24. rész / Eszkimó puszi... /

Amit irántad érzek, az feltétel nélküli. Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet. Nem büntetlek meg. Csak szeretlek. Ennyi az egész. Világos és egyszerű.

Alyson Noel


Annie szemszög…

A lakás ajtajánál megállva elővettem kulcsomat és kinyitottam az ajtót de mielőtt beléptem volna felé fordultam. Csillogó szemekkel nézett rám. Nem tudtam mit mondhatnék. Mi lenne ha behívnám? Vagy egyszerűen csak köszönjek el? Jó volt ez az este és tudtam jól mit érzek iránta. Egyszerűen csak olyan fura érzésem támadt, kicsit tartottam tőle.

- Köszönöm, hogy elhoztál és felkísértél. - mondtam halkan mire csak mosolygott majd felemelte kezét és karomon végig simítva elért nyakamhoz amit hüvelykujjával cirógatott.

- Ennyi? Most bemész és majd egyszer csak újra összehoz minket a sors valami csoda folytán?- kérdezte kis csalódottsággal a hangjában.

- Jól éreztem magam ma este, igazán. - mentettem a menthetőt. Már végképp nem tudtam mit kéne tennem. Ő azonban nagyon úgy nézett ki mint aki tudja mit akar.

- Nekem szóltak a dalok nem igaz?- lépett közelebb.

- Nos de…. de igaz. - suttogtam mikor ujjai arcomhoz értek.. Közelebb hajolt és csak mosolygott. Meg sem mertem mozdulni , nem tudtam készen állok-e erre. Már majdnem megcsókolt mikor kapcsolt az agyam és mellkasára csúsztatva kezem ellentartottam neki, így megállt és szemembe nézett.

- Szeretsz, igaz?- hajolt közelebb majd végig simított álkapcsom vonalán.

- Nick…

- Szeretsz? Ez egy egyszerű kérdés.

- Szeretlek. – nyögtem ki nagy nehezen mire elmosolyodott. Én csak álltam ott és hagytam hogy tarkómra csúsztassa kezét és simogasson. Aztán ajkai egyre csak közeledtek. Fogalmam sem volt róla mit csinálok. Érezni is akartam de sietni sem akartam. Örültem, hogy végre eldöntöttem hogy adok egy esélyt ennek a dolognak. Vettem egy mély levegőt majd karjaimat nyaka köré fontam s orromat az övéhez érintettem. Nem is kellett neki több. Tarkómnál tartva gyengéden megcsókolt. Ahogy ajkaink összeértek újra az a meleg, bizsergető de mégis fájó érzés töltött el hasamnál. A gyomrom görcsbe rándult ahogy magához húzott és derekamnál fogva ott is tartott. Csak csókolt és csókolt én pedig édes ajkait érezve elvesztem. Forró tenyere végig futott gerincem mentén majd a falnak támasztott és elhúzódott, homlokát enyémhez támasztotta és olyan szaporán vette a levegőt, hogy megszólalni sem tudott.

- Szeretlek.- suttogta mire csak bólintottam és megcsókoltam. Röviden épp csak összeértek ajkaink.

- Szeretlek Nick.- csúsztattam jobb kezem zakója alá. Végig simítottam hátán majd csípőjénél megállapodott kezem és felnéztem gyönyörű, csillogó szemeibe. - Menjünk be. - suttogtam mire csak bólintott. A következő pillanatban már csak arra lettem figyelmes, hogy csapódik a bejárati ajtó. Én ledobtam blézerem amíg ő zakójából bújt ki. Tekintete szinte perzselt ahogy végig nézte ahogy lehúzom a ruhám cipzárját és kibújok belőle. Miután már a cipőt is ledobtam csak a fehérneműim maradtak rajtam. - Le vagy kicsit maradva. - mosolyogtam miközben elkezdtem kibújtatni az apró gombokat az ingjén. Ahogy az összes gombbal végeztem mögé sétáltam és lehúztam róla és félre dobtam. Hátulról előre nyúltam és nadrág szíját bontogattam miközben kicsit tudatosan egyik kezem lejjebb vándorolt. A nadrág gombját kibújtatva szétnyitottam de nem húztam le csak becsúsztattam kezem alsónadrágjába ahol rögtön éreztem hogy „Haver” ahogy ő többször nevezte karácsonykor , már nagyon nem fér a bőrében. Ahogy végig simítottam merev férfiasságán megremegett. Elakarta húzni a kezem és megakart fordulni de nem hagytam. - Maradj Nick, nyugalom. - simogattam kezét majd ahogy elhúzta sóhajtott egyet. Elkezdtem hátán kidudorodó izmait elhalmozni apró csókokkal miközben elől kezeimmel ingereltem. Nem telt bele két perc ajkaim lejjebb vándoroltak, egészen csípőjéig. Nadrágját lehúzva leguggoltam majd segítettem neki levenni cipőjét és kilépni a nadrágból . Felfelé haladva végig csókoltam testét miközben végig simogattam combjai belső részét amitől folyamatosan remegett.

- Annie, megőrülök tőled. Mit tettek veled? Te nem..nem voltál ilyen.

- Nem tetszik?- fordítottam magam felé .

- Uram isten, úgy nézek ki mint akinek nem tetszik?

- Nem, nem mondanám. - simogattam férfiasságát majd rákulcsoltam egyik kezem és úgy izgattam tovább miközben nyakát és vállát csókoltam. - Finom vagy.- harapdáltam lágyan nyakát majd újra elindultam lefelé.. Izmos hasát végig csókolva megkapaszkodtam csípőjében és úgy guggoltam előtte.

- Mire készülsz?- kérdezte mikor mosolyogva felnéztem rá.

- Ne aggódj, jó lesz…

- Biztos?- kérdezte félve. Legszívesebben nevettem volna.

- Próba szerencse, ha nem lesz jó megbüntethetsz. – kacagtam fel végül mire le hunyta szemét és végig simított arcomon.

- Oké..- egyezett bele így megfogtam kemény férfiasságát és számba vettem.- Oh Istenem…- sóhajtott mire magamban csak mosolyogtam és még jobban rázártam számat és úgy folytattam majd nem sokkal később bevetettem nyelvemet is.- Jézus Mária, Annie, ne tedd ezt velem. - nyögött fel miközben bele markolt hajamba és úgy húzta magához fejem. Tudtam, hogy jó neki így folytattam és közben egyik kezemet hajamat szorító kezére csúsztattam és vettem rá hogy engedjen a szorításból. - Ne haragudj. Oh édesem, ez csodás. - kezdte mozgatni csípőjét. - Hol a francba tanultad ezt?

- Titok. – suttogtam ahogy ajkaim áttértek hasára. Nem akartam neki mondani, hogy Lucas jó kísérleti alany volt.

- Annie… érezni akarlak.- húzott fel magához majd a falhoz nyomott és megcsókolt. Amíg ajkai fülemet kóstolgatták benyúlt bugyimba és ujjaival ingerelt.

- Nick. – nyögtem fel mire ő folytatta majd lehúzta bugyimat és átkarolva engem kikapcsolta a melltartóm.- Gyere.- fogtam meg kezét és a hálószobába húztam. Ott feltérdepeltem az ágy szélére és elkezdtem ledobálni a díszpárnákat azonban Nicknek háttal voltam. Csak azt éreztem hogy hátamra csúsztatja kezét és lenyomott majd behatolt. Valójában nem számítottam rá de olyan sok érzés ment bennem végre abban a pillanatban hogy hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Felnyomtam magam eddigi könyöklésből és vállam fölött hátra pillantottam rá. Olyan átszellemült volt, csak elmosolyodott, ahogy találkozott tekintetünk majd egy pillanatra megállt és lassított aztán hirtelen gyorsított. Hangosan felnyögve jeleztem, hogy jó amit csinál, nem akartam, hogy abba hagyja. Számat egyre több és nagyobb és hangosabb nyögés hagyta el. A testemet hatalmas hullámokban érte a gyönyör. Remegett minden porcikám a kislábam ujjától a fejem búbjáig . Csak őt akartam érezni, azt ahogy bennem van , ahogy testünk eggyé válik. A remegés nem akart alább hagyni és az a forró, görcsös érzés sem, egyre csak nagyobb hullámban rohamozták meg testem. Még sosem történt velem ilyen, sosem vesztettem el így a fejem, de tudtam, hogy ennél jobb aligha lehet. - Ne hagyd abba..- nyögtem fel hangosan majd előre zuhantam. Nick gyorsan követett és oldalára gördülve engem magával húzva folytatta de már gyengédebb volt. Lassan csinálta miközben hasam és melleim simogatta és arcom csókolta. Behunyt szememet most kinyitottam és ránéztem. Kicsit alább maradt az orgazmus okozta remegés és megfogtam kezét.

- Oh Annie, nem tudok veled betelni. - suttogta lihegve miközben egy pillanatra sem állt le.

- Akkor már ketten vagyunk. - mosolyogtam , majd érezve az egyre erősödő lökéseit lehunytam a szemem.

- Nem fáj?

- Nem, csináld. - mondtam rekedtes hangon mire nem szólt semmit csak folytatta és egyre erősebben, határozottabban hatolt be ami újra csak afelé a kapu felé vitt engem. Lábam felemelve pillanatok alatt átfektetett hátamra és úgy folytatta. Úgy éreztem szárnyaim nőnek és elrepülök. Fenekére csúsztattam kezemet majd meg markoltam és én is körözni kezdtem csípőmmel. Olyan voltam mint egy drogos. A szoba már forgott velem. Felváltva hallottam az ő és a saját nyögésemet aztán e kettő összeolvadt és már nem tudtam megállapítani melyikünk a hangosabb. Megmarkoltam vállát, belemélyesztettem körmöm és felnevettem ahogy ismét elmentem. Átöleltem nyakát és sóhajtottam egy nagyot miközben a remegés alább hagyott. A forróság átjárta minden porcikám és a következő pillanatban éreztem ahogy Nick a hasamra élvez, és hangosan felnyög. Meg könnyebbülést véltem felfedezni ebben a nyögésben. Elhúzódott . Nem nyitottam ki a szemem, egy pillanat múlva újra éreztem kezét combomon majd letörölte hasam és mikor végig simított rajta ránéztem.

- Édes tőled.

- Tudom, hogy azért nem vagy…nem vagy elragadtatva tőle.. Csak épp ma sem így készültem. - suttogta majd lefeküdt mellém. Én csak mellkasára hajtottam fejem és átöleltem derekát.

- Jaj Nick, ez mesés volt.- suttogtam miközben próbáltam nyugodtan lélegezni.

- Azt mondod, én nem találok rá szavakat, minden amit csináltál… azta.- nevetett mire én is felkacagtam majd végig simítottam mellkasán. Éreztem milyen hevesen ver a szíve.

- Élvezted?- kérdeztem mire a következő pillanatban már alatta feküdtem.

- Még egy ilyen kérdés és elfenekellek. - simogatta hasam. - Csodás nő vagy Annie, régóta várok rád.

- Két éve. - suttogtam.

- Úgy értem Rád, egy ilyen nőre, már több éve remélem, hogy egyszer összehoz a sors egy olyan lánnyal mint te és most a sors úgy döntött nekem kedvez. Megkaptalak. Rád tényleg csak két éve várok, és tudod miért voltam hajlandó eddig várni?

- Miért?

- Mert tudtam, hogy megéri. Mert amikor rájöttem mit érzek irántad tudtam, hogy rád találtam. Arra a nőre akire régóta várok és nem akartam elszalasztani a lehetőséget hogy megszerezzelek. Szeretlek, tiszta szívemből. Szeretem mindened, a talpadtól a fejed búbjáig és imádok mindent ami vagy.

- Ígérd meg hogy többé nem engedsz el. Nem hagyod, hogy a saját utamat járjam.

- Megígérem, most már közös utat járunk.

- És ígérd meg hogy ha legközelebb elakarlak hagyni valami hülye indoknál fogva lekötözöl és nem hagyod hogy elmenjek.

- Megígérem. Ebben számíthatsz rám.- simogatta hasam majd gyengéden megcsókolt.

- Nagyon szeretlek Nick.

- Tudom egyetlenem, tudom. Én is téged, teljes szívemből. - suttogta. Magunkra húzta a takarót és magához ölelt. Most nem érdekelt hogy mindketten csupaszon, teljesen izzadtan fekszünk az ágyban. Csak érezni akartam ahogy mellettem van és a karjaiban tart.- Életem…- suttogta mire felnéztem rá. – Mégis hol tanultad azokat a „fogásokat”.

- Nem akarod tudni.- súgtam majd visszafeküdtem mellkasára de egy pillanat múlva a párnák közt találtam magam. Nick toronyként magasodott fölém. Tudtam hogy nagyon izgatja ez a dolog és nem nyugszik bele.

- De igen, szeretném.

- Nem Nick, nem akarod. Tudom.

- Lucas ilyen jó volt az ágyban?

- Ohh, nem édesem. - nevettem.

- Akkor?

- Nem fogod feladni?

- Nem.

- Na jó, valójában Lucas volt a kísérleti nyulam. Rajta próbálgattam ki mindent ami épp eszembe jutott.

- Hogy jut ilyen eszedbe? Vagyis érted. Délután tánc közben megálltál és arra gondoltál, hogy levetkőzteted őt és azt…szóval azt csinálod amit csináltál?

- Nem, nem egészen. - nevettem. – Jaj édesem, olyan kíváncsi vagy. - simogattam arcát majd megcsókoltam. - Téged akartalak, folyamatosan. Próbáltalak elfelejteni de visszafelé sült el. Minél jobban próbálkoztam annál jobban akartalak, szerettelek. És néha fantáziálgattam, hogy ha együtt lennénk, szóval az alapján ami karácsonykor történt és néha tovább gondoltam a dolgokat. Lucas pedig nem jelentett semmit érzelmi szempontból. Ha vele voltam is általában rád gondoltam.

- Miért ha nem rám akkor kire?

- Brad Pittre..- nevettem. - Ha nem rád akkor próbáltam tudatosan valami olyanra gondolni aminek semmi köze nincs hozzád, de ilyenkor borzalmas volt vele a szex mert picit sem tudtam átadni magam, befeszültem.. Szóval Lucason kiéltem vágyaimat, mondhatni gyakorlatnak nem volt rossz.

- Azt hittem bele szeretsz majd és elfelejtesz engem. Ezért kezdtem Emmával , mert nem akartam csak keseregni.

- Próbáltam, de nem ment.- suttogtam miközben szemébe néztem. – Tudom hogy nem lesz még egy olyan férfi az életemben mint te és nem is akarom hogy legyen. Benned minden megvan amire szükségem van, senki nem tudná ezt biztonságot nyújtani mint te mikor a karjaidban tartasz. Felejtsük el az elmúlt egy évet. Emmát és Lucast és csak koncentráljunk arra, hogy boldogok legyünk.

- Boldoggá teszlek édesem.

- Ebben biztos vagyok.- súgtam mire gyengéden megcsókolt.

- Tudod mit szeretnék nagyon régóta?

- Mit?- mosolyodtam el.

- Egy olyan igazi, hosszú, és gyengéd szeretkezést veled.

- Hosszú az éjszaka, azt hiszem van időnk rá.- simítottam végig vállán majd megcsókoltam.

- Szeretlek.

- Én is téged… ja és hétfőn elmegyek orvoshoz.

- Miért?

- Mondjuk fogamzásgátlót íratni. Tudom hogy utálod a gumit.

- Minden férfi utálja a gumit.

- Na pont ezért. Egyelőre még nem tervezek szülni.

- De fogsz?

- Mindenképp.

- Nekem?

- Senki másnak. - mosolyodtam el és csak ekkor jutott el a tudatomig mit is mondtam. De nem bántam, hogy kimondtam, tényleg így gondoltam. Eltudtam képzelni magam Nick mellett évekkel később is, ahogy a kisbabánkat ringatom. - Egy pici Nick…

- Vagy egy pici Annie, imádom a gondolatot. - csókolt meg gyengéden.

Reggel hangos zörgésre ébredtem , aztán ahogy kinyitottam a szemem és észhez tértem láttam hogy csak Nick telefonja világít és rezeg az éjjeli szekrényen . Ő persze meg sem hallotta így kicsit megráztam a kezét.

- Mi az kicsim?- simogatta hajam mire elmosolyodtam.

- A telefonod csörög, valaki hív és nagyon kitartó.- mondtam mire már kinyitotta szemét és oldalra nyúlva magához vette a készüléket.

- Csak Joe, nem akarok vele beszélni. - nézett rám.

- Nick, nem hagyja abba a csörgést és nagyon irritáló vedd fel és hajtsd el.- mondtam miközben párnámra dobtam magam. A takarót mellem elé húztam Nick pedig felült és füléhez emelte a telefont .

- Mondjad Joe mit szeretnél?

- Te most keltél, már elmúlt tizenegy?

- A lényeget.

- Gondoltam ebédelhetnénk együtt tegnap este értem haza , dumáljunk.

- Hát az most nem fog menni.

- Na szedd össze magad, elmegyek érted.

- Joe, nem vagyok otthon.

- De hát most ébredtél..- hallottam. Nick telefonja olyan hangos hogy minden szót hallottam amit beszéltek. Csak lehunytam a szemem és végig simítottam Nick izmos hátán, mire az teljesen megfeszült. Elmosolyodtam.

- Igen Joe most ébredtem de nem otthon.

- Mondd, hogy nem szedtél össze valami ribit.- mondta Joe mire Nick hátra fordult és rám nézett. Én nyújtottam a kezem a telefonért mire ő átadta nekem.

- Joe , itt a húgod. Nick nálam van és épp legédesebb álmaim egyikéből ébresztettél fel így most nagyon zabos vagyok. Nick ma velem ebédel de ha van kedved valamelyik nap összefuthatunk.

- Annie, veled van Nick?

- Igen Joe, ezt mondtam, esetleg te is most ébredtél?

- Nem,csak meglepett, akkor ti most már együtt vagytok?

- Igen.

- Na végre, nincs több búbánatos fej, és kínos családi ebéd, ez az.

- Örülök hogy örülsz.

- Hát gratulálok, anyáék tudják már?

- Nem, és mi akarjuk elmondani, ne nyisd ki a szád.

- Nem fogom hugi, bízhatsz bennem.

- Köszönjük. És most leteszem.

- Tedd. Legyetek rosszak.

- Úgy lesz Joe, szia. - vigyorogtam majd kinyomtam és félre tettem az éjjeli szekrényre. - Hogy került ide ez a telefon?És miért van ilyen hülye csengőhangod?

- Éjjel behoztam, bocsáss meg. És azért hogy biztos meghalljam.

- Semmi baj, kiengesztelhetsz.

- Te kis telhetetlen. - vigyorgott majd rám vetődött és csikizni kezdett.

- Ne Nick, ezt ne csináld. - nevettem hangosan de csak nem hagyta abba. - Kérlek. - vergődtem alatta.

- Imádlak. - hajolt közelebb mikor végre befejezte . Szaporán vettem a levegőt és csak vigyorogtam ahogy simogatott. – Meg sem érdemellek.

- Azért én ezt nem állítanám. - öleltem át nyakát majd megcsókoltam. Éreztem hogy a kis haverja már teljes harci készültségben áll így nem engedtem el.

- De utána ennem kell.

- Utána elkészítek neked bármit amit csak kérsz.



Amíg Nick lezuhanyozott én a konyhába mentem és először is főztem egy kávét majd készítettem pár meleg szendvicset. A kávémat kortyolgatva vártam, hogy Nick végezzen és mikor végre kijött átöleltem derekát.

- Ez a zuhany már kellett. - adott egy puszit fejem búbjára.

- Én is megyek mindjárt.

- De előtte eszel velem ugye?

- Igen, persze, már olyan hangosan morgott a gyomorom, hogy kezdtem megijedni tőle.

- Oh, ne haragudj hercegnőm, sokáig voltam bent?

- Nem, de az esti vacsi már nagyon rég volt. Több mint félnapja nem ettünk semmit. Remélem nem érzed magad rosszul. - simítottam végig arcán.

- Nem kicsim, de édes vagy, hogy aggódsz.

- Üljünk le..- mondtam majd az asztalhoz húztam. Amíg ettünk végig mosolygott, jó volt nézni ahogy falatozgat, az elégedettség az arcán, a csillogás a tekintetében és a mosoly az ajkain, mindent megérnek nekem.

- Imádom mikor így nézel rám. - nyelt le egy nagyobb falatot.

- Hogyan?

- Nos így, ilyen csillogó szemekkel, szeretettel. - fogta meg kezem.

- Mert szeretlek és büszke vagyok rád, arra hogy veled lehetek, és boldoggá tesz a jelenléted.

- Ha ilyeneket mondasz elpirulok.

- Oh, igen..- nevettem. – Te pont az a pirulós fajta vagy.

- Igenis az vagyok. Csak te még nem mondtál olyat amitől elpirulnék, ezért nem láthattad. - csókolt meg.

- Na jó, elhiszem neked.

- Anyáéknak mikor mondjuk el? Anya ki fog ugrani a bőréből. Tudod hogy folyton azzal nyaggat hogy újabb unokákat akar?

- Azért ha tőlem számít rájuk akkor még kicsit várnia kell.

- Én tudom drágám, ezt majd neki kell elmagyaráznod. Nem kell elsietnünk semmit. Tudom hogy neked most a tanulás a fontos és ezt tiszteletben is tartom.

- És te sem állsz még rá készen.

- Nem? Ezt miből gondolod?

- Abból hogy eddig olyan szabad életet éltél mint egy madár. Utazgattál, hetekig, hónapokig távol voltál és hotelekben éltél. Ha ez most hirtelen megváltozna és családapát kellene játszanod …a lényeg hogy nem menne. Túl gyors lenne a váltás. Boldogtalan lennél… Azt elismerem hogy ha egyszer gyerekünk lesz akkor elvárom hogy ne utazgass el hónapokra , mert ketten vállaljuk majd azt a gyereket és azt akarom hogy a kicsi egy igazi családban nőjön fel. Szóval Anyának még várnia kell. Ha köztünk minden jól alakul akkor is még évekről beszélünk. – mondtam mire bólintott.

- Tudom, mint mondtam, őt győzd meg. - mondta majd nevetni kezdett.

- Most miért nevetsz?

- Mert tudom hogy nem lesz egyszerű dolgod vele.

- Hát ez kedves, olyan együtt érző tudsz lenni.

- Tudom édesem. - nevetett tovább.

- Na jó amíg kiszórakozod magad lezuhanyozom, te kis majom. – álltam fel az asztaltól majd egy puszit nyomtam arcára és a fürdőbe sétáltam. A köntöst félre dobtam majd megnyitottam a vizet a kabinban. Jól eső érzéssel töltött el ahogy a forró vízcseppek végig folytak testemen. Már nekem is nagy szükségem volt erre a zuhanyra. A Nickkel végzett ágytorna jól megizzasztott és igazából már rosszul voltam magamtól.. Ahogy a tusfürdő habja bevonta testem csak lehunytam a szemem. Olyan finom illata volt és különben is jól esett egy kicsit relaxálni. A hajamat benedvesítettem majd egy kis sampont rákenve felhabosítottam. Ujjaim hegyével átfésülgettem és masszírozgattam egy kicsit fejbőröm.

- Drágám. - hallottam meg Nick hangját. Kinyitottam a szemem és oldalra pillantottam. Ott állt a mosdókagylónak támaszkodva.

- Igen?

- Tudod hogy nagyon dögös vagy a zuhany alatt.

- Nick, én sem zargattalak zuhany közben.

- Tudom de muszáj volt bejönnöm. És látni, ahogy bekened magad a tusfürdővel és a hajad mosod, őszintén nem láttam még izgatóbbat.

- Ne nevettess már. - kacagtam majd beálltam a víz alá és hagytam hogy testemen végig folyjon a sampon habja és a tusfürdő maradványai. Ahogy jól leöblögettem magam elzártam a vizet. - Hogy hasznodat is vegyem, adnál egy törölközőt?

- Hát persze édesem. – vigyorgott majd lekapott a polcról egy fehér törölközőt és felém nyújtotta. Én addig kinyomkodtam hajamból a vizet majd ahogy a törölközőt elvettem először hajam törölgettem át majd magamra tekertem és kiléptem hozzá. - Csináljunk ma valamit.

- Mire gondolsz?- néztem rá a tükörben mire átkarolt hátulról és megpuszilta vállam.

- Nem tudom, de nagyon szép időnk van.

- Nos, rendben, ha van kedved elmehetünk sétálni a partra, vagy mehetünk múzeumba is, olyan rég voltam. Most van egy ókori kiállítás, arra kíváncsi lennék.

- Igazán? Rendben akkor mehetünk oda, viszont nekem előtte haza kell mennem átöltözni.

- Akkor inkább menj most addig én is elkészülök és majd felveszel.

- Rendben. - fordított maga felé majd megcsókolt. – Hívj ha van valami.

- Úgy lesz, siess vissza.

- Repülök édes. Szia.

- Szia Nick. – mosolyogtam miközben ő elhagyta a fürdőt. Tudtam, hogy ráérek így elővettem a hajszárítót . Mielőtt bekapcsoltam volna gyorsan megtörölköztem. A gardróbba sétálva elővettem egy fehér csipke melltartót, hozzá illő alsóval és felvettem. Ahogy a ruháimra néztem megakadt a szemem egy fehér blúzon csipke gallérral, úgy véltem az jó lesz egy farmerral. Miután múzeumba megyünk, nem akartam szakadtan felöltözni. A ruhákat az ágyra készítettem majd visszamentem a fürdőbe és elkezdtem szárítani a hajam.





Nick szemszög….



A múzeumban Annie mindent jól szemügyre vett. Egy-egy tárgyat képes volt percekig elemezgetni. Tulajdonképp kettőnk közül ő volt az, akit jobban érdekelt az egész. Ő valahogy fogékonyabb volt rá. Persze, érdekes, láthattuk, hogy éltek akkoriban de annyira engem nem kötött le. Nem is nagyon akartam múzeumba jönni de mikor mondta, hogy milyen rég volt nem akartam nemet mondani.

- Nick nézd, milyen érdekes azaz edény.

- Igen, szép..- mondtam mire ő tekintetével az egyszerű fa edényre tapadt.

- Én nem a szép kifejezést használnám rá… - mondta majd elgondolkozott. - Te jó ég, te unatkozol. - fordított maga felé.

- Mi? Dehogy…

- Ne hazudj, miért nem mondtad, hogy nem akarsz múzeumba jönni?

- Nem erről van szó…na jó biztos találhattunk volna izgalmasabb programot is de…

- De mi? Mondhattad volna , hogy nem akarsz jönni kitaláltunk volna mást.

- Igen de te megakartad nézni és téged érdekel és én…nem akarok, szó-szóval nem akarok lemaradni mögötted.

- Ezt hogy érted?

- Úgy hogy téged nagyon lekötnek az ilyen tudományos dolgok, minden ami a történelemmel kapcsolatos , meg a könyvek és versek én meg, nem vagyok otthon ezekben és azt gondoltam nem akarok nagyon lemaradni… Basszus azt akarom mondani hogy te nagyon intelligens vagy és sokféle dolgot szeretsz, széles érdeklődési köröd van én meg megragadtam a zenénél és színészkedésnél ami korántsem ér annyit.

- Oh Istenem. Te kis buta. - ölelt magához.

- Kösz..

- Na jó nem úgy értettem, nem vagy buta … más az érdeklődési körünk, ennyi az egész. Nem olyan nagy szám ez. Engem ezek érdekelnek téged meg más, ez nem szakító ok.

- Még nem.- suttogtam mire rám nézett. Egymást bámulva álltunk szótlanul. Nem tudtam kitalálni mire gondol, pedig jó lett volna tudni. A szememet fürkészte, olyan komoly volt az arca.- Ne haragudj, nem kéne ilyen marhaságokra gondolnom.

- Igazad van, nem kellene. Szeretlek, és pont ennyire szeretnélek akkor is ha szeretnéd a történelmet. Egy picit sem jobban. Eddig mindig olyan magabiztos voltál mióta csak ismerlek, ne most kezdj el kételkedni magadban… és különben is van bennünk legalább egy közös ami mindent ver.

- Mi az?

- A zene te csacsi.

- Igaz.

- Nick nem akarom, hogy bizonytalankodj, oké? Igazából azt hiszem én vagyok az akinek van félni valója.

- Neked, ugyan miért?- kérdeztem miközben halkan felnevetett és tovább sétáltunk a következő kiállított tárgyig.

- Az emberektől félek. Tudod milyen rosszindulatúak…

- Tudom édesem, tudom.- simítottam végig arcán.- De nem érdekel mit gondolnak az emberek. Az a fontos hogy nekem van a legszebb és legokosabb barátnőm a földkerekségen.

- Édes vagy. - ölelte át derekam. - Menjünk sétálni?

- Nem, nézd csak meg a kiállítást.

- Ugyan Nick, majd eljövök máskor. Ez állandó kiállítás, nem csak időszakos.

- Akkor viszont nem bánom, ha most elmegyünk valahová.- mosolyogtam.

- Jól van. Menjünk.- fogta meg kezem.

- Na és kedves tanárnő, kitalálta már, hogy mikor szóljunk anyáéknak?

- Arra gondoltam szervezek egy szülinapi ebédet neked. Mindig anya szervezi az ilyen bulikat, de most lehetne nálam is. Főznék meg minden és ott bejelentenénk.

- Oh, igen, erről jut eszembe. Szombaton, a szülinapomon nem leszek itthon.

- Hol leszel?

- Egy jótékonysági eseményen New Yorkban. Az AIDS-ben szenvedők javára gyűjtenek. Fel is lépek és a partyra is hivatalos vagyok.

- Oh, értem, és mikor indulsz?

- Szombat reggel és csak vasárnap este jövök vissza.

- Hát…nos ez akkor egy kisebb probléma amit megkell oldani. Bár nekem is óráim lesznek szombaton a főiskolán .

- És pénteken?

- Akkor is bekell mennem. Délután négytől este nyolcig bent leszek.

- Ohh…

- Hétfőn, szerdán és pénteken dolgozom a suliban és minden második hétvégén megyek a főiskolára.

- Az nem kevés?

- Nem, nem hiszem, lehet extra konzultációt kérni. Az előadók teljesen korrektnek tűnnek és tudod, hogy jó a felfogó képességem.

- Tudom, de ne hajtsd magad.

- Nem fogom. Viszont akkor vagy nem várunk a szülinapodig vagy toljuk két hetet.

- Két hetet?

- Vennünk kell egy naptárat.

- Minek?

- Annak, hogy előre betudjuk írogatni kinek, mikor, milyen programjai vannak és hogy megtudjuk jelölni azokat a napokat amikor együtt tudunk lenni. Vagy ez hülyeség?

- Nem, nem az, szerintem nem, sőt jó ötlet. - mondtam és ahogy tovább mentünk az jutott eszembe, hogy ez így nehezebb lesz mint gondoltam..





Hétfőn, ahogy beértem az iskolába először az igazgatóhoz mentem. Épp órák voltak így nagy volt a csend az egész suliban. Miután megbeszéltünk mindent, próbáltam még a nagy roham előtt lemenni a táncterembe. Onnan nyílt egy kis szoba ahová be tudtam pakolni a táskámat és áttudtam öltözni. Rózsaszín trikót és fekete edzőnadrágot húztam illetve direkt a táncórákra egy új edzőcipőt vettem. Elővettem a cd tartómat és a pendrive-ot is , biztos ami biztos. Órámra pillantva láttam, hogy már csak 10 percem van míg megérkeznek az első diákjaim.



Mikor kicsengettek hangzavar támadt, a diákok nevetgéltek, beszélgettek, az órákról csiripeltek. Én csak megálltam az ablakban majd hamarosan nyílt az ajtó.

- Bocsi, itt lesz a kezdő tánc igaz?- hallott egy hangot.

- Szia, igen itt.- mosolyogtam a lányra.

- Jaj szuper akkor nem késtem, már azt hittem nem érek ide. Mr. Claffington nem akart elengedni, mert dumáltunk a lányokkal, könyörögnöm kellett. Te ismered őt? És tudod ki fogja tartani ezt az órát? Nagy rejtély övezi a tanár kilétét, még a weboldalon sincs fent.

- Ismerem Mr. Claffingtont szerintem jó tanár.

- Jaja, érdekesen adja elő a töris dolgokat de azért elég uncsi tud néha lenni.- mondta mire majdnem nevetni kezdtem.

- Bizonyára. És jól táncolsz?

- Azt mondják, nem tudom, anya erőltette,hogy vegyek részt valami csoportos foglalkozáson és mivel a mini ruci, a körömlakk és a smink nem az én pályám ezt választottam. A másik lehetőség a pom-pom csapat volt. Szerinted mi alapján dől el, hogy kikerül a kezdő és a haladó csoportba? Úgy értem, én alapból kezdőbe jelentkeztem mert tudom, hogy nem vagyok olyan jó de mi van ha valaki haladóba jelentkezik és kiderül hogy nem olyan jó?

- Nos az első órán mindig felmérik a képességeket. Ha valaki nem elég jó a haladó csoportba az átkerül a kezdőbe. Ez minden év elején így van.- mondtam. Igen, Sarah így csinálta én sem tervezem másképp.

- Hű, a kezdőnél van gyengébb szint, mert lehet inkább odakerülnék, van mozgásom de szerintem olyan átlagos. Amúgy a tanár nincs még itt?- kérdezte és már épp kitértem volna a válasz elől mikor megszólalt a csengő. Becsengettek és hirtelen egy kisebb csapat tódult be a terembe. Felálltam és elfordultam. Mikor lepakoltak a padokra csoportokba tömörültek és beszélgetni kezdtek. A lista szerint tizenhét diák fog járni a kezdő csoportba és végig futtatva rajtuk szemem pont annyit számoltam. Aztán hangos nevetést hallottam, ami ismerős volt. Jobbra néztem és Frankie a falnak támaszkodva nevetett valamin. Láttam, hogy mind nagyon jól elvannak, észre sem vettek. A lány, akivel az imént beszéltem becsatlakozott egy kis csajokból álló csapatba és már ő is nevetett. Miután tudtam, hogy ha szimplán köszöntöm őket meg sem hallanak elmosolyodtam és három-négyszer összecsaptam a kezem. Hirtelen csend lett és felém fordultak. Frankie szeme elkerekedett mikor meglátott. lassan felegyenesedett a faltól és megvakarta feje búbját. Legszívesebben nevettem volna.

- Mi a …?- kezdte de én gyorsabb voltam és szavába vágtam.

- Na szóval… Mindenkit üdvözlök itt a kezdő csapatban. A nevem Annie Jones, nem olyan rég még én is úgy álltam ott mint ti.

- Hé…rád emlékszem. Jonas pajtinak vagy a nővére. - szólalt meg egy srác.

- Elnézést, megtudhatom a neved?

- Hank.

- Hank? Nahát milyen érdekes név. Na már most Hank, én vagyok a tanár, és elvárom, hogy végig hallgassatok közbeszólás és megszakítás nélkül, stimm?

- Ja, bocsánat.

- Remek. Hanknak igaza van, csoporttársatok, Frankie nővére vagyok. – mondtam és ekkor Hank felemelte a kezét.- Igen Hank?

- Tudom, mondtam már, hogy emlékszem rád, ahogy arra is hogy csak egy évvel vagy idősebb sokunknál. Legális ez.

- Hahaha…- nevetettem erőltetetten.

- De komolyan, miért kellene rád tanárként tekintenünk és tisztelnünk?

- Vicces fiú vagy te. Az én kezemben van egy szerződés amelyben feketén fehéren levagyon írva hogy én vagyok az új tánctanár. Az elnevezésben szerepel a tanár szó és nektek diákoknak minden tanárt tisztelnetek kell. Te már elrontottad ott, hogy rögtön letegeztél, pedig én még nem is mondtam, hogy szólíthattok. Fektessünk le néhány, szerintem betartható szabályt. Miután többen is ismertek engem, ha más nem látásból, tudjátok, hogy nem vagyok egy hárpia. A tavalyi tanévet Barcelonában töltöttem egy neves táncakadémia diákjaként. Kitűnő eredménnyel, dicsérettel végeztem, amit oklevéllel tudok bizonyítani ha valaki kételkedne. Na már most, itt nem lesznek betarthatatlan szabályok, tényleg. Ennek a tánccsoportnak az a lényege, hogy szórakozzatok, de közben fejlődjetek, találjátok meg magatokat. A nevem Annie. Nem Miss Jones, vagy Tanárnő, egyszerűen csak Annie. Tehát nyugodtan tegezzetek. Viszont ettől függetlenül… nem lazáskodunk vagy lógjuk el a foglalkozásokat, mert nem azért vagytok itt. Mindenkinek dolgoznia kell, gyakorolni, és mindenki azt csinálja amit én mondok neki. Ötleteket , tanácsokat szívesen meghallgatok. örülnék ha kreatívak és aktívak lennétek az órákon. Ha valaki nem megfelelően viselkedik, azaz órán eszik, trécsel, vihog, csak lézeng és lóg azzal nem fogok együtt dolgozni, le is út fel is út. Ha pisilned kell, menj ki, de jelezd, szomjas vagy, igyál. Ezek a szabályok már tavaly és azelőtt is fennálltak Miss Jenessynél. Én nem vagyok sem szigorúbb sem engedékenyebb, talán annyiban, hogy engem tegezhettek. Egy héten kétszer találkozunk. Hétfőn és pénteken. Ha feladatot kaptok hét közben használhatjátok a termet próbára. Viszont a haladó csoporttal kell egyeztetnetek mert velük is egy héten kétszer találkozom. Hétfőn és szerdán. Oké?

- Oké…- zúgolódtak.

- Szuper. Akkor lássuk, szóródjatok szét a teremben. Legyen legalább két karnyi távolság köztetek, hogy ne legyen sérülés vagy baleset. A neveteket idővel megjegyzem, addig odamegyek ahhoz akinek mondandóm van. Látod Hank.. – néztem a fiúra mosolyogva.- Máris előnyben vagy, téged ugyanis biztos nem felejtelek el.

- Jaj de jó. - mondta kelletlenül a srác.

- Na jó, egy mixet fogok elindítani. Mutatok pár lépést , többször, először lassú tempóban mutatom. Figyeljétek meg mert utána nélkülem fogjátok csinálni. Ez a nap erről fog szólni. Kiszűröm ki mennyire jó táncos, ha valaki kiemelkedő akár a haladó csoportba is átmehet. Na lássuk. - mondtam majd bekapcsoltam a cd lejátszót, egy hosszú dance mixet indítottam el majd a tükörrel szemben megálltam és elkezdtem a koreográfia első pár lépését . Ahogy láttam, mind nagyon figyeltek, néhányan mozdították is a lábukat úgy, ahogy tőlem látták. Miután egyszer megmutattam gyorsan, még háromszor lassú tempóban lépésről lépésre majd újra gyorsan majd feléjük fordultam.- Ti jöttök. Egy , két, há és négy… Folyamatosan kérem. Ismételve a mozdulatsort. - tapsoltam jelezve nekik, hogy kezdjék. Amíg próbálkoztak végig körbe körbe járkáltam és figyeltem őket, egyesével is illetve csoportosan is és segítettem aki nem igazán boldogult vagy nem emlékezett. Tény, hogy nem profik, sőt, némelyikük olyan, mint aki sosem táncolt életében, de egy kis idő múlva ez megváltozik majd. Ahogy az első lépések már mentek nekik folytattam a koreográfiát. Mindössze egy negyvenöt másodperces kis koreoról van szó így az óra végére legtöbbjüknek már egész szépen ment.

- Két perc múlva vége az órának hagyjuk abba.- szólalt meg Hank.

- Akkor Hank kedvéért még egyszer kérem. – mosolyogtam a fiúra mire a többiek felnyögtek és gyilkos pillantásokat vetettek rá de azért csinálták.- Na jól van, tessék nyújtani.- halkítottam le a zenét mire mind a földre estek.

- Annie, mit csinálunk pénteken?

- Jó a kérdés Amanda. Sokan közületek csak a pop dalokat és a gép zenét ismerik, ezért pénteken a nyolcvanas évek zenéivel ismerkedünk meg.

- Te jó ég.- hördültek fel többen.

- Igen, erre számítottam. De kikell próbálnotok magatokat több stílusban. A nyolcvanas években rengeteg olyan dal született ami nagyon is ideális egy jó koreográfiához. Olyan dalok amelyeknek van mondanivalójuk. Szívesen venném ha néhány lépésben megmutatnátok majd nekem hogy nektek mi jut eszetekbe ha meghallgattok egy dalt. Mutassátok meg táncban egy dal mondanivalóját. Még ma kirakok egy listát ide a táncterem ajtajára azokkal a dalokkal amik közül választhattok. Többen is táncolhattok ugyanarra de szeretnék változatos táncokat látni. Adjatok bele mindent , csempésszetek bele magatokból egy kicsit, jó?Van négy napotok rá, max fél perc legyen.

- Jól van.- hallottam néhány hangot.

- Most elmehettek, jó pihenést.- mondtam majd lekapcsoltam a zenét. A srácok szép lassan összeszedték magukat és egyre kevesebben lettek a teremben.

- Szia Öcsi.- guggoltam le az épp nyújtó Frankie mellé.- Hogy vagy?

- Azért örültem volna, ha szólsz előre.

- Kíváncsi voltam a reakciódra.

- És milyen volt a reakcióm?

- Jó, nem volt olyan durva mint vártam, viszont jól táncolsz, nagyon is. Ügyes vagy.

- Köszi, elfáradtam.

- Van még órád?

- Dehogy két óra van.

- Nos, nekem még van egy órám a haladó csoporttal. Ha van kedved, segíthetsz nekem.

- Mit?

- Nyomtatott betűvel írj ki tizenhét dalt a telefonomból. Van egy nyolcvanas évek lejátszó listám. Onnan a legszimpatikusabbat írd ki és ragaszd ki az ajtóra.

- Nos oké. Te figyu, anyáék tudták, hogy te leszel az új tánc tanár?

- Nem, csak néhányan tudták, nekik is meglepetést akartam okozni.

- Az sikerülni fog, van kedved eljönni hozzánk? Elmondani?

- Persze, de nem maradok sokáig.

- Jól van, akkor megcsinálom a listát, de odakint mert csak zavarna a zene aztán rögtön hozom a telefonod, úgysem lesz meg 10 perc alatt, itt a folyosón leülök.

- Jól van, köszönöm.

A haladó csoportnál lejátszódott az előző jelenet annyi különbséggel hogy ott nem volt egy Hank aki folyton közbe szólt. Nekik némileg bonyolultabb koreográfiát mutattam. Jó volt látni, hogy oda csak azok jelentkeztek akik tényleg nagyon jól tudnak táncolni így nem kell átrakosgatni senkit egyikből a másik csoportba. A haladó csoportban csak tízen voltak de ezt nem is bántam annyira. Többen kérdeztek az óra végén a barcelonai táncakadémiáról, sokkal bátrabbak és nyitottabbak voltak és ezt nem bántam.

Ahogy a lista is ki lett téve és én is átöltöztem Frankievel elindultunk haza.

- Amúgy jó tanár vagy..- nézett rám öcsém a kapun belépve.

- Köszi, igyekszem, bár most nagyon izgultam.

- Pedig elég határozottnak tűntél, tulajdonképp ez lepett meg a legjobban. Tudom, hogy nehéz fegyelmezni ennyi tinit.

- Úgy látom egyedül Hank az aki hajlamos a rendbontásra. Hank, tetszik ez név.

- Neki nem, a dédnagyapjáról kapta, folyton panaszkodik miatta. De különben jól leszerelted.

- Köszi öcsi.

- És tényleg ne kételkedj magadban mert nagyon jól csináltad. Érthetően magyaráztál, mindent jó sokszor megmutattál és külön is segítettél ha valakinek kellett, így még az én bot lábaimnak is volt esélyük.

- Ugyan már…nagyon is jól táncolsz, most te becsülöd le magad. És Ash, hogy van?

- Beszéltünk este, eddig jó a suli, bár fura a sok új ember neki.

- Mikor találkoztok?

- Hétvégén. - mondta majd ahogy beléptünk az ajtón ledobta a táskáját. - Megjöttünk. - kiabált.

- Jöttetek? Kivel?- hallottam anya egyre közeledő hangját.- Annie, kicsim, hát te?- kérdezte mire én öcsémre mosolyogtam.

- Szia anya..- öleltem meg. - Hogy vagy?- kérdeztem mikor már a nappali felé haladtunk.

- Jól szívem és te nem dolgozol? Azt mondtad mától dolgozol?

- Dolgoztam. Apa merre?

- Itt van valahol. Kevin gyere , itt van Annie.- kiabált anya majd hamarosan apa is megjelent.

- Szia kislányom.- nyomott egy puszit arcomra. - Hát te?

- Gondoltam meglátogatlak titeket.

- Én mondtam neki, hogy jöjjön el velem.

- Hol találkoztatok?

- A suliban. - vágta rá Frankie én meg majdnem elnevettem magam.

- A suliban? Az meg hogy lehet? Még mindig hiányzott valami a főiskolába?- kérdezte anya.

- Nem. - karolta át vállam Frankie.- Bemutatom az iskola új tánc tanárát.

- A kit?

- Igen, engem is meglepett. Mikor bemutatkozott, mint tanár az óra elején.

- Annie, te vagy a tánctanár?

- Igen anya, ezért titkolóztam, mert meg akartalak lepni titeket.

- Hát sikerült. - mosolygott apa majd megölelt. - Persze gratulálok.

- Köszönöm.

- Jaj kicsim, nagyon büszke vagyok rád, biztosan nagyon jól csinálod majd.

- Igazából egy zsarnok. - szólt közbe Frankie.

- Mi?

- Csak vicceltem. Tényleg jól csinálja. Szigorú, de jó fej és türelmes.

- Jajj drágáim, de örülök. És a főiskola Annie?

- Ohh, pénteken lesznek az első óráim. Tegnap megvettem a könyveket és átlapozgattam őket, nem egyszerű de menni fog.

- És hogy dolgozol a suliban?

- Hétfő szerda péntek. Pénteken egykor kezdődik az óra így még haza is tudok menni a főiskola előtt.

- Jaj, de felnőttél. Maradsz vacsorára ugye?

- Nem anya, nem tudok, azt terveztem, hogy ma bevásárolok. Holnap szeretnék egy kicsit olvasgatni a pénteki órákra. Megvan mi lesz az előadáson, és szeretnék előre olvasni.

- Jól van, meg gondolom a táncra is készülnöd kell szerdára.

- Igen, még az is, az egyik vendégszobát átalakítom. Már felhívtam egy céget aki elvisz minden bútort és az egyik fal egy nagy tükör lesz. Ha minden igaz hét végére az meg is lesz. A padlót is újra burkolják, hogy az alsó szomszéd ne hallgassa a dübörgést, van valami speciális anyaguk erre.

- Hát rendben, akkor zsúfolt heted lesz, de hívj ha ráérsz és betudsz ugrani vacsorára, bármikor jöhetsz.

- Köszönöm anya. Mindenképp hívlak majd. Most viszont egy taxit kell hívnom.

- Azt felejtsd el, úgyis bekell mennem a városba.

- Köszi apa, az tényleg jobb lesz. Próbálom gyorsan megszerezni a jogosítványt, jó lenne már egy saját autó.

- Meglesz az is. Hozom a kulcsokat. - mondta apa majd a dolgozószobába indult.

- Anya, hívlak amint tudok jönni. Frankie te meg csináld meg péntekre a házidat. – mosolyogtam öcsémre.

- Úgy lesz Annie, viszont most a holnapi házimat kell megcsinálnom úgyhogy, most felmegyek tanulni. Majd találkozunk.

- Jól van, szia.



Mikor apa kitett otthon mosolyogva sétáltam be az épületbe. A lakáshoz érve elővettem kulcsomat és kinyitottam az ajtót. A táskámat leraktam az előszobában majd a nappaliba sétáltam. Nagy csend volt a lakásban, kicsit nyomasztó is volt, így bekapcsoltam a tévét, hogy legyen egy kis alapzaj amíg összeírom mit kell venni.



Már épp befejeztem a listát mikor meghallottam, hogy csörög a telefonom így az előszobába siettem és előhalásztam a táskából.

- Szia Nick.- köszöntem mosolyogva.

- Szia édesem, hogy vagy? Milyen volt az első napod?

- Jó, kicsit izgultam de nagyon jó volt.

- Frankie reakciója?

- Hát azt látni kellett volna. Akkorára nőttek a szemei hogy az már szinte lehetetlen. De utána aranyos volt és meg dicsért. Ügyes egyébként, jól táncol.

- Hiszen Jonas, mi mind jól táncolunk.

- Hát ezt nem tudom.

- Nem? És Bostonban? Táncoltál velem.

- Jah igen, de a két táncot nem kell összekeverni. Az inkább előjáték volt mint tánc.

- Előjáték? Édesem…- kezdett nevetni.

- Tudom, hogy elakartad csavarnia fejem. Ahogy hozzám értél, simogattál és magadhoz húztál. Izgató volt.

- Igen? Ezt eddig nem is mondtad.

- Mert nem akartam, hogy elbízd magad.

- Szóval… ha akkor este nem táncolunk együtt akkor nem is történt volna semmi köztünk?

- Nem valószínű. Olyan sokat nem ittam, hogy elveszítsem a fejem.

- Akkor jó, hogy táncolni hívtalak. - mondta és tudtam, hogy mosolyog. Én is csak mosolyogtam. - Hiányzol, mióta tegnap reggel eljöttem csak rád gondolok. Mikor találkozunk?

- Mindjárt indulok bevásárolni.

- Taxival?

- Igen azzal, amíg nincs kocsim.

- Érted megyek.

- Hova, a boltba?

- Igen, írd meg mikor végzel és hol vagy, én meg kint megvárlak a parkolóban. Együtt haza megyünk és segítek főzni, tudod, kezdek éhes lenni.

- Aha, szóval csak vacsorázni akarsz.

- Valójában mást is akarok.

- Akkor jó, már azt hittem csak azért akarsz látni mert éhes vagy. Akkor én most elindulok. Írok majd.

- Jól van cicám. Szeretlek.

- Én is téged. Szia.

- Szia.- hallottam kedves hangját majd megszakadt a vonal. A listát összehajtottam majd telefonommal együtt sétáltam vissza az előszobába és elindultam. Az úthoz érve fogtam egy taxit és a szupermarkethez vitettem magam.

Már szinte mindent beszereztem mikor megírtam Nicknek, hogy kb mikorra végzek és hol leszek. Visszaírt, hogy a bejárat közelében parkol majd.

Miután minden megvolt a pénztárhoz indultam. Elég hosszú sor volt, így tudtam, hogy Nick biztosan ide ér mire végzek.

Egy kisebb vagyont ott hagytam a boltban, de legalább minden megvan. Szinte semmi nem volt már otthon így kénytelen voltam egy nagy bevásárlást csinálni, ami sok csomaggal járt. A kocsit kifelé tolva megláttam Nicket. Már szállt volna ki mikor meglátott, de intettem, hogy ne tegye. Oda toltam hozzá a bevásárló kocsit mire lehúzta az ablakot.

- Szia, mi a gond?

- Semmi csak ne szállj ki, bedobálom a szatyrokat a csomagtartóba.

- Biztos?

- Hát persze. - mosolyodtam el majd egyszerre három szatyrot tettem be.

- Te aztán jól bevásároltál.

- Semmi sincs otthon, szó szerint. Tisztálkodó szerek, tisztító szerek mind elfogytak, kajáról ne is beszéljünk. - mondtam miközben bepakoltam a hat óriási szatyrot majd a kocsit visszatoltam. Sosem szerettem azokat akik a parkoló közepén hagyják a bevásárlókocsit. Szerintem bunkóság, az a pár méter igazán nem okoz fáradtságot szerintem senkinek. Miután beszálltam a kocsiba Nick levette napszemüvegét majd közelebb hajolt és megcsókolt.

- Jól vagy?

- Igen, csak tudod, egy picit elfáradtam.

- Biztos kell neked ez a munka?

- Persze, nem azért mondtam, jó értelemben fáradtam el, elégedett vagyok magammal és az életemmel is. De egy jó masszírozásnak nem tudnék nemet mondani.

- Ohh, ez egy célzás akar lenni?- kérdezte miközben kihajtott a parkolóból.

- Igen az akart lenni. Van otthon masszázs olajom, finom kókusz illattal. Tennénk be valami zenét és lazulnánk.

- Hé drágám, nem kell győzködnöd. - villantott felém egy gyönyörű mosolyt majd visszafordult és az utat nézte de végig mosolygott. Én bal kezem combjára csúsztattam majd lehunytam szemem és elmosolyodtam. Milyen jó hozzá érni. Olyan izmosak a combjai, igazából mindene olyan izmos és olyan erős, a közelében teljes biztonságban érzem magam. Valójában nincs olyan tulajdonsága sem testrésze, amit ne szeretnék. – És mi lesz a vacsora?

- Mit szeretnél enni?

- Mindegy csak legyen gyors.

- Hm, mondjuk egy rántotta?

- Nem kell olyan gyorsnak lennie.

- Tészta? Tudom, hogy imádod a tésztát.

- A tészta tökéletes, és gyors.

- Főzni is segítesz?

- Hát persze.

- Akkor a tiéd a szósz.





Miután megfőtt a tészta gyorsan lezuhanyoztam. Utána csak egy pamut rövidnadrágot és egy topot vettem fel és mentem vissza Nickhez. Ő javában a szószt kóstolgatta.

- Azért a tésztához is marad ugye?- vigyorogtam .

- Hát persze, szerintem Isteni lett.

- Te készítetted, mi mást mondhatnál. - cukkoltam.

- Igazán, nos mester akkor kóstolja meg és véleményezze a művemet. - tartotta felém a fakanalat. Én elvettem tőle majd ahogy számhoz emeltem rápillantottam. Bele kóstolva elkellett ismernem, hogy még annál is jobb mint amit én készítek. Nicknek jó érzéke van a főzéshez.

- Felveszlek szakácsnak.

- Tedd csak meg, ha mindennap tésztát akarsz enni. Ugyanis más nem megy.

- Ugyan már, ez biztos nem igaz. Most tesztelnem kell téged. Többször kell nekem főznöd. - mondtam miközben letettem a fakanalat. Ő lekapcsolta a főzőlapot majd félre tolta a lábast és magához húzott.

- El hiszed ha azt mondom, neked még a csillagokat is lehoznám az égről?- suttogta ajkaim közé.

- Tényleg megtennéd?

- Hát persze. - dörzsölte orrát enyémhez. – Eszkimó puszi.. - mondta mire felnevettem. – Ez a napom fénypontja, mikor hallom, ahogy nevetsz. Mindig is ez volt. Azelőtt is, ha több napra vagy hétre utaztam el mindig te voltál az első akihez elmentem, mert hallani akartam a nevetésed.

- Édes vagy.

- Nem vagyok édes. – simított hátra egy hajtincset arcomból.

- Tudom, hogy utálod ha ezt mondom, de nem érdekel. Számomra akkor is te vagy a legédesebb és figyelmesebb férfi a világon.- öleltem át derekát.

- Annie, megőrülök érted.- suttogta majd gyengéden megcsókolt.

- Szeretlek..

- Éhes vagy?

- Együnk egy keveset de utána nem úszod meg azt a masszírozást.

- Nem is akarom, úgy érzem ez egy szép este lesz.

- Úgy legyen. Gyorsan meg terítek. - nyomtam egy puszit az arcára.

Vacsora után gyorsan bepakoltam a mosogatógépbe és a maradék ételt elpakoltam a hűtőbe. Nick időközben eltűnt így tudtam, hogy készül valamire. Próbáltam elszöszmötölgetni, nehogy félbeszakítsam a tevékenykedését. Letörölgettem az asztalt és a pultot majd szépen megigazgattam a székeket.

- Kicsim elpakoltál már? – hallottam meg hangját.

- Igen.

- Betudnál jönni?

- Jövök. - tettem le a törlőruhát majd hajamat megigazgatva indultam el a hálóba. Ahogy benyitottam elállt a lélegzetem is. A szobában mindenhol különböző gyertyák égtek, gondolom összeszedte mindet, amit csak talált. Olyan szép volt. - Nick…

- Bocsánat, hogy nem segítettem odakint, de gondoltam megleplek.

- Gyönyörű. - sétáltam közelebb.

- Azt mondtad lazítani szeretnél. Most lehetőséged van rá. - fogta meg kezem majd az ágyhoz húzott. - Mit szólsz?

- Tetszik az ötlet.

- Akkor… gyere. - suttogta majd topom alját megfogva lassan felhúzta és levette rólam. - Arra gondoltam, hogy ma éjjel kényeztetlek egy kicsit.

- Nem fogok ellenkezni. - mosolyodtam el mire elkezdte letolni nadrágom és ahogy felállt lassan végig csókolta hasam.

- Feküdj le az ágyra. - mutatott a bútor darabra amire egy nagy fehér lepedőt terített. - Csak hogy ne legyen az ágynemű koszos a masszázsolajtól..

- Oké, látom minden részletre figyelsz…- feküdtem hasra. A hajamat előre húztam és lehunytam a szemem. Hamarosan hallottam zörögni Nick övcsatját majd puffanni a nadrágot a földön. - Mi volt ma a stúdióban?- kérdeztem.

- Semmi, egyedül voltam, írtam egy dalt.

- És Jeff?

- Kivett egy hét szabadságot, a barátnőjével túráznak a hegyekben.

- Demivel beszéltél?

- Nem, ő is elutazott New Yorkba, ott forgatják az új videoklipjét.

- Akkor még senki sem tudja?

- Senki, tőlem legalábbis.

- Frankievel ma haza mentem ugye, olyan szívesen elmondtam volna anyáéknak, de azt akartam hogy mindketten ott legyünk.

- Mi lenne ha a jövő hétvégére tennénk? Vasárnapra, akkor itt leszek és te sem mész sehová. Megnéztem a naptárban. Anyáék úgyis akarnak nekem egy szülinapi ebédet tartani és az tökéletes alkalom lenne rá, mindenki ott lesz.

- Jól van, nekem megfelel, viszont addig ne nagyon mutatkozzunk együtt nyilvánosan. Nem akarom, hogy egy újságból vagy a netről tudják meg.

- Ahogy szeretnéd. - mondta majd éreztem, ahogy feltérdel az ágyra testem mellé. Végig csókolta hátamat gerincem vonalán majd simogatni kezdett. Éreztem, ahogy a masszázsolajjal bekeni a hátam majd két kézzel elkezdett masszírozni. Eleinte inkább csak simogatott majd ujjait bevetve sikerült ellazítani befeszült testem. Behunytam a szemem és csak mosolyogtam. Olyan gyengéden mégis határozottan ért hozzám, testem bele remegett minden érintésébe, főleg mikor kezei fenekemre majd combomra vándoroltak. Egyik tenyerét becsúsztatta két combom közé mire a reakcióm újra csak egy remegés volt mire felnevetett.

- Mi olyan vicces drágám?- pillantottam hátra.

- Nem vicces inkább elégedettséggel tölt el a tudat, hogy egyetlen érintésembe beleremeg minden porcikád. - mondta mire csak sóhajtottam egy nagyot. – Megfordulnál?

- Hát persze. - mondtam majd a hátamra feküdtem. A hajamat hátra simítottam majd kezeimet összekulcsoltam a hasamon.

- Ne…a kezeidet csak tedd a tested mellé. - mondta miközben a kezeimet irányítgatta, micsoda profizmus. Most lentről haladt felfelé. Lábfejemet majd vádlimat masszírozgatta olajos kezével majd a combom fedte be olajjal.

- Jól csinálod. - suttogtam mire rám mosolygott.

- Pedig nincs nagy gyakorlatom benne, eddig nem sok nő kérte ezt tőlem.

- Pedig nagyon jó ahogy simogatsz, nyomogatsz, úgy érzem minden feszültség elszállt belőlem.

- Jó hozzád érni, viszont ezzel együtt nehéz is. - nézett szemembe.

- Nehéz?

- Igen, már a meztelen tested látványa is elég erős hatással volt Haverra, de most hogy simogatlak, ahogy fenekedhez értem, vagy most hogy a hasadat simogatom, úgy érzem, felrobbanok. - simított végig mellkasomon , majd tenyerébe nyomott egy keveset az olajból és két kézzel vállamtól lefelé egyenesen csípőmig húzta kezeit, majd megismételte a mozdulatot.

- Ez nagyon jó.- suttogtam ahogy mellemre csúsztatta kezeit és gyengéden simogatni kezdte.

- Nekem is Annie…- motyogta miközben csípőmre ült és folytatta. Ahogy vállam és melleim cirógatta egy pillanatra lehunytam a szemem és nagyot nyeltem. Kezdett egyre inkább beindítani ez a kis masszírozás. Felemeltem kezem és végig simítottam hasán majd karjába megkapaszkodva felhúztam magam és átkaroltam nyakát. Egy percig csak bámultuk egymást majd lassan lefektetett és megcsókolt.



Reggel hatalmas mosollyal ébredtem. Oldalamra fordulva , fejemet Nick karján pihentetve és kezét fogva aludtam. Mikor kinyitottam a szemem rögtön összekulcsolódott kezeinket láttam meg. Másik kezemmel végig simítottam derekamat szorosan tartó karján mire csak jobban magához ölelt és hasamat simogatta.

- Jó reggelt. - suttogtam.

- Jó reggelt kicsim. - nyomott egy puszit csupasz vállamra.

- Hogy aludtál?

- Jól, és te?- fordított maga felé.

- Nagyon jól. - öleltem át derekát majd megcsókoltam.

- Nem akarok elmenni.

- Milyen programod van mára?

- Lesz egy fotózásom kettőtől és egy interjú utána.

- Az új albummal kapcsolatban?

- Gondolom, meg a szokásos. Unom már, hogy mindenki ugyanazt kérdezi, együtt vagy-e ezzel vagy azzal, ilyenkor legszívesebben elküldeném őket a francba. Na és te mit csinálsz ma?

- Ma jönnek attól a cégtől amiről beszéltem. Kipakolják a hátsó vendégszobát és méricskélnek.

- Mit csinálsz a bútorokkal?

- Elkísérem őket egy alapítványhoz, már beszéltem velük, szegény, rászoruló embereknek adják. Az egy átlagos szoba semmi luxus, két szekrény, egy nagyobb ágy, íróasztal és fotel, van akinek szüksége lehet pont ezekre.

- Imádom a hatalmas szívedet.

- Ami érted dobog. - suttogtam majd megcsókoltam. - Holnap pedig jönnek a burkolók a padló miatt, majd csütörtökön a falat készítik elő. Pénteken felszerelik a tükröket.

- Akkor folyamatosan nyüzsgés lesz a lakásban. - simított végig arcomon.

- Igen, közben próbálok olvasgatni majd és felkészülni a pénteki sulira.

- Mikor találkozunk?

- Pénteken este kilenc körül érek majd haza te pedig szombat reggel indulsz így az kizárva. tehát marad a ma este a szerda és a csütörtök. Neked mikor is jó?

- Szerdán lesz egy vacsora pár barátommal, csütörtökön a kiadónál lesz egy megbeszélés négykor, de hatra elvileg vége akkor tudok jönni. Ma este pedig, gondolom fáradt leszel, nem tudom akarsz-e látni.

- Persze hogy akarlak látni, te butus…- simogattam izmos mellkasát. – Hiányzol, ha nem vagy velem. Olyan szép volt ez az éjszaka, legszívesebben így tölteném minden esténket.

- Tudom édesem, tudom. - súgta fülembe.

Miután együtt lezuhanyoztunk megreggeliztünk. Nick folyamatosan mosolygott, a kezem simogatta, puszilgatott amit imádtam. Vele lenni mesés, a szó szoros értelmében. Mintha egy tündér mese válna valóra, olyan gyöngéd, figyelmes és jóképű, mint a könyvekben a hercegek. Úgy bánik velem, mint egy hercegnővel, hihetetlen boldoggá tesz.

- Nem akarok, de muszáj indulnom. Még haza kell ugranom mielőtt a fotózásra megyek. - ölelt magához az előszobában.

- Tudom, menj csak, majd meglátjuk mi lesz este. - csókoltam meg.

- Szeretlek Annie.

- Én is szeretlek téged. - mosolyodtam el majd oldalra fordítottam a fejem és elgondolkodtam egy picit. A következő pillanatban már az egyik pótkulcs volt a kezemben és Nick felé nyújtottam. – Legyen nálad, ha esetleg váratlanul meg akarsz látogatni, betudj jönni.

- Biztos vagy benne kicsim?

- Hát persze, ha nem lennék, nem adnám oda. Na jól van, menj most már, még nekem is átkell öltöznöm. A cégtől tízre jönnek és már elmúlt háromnegyed. Hiányozni fogsz.

- Te is nekem. Szia gyönyörűm.



- Szia Nick. - dobtam felé egy puszit majd ahogy kilépett az ajtón lehunytam a szemem. Mindig olyan nehéz elválni tőle.