11. rész / Nincs menekvés... /

" A csók nem pusztán fizikai kontaktus, érzelmek vannak mögötte. Épp ez a lényege."



Nick szemszög...


A stúdióba érve úgy éreztem meghalok... Örültem hogy simán eljutottam idáig de lehet hogy haza már taxival megyek, a fejfájás ami gyötör valami borzalmas. De nem akarok panaszkodni, hisz Annievel tölthettem a tegnapi napot és ez a kis megfázás volt az ára, nem bánom, hát legyen.

- Szia Jeff..- köszöntem barátomnak mikor beléptem a stúdióba.

- Nick, haver..- állt fel majd elindult felém de ahogy meglátott megtorpant.- Hát neked meg mi bajod, szörnyen festesz.

- Megfáztam..- dobtam le táskám.

- Akkor kerüljük a testi kontaktust, most nem ölelnélek meg, nem akarok beteg lenni.

- Ahogy akarod.- ültem le majd tüsszentettem egy nagyot.

- Nick, figyelj, neked aludnod kéne..

- Ohh bárcsak tudnék, de egész éjjel köhögtem és be volt az orrom dugulva minek következtében nem kaptam levegőt és ha ez nem elég a fejem is majd szét hasadt. Ez utóbbi azóta sem javult..- mondtam miközben szemem dörzsölgettem.

- Oké de hol fáztál így meg?

- Anyáéknál... Tegnap reggel mikor megérkeztem csak haza ugrottam, majd mentem hozzájuk. Tudtam hogy Annie utál amiért nem mentem el a sulis darabra ezért bocsánatot akartam kérni.

- És tényleg haragudott?

- Igen...nem ismered?

- Hát annyira nem...mint amennyire szeretném..- mondta mire amolyan “mi van” nézéssel néztem rá.- Nyugi, csak vicceltem, na és mit csinált? A fejedre öntött egy vödör hideg vizet?

- Nem...egész nap medencéztünk..

- Mit csináltatok? Februárban, kint? Medencéztetek?

- Igen, a víz meleg volt...

- Hát ekkora hülyeséget nem hallottam még, legalább megérte?

- Nem is tudod mennyire... Basszus ha látnád bikiniben...egyáltalán nem bánom. Olyan közel voltunk egymáshoz, rég voltunk ilyen jóban és ..és majdnem megcsókoltam...

- Mit csináltál??

- Nyugi nyugi, végül nem történt semmi csak volt egy pillanat mikor úgy éreztem meg kell tennem de végül meggondoltam magam. Rájöttem hogy ha szép lassan haladok jobban járok...

- Nahát taktikát váltottál?

- Igen, mondhatni.. Ezentúl nem leszek idegbajos, mindent higgadtan kezelek, és a végén Annie velem lesz..

- Azért ne bízd el magad, az sem jó, nehogy utána pofára ess...- mondta Jeff mire bólintottam.

- Tudom, tudom... Nem vagyok hülye, okosan csinálom..- mondtam és pont megcsörrent a telefonom.- Pillanat..- mondtam majd elővettem a táskámból és mikor megláttam Annie nevét elmosolyodtam.- Szia Annie..- vettem fel.- Te nem suliban vagy?

- Ott lennék ha nem feküdnék a kanapén lázasan..

- Lázas vagy?- kérdeztem miközben Jeffre pillantottam.

- Még ha csak az lennék, jaj basszus, alig kapok levegőt és majd szét szakad a fejem, olyan vagyok mint egy zombi..- hallottam kicsit tompán..- Te jól vagy?

- Nos, szeretném azt mondani hogy igen de igazából borzalmasan érzem magam, bár lázas nem vagyok..

- Ne haragudj, én tényleg nem gondoltam hogy megfázunk majd..- mondta mire elmosolyodtam.

- Ugyan, nem haragszom...- néztem Jeffre aki csak bólogatott.- Mond csak, szeretnéd hogy átmenjek? Most ugyan a stúdióban vagyok de Jeff épp most zavart el mert nem akarja hogy átadjam a bacikat neki...

- Komolyan átjönnél? Nagyon szeretném, egyedül vagyok és nagyon rossz így, semmihez nincs erőm.

- Kb félóra múlva ott vagyok, addig pihenj..- mondtam vigyorogva miközben már vettem vállamra a táskám.

- Várlak.

- Szia Annie..- mondtam majd kinyomtam és Jeffre néztem.

- Te vagy az ász...használd ki minden percét. - mondta Jeff mire bólintottam.

- Csak szép lassan, emlékszel? Az hogy szeretné hogy vele legyek, szerintem jó jel... De mint mondtad, nem bízom el magam.

- Oké, jól teszed..

- Na megyek, majd hívlak ha rendbe jöttem és bejövök..

- Heló tesó..

- Szia Jeff...- köszöntem el majd az autómig szinte repültem. Nagyon kellett koncentrálnom hogy figyelni tudjak a lámpákra és az útra de Annieért mindenre képes vagyok , még a lehetetlenre is.

Mikor megérkeztem eszembe sem jutott hogy csöngessek, előkaptam a kulcsom és azzal mentem be. A nappaliból zene hallatszott így tudtam hogy oda kell mennem. Levettem a dzsekim és a cipőm majd letettem a táskám és elindultam felé. Takaróba burkolózva, összegömbölyödve feküdt a kanapén miközben valami zenecsatornát bámult.

- Látom te kicsit rosszabbul jártál.- mondtam mire csak hátra pillantott majd elmosolyodott.

- Megjöttél? Milyen halkan tudsz közlekedni.. nem is hallottalak.- próbált felülni de én gyorsabb voltam és beültem mellé.

- Maradj csak nyugton...- fogtam meg kezét.

- Elismerem, hülye ötlet volt a medencézés, ha legközelebb felhozok ilyen marhaságot rögtön beszélj le..- mondta majd elkezdett köhögni.

- Hozzak valamit? Jól vagy?

- Igen..teát hoznál nekem, anya készítette reggel, és persze te is igyál, borzalmas íze van de legalább használ valamit, néha még levegőt is kapok.- mosolyodott el mire bólintottam és a konyhába siettem, megtöltöttem két bögrét majd visszamentem hozzá..Már ülve ugyanúgy takaróba burkolózva várt. Beültem mellé majd odaadtam a teát és inni kezdett.

- Basszus Annie ez tényleg borzalmas...- mondtam köhögve mikor bele kóstoltam a teába.

- Tudom, de hatásos, tényleg...- mondta mire én kétkedve nézhettem rá mert nevetni kezdett.- Komolyan Nick, idd csak meg, én is azt teszem, szeretnék hozzád bújni...- mondta ami rögtön felvillanyozott és elkezdtem inni azt a borzalmat.

- Tudod, mikor este lefeküdtem még nem volt bajom, csak a fejem fájt picit, de éjjel arra ébredtem hogy alig kapok levegőt akkor tudtam hogy ezt nem úszom meg.- mondtam miközben letettem a bögrémet majd ő is nyújtotta az övét.

- Tényleg ne haragudj, olyan hülye voltam... Bár egy valami vigasztal...

- Mi?

- Az hogy legalább azt a versenyt megnyertem, szóval még jössz nekem egy nappal mikor mindent megteszel amit csak kérek.

- Tudom, de az a nap nem a mai lesz, azt remélem tudod.

- Persze, hülye nem vagyok... Csak aludni akarok...

- Tudom, én is.. Itt jó lesz?- kérdeztem mire bólintott így lefeküdtem ő pedig mellém dőlt majd először csak közelebb húzódott.

- Takarót is kérsz?

- Jó lenne, fázik a lábam..

- Oké..- mondta majd levette magáról a takarót és rám terítette. Olyan kis kedves volt még betegen is, és még úgyis hogy borzalmasan voltam valahogy szuperül éreztem magam. Szép lassan a karomra feküdt majd észrevettem hogy nyugtalanul fészkelődik így a mellkasomra vontam. Szorosan hozzám simult majd jobb karjával átkarolta derekam és vette egy mély levegőt..- Tudod most hogy kapok levegőt érzem csak hogy milyen jó illatod van..

- Mindig ilyen illatom van..- suttogtam mire elnevette magát.

- Eddig nem érdekelt az illatod...nem is figyeltem rá, de nagyon kellemes..- mondta mire elmosolyodtam.

- Tudom úgy illene hogy most én is megdicsérjem a te illatod de igazából borzalmas, olyan beteg szag, nem szeretem.

- A kedvedért nem fogok lezuhanyozni...- mondta ami nagyon mulatságos volt.

- Nem is várom el... Pihenj egy kicsit, jót tesz majd az alvás..- mondtam majd kikapcsoltam a tévét és én is lehunytam a szemem.



Annie szemszög...

- Hahó...ébresztő angyalkáim...ébresztő..- hallottam meg anya hangját és közben kellemes simogatást éreztem. Lassan kinyitottam a szemem és megláttam anya mosolygós arcát majd feljebb nézve apáét is.- Jobban vagy kicsim?

- Azt túlzás lenne állítani, fáj mindenem, van valami fájdalom csillapító itthon?

- Mindjárt hozok.

- Nick...Nick, ébredj..- ráztam meg gyengéden a kezét mire ő is kinyitotta a szemét.

- Szia kisfiam, hát te is?

- Ja, mondhatni...Jeff elküldött a stúdióból hogy ne szórjam a bacikat és akkor hívott Annie, hát ezt megszívtuk...- mondta mire elmosolyodtam.- Van fájdalom csillapító?- kérdezte homlokát dörzsölve.

- Igen, hozom máris.- mondta anya majd elszaladt a fürdőbe.

- Nem vagytok éhesek?- kérdezte apa mire felnéztem rá.

- Nem menne le semmi a torkomon, alig bírok nyelni, de hány óra van?

- Már elmúlt kettő...

- Ohh, jól bírtuk..- mondtam Nickre nézve aki csak hátra dobta magát majd bólintott egyet.

- Anyátokkal azért készítünk valami levest, egy finom, forró leves jót tesz majd meglátjátok, megyek átöltözöm.

- Köszi apa...- mondtam majd visszadőltem Nickre.

- Jobban vagy?- simogatta hátam és éreztem hogy nehezen kap ő is levegőt.

- Nem, te?

- Nem mondanám.. Talán nem vagyok olyan kialvatlan. De ugyanúgy fáj mindenem.- mondta mire felültem.- Jól vagy?- ült fel mellém mire bólintottam.

- Igen csak szédülök egy kicsit. Biztos a fejfájás meg hogy nem kapok rendesen levegőt, majd elmúlik..- mondtam mire magához ölelt.- Köszi, ez jól esik.

- Itt is van a gyógyszer, bocsi csak nem találtam meg rögtön.

- Ez most jól jön mindkettőnknek de főleg Annienek..- mondta mire bólintottam. Gyorsan bevettem a gyógyszert majd ittam rá egy keveset és hátradőltem a kanapén.

- Jól van, gondolom ellesztek itt még, csinálok ebédet, szóljatok ha kell valami.

-Oké anya..- mondtam majd mikor eltűnt a konyha ajtó mögött én is felálltam és belebújtam a papucsomba.- Megyek kicsit megmosakszom, borzalmasan érzem így magam..- Nick nem szólt semmit csak bólintott én meg kicsit imbolyogva ugyan de elindultam a fürdő felé. Eléggé ramatyul éreztem magam így végig kapaszkodtam a mosdókagylóba. Miután elintéztem minden ügyes bajos dolgomat visszacsoszogtam a nappaliba.

- Annie...Annie hallasz engem?

- Hogy mi van? Tessék?- néztem rá mire felállt és közelebb sétált.

- Itt állsz már vagy két perce és beszélek hozzád de nem reagálsz.

- Ne haragudj, nem hallottam.

- De jól vagy? Nagyon sápadtnak tűnsz, gyere feküdj le..- húzott a kanapéhoz majd miután elhelyezkedtem befeküdt mellém majd átölelt.- Remegsz Annie...

- Jól vagyok, ne aggódj..- mondtam miközben hozzábújtam. Csak lehunytam a szemem és próbáltam nyugodtan, mély levegőt véve ellazulni.

- Halihó..- hallottam meg egy ismerős hangot mire Nick és én is egyszerre néztünk fel. Legnagyobb meglepetésemre Brian állt a kanapé végén.

- Brian, te mit keresel itt? - kérdeztem halkan miközben felültem.

- Frankie mondta hogy lebetegedtél, aggódtam érted..

- Köszi ez aranyos tőled de... de most nem vagyok valami jól, és nem vagyok túl jó társaság...- mondtam miközben felálltam.

- Ja, értem már, és Nick neked megfelel a társasága?- nézett  el mellettem mire ő is felült és megdörzsölte a homlokát.

- Mi bajod van?- kérdezte halkan mire Brian elmosolyodott.

- Jól hallottad.. Hogy van ez Annie? Miért nem hívtál vagy írtál nekem, és Nick miért lehet itt ha én nem?

- Mert Nick is beteg, és miattam lett beteg és jobban érzem magam ha itt van..- mondtam kicsit dühösebben és a végére már majdnem elment a hangom és szerencsémre még egy köhögő roham is rám jött.

- Annie..- ugrott oda Nick.

- Igen, igen, megvagyok..- mondtam halkan majd Brianre néztem.- Kérlek Brian...

- Szóval fontosabb ő mint én?- kérdezte mire én csak lehunytam a szemem és sóhajtottam egy nagyot.

- Miért baj az ha fontos neki a családja? Miért olyan nagy probléma ez neked?- kérdezte Nick mire Brian nevetni kezdett.

- Nem az a baj ha a családja fontos hanem az ha te vagy neki fontos.

- Féltékeny vagy rám?- nevetett Nick .

- Igen, vagyis nem..az zavar hogy folyamatosan ellenem hangolod őt is és a szüleiteket is. Tudom hogy nem bírsz, én sem téged, nem nagy titok de azért én nem szidlak téged.

- Én sem téged, ugyanis nem hagyja, én csak a szemét akarom felnyitni.

- Ugyan miért? Én szeretem őt..

- Én is, a testvérem....

- Na mert még ha az lenne de nem is igazi testvéred, szállj le rólunk...

- Fiúk..- szólaltam meg mert egyre inkább rosszul voltam. Már az egész szoba forgott velem, és a lábaim elgyengültek. Már zsongott a fejem a hangjuktól, nem is értettem mit beszélnek, de tudtam hogy vitatkoznak.

- Miért nincs igazam, Annie?- hallottam Brian felháborodott hangját mire lehunytam a szemem és megdörzsöltem a homlokom.

- Nick, fogj meg...- nyögtem ki majd egyszer csak eltűnt alólam a talaj.

- Annie, Annie, Annie ébredj, Annie...- hallottam aggódó hangját egyre halványabban majd minden elsötétült és némult.





Nick szemszög...



Mikor Annie elájult nagyon megijedtem. Nem tudtam mi van vele, mi baja lehet, tudom lázas volt meg gyenge de ennyire? Ráadásként Brian ott toporgott nekem és idegesen magyarázott ami még fel is bosszantott így inkább elküldtem mikor anya átjött hozzánk.

Mind ijedten néztük a karjaimban fekvő Anniet majd apa segítségével felvittem a szobájába és lefektettem az ágyába. Anya közben kihívta az orvost és amíg vártunk folyamatosan az járta fejemben hogy talán az én hibám lehet hogy elájult. Ha nem kezdek el Briannel vitázni akkor ő sem húzta volna föl magát és ...simán megelőzhettük volna.

- Nyugi fiam, Annie jól lesz..- mondta anya mikor megunta hogy oda vissza mászkálok a folyosón Annie ajtaja előtt. Megfogta a kezem és leültetett maga mellé.

- Nem kellett volna leállnom vitázni Briannel, Annie ideges lett és ...

- Hallottalak titeket, Brian kezdte az egészet és nem is állt le. Igazad volt Nick, te csak megvédted magad és minket amivel nincs baj. Neki kellett volna figyelembe vennie hogy Annie rosszul van de nem érdekelte. Gondolom sértette az önérzetét hogy Annie inkább veled akar lenni mint vele... Ne okold magad...- mondta anya mire csak bólintottam és épp akkor jött ki az orvos Annietől.

- Jól van?- ugrottam fel köhögve.

- Nos Annie-t leterítette ez a megfázás és a láz. Úgy tűnik nincs komolyabb baja, úgy értem tüdőgyulladás vagy hasonlók. Ami fontos hogy Annienek sokat kell pihennie. Miután nagyon gyenge előfordulhat hogy elhúzódik nála és napokig ágyban kell lennie de az is lehet hogy egy két nap múlva már kutya baja sem lesz.. Felírok egy gyógyszert ami meggyorsíthatja a gyógyulást illetve szigorú ágynyugalom, forró tea. Láz esetén lázcsillapító ha nem hat, hűtőfürdő vagy borogatás. Rendbe jön...- mondta a doki mire nagyon megkönnyebbültem.

- De jó...- mondtam mire az orvos rám nézett.

- Nick, neked is ezt javaslom, pihenned kellene..

- Ohh, én jól vagyok..

- Azért te is kapsz egy gyógyszert és pihenned kell és a méz a torkodnak jót fog tenni..

- Úgy lesz , beszedem megiszom esküszöm, bemehetek hozzá?

- Igen, már mondani is akartam, téged hívott..

- Akkor én elmegyek megveszem a gyógyszereket..- mondta apa közben.

- Én meg elkészítem a teákat, te meg akkor addig vigyázz Anniere- simogatta anya hátam.

- Oké, viszlát dr. Matthews..- mondtam majd benyitottam Anniehez aki most az ágyban feküdt miközben a plafont bámulta és a kezével a takarót macerálta.

- Szia..- szólaltam meg.

- Szia Nick..- nézett rám majd elmosolyodott.

- Jobban vagy?- kérdeztem halkan miközben közelebb mentem hozzá.

- Jobban, a doki adott valamit, már kapok levegőt csak fázom.

- Lázas vagy, hozok neked plusz egy plédet..- mondtam majd a gardróbjába mentem és előhúztam egy takarót a polcról. Mikor visszamentem épp a felüléssel próbálkozott de gyorsan visszanyomtam.- Ne is álmodj róla..feküdnöd kell.- mondtam miközben betakartam a pléddel.

- Te hogy vagy?- kérdezte halkan

- Elvagyok, fáj a fejem és a torkom de hozzád képest nagyon jól vagyok... Megijedtem mikor elájultál. Nem kellett volna vele vitatkoznom, miattunk lettél rosszul..

- Nem dehogy, már előtte is alig álltam a lábamon a fürdőben, végig kapaszkodnom kellett hogy állva tudjak maradni. Nem a te hibád.. Ő is itt van még?

- Nem, elküldtem, nem baj?

- Nem..jobb hogy nincs itt, olyan hülyén viselkedett, most nem vagyok rá kíváncsi. Nem tudom mi ütött belé..

- Mi? Meglátott minket ahogy összebújva fekszünk...te aki vele jársz az ősellenségéhez bújva aludtál, ez volt a baja..- mondtam mire ő elmosolyodott.

- Jó volt hozzád bújni, akkor nem fáztam.- mondta majd felém fordult egész testével.- Van kedved csatlakozni?- emelte fel takaróját. Nem tudtam helyes-e amit teszek de érezni akartam hogy mellettem van. Anyáék nem fognak gyanút hisz már láttak minket összebújva feküdni, és most egyébként sem jutna eszükbe semmi olyan, csak az érdekli őket hogy jobban legyünk így levettem a papucsom majd bebújtam mellé.- Mindig ilyen viszonyban akarok veled lenni, így hogy nem vitázunk és csak segítjük egymást, hogy vigyázunk a másikra. Hogy nem küldjük el egymást a francba...

- Nos, azt hiszem ahhoz mindig betegnek kellene lennünk.- mondtam mire felnevetett de a nevetés köhögésbe váltott. Majd mikor megnyugodott végig simítottam karján.- De komolyan Annie, én nem bánom hogy ilyen változatos a viszonyom veled, hol utáljuk, hol szeretjük egymást, vitatkozunk majd kibékülünk és jól elvagyunk. Unalmas lenne ha mindig jóban lennénk, nem gondolod?

- Talán, de azért törekedjünk arra hogy többet legyünk jóban mint rosszban..- mondta mire bólintottam.

- Úgy lesz...- mondtam halkan és épp akkor lépett be anya.

- Milyen jó látni hogy ilyen jóban vagytok, hogy ennyire vigyáztok egymásra...- mosolygott majd mikor Annie felült odaadta nekünk a teánkat.

- Igen, épp most beszéltünk erről Nickkel... - szólalt meg Annie mosolyogva.

- Fiam, gondolom nálunk maradsz amíg beteg vagy, megcsinálom a szobádat..

- Igen, köszönöm anya.

- Ugyan, majd én elhalmozlak titeket minden jóval, még régen a nagymamám mutatott egy nagyon jó leves receptet megfázásra, elkészítem nektek, attól pik-pak helyrejöttök.

- Az jó lesz anya...

- Most megyek, befejezem az ebédet és ha éhesek vagytok csak szóljatok. Frankie is nemsokára hazaér, már hívott. Mondom neki hogy ne nagyon zargasson titeket meg ti is próbáljátok nem átadni neki ezt a valamit.

- Oké. Én szerintem alszok egy kicsit majd..

- Én is, olyan tompának érzem magam.- mondtam mire anya bólintott.

- Oké, megcsinálom az ágyad.- mondta majd kiment.

- Nick...- fordult felém Annie.

- Mondcsak..- mosolyodtam el.

- Briannel min vitatkoztatok? Nem mindenre emlékszem, csak tompán, hogy szó szót követett körülöttem meg minden forgott.

- Te voltál a vita tárgya majd én hogy én leakarlak róla beszélni majd mondtam hogy csak vigyázok rád mert a testvérem vagy majd ő...- mondtam de itt elhallgattam. Nem tudtam jó ötlet-e elmondani neki.

- Mit mondott?

- Nos... Csak annyit, hogy ezt megértené ha tényleg a testvéred lennék de mivel nem is vagyunk azok ne foglalkozzak veletek, kb ez volt a lényeg..

- Ezt mondta? Nem is értem őt..

- Hidd el Annie, én megértem...- mondtam majd egy ideig csak néztük egymást. Arra gondoltam hogy én is úgy reagálnék ahogy Brian ha olyan helyzetben találtam volna meg egy sráccal akivel igazából nincs közük egymáshoz. Persze mindenki azt hiszi hogy mi testvérként szeretjük egymást és Annie részéről így is van de azt senki nem tudja hogy részemről nem és nem véletlenül akarom lebeszélni arról a fiúról.- Figyelj, én most megyek lezuhanyzom. Hagylak pihenni.

- De... jó hogy itt vagy.

- Itt leszek még, de egy kicsit pihenned kell, nyugodtan, úgy hogy senki nem zavar. Egyébként meg tiszta izzadt vagyok...

- De visszajössz hozzám?

- Igen Annie, visszajövök, de most feküdj le, oké?- mondtam miközben felálltam majd ahogy lefeküdt betakargattam.- Aludj...- mondtam majd adtam egy puszit a homlokára és elkezdtem hátrálni. Ahogy kiléptem a folyosóra és becsuktam az ajtót elmosolyodtam. Ragaszkodik hozzám, fontos neki hogy vele legyek, Brian nem is izgatta nagyon... Igen...lassan járj tovább érsz, teljesen igaz. Annie szép lassan belém fog szeretni..



Annie a délután folyamán többször belázasodott ami nagyon zavart, mindig olyan gyenge volt, nem beszélt, nem mozdult, persze tudom, le van gyengülve de rossz volt őt úgy látni.

Olyan 11 óra lehetett mikor teáért mentem a konyhába és felfelé jövet meghallottam hogy Annie beszél. Azt hittem anya van bent nála így benyitottam hogy megnézzem hogy van de nagy meglepetésemre Annien kívül senki sem volt ott. Annie csukott szemmel feküdt az ágyban és beszélt. Gondoltam álmodik így már indulni akartam mikor láttam hogy nincs rendesen betakarózva. Letettem a teát az asztalára majd betakargattam azonban ekkor váratlanul kinyitotta a szemét.

- Aludj..- suttogtam mire megfogta a kezem.

- Maradj velem..- mondta miközben szeme le le csukódott. Úgy gondoltam gyorsan visszaalszik de addig maradok így befeküdtem mellé és arcát majd haját simogattam . Folyamatosan mocorgott, hol hozzám bújt, hol elhúzódott, azt tudtam hogy megint lázas, talán csak álmodik. Felé fordulva feküdtem mikor újra közelebb húzódott hozzám. Teljesen hozzám simult majd átkarolta derekam. Szuszogni kezdett majd pár perc múlva újra motyogott majd már tisztán beszélt.

- De azt mondták..nem én nem akarom...jó lesz ha maradsz, ne menj innen el, tudod hogy itt vigyáznak rád...Annie anya szeret téged, sosem hagy el téged...Félek, bántanak. Nem fognak..- mintha az anyukájáról álmodna...

- Mintha újra élné az árvaházban történteket..- suttogtam mire hirtelen ajkaimra helyezte mutatóujját. Olyan szinten meglepődtem hogy hirtelen mozdulni sem mertem. Kinyitotta szemét és rám nézett. Nem mondott semmit csak nézett. Hallottam hogy nehezen kap levegőt és kínlódott, rosszul érezte magát és nekem borzalmas érzés volt így látni. Tűz forró volt a teste. Ahogy rám nézett elmosolyodott, igazából teljesen olyan érzésem volt mintha nézne de nem látna semmit. Szinte nem is pislogott csak mosolygott majd arcomra csúsztatta kezét .Arca egyre csak közeledett majd mikor belépett a veszély zónába próbáltam nyugodt maradni. Hallottam hogy egyre gyorsabban veszi a  levegőt, és már én sem tudtam szabályozni.Olyan közel volt hozzám, átkarolt, hozzám simult, hirtelen kibújni sem tudtam volna alóla.- Te jó isten..- suttogtam mire a következő pillanatban megcsókolt. Ahogy forró ajkai ajkaimhoz értem olyan érzésem volt mintha az áram rázott volna meg. Nem húzódott el, az önuralmam pedig csődöt mondott. Tarkójára csúsztattam kezem és úgy csókoltam vissza aminek az lett az eredménye hogy újra megcsókolt. Kezét derekamra csúsztatta majd végig simított hátamon. Még sosem csókoltak meg így, ilyen forrón és szenvedélyesen. Annyira beleéltem magam, hogy elengedni sem akartam. Ahogy simogatott úgy éreztem  hogy esélyem sincs menekülni. Menekülni az érzés elől, az elől amit iránta érzek. Még ha akarnám sem tudnám elfelejteni őt, ezek után meg főleg nem. Azonban azt is tudtam hogy ezt nem csinálhatom, talán ő nem is tudja mit csinál. Talán nem is tud magáról a  magas láz miatt, azt sem tudja mit csinál. Ezt a csókot nem vehetem úgy mintha ő is érezne irántam valamit és azért csókolt meg. És ez a  tudat mélyen hasított belém... Még utoljára megcsókoltam és elhúzódtam. Gyorsan kimásztam az ágyából és bögrémet megfogva a szobámba siettem. Ott leültem az ágyra és lehunytam a szemem. Próbáltam megnyugodni, szabályozni a légzésemet majd  amikor már kitisztult a fejem csak elmosolyodtam. Aza  csók és ahogy hozzám ért.. A francba már. Olyan finom és édes volt, ezer százalék hogy mostantól csak erre a csókra tudok majd gondolni akárhányszor meglátom őt.


Annie szemszög...



Reggel ahogy felébredtem fura érzésem volt. Körbenéztem a szobában de semmi különöset nem láttam. Beletúrtam hajamba majd lehunytam szemem és hirtelen ajkaimhoz kaptam. Milyen különös érzés, mintha valaki az ajkaimat simogatná, ahogy ez járt a fejemben eszembe jutott az álmom, olyan zavaros volt minden, anyával beszélgettem majd Sarahval, jöttek anyáék és örökbe fogadtak de más nem rémlik, de akkor mi ez az érzés? Miért gondolom azt hogy valami kimaradt, vagy hogy valami történt még amire nem emlékszem?

- Jó reggelt..- nyílt az ajtó.

- Szia anya.

- Jól vagy?

- Kicsit gyengének érzem még magam. Nick hogy van?

- Nem tudom, alszik még, nem akartam felébreszteni...

- Értem..

- Szeretnéd hogy itthon maradjak?

- Dehogy anya, menj csak dolgozni, nem vagyok már kislány, és különben is, Nick itt van, majd ő segít ha kell. Frankie elment már?

- Igen, nem rég, puszil. Nekünk is indulnunk kell, de gondoltam benézek.

- Köszi anya, jobban vagyok, hamarosan rendbe jövök.- mondtam halkan mire ő bólintott.

- Puszit most nem adok de nagyon szeretlek.

- Tudom, én is téged, menjetek csak.

Mikor anyáék elmentek kimásztam az ágyból és a fürdőbe indultam. Megnyitottam a vizet a zuhanykabinban majd levettem a pizsamám  ami már szinte bűzlött. Többszöri beleizzadás után nem is csoda. A szennyes tartóba dobtam majd beálltam a forró víz alá és csak élvezkedtem. Lehunytam a szemem és újra átgondoltam az éjszakát. Az a különös, fura érzés mikor a számhoz érek, olyan zavaros az az álom, talán Brian is szerepelt benne?

Miután megmostam a hajam és végeztem elzártam a vizet és felvettem a köntösömet. A tükör elé álltam majd a törölközővel kicsit áttörölgettem a hajam majd elővettem a hajszárítót és megszárítottam azt. Feltűztem egy kontyba a fejem tetejére majd folytattam. Felvettem fehérneműimet és a köntösömben átszaladtam a gardróbba és felvettem egy fehér pólót meg egy melegítő nadrágot pihe puha meleg zoknival. Ezután az ágy következett, minden ágyneműt lehúztam és újat tettem fel hogy ami kijött belőlem már ne jöjjön vissza. 

Gondoltam Nick már csak felébredt így átsétáltam hozzá. Nála még korom sötét volt, nyakig betakarózva összegömbölyödve, párnáját átölelve aludt még. Közelebb mentem majd leültem mellé az ágyba. Megsimogattam haját mire kipattantak szemei és ijedten nézett rám.

- Ne haragudj, csak én vagyok..- mondtam halkan mire megdörzsölte szemeit és feljebb ült.

- Jól vagy? Vagyis nincs baj? Hány óra van?

- Megvagyok, lázam nincs de a torkom meg a fejem még fáj. Fél tíz körül van, sokat aludtál...

- Igen, eléggé hosszú volt a tegnapi nap...

- Köszönöm hogy végig velem voltál és mindent megtettél hogy jobban érezzem magam, ez nekem nagyon sokat jelent.

- Ez csak természetes..

- Te jól vagy?

- Sokkal, sokkal jobban. Érted jobban aggódtam. És milyen volt az éjszakád?- kérdezte mire sóhajtottam egyet.

- Nem tudom, volt egy álmom, anyáról, az árvaházról, anyáékról de úgyérzem van valami amire nem emlékszem, ami benne volt az álmomban, ami megtörtént, csak kiesett valahogy..

- Mi az?

- Nem tudom, csak mikor ma felébredtem, furán éreztem magam. És mikor az ajkaimhoz értem...ez az érzés fokozódott, olyan különös érzés volt, mintha valaki simogatta volna az ajkaimat mintha megcsókoltak volna, nem tudom, talán az álmomban volt valaki aki megcsókolt csak nem emlékszem rá?- kérdeztem.

- Nem tudom, ez érdekes... Velem még nem volt ilyen.

- Velem sem.. Megyek készítek teát a gyógyszeremhez, kérsz te is?

- Igen, én is kaptam finom gyógyszert.- mosolygott mire felálltam.- Addig lezuhanyzom, köszönöm.

- Akkor majd gyere le a konyhába ha végeztél.- mondtam majd kimentem a szobájából és a földszintre indultam.



Miután elkészítettem a két bögre teát  arra gondoltam készítek egy kis reggelit is így gyorsan összedobtam egy rántottát majd leültem a  pulthoz a  gőzölgő teám mellé és csak vártam hogy Nick megérkezzen.

- Régóta vársz?- hallottam meg hangját mire összerezzentem.

- Nem, dehogy, gyors voltál.

- Hoztam a bogyóimat is..- mosolygott majd leült mellém.- Ez a tegnapi tea az a borzalmas ízű?

- Nem, ez kamilla tea mézzel..- mondtam mire elégedetten bólintott.- Egészségedre! “ koccintottunk” majd bevettük gyógyszereinket és megittuk a teát.- Készítettem egy rántottát is hogy a gyomrunk se legyen üres, éhes vagy?

- Nem is tudom, éhes nem, de kongást érzek odabent.

- Neked meg még jobban kell erre figyelned..- néztem rá komolyan mire elmosolyodott.

- Édes vagy hogy így törődsz velem miközben te rosszabbul vagy..

- Már nem olyan vészes... de szívesen teszem.- mondtam mosolyogva miközben a rántottát szervíroztam.

- Brian nem írt?- kérdezte hirtelen mire ránéztem.

- Oh.. Nem hiszem, nem is néztem a telefonom, de nem hiszem. Gondolom tegnap megsértődött, ismerem, ilyenkor duzzog..

- De elájultál, biztos aggódik..

- Na talán amiatt írt. Ne beszéljünk róla, rendben?

- Nem kell kétszer kérned..

- Tudom..- nevettem halkan majd letettem elé a tányérját ő pedig végig simított karomon.- Mindent köszönök Nick, hogy ilyen jó fej vagy és velem vagy és...mindent. - néztem rá.

- Érted mindent, illetve az egészségedért...- nézett szemembe majd csak mosolygott. Olyan aranyosan, vagy nem is tudom, inkább kedvesen nézett rám. Éreztem hogy mennyire szeret engem és ettől hihetetlen módon ellágyult a szívem. Jó volt Nickkel lenni, vele mindig nyugodtnak érzem magam, tudom hogy az az idő amit vele töltök értékes, mert egy hihetetlen értékes emberrel vagyok. Nem tudtam semmit mondani, mosolyogva bámultuk egymást. Már ő is jobban volt, mindketten jobban voltunk, és hirtelen úgy éreztem hiányozni fog ez a betegség, hiányozni fog Nick, hogy nem lesz velem egész nap, nem beszélgethetünk, nem ölel meg...- Együnk mert utána neked le kell feküdnöd, az orvos azt mondta hogy sokat kell pihenned.

- Tudom- mondtam majd leültem mellé és már épp megfogtam a villámat mikor még eszembe jutott valami.- Nick...

- Igen Annie?

- Sosem fogom megérteni miért lehet ilyen szoros és különleges a kapcsolatunk...hogy miért vagy ilyen fontos nekem. Te nem szoktál ezen gondolkodni? Én már az első perctől így érzem pedig akkor még utáltál is, mégis valamiért úgy éreztem egyszer közel kerülünk egymáshoz és tessék. Nincs más a családban akiben ennyire megbíznék és akivel ennyire jól érezném magam..

- Miért Joe kifejezetten humoros..

- Nem arra céloztam, veled máshogy érzem magam jól, ő szórakoztató, de te más vagy, hozzád jobban kötődöm..- mondtam halkan mire elmosolyodott

- Én is így érzem Annie, de nem tudom miért, talán egyszer ez is kiderül...- mondta majd adott egy puszit homlokomra.- Most pedig egyél.

- Rendben de utána nem beszélgetnél még velem?

- Dehogynem, szívesen.- mondta  majd  enni kezdtünk. Mikor végeztünk a nappaliba fészkeltük be magunkat és ahogy elhelyezkedtem elkezdtünk beszélgetni. Azt hiszem nem volt olyan téma amit ne érintettünk volna. Rég beszélgettem ilyen jót, nem csak vele, hanem bárki mással is. Nick olyan mint egy lelki társ, nagyon sok mindenben értünk egyet de legalább ugyanannyiban különbözik is a véleményünk amelyek mellett rendesen tudunk érvelni. Hasonló a gondolkodásmódunk és még az értékrendünk is azonos. Ő az a személy akitől soha nem tudnak elválasztani, bármi történjék is, bármilyen messze élünk majd egymástól, Nick és én sosem távolodunk el, ez tény...

Nos remélem tetszett!!!

 Ha nyomot hagytok magatok után és leírjátok a véleményeteket a részről tudjátok hogy nem haragszom meg. Szóval csak bátran!!!





-

10. rész /Aki olyan mint te.../

Nick szemszög...


Az egész hétvégém azzal telt hogy a turnéra készültem és próbáltam. Miután anyáéktól eljöttem úgy éreztem el kell terelnem a gondolataimat Annieről.

Az hogy lefeküdt Briannel nagyon bosszantott. Tudom hogy hülyeség és nem lenne szabad idegesítsen de akkor is . Annie olyan... Szóval érdekes de akárhányszor rágondolok az angyali mosolyát látom először magam előtt. Olyan aranyos és szép. A tekintete ártatlan és szombaton is az volt. Ugyanolyan volt a tekintete, ugyanúgy nézett rám mint azelőtt, ugyanolyan ártatlanul, szeretettel..

Hülyén érzem magam, sőt hülye is vagyok.

Próbálkozom más lányokkal randizni, egyik-másik jól is végződött, azonban egyik sem volt több mint egy éjszaka. Ahogy a lányokra néztem szex után mindig Annie arcát láttam. Már már bosszantó hogy mennyire befészkelte magát az agyamba és a szívembe. Lehet hogy fel kéne keresnem egy orvost, hisz még csak 16 éves...jó, 17 lesz de ez mit sem változtat azon hogy túl fiatal hozzám. Neki egy vele egyidős srác való, de nem Brian, bár talán mindenkiben találnék hibát, pont azért mert ennyire fontos nekem, túl fontos.

Épp az egyik dalomon dolgoztam mikor éreztem hogy rezeg a telefonom. Levettem a fülhallgatót és miután letettem a keverőpultra elővettem a zsebemben szüntelenül rezgő telefonomat.

- Szia anya.- szóltam bele miközben hátradőltem.

- Szervusz fiam, mi újság?- kérdezte mire elmosolyodtam.

- Jól vagyok anya, de csak emiatt nem szoktál felhívni... Gond van?

- Ohh nem, nem , nincs semmi baj, ne idegeskedj. Merre vagy?

- A stúdióban..

- Értem...

- Anya miért hívtál?

- Zavarlak?

- Nem, tudod hogy nem.

- Jól van, a tárgyra térek. Aggódom Annie miatt.

- Miért? Mi van vele?- hajoltam előre.

- Apád szerint túl aggódom és túl kombinálom az egészet de... Olyan mintha egy burokban élne. Egy burokban ahol minden rózsaszín és minden Brianről szól.

- Oh..szóval észrevetted?- mosolyodtam el.

- Tudom, tudom, te már hónapok óta ezt mondod, de tegnap... A szülei szeretnének minket megismerni?

- Miért?- kérdeztem értetlenül mert egyáltalán nem értettem.

- Gondolom Annie és Brian miatt hogy együtt vannak.

- Komolyan? De minek? Nem hiszem hogy olyan komoly lenne ez köztük.- mondtam de igazából túl komolynak gondoltam.

- Tudom, én sem értem de belementem Annie kedvéért hogy ne gondolja azt, hogy én is ellenük vagyok. De nem tetszik ez nekem, apád szerint csak a közelgő jótékonysági bál miatt akarnak ismerkedni. Azért sem értem minek ez a vacsora mert ott az esten úgyis találkozunk, ott ismerkedhetnénk...

- És miért mondod ezt most nekem?- kérdeztem mire sóhajtott egy nagyot.- Anya én már szombaton összevesztem Annievel ...

- Azt reméltem beszélsz vele..

- Miről? Hogy túl elvakultan imádja azt a fiút, hogy minden csak addig jó amíg Brian is képben van, hogy túlzottan elmerült a rózsaszín ködben. Hogy olyan mintha egy felhőn lebegne?? Mit vársz tőlem anya? Tudod hogy milyen Annie...ahogy valaki valami rosszat mond Brianről egyből támad. Mintha...nem is tudom..- dörzsölgettem homlokom.

- Tudom Nick, tudom hogy milyen Annie, de ti ketten, olyan jól el voltatok, és rád még mindig jobban hallgat mint ránk.

- Komolyan? Ez számomra újdonság...- mondtam keserűen.

- Megteszed nekem Nick? Beszélnél vele?- kérdezte anya és tudtam hogy ha most személyesen beszélnénk bevetné a kiskutya szemeket és akaratlanul is arra gondoltam. Láttam ahogy rám néz és tudtam hogy nincs értelme ellenkezni.

- Hát persze...- adtam be derekam.

- Kettőkor végez ma a suliban, az lenne a legjobb ha érte mennél...

- Oké...- mondtam majd az órámra pillantottam. Már elmúlt egy óra.- Akkor indulok.

- Köszönöm fiam.

- Még ne köszönd anya, még nem csináltam semmit.- mondtam halkan majd sóhajtottam egyet.- Szia anya.

Ahogy kinyomtam, a telefont zsebre tettem és a dzsekimet felkapva elindultam Annieért.

Egész úton azon gondolkoztam hogy vajon hogy vezessem be neki a témát. Tuti hogy ki fog akadni, ahogy megemlítem Brian nevét tuti hogy teljesen elszáll az agya, csak mint általában.

Ahogy a sulihoz értem megálltam a parkolóban majd kiszálltam és a kocsinak dőlve vártam hogy kijöjjön. Még ugyan volt 10 perc kettőig de a friss levegő jót tett, kicsit kitisztult a fejem..


Annie szemszög...


Ahogy vége lett az utolsó órának Briannal elindultunk a szekrényeink felé. Gyorsan bepakoltam a könyveimet majd megfogtam a kezét és együtt indultunk el..

- Na és mi legyen? Eljössz velem moziba meg kajálni?- kérdezte Brian mire elmosolyodtam.

- Jó lenne, de nem szóltam róla anyáéknak. És biztos otthon is vár a kaja...- mondtam miközben kiléptünk a főbejáraton.- Anya nem szereti ha hétköznap mászkálok el.

- Az ott Nick?- szólalt meg mire felnéztem és tényleg ő állt ott az autójának dőlve. Ahogy meglátott felemelte a kezét és intett.- Mit keres itt?

- Fogalmam sincs.- ráztam a fejem de közben elindultam felé.- Lehet hogy Frankievel beszélt meg valamit.

- Biztos..- mondta Brian majd ahogy odaértünk Nick rám mosolygott.

- Heló..- köszönt de mintha Brian ott sem lett volna.

- Szia Nick.- köszönt szerelmem mire Nick csak bólintott egyet.

- Mi járatban vagy? Frankiet várod?- kérdeztem.

- Nem egészen. Érted jöttem.

- Értem? De miért?- lepődtem meg.

- Van egy két dolog amit meg  kell beszélnünk.- mondta komolyan.

- Értem, Brian is jöhet?- kérdeztem mire vett egy nagy levegőt.

- Nem Annie, nem jöhet ez csak kettőnkre tartozik.- mondta miközben végig szemembe nézett.

- Nos, értem, de anyáéknak nem szóltam hogy később megyek és ...

- Emiatt ne aggódj, beszéltem anyával, tudja hogy velem leszel, szóval mehetünk...ha csak a barátodnak nincs kifogása az ellen hogy én vigyelek haza.- nézett Brianre majd rám.

- Nekem nincs, csak vigyázz rá.- mondta Brian majd rám mosolygott.

- Jól van akkor veled megyek.- mondtam halkan majd adtam egy puszit Brian szájára és mikor elhúzódtam átsétáltam a kocsi túl oldalára és beszálltam.

- Szia Brian.- hallottam Nick hangját majd beszállt mellém. Én még intettem egyet Briannek majd Nick elindult.

- Megleptél, nem számítottam rád.- néztem rá mire bólintott.- Mi olyan fontos Nick? Miről kell beszélnünk?

- Anyáék aggódnak érted..- mondta halkan.- Jobban mondva főleg anya.

- Értem? Miért?

- Megváltoztál, és nem jó irányba.

- Ez nem igaz én ugyanaz vagyok , nem változtam meg.

- Azt mondod?- pillantott rám mire bólintottam.- Annie őszinte leszek, nem fogok finomkodni, nem leszek tapintatos, aminek az lesz a következménye hogy megint utálni fogsz. Meg hülyültél. Elvakultan imádod Briant. Amivel nincs is baj, fiatal vagy és szerelmes, de Brian mellett tudnod kellene másra is figyelni. Észrevetted hogy ha valaki megemlíti Brian nevét elkezdesz áradozni hogy milyen jó, meg szuper, meg kedves , meg aranyos meg tökéletes? És ha valaki rosszat mond rá arra egyből ugrasz, mint valami vadállat. Csak a saját igazad hajtod, esélyt sem adsz arra senkinek hogy kifejtse a véleményét Brianről,már akkor ha az egy kicsit is negatív. Vitatkozol,és olyankor csak neked van igazad és ez nincs így jól. Vak vagy mióta összejöttél ezzel a fiúval.

- Persze, ez a te véleményed.- mondtam miközben az utat bámultam.

- Már nem csak az enyém Annie. Anya kérte hogy beszéljek veled, mert már ő sem tudja nézni hogy mennyire nem törődsz mással csak Briannel.

- Jaj Nick ez nem igaz. Jól van, gratulálok, anyát is megfertőzted a hülyeségeddel, örülhetsz.

- Megbolondultál Annie, ez már biztos. Mért hiszed hogy nekem ez jó? Hogy én örülök hogy folyton folyvást csak veszekszünk. Azt hiszed én nem szeretnék veled jóban lenni? Azt gondolod nekem ez öröm? Hogy én jól érzem így magam?

- Nem az? Meg sem próbáltad elfogadni..

- Te azt honnan veszed?

- Tudom.- mondtam mire felnevetett.

- Tudod mit, sosem akartam ilyet mondani neked , bár soha nem is gondoltam hogy egyszer fennáll majd ez a helyzet de most úgy viselkedsz mint egy buta liba. Hülye vagy és még csak nem is titkolod.

- Nos ez a hülye liba nem akar téged látni, menj el a turnédra, legyél boldog...

- El is megyek.- mondta kicsit indulatosan majd lehúzódott és ahogy leparkolt csak lehunyta szemét. Vett néhány mély levegőt majd rám nézett.

- Te sem könnyíted meg a helyzetem...- mondtam halkan.- Mikor Briannal összejöttünk te rögtön turnéra indultál, folyamatosan úton voltál, koncerteztél. Majd mikor legközelebb felbukkantál már szívből utáltad, pedig nem is találkoztál vele, nem is beszéltetek. Bárcsak a fejedbe láthatnék Nick, hogy megértsem a viselkedésed, hogy megtudjam valójában miért csinálod ezt.- mondtam mire csak nézett. Percekig bámultuk egymást, láttam hogy mondana valamit de végül  nem szólalt meg.- Tudod Nick... A kezdeti nehézségek után olyan jól alakult minden köztünk. Emlékszem mennyire örültem hogy olyan jól kijövünk egymással. Egyre fontosabb lettél nekem. Veled mindig tudtam beszélgetni, mindig könnyen megértettük egymást. Aztán...

- Igen, aztán Brian teljesen elcsavarta a fejed. Tudom Annie miről beszélsz, én is így gondoltam. Téged ugyanúgy szerettelek mint Kevinéket..

- Szóval már nem...vagyis tudom, kezdünk eltávolodni egymástól, mostanában mintha minden egyes vitatkozás után egyre távolabb lennénk...és ez bizony szar érzés.

- Ja, tudom, nekem is....- mondta miközben az elsuhanó autókat figyelte.- Talán jót tesz majd hogy most hónapokig nem találkozunk, sőt biztos. Nem lesz aki folyton szekál Brian miatt. Élheted az életed..

- Ja, azt csinálom majd..

- De remélem kicsit átgondolod azt amit mondtam, hogy kicsit megváltozik a viselkedésed..

- Hm.. Inkább ne adj nekem tanácsokat olyan szerelmi élettel mint ami neked van.

- Ja, nem egyszerű.

- Én inkább a borzalmas szót használnám rá...úgy őszintén, van Hollywoodban olyan nő aki még nem volt meg?- néztem rá komolyan mire elkerekedett szemekkel pislogott rám.

- Hát erre nem számítottam...- mondta inkább magának mint nekem.- Igazad van Annie, sok nővel voltam már de egyik iránt sem éreztem úgy semmit.

- Hát így még szomorúbb az egész...

- Tudom, tudom, nincs jogom bele szólni a szerelmi életedbe, hogy is lehetne mikor én azt sem tudom milyen egy normális kapcsolat, de ez nem is erről szól.

- Akkor miről?- fordultam felé mire megfogta a kezem és vett egy mély levegőt.

- Csak vigyázni akarok illetve akarunk rád.

- Jól vagyok, tényleg. És tudok magamra vigyázni.

- Tudom, hogy tudsz de ettől én még szeretnélek megóvni téged a rossz dolgoktól, ez baj?- kérdezte mire lehunytam a szemem és megráztam a fejem hogy nem.

- Nem rossz és köszönöm de, nincs semmi amitől meg kéne óvnod... Nick én bízom Brianben és tudom hogy szeret engem és ez boldoggá tesz. Te csak fogadd el hogy én jól érzem magam és ne kombináljatok anyával. Élvezd a turnédat, szórakozz jól és ne aggódj értem.

- Hm...oké..- mondta halkan.

- Vigyél haza Nick, kérlek.- mondtam majd hajamba túrva sóhajtottam egy nagyot.

- Ahogy szeretnéd.- mondta és hazáig hozzám sem szólt. Otthon mikor leparkolt elbúcsúztunk majd ahogy kiszálltam elhajtott. Ez az egész beszélgetés csak arra volt jó hogy újabb pár hónap úgy teljen el hogy nagy ívben elkerüljük egymást.

- Szia Drágám...- köszöntött anya ahogy beléptem a házba.

- Szia.- köszöntem komolyan majd elsétáltam mellette.

- Baj van kicsim?- jött utánam és egyre jobban bosszantott a viselkedése. Ez, hogy úgy tesz mintha nem is tudná mi történt ma nagyon dühített.- Annie..- szólt utánam a lépcsőnél mire megálltam és megfordulva ránéztem.

- Igen?

- Mi van veled? Miért vagy ilyen szótlan és komoly a suliban történt valami?

- Nos...azt gondoltam tudod. Vagy az hogy Nickkel szövetkezel a hátam mögött szerinted nem ad okot a komolyságra? - kérdeztem és láttam rajta hogy észbe kapott.- Mit gondoltál anya, miért csináltad ezt?

- Én nem akartam rosszat csak azt gondoltam hogy nem ártana ha valaki felnyitná a szemed.- mondta mire elnevettem magam.

- Köszönöm..nagyon jól esik a viselkedésed, a szemembe jó pofizol, azt mondod kedveled Briant a hátam mögött meg Nicktől kérsz segítséget hogy elválassz tőle, miért csinálod ezt?

- Drágám, ne így fogd fel, csak azt akartuk hogy felfogd az nem jó hogy ennyire bele vagy habarodva...

- Mit vársz? Anya...16 éves vagyok, ki legyen fontos ha nem a barátom, miért ne lehetnék oda érte, miért ne viselkedhetnék őrülten? Azt várjátok hogy apáca módjára éljek vagy mi? - kérdeztem indulatosan és épp ekkor lépett be apa az ajtón.

- Sziasztok lányok, hm, micsoda finom illatok. Alig várom hogy együnk, éhen halok.- jött oda hozzánk majd mikor adott egy puszit észrevette a feszültséget ami anya és köztem van.- Oké, itt meg mi folyik?

- Kérdezd anyát, ő úgyis mindig mindent megtud magyarázni.- mondtam majd sarkon fordultam és ott hagytam őket.

A szobámba lépve bezártam az ajtót és annak neki dőlve egy pillanatra lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Annyira de annyira fel bosszantott. Majd szét robbantam a dühtől, hiszen anya is elárult, Nick megfertőzte és most már ő is ellenünk van. Miért fáj nekik hogy boldog vagyok? Miért ilyenek?

Az ágyon fekve átöleltem a párnám és lehunytam a szemem. Nem értettem őket. Brian jó fej, kedves, figyel rám, törődik velem. Sosem siettet, türelmes és boldoggá tesz. Megért engem, ami azért is jelent nekem sokat mert mostanában kevés olyan ember van akiről ezt még eltudom mondani. Csak bántják őt, miközben nem is ismerik. Nem tudják milyen igazából. Csak azt látják hogy helyes fiú és jól néz ki és ebből szerintük az következik hogy csak kihasznál. Még ha nem is mondják én tudom hogy így van. Nem tudom mit várnak tőlem, hogy egy számítógép mániás, szemüveges, műszaki zsenivel legyek? Vagy valami stréberrel? Most már anyára sem számíthatok. Gondolom Nick tele beszélte a fejét a hülyeségekkel, ő meg el is hitte... Elegem van már belőle is...Mindenkiből!

                                                          ************************


A következő néhány hét jól telt, vagyis mondhatni feszültség mentesen. Nick nem jött a turnéig vagyis akkor nem mikor én otthon voltam. Miután elutazott minden a helyére állt.

Időközben anyáék Brian szüleinél vacsoráztak majd a jótékonysági bálon is egész jól kijöttek, sokat beszélgettek. Anyáék otthon nem sokat fűztek a dologhoz. Annyi volta vélemény róluk hogy kifinomult emberek. Na köszi. Igazából nem akartam firtatni a dolgot elég volt nekem az hogy Nick nem csinálja a feszültséget, anya sem emlegette azt hogy elvakult vagyok, apa abszolút kerülte a témát, a srácokkal meg igyekeztem nem Brianről beszélgetni. Természetesen amikor Briannek elmondtam anyáék és a fiúk viselkedést mondta hogy egy darabig nem szívesen jönne hozzánk mert nem akar feszültséget családon belül.És még figyelmes is, nem értem miért nem bírják.

A drámakörös darabig még egy hét volt. A próbák folyamatosan mentek, mindennap kb este hatra értem haza és kicsit fáradt is voltam aminek anyáék szintén nem örültek de nem akadékoskodtak mert tudták hogy fontos nekem az a darab.



Az előadás napján a szereplőknek nem kellett bemenni a suliba. Négykor kezdődött és nekünk kettőre kellett mennünk, átvenni a jeleneteket illetve a jelmezeket előkészíteni és a sminket elkészíteni. Miután én vagyok az egyik főszereplő és sok a szerepem így én kicsit elszeparálódtam Briantől de messziről mindig integetett , puszit dobált.. A lányokkal készítettük egymás sminkjét és mikor elkészültünk még mindig volt félóra kezdésig.

Közben a nézőtér megtelt. Anyáék a harmadik sorban foglaltak helyet. Joe és Kevin illetve Dani is eljött csak Nick hiányzott. Joe még fotót is készített néhány lánnyal és utána Kevinéket is betámadták. Biztos egy valóra vált álom lehetett nekik hogy olyan közel ültek hozzájuk.

Mindazok ellenére, hogy úgy összevesztünk reméltem hogy eljön, hisz megbeszéltük mikor haza jöttem a síelésből hogy várom, tudtam hogy a turnénak vége, vagyis már nem koncertezik, anyáék sem tudtak róla semmi közelebbit hogy haza jött-e már vagy még Európában van így tényleg csak reméltem hogy eljön. Tudja hogy fontos nekem ez a nap, hogy mennyit készültem rá ahogy én is tudom hogy utálhatjuk egymást, veszekedhetünk az ilyen fontos alkalmakat nem hagyná ki, nem tenné, nem bántana meg...

- Annie...Annie, csipog a telefonod...- hallottam meg Sarah hangját mire hátramentem és elővettem a telefonomat táskámból. Nicktől jött üzenet.

“ Szia Annie, tudom hogy ma van az előadás és nagyon sajnálom de nem tudtam vissza utazni LA-be. Londonban fogtak egy interjú miatt amit nem mondhattam le. Kérlek ne haragudj, amint visszaértem elmegyek és átbeszélünk mindent. Sok sikert, Nick.”

Ahogy olvastam próbáltam jól átrágni magamban a szavakat nem akartam rá haragudni de megérteni sem tudtam. Nem is tudom, fájt hogy ő az egyetlen a családból aki nincs velem de meg is értettem. Nicknek karriere van, nem hagyhat ott értem mindent, csak az én kedvemért.

“ Ne aggódj Nick, most már nem kell sietned, további jó szórakozást Európában. És köszi.”- Mikor elküldtem kikapcsoltam a készüléket és elraktam a táskámban.

Hát nem jön, feleslegesen foglalják anyáék a helyet neki.



Az darab nagy sikernek örvendett, a nézőknek tetszett mi nagyon élveztük, anyáék nagyon büszkék voltak rám, elsőként ugrottak fel és állva tapsoltak. Nagyon jó érzés volt.

Az árvaházban mindig is erről álmodtam, hogy az ilyen előadásokon ott lesz a családom és támogat engem, büszkék lesznek rám, akkor nem is gondoltam hogy ez ilyen jó érzés lesz majd.

A darab után anyáék elvittek minket egy étterembe ahol miután degeszre ettük magunkat haza mentünk. Egész este a darabról beszélgettünk . Anyáék felvételt is készítettek.

- Nick írt valakinek?- kérdezte Anya a nappaliban ülve? Mindenki rázta a fejét hogy nem .

- Nekem írt, a kezdés előtt kb húsz perccel. Londonban fogták egy interjú miatt, nem tudott jönni.- mondtam halkan.

- Ohh... - nézett rám anya.- Azt nem írta mikor jön haza?

- Nem, de nem is érdekel. Most megyek lefekszem, fáradt vagyok.- mondtam miközben felálltam és adtam mindenkinek egy puszit.

- Köszönöm hogy eljöttetek srácok, igazán sokat jelent.Neked is köszi Dani, majd beszélünk. Sziasztok.- mondtam majd elindultam az emeletre. A szobámba érve elkezdtem levetkőzni majd lemostam a sminket és lefeküdtem.


Nick szemszög...



Mikor Los Angelesben leszállt a gépem haza indultam. Lepakoltam a bőröndöket, lezuhanyoztam majd frissen és üdén elindultam anyáékhoz. Az előadás pénteken volt, most vasárnap van, már biztos enyhült egy kicsit az utálat amit irántam érez amiért nem mentem el a darabra.

Mikor megérkeztem hallottam hogy anyáék az étkezőben vannak, még reggeliznek, szuper mind ott vannak.

- Sziasztok.- léptem be mire minden szem rám szegeződött.

- Én végeztem. Köszönöm anya.- állt fel Annie majd elindult felém. Épp elakart haladni mellettem mikor elkaptam karját.

- Annie ne haragudj..- mondtam halkan mire rám nézett.

- Nem izgat, hagyj békén.- mondta de ha ezt nem mondta volna a tekintetéből ugyanezt olvastam volna ki. Mikor elengedtem tovább ment és vissza sem nézett.

- Fiam , te hogy kerülsz ide?- szólalt meg apa.

- Ezt meg hogy érted? Nem jöhetek ide?

- De, csak az elmúlt egy hónapban senkit nem hívtál, egyáltalán nem adtál magadról életjelet, azt sem tudtuk mi van veled szóval megleptél minket.- mondta anya mire beljebb mentem.

- Tudom, bocsi..

- Nos Nick mondhatnám , hogy  megértjük de nem. az hogy Annievel nem jöttök ki, oké de minket miért nem tudsz hívni? És Annienek miért nem tudtál szólni előbb hogy nem jössz az előadásra. Reménykedett hogy eljössz erre te az előadás előtt 20 perccel küldesz neki egy üzenetet hogy bocsi nem tudok itt tartottak. Milyen viselkedés ez?- kérdezte anya.

- Tudom, tudom, de Annievel úgy váltunk el hogy .... Nos nagyon mérges volt rám és elakartam jönni, tényleg de egyszerűen nem tudtam.

- Persze és azt hogy nem tudsz jönni nem tudtad előbb, ugye?- kérdezte anya mire sóhajtottam egy nagyot.

- Na jól van, nem tudom, nem tudom, oké. Nem akarok ezen rágódni...

- Nem akarsz de Annie várt téged...

- Mit kezdjek vele, a legutóbbi beszélgetésünkkor elküldött a fenébe, miattad anya mert próbáltam vele beszélni Brianről és a kapcsolatukról.

- Igen, engem is majdnem elküldött mert felbosszantottuk de attól Annie még a lányom és nem hagyhatom figyelmen kívül. Dühös lett persze de attól még szeret minket, szeret téged is... És az hogy te voltál az egyetlen aki nem jött el pénteken nagyon rosszul esett neki.

- De mit tehettem volna az interjú miatt maradtam.

- Jaj Nick az összes interjúd ugyanarról szól, a zenédről és hogy miért nincs kapcsolatod vagy ha van akkor miért van vagy ha szakítottál hogy miért szakítottál. Ez más lett legalább? Nem ugyanazokat a kérdéseket tették fel? Telefonon nem lehetett volna megoldani? Vagy akár hogyan is egy pár nappal elhalasztani? Mindegy nem akarok ezzel foglalkozni, intézzétek el egymás között mert én meguntam már ezt...További jó étvágyat.- mondtam anya majd elsétált mellettem.

- Mi van már itt a család összes női tagja megbolondult?

- Nem csak a női tagok.- szólalt meg Frankie.

- Te is kezded?

- Kezdem? Az egy hónap alatt hányszor írtál nekem, hányszor hívtál? Hagyjuk.- mondta miközben ő is elsuhant mellettem.

- Apa, te nem akarsz faképnél hagyni?- kérdeztem mire elmosolyodott.

- Tudod fiam, a mostani viselkedésed nagyon kiábrándító, nem ismerek rád.- állt fel.- Gondolkozz el majd próbálj lenyugodni és beszélj Annievel, most ő az aki a legjobban csalódott benned.- mondta majd ő is ott hagyott.

- Hát ez szép...- mondtam majd a nappaliba mentem. Ott ledobtam magam majd csak bámultam a szemközti falat.



Annie szemszög...



Miután a reggelimet muszáj voltam ott hagyni feljöttem a szobámba hogy rendet tegyek. Szépen beágyaztam, összeszedtem az összes szennyest, kitártam az ablakokat és még az íróasztalomon is rendet tettem. Majd ahogy ezekkel végeztem csak lefeküdtem az ágyra és olvastam.

Nyugalmam rövid ideig tartott ugyanis hamarosan kopogásra lettem figyelmes.

- Ki az?- szóltam ki.

- Én.- jött a válasz.- Bejöhetek?

- Nem, nem vagyok rád kíváncsi..- mondtam mire csak nyílt az ajtó. Felálltam majd letettem az asztalra a könyvem és összefont karokkal néztem rá.- Mond csak, szövegértési problémáid vannak?

- Annie...tudom hogy haragszol..

- Hát, jól tudod...- mondtam miközben elfordultam.

- Többször hívtalak az előadás után péntek este és tegnap is...

- Igen tudom, de miután már akkor sem voltam rád kíváncsi inkább nem vettem fel, még valami?

- Igen, Annie, teljesen jogos a viselkedésed, bár ha úgy vesszük mégsem.

- Micsoda?- kérdeztem halkan.

- Mikor utoljára találkoztunk elküldtél a francba, azt mondtad nem vagy rám kíváncsi. Nem tudtam hogy szívesen látnál -e az előadáson.

- De tudtad Nick, tudtad hogy elvárlak, tudtad, akkor megbeszéltük mikor hazajöttem a síelésből. Nick...mindenki ott volt csak te nem.- mondtam majd vettem egy nagy levegőt.- Menj innen.

- Nem megyek sehová...

- De mész ez az én szobám, menj ki. nem vagyok rád kíváncsi, érted?

- Nem érdekel Annie, nem megyek ki és kész..- jött közelebb majd megfogta kezem.

- Hagyjál már most utállak..- húztam el mire maga felé fordított.

- Dehogy utálsz, mi sosem fogjuk egymást utálni, szemétkedhetünk egymással, veszekedhetünk, játszhatjuk a sértődött kis gyereket mindketten, akkor sem fogjuk utálni egymást...

- Azért ne vegyél rá mérget.- húzódtam el majd vettem egy mély levegőt.

- Miért nem hiszel nekem, nagyon érdekelt az előadás...

- Anyáék felvették majd megnézed, most pedig dolgom van.- mondtam határozottan

- Igen? Mi dolgod van?

- Csak dolgom van, ne érdekeljen.- mondtam mire nevetni kezdett.

- Gyere már ide. Hagy öleljelek meg..- mondta mire nem szóltam semmit csak néztem őt. Tudtam hogy úgy sem bírom sokáig ezt a keménykedést de amíg megy kitartok..- Annie, haragudhatsz, megértem, de egyszerűen nem tudtam eljönni. Értsd meg, vannak pillanatok mikor mérlegelnem kell és dönteni. Tudom ez csúnyán hangzik de ott kellett maradnom. Kérlek, Bocsáss meg...- mondta és éreztem hogy kezd meglágyulni a szívem.- Megölelnél végre?- kérdezte mire beadtam a  derekam és átöleltem.-  Na végre te kis morcoska.. Tudod hogy hiányoztál ugye?Egész interjú alatt rád gondoltam, hogy tuti szuper jó vagy  a darabban.

- Persze, tudom, te is nekem.- mondtam majd felnéztem rá.- De ettől függetlenül még utállak...

- Hát persze, csak nyugodtan..- eresztett el.

- És legalább jó volt a turné?

- Igen, bár hiányoztatok..

- Tényleg? Anyáék ki voltak bukva rád.

- Tudom, még mindig kivannak.

- Miért nem hívtad őket és miért nem válaszoltál a hívásokra. Egyedül a tv-s és rádiós szerepléseidből tudták hogy még egyben vagy. Nagyon aggódtak..

- Tudom, tudom, és erre nem is tudok magyarázatot adni, nem tudom miért tettem.

- Van már a programod?

- Nincs, van valami ötleted?

- Mit szólnál egy úszáshoz a medencében?

- Mi? Nincs ahhoz egy kicsit hideg?

- Nos a medence vize kellemesen meleg, és ha a vízben vagyunk nem tök mindegy hogy kint hideg van-e?- kérdeztem mire nevetni kezdett.

- Biztos nem vagyok útba ?

- Nem, minden házim kész és csak unatkoznék itt, és egyébként is ki kell engesztelned engem...- mondtam félig nevetve.

- Nem fogsz csalódni...- mondta mire bólintottam. 

- Ajánlom is...Akkor mondjuk negyed óra múlva a nappaliban?

- Oké, ott leszek és.... Szóval köszönöm hogy ilyen jó fej vagy..- nézett rám mire mosolyogva bólintottam.


Nick szemszög...


Fürdőgatyában és köntösben nyomtam a telefonom mikor Frankie belépett.

- Nahát nagyon ellazultál.- nézett végig rajtam.

- Annievel medencézünk kicsit, nem jössz?

- Nem vagyok én hülye...- ült le mellém.

- Tudom hogy te is haragszol, mint mindenki és nem is kezdek el magyarázkodni mert egy épp észérvem sincs hogy miért tettem amit tettem, de ettől még hiányoztatok..

- Gondolom...

- Frank... Te vagy a kis öcsém, tudod hogy fontos vagy nekem.

- Tudom Nick, de néha ki is mutathatnád...

- Ki is fogom, menjünk el moziba..

- Tanítás lesz..

- Utána gondoltam vagy jövő hétvégén..

- Ja, úgy jó.. Mit nézünk meg?

- Azt még nem tudom, majd ott kitaláljuk. Benne vagy?- tartottam fel kezem mire elmosolyodott és adott egy pacsit.

- Persze...

- Nahát itt is szent a béke?- jött be Annie mosolyogva. Rajta is csak egy szál köntös volt válláról pedig egy nagy törölköző lógott.

- Igen..de mond csak, megőrültetek? Megfogtok fázni..- mondta Frankie mire Annie rám nézett.

- Én nem félek, és te?

- Én, úgy ismersz?- kérdeztem mire Annie és Frankie összenéztek és nevetni kezdtek.- Hé ez meg mi volt.

- Semmi tesó, tudjuk hogy nem félsz. Menjetek és fagyjatok halálra.- paskolgatta meg vállam Frankie majd elsétált.

- Akkor megyünk?- álltam fel

- Persze, én kész vagyok. De...csakis akkor gyere ha tényleg akarsz.

- Menjünk..- karoltam át vállát és elindultunk a kert felé. Tény,hogy magamtól nem jutott volna eszembe február végén medencézni de ha a víz meleg, miért ne?

A medencéhez érve mindketten letettük egy egy napozó székre a törölközőnket majd Annie neki állt vetkőzni. Szép lassan kikötötte a köntöse megkötőjét és végig a vizet nézte, én meg őt. Levette a puha köntöst majd az ágyra letéve elindult a víz felé. Teljesen modell alkatnak mondható, már a formásabb fajtából. Teljesen kikerekedett, mikor legutoljára láttam bikiniben még nem volt ilyen csinos, de most...formás fenék, karcsú derék, kerek mellek, pár hónap alatt sokat változott, olyan szinten hogy nem tudtam levenni róla a szemem. 
Féltem hogy észreveszi így zavartan elkezdtem vetkőzni. Mire végeztem már vígan úszkált a vízben. Ahogy bementem a vízbe kellemes meglepetés ért. A hőmérséklete tényleg finom meleg volt, egy kicsit alámerültem majd mikor feljöttem már felém úszott.

- Igazán szépen úszol...- mondtam mire elmosolyodott.

- Nos jó tanárom volt..- állt meg előttem.

- Lehet... Versenyezzünk, engem úgysem előzhetsz meg..

- Meglátjuk.- mondta majd a medence végébe sietett én pedig követtem.

- Fogadjunk... Mit kapok ha én nyerek?

- Mit szeretnél?

- Hm..bármit kérhetek?

- Igen..

- Kérek egy napot veled, ketten, semmi Brian, semmi áradozás az izomzatáról meg a helyes pofijáról, csak te meg én, kiránduljunk egyet.

- Oké, megegyeztünk, és mi lesz az én nyereményem?

- Nem fojtalak meg...a családban nincs olyan aki engem beelőzne...

- Azért tégy próbára. Ha én nyerek egy napig azt csinálod amit én mondok, legyen az bármi.

- Benne vagyok, abban az esetben ha Briannel nem kell beszélgetnem.

- Nick..

- Nos? Csak így megyek bele...- néztem rá komolyan.

- Na jól van.- ment bele majd elmosolyodott.

- Oda és vissza, háromra indulunk. Egy...kettő....három...- mondtam ki és kicsit be voltam lassulva mert csak azt vettem észre hogy Annie elhúz mellőlem. - A francba..- ugrottam utána...Úszás közben egyáltalán nem tudtam hogy állunk azt tudom hogy egyszer elsuhant mellettem de közben nyeltem egy kis vizet így teljes képzavar állt be nálam.

- Én nyertem, én nyertem, én nyertem...- ujjongott mikor feljöttem a felszínre a második hossz után.

- Na jó, de közben én vizet nyeltem, majdnem megfulladtam.- próbáltam védekezni mire csak nevetni kezdett.

- Nem számít, én nyertem, a tanítvány felül múlta mesterét, előfordul, ne búsulj.- simogatta vállam.

- Most gondolom boldog vagy..- mondtam mire felnevetett.

- Természetesen ne hülyéskedj...Tudod...- kezdte miközben eltávolodott.- Észrevettem hogy nagyon jól nézel ki..

- Gondolod?- kacsintottam rá mire nevetni kezdett.

- Igen, és jóképű is vagy illetve a természeted is egészen elviselhető... Persze elfoglalt vagy de mi az ami megakadályoz abban hogy barátnőt keress, ugye nem vagy meleg...

- Miért csak nem elítéled a melegeket?

- Nem dehogy.. - ellenkezett rögtön..- De nagyon fura hogy nincs senkid.

- Szoktam randizgatni, de ...nos tudod várok az igazira..- néztem rá mosolyogva.

- Honnan tudod hogy ki az igazi ha mindenkivel csak egyszer találkozol?- jött közelebb.

- Tudom... szóval azt az ember megérzi, szerintem... Te úgy érzed Brian az igazi?

- Nem tudom, azt hiszem nem... Szeretjük egymást de fiatalok vagyunk, még bármi történhet velünk, nem hiszem hogy ő lesz az a férfi akihez végül feleségül megyek és akinek gyerekeket szülök. De ezen még korai gondolkodnom, nem gondolod?

- Ezt csak te tudhatod...- néztem rá komolyan mire elmosolyodott majd elfordult de rögtön visszanézett rám.

- Tudod olyan férfit akarok mint te...úgy értem aki olyan figyelmes, kedves, humoros és hűséges és kiállhatatlan mint te..- mondta halkan majd elmosolyodott.

- Komolyan? szerinted én kiállhatatlan vagyok?

Néha nagyon is az vagy, de ezért szeretem a kapcsolatunkat, sosem unatkozunk..- mondta vigyorogva..
- Butaságnak gondolod amit mondtam, mármint hogy hozzád hasonló férfit szeretnék?

- Nem, nem hiszem, nem tudom, de ne gondold hogy én annyira tökéletes vagyok.

- Ohh, tisztában vagyok vele hogy ne vagy az, tapasztaltam, de nincs tökéletes ember, én sem vagyok az, fogadok szerinted a legrosszabb tulajdonságom hogy hisztis vagyok.

- Nem vagy az, hirtelen haragú már inkább és néha okoskodó...- mondtam halkan.

- Köszi...

- De ettől függetlenül szeretlek..- öleltem meg mire vállamra hajtotta fejét.

- Én is téged..- simított végig hátamon mire elhúzódtam de épp csak annyira hogy szemébe tudjak nézni. Ahogy tekintetünk találkozott elmosolyodott én pedig úgy éreztem meg kell tennem, meg kell csókolnom, A szívem azt súgta tegyem meg, de az agyam hevesen ellenkezett és végül rá hallgattam. Nem akartam tönkretenni azt amink jelenleg van. Örülök hogy jól kijövünk, hogy nem haragszik, ha most megtenném tuti nem szólna hozzám többé... És akkor elveszíteném mielőtt megszerezném magamnak. Bár még azt sem tudom ezt akarom-e, hogy tényleg azt érzem-e vagy csak beképzelem magamnak... De a lényeg... Tudom hogy jó úton járok, egyszer eljutok a szívéhez...



Nos? Mit gondoltok Annie és Nick fura kapcsolatáról? 

9.rész / Rózsaszín köd ... /

~ ~ Amikor a szívetek egyszerre dobban, és a külvilág eltűnik. Amikor úgy érzed, minden tökéletes. Amikor a szíved csordultig lesz örömmel, és szeretettel.~ ~




Mikor Los Angelesben leszállt a gép mindenki megtapsolta a pilótát én pedig fellélegeztem hogy végre hazaértünk. Szuper volt ez az egy hét de mégis csak jobban szeretem Los Angelest. Már hiányoztak anyáék, és a fiúk is. Alig vártam hogy lássam őket.

Briannel kézen fogva sétáltunk a kijárat felé. Utánunk egy reptéri dolgozó hozta a csomagokat. Vártam hogy anya vagy apa majd ott fog várni azonban ez nem történt meg, helyette hatalmas meglepetés ért. Nick volt a kocsinak dőlve és mikor meglátott minket kiegyenesedett és elindult felém.

- Szia..- köszöntem halkan.

- Szia..sztok.-mondta komolyan.

- Hogy hogy te vagy itt? Azt hittem anya vagy apa jön értem.- néztem Brianre aki csak jobban húzott magához. Ezt Nick is észrevette és éreztem hogy egyre feszültebb. Megdörzsölte homlokát majd rámnézett.

- Nem tudtak jönni. Apának valami megbeszélésre kellett mennie, anya meg nem tudott elszabadulni a suliból, én voltam egyedül szabad. Lassan indulnunk kellene, nem akarok órákig araszolgatni a városban.

- Persze, egy perc az egész.- mondtam majd Briannel kicsit messzebb sétáltam.

- Hiányozni fogsz édesem.- simogatta arcom.

- Hétfőn találkozunk az iskolában, de te is hiányozni fogsz.- mosolyogtam mire ő megcsókolt. Mikor elhúzódtam és oldalra pillantottam láttam hogy Nick épp a csomagjaimat pakolja a csomagtartóba..

- Nincs valami jó kedve..- jegyezte meg Brian miközben Nickre sandított.

- Szerintem csak fáradt, na de jobb ha megyek.- mondtam majd a szüleihez léptem.- Mindent köszönök, nagyon jól éreztem magam.- öleltem meg őket.

- Örülünk hogy velünk tartottál, és remélem hamarosan újra eljössz hozzánk. Azt az ebédet meg kell ejtenünk amiről beszélgettünk.- mondta Miranda mire serényen bólogattam.

- Persze. Most jobb ha megyek, viszlát.- mondtam majd még megöleltem Briant és Nickhez sétáltam. Ő kinyitotta nekem az ajtót majd ahogy beszálltam becsapta és átsétált a másik oldalra és beszállt. Szó nélkül indította a motort majd kihajtott a parkolóból.

Egy darabig szó nélkül bámultuk az utat majd már kezdett kicsit kínos lenni így nyeltem egy nagyot és ránéztem.

- Jó itthon lenni.- mondtam mire rám pillantott.

- Igen, gondolom, én is így szoktam érezni.- mondta mire bólintottam.

- Minden rendben itthon?- kérdeztem halkan mire sóhajtott egy nagyot.

- Igen, mindenki jól van. Anyáék már nagyon várnak, nagyon hiányoztál nekik, vagyis mindenkinek...

- Hm..még neked is?- kérdeztem halkan.

- Akár hiszed akár nem, igen, hiányoztál... Az elmúlt egy hétben senki nem volt akivel vitatkozhattam volna.- mondta mire egy percig csendben ültem majd jobban bele gondolva kitört belőlem a nevetés. Erre már ő is felkacagott majd ahogy elcsendesedtünk rám nézett.

- Ez kedves.- mondtam.

- Tudom, én már csak ilyen kedves dolgokat tudok mondani.- mosolygott majd újra az útra koncentrált.

- Jól vagy?- kérdeztem miközben a műszerfalat bámultam.

- Igen Annie, jól vagyok. Hamarosan túrnéra megyek, Európába. Több hónapig távol leszek.

- Ohh...

- Jó lesz olyan helyekre eljutni ahol még nem jártam. Nagyon sok szép ország van ott, nem lesznek olyan nagyszabású koncertek mint itt de az ottani rajongóimat sem hanyagolhatom el. Ők is ugyanúgy támogatnak engem, megveszik az albumomat, nekem is tennem kell értük valamit..

- Mikor indulsz?

- Egy hónap múlva lesz az első koncert...Olaszországban.

- Jó neked. Annyi helyen jártál már..

- Igen, de az otthonomnál egyiket sem láttam szebbnek. És neked milyen volt a kiruccanás?

- Nos...rájöttem hogy a síelés nem az én sportom, sőt a tél nem az én évszakom. Az első három napot végig kínlódtam de aztán inkább Mirandával töltöttem az időt.- mondtam mire bólintott. Ezután csendben ültünk , én pedig vártam hogy haza érjünk végre.



Mikor Nick leparkolt az udvaron felsóhajtottam. Kiszálltam a kocsiból majd a válltáskámat felvéve Nickhez léptem aki épp kipakolt a csomagtartóból. Már elvettem volna az egyik bőröndöt mikor elkapta a kezem.

- Hagyd csak majd én beviszem őket.- fogta még mindig kezem.

- Nem gond, elbírom.

- Tudom, de majd én intézem. Menj csak előre.- engedte el kezem így bólintottam és hátraléptem.

- Akkor addig én töltök valamit inni, oké?

- Köszi.- mondta rám sem nézve én pedig elindultam. A házba belépve leraktam a táskám és levettem a csizmám majd a konyhába sétáltam. Az egész házban olyan csend volt. Anyáék dolgoznak, Frankie meg gondolom a haverjaival bandázik. Miután jól megrágtam magamban hogy egyedül vagyok a házban kinyitottam a hűtőt és elővettem a narancslevet. Kitöltöttem két pohárba majd leültem a pulthoz. Nick pár perc múlva megérkezett.

- Mindent felvittem a szobádba.- ült le velem szemben.

- Köszönöm szépen, remélem jó lesz narancslé.

- Persze, szuper.- mondta majd elkezdett inni.

- Meddig leszel távol...mármint a turné meddig tart?

- Hát, alsó hangon 2 hónap, de több is lehet, attól függ Peter mikor állítja le magát.- mondta mire elmosolyodtam. Eszembe jutott hogy hányszor jutott eszembe amíg távol voltam.

- De...az előadásra eljössz, tudod, a drámakörösre?- kérdeztem halkan.

- Szeretnék menni..

- De nem tudsz ugye?- néztem rá.

- Megoldom, megpróbálom megoldani, oké?- nézett rám majd megfogta a kezem. Ahogy ujjaink összeértek mintha áramütés ért volna. Olyan jól esett az érintése. Olyan rég kerültünk olyan közel egymáshoz. Folyamatosan csak öltük egymást.

- Köszönöm Nick.- mondtam majd felálltam és megöleltem. Éreztem ahogy magához szorít és simogatni kezdi hátam.Vett egy mély levegőt majd ahogy kifújta engedett a szorításon.

- Most jobb ha megyek, a turné előtt még benézek hozzátok.- engedett el én pedig hátraléptem.

- Rendben, és köszönöm hogy elhoztál.

- Szívesen, Annie.- adott egy puszit arcomra majd elment. Én visszaültem a székemre majd megittam a maradék üdítőitalt.



Mikor felmentem a szobámba elkezdtem kipakolni. Mindent elpakoltam,a helyére tettem majd lementem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét. Semmi filmet nem találtam így egy zene csatornán hagytam és elnyúltam a kanapén.

- Annnnnie...- hallottam meg Franki kiabálását mire elmosolyodtam és felültem.- Végre itthon vagy.- szökkent hozzám majd megölelt.

- Na, csak nem hiányoztam?- mosolyogtam mikor elengedett.

- Mondhatjuk hogy hiányoztál, anyáék meg kikészítettek már az állandó aggódásukkal. ‘ Szerinted jól van? Szerinted eszik eleget, nem betegedett meg? Neked is annyira hiányzik mint nekem? Mi van ha megsérült? Jól bánnak vele?’- sorolta vékony hangon a kérdéseket. - És ha nem ezekkel a kérdésekkel bombázták egymást akkor velem viselkedtek úgy mintha kisbaba lennék. Anya még be is takargatott..- mondta mire csak nevetni tudtam.

- Hát haza jöttem, most már nem lesznek ilyenek, remélem.- mondtam mosolyogva.

- Kivel jöttél haza?

- Nick jött ki elém, de már elment.

- Hova?

- Hát honnan tudhatnám? Gondolom dolga volt.

- Anya hívott hogy mikor száll le a géped és jöjjek haza hogy ne legyél egyedül sokáig.

- Jaj nem kellett volna, remélem nem valami fontos programot hagytál ott, mondjuk egy lánnyal..

- Jessicára gondolsz?

- Igen, rá...

- Nincs semmi, csak egyszer randiztunk, de ő nem igazán az én világom.

- Túlságosan is beszippant a számítógép..- ráztam a fejem rosszallóan.

- Dehogy, de még mindig jobb hogy nem gyilkolós játékokkal játszom hanem animációs filmeket készítek, nem?

- De, tényleg jobb.- mosolyogtam.

- Na és milyen volt, mesélj el mindent.

- Először is, a síelés nem az én sportom, utálom...



Nick szemszög...



Jobbnak láttam gyorsan eljönni. Ahogy Annie átölelt olyas valamit éreztem amit még soha. Jó volt őt a karjaimban tartani. De nem az általános jó, hanem a nagyon jó. Olyan kellemes érzés futott át testemen. És külön öröm volt hogy ő kezdeményezte az ölelést, öröm, de igazából nem kéne örülnöm neki, nem is lenne szabad így éreznem iránta. Olyan hülyének érzem magam. Olyan tehetetlennek, és össze vagyok zavarodva, Annie jelenlétében mindig ideges leszek, és ez már nem Brian miatt, már miatta, mert ahogy meglátom sokkal gyorsabban ver a szívem és alig kapok levegőt.

- Min töprengsz?- kérdezte Jeff mire ránéztem.

- Csak Annie jutott eszembe.

- Ajjaj...- gurult hozzám közelebb.

- Ma jött haza..

- Elmész hozzá?

- Nem, már találkoztunk, nekem kellett érte kimenni a reptérre.- mondtam elgondolkodva.

- És milyen volt?

- Nem tudom, jó volt őt látni. Boldog voltam hogy ne esett semmi baja, hogy minden rendben van vele... Még meg is ölelt otthon.

- Ő? De nem utál?

- De, azt hittem, de úgy tűnik csak akkor utál mikor Brianről van szó...tudod van valami fura kötődés köztünk, vagyis én úgy érzem hogy van. Vele sokkal nyugodtabb vagyok, már normál helyzetben. Brian előtt olyan jókat beszélgettünk, bármiről tudtunk beszélgetni. Olyan volt ő nekem mint egy tükör. Annyi közös van bennünk. Szóval ezt a kötődést még az örökös veszekedés sem törte meg..

- És ennek örülsz?

- Nem tudom, hogy örülnöm kéne-e... Olyan bonyolult ez most...

- Hiányzott?

- Persze... De tudod tisztában vagyok vele hogy amit érzek, hogy ami a fejemben jár az nem helyes. Annie olyan tiszta lány, és olyan fiatal még, én 5 évvel idősebb vagyok és ő még alig ismeri a világot és...

- Most érveket hozol fel hogy miért nem lehet hozzá közöd?!

- Ja, tudom szarul megy.

- Eléggé, csak olyan érveket sorakoztattál fel amik egyáltalán nem számítanak. Tiszta, Ugyan, már féléve együtt van ezzel a Brian sráccal, szerinted nem feküdtek még le? És egyébként meg 5 év semmit nem számít, és a világot melletted is megismerheti.- mondta mire sóhajtottam egy nagyot.

- felesleges ezen túráztatni az agyam. Annie és én sosem leszünk együtt, ős sosem tudna velem lenni.

- Na és ezt miből gondolod?

- Mert látom rajta, nem tudna másként tekinteni rám.

- És miért nem, Most testvérként vagy egy nagyon nagyon jó barátként ismer. Meg kéne mutatnod neki azt a Nicket akit rejtegetsz, és akkor talán ő eldönthetné hogy tudna e rád úgy nézni vagy sem, nem gondolod?

- Nem tudom. Fogalmam sincs. De most úgyis elmegyek hónapokra, talán kitudom verni a fejemből ezt a beteges elméletet hogy ő meg én egyszer összejövünk.

- Beteges? Te nem vagy normális, inkébb ne is szólj ma már hozzám. Nem akarsz boldog lenni, ez a te bajod. Jobb szenvedni, kínlódni, vitázni magaddal mint a tettek mezejére lépni.- mondta majd feltette fejhallgatóját és visszagurult a helyére. Igaza volt így inkább csak összehúztam magam és a keverőpultot bámultam.



Annie szemszög...

Szombat...1 napja otthon.



Ma reggel ahogy felkeltem hatalmas zsivalyt hallottam a nappaliból. Túl fáradt voltam még hozzá így csak becsoszogtam a fürdőbe majd beálltam a zuhany alá és behunyt szemmel élvezkedtem. Olyan csodás érzés volt ahogy a forró vízcseppek landoltak testemen majd végig csusszantak bőrömön. Tudtam hogy sokáig nem állhatok ott így egy jó negyedórányi ázás után elzártam a vizet és az ajtót kinyitva kiléptem a hűvös levegőre. Magamra csavartam egy törölközőt és a tükör elé beállva csak bámultam magam. Olyan ijesztően festettem. Kb mint aki egy hete nem aludt. A szemeim alatt szép nagy karikák virítottak és eléggé nyúzott is voltam, bár tény hogy nem volt egy jó éjszaka. Egész éjjel szakadt az eső, és dörgött az ég. Vagy ötször biztos felébredtem. Amíg a hidratáló arckrémet vittem fel bőrömre eszembe jutott Brian, és a vele töltött hét...az a három együttlét és a közös zuhanyok utána...jó volt, sőt a második együttlét után már nem is éreztem hogy korai lett volna, viszont neki köszönhetően most máshogy látom magam. Nem tudom ez jó-e de már nem azt a kislányt látom a tükörben. Mintha felnőttem volna. Ahogy erre gondoltam elmosolyodtam. Megtörölköztem majd felvettem a köntösömet. A hajamat kifésültem majd felkontyoltam a fejem búbjára. Elővettem a sminkes táskám és egy teljesen alap sminket készítettem, csak hogy ne nézzek ki olyan ramatyul. A szemeimet kicsit kiemeltem a szemceruzával és a szempillaspirállal, a szemöldökömet is szépen befésültem, majd ahogy a sminkkel is megvoltam fogat mostam és utána a gardróbba mentem és felöltöztem. Egy fekete melegítő és egy fehér trikó mellett döntöttem ami fölé kerestem egy vékonyabb kardigánt. Mikor felvettem a fehérneműm gyorsan felkapkodtam az említett ruhadarabokat majd felvettem a mamuszom és kimentem a szobába. Az ágyat bevetettem majd a telefonomra pillantottam. Láttam hogy még csak fél kilenc múlt, így végképp nem értettem a nagy hangzavart.

Szép lassan megindultam a lépcső felé majd ahogy leértem láttam hogy a nappaliban összegyűlt mindenki. Kevin Alenát kergette, a többiek vagy rajtuk szórakoztak, vagy Joe-n aki épp benne volt egy nagy sztoriban amit teljes átéléssel mesélt.

- Sziasztok.- köszöntem és intettem ahogy beléptem mire felém fordultak majd Joe mindenkin átgázolva elindult felém és a nyakamba borult. Már ez meglepett de csak ezután jött a java..

- Te jó ég Annie, te még élsz? Nem törött csontod?- emelgette kezem.- Úgy lefogytál, ettél egyáltalán valamit? Többet nem engedlek sehová..- humorizált mire mindenki nevetett de én annyira fáradt voltam hogy csak jót mosolyogtam.

- Ki humorizáltad magad?- kérdeztem mire csak megölelt. Ahogy elengedett Danielle-hez indultam majd két puszival köszöntöttem. Kevint szintúgy két “futó” puszival üdvözöltem mert ő rohant Alena után.- Szia Kis Angyal.- integettem a kislánynak mire az kacarászva intett vissza de már szaladt is az apukája elől.- Jó reggelt anya, szia apa.-öleltem meg őket majd leültem a fotelba. Már épp kényelmesen elhelyezkedtem mikor Nick jelent meg a konyha ajtóban és nagyon rágott valamit.

- Látom már be is foglaltad a helyem.

- Szia.- álltam fel majd adtam neki két puszit. Fogalmam sem volt arról hogy ő is jön, bár igazából senkiről nem tudtam. Anyáék egy szóval sem említették hogy mindenki jön.

- Jól vagy?- kérdezte mikor hátrébb léptem.

- Igen, köszi. Te?

- Én is.

- Azt hittem Brian is jön.- szólalt meg Joe mire Nick rápillantott. Tudom hogy Joe csak őt akarta hergelni és láttam hogy Nick már közel áll a robbanáshoz mikor Joera néztem.

- Nem kéne felhozni, legyen ez egy Brian mentes délelőtt.- mondtam mire Nick meglepődve nézett rám. Én csak elmosolyodtam majd megpaskolgattam vállát és beültem Dani mellé a kanapéra aki közelebb hajolt.

- Szinte ragyogsz.- mondta halkan.

- Komolyan? Pedig nagyon szarul vagyok. Mintha egész éjjel kínoztak volna kb. Alig aludtam valamit.

- Persze, látom hogy kicsit karikás a szemed, de az a csillogás a szemedben, eddig nem láttam.- mondta mire sóhajtottam egy nagyot.

- Tényleg, Nem tudom mi lehet az..

- Komolyan?

- Tényleg Dani, nem tudom.

- Milyen volt az út?

- Jó, jól éreztem magam, bár a síelés nem jött be de eltöltöttük az időt Mirandával amíg a fiúk a sportnak hódoltak.

- És Brian? Tudom hogy nem akarsz róla ma beszélni de így négyszemközt nem volt erőszakos vagy valami?

- Nem, dehogy, nem kellett erőszakoskodnia.- mondtam miközben a kezeimet bámultam.

- Mi? Annie, megtörtént?- kapta kezét szája elé mikor rájött hogy kicsit hangosabb volta kelleténél. Anyáék és a srácok is mind ránk néztek.

- Mi történt meg?- szólalt meg apa.

- Na szuper.- dörzsöltem meg homlokom.

- Bocsi.- suttogta Dani..

- Kicsim te... Komolyan..- kezdte anya de nem tudta befejezni.

- Annie te lefeküdtél azzal a sráccal?- kérdezte Joe felháborodva én meg hirtelen köpni nyelni nem tudtam.- Mégis miért?- kérdezte újra

- Ugyan már, hagyjuk a témát.- mondtam majd szemeim Nickre tévedtek. Ő nem mérges volt inkább csalódott, vagy nem is tudom, de más volt minta többiek. Joe, Kevin, Apa és anya mind úgy néztek rám mintha valami hihetetlen rossz dolgot követtem volna el, pedig nem is.

- Nem hagyjuk kisasszony.- lépett elém Joe és egyre inkább úgy éreztem magam mintha egy vígjáték főszereplője lennék.- Hozzád mert nyúlni az a kis taknyos?

- Joe...nyugi már...- próbáltam csitítani.

- Nem, hogy feküdhettél le vele? Megbolondultál?

- Joe, már féléve járunk, egyáltalán nem siettük el, nem értem mi a bajod, illetve mi a bajotok? Nem erőszakoskodott, én is akartam oké, miért olyan nagy szám ez, és miért beszélünk az én szerelmi és szexuális életemről most?- mondtam már felháborodva.

- Azért mert 16 éves vagy..

- És, attól hogy ti mind később veszítettétek el a szüzességeteket nekem is várnom kéne? Nektek ott volt a gyűrű, engem semmi nem köt az apáca léthez..- mondtam

- Oké ha az nem elég hogy fiatal vagy akkor legyen elég hogy nem akarom hogy ilyen korán ezt csináld..- mondta Joe.

- Te most gyakorlod a gyerek nevelést? Lehet hogy nem velem kéne kezdened.- fontam keresztbe karjaimat mellem alatt.

- Ez kész...16 éves..- nézett anyáékra hitetlenül.

- Az ő dolga..- szólalt meg anya. - Biztos jól átgondolta.

- Igen, az én testem, én döntöm el mit csinálok vele, és hogy lezáródjon ez a téma én most felmegyek ha nem haragszotok, még van egy két dolgom a szobámban, majd jövök ebédre.- mondtam majd felsétáltam az emeletre. Hát ez tényleg sokkolt. Joe, meg az atyai szigor, nem illik össze a kettő. Nem tudom mit gondolt egyáltalán.

Ahogy szobámba értem ledobtam magam az ágyra és kézbe vettem telefonom, már egy üzenet fogadott. Ashley írt hogy alig várja a részleteket az utazásról..

Mikor elolvastam letettem a telefont és a könyvet kezdtem olvasni amit még az utazáson kezdtem meg.



Nick szemszög...


- Megáll az eszem...- mondogatta Joe hitetlenül.- Hisz még csak 16 éves...

- Nem sokára 17... Mit nem tudsz ezen felfogni Joe?- néztem rá kérdőn.

- Mit? Túl fiatal hozzá, és ha ez a srác csak kihasználja?

- Nem hiszem, akkor nem várt volna félévig..- mondtam de igazából kurvára fájt.

- Most véded? Eddig te utáltad a legjobban.

- Hidd el, ez ezután is így lesz. Egyáltalán nem bírom azt a srácot, sőt, de ez Annie élete, senki nem dönthet helyette. Ha ő elérkezettnek látta az időt akkor nekünk el kell fogadnunk hogy így döntött, felnőtt. Ennyi.- mondtam unottan.

- Fiam, tényleg szép hogy így véded Anniet, de mi ebbe nem szólhatunk bele.- mondta apa Joenak mire az lerogyott a kanapéra.

- Igazán örökbe fogadhattatok volna egy kisebb lányt, akkor most nem lenne ilyen probléma.- mondta Joe mire anyáék felnevettek. Igaza van, akkor most én sem lennék ilyen gondban.

- Még nem is reggelizett ez a lány.- szólalt meg apa.

- Viszek fel neki valamit.- mondtam miközben felálltam.

- Köszönöm fiam.- mosolygott anya mire csak bólintottam majd a konyhába mentem. Egy tálcára raktam banánt, illetve egy szendvicset amit még anya csinált nekünk, töltöttem ki narancslevet és kakaót majd a tálcát megfogva elindultam az emeletre. Annie szobájához érve megálltam és megigazgattam a tálcát a kezemben hogy kopogni tudjak.

- Senkire nem vagyok kíváncsi.- hallottam meg hangját a két kopogás után. Nem szóltam semmit csak benyitottam. Az ágyon feküdt és egy könyvet olvasott.

- Még nem is reggeliztél.- szólaltam meg mire rám nézett majd ahogy meglátta a tálcát letette a könyvet.- Bejöhetek?

- Már bent vagy , nem?- mosolyodott el.

- De, tényleg... Hoztam neked egy kis reggelit...- tettem le az asztalára majd ránéztem.

- Köszönöm, kedves tőled..- állt fel majd odasétált.- Tőled is kapok egy kis atyai áldást amiért lefeküdtem vele?- kérdezte mire hirtelen nem is tudtam mit mondani. Nyeltem egy nagyot majd vettem egy mély levegőt.

- Nem vagyok az apád...- mondtam mire felnevetett.- Ez a te életed, igazad van, Joe sem rosszindulatból szólt bele, csak félt téged, mind féltünk,ez természetes nem?

- De..azt hiszem...- nézett rám. Egy percig csak bámultuk egymást majd lehajtotta a fejét.- Szerinted sem kellett volna megtennem, ugye?

- Számít a véleményem?- kérdeztem halkan.

- Tudod hogy igen, csalódottnak tűntél mikor kiderült, láttam a szemedben, te sem ezt vártad tőlem, csalódtál bennem...- mondta amire nem tudtam válaszolni. Persze hogy nem ezt vártam, de igazából nincs is jogom bármit várni tőle. Csak néztem őt, az én szememben ő még ugyanolyan ártatlan volt, nem is tudtam miért...- Nem akarom hogy emiatt megváltozzon a kapcsolatunk. Te fontos vagy nekem.- lépett közelebb majd megölelt. Hirtelen nem tudtam hogy viszonozzam-e vagy mit csináljak. Jól esett a közelsége, kitörlődött minden rossz gondolat a fejemből... Hihetetlen mire nem képes egy ölelésével...

- Nem fog, megígérem- viszonoztam az ölelést. Válla köré fontam karjaimat és úgy húztam magamhoz. Tudtam hogy ezután hónapokig nem látom, tudtam hogy meg kell próbálnom kiverni a fejemből azokat a gondolatokat, tudtam hogy ki kell őt törölnöm a szívemből, és csak testvérként tekinteni rá, de most még kihasználhatom a helyzetet és a karjaimban tarthatom, érezhetem őt. - Na jól van..- kaptam észbe..- Most már egyél.- engedtem el mire ő bólintott majd elvette a tálcáról a bögrét és inni kezdte a kakaót.

- Finom...- nézett rám.

- Nos anya készítette, én csak a narancslét töltöttem ki..

- Akkoris finom, bárki készítette. Joe annyira felidegesített hogy azt is elfelejtettem hogy éhes vagyok.- mosolygott.

- Szereted őt?- kérdeztem hirtelen mire rám pillantott.

- Briant?- kérdezte mire bólintottam.- Igen, Nick, szeretem, és ő is engem... Nagyon aranyos fiú, meg próbálhatnád megismerni..

- Na azt kétlem.- mondtam komolyan.

- Kérlek, a kedvemért, értem. - nézett rám hatalmas szemekkel majd leült mellém a kanapéra.- Olyan jó lenne ha mind elfogadnátok.

- Tudom hogy ezért most utálni fogsz, de nem. Nem fogok muszájból haverkodni vele. Nekem egyszerűen nem szimpatikus, nem kedvelem őt és ez nem fog megváltozni, még a te kedvedért sem, hiába szeretlek, hiába vagy fontos, azt a fiút sosem tudom megkedvelni.- mondtam mire csak bólintott.- Tudtam hogy megint utálni fogsz de nem tudok mit csinálni.

- Nem utállak.- jelentett ki majd felállt és leült az ágyára.- Fontos vagy nekem.

- De ő fontosabb...- álltam fel .

- Dehogyis.- pattant fel.

- De igen...szereted, szerelmes vagy belé, most ő az egyetlen akire gondolni tudsz, akit előtérbe helyezel.

- Ez nem igaz, a családom is fontos..

- Na jó...jobb ha megyek, ennek semmi értelme. Nem akarok vitatkozni.- mondtam komolyan.

- Jó, akkor menj, látom sosem fogsz meg változni.- fonta keresztbe karjait.

- Nem, nem fogok.- fordítottam neki hátat majd elhagytam a szobáját. A francba már...



Annie szemszög...



Alig vártam hogy a hétvége elteljen. Kevinék ott maradtak mindkét nap. Persze Dani nem győzött bocsánatot kérni és tudtam hogy nem rossz szándékból mondta olyan hangosan hanem csak meglepődött , nem is haragudtam rá, egyszerűen az egész helyzet zavart. A vita Nickkel, hogy megint ugyanott lyukadtunk ki, a vitatkozásnál, miért nem hajlandó csak egy kicsit nyitni Brian felé? Miért nem érti meg hogy én szeretem? Miért olyan ellenséges? Miért nem érti meg hogy ez nekem fontos, hogy jóban legyenek...Szeretem Nicket és nagyon fontos nekem, vele mindig olyan könnyen megtudom magam értetni, olyan jó vele beszélgetni, de Briant is szeretem, nagyon és tudom hogy előbb utóbb ez a helyzet kiéleződik és akkor majd nekem kell választanom.. És vajon kit választhatnék?



Hétfőn mikor bementem a suliba Brian már ott volt. Hatalmas öleléssel fogadott ami igazán jól esett a hétvége után. 

A lányokkal még első óra után kitárgyaltuk az egész utazást és természetesen minden olyan percben mikor Brian nem volt ott.

Az órák hihetetlen lassan teltek. Próbáltam figyelni, de Brian folyamatosan üzenetekkel bombázott, nem győztem a telefonomat nézni. Töri órán aztán megelégeltem.

- Hagyd abba.- tátogtam mire halkan felnevetett.- Tényleg.- mosolyogtam már.

- Szeretlek.- tátogott vissza.

- Én is.- suttogtam.

Ahogy vége lett az órának kézen fogva sétáltunk az ebédlőbe. Már épp elkezdtünk enni mikor Jenny ült be velünk szembe.

- Eltévedtél?- kérdeztem mire Brian nevetni kezdett.

- Vicces vagy, nagyon vicces. Na de a lényeg, tudom hogy ti is jöttök a jótékonysági bálra.- mondta amit hirtelen nem értettem.

- Ja anya tegnap mondta.- szólalt meg Brian.

- Én erről még nem tudok.

- Anyudék nem mondták?- kérdezte Brian.

- Nem, kicsit feszült volt a légkör a hétvégén, biztos kiment a fejükből.

- Ja, gondolom, mert már visszajeleztek hogy jöttök. Anya szervezi, nagy esemény lesz. Az iskolának és a szakköröknek gyűjtenek pénzt.- mondta Jenny. Nahát képes értelmes dolgokban is részt venni.- De persze a pom pom csapat a legfontosabb.- Tévedtem, most is csak magára gondol.

- Oké...hát akkor jövünk, ezért jöttél?- kérdeztem.

- Nem, csak gondoltam szólok hogy én milyen ruhában leszek, hogy még véletlenül se vegyünk fel ugyanolyat.

- Ohh Jenny, ez még csak véletlenül sem fordulhat elő, azt hiszem ruhákban nem túl hasonló az ízlésünk. Nézz kettőnkre. Tél van, oké, nincs mínusz 20 fok de te miniszoknyában és topban szaladgálsz én meg farmerban és pulóverben... Van egy kis különbség..- mondtam mire Brian átkarolta a vállam.

- Jó, de azért elmondom, én pirosban leszek.

- Nem lepődtem meg.- mosolyogtam.

- Fűzős felsőrésszel és tüll szoknyarésszel ami a földig ér majd.

- Ez nem a végzős bál, tudtommal, hanem egy jótékonysági bál... Nem gondolod hogy túlzás a tüll, meg a piros?

- Nem, én mindig így öltözöm.

- Igen, és mindenkinek meg is van a véleménye erről.- szólalt meg Brian vigyorogva.

- Oké, ti olyan antiszociálisak vagytok, teljesen elveszitek a kedvem. Megyek is.- mondta majd felpattant és eltipegett.

- Nos...miből gondolhatta hogy én piros, fűzős, tüll szoknyás ruhát fogok felvenni?- néztem Brianre aki csak felnevetett majd megcsókolt.

- Nem tudom, de azért kíváncsi lennék hogy pattant ki a buksijából.- mondtam halkan.

Ahogy megebédeltünk mentünk a drámakörbe amit a próbák miatt már az előadó teremben tartottunk. Jack mindenkit a helyére küldött majd elkezdtük próbálni az első jelenetet..




Mikor hazaértem anya a konyhában szorgoskodott. Épp a vacsorát készítette.

- Szia anya.- adtam neki egy puszit.

- Szia szívem, jól vagy? Későn jöttél..

- Bocsi...elhúzódott a próba. Jack szerint bele kell húznunk, már csak bő egy hónap van a bemutatóig.

- Éhes vagy?

- Nem igazán, talán egy joghurtot ennék. De előveszem én.- mondtam majd kinyitottam a hűtőt és ahogy kivettem a joghurtot leültem a pulthoz ahol anya szorgoskodott.

- Sült csirke lesz, jó?

- Persze.

- Csak egy salátát csinálok hozzá.- mondta mire bólintottam.

- Nem is mondtad hogy megyünk a sulis jótékonysági bálra.

- Ohh, teljesen kiment a fejemből, jó hogy szólsz.

- Mikor is lesz?

- Két hét múlva. Még el kell mennünk vásárolni, valami szép ruhát kell neked vennünk.

- Hm...na és milyen ruhát kell oda felvenni?

- Hát kisestélyire gondoltam. Valami csinos darabra. Oda nem kell hogy földig érő habos babos, uszályos ruhát vegyél fel. Egy elegáns kis ruha tökéletes.- mosolygott.

- Rendben, és mikor szeretnél vásárolni?

- Pénteken? Akkor korábban végzel te is és én is... Jó lesz?

- Persze anya. Most felmegyek megcsinálom a házimat, ha végeztem lejövök. Mondtam majd kidobtam a joghurtos dobozt és a táskámat megfogva felsétáltam.



Már épp végeztem a matekházival mikor megcsörrent a telefonom.

- Szia Brian..- mosolyogtam ahogy felvettem.

- Szia nyuszifül. Mi újság?

- Épp most fejeztem be a házimat. Miért hívsz?

- Anya kért meg hogy szóljak, szeretnék megismerni a szüleidet.

- Komolyan?- dőltem hátra a székben.

- Igen, szeretnék ha egyik este nálunk vacsoráznának.

- Hű, oké...nos akkor beszélek anyával és visszahívlak, oké? Melyik napra gondoltak a szüleid?

- Szombatra, hogy ne legyen mindenki hulla fáradt.

- Oké, kb egy óra múlva vissza hívlak. Addig is puszi.- mondtam majd letettem a telefont és leszaladtam a konyhába.

- Máris végeztél?- kérdezte anya.

- Igen, hívott Brian.

- Nem értem az összefüggést, szeretnél elmenni itthonról? Tudod hogy hétköznap nem örülök ha kint lófrálsz..

- Ja nem, tudom jól, ő is tudja. A szülei azt mondták hogy szeretnének titeket megismerni.

- Minket?- kérdezte meglepve.- Olyan komoly ez köztetek?

- Nos, csak kíváncsiak rátok, a jótékonysági esten úgyis találkoztok majd, nem baj ha jóban van a két család, nem?

- Nos ez igaz...de nem tudom, olyan hirtelen ez nekem.- mondta miközben kinyitotta a sütőt és bekukkantott.

- Te sem támogatsz minket?- kérdeztem halkan.

- Édesem, nem erről van szó, te is tudod hogy kedvelem ezt a fiút de olyan fiatalok vagytok mégis úgy csináltok mintha felnőtt emberek lennétek , és ez olyan komoly kapcsolat lenne köztetek.

- Mert az is.. Miért olyan nehéz elhinni hogy szeret engem, hogy szeretjük egymást?

- Elhiszem de...- mondta majd abba hagyta mintha elgondolkodott volna...- És mikor gondolták?

- Szombaton.- mosolyogtam.

- Oké, beszélek apáddal de szerintem jó lesz a szombat.

- Akkor visszahívom Briant.- ujjongtam

- Jól van, de ne mond 100 százalékra, amíg apáddal nem beszéltem, viszont holnapra már biztosat tudsz mondani, gondolom az még jó.

- Persze, szerintem jó. Apa mikor jön?

- Előbb hívott, hamarosan itthon lesz.- mosolygott anya. Én csak bólintottam egyet majd a nappaliba indultam.

- Heló Frankie, nem is köszönsz már be,

- Láttam hogy nagyon tanulsz, inkább nem zavartalak. Mizu?

- Semmi.

- Mi ez a nagy vigyor?

- Brian hívott hogy a szülei szeretnék anyáékat megismerni..

- Hű...ilyen komoly a dolog?- kérdezte ő is. Mi olyan hihetetlen ebben?

- Igen, az, miért kérdezi mindenki ezt?

- Semmi, semmi, én csak kíváncsi voltam, na...bocsi a kérdésért.- mondta mire vettem egy nagy levegőt és felvonultam a szobámba...





Denise szemszög...



Miután vacsora maradékait elpakoltam és a koszos edényeket beraktam a gépbe felmentem Kevinhez. Ő már az ágyban feküdt és olvasott valamit.

- Végeztél?- kérdezte mire bólintottam.

- Igen, megyek lezuhanyzom..

- Rendben...

- Kevin...szerinted nem korai még ez az ismerkedés Brian szüleivel?

- Nem tudom, de a jótékonysági bulin úgyis találkoznánk velük. Te nem akarod?- kérdezte látva savanyú ábrázatomat.

- Nem is tudom. Nincs bajom ezzel a fiúval de szerintem korai lenne... Ilyen komoly lenne a kapcsolatuk?

- Amennyire komoly egy gimis kapcsolat csak lehet.- mosolygott.

- Na erről beszélek. Még csak tinik, felesleges ez a felhajtás...de Annie szeretné.

- Akkor miről beszélünk?- kérdezte mire leültem az ágy szélére.

- Nem tudom. Szerintem Annie túlságosan is oda van ezért a srácért, képes Nickkel is órákig veszekedni miatta.

- Nos, mostanában nem is vitatkoztak annyit.

- Igen, akkor a karácsony sem erről szólt ugye?

- Jó, igaz, de Nick sem könnyíti meg a helyzetet, ő az aki akadékoskodik mindig, akinek semmi nem tetszik ami ezzel a fiúval kapcsolatos.

- Tudom, de azt is hogy Nicknek mindig jók a megérzései..- mondtam és láttam hogy Kevin is elgondolkozik.- Annie túlságosan is elvakult ezzel a fiúval kapcsolatban, mindent a rózsaszín ködön keresztül lát.

- Annie nem buta lány, te is tudod.

- Nem buta de szerelmes és egy szerelmes tinilány nem az eszére hallgat, nem látja reálisan a dolgokat, nem gondolkozik. Annie is, ha valaki csak kiejti a Brian nevet egyből dicshimnuszokat zeng , áradozik, teljesen   lesz, és ez nem jó... Nick meg nem szereti, és ő tudod milyen.- vettem kézbe köntösömet.

- Ami a szívén, az a száján, főleg ha valami nem tetszik neki..- mondta mire bólintottam.

- Nem akarom hogy azt a fiút fontosabbnak tartsa mint a családját.

- Ne rohanjunk ennyire előre, majd meglátjuk, most még tart a rózsaszín köd, hamarosan elmúlik. Ne aggódj szívem, minden jó lesz.- mondta mire bólintottam majd felálltam és a fürdőbe mentem. Még mindig nem hittem hogy minden oké lesz. Valahogy észhez kell téríteni ezt a lányt...