt már rólatok.- mondta Brian mire én megfogtam a kezét.

- Üljünk le szerintem.- húztam a kanapéra. A fiúk velünk szemben foglaltak helyet. Danielle csak vigyorgott.

- Na és Brian, mivel is foglalkoznak a szüleid?- kérdezte Joe mire Brian rám pillantott de én csak elmosolyodtam.

- Az anyám ügyvéd, apám pedig egy reklám ügynökséget vezet, illetve a borászattal foglalkozik.

- Szóval elvagytok eresztve anyagilag.- szólalt meg Joe.

- Joe, ilyet nem illik kérdezni.- szóltam rá

- Jól van, csak kíváncsi vagyok.

- Voltál már nővel?- szólalt meg Joe ismét mire Frankie röhögni kezdett.Nekem hirtelen elkerekedtek a szemeim majd hunyorogva néztem rá.

- Joe, ne csináld már.

- Nos, én...- nézett rám Brian mire én csak a homlokomat dörzsölgettem.

- Csak mondj neki valamit.- suttogtam.

- Igen, voltam már..nővel.

- Szóval nem vagy szűz...rajtad kell tartanom a szemem.- mondta komolyan Joe.

- Mik a terveid a jövőre nézve?- kérdezte Kevin mintha legalábbis a kezemet kérték volna meg, pedig csak most jöttünk össze, hogy jön az ide hogy mik a  tervei?

- Gimi után mindenképp egyetemre megyek.

- Mi érdekel?

- Jogász szeretnék lenni.

- Ohh, az szép. Szóval lényegében követni akarod anyukádat... Remélem összejön.

- Én is.- mondta Brian miközben rám nézett láttam rajta hogy kezd feloldódni. .

- Hosszú távon tervezel Annievel?- kérdezte Nick aki eddig csendben ült és csak nézett minket. Már maga a tény hogy nem ő kezdte a vallatást is meglepett de viselkedése még  jobban. Most még velem is olyan kimért volt mióta megjött.

- Nos 17 éves vagyok de szeretem őt szóval nem szeretném elveszíteni. Azt hiszem itt nem tervezgetni kell, mert tök feleslegesen tervezem meg hogy 5 évig leszek vele ha amúgy fikarcnyit sem teszek a kapcsolatért és egy év múlva szakítunk.- Én inkább csak vigyázok rá és szeretem és mindent megteszek hogy mosolyogni lássam. Amíg szeretjük egymást és teszünk a kapcsolatért nincs baj. Addig szeretnék Annievel lenni amíg csak engedi.- mondta mire én nem szóltam semmit csak néztem őt. Ő is rám nézett majd elmosolyodott és kezem simogatta.

- Miért szereted őt?- kérdezte Nick.
- Nick...- néztem rá meglepődve.
- Ha azt gondolod hogy a család neve miatt akkor tévedsz. Amikor Annie belépett a terembe rögtön felkeltette az érdeklődésem és megtetszett. Pedig akkor még csak azt sem tudtam hogy kicsoda. És később tapasztaltam hogy hihetetlen kedves és édes lány. Tehetséges, okos és vicces és ezt imádom benne.

- Oké.- mondta Nick ugyanolyan komolyan. Ennyi a hozzáfűzni valója?

- Nos gyerekek az ebéd hamarosan elkészül. Annie, Dani segítenétek megteríteni?- kérdezte anya.

- Nem baj ha itt hagylak egy kicsit?- néztem Brianre mire ő csak megrázta a fejét hogy nem. Adtam egy puszit az arcára majd szúrós szemmel néztem a srácokra és kisétáltam a konyhába.

- Úristen Annie, annyira édes fiú.- rázogatta a kezem Dani.

- Tényleg nagyon helyes fiú és nagyon kedves a tekintete és ahogy rád néz. Olyan jó volt látni. Tényleg odavan érted.

- Tudom, annyira imádom.- nevettem.- Remélem a fiúk nem kötözködnek nagyon. Olyan kis szemetek tudnak lenni.

- Csak megakarnak védeni. Ez a fiú testvérek dolga.- ölelgetett anya.

- Tudom...- sóhajtottam egyet majd ahogy átpillantottam az étkezőbe láttam hogy megvan terítve.- Szóval a terítés csak ürügy volt.

- Hát persze.- nevetett anya.

- Apropó, Nick szülinapja, holnap után lesz...

- Igen, de kikötötte hogy nem akar bulit. Szóval most nem lesz meglepi buli.Ma este ajándékozunk. Te megvetted már amit akartál, ugye?

- Igen, bár nem tudom végül is mi legyen vele, mert írtam neki egy dalt is.

- Hát add mindkettőt.- mondta Dani.

- Nem tudom, majd eldöntöm.

- Mi lenne ha te vezetnéd be az ajándékozást a daloddal. Biztos meglepődne. A torta már a kinti hűtőben van.

- Ez jó, oké, benne vagyok.- mondtam majd elmosolyodtam.- Ha nem baj visszamegyek a fiúkhoz.

- Menj csak.- mondta anya mire én visszamentem a nappaliba. Joe épp valami baseball játékosról beszélt Brian pedig nagyban helyeselt és nevettek.

- Hallod Annie, nagyon jó fej srác, jól választottál.- vigyorgott Joe mire én csak mosolyogtam majd leültem Brian mellé.

- Remélem nem bombáztátok kínos kérdésekkel.

- De, de bombáztuk, de ügyes srác, jól válaszolt mindre.- mondta Kevin
- Ja, tényleg az.- mondta Nick miközben engem nézett. Olyan komolynak tűnt és mintha elmerengett volna.

- Akkor jó... Na mi elmegyünk kezet mosni Briannel. Mindjárt jövünk.- álltam fel és Brian is követett.

- Hé hugi.- szólalt meg Joe mikor elindultunk így ránéztem. - Csak semmi rosszalkodás.

- Hülye.- mosolyogtam majd elindultam Brian kezét fogva.

Ahogy a fürdőbe értünk beálltam a mosdókagyló elé Brian pedig hátulról átölelt.

- Igazán jó fej tesóid vannak.- mondta mire felnevettem majd ránéztem.- Szeretlek.

- Hűha, nem tudtak elijeszteni? Te tényleg nagyon szeretsz engem.- simogattam arcát.- Én is szeretlek téged.

- Mennyire?- hajolt közelebb.

- Nagyon.- suttogtam mire megcsókolt.- Brian, vissza kellene mennünk..- mondtam mikor keze kicsit lejjebb csúszott.

- Ne haragudj, igazad van.- húzódott el mire én megfordultam és megmostam a kezem. Utána ő is ugyanúgy tett ,majd visszamentünk.

Mikor mindenki asztalhoz ült Apa elmondta az asztali áldást majd enni kezdtünk.

- El is felejtettem Mrs. Jonas, nagyon kellemes és szép az otthonuk.- mondta Brian mire anya rá mosolygott.

- Köszönöm, kedves tőled. Örülök hogy itt vagy ma velünk.- mondta anya és Brian válaszolt is valamit amit nem hallottam mert épp a velem szemben ülő Nicket figyeltem aki olyan komolyan nézett rám mint még soha. Mintha valami olyat tettem vagy mondtam volna amit nem kellett volna. Még el is gondolkoztam hogy mi lehet az, de semmi nem jutott eszembe, tök normálisan elbeszélgettünk. De az is lehet hogy csak rossz kedve van.- gondoltam.

Mikor befejeztük az ebédet még ültünk egy darabig az asztalnál és beszélgettünk majd már elmúlt 2 óra mikor Brian megszólalt.

- Én azt hiszem nekem lassan mennem kellene.- mondta mire anya felpattant.

- Biztos, olyan jól elbeszélgettünk?

- Igen, sajnos mennem kell, apának meg ígéretem hogy a hétvégén segítek a borászatban , de nagyon jól éreztem magam, remélem hogy mihamarabb újra látom önöket.- mondta Brian majd rám nézett.

- Akkor én kikísérlek.- álltunk fel.

- Mindent köszönök Mrs. Jonas, az ebéd isteni volt.- mondta Brian mire anya adott neki két puszit.

Amíg Brian elbúcsúzott én a többieket figyeltem de megint megakadt a szemem Nicken aki megint olyan savanyú képet vágott mintha citromba harapott volna.

- Mehetünk.- állt meg mellettem Brian mire ránéztem majd megfogtam a kezét.

- Mindjárt jövök.- néztem a többiekre majd elindultunk az előszobába.

Nick szemszög...

- Mindjárt jövök, kimegyek a mosdóba.- mondtam mikor Annieék elindultak. A fürdőbe belépve bezártam az ajtót és megálltam a tükör előtt. Mi a fene van velem? Miért zavar annyira ez a srác, vagy nem is ő zavar hanem az hogy Annievel van? Ahogy megfogta a kezét, olyan dühítő volt látni.

Ahogy megmostam a kezemet meghallottam Annie nevetését. Felálltam a kád szélére és kinéztem az ablakon. Ott álltak a kapunál és mindketten nevettek. Milyen irritáló ez a srác. Búcsúzkodnak, szóval Annie mindjárt itt lesz. Már épp elakartam jönni az ablaktól mikor még fél szemmel láttam hogy Annie közelebb lép Brianhez az meg simogatja és olyan sokat mondóan mosolyog rá.

Megcsókolta, hosszan és közben ölelte. Nem tudtam nem nézni, pedig nem akartam látni. Így is majd szét robbantam de ez a csók. Annyira feldühített hogy Annie ennyire odavan ezért a srácért...

És most elindult vissza. Megmostam az arcom és vettem néhány mély levegőt majd kimentem a többiekhez.

- Hát te meg hol voltál eddig? Már azt hittem beragadtál.- vihogott Joe.

- Humoros, nagyon humoros.- ültem le a fotelba. Annie vigyorogva lépett be a nappaliba majd végig nézett rajtunk.

- Köszönöm hogy ennyire jól viselkedtetek.- mondta ugyanazzal a széles mosollyal az arcán. Tényleg boldognak tűnt.

- Tényleg jó fej srác, de ettől még rajta tartjuk a szemünket és ha megbánt azt úgyis észrevesszük.- mondta Joe mire Annie megölelte őt.

- Én felmegyek lezuhanyzom. Félóra és itt vagyok.- mondta majd fel is ment.

- Nekem el kell intéznem néhány telefont, majd jövök.- álltam fel majd a hátsó ajtón kisétáltam az udvarra. Leültem a medence mellé majd elővettem a telefonomat és csak nézegettem azt. Igazából csak levegőre volt szükségem. Valamiért annyira felhúzott hogy muszáj volt lehiggadnom, nem akartam hogy így lásson Annie, talán már észre is vette hogy nem vagyok olyan mint általában, na de ez is miatta van. Nem akarom hogy összetörjön a szíve.

Nem számítottam arra hogy ilyen hamar fiúzni kezd, bár gondolhattam volna rá, hiszen nagyon szép lány és nagyon érdekes is. Én vagyok a hülye amiért ennyit aggódom emiatt. Mit érdekel engem hogy kivel jár, vagy mit csinál? Hisz ő csak a húgom.... vagy mi.

Ahogy felnéztem az erkélyére engem nézett. Összetalálkozott a tekintetünk és elmosolyodott. Intett majd megfordult és befelé indult, de még mielőtt belépett volna a szobába rám nézett és intett hogy menjek fel. Felálltam. Magam sem tudtam hogy miért de elindultam a házba. Anyáék a nappaliban nevetgéltek de én az emeletre mentem. Annie szobájánál megálltam majd kopogtam.

- Gyere.- hallottam hangját majd benyitottam.- Szia.- mosolygott rám.

- Szia.- köszöntem halkan majd becsuktam az ajtót.

- Mi a baj?- kérdezte mire nem szóltam semmit csak egy pillanatra lesütöttem a szemem majd ránéztem. Mit mondhatnék neki? Hogy zavar hogy boldog vagy? Vagy nem tetszik a barátod? Vagy idegesít ahogy az a fiú rád néz? Basszus, mi van már velem?

- Jól vagyok Annie...- mondtam zsebre dugott kézzel.

- Gyere , ülj le ide.- paskolgatta meg az ágyat.

- Tényleg nincs gáz. Csak tudod olyan nyomott vagyok ma..

- És mérges...- jelentette ki mikor leültem. Rápillantottam és olyan komoly volt a tekintete , mintha csak a fejemben olvasna.

- Miért lennék mérges?

- Jó kérdés, ezt én sem tudom, de látom rajtad, ahányszor ma rád néztem, mindig olyan dühösnek, komolynak tűntél. És nem tudom miért, és ez zavar..

- Az hogy nem tudod miért?

- Igen, mert nem szeretem mikor ilyen komoly vagy. Azt szeretem mikor mosolyogsz és vidám vagy.- mondta mire én szinte öntudatlanul megfogtam a kezét. Fura érzés öntötte el a testem, ahogy hozzá értem megnyugodtam, nem érdekelt már Brian sem, csak hogy abban a pillanatban mit éreztem.

- Nos, mikor veled vagyok jobb kedvem van.- mondtam mire elmosolyodott.

- Ennek nagyon örülök.- mondta és olyan őszinte mosoly ült ki az arcára mint még soha.

- Te egy fantasztikus lány vagy. Üdítő és kedves...- simogattam a kezét.

- Te jó ég, mindjárt elpirulok.- nevetett fel mire én megöleltem.- Hé, oké... Mi van Nick, komolyan nem értelek.- mondta de viszonozta az ölelést.

- Semmi, csak ez most jól esett. Ne aggódj, jól vagyok.- mondtam majd elengedtem.

- Akkor jó.- mosolygott majd végig simított karomon.- Örülök, hogy elfogadtátok Briant, ő nagyon fontos nekem csak úgy ahogy te is fontos vagy és a többiek is. Rosszul esne ha nem bírnátok őt.- mondta halkan mire egy pillanatra lehunytam a szemem. Nyugi Nick. Annie a húgod, tény, aggódsz érte és megakarod védeni de nincs semmi más, semmi ami miatt aggódnod kellene. Amin rágódni kéne vagy túl gondolni.

- Örülök, hogy boldog vagy.- nyögtem ki nagy nehezen majd felálltam.

- Köszönöm.- mondta majd csak nézett.

- Lent találkozunk.- mondtam majd még rámosolyogtam és elhagytam a szobát. Idióta vagy Nick, egy orbitálisan nagy idióta.






Mit gondoltok? Nick kezd rájönni, hogy valami mást is érez Annie iránt?






 Sziasztok!
Remélem tetszett a rész. Nagyon örülnék néhány visszajelzésnek, ugyanis mostanában semmi reakciót nem látok, tisztelet a  kivételnek / Sayuri/ . Igazából ez kicsit el is bizonytalanít hogy írjam e tovább, és ha bizonytalan vagyok akkor a következő rész is késik sajnos. Szóval kérlek titeket, csak pár szóban de valami nyomot hagyjatok magatok után.
Köszönöm nektek.
PUSZ

6. rész / Boldog évfordulót... /

" Az őszinte szerelem nem fárad el soha. Csupa lélek, hát nem hidegül el. Az izzó szénkatlant elborítja a hamu, de a csillagot nem."

Victor Hugo


Sokat gondoltam mostanában Brianre, már eltelt 3 hét a találkozó óta és sokszor eszembe jut ahogy rám néz. Érzem ahogy megfogja a kezem. Olyan hülye vagyok. Az egészben a vicc hogy ő mondta hogy nem lesz megszállott erre tessék, én vagyok az aki folyton rá gondol és érzem az érintéseit. Hiányoznak a beszélgetéseink...de mellette hiányoznak a lányok is, Ashley, velük sem beszéltem azóta. Claire többször hívott de nem vettem fel, nem akartam magyarázkodni nekik.

A dal már nagyon jól megy. Frankievel minden nap gyakorolunk. Dani vállalta, hogy megszervezi a bulit anyáéknak.

Anya most kevesebbet dolgozik, csak egy nyári napközit tartanak az iskolában így többet van itthon ő is. Ami nagyon jó, szeretek vele beszélgetni, fél szavakból is megért, bár a Briannel történtekről még nem meséltem neki. Olyan kellemetlenül érzem magam miatta.

A múlt hétvégén itt ebédeltek a fiúk , Kevinék hozták a kis Alenát is aki hihetetlen cuki kislány. Most először találkozott vele de az egész délutánt velem töltötte. Játszottunk a kertben, medencéztünk ahol a többiek is csatlakoztak. Joeval és Nickkel sikerült pár szót váltanom, de nem volt valami mélyreható beszélgetés. Nick megkérdezte ki az a fiú akit a múltkor látott, fura és hirtelen volt a kérdése, még a nyálamat is félrenyeltem mikor megkérdezte. Mikor mondtam hogy az osztály társam, Frankie szokás szerint bedobta a szöveget hogy kamu , tuti odavagyunk egymásért meg ilyenek. Legszívesebben megfojtottam volna. Én eltereltem annyival hogy nincs semmi köztünk és nem akarok róla többet beszélni amivel igazából nem is hazudtam. Ugyan Nick utána sokáig elég kétkedve nézett rám de nem tehetek róla. Ehhez abszolút semmi közük.

- Édesem bejöhetek?- nyílt az ajtó és anya dugta be a fejét. Reméltem, hogy lesz egy nyugodt estém épp ezért vonultam fel rögtön vacsora után. Gyorsan lefürödtem majd bedőltem az ágyba.

- Gyere anya.- ültem fel.

- Baj van? Olyan kedvetlen vagy mostanában. Összefügg a levelekkel?

- Levelekkel?

- Amit az árvaházba küldtél.

- Jaj, nem azok eszembe sem jutottak mostanában, bár remélem megkapták őket.

- Akkor meg? Itt a nyár, nincs suli, szabad vagy, mehetnél szórakozni te meg itthon kuksolsz. Frankie is aggódik érted. Jól vagy?

- Igen, teljesen jól vagyok csak mostanában máshol járnak a gondolataim.

- Merre felé? Fiú van a dologban?- mosolygott.

- Ashley megharagudott rám.

- Miért?

- Mert tetszik neki Brian, de közben kiderült hogy Briannak én tetszem. És most Ashley azt mondja hogy nem bízik bennem merthogy elmondta nekem hogy ő odavan Brianért, de Brian nekem csak azután mondta el mikor én elmondtam neki hogy Ashnek tetszik de én amúgy is azt mondtam hogy maradjunk csak barátok, szóval érted?- néztem rá kétségbe esve mire ő próbált komoly maradni.

- Az a legnagyobb kérdés hogy te mit érzel?

- Nem tudom , vagyis Brian nagyon édes fiú de én még sosem voltam ilyen helyzetben még csak észre sem vettem hogy tetszem neki, azt sem tudtam hogy reagáljak mikor elmondta.

- Ha nem lenne Ashley mit tennél?

- Nem tudom. Brian az osztály társam ha esetleg belemennék és mégsem jönne össze utána olyan ciki lenne, nem?

- Nem feltétlenül. Ellehet válni kulturáltan is. Már nem vagytok kicsik, édesem. És Ashleyvel is megtudnátok beszélni csak valószínűleg mindketten egymásra vártok...

- Én nem tettem semmit, ő beszélt velem csúnyán.

- Tudom, és jól tetted hogy hagytad lenyugodni, de hetek teltek el.

- Oké, majd felhívom.- mondtam lábaimat felhúzva.

- Okos döntés, tudtam hogy te egy nagyon értelmes lány vagy. És most...beszélj nekem erről a fiúról. Apád azt mondta nagyon szimpatikus srác.

- Az és igen masszív. Vagyis nem az a tipikus 16-17 éves kinézete van. A bátyjával szokott edzeni és nos..nem tagadom jól néz ki.

- Igen?- kérdezte anya vigyorogva mire én zavaromban felnevettem.

- Kedves és figyelmes, jó vele beszélgetni. Mostanában sokat gondolok rá.- mondtam mosolyogva.

- Jajj édesem, te szerelmes vagy.

- Igen, vagyis gondolom, nem tudom. Még sosem voltam az, mármint szerelmes.

- A szerelem szép dolog, és még szebb ha sokáig tart.

- Mint nálad és apánál?

- Igen, mint nálunk. Jó lenne megismerni ezt a fiút.

- Nos ő jelenleg Miamiban nyaral a nagyszüleinél és csak suli kezdésre jön haza.

- Oh, értem, miért nem hívod át a barátnőidet, csaphatnátok egy medencés bulit Frankie nagy örömére. Mit szólsz?

- Nem lenne gond?

- Dehogyis, van egy csomó rágcsálnivaló a szekrényben meg fagyi a frigóban. Érezd jól magad. Oké? Na hajrá hívd fel a lányokat. Reggelinél találkozunk.- adott egy puszit a homlokomra és kiment. Én kézbe vettem a telefonom és kikerestem Ashley számát.

Miután hármat csörgött felvette:

- Haló.

- Szia Ash, Annie vagyok.

- Tudom jól, kiírja a neved.- jött gyorsan a válasz.

- Szeretnék veled beszélni, vagyis bocsánatot kérni.- mondtam bár nem is tudtam miért kérek bocsánatot.

- Hallgatlak.

- Ash ne legyél már ilyen komoly. Nem az én hibám az ami történt, de mást sem hibáztatok, nem tehetek róla, hogy Briannek én tetszettem meg. De hidd el nekem kérlek, nincs semmi köztünk. Szeretem őt, és nagyon jó barát de ennyi.- legalábbis szeptemberig biztos ennyi. Kitudja utána mi jön, talán addigra Brian is elfelejti hogy tetszettem neki.

- Tudom Annie, nem is rád haragudtam igazából hanem rá mert nem irántam érdeklődik, az sem lenne baj ha tetszene neked mert Brian tök jó fej, meg helyes meg minden. Hülyén reagáltam ne haragudj.

- Nem haragudtam csak bántott, hogy azt mondtad nem lehet bennem megbízni. De felejtsük el. Nincs kedved átjönni holnap egy medencés bulira? Áthívom a lányokat is és bulizunk egy jót, oké?

- Persze, vigyek valamit?

- Nem dehogy, vagyis csak bikinit, arra lesz egyedül szükség.- mondtam mosolyogva.

- Jól van, jó ha 9-re megyek?

- Persze, üziben küldöm a címet. Puszi.- mondtam majd letettem.

A következő áldozat Claire volt majd Alison. Mindketten nagyon meglepődtek, kérdezték kibékültünk-e Ashley-vel de mindketten örültek a meghívásnak. Miután letettem elküldtem nekik a címet majd magamhoz öleltem a párnát és elaludtam.

- Azta, milyen klassz ez a ház..- forgott Allie körbe körbe.

- Mennyit álmodtam arról hogy egyszer Joe felesége leszek.. Anyám...- vihogott Claire.

- Menjünk a szobámba, ott áttudunk öltözni úgy hogy Frankie nem kukkol.- nevettem a végén.

- Hé én nem is szoktam.- hallottam sértődött hangját a nappaliból.

- Persze.- szóltam vissza.

- Hali csajok.- jelent meg az ajtóban.

- Szia.- köszöntek szinte egyszerre.

- Én is mehetek medencézni?

- Minket nem zavar.- nézett rám Claire.

- Oké, akkor gyere.

- Kértek valamit inni lányok?- kérdezte Frank mire mindhárom lány olvadozott

- Na oké csajok az emeletre. Frankie csináltam limonádét, töltenél mindenkinek?- mondtam és válaszát meg sem várva a lányokat az emelet felé tolva elindultam.

- Szóval, akkor most átöltözünk és utána lemegyünk. Van egy csomó fagyi meg rágcsa szóval elleszünk.


Már egy ideje kint feküdtünk a napernyő alatt mikor Frankie ugrott egy bombát és mindenünk vizes lett.

- Na csajok, ideje bejönni a vízbe, elég a csacsogásból, itt ez a csomó labda , játszunk valamit.

- Frankie...- kiabáltam.

- Na csajok gyertek már..- könyörgött mire Ali nagy nehezen felállt majd beugrotta vízbe és elindult Frankie felé. Mikor odaért a fejénél fogva nyomta a víz alá de Frank erősebbnek bizonyult és lehúzta magához majd ahogy feljöttek a felszínre elkezdték egymást fröcskölni miközben vihogtak. Gyorsan beugrott Claire is.

- Te nem mész be Annie?- kérdezte Ash mire megráztam a fejem.

- Nem tudok úszni, max a medence végében tudnék ücsörögni., jó itt nekem, de te nyugodtan menj be.- mosolyogtam rá mire barátnőm felállt és beugrott a többiekhez. Én csak lehunytam a szemem és hallgattam a nevetésüket. Azonban nyugalmamat megzavarta egy kéz a vállamon. Szemeim szinte kipattantak.

- Nick, heló.- ültem fel.- Hát te? Nem turnén vagy?

- De igen, de volt pár napom szabad és hazaugrottam egy szerződés miatt, gondoltam benézek hozzátok. Hallottalak milyen jól szórakoztok de ha zavarok akkor el is mehetek.

- Nem dehogy, a csajok egyébként is oda meg vissza lesznek ha meglátnak, bár úgy látom most Frankie lefoglalta őket.

- A kis mázlista. Három lány egyszerre?- mosolygott.- Te hogy hogy nem vagy velük?

- Én nem tudok úszni és maximum egy egy méteres szakaszon tudnék toporogni, utána már a nyakamig ér a víz és a múltkor is majdnem megfulladtam. - utaltam a jó pofáskodásukra mikor Joe és ő bedobtak a vízbe majd beugrottak és nem hagytak kijönni.

- Jó de akkor csak viccelődtünk, fogtunk.

- Az mindegy.- mondtam duzzogva

- Megtanítsalak úszni?

- Áhh inkább nem, köszi.

- Tőlem félsz vagy a víztől?- kérdezte és a csajok még mindig nem vették észre. Nem is tudtam mit válaszoljak, talán is is.- Szóval hagyjuk...

- Csináljuk azt hogy amikor legközelebb jössz megpróbáljuk, de így olyan ciki lenne a csajok előtt.- mondtam komolyan miközben fejemmel feléjük böktem.

- Oké, de ha legközelebb nem próbálod meg akkor én magam doblak a medencébe.- mondta majd felállt.- Mint legutóbb is.- nézte a többieket.

- Anyám, ott egy másik Jonas.- hallottam meg Claire hangját mire felnevettem. Óvatosan mögé somfordáltam majd megálltam a háta mögött.

- Mond Nick van nálad telefon vagy valami kütyü ami nem vízálló?

- Nem, nincs, miért?- kérdezte mire én válaszul belöktem a medencébe. Ahogy feljött a felszínre Nick rám nézett. Az arckifejezésén csak nevetni tudtam így a végén már ő is megenyhült és felnevetett.- Na várj csak Annie, megbánod még te ezt. Ahogy felállt a vízben a válla pont kilátszott és a csajok nem tudták levenni a szemüket róla.

- Nick , azt hiszem most inkább a rajongóiddal kellene foglalkoznod.- ültem vissza a napozóágyra. Egy ideig csak nézett majd elmosolyodott és a lányokkal kezdett beszélgetni. Én már épp nyugodtan feküdtem volna mikor csipogott párat a telefonom.

Ahogy kezembe vettem láttam hogy üzenetem érkezett. Brian írt.

“ Szia Annie, bocsi hogy nem írtam eddig, a nagyiék elég sűrű programot szerveztek. Igazából csak gondoltam jelzem hogy jól vagyok, és hogy hiányzol. Jó lenne beszélgetni veled..tudom őrültség. Még sosem éreztem így de most alig várom hogy hazaérjek és elkezdődjön a suli. Emlékszem miről beszéltünk de azért remélem néha gondolsz rám. Várom, hogy lássalak. Puszi, Brian.”- Többször is elolvastam egymás után az üzenetet majd csak mosolyogtam. Annyira aranyos volt ez az üzenet, és abban a percben nagyon szerettem volna látni.

“ Szia Brian, örülök hogy végre írtál. Nekem is hiányoznak a beszélgetéseink. Gondolkodtam, elég sokat, illetve sokszor gondolok rád. Várom, hogy beszélhessünk. Puszi, Annie.” - ahogy megírtam az üzenetet letettem majd felálltam és leültem a medence szélére és a vízbe lógattam a lábam..

- Na mi újság lányok, ki vannak elégítve az igények?- kérdeztem mire a csajok hevesen bólogattak.

- Frankie csinált már képeket, nem is mondtad hogy Nick ilyen jó fej.- mondta Allie mire Nick szélesen vigyorgott majd lenyomta Alliet a víz alá.

- Igazad van, tényleg jó fej.- kiabáltam majd ahogy fel verekedte magát csak nevetett.

- Gyere, csináljunk egy nagy közös fotót.- hívott Ash mire csak a fejem ráztam hogy inkább nem.

- Na, légyszí, utána csinálok olyat amin Frankie áll az én helyemen, rólunk van már egy csomó közös kép, rólad még nincs kép, olyan mintha nem is lennél itt, egyébként is mit írtál olyan sokáig a telódon.

- Semmit, semmi különöset. De én még mindig nem tudok úszni, így nem megyek be.

- Majd akkor én tartalak, esküszöm nem nyomlak víz alá de egy fotót hagy csináljanak már, ne legyél ilyen hangulat gyilkos.- mondta Nick majd elindult felém.

- Na jó, de ha elengedsz akkor többé az életben nem szólok hozzád.- mondtam majd megfogtam felém kinyújtott kezét.

- Nyugi, bízz már bennem egy kicsit.- mondta majd behúzott a vízbe és átkarolta a derekam és úgy vitt a lányokhoz.- Milyen könnyű vagy.

- Na akkor mindenki csííííz..- mondta Frankie majd ránéztem és mosolyogtam. Utána Ash cserélt Frankievel és ő is csinált néhány képet.

- De ha meglátom valamelyik pletykalap címoldalán hogy Nick Jonas és háreme akkor megkereslek titeket és bosszút állok.- mondta Nick tettetett komolysággal.

- Nyugi, ez csak egy...valóra vált álom, már évek óta imádunk.- mondta Claire

- Köszi, mind hármótoknak, jó fejek vagytok, örülök hogy Annienek ilyen barátnői vannak. De ha nem haragszotok felmegyek és átöltözöm mert nekem már mennem kell, csak beugrottam. Jók legyetek és további jó szünetet nektek.- mondta majd mind három lánynak adott egy-egy puszit.- Téged kivigyelek?- kérdezte rám nézve mire én csak bólintottam majd el is indult.

- Lányok felmegyek egy pillanatra mert lefog merülni a telóm, utána vissza is jövök, oké?- néztem rájuk miközben megfogtam a telefonom. Nick közben már elindult. A szobámban érve gyorsan feldugtam töltőre a telefont majd lementem a konyhába és ittam egy kis jeges teát... 



Nick szemszög..

Annie aranyos lány, minden egyes alkalommal meggyőződöm erről. Fiatal de korához képest érett és okos lány. Olyan kis törékenynek tűnik. Ahogy ma átfogtam a derekát nem tudtam hogy érjek úgy hozzá hogy nehogy összetörjön, mintha csak egy porcelán baba lenne, de aztán rájöttem, igen gyengének tűnik de igazából nagyon erős. Annyi mindenen ment már keresztül az élet alaposan megedzette.

Mikor végeztem az öltözködéssel elmentem a szobája előtt aminek az ajtaja nyitva volt. Beléptem és láttam hogy nincs ott de a telefonja világított. Tudtam hogy csúnya dolog belenézni másnak a telefonjába de szinte hívogatott a kijelző, azt mondta: “ Gyere, nézz meg, csak egy pillantás, semmi baj nem lesz belőle”. Olyan idétlennek éreztem magam.

Ahogy ránéztem be volt lépve az üzenetekbe. Brian? Az osztálytársa? Azt írja hiányzik neki, és Annie válasza is elég egyértelmű. Szóval már van is aki csapja a szelet neki... Bár kétség kívül szép és érdekes lány. Te jó ég, mi a fene van velem? Mik ezek a gondolatok? Miért nézek én bele a telefonjába? Nem akarom hogy megbántsák, nem akarom hogy fájdalmat okozzanak neki. Na jó, biztos csak napszúrást kaptam, jobb lesz ha elindulok mielőtt még késő lenne.


Ahogy lementem a földszintre hangokat hallottam a konyhából. Elindultam arra. Annie épp a hűtőben kutakodott.

- Én indulok.- szólaltam meg mire kicsit megugrott majd rám nézett. Megijedt.

- Mikor jössz legközelebb?- kérdezte halkan.

- Valószínűleg csak az évfordulós bulira, akkor maradok két vagy három napot. Akkor bepótoljuk az úszásórát, jó?

- Oké.- mondta majd elmosolyodott és csak nézett. Éreztem hogy nekem kell megtennem az első lépést.

- Vigyázz magadra.- léptem hozzá közelebb majd megöleltem.- És anyáékra is.

- Természetesen, te is vigyázz magadra és további jó turnét.- mosolygott. Még adtam neki két puszit majd eljöttem. Jobbnak láttam minél előbb távozni. Frankie nem fog haragudni ha tőle nem köszönök el külön.

Mikor beszálltam az autóba rájöttem hogy szeretek Annie társaságában lenni, ha nem is vagyok a közvetlen közelében, de valamiért olyan sugárzó a jelenléte, vidámságot áraszt magából, ami elvarázsol mindenkit...



Annie szemszög...


Miután Nick elment visszamentem a lányokhoz akiket újfent Frankie szórakoztatott, tényleg jól érezték magukat és a kedves öcsé is aki sugárzott a boldogságtól hogy egyszerre három lányt tehet boldoggá. Nagy nőcsábász lesz még a srác. Én inkább csak lefeküdtem az ágyra és napszemüvegemet felvéve lehunytam a szemem és relaxáltam.

Brian jutott az eszembe, vártam hogy lássam. Bár volt még több mint egy hónap addig de valahogy majd csak eltelik. Aranyos volt Nicktől hogy maradt a lányokkal és beszélgetett velük. Alapvetően tök jó fej srác csak jól tudja titkolni.



Miután a lányok elmentek Frankievel összepakoltunk majd bementünk a házba. Mindketten lezuhanyoztunk majd lementünk a nappaliba és eljátszottuk párszor a dalunkat.

Már csak én ültem a zongoránál mikor megérkezett anya. Fáradt volt így eljátszottam neki egy dalt amit még anyukám énekelt nekem kiskoromban. Milyen fura, mostanában nem is gondoltam rá. Mióta itt vagyok csak egyszer kétszer jutott eszembe. Nem akarom elfelejteni őt, mert ő az édesanyám, mégis érzem hogy a Jonas családot már annyira szeretem mintha mindig is velük lettem volna. Mostanában már azt a nyuszikát is száműztem az ágyamból ami anyától maradt meg. Nem tudatosan tettem, de egyik este kikerült az ágyamból és azóta is a kanapén pihen. Már több mint 10 éve hogy meghalt anya, mennyi minden történt velem, nagyrészt szenvedéssel telt ez az egy évtized de az utóbbi hónapokra nem panaszkodhattam.

Mikor befejeztem az anyának szánt dalt csak ültem ott a zongora előtt. Leütöttem néhány hangot majd tovább próbálkoztam. Végül észre sem vettem de már két órája dolgoztam egy kis darabon. A szívem írta meg az egészet. Anyára gondoltam és arra a napra a kórházban. Ahogy elköszön tőlem. Nem akartam sírni de néhány könnycseppet nem tudtam visszatartani. Utat törtek maguknak és végig folytak arcomon. De nem tudtak megállítani. Szorgalmasan körmölgettem a kottára majd mikor befejeztem eljátszottam az egészet, nem volt túl hosszú de minden hang szívből jött. Mikor befejeztem a kotta tetejére a következőt írtam: Altató.


Az évfordulós bulit Augusztus elsejére szerveztük ami szombat. Nem leszünk sokan, a család és néhány barát. Közben Joe is beszervezte a fiúkat így fellép a Jonas Brothers is bár azt nem mondták melyik dalt éneklik. Mióta itt lakom szoktam őket hallgatni. Anyáéktól kölcsön kértem az összes cédéjüket és esténkét lefekvés előtt szoktam hallgatni őket. Vannak már kedvenceim is, mint például a Black keys vagy a Sorry, de a Little bit longer is nagyon tetszik. Aztán persze mikor meghallgatom Nick dalait meglepődöm hogy most mennyire más stílusban énekel. Valahogy a banda számaiban jobban éreztem a lelkét, de persze én akkor nem ismertem, nem tudom milyen elvárásokat állított a kiadójuk. Viszont most ismerem és felvételeken is látom mennyire élvezi ha a színpadon lehet. Most is bele ad mindent, szóval talán csak az van hogy ahogy felnőtt a stílusa is megváltozott.

És ott van a sorozatuk amit szintén végig néztem a neten. Vicces és aranyos. És a dalok abban is szuperek, bár a második évad jobban tetszik, az valahogy lazább, a dalok is érettebbek és pörgősebbek.

Mikor itt vannak akkor is látom mennyire szeretik ezt csinálni, a színpadon vagy a kamerák előtt lenni. Bár ők szinte ebben nőttek fel , nem is csoda hogy olyan otthonosan mozognak a kamerák előtt, nekik szinte nem is voltak normális tini éveik mikor csak szórakoztak, suliba jártam, csajoztak, házi bulikba jártak, mondjuk elmondásuk szerint ők ezt is szórakozásként élik meg és szerencsések hogy azt csinálhatják amit szeretnek és még meg is tudnak belőle élni. Nem is akárhogyan.



Szinte az egész pénteki napunk készülődéssel telt. Danielle és kevin már csütörtökön megjöttek és nálunk is maradtak egészen amíg vége nincs a hétvégének. Danival telefonálgattunk a bulival kapcsolatban, mindenkit felhívtunk aki segédkezett a buli szervezésben hogy minden megvan-e, célozva a svédasztalra, a virágokra, a zenére, a díszítésre, a tortára és a többi apróságra. Miután nyugtáztuk, hogy minden oké fellélegeztünk. És az egész péntek délutánt együtt töltöttük illetve reméltük hogy anyáék semmit nem vettek észre az egész szervezésből. Kevin beadta apáéknak hogy szeretne egy étteremben ebédelni másnap mert valami fontosról akar velük beszélni ami kihat a jövőjére, persze anyáék egyből aggódni kezdtek, az én alibim vásárlás volt a lányokkal, Danielle pedig elméletben játszóházba vitte a kis Alenát. Joékkal azt beszéltük meg hogy a buli helyszínén találkozunk ami egyébként egy étteremnek egy privát terme ahol általában esküvői bulikat, eljegyzési partikat szoktak tartani. Az étterem szolgáltatja a svédasztalos hidegtálakat és a bárt amit direkt erre a napra állítanak ott fel. Egy kis színpadot is elhelyeznek ott amire felférnek a hangszerek és az előadók.

Este Dani odaadta a kis program füzetet amit csak néhány példányban készítettet, a fellépőknek, azaz nekünk meg a fiúknak illetve anyáéknak hogy mire számítsanak a nap folyamán. Az egész buli háromkor kezdődik. Kevin utána javított és csak kávézni hívta anyáékat hogy ne egyék tele magukat a buli előtt. Annak az étterembe mentek ahol a buli lesz és ha jelzünk neki akkor majd átvezeti a mi bulinkra őket.

Három és fél négy között zajlik a köszöntés. Utána Joe szolgáltatja a zenét, mindenki eszik iszik, majd 5- kor jön a torta felvágás és ajándékok átadása. Hatkor jön a mi fellépésünk Majd fél héttől a srácok tartanak mini koncertet és az est további részében szintén Dj Joe szolgáltatja a talp alá valót. Danival reméltük hogy nem lesz semmi gáz és minden megy majd a menetrend szerint. Nick délelőtt érkezik majd oda az étterembe és besegít a hangszerelésbe meg hasonlók amíg mi a dekorációt készítjük Danival és Gigivel.

Szombat...

Annie szemszög


A bulira egy púderszínű egyszerű és elegáns spagetti pántos maxi ruhát választottam. Nem akartam túl öltözni mert ez anyáék bulija de azért nem is akartam kilógni. Ahhoz egy teljesen lapos talpú szandált és azt a nyakláncot választottam amit anyáéktól kaptam nem sokkal azután hogy ide költöztem. Nem akartam magassarkút venni mert nagyon kényelmetlen szerintem, főleg ha órákon keresztül kell benne sétálgatni.

A ruhámat elraktam majd a díszítéshez és előkészületekhez csak egy rövid nadrágot és egy topot vettem fel.

Mielőtt elmentem elköszöntem anyáéktól és elindultunk Frankievel aki már kint várt.

Dani , Joe és Gigi már az étteremben voltak és épp a virágokat pakolászták. Köszöntem mindenkinek majd én is beszálltam a díszítésbe. Közben Joe összerakta a keverőpultot és csinált egy kis zenét is.

- Annie, merre jársz?- hallottam egy hangot a hátam mögül.

- Micsoda?- fordultam meg mire Gigi felnevetett.

- Már vagy 2 perce beszélek hozzád de semmi reakció.Merre jársz?- kérdezte miközben kezébe vett egy szál virágot.

- Én itt vagyok, csak elbambultam.- mondtam miközben virágokat illesztettem a helyükre de igazából tényleg nem ott járt a fejem. Brian jutott eszembe.

- Nekem nem kell hazudnod, nem mondom el senkinek.

- Nem fontos, igazából az egész hülyeség.

- Na, ez egyre érdekesebb...

- Van egy fiú...

- Lemertem volna fogadni.- nevetett fel.

- Brian a neve és az osztály társam illetve barátom. Elmondta hogy tetszem neki és azóta mintha én is többet éreznék vagy nem is tudom, anya szerint ez szerelem.

- Hűha... Mesélj csak...

- Nem tudom most mi van, még egy hónapig nem találkozunk, majd csak a suliban. Már nem tudom mi lenne a legjobb. Nagyon édes fiú meg minden de nem tudom jó ötlet lenne-e vele járni.

- Hidd el a szíved tudni fogja. Csak arra figyelj mit érzel mikor először meglátod. Tudni fogod mit tegyél.- mondta mosolyogva mire én megöleltem.

- Na lányok, mi ez az összeborulás.- állt meg előttem Nick mire elengedtem Gigit.- Sziasztok.- mosolygott majd megölelt mindkettőnket.

- Szia Nick.- köszöntem majd letettem a kezemben lévő virágot.

- Mit segítsek?- kérdezte miközben egy székre lerakta a ruháját.

- Először is azt vidd innen, hátul a folyosóról nyílik egy szoba, mindenki oda tette a ruháját aztán pedig gyere és segíts Annienek dekorálni, kicsit elkalandozott így lemaradt, de majd ketten behozzátok. Minden más már intézve van.- mondta Gigi mire Nick kihúzta magát.

- Igenis kapitány.- vihogott majd a ruháját felkapva eltűnt a szemem elől.

- Idióta.- röhögtünk Gigivel.- Most itt hagylak, folytatom amit elkezdtem.- mondta majd visszament a dolgára. Én csak sóhajtottam egy nagyot majd folytattam a díszítést.

- Na mi újság?- jelent meg mellettem Nick.

- Elvagyok, veled?

- Fáradt vagyok. A koncert után rögtön gépre szálltam de átszállásnál szerencsétlenkedett a reptér így csúszott a járat, azért jöttem csak most. Egyébként a reptérről jövök.- mondta mire elmosolyodtam.

- Nyugodtan haza mehettél volna lepakolni, vagy zuhanyozni. Mi megoldottuk volna.

- Szóval büdös is vagyok?- kérdezte sértődötten mire én közelebb hajoltam hozzá és szippantottam egy nagyot .

- Nem, nem mondanám, sőt, kifejezetten jó illatod van.

- A repülőn próbáltam rendbe hozni magam.

- Nyugi, itt is van egy mosdó , majd itt alkotsz valamit a buli előtt. Nem féltelek.- mondtam mosolyogva majd a helyére dugtam a virágfüzérben egy szál liliomot.

- Egyébként jól telt az elmúlt pár hét?

- Jól? Unalmasan. A lányok nyaralnak, egyedül meg nem olyan izgi a városnézés vagy a strandolás így inkább csak otthon lazulok vagy Frankievel lógok.

- Apropó, a dal megvan ugye?

- Persze, előadásra készen. Dani mondta hogy a banda újra egyesül néhány dal erejéig. Kíváncsi vagyok .

- Köszi, bár csak egyszer próbáltuk el a dalokat, remélhetőleg nem lesz égés..- mondta majd leült.

- Tudod mit, hozok neked egy kávét addig igazgasd el a virágokat a füzérben, jó?

- Tényleg? Köszi. Egy cukorral kérem.- mondta mire csak bólintottam majd vállát megpaskolgatva elsétáltam mellette.


Kettőre az egész terem fel volt díszítve , a bár előkészítve, svéd asztal elrendezve, hangszerek hangolva, keverőpult teljes egészében felállítva. Már csak át kellett öltöznünk. Kevin írt egy üzit hogy már úton vannak, eszünkbe ne jusson kimenni az étterem részbe. Joe, Nick és Frankie gyorsan elfoglalták a kis szobát és elkezdtek öltözködni. Szerencsére gyorsan végeztek. Mindhárom fiú fehér inget viselt egy fekete farmerral. Micsoda összeöltözés, gondoltam mikor helyet cseréltünk és mi lányok vonultunk be. Dani egy fekete kis koktél ruhát vett fel, Gigi pedig egy csónak nyakú, kék, térdig érő ruhát ami nagyon szépen kiemelte karcsú alakját. Hozzá egy fekete magassarkút húzott ami miatt még inkább kitűnt közülünk, legalábbis magasságban. Én felvettem a ruhámat és az apától kapott nyakláncot. A hajamat leengedtem és kicsit rendbe szedtem a hullámos fürtöket. A szemem kihúztam, majd barna szemhéjpúderrel és vízálló spirállal emeltem ki még jobban a szemem majd tettem fel egy kis szájfényt és pirosítót és már kész is voltam. A lányok mosolyogva néztek végig rajtam majd beálltunk a tükör elé és elégedetten néztünk végig magunkon. Ahogy kimentünk a terembe minden szem ránk szegeződött, időközben ugyanis megérkeztek a vendégek is, legalábbis nagy részük. Danit és Gigit elrabolták a fiúk én meg az asztalhoz sétáltam ahol megigazítottam a tányérokat. Kicsit zavart hogy én olyan egyedül maradtam.

- Hé, nagyon szép vagy.- érintette meg a karom Nick mire rámosolyogtam.

- Köszönöm szépen, te illetve ti is jól néztek ki. Laza mégis elegáns a szerelésetek.- mondtam miközben teljesen felé fordultam.

- Ma este muszáj táncolnod velem.- mondta mire felnevettem.

- Muszáj, ez meg mit jelentsen?

- Nos nem kell megijedned, de tudd hogy ma sok hódolóra teszel szert akik az egész estédet lekötik, de szeretném ha velem is táncolnál azért.

- Kétlem hogy olyan sok hódolót szereznék de rendben, megígérem hogy táncolni fogok veled.- mondtam mire elégedetten elmosolyodott.

Háromnegyed háromra az összes vendég befutott és Joe megírta Kevinnek hogy hozhatja anyáékat. Mind egy csoportba tömörültünk, a srácok és én természetesen előre álltunk és vártuk hogy nyíljon az ajtó.

- MEGLEPETÉS!!!!!!- kiabáltuk ahogy megláttuk anyáékat mire ők hirtelen megszólalni sem tudtak.

- Boldog évfordulót nektek.- mondta Kevin majd megölelte anyáékat akik már közelebb jöttek.

- Uram Isten, ez eszembe sem jutott volna. Ezt ti hoztátok össze?- nézett anya végig rajtunk mire mindenki bólogatott.- Nem is tudom mit mondjak. Nekem vannak a legjobb gyerekeim a világon.- nevetett miközben könnyeivel küszködött majd megölelgetett minket. Apa ugyanúgy meghatódva ölelt át minket.

- Nahát...- kezdte apa majd megfogta anya kezét.

- Nem is tudjuk mit mondhatnánk nektek, de mindenkinek nagyon köszönjük hogy eljött ide hogy megünnepelje velünk a házassági évfordulónkat. Nem készültem beszéddel és nem is untatnálak titeket inkább, de mielőtt elkezdünk ünnepelni, szeretném ha megismernétek valakit. Vannak itt olyanok akik még biztosan nem tudják de a családunk bővült. Nem olyan régen örökbe fogadtunk egy csodálatos leányzót, Anniet. Szeretnénk nektek bemutatni őt, mostantól kérlek őt is tekintsétek családtagnak, a mi hatalmas családunk tagjának. Annie, gyere kérlek.- nyújtotta anya szabad kezét mire én megfogtam azt majd az emberek felé fordultam.

- Köszönöm anya.- mondtam majd megöleltem. Mindenki mosolygott és bólogatott hogy igen, ez így helyes. Most már mindenki tudja hogy létezem és én is Jonas vagyok, még ha a nevem nem is ezt mutatja.

- Most pedig kezdjünk el bulizni.

- Igazából nem akarok közbe szólni.- lépett előre Dani mosolyogva.- De van egy tervezett programunk, ami nem szentírás de lesznek a bulinak olyan részei amelyek ütemezve vannak. Most mindenki érezze jól magát. Beszélgessünk, együnk. Joe lesz az est Dj-je így ha valaki akár dalt szeretne kérni azt nála teheti meg. A következő esemény a torta felvágása lesz, öt órakor, figyelem, ne egyétek túl magatokat mert a torta isteni finom lesz. Szóval jó szórakozást mindenkinek.- mondta Dani majd Kevinhez sietett és megcsókolta. Joe a keverőpulthoz indult és intézte a zenét amíg Gigi , Nick, én, Frankie és Kevinék köszöntöttük anyáékat majd jöttek a vendégek. Mi kicsit háttérbe vonultunk amíg anyáék velük beszélgetnek.

Frankie és én leültünk egy asztalhoz majd nem sokkal később Nick is megjelent 3 pohárral. Letette az asztalra majd leült közénk. Amíg mi ott beszélgettünk Kevin és Danielle néhány vendéggel beszélgetett.



Nicknek igaza lett, váratlanul csapott le rám egy fiatalember , Tom, aki a lemezkiadónál dolgozik, apával. Leült mellém és folyamatosan szórakoztatott, italt és sütit hozott, érdeklődött egészen addig amíg a tortákat fel nem vágták anyáék mert az azt jelentette hogy ajándékok átadás a következő lépés.

Anyáék rengeteg értékes ajándékot kaptak, vázákat, kristály poharakat, de én mégis azt értékeltem többre aki valami személyessel lepte meg őket, aki mondjuk ott volt az esküvőjükön is, és arról készített emlékeket felidéző ajándékot.

Nem sokkal később Joe jelzett hogy lassan mi jövünk Frankievel így készülődjünk.. Én mondtam hogy még kimegyek a mosdóba de hamarosan visszajövök.

Miközben a kezemet mostam a tükörben nézegettem magam. Olyan más volt az a lány akit ott láttam. Nem is hasonlított rám. A smink, a haj, a ruha, mintha nem is én lennék, miközben mégis én vagyok. Változhat egy ember olyan sokat olyan rövid időn belül hogy már ne ismerje meg magát?

- Jaj bocs. Nem tudtam hogy itt vagy.- hallottam meg Nick hangját de nem néztem rá, helyette a tükröt néztem.

- Nem baj, gyere csak, már végeztem.- hunytam le a szemem.

- Baj van?- lépett közelebb.

- Nem.

- Akkor miért bámultad annyira a tükröt?

- Csak eltűnődtem. Ez nem is én vagyok.- mutattam magamon végig.

- Nem értem.- nézett értetlenül rám.

- Nos, én 3 hónapja még nem voltam ilyen...hát izé, csinos. Szóval a használt gönceimben mászkáltam suliba, nem hordtam ékszereket, eszem ágában nem volt sminkelni magam. Csak éltem. Most pedig nézz rám, lassan úgy nézek ki mint akit egy divatmagazinból húztak ki. Olyan gyorsan megváltozott minden és mikor néha erre ráeszmélek mindig meg ijeszt a tudat, hogy talán csak álmodom és ez az álom egyszer csak véget ér. Tudom butaság ilyeneken törni a fejem.

- Igen, az, butaság, te már idetartozol Annie, és ez az álom nem fog véget érni mert ez nem egy álom hanem a valóság. És igen, megváltoztál, de a változás néha jó. Mindig felfedezel magadban valami újat amiről addig fogalmad sem volt. Nem muszáj sminkelned magad ahhoz hogy szép legyél mert te egyébként is egy nagyon szép lány vagy. A smink inkább csak öregít, talán idősebbnek mutat, de ez sem kell, az a kor amit most megélsz az egyik legjobb kor, próbálgathatod a szárnyaidat, új dolgokat fedezhetsz fel. Kitárul előtted a világ és eldöntheted hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. Fontos hogy ne az emberek elvárásainak akarj megfelelni hanem a sajátodnak. Ne sminkeld magad miattuk, ne miattuk akarj csinos lenni. Azt vedd fel amiben kényelmesen érzed magad és úgy éld az életed ahogy te jónak látod. 3 hónap alatt felfordult az életed, ebben biztos vagyok. Először is lett családod, testvéreid. Másodszor biztonságban élsz, harmadszor, a kisvárosból bekerültél ide, a városba ahol mindig megy az élet, éjjel és nappal, csak úgy pörögnek az események. Az ember alkalmazkodik, mindig az aktuális helyzethez, mindig felveszi az adott életstílust, te is csak ezt tetted, kinyíltál, virágzol... Ha jól érzed magad ebben a ruhában és sminkben az jó, semmi probléma vele, ha nem az sem probléma. De ne zavarjon az hogy változol. Igen talán 3 hónapja el sem tudtad volna képzelni de a változás mindig jelen van az életünkben. Mindig változunk. Napról napra szinte észrevétlenül változunk és nem mindig vesszük észre csak mikor már nagyon látványos a változás. És a félelmet ami benned él, próbáld leküzdeni, elhesegetni, mert egy biztos, ami nem változik, az hogy már a családunk része vagy.- mondta halkan a végét mire én a nyakába borultam.

- Jajj Nick, annyira köszönöm, még soha sem éreztem magam olyan jól mint most. Köszönöm hogy eloszlattad a kétségeimet.- mondtam miközben öleltem. Ő elkezdte hátam simogatni majd ahogy elhúzódtam ránéztem.- Nem is tudom mit mondjak.- nevettem fel.

- Ne mondj semmit, tudom mire gondolsz, sokszor elég csak egy pillantás ami mindent elmond és én megkaptam tőled azt a pillantást. Ne aggódj tovább, inkább menj és készülj fel az előadásra.- mosolygott mire én csak bólintottam majd kimentem a mosdóból.

Miután előadtuk Frankievel a dalunkat mindenki tapsolt, Joe és Kevin pedig kiabált hogy vissza. Nick oldalt állt a falnak támaszkodva és tapsolt. Mikor összeakadt tekintetünk elmosolyodott, én csak bólintottam majd ahogy lejöttünk a színpadról mindenki gratulált. Anyáék csak ölelgettek és puszilgattak minket miközben anya szeméből csak úgy folytak a könnyek. Próbáltam nyugtatgatni de kellett neki pár perc a vállunkon míg betudta fejezni a sírást és csak mosolygott.

- Ti annyira édesek vagytok gyerekek.- ölelt meg minket utoljára.- Szeretlek titeket.

- Mi is anya, mi is szeretünk.- mondtam majd elengedtem.

- Megyek összeszedem magam, mindjárt jövök.- mondta kacarászva.

- Gyerekek, ti olyan tehetségesek vagytok. Mi pedig nagyon szerencsések vagyunk hogy ti vagytok nekünk.- simogatta apa a vállunkat ahogy beállt közénk.

Ahogy anya visszatért leültünk az asztalunkhoz . Danielle bejelentette, hogy a fiúk következnek azok pedig szépen elfoglalták a helyüket a színpadon. Már a harmadik dalba kezdtek bele mikor Nick észrevette hogy szinte végig velük énekeltem, persze magamban, csak a szám mozgott. Végig énekelték a dalt majd ittak pár kortyot és Nick vigyorogva nézett felém.

- Nos kedves vendégeink, a következő dal az egyik kedvencem. A Turn right című dal lesz a mai utolsó dalunk. Viszont szeretném ha feljönne a színpadra Annie és Frankie és velünk énekelnének.- mondta Nick mire én magamra mutattam .- Igen Annie, te, gyere csak. Hajrá Frankie, tedd le azt a  tortát.- mondta mire mindenki nevetett. Én felálltam majd a színpad felé indultam.

- Egy perc türelmet kérünk.- szólalt meg Joe majd felénk fordultak.- Oké szeretnénk ha beszállnátok minden refrénbe. Jó?

- Persze.- mosolyogtam majd kaptam egy mikrofont és a vendégek felé fordultunk. Nick elkezdett énekelni miközben néha rám pillantott.

Ahogy megbeszéltük minden refrénbe beszálltam miközben anyáékat figyeltem. Láttam rajtuk hogy nagyon büszkék rám, illetve ránk, mindannyiunkra. Lesem tagadhatták. Végig olyan áhítattal és szeretettel néztek minket és ez nagyon jó érzés volt.


- Tudod Annie, nagyon jó hangod van. Nem akarsz énekesnő lenni?- kérdezte Tom mire felnevettem.

- Nem, inkább kihagynám. Engem nem vonz a reflektor fény, inkább a tanulásra koncentrálnék.- mondtam mire ő megfogta a kezem de én elhúztam és inkább megfogtam a poharam.

- Ne haragudj, azt hittem kölcsönös a vonzalom.

- Semmi gond, de ne haragudj, kedves vagy meg minden de nem az én esetem.- mondtam.

- Bocsi, ne haragudjatok a zavarásért, de Annie, ígértél nekem egy táncot.- lépett elénk Nick vigyorogva.

- Így igaz, igazából sok embernek ígértem...- álltam fel.- Ne haragudj Tom.- néztem rá mire ő csak bólintott. Nick megfogta a kezem majd a táncparkettre vezetett. Intett Joenak aki bólintott.

- Oké, szóval lassúzunk?- kérdeztem mire nevetni kezdett.

- Ne tévesszen meg.

- Nem fog.- mondtam vigyorogva majd elkezdtünk lépkedni. Alig telt el egy perc a lassú zene átváltott gyorsabba . Nick megpörgetett én pedig felnevettem majd keringőzni kezdtünk.- Oké, ez érdekes.- mondtam miközben gyorsan lépkedtünk. Nem sokba telt újból kipörgetett de ekkor elengedte a kezem és még észbe sem kaptam már a másikat elkapta valaki más. Mikor megálltam Joe vigyorgott rám.- Ti meg mit csináltok.- nevettem.

- Hello húgi, ez egy körtánc.- mosolygott miközben lépkedtünk majd kipörgetett és Frankiehez kerültem.

- Szia Frank.- mosolyogtam rá.

- Jó volt veled énekelni., remélem máskor is fogunk.- mondta mikor kicsit lassabb lett a zene és mi is lassítottunk.

- Hát persze, még jó. Rengeteg alkalmunk lesz még.- mondtam és a beszélgetés elvonta a figyelmem és Frankie olyan hirtelen pörgetett ki hogy azt hittem hasra esek de Kevin idejében kapta el a kezem és vigyorogva vitt körbe a táncparketten miközben kétszer is megpörgetett majd még tettünk pár lépést és kipörgetve Nick karjai közt találtam magam aki egy mozdulattal magához szorított és megtorpant és ebben a pillanatban a zene is elhallgatott.

- Azta.. Szuper volt .... Vissza ... Újra látni akarjuk.- hallottam az embereket akik hatalmas tapssal jutalmazták a kis körtáncunkat. Lassan elhúzódtam Nicktől majd körbepillantottam és elmosolyodtam. Joeékkal megfogtuk egymás kezét és mélyen meghajoltunk mire csak jobban tapsoltak.

- Na jó...még jó hogy tudok keringőzni..- nevettem halkan miközben alig kaptam levegőt.- Oké, azt hiszem iszom valamit.

- Csak ülj le, hozok valamit.- hallottam Nick hangját. Joe közben elsietett a keverő pultjához és gyorsan varázsolt valami lötyögős zenét. Többen elkezdtek táncolni de én még mindig csak azzal voltam elfoglalva hogy levegőt kapjak. Kevin időközben felkérte Danit, Gigi meg Joehoz sietett. Frankie anyáékkal beszélgetett.- Tessék, epres limonádé.

- Köszi.- mondtam miközben elvettem tőle a poharat és majdnem teljesen kiittam a teljes tartalmát.- Ez hogy jutott eszetekbe?- néztem rá mikor leült mellém.

- Jajj Annie, te még nem ismered a Jonas fiúkat, készülj fel, érnek még meglepetések a jövőben.- mondta nevetve.

- Észben tartom. Egyébként meg tök jó volt, bulis meg minden és az embereknek nagyon tetszett.- tettem le a poharam.

- Tudod nekem mi tetszett ma a legjobban?

- Mi?- néztem rá kíváncsian.

- A hangod. Mintha egy angyal énekelne. Illetve a dalod, nagyon szépen összeraktátok Frankievel. Van mondani valója és a zene, olyan természetes . Mikor azt mondtad tudsz énekelni azt hittem átlag hangod van de nagyon meglepődtem mikor meghallottalak.

- Hát köszönöm szépen.- mosolyogtam.

- Nincs kedved velem együtt énekelni?

- Mikor?
- Nos egyszer, akár eljöhetnél egy koncertemre is, vagy írhatnál nekem egy dalt..- mondta mire felnevettem.
- Nos, oké, majd meglátjuk.- mosolyogtam rá.
- Tényleg nem számítottam rá, nagy meglepetést okoztál nekem..
- Nos Nick te sem ismered még Annie Jonest, téged is érnek még meglepetések a  jövőben.- mosolyogtam majd megittam a maradék limonádémat.

5.rész / Minden megváltozik... /

"Nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. Azért születtünk, hogy boldogok legyünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot."

Dean Ray Koontz


A héten több lánnyal is összebarátkoztam de valamiért Brian mellett éreztem a legjobban magam. Vele olyan jól eltudtunk hülyéskedni. A többiek meg is lepődtek hogy Brian jobban kinyílt. Már több társunkkal is beszédbe elegyedett. Természetesen Mike többször próbálkozott beszélgetni velem de én mindig gyorsan lepattintottam. Nem vette észre hogy egyáltalán nem vagyok vevő a hülye humorára és a beképzelt stílusára. A hét vége felé már volt hogy a szüneteket a lányokkal is töltöttem. Alison, Ashley és Claire jó fej lányok. Kedden ők voltak az elsők akik odajöttek és bemutatkoztak még az első óra előtt. Kiderült hogy egy közös pont biztos van bennünk, mindenkit kiráz a hideg Jenny nyafogásától.

Volt még egy fiú Jimmy aki a lányokkal jött, ő is kedves volt. Brian is jobban összebarátkozott velük. Pénteken utolsó óra után mind elmentünk fagyizni. Megbeszéltük hogy következő hétvégén pedig elmegyünk moziba.

Frankievel többször is dumáltam a suliban, látszott rajta hogy örül hogy megtaláltam a helyem és nem is neheztelt hogy nem beszélünk minden szünetben vagy akár egész nap, csak mikor haza indulunk, végül is neki is megvolt a baráti köre az osztályában. Napközben többször is sms-eztünk, még órák közben is. Mindig mondta milyen uncsi már a suli, nem csinálnak semmit. Én azért szépen jegyzetelgettem, ugyan mint kiderült egyáltalán nem vagyok lemaradva, sőt némelyik tantárgyban még előrébb is jártam de ettől még nem akartam lazulni mert könnyen fordulhat a kocka. Ugyan már csak 3 hét van a suliból utána beköszönt a nyári szünet.

A hétvégére programnak Frankie bedobta hogy menjünk el a vidámparkba mert az jó buli. Már elég meleg volt de ez nem tartott vissza minket. Frankievel folyamatosan ugrattuk egymást amin Denise-ék csak nevettek. Láttam rajtuk hogy nagyon boldogok hogy ilyen jól elvagyunk Frankievel.

A vasárnap nyugodtan telt. Joe beugrott ebédre, kérdezősködött egy sort a suliról meg hogy mennyire sikerül a beilleszkedés. Jó fej volt. Még előadtunk egy duettet is, bár én csak zongoráztam ő meg énekelt, bár néha én is alá énekeltem.

Vacsora után Frankie hívott hogy menjek be hozzá játszani.

- Figyelj Annie, emlékszel hogy megbeszéltük hogy csinálunk valamit közösen anyáék évfordulójára?- kérdezte óvatosan, valószínűleg azt hitte totál kiment a fejemből pedig nem, minden este törtem a fejem, már félig meg is írtam a dalszöveget.

- Igen. Már írom a szöveget ha az megvan megírhatjuk a zenét is. Milyen felállást szeretnél?

- A délután hallottam hogy nincs rossz hangod, duettre gondoltam. Te zongorázol, én gitározok, így jó lenne?- kérdezte

- Persze, akkor úgy írom meg a dal szöveget. Valami jó kis cím kell majd neki. Mennyi időnk is van még kb?

- 2 hónap, szóval az idővel nincs gond de ugye be is kell gyakorolni ami a szünetben oké mert anyáék úgyis dolgoznak de nem akarom az utolsó pillanatra hagyni.- mondta vigyorogva.

- Oké, a szöveg jövőhéten meglesz. Utána megírjuk a zenét ha vége a sulinak és még akkor is lesz másfél hónapunk kb hogy megtanuljuk, oké?

- Tudtam én hogy jól ki jövünk majd.- mosolygott mire én csak megöleltem.

- Ez jól esik, de most megyek a szobámba mert még megakarom nézni az üzeneteimet és előkészítem holnapra a cuccaimat utána pedig fekszem. Reggelinél találkozunk, jó?

- Persze. Jó éjt.

- Neked is.- mondtam majd elhagytam a szobát. Ahogy beléptem sajátomba leültem az asztalhoz és bekapcsoltam a laptopot. Beléptem Facebookra és megnéztem az emaileket is. Facebookon két üzenet várt. Az egyiket Claire küldte hogy ne felejtsem el vinni a spanyol fordítást amit Mrs Gomez kért. Még jó hogy emlékeztetett mert teljesen kiment a fejemből, de miután már megcsináltam kivettem a fiókból a mappát és beraktam a táskámba.

A másik üzenetet Brian írta, érdeklődött milyen volt a vidám park, még reggel írt. Gyorsan válaszoltam majd kikapcsoltam a gépem és a gardróbba sétáltam. Egy csinos kis nyári virágmintás kék színű ruhát választottam ami kicsit térd fölé ért és ahhoz egy világosabb farmer dzsekit illetve egy csinosabb szandált ami illet hozzá. Miközben megnyitottam a vizet a kádban beálltam a tükör elé és csak néztem magam. Milyen fura, még csak egy hete lakom itt de máris olyan mintha az egész életemet itt töltöttem volna. Frankie és köztem kialakult valami kötődés, szeretem őt mert nagyon jó fej és tényleg úgy viselkedik velem mintha a nővére lennék. Joe is nagyon igyekezett ma hogy ne is jusson eszembe hogy én nem ide tartozom. Többször megölelt, ő is viccelődött mikor Frankie megemlítette Briant majd mikor elindult szorosan magához ölelt és adott két puszit.

Egy héttel ezelőtt még azt hittem hogy soha nem fogok beilleszkedni, most pedig már nem tudnám elképzelni az életem nélkülük.

Miután egy órácskát feküdtem a kádban rávettem magam hogy kiszálljak és elkezdjem a hajam szárítani.

Már épp végeztem mikor a tükörbe nézve nem tetszett a látvány. Unalmas volt már hogy mindig leengedve hordom a hajam, valamit ki kellene találnom. Meleg is van, csak izzad a nyakam mert melegíti. Ahogy felfogtam a hajam már jobb volt, de inkább valami kontyszerűbb kellene. Megfogtam néhány hullámcsatot és rögzítettem bár ez nem tartotta meg eléggé. Elindultam hát a földszintre, pontosabban a konyhába.

- Kérsz valamit kicsim?- kérdezte Denise mire megráztam a fejem.

- Vagyis de, tudnál nekem kölcsönadni néhány hajtűt, olyan ami elég erős hogy megfogja a hajam egy kontyban a fejem tetején.

- Persze, gyere keresünk párat.- mondta majd elzárta a csapot és elindultunk vissza az emeletre. A hálóba vitt ahol Kevin az ágyon olvasott.

- Szia.- köszöntem mosolyogva

- Szia hercegnő.- pillantott rám. Olyan jól esett ahogy a hercegnőt mondta. Érzem hogy Kevin is kezd egyre jobban közeledni hozzám.

- Meg is vannak, segítsek feltűzni?

- Igen, légyszi.- mosolyogtam majd beálltam az egész alakos tükör elé. Szépen feltekerte és a hajtűket bedugdosta a kontyba majd megigazgatta. Ez olyan igazi 3 perces konty volt és nekem ilyen is kellett amit reggel gyorsan megtudok csinálni.

- Szerintem csodaszép vagy, esetleg még megtudod bolondítani ha előtte befonod és úgy tekered fel kontynak, az is szép.- mosolygott Denise mire bólintottam. Mikor oldalra pillantottam, láttam hogy Kevin az ajtónak támaszkodva áll és minket néz.- Ugye milyen szép, drágám?

- Igen, gyönyörű lányunk van.- mondta Kevin mosolyogva.

- Nekem meg fantasztikus szüleim vannak.- néztem rájuk felváltva.

- Komolyan így gondolod?- kérdezte Denise meghatódva.
- Igen, persze, szeretlek titeket.- mondtam halkan.

- Boldogok vagyunk hogy velünk vagy.

- Tudom anya..-csúszott ki mire hirtelen a számhoz kaptam a kezem. Mindketten riadtan néztek rám, nem tudtam hogy mit csináljak, vagy mondjak.- Bocsánat.- nyögtem ki.

- Miért kérsz bocsánatot? Annie, szívem, nem tudod milyen boldoggá tett hogy anyának szólítottál.

- Mert úgy érzem újra van anyukám és apukám. Apukám aki igazából sosem volt. Nem is tudtam hogy ilyen jóérzés lesz. Veletek biztonságban érzem magam.

- Szívem, sosem fogunk magadra hagyni.- mondta Kevin.

- Akkor szólíthatlak titeket apának és anyának?

- Ez nem is kérdés kislányom.- mondta apa mire én csak megöleltem majd becsatlakozott anya is.

Reggel mikor felébredtem csak mosolyogni tudtam. Olyan szépen sütött a nap és olyan elégedett voltam. Nem ébredtem fáradtan suli undorral, csak elakartam Indulni, látni akartam a lányokat és a srácokat.

Ahogy felöltöztem kontyba feltűztem a hajam és mosolyogva néztem magamon végig.Most először használtam egy kis szempillaspirált és tetszettem magamnak. Már elmúlt hét óra mikor lementem reggelizni.

- Jó reggelt.- köszöntem mosolyogva.

- Neked is drágám. - adott egy puszit anya.- Nagyon szép vagy.

- Köszi. Apa és Frankie?

- Mindjárt jönnek ők is. Nyugodtan kezdj el reggelizni.- mondta anya mire én leültem és nekiláttam a rántottámnak. Alig kezdtem el megjöttek apáék is.

- Nahát.. Most merd letagadni hogy van valami Briannel.- vigyorgott Frankie miközben leült mellém.

- Pedig muszáj tagadnom, ugyanis nincs semmi. Brian nagyon aranyos , ő volt az első aki barátkozott velem, de ennyi.- mondtam mosolyogva.

- Szívesen megismerném már én ezt a fiút.- mosolygott apa.

- Na jó, elég már . - nevettem fel.

- Oké, oké, siessetek, reggeli után kirakunk titeket a sulinál.

- Mehetnénk akár busszal is.- dobtam fel.

- Dehogyis.- nézett rám anya.- Vagyis úgyis egy irányba megyünk majd később megcsináljátok a jogsit és mehettek együtt is.

- Oké.- bólintottam.

Ahogy a sulihoz értünk elköszöntünk majd elindultunk befelé. Brian és a lányok a bejáratnál vártak minket.

- Sziasztok.- köszöntünk majd Frankie kezelt Briannel majd bement.

- Nahát Annie, nagyon csini vagy.- mosolygott rám Claire.

- Köszi.

- Kinek akarsz tetszeni?- kérdezte Ashley.

- Senkinek én csak...már untam a hajamat.



- Na jól van, hagyjátok már Anniet..- mondta Brian miközben vállamra tette kezét.- Biztos csak Mike-nak akar tetszeni.- vigyorodott el végül majd mind nevetni kezdtek.

- Oké, hagyjatok békén.- mondtam majd kikerültem őket és bementem a suliba.

Tudom hogy a többiek csak ugrattak de úgy döntöttem büntetem őket egy kicsit. Akárhányszor hozzám szóltak a nap folyamán mindig hidegen válaszoltam vagy teljesen semlegesen rájuk néztem és inkább összehúzták magukat. Jókat mulattam magamban mert tényleg azt hitték hogy haragszom.

Természetesen nap végén Mike is megtalált.

- Nézzenek csak oda, milyen csinos valaki..- került elém a folyosón utolsó óra után.

- Jennyre célzol, a barátnődre?- néztem rá mire ő felnevetett.

- Jenny nem a barátnőm, csak összejárogatunk, ennyi.

- Hát engem annyira nem izgat, bár örülnék ha nem engem fárasztanál.

- A csajok kimosták az agyad? A múlt héten még olyan jó fej voltál velem, emlékszel mikor először találkoztunk, ott az asztalnál?- azt hittem elnevetem magam de próbáltam komoly maradni.

- Akkor én jó fej voltam? Nem is emlékszem, úgy rémlik elhajtottalak a helyedre .

- De azt mondtad hogy még dumálunk.- támaszkodott a szekrényemnek mikor kiakartam nyitni.

- Mike, csak udvariasságból mondtam, eszem ágában sincs veled beszélgetni.- mondtam komolyan.

- Tudom hogy tetszem neked és tudom hogy miattam öltöztél így ki?- hirtelen az jutott eszembe hogy a csajok küldték rám, elhitették vele hogy miatta vettem fel a ruhát és tűztem fel a hajam ez a majom meg el is hitte, de aztán meggondoltam, ezt nem tennék, nem is beszélnek vele.

- Mike, nem vagy az esetem, nem tetszel nekem, nem is fogsz soha, ha te lennél az egyetlen fiú a suliban akkor sem kellenél. Értetted?- néztem rá mikor beraktam a szekrénybe a könyvemet.

- Akkor ki tetszik? Csak nem Brian miatt csíped így ki magad? Látom hogy rád van tapadva.- vihogott.

- Brian a barátom és inkább ő tapadjon mint egy olyan nyálgép mint te. Szállj le rólam, bírd ki ezt a két hetet még és ne fárassz többet, oksi?- kérdeztem közel állva hozzá.

- Azt lesheted, nem adom fel.- mondta és épp válaszolni akartam mikor Brian állt meg mellettem átkarolva a vállam majd befutottak a csajok is.

- Gond van?- kérdezte Brian.

- Nem, Mike és én csak tisztáztunk valamit, ugye?

- Persze, nincs itt gáz.- mondta Mike. Már többször is észrevettem hogy tart Briantől, bár tény, kétszer nagyobb volt nála, magasabb is és a válla is szélesebb. Miután Mike elsétált felnéztem Brianre.

- Tényleg nem volt semmi, csak elmondtam neki hogy hagyjon békén mert akkor sem érdekelne ha ő lenne az egyetlen fiú itt. Bár nem fogja feladni.- mosolyogtam.

- Nincs kedvetek beülni valahová, ihatnánk egy üccsit, olyan meleg van.- mondta Claire.

- De, mehetünk. Csak telefonálok egyet.- mondtam majd elővettem mobilom. Tudtam hogy Frankienek még van egy órája így írtam neki egy üzit hogy a suli előtt találkozunk ha végzett. A srácokkal egy közeli kis gyorsétterembe mentünk. A többiek ebédeltek is de én nem, tudtam hogy otthon finom ebéd vár így inkább csak egy muffint kértem és egy banános shake-et. Jól elbeszélgettünk, már előre sajnálkoztunk amiatt hogy hamarosan év vége, de dumáltunk arról is hogy majd a szünetben is összejárogatunk meg strandolunk. Brian mondta hogy ő két hónapot a nagyszüleinél tölt minden évben, vagyis csak júniusban lesz LA-ben utána július elején utazik Miamiba, na igen oda én is szívesen mennék. Sokat mesélt a helyről és ahogy elképzeltem biztos gyönyörű hely lehet. A lányok is nyaralnak majd de ők csak pár hetet és anyáék is biztos szerveznek valamit a nyárra de ettől függetlenül majd valahogy megoldjuk a találkozást, ha más nem egyszer-egyszer mozizunk egyet.

A lányok elindultak haza de Brian még visszakísért a sulihoz. Épp odaértünk mikor megállt mellettünk egy autó és ahogy oldalra néztem apa vigyorgott rám.

- Apa, szia.- fordultam felé.

- Sziasztok gyerekek.- nézett Brianre.

- Oh, apa , ő itt Brian, az egyik barátom.- mondtam mire apa kiszállt és a kezét nyújtotta.

- Szervusz fiam, a nevem Kevin Jonas.

- Örülök uram, Brian Stonefield vagyok, Annie egyik osztály társa.

- Tudom, hallottam már rólad. - mosolygott apa.- Kislányom szeretnél még maradni esetleg?

- Nem apa, jobb ha haza megyek veletek, szeretnék átnézni néhány anyagrészt, közeledik a záróvizsga, különben is, Brian is haza készült már csak a lányokkal beültünk egy gyorsétterembe és ő visszakísért.- mondtam miközben beraktam hátra a táskám.

- Ahogy gondolod. Látom Frankie is jön már.Nos örültem Brian, remélem látjuk még egymást.- mondta apa miközben megpaskolgatta Brian vállát majd beszállt a kocsiba.

- Viszlát uram.- intett Brian majd felém fordult.- Akkor jobb ha mész Annie, holnap látjuk egymást.- mondta majd adott egy gyors puszit amit viszonoztam majd beszálltam a kocsiba. Közben Frankie is megérkezett, köszönt Briannek majd beszállt mellém. Még intettem egyet Briannek majd kikanyarodtunk az útra.

Mikor haza értünk gyorsan megebédeltünk majd Frankie és én is felmentünk a szobánkba. Apa még visszament a kiadóba így nyugodtan tudtam a dalszövegírásra koncentrálni mikor is megcsörrent a telefonom. Ashley volt az.

- Szia , mizujs?- szóltam bele mosolyogva.

- Szia Annie, kérdezni szeretnék valamit..- hallottam vékony hangját.

- Mond csak, baj van?

- Nem, dehogy, de Annie, neked tetszik Brian?- kérdezte mire hátradőltem az ágyon, már ő is kezdi.

- Nem, miért jön mindenki ezzel?- kérdeztem.

- Nem tudom ki jön még ezzel de én úgy láttam hogy nagy az összhang köztetek és..

- Igen, mert barátok vagyunk, mert ő volt az első aki közeledett hozzám.- vágtam közbe.

- Tudom, Annie nekem tetszik Brian.- mondta ami nagyon meglepett.

- Igen?

- Igen, de én nem tetszem neki.

- Miből gondolod?

- Abból hogy rám nem úgy néz ahogy rád. Amikor rád néz felcsillan a szeme és mindig mosolyog, velem meg olyan semleges.

- Ash...nincs semmi köztünk. Szeretnéd ha beszélnék vele?

- Nem, nem , az nem jó ötlet, majd inkább kitalálok valami mást.

- Biztos? Ash ne emészd magad, attól hogy esetleg Briannek nem tetszel még van egy csomó srác aki tuti szívesen járna veled. Ne keseredj el.

- Tudom, tudom.- mondta elkeseredve.- Bocsi hogy zavartalak, holnap találkozunk.- mielőtt még válaszolhattam volna letette.



Tényleg olyan más lenne velem Brian mint másokkal., miért mondja mindenki hogy tetszem neki. Eddig még semmi olyat nem csinált amiből azt szűrtem volna le, hogy ...nos hogy oda van értem.

1 hónappal később...

Miután a záróvizsga is megvolt Frankievel gőzerővel dolgoztunk a dalon. Már elkezdtük a zenét is megalkotni a végleges szöveghez. Frankie nagyon tehetséges fiú, olyan ügyesen játszik a hangokkal, nekem sokszor eszembe nem jutna az ami neki. A dal címe Always. Ezzel a dallal szerettük volna kifejezni a mi érzéseinket és az ő érzéseiket is, már amit abból mi tapasztalunk, érzünk. A hosszú éveken áttartó ragaszkodást és biztonságot amit egymásnak és a családnak adtak.

Mikor Frankie beszélt a kis koráról azt kívántam bárcsak velük lehettem volna én is. Régóta nem jutott eszembe az édesanyám de akkor csak rá tudtam gondolni. Vele is jó volt élni de mennyivel másabb életem lett volna itt. Lett volna apukám és anyukám, testvéreim, egy nagy családom akik szeretnek. Nem kellett volna annyi szörnyűséget átélnem... Mikor ezekre a dolgokra gondoltam azért eszembe jutottak az árvaházban töltött nyugodt évek is. Az is sokat adott hozzám, az amit ott tapasztaltam, amiket átéltem, mind mind formálta a jellememet bár talán ennek köszönhetően kicsit koravén vagyok, sokkal érettebben gondolkodom mint a kortársaim. Sokszor nem szórakoztatnak azok a dolgok amik őket, én inkább begubóznék a szobámba és csak olvasnék vagy zongoráznék.

Ahogy aznap Frankievel végeztünk elkezdtem levelet írni. A volt árvaházi gondozómnak és Sarahnak aki a legjobb barátnőm volt ott. Mind kettőjüknek egy egy 3 oldalas levelet írtam majd borítékba raktam őket.

Megbeszéltük a lányokkal és Briannel hogy másnap találkozunk a városban és mozizunk meg együtt kajálunk így a leveleket is feltudtam adni.

Reggeli közben inkább csak falatozgattam, egyáltalán nem voltam éhes. Meleg is volt és már indulni is akartam.

- Szívem, mik ezek a levelek?- állt apa a pultnál ahova csak letettem a táskám és a leveleket.

- Én csak írtam a volt gondozómnak és a barátnőmnek.- mondtam miközben megtöröltem a szám.

- De jól vagy igaz?

- Miért?

- Mert ha nem érzed jól magad, vagy valami olyasmi történt ami nyomaszt akkor velünk beszéld meg kérlek.Ugye nem akarsz visszamenni oda?- kérdezte apa félve miközben leült a mellettem lévő székre.

- Nem, dehogy, nincs semmi bajom, csak eszembe jutottak tegnap és arra gondoltam tudatom velük hogy jól vagyok, hogy jó helyen vagyok és hogy boldoggá tesz hogy veletek lehetek. Nem bántott senki és tényleg jól érzem magam és eszem ágában sincs elmenni innen ..- mondtam majd megöleltem apát.

- Akkor jó.- mosolygott.- Mikor végzel ma? Érted menjek?

- Hát azt még nem tudom, még nincs véglegesítve a program de a telefon nálam van. Majd fogok egy taxit és haza jövök azzal.- mondtam mosolyogva majd elpakoltam magam után és negyed órával később már úton voltunk a városba. A srácokkal megbeszélt helyen tett ki apa. Még csak 8 óra volt de hihetetlen meleg. Én egy fehér rövidnadrágot és egy szintén fehér topot vettem fel egy papuccsal. A hajamat feltűztem a fejem búbjára de még így is nagyon melegem volt.

- Akkor majd később találkozunk. Hívj ha bármi baj van. Oké?- kérdezte apa mire én bólintottam.

- Szia apa.- mikor kiszálltam a kocsiból még integettem majd ahogy apa elhajtott elővettem a két borítékot és pár métert sétáltam egy postaládáig. Oda bedobtam őket majd szép lassan visszamentem. A kávézó elé. Pár perc múlva Brian sétált felém nagy mosollyal.

- Szia.- öleltem meg amit viszonzott. Hosszan magához ölelt majd adott két puszit.

- Szia Annie, jó téged látni.

- Bocsi hogy eddig nem tudtam jönni de Frankievel benne vagyunk valamiben amit minél előbb beakarunk fejezni. Megígértem neki hogy addig én sem szórakozom amíg nincs meg.

- Hű, ez komolyan hangzik.

- Nem annyira. Anyáék évfordulójára írtunk egy dalt és együtt fogjuk előadni. Vagyis én írtam a szöveget a zenét meg együtt csináljuk. És te hogy vagy?

- Jól, már készülök az utazásra. Már csak egy hét és indulok.

- És akkor szeptemberben találkozunk, ugye?- kérdeztem mire bólintott.- Brian, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Még suli volt mikor Ashley mondott nekem valamit.

- Mit?

- Tetszel neki.

- Én...tudom, észrevettem.

- Tényleg?- lepődtem meg.

- Igen, egy ideje, mióta ők is csatlakoztak hozzánk és így öten-hatan mászkáltunk. Ashley aranyos lány de nem az esetem.- mondta mire bólintottam.

- Értem, de mondott mást is.

- Na és mit?

- Ash szerint én tetszem neked.- mondtam mire elnevette magát.- Ez olyan vicces?

- Nem, ne értsd félre,ez egyáltalán nem vicces vagyis, Annie te nagyon klassz csaj vagy és igen tetszel nekem, ahogy tetszel Mikenak is és lefogadom hogy még egy csomó srácnak az évfolyamból. Vicces vagy és kedves illetve szép és okos ami tök fontos egy lánynál, legalábbis nekem.- mondta majd elhallgatott.

- Brian...

- Nem, nyugi nem leszek megszállott vagy ilyesmi. Tudom hogy te barátként nézel rám. Szóval minden oké...- mondta mosolyogva.

- Oké, akkor ezt megbeszéltük.- mondtam majd bólintottam egyet.

- Azt még elmondanád hogy Ash miből gondolta hogy tetszel nekem.

- Csak annyit mondott hogy onnan tudja hogy nem tetszik neked hogy rá nem úgy nézel mint rám. Mert...mert mikor rám nézel felcsillan a szemed és mindig mosolyogsz, vele meg olyan semlegesen viselkedsz. Én eddig ezt butaságnak hittem mert nem vettem észre... Bár hogy is vehettem volna, eddig senki nem nézett rám úgy...- mondtam halkan mire Brian rám nézett.

- Pedig nagyon szép vagy.- mondta halkan majd egy kósza hajtincset hátra simított. Ahogy arcomhoz ért a keze lehunytam a szemem. Jóérzés volt ahogy végig simított arcomon. Inkább nem is néztem rá csak lehajtottam a fejem majd elfordultam.- Bocsánat.

- Nem, semmi gáz.- pillantottam rá. Mosolygott, szóval ez az a mosoly...

- Annie én..- kezdte de épp ekkor érkeztek meg a lányok. Ashley furán nézett rám.

- Sziasztok.- köszönt Claire.- El sem hiszem hogy eddig nem jöttetek ki, Ashleyvel és Allievel már halálra untuk magunkat.

- Bocsi.- mosolyogtam majd megölelgettem őket.

- Mi van veletek? Olyan szótlanok vagytok?- kérdezte Allie már a kávézóban .

- Nincs semmi. Tudjátok egy dalt írtam anyáék évfordulójára amit Frankievel közösen adunk elő és azon jár az agyam. Ezért is nem tudtad eddig jönni, beakartuk fejezni, bár még nincs teljesen kész.- füllentettem mert igazából egyáltalán nem ezen járt az agyam hanem azon amit Brian mondott illetve amit még mondani akart mikor a lányok megérkeztek. Ránéztem és ő is engem figyelt, a szeméből azt olvastam ki hogy ő is azon töprenghet amit beszéltünk. Nem mertem Ashleyre nézni így inkább a tejeskávémat figyeltem és kavargattam.

- Tényleg Annie, nem is mondtad még hogy milyen érzés egy ilyen híres családban élni.- mosolygott rám Alison.

- Hát megfogtok lepődni, de nem nagy szám. Úgy értem olyan normálisak. Anya és apa és Frankie egyáltalán nem úgy viselkednek mintha ismertek lennének. Tök normálisan dolgoznak anyáék, otthon együtt vacsizunk és kivesézzük az aznap történteket. Mikor a fiúk beugranak ebédre másabb, rajtuk látszik hogy ők ezt a pörgős életet élik. Mind nagyon aranyosak egyébként de mégis lehet érezni hogy a máshogy élnek, hogy meglepi őket az otthoni nyugalom. Egyikük sem beképzelt vagy lenéző velem szemben.- mondtam bár azt kifelejtettem inkább hogy Nick elég hűvös de hát ez van. Ő azóta sem jött de nem érdekel, majd jön ha akar, én nem erőltetem a dolgot. Abból amit Joe is mondott legutóbb tudom hogy a látszat nem minden. Úgy tűnik milyen szuper élete van pedig nagyon stresszes és néha dühítő és elviselhetetlen. Nick ráadásul még magában is tartja és emészti magát. Joe lazábban fogja fel. Kevin meg ugye vissza vonult a nyilvánosság elől, őt már nem vonzza annyira ez a világ, bár az igazat megvallva engem sem vonzana.

- És tényleg olyan jó pasik mint az újságokban meg a tv-ben látni őket?- kérdezte Claire.

- Hogy értve?

- Hát olyan izmosak? Főleg Nick, engem ő érdekel.- vihogott.

- Nos nem igazán szoktam az izmaikat vizsgálgatni de visszagondolva asszem. Nem tudom.

- Mindjárt jövök.- pattant fel Brian majd a mosdó felé vette az irányt.

- Ti kértek még valamit lányok?- kérdezte Allie miközben felállt.

- Nem, köszönöm.- mondtam.

- Én sem.- szólalt meg Ash.

- Én igen úgyhogy veled megyek.- ugrott fel Claire majd ahogy el mentek csak néztem Ashley-t. Nem szóltam semmit egészen addig amíg fel nem nevetett.

- Oké, mi bajod van?- kérdeztem miközben előre dőltem.

- Annie, tudtad hogy tetszik nekem Brian, mégis kikezdtél vele.

- Mi van? Megvagy húzatva?

- Láttam hogy az arcod simogatta és ahogy egymásra néztetek. Mindig tudtam, hogy nem bízhatok benned.- mondta vádlón majd elfordította a fejét.

- Ash nem tehetek róla hogy én tetszem neki és nem te. És ugyan semmi közöd hozzá de nincs semmi köztünk, igen elmondta hogy tetszem neki de ez nem változtat majd a viszonyunkon, ugyanúgy barátok maradunk csak. Megbeszéltük, ennyi.

- Hiszi a piszi, láttam mit csináltatok. Azt hiszed beveszem hogy ezek után csak barátok maradtok. Annie tudtad hogy tetszik, olyan szemét vagy.- mondta hisztisen mire kezdett bennem felmenni a pumpa.

- Na jól van fejezd be vagy haza megyek.- álltam fel.

- Tedd csak , legalább nem kell néznem ahogy egymáson legeltetitek a szemeteket.- mondta rám sem nézve mire inkább csak megfogtam a táskám és a lányokhoz sétáltam.

- Én most elmegyek, jó mozizást nektek.- adtam nekik egy egy puszit majd se szó se beszéd elindultam a kijárat felé. Nagyon felbosszantott, hogy lehet ilyen önző és vak? Már haladtam jó pár métert mikor valaki elkapta a kezem.

- Annie mi van, miért jöttél el?- hallottam meg Brian hangját mire lehunytam a szemem. A kezem még nem engedte el, sőt még jobban átfogta.

- Ashley felidegesített, el kezdtett rólunk beszélni meg hogy én milyen szemét vagyok amiért kikezdek veled miközben tudom hogy ő odavan érted. Mert hogy látta ahogy simogatod az arcom és hogy nem bízhat bennem. Hát ne is tegye, jobb ha haza megyek és hagyom lenyugodni.- mondtam mire kicsit félre húzott.

- Én is haza megyek akkor.- mondta.

- Nem, te maradj..

- Minek akkor én is egy barom lehetek most mert hogy téged simogattalak és néztelek. Annie... Ashley engem nem érdekel és most elég kínosan érzeném magam velük. Menjünk el sétálni ketten, jó?- nézett rám csillogó szemeivel és egyre inkább kezdtem beadni a derekam mikor észhez tértem. Mi csak barátok vagyunk. Egyik pillanatról a másikra elkezdődött valami aminek nagyon nem lett volna szabad és most a barátnőm utál , nekem lelkiismeret furdalásom van, Brian pedig így néz rám.

- Nem lehet Brian, mi csak barátok vagyunk és ez maradjon is így, kérlek. Ne lássunk bele többet, vagy legalábbis olyat ami nincs. Igen, szeretlek , mert kedves és figyelmes vagy is szeretek veled lógni, de ez a szeretet nem lehet több baráti szeretetnél, nem akarom Ashleyt még jobban megbántani.- mondtam mire lassan elengedte a kezem és csak bólintott.- Ne haragudj, azt hittem az előbb ezt megbeszéltük.

- Ja.- mondta mire én végig simítottam karján.

- A suliban találkozunk Brian. Addig is vigyázz magadra és majd írj hogy milyen Miami. Nem akarom hogy ezentúl eltávolodjunk egymástól..

- Én sem akarom.- mondta majd megölelt. Viszonoztam ölelését majd adtam neki egy puszit és elhúzódtam.

- Szia Brian.

- Szia Annie.- köszönt el majd elindultam és nem is néztem hátra holott tudtam hogy ő még figyel. Alig pár tíz métert haladtam mikor ismét elkapta valaki a kezem. Ahogy megfordultam nem tudtam megszólalni. Nick volt az.

- Szia.- köszönt.

- Heló...- húztam el a kezem.- Hát te?

- Én csak egy kávéért ugrottam be a Starbucksba mikor láttalak elindulni onnan. Baj van?- kérdezte.

- Várj mi jóban vagyunk?- kérdeztem kicsit bunkón talán, még az Ashleyvel való vita hatása alatt álltam.

- Bocsi hogy idejöttem.- hátrált mire megdörzsöltem a homlokom.

- Ne haragudj, de összevesztem az egyik barátnőmmel és kicsit kiborított, nem akartam bunkó lenni.

- Igazából megérdemlem. Ahogy a múltkor viselkedtem veled nem volt szép, de akkor feszült is voltam.

- Tudom, a többiek elmondták hogy most elég sok munkád van és stresszes is vagy miattuk. Nem haragszom. Bár miattam nem kell kihagynod a családi ebédeket, a múltkor Joe is beugrott, neked sem kell elkerülni anyáékat.

- Anyáékat? Mármint bocsi csak meglepett hogy így szólítottad őket. Szóval ilyen gyorsan sikerült berendezkedned meg ilyenek.

- Neked rosszul esik?- kérdeztem halkan.

- Inkább fura hallani, így egyre valóságosabbnak tűnik hogy van egy húgom is.- mondta mire felnevettem.

- Bocsi, nem akartalak kinevetni csak kicsit zavarban is vagyok. Már rákészültem hogy ha legközelebb felénk tévedsz megpróbálok kedves lenni és közeledni hozzád de arra álmomban sem gondoltam volna hogy te teszed meg az első lépést felém.

- Tudok meglepetéseket okozni.- mosolygott. Most nyugodtnak tűnt. Sőt úgytűnt jókedve van.- Haza indultál?

- Igen, épp taxit akartam fogni.

- Felejtsd el majd én haza viszlek. Úgyis útba esik.- mondta ellentmondást nem tűrő hangon én meg csak bólintani tudtam.

- És egyébként hogy vagy?- kérdeztem mikor a kocsija felé indultunk.

- Jól, köszi. Most lesz pár hét nyugi utána turnéra megyek.- mondta mosolyogva majd kinyitotta nekem az ajtót.

- Köszönöm.- mondtam majd beszálltam.Nem is tudom valamiért feszélyezett ez a nagy udvariassága. Olyan kényelmetlenül éreztem magam.

- Na és milyen volt a suli?- kérdezte mikor már beszállt mellém és beindítótta a motort.

- Jó, meglepően jó volt, szereztem néhány barátot is.- néztem előre.

- Az tök jó.

- Ja, szerintem is.- mondtam és eszembe jutott Brian csalódott arca. Nem akartam megbántani őt.- nem sokára itt lesz anyáéknak az évfordulója.- mondtam mire bólintott.

- Tudom, nem is tudom milyen ajándékot adjak nekik.

- Mi Frankievel szervezni akarunk egy kis összejövetelt. Azt mondta majd beszél veletek hogy lenne e kedvetek beszállni, helyet keresni meg ilyenek.

- Ez egy jó ajándék tőletek.- mosolygott rám.

- Igazából nem ez az ajándékunk. Írtam egy dalt és Frankievel közösen adjuk elő. Ő gitározik, én zongorázom és mindketten énekelünk.

- Tudsz énekelni?

- Igen, a múltkor Joeval együtt adtunk elő egy dalt bár akkor csak néha alá énekeltem de jó buli volt. Bár szerintem nincs valami nagy hangom de azért elviselhető.- mosolyogtam.

- Kíváncsi vagyok erre a dalra.

- Nos azt majd csak a bulin hallhatod, addig csak én és Frankie tudunk róla szóval ne mond el senkinek légy szíves.

- Nem fogom.- mondta és bekanyarodott a felhajtóra majd rám nézett.

- Köszi hogy elhoztál, bár nem kellett volna fáradnod.

- Ennyit igazán megtehettem a múltkori viselkedésem miatt. Nem mondom hogy teljesen megemésztettem ezt a dolgot de tudom hogy téged büntetni hülyeség. Te nem tehetsz semmiről. Igazából egy kicsit anyáékra neheztelek amiért nem szóltak semmit csak úgy idehoztak.

- Nos ne tedd... A szüleidnél jobb embereket nem ismerek. Megváltoztatták az életem, nem is tudod milyen boldog voltam mikor kiderült hogy engem akarnak örökbe fogadni, bár féltem is, de tudat hogy újra lesz családom boldoggá tett. Mondjuk néha eszembe jut hogy ez csak egy álom és hamarosan felébredek és véget ér, én újra az árvaházban leszek várva hogy 18 éves legyek és elhagyhassam azt a helyet.

- Olyan szörnyű volt?

- Nem egy álom nyaralás az biztos..de erről majd talán máskor beszéljünk. Örülök hogy találkoztunk.- mondtam majd kikapcsoltam a biztonsági övet.

- Ahogy gondolod. Szia Annie.- köszönt mire intettem majd kiszálltam és a kapu felé indultam. Nick közben elindult így ahogy beléptem a kapun nem látta hogy fülig ér a szám. Jó érzés volt hogy már ő sem utál, bár nem emésztette meg teljesen de elérem hogy sikerüljön neki.