10. rész /Aki olyan mint te.../

Nick szemszög...


Az egész hétvégém azzal telt hogy a turnéra készültem és próbáltam. Miután anyáéktól eljöttem úgy éreztem el kell terelnem a gondolataimat Annieről.

Az hogy lefeküdt Briannel nagyon bosszantott. Tudom hogy hülyeség és nem lenne szabad idegesítsen de akkor is . Annie olyan... Szóval érdekes de akárhányszor rágondolok az angyali mosolyát látom először magam előtt. Olyan aranyos és szép. A tekintete ártatlan és szombaton is az volt. Ugyanolyan volt a tekintete, ugyanúgy nézett rám mint azelőtt, ugyanolyan ártatlanul, szeretettel..

Hülyén érzem magam, sőt hülye is vagyok.

Próbálkozom más lányokkal randizni, egyik-másik jól is végződött, azonban egyik sem volt több mint egy éjszaka. Ahogy a lányokra néztem szex után mindig Annie arcát láttam. Már már bosszantó hogy mennyire befészkelte magát az agyamba és a szívembe. Lehet hogy fel kéne keresnem egy orvost, hisz még csak 16 éves...jó, 17 lesz de ez mit sem változtat azon hogy túl fiatal hozzám. Neki egy vele egyidős srác való, de nem Brian, bár talán mindenkiben találnék hibát, pont azért mert ennyire fontos nekem, túl fontos.

Épp az egyik dalomon dolgoztam mikor éreztem hogy rezeg a telefonom. Levettem a fülhallgatót és miután letettem a keverőpultra elővettem a zsebemben szüntelenül rezgő telefonomat.

- Szia anya.- szóltam bele miközben hátradőltem.

- Szervusz fiam, mi újság?- kérdezte mire elmosolyodtam.

- Jól vagyok anya, de csak emiatt nem szoktál felhívni... Gond van?

- Ohh nem, nem , nincs semmi baj, ne idegeskedj. Merre vagy?

- A stúdióban..

- Értem...

- Anya miért hívtál?

- Zavarlak?

- Nem, tudod hogy nem.

- Jól van, a tárgyra térek. Aggódom Annie miatt.

- Miért? Mi van vele?- hajoltam előre.

- Apád szerint túl aggódom és túl kombinálom az egészet de... Olyan mintha egy burokban élne. Egy burokban ahol minden rózsaszín és minden Brianről szól.

- Oh..szóval észrevetted?- mosolyodtam el.

- Tudom, tudom, te már hónapok óta ezt mondod, de tegnap... A szülei szeretnének minket megismerni?

- Miért?- kérdeztem értetlenül mert egyáltalán nem értettem.

- Gondolom Annie és Brian miatt hogy együtt vannak.

- Komolyan? De minek? Nem hiszem hogy olyan komoly lenne ez köztük.- mondtam de igazából túl komolynak gondoltam.

- Tudom, én sem értem de belementem Annie kedvéért hogy ne gondolja azt, hogy én is ellenük vagyok. De nem tetszik ez nekem, apád szerint csak a közelgő jótékonysági bál miatt akarnak ismerkedni. Azért sem értem minek ez a vacsora mert ott az esten úgyis találkozunk, ott ismerkedhetnénk...

- És miért mondod ezt most nekem?- kérdeztem mire sóhajtott egy nagyot.- Anya én már szombaton összevesztem Annievel ...

- Azt reméltem beszélsz vele..

- Miről? Hogy túl elvakultan imádja azt a fiút, hogy minden csak addig jó amíg Brian is képben van, hogy túlzottan elmerült a rózsaszín ködben. Hogy olyan mintha egy felhőn lebegne?? Mit vársz tőlem anya? Tudod hogy milyen Annie...ahogy valaki valami rosszat mond Brianről egyből támad. Mintha...nem is tudom..- dörzsölgettem homlokom.

- Tudom Nick, tudom hogy milyen Annie, de ti ketten, olyan jól el voltatok, és rád még mindig jobban hallgat mint ránk.

- Komolyan? Ez számomra újdonság...- mondtam keserűen.

- Megteszed nekem Nick? Beszélnél vele?- kérdezte anya és tudtam hogy ha most személyesen beszélnénk bevetné a kiskutya szemeket és akaratlanul is arra gondoltam. Láttam ahogy rám néz és tudtam hogy nincs értelme ellenkezni.

- Hát persze...- adtam be derekam.

- Kettőkor végez ma a suliban, az lenne a legjobb ha érte mennél...

- Oké...- mondtam majd az órámra pillantottam. Már elmúlt egy óra.- Akkor indulok.

- Köszönöm fiam.

- Még ne köszönd anya, még nem csináltam semmit.- mondtam halkan majd sóhajtottam egyet.- Szia anya.

Ahogy kinyomtam, a telefont zsebre tettem és a dzsekimet felkapva elindultam Annieért.

Egész úton azon gondolkoztam hogy vajon hogy vezessem be neki a témát. Tuti hogy ki fog akadni, ahogy megemlítem Brian nevét tuti hogy teljesen elszáll az agya, csak mint általában.

Ahogy a sulihoz értem megálltam a parkolóban majd kiszálltam és a kocsinak dőlve vártam hogy kijöjjön. Még ugyan volt 10 perc kettőig de a friss levegő jót tett, kicsit kitisztult a fejem..


Annie szemszög...


Ahogy vége lett az utolsó órának Briannal elindultunk a szekrényeink felé. Gyorsan bepakoltam a könyveimet majd megfogtam a kezét és együtt indultunk el..

- Na és mi legyen? Eljössz velem moziba meg kajálni?- kérdezte Brian mire elmosolyodtam.

- Jó lenne, de nem szóltam róla anyáéknak. És biztos otthon is vár a kaja...- mondtam miközben kiléptünk a főbejáraton.- Anya nem szereti ha hétköznap mászkálok el.

- Az ott Nick?- szólalt meg mire felnéztem és tényleg ő állt ott az autójának dőlve. Ahogy meglátott felemelte a kezét és intett.- Mit keres itt?

- Fogalmam sincs.- ráztam a fejem de közben elindultam felé.- Lehet hogy Frankievel beszélt meg valamit.

- Biztos..- mondta Brian majd ahogy odaértünk Nick rám mosolygott.

- Heló..- köszönt de mintha Brian ott sem lett volna.

- Szia Nick.- köszönt szerelmem mire Nick csak bólintott egyet.

- Mi járatban vagy? Frankiet várod?- kérdeztem.

- Nem egészen. Érted jöttem.

- Értem? De miért?- lepődtem meg.

- Van egy két dolog amit meg  kell beszélnünk.- mondta komolyan.

- Értem, Brian is jöhet?- kérdeztem mire vett egy nagy levegőt.

- Nem Annie, nem jöhet ez csak kettőnkre tartozik.- mondta miközben végig szemembe nézett.

- Nos, értem, de anyáéknak nem szóltam hogy később megyek és ...

- Emiatt ne aggódj, beszéltem anyával, tudja hogy velem leszel, szóval mehetünk...ha csak a barátodnak nincs kifogása az ellen hogy én vigyelek haza.- nézett Brianre majd rám.

- Nekem nincs, csak vigyázz rá.- mondta Brian majd rám mosolygott.

- Jól van akkor veled megyek.- mondtam halkan majd adtam egy puszit Brian szájára és mikor elhúzódtam átsétáltam a kocsi túl oldalára és beszálltam.

- Szia Brian.- hallottam Nick hangját majd beszállt mellém. Én még intettem egyet Briannek majd Nick elindult.

- Megleptél, nem számítottam rád.- néztem rá mire bólintott.- Mi olyan fontos Nick? Miről kell beszélnünk?

- Anyáék aggódnak érted..- mondta halkan.- Jobban mondva főleg anya.

- Értem? Miért?

- Megváltoztál, és nem jó irányba.

- Ez nem igaz én ugyanaz vagyok , nem változtam meg.

- Azt mondod?- pillantott rám mire bólintottam.- Annie őszinte leszek, nem fogok finomkodni, nem leszek tapintatos, aminek az lesz a következménye hogy megint utálni fogsz. Meg hülyültél. Elvakultan imádod Briant. Amivel nincs is baj, fiatal vagy és szerelmes, de Brian mellett tudnod kellene másra is figyelni. Észrevetted hogy ha valaki megemlíti Brian nevét elkezdesz áradozni hogy milyen jó, meg szuper, meg kedves , meg aranyos meg tökéletes? És ha valaki rosszat mond rá arra egyből ugrasz, mint valami vadállat. Csak a saját igazad hajtod, esélyt sem adsz arra senkinek hogy kifejtse a véleményét Brianről,már akkor ha az egy kicsit is negatív. Vitatkozol,és olyankor csak neked van igazad és ez nincs így jól. Vak vagy mióta összejöttél ezzel a fiúval.

- Persze, ez a te véleményed.- mondtam miközben az utat bámultam.

- Már nem csak az enyém Annie. Anya kérte hogy beszéljek veled, mert már ő sem tudja nézni hogy mennyire nem törődsz mással csak Briannel.

- Jaj Nick ez nem igaz. Jól van, gratulálok, anyát is megfertőzted a hülyeségeddel, örülhetsz.

- Megbolondultál Annie, ez már biztos. Mért hiszed hogy nekem ez jó? Hogy én örülök hogy folyton folyvást csak veszekszünk. Azt hiszed én nem szeretnék veled jóban lenni? Azt gondolod nekem ez öröm? Hogy én jól érzem így magam?

- Nem az? Meg sem próbáltad elfogadni..

- Te azt honnan veszed?

- Tudom.- mondtam mire felnevetett.

- Tudod mit, sosem akartam ilyet mondani neked , bár soha nem is gondoltam hogy egyszer fennáll majd ez a helyzet de most úgy viselkedsz mint egy buta liba. Hülye vagy és még csak nem is titkolod.

- Nos ez a hülye liba nem akar téged látni, menj el a turnédra, legyél boldog...

- El is megyek.- mondta kicsit indulatosan majd lehúzódott és ahogy leparkolt csak lehunyta szemét. Vett néhány mély levegőt majd rám nézett.

- Te sem könnyíted meg a helyzetem...- mondtam halkan.- Mikor Briannal összejöttünk te rögtön turnéra indultál, folyamatosan úton voltál, koncerteztél. Majd mikor legközelebb felbukkantál már szívből utáltad, pedig nem is találkoztál vele, nem is beszéltetek. Bárcsak a fejedbe láthatnék Nick, hogy megértsem a viselkedésed, hogy megtudjam valójában miért csinálod ezt.- mondtam mire csak nézett. Percekig bámultuk egymást, láttam hogy mondana valamit de végül  nem szólalt meg.- Tudod Nick... A kezdeti nehézségek után olyan jól alakult minden köztünk. Emlékszem mennyire örültem hogy olyan jól kijövünk egymással. Egyre fontosabb lettél nekem. Veled mindig tudtam beszélgetni, mindig könnyen megértettük egymást. Aztán...

- Igen, aztán Brian teljesen elcsavarta a fejed. Tudom Annie miről beszélsz, én is így gondoltam. Téged ugyanúgy szerettelek mint Kevinéket..

- Szóval már nem...vagyis tudom, kezdünk eltávolodni egymástól, mostanában mintha minden egyes vitatkozás után egyre távolabb lennénk...és ez bizony szar érzés.

- Ja, tudom, nekem is....- mondta miközben az elsuhanó autókat figyelte.- Talán jót tesz majd hogy most hónapokig nem találkozunk, sőt biztos. Nem lesz aki folyton szekál Brian miatt. Élheted az életed..

- Ja, azt csinálom majd..

- De remélem kicsit átgondolod azt amit mondtam, hogy kicsit megváltozik a viselkedésed..

- Hm.. Inkább ne adj nekem tanácsokat olyan szerelmi élettel mint ami neked van.

- Ja, nem egyszerű.

- Én inkább a borzalmas szót használnám rá...úgy őszintén, van Hollywoodban olyan nő aki még nem volt meg?- néztem rá komolyan mire elkerekedett szemekkel pislogott rám.

- Hát erre nem számítottam...- mondta inkább magának mint nekem.- Igazad van Annie, sok nővel voltam már de egyik iránt sem éreztem úgy semmit.

- Hát így még szomorúbb az egész...

- Tudom, tudom, nincs jogom bele szólni a szerelmi életedbe, hogy is lehetne mikor én azt sem tudom milyen egy normális kapcsolat, de ez nem is erről szól.

- Akkor miről?- fordultam felé mire megfogta a kezem és vett egy mély levegőt.

- Csak vigyázni akarok illetve akarunk rád.

- Jól vagyok, tényleg. És tudok magamra vigyázni.

- Tudom, hogy tudsz de ettől én még szeretnélek megóvni téged a rossz dolgoktól, ez baj?- kérdezte mire lehunytam a szemem és megráztam a fejem hogy nem.

- Nem rossz és köszönöm de, nincs semmi amitől meg kéne óvnod... Nick én bízom Brianben és tudom hogy szeret engem és ez boldoggá tesz. Te csak fogadd el hogy én jól érzem magam és ne kombináljatok anyával. Élvezd a turnédat, szórakozz jól és ne aggódj értem.

- Hm...oké..- mondta halkan.

- Vigyél haza Nick, kérlek.- mondtam majd hajamba túrva sóhajtottam egy nagyot.

- Ahogy szeretnéd.- mondta és hazáig hozzám sem szólt. Otthon mikor leparkolt elbúcsúztunk majd ahogy kiszálltam elhajtott. Ez az egész beszélgetés csak arra volt jó hogy újabb pár hónap úgy teljen el hogy nagy ívben elkerüljük egymást.

- Szia Drágám...- köszöntött anya ahogy beléptem a házba.

- Szia.- köszöntem komolyan majd elsétáltam mellette.

- Baj van kicsim?- jött utánam és egyre jobban bosszantott a viselkedése. Ez, hogy úgy tesz mintha nem is tudná mi történt ma nagyon dühített.- Annie..- szólt utánam a lépcsőnél mire megálltam és megfordulva ránéztem.

- Igen?

- Mi van veled? Miért vagy ilyen szótlan és komoly a suliban történt valami?

- Nos...azt gondoltam tudod. Vagy az hogy Nickkel szövetkezel a hátam mögött szerinted nem ad okot a komolyságra? - kérdeztem és láttam rajta hogy észbe kapott.- Mit gondoltál anya, miért csináltad ezt?

- Én nem akartam rosszat csak azt gondoltam hogy nem ártana ha valaki felnyitná a szemed.- mondta mire elnevettem magam.

- Köszönöm..nagyon jól esik a viselkedésed, a szemembe jó pofizol, azt mondod kedveled Briant a hátam mögött meg Nicktől kérsz segítséget hogy elválassz tőle, miért csinálod ezt?

- Drágám, ne így fogd fel, csak azt akartuk hogy felfogd az nem jó hogy ennyire bele vagy habarodva...

- Mit vársz? Anya...16 éves vagyok, ki legyen fontos ha nem a barátom, miért ne lehetnék oda érte, miért ne viselkedhetnék őrülten? Azt várjátok hogy apáca módjára éljek vagy mi? - kérdeztem indulatosan és épp ekkor lépett be apa az ajtón.

- Sziasztok lányok, hm, micsoda finom illatok. Alig várom hogy együnk, éhen halok.- jött oda hozzánk majd mikor adott egy puszit észrevette a feszültséget ami anya és köztem van.- Oké, itt meg mi folyik?

- Kérdezd anyát, ő úgyis mindig mindent megtud magyarázni.- mondtam majd sarkon fordultam és ott hagytam őket.

A szobámba lépve bezártam az ajtót és annak neki dőlve egy pillanatra lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Annyira de annyira fel bosszantott. Majd szét robbantam a dühtől, hiszen anya is elárult, Nick megfertőzte és most már ő is ellenünk van. Miért fáj nekik hogy boldog vagyok? Miért ilyenek?

Az ágyon fekve átöleltem a párnám és lehunytam a szemem. Nem értettem őket. Brian jó fej, kedves, figyel rám, törődik velem. Sosem siettet, türelmes és boldoggá tesz. Megért engem, ami azért is jelent nekem sokat mert mostanában kevés olyan ember van akiről ezt még eltudom mondani. Csak bántják őt, miközben nem is ismerik. Nem tudják milyen igazából. Csak azt látják hogy helyes fiú és jól néz ki és ebből szerintük az következik hogy csak kihasznál. Még ha nem is mondják én tudom hogy így van. Nem tudom mit várnak tőlem, hogy egy számítógép mániás, szemüveges, műszaki zsenivel legyek? Vagy valami stréberrel? Most már anyára sem számíthatok. Gondolom Nick tele beszélte a fejét a hülyeségekkel, ő meg el is hitte... Elegem van már belőle is...Mindenkiből!

                                                          ************************


A következő néhány hét jól telt, vagyis mondhatni feszültség mentesen. Nick nem jött a turnéig vagyis akkor nem mikor én otthon voltam. Miután elutazott minden a helyére állt.

Időközben anyáék Brian szüleinél vacsoráztak majd a jótékonysági bálon is egész jól kijöttek, sokat beszélgettek. Anyáék otthon nem sokat fűztek a dologhoz. Annyi volta vélemény róluk hogy kifinomult emberek. Na köszi. Igazából nem akartam firtatni a dolgot elég volt nekem az hogy Nick nem csinálja a feszültséget, anya sem emlegette azt hogy elvakult vagyok, apa abszolút kerülte a témát, a srácokkal meg igyekeztem nem Brianről beszélgetni. Természetesen amikor Briannek elmondtam anyáék és a fiúk viselkedést mondta hogy egy darabig nem szívesen jönne hozzánk mert nem akar feszültséget családon belül.És még figyelmes is, nem értem miért nem bírják.

A drámakörös darabig még egy hét volt. A próbák folyamatosan mentek, mindennap kb este hatra értem haza és kicsit fáradt is voltam aminek anyáék szintén nem örültek de nem akadékoskodtak mert tudták hogy fontos nekem az a darab.



Az előadás napján a szereplőknek nem kellett bemenni a suliba. Négykor kezdődött és nekünk kettőre kellett mennünk, átvenni a jeleneteket illetve a jelmezeket előkészíteni és a sminket elkészíteni. Miután én vagyok az egyik főszereplő és sok a szerepem így én kicsit elszeparálódtam Briantől de messziről mindig integetett , puszit dobált.. A lányokkal készítettük egymás sminkjét és mikor elkészültünk még mindig volt félóra kezdésig.

Közben a nézőtér megtelt. Anyáék a harmadik sorban foglaltak helyet. Joe és Kevin illetve Dani is eljött csak Nick hiányzott. Joe még fotót is készített néhány lánnyal és utána Kevinéket is betámadták. Biztos egy valóra vált álom lehetett nekik hogy olyan közel ültek hozzájuk.

Mindazok ellenére, hogy úgy összevesztünk reméltem hogy eljön, hisz megbeszéltük mikor haza jöttem a síelésből hogy várom, tudtam hogy a turnénak vége, vagyis már nem koncertezik, anyáék sem tudtak róla semmi közelebbit hogy haza jött-e már vagy még Európában van így tényleg csak reméltem hogy eljön. Tudja hogy fontos nekem ez a nap, hogy mennyit készültem rá ahogy én is tudom hogy utálhatjuk egymást, veszekedhetünk az ilyen fontos alkalmakat nem hagyná ki, nem tenné, nem bántana meg...

- Annie...Annie, csipog a telefonod...- hallottam meg Sarah hangját mire hátramentem és elővettem a telefonomat táskámból. Nicktől jött üzenet.

“ Szia Annie, tudom hogy ma van az előadás és nagyon sajnálom de nem tudtam vissza utazni LA-be. Londonban fogtak egy interjú miatt amit nem mondhattam le. Kérlek ne haragudj, amint visszaértem elmegyek és átbeszélünk mindent. Sok sikert, Nick.”

Ahogy olvastam próbáltam jól átrágni magamban a szavakat nem akartam rá haragudni de megérteni sem tudtam. Nem is tudom, fájt hogy ő az egyetlen a családból aki nincs velem de meg is értettem. Nicknek karriere van, nem hagyhat ott értem mindent, csak az én kedvemért.

“ Ne aggódj Nick, most már nem kell sietned, további jó szórakozást Európában. És köszi.”- Mikor elküldtem kikapcsoltam a készüléket és elraktam a táskámban.

Hát nem jön, feleslegesen foglalják anyáék a helyet neki.



Az darab nagy sikernek örvendett, a nézőknek tetszett mi nagyon élveztük, anyáék nagyon büszkék voltak rám, elsőként ugrottak fel és állva tapsoltak. Nagyon jó érzés volt.

Az árvaházban mindig is erről álmodtam, hogy az ilyen előadásokon ott lesz a családom és támogat engem, büszkék lesznek rám, akkor nem is gondoltam hogy ez ilyen jó érzés lesz majd.

A darab után anyáék elvittek minket egy étterembe ahol miután degeszre ettük magunkat haza mentünk. Egész este a darabról beszélgettünk . Anyáék felvételt is készítettek.

- Nick írt valakinek?- kérdezte Anya a nappaliban ülve? Mindenki rázta a fejét hogy nem .

- Nekem írt, a kezdés előtt kb húsz perccel. Londonban fogták egy interjú miatt, nem tudott jönni.- mondtam halkan.

- Ohh... - nézett rám anya.- Azt nem írta mikor jön haza?

- Nem, de nem is érdekel. Most megyek lefekszem, fáradt vagyok.- mondtam miközben felálltam és adtam mindenkinek egy puszit.

- Köszönöm hogy eljöttetek srácok, igazán sokat jelent.Neked is köszi Dani, majd beszélünk. Sziasztok.- mondtam majd elindultam az emeletre. A szobámba érve elkezdtem levetkőzni majd lemostam a sminket és lefeküdtem.


Nick szemszög...



Mikor Los Angelesben leszállt a gépem haza indultam. Lepakoltam a bőröndöket, lezuhanyoztam majd frissen és üdén elindultam anyáékhoz. Az előadás pénteken volt, most vasárnap van, már biztos enyhült egy kicsit az utálat amit irántam érez amiért nem mentem el a darabra.

Mikor megérkeztem hallottam hogy anyáék az étkezőben vannak, még reggeliznek, szuper mind ott vannak.

- Sziasztok.- léptem be mire minden szem rám szegeződött.

- Én végeztem. Köszönöm anya.- állt fel Annie majd elindult felém. Épp elakart haladni mellettem mikor elkaptam karját.

- Annie ne haragudj..- mondtam halkan mire rám nézett.

- Nem izgat, hagyj békén.- mondta de ha ezt nem mondta volna a tekintetéből ugyanezt olvastam volna ki. Mikor elengedtem tovább ment és vissza sem nézett.

- Fiam , te hogy kerülsz ide?- szólalt meg apa.

- Ezt meg hogy érted? Nem jöhetek ide?

- De, csak az elmúlt egy hónapban senkit nem hívtál, egyáltalán nem adtál magadról életjelet, azt sem tudtuk mi van veled szóval megleptél minket.- mondta anya mire beljebb mentem.

- Tudom, bocsi..

- Nos Nick mondhatnám , hogy  megértjük de nem. az hogy Annievel nem jöttök ki, oké de minket miért nem tudsz hívni? És Annienek miért nem tudtál szólni előbb hogy nem jössz az előadásra. Reménykedett hogy eljössz erre te az előadás előtt 20 perccel küldesz neki egy üzenetet hogy bocsi nem tudok itt tartottak. Milyen viselkedés ez?- kérdezte anya.

- Tudom, tudom, de Annievel úgy váltunk el hogy .... Nos nagyon mérges volt rám és elakartam jönni, tényleg de egyszerűen nem tudtam.

- Persze és azt hogy nem tudsz jönni nem tudtad előbb, ugye?- kérdezte anya mire sóhajtottam egy nagyot.

- Na jól van, nem tudom, nem tudom, oké. Nem akarok ezen rágódni...

- Nem akarsz de Annie várt téged...

- Mit kezdjek vele, a legutóbbi beszélgetésünkkor elküldött a fenébe, miattad anya mert próbáltam vele beszélni Brianről és a kapcsolatukról.

- Igen, engem is majdnem elküldött mert felbosszantottuk de attól Annie még a lányom és nem hagyhatom figyelmen kívül. Dühös lett persze de attól még szeret minket, szeret téged is... És az hogy te voltál az egyetlen aki nem jött el pénteken nagyon rosszul esett neki.

- De mit tehettem volna az interjú miatt maradtam.

- Jaj Nick az összes interjúd ugyanarról szól, a zenédről és hogy miért nincs kapcsolatod vagy ha van akkor miért van vagy ha szakítottál hogy miért szakítottál. Ez más lett legalább? Nem ugyanazokat a kérdéseket tették fel? Telefonon nem lehetett volna megoldani? Vagy akár hogyan is egy pár nappal elhalasztani? Mindegy nem akarok ezzel foglalkozni, intézzétek el egymás között mert én meguntam már ezt...További jó étvágyat.- mondtam anya majd elsétált mellettem.

- Mi van már itt a család összes női tagja megbolondult?

- Nem csak a női tagok.- szólalt meg Frankie.

- Te is kezded?

- Kezdem? Az egy hónap alatt hányszor írtál nekem, hányszor hívtál? Hagyjuk.- mondta miközben ő is elsuhant mellettem.

- Apa, te nem akarsz faképnél hagyni?- kérdeztem mire elmosolyodott.

- Tudod fiam, a mostani viselkedésed nagyon kiábrándító, nem ismerek rád.- állt fel.- Gondolkozz el majd próbálj lenyugodni és beszélj Annievel, most ő az aki a legjobban csalódott benned.- mondta majd ő is ott hagyott.

- Hát ez szép...- mondtam majd a nappaliba mentem. Ott ledobtam magam majd csak bámultam a szemközti falat.



Annie szemszög...



Miután a reggelimet muszáj voltam ott hagyni feljöttem a szobámba hogy rendet tegyek. Szépen beágyaztam, összeszedtem az összes szennyest, kitártam az ablakokat és még az íróasztalomon is rendet tettem. Majd ahogy ezekkel végeztem csak lefeküdtem az ágyra és olvastam.

Nyugalmam rövid ideig tartott ugyanis hamarosan kopogásra lettem figyelmes.

- Ki az?- szóltam ki.

- Én.- jött a válasz.- Bejöhetek?

- Nem, nem vagyok rád kíváncsi..- mondtam mire csak nyílt az ajtó. Felálltam majd letettem az asztalra a könyvem és összefont karokkal néztem rá.- Mond csak, szövegértési problémáid vannak?

- Annie...tudom hogy haragszol..

- Hát, jól tudod...- mondtam miközben elfordultam.

- Többször hívtalak az előadás után péntek este és tegnap is...

- Igen tudom, de miután már akkor sem voltam rád kíváncsi inkább nem vettem fel, még valami?

- Igen, Annie, teljesen jogos a viselkedésed, bár ha úgy vesszük mégsem.

- Micsoda?- kérdeztem halkan.

- Mikor utoljára találkoztunk elküldtél a francba, azt mondtad nem vagy rám kíváncsi. Nem tudtam hogy szívesen látnál -e az előadáson.

- De tudtad Nick, tudtad hogy elvárlak, tudtad, akkor megbeszéltük mikor hazajöttem a síelésből. Nick...mindenki ott volt csak te nem.- mondtam majd vettem egy nagy levegőt.- Menj innen.

- Nem megyek sehová...

- De mész ez az én szobám, menj ki. nem vagyok rád kíváncsi, érted?

- Nem érdekel Annie, nem megyek ki és kész..- jött közelebb majd megfogta kezem.

- Hagyjál már most utállak..- húztam el mire maga felé fordított.

- Dehogy utálsz, mi sosem fogjuk egymást utálni, szemétkedhetünk egymással, veszekedhetünk, játszhatjuk a sértődött kis gyereket mindketten, akkor sem fogjuk utálni egymást...

- Azért ne vegyél rá mérget.- húzódtam el majd vettem egy mély levegőt.

- Miért nem hiszel nekem, nagyon érdekelt az előadás...

- Anyáék felvették majd megnézed, most pedig dolgom van.- mondtam határozottan

- Igen? Mi dolgod van?

- Csak dolgom van, ne érdekeljen.- mondtam mire nevetni kezdett.

- Gyere már ide. Hagy öleljelek meg..- mondta mire nem szóltam semmit csak néztem őt. Tudtam hogy úgy sem bírom sokáig ezt a keménykedést de amíg megy kitartok..- Annie, haragudhatsz, megértem, de egyszerűen nem tudtam eljönni. Értsd meg, vannak pillanatok mikor mérlegelnem kell és dönteni. Tudom ez csúnyán hangzik de ott kellett maradnom. Kérlek, Bocsáss meg...- mondta és éreztem hogy kezd meglágyulni a szívem.- Megölelnél végre?- kérdezte mire beadtam a  derekam és átöleltem.-  Na végre te kis morcoska.. Tudod hogy hiányoztál ugye?Egész interjú alatt rád gondoltam, hogy tuti szuper jó vagy  a darabban.

- Persze, tudom, te is nekem.- mondtam majd felnéztem rá.- De ettől függetlenül még utállak...

- Hát persze, csak nyugodtan..- eresztett el.

- És legalább jó volt a turné?

- Igen, bár hiányoztatok..

- Tényleg? Anyáék ki voltak bukva rád.

- Tudom, még mindig kivannak.

- Miért nem hívtad őket és miért nem válaszoltál a hívásokra. Egyedül a tv-s és rádiós szerepléseidből tudták hogy még egyben vagy. Nagyon aggódtak..

- Tudom, tudom, és erre nem is tudok magyarázatot adni, nem tudom miért tettem.

- Van már a programod?

- Nincs, van valami ötleted?

- Mit szólnál egy úszáshoz a medencében?

- Mi? Nincs ahhoz egy kicsit hideg?

- Nos a medence vize kellemesen meleg, és ha a vízben vagyunk nem tök mindegy hogy kint hideg van-e?- kérdeztem mire nevetni kezdett.

- Biztos nem vagyok útba ?

- Nem, minden házim kész és csak unatkoznék itt, és egyébként is ki kell engesztelned engem...- mondtam félig nevetve.

- Nem fogsz csalódni...- mondta mire bólintottam. 

- Ajánlom is...Akkor mondjuk negyed óra múlva a nappaliban?

- Oké, ott leszek és.... Szóval köszönöm hogy ilyen jó fej vagy..- nézett rám mire mosolyogva bólintottam.


Nick szemszög...


Fürdőgatyában és köntösben nyomtam a telefonom mikor Frankie belépett.

- Nahát nagyon ellazultál.- nézett végig rajtam.

- Annievel medencézünk kicsit, nem jössz?

- Nem vagyok én hülye...- ült le mellém.

- Tudom hogy te is haragszol, mint mindenki és nem is kezdek el magyarázkodni mert egy épp észérvem sincs hogy miért tettem amit tettem, de ettől még hiányoztatok..

- Gondolom...

- Frank... Te vagy a kis öcsém, tudod hogy fontos vagy nekem.

- Tudom Nick, de néha ki is mutathatnád...

- Ki is fogom, menjünk el moziba..

- Tanítás lesz..

- Utána gondoltam vagy jövő hétvégén..

- Ja, úgy jó.. Mit nézünk meg?

- Azt még nem tudom, majd ott kitaláljuk. Benne vagy?- tartottam fel kezem mire elmosolyodott és adott egy pacsit.

- Persze...

- Nahát itt is szent a béke?- jött be Annie mosolyogva. Rajta is csak egy szál köntös volt válláról pedig egy nagy törölköző lógott.

- Igen..de mond csak, megőrültetek? Megfogtok fázni..- mondta Frankie mire Annie rám nézett.

- Én nem félek, és te?

- Én, úgy ismersz?- kérdeztem mire Annie és Frankie összenéztek és nevetni kezdtek.- Hé ez meg mi volt.

- Semmi tesó, tudjuk hogy nem félsz. Menjetek és fagyjatok halálra.- paskolgatta meg vállam Frankie majd elsétált.

- Akkor megyünk?- álltam fel

- Persze, én kész vagyok. De...csakis akkor gyere ha tényleg akarsz.

- Menjünk..- karoltam át vállát és elindultunk a kert felé. Tény,hogy magamtól nem jutott volna eszembe február végén medencézni de ha a víz meleg, miért ne?

A medencéhez érve mindketten letettük egy egy napozó székre a törölközőnket majd Annie neki állt vetkőzni. Szép lassan kikötötte a köntöse megkötőjét és végig a vizet nézte, én meg őt. Levette a puha köntöst majd az ágyra letéve elindult a víz felé. Teljesen modell alkatnak mondható, már a formásabb fajtából. Teljesen kikerekedett, mikor legutoljára láttam bikiniben még nem volt ilyen csinos, de most...formás fenék, karcsú derék, kerek mellek, pár hónap alatt sokat változott, olyan szinten hogy nem tudtam levenni róla a szemem. 
Féltem hogy észreveszi így zavartan elkezdtem vetkőzni. Mire végeztem már vígan úszkált a vízben. Ahogy bementem a vízbe kellemes meglepetés ért. A hőmérséklete tényleg finom meleg volt, egy kicsit alámerültem majd mikor feljöttem már felém úszott.

- Igazán szépen úszol...- mondtam mire elmosolyodott.

- Nos jó tanárom volt..- állt meg előttem.

- Lehet... Versenyezzünk, engem úgysem előzhetsz meg..

- Meglátjuk.- mondta majd a medence végébe sietett én pedig követtem.

- Fogadjunk... Mit kapok ha én nyerek?

- Mit szeretnél?

- Hm..bármit kérhetek?

- Igen..

- Kérek egy napot veled, ketten, semmi Brian, semmi áradozás az izomzatáról meg a helyes pofijáról, csak te meg én, kiránduljunk egyet.

- Oké, megegyeztünk, és mi lesz az én nyereményem?

- Nem fojtalak meg...a családban nincs olyan aki engem beelőzne...

- Azért tégy próbára. Ha én nyerek egy napig azt csinálod amit én mondok, legyen az bármi.

- Benne vagyok, abban az esetben ha Briannel nem kell beszélgetnem.

- Nick..

- Nos? Csak így megyek bele...- néztem rá komolyan.

- Na jól van.- ment bele majd elmosolyodott.

- Oda és vissza, háromra indulunk. Egy...kettő....három...- mondtam ki és kicsit be voltam lassulva mert csak azt vettem észre hogy Annie elhúz mellőlem. - A francba..- ugrottam utána...Úszás közben egyáltalán nem tudtam hogy állunk azt tudom hogy egyszer elsuhant mellettem de közben nyeltem egy kis vizet így teljes képzavar állt be nálam.

- Én nyertem, én nyertem, én nyertem...- ujjongott mikor feljöttem a felszínre a második hossz után.

- Na jó, de közben én vizet nyeltem, majdnem megfulladtam.- próbáltam védekezni mire csak nevetni kezdett.

- Nem számít, én nyertem, a tanítvány felül múlta mesterét, előfordul, ne búsulj.- simogatta vállam.

- Most gondolom boldog vagy..- mondtam mire felnevetett.

- Természetesen ne hülyéskedj...Tudod...- kezdte miközben eltávolodott.- Észrevettem hogy nagyon jól nézel ki..

- Gondolod?- kacsintottam rá mire nevetni kezdett.

- Igen, és jóképű is vagy illetve a természeted is egészen elviselhető... Persze elfoglalt vagy de mi az ami megakadályoz abban hogy barátnőt keress, ugye nem vagy meleg...

- Miért csak nem elítéled a melegeket?

- Nem dehogy.. - ellenkezett rögtön..- De nagyon fura hogy nincs senkid.

- Szoktam randizgatni, de ...nos tudod várok az igazira..- néztem rá mosolyogva.

- Honnan tudod hogy ki az igazi ha mindenkivel csak egyszer találkozol?- jött közelebb.

- Tudom... szóval azt az ember megérzi, szerintem... Te úgy érzed Brian az igazi?

- Nem tudom, azt hiszem nem... Szeretjük egymást de fiatalok vagyunk, még bármi történhet velünk, nem hiszem hogy ő lesz az a férfi akihez végül feleségül megyek és akinek gyerekeket szülök. De ezen még korai gondolkodnom, nem gondolod?

- Ezt csak te tudhatod...- néztem rá komolyan mire elmosolyodott majd elfordult de rögtön visszanézett rám.

- Tudod olyan férfit akarok mint te...úgy értem aki olyan figyelmes, kedves, humoros és hűséges és kiállhatatlan mint te..- mondta halkan majd elmosolyodott.

- Komolyan? szerinted én kiállhatatlan vagyok?

Néha nagyon is az vagy, de ezért szeretem a kapcsolatunkat, sosem unatkozunk..- mondta vigyorogva..
- Butaságnak gondolod amit mondtam, mármint hogy hozzád hasonló férfit szeretnék?

- Nem, nem hiszem, nem tudom, de ne gondold hogy én annyira tökéletes vagyok.

- Ohh, tisztában vagyok vele hogy ne vagy az, tapasztaltam, de nincs tökéletes ember, én sem vagyok az, fogadok szerinted a legrosszabb tulajdonságom hogy hisztis vagyok.

- Nem vagy az, hirtelen haragú már inkább és néha okoskodó...- mondtam halkan.

- Köszi...

- De ettől függetlenül szeretlek..- öleltem meg mire vállamra hajtotta fejét.

- Én is téged..- simított végig hátamon mire elhúzódtam de épp csak annyira hogy szemébe tudjak nézni. Ahogy tekintetünk találkozott elmosolyodott én pedig úgy éreztem meg kell tennem, meg kell csókolnom, A szívem azt súgta tegyem meg, de az agyam hevesen ellenkezett és végül rá hallgattam. Nem akartam tönkretenni azt amink jelenleg van. Örülök hogy jól kijövünk, hogy nem haragszik, ha most megtenném tuti nem szólna hozzám többé... És akkor elveszíteném mielőtt megszerezném magamnak. Bár még azt sem tudom ezt akarom-e, hogy tényleg azt érzem-e vagy csak beképzelem magamnak... De a lényeg... Tudom hogy jó úton járok, egyszer eljutok a szívéhez...



Nos? Mit gondoltok Annie és Nick fura kapcsolatáról?