26.rész / Nem vagyok teljesen analfabéta ezen a téren.... /

"A szerelem a bizonyosság érzése, amikor ráébredsz, hogy a másik feled nélkül nem tudsz, és nem is akarsz élni. Amikor találkozol valakivel, és a szíved kiugrik a helyéről. Fürödni akarsz a tekintetében, és elolvadni a szeretetében. Az érintése, az illata, a hangja, a nevetése után sóvárogsz, és minden percet vele akarsz tölteni. Aggódsz érte, ha nincs veled, és ha baja esik... nos, abba te is belehalsz."

/A. O. Esther/


Egy héttel később…

Annie szemszög…


- Drágám! - hallottam meg Nick hangját majd csukódott az ajtó.

- Igen, itt vagyok a konyhában. - szóltam vissza miközben kitöltöttem a teámat. Elég későre jár már, majdnem tíz óra, nem gondoltam, hogy Nick még átjön. Elég fárasztó napom volt, ma a szokásosnál is jobban lehúzott az a pár óra amit a főiskolán töltöttem

- Szia édes, jól vagy?- kérdezte mikor közelebb jött.

- Igen, miért?

- Olyan sápadt vagy…- ölelt magához.

- Csak fáradt vagyok. - bújtam hozzá. - Nem haragszol ha ma csak alszunk?

- Te jó ég, minek nézel engem? Azt hiszed csak azért jöttem, hogy szexeljünk? Édesem…- nézett rám.

- Bocsi, csak annyira hosszú volt ez a hét és alig láttalak.

- Akkor irány az ágy, ideje lefeküdnöd, majd én álomba ringatlak.

- Azt mindig is szerettem. - mosolyodtam el majd átkaroltam derekát és együtt indultunk el a hálóba.

- Holnap elviszlek ebédelni.

- Hová?

- Nem rég nyílt egy jó hely nem messze, a múltkor Joeval beültünk és nagyon megtetszett. Szerintem te is imádnád..- simogatta hajam miközben én kardigánomat vettem le.

- Jól van, benne vagyok. Neked milyen napod volt?

- Joeval dolgoztunk egy új dalon.

- És neki vagy neked?

- Neki, kikérte a véleményem pár dolgot illetően. Az otthoni stúdiómban voltunk. De egésznap rád gondoltam, nagyon fárasztó volt a főiskola?

- Igen. Szerdán megyek plusz konzultációra. – bújtam be a takaró alá.

- Ha szeretnéd szívesen segítek tanulni?

- Igen? És hogyan?- vigyorogtam miközben átöleltem derekát.

- Nem is tudom, mondjuk kikérdezlek és minden helyes válaszért egy csókot kapsz , na?

- Tudod hogy annak mi lenne a vége?

- Mi? Fogalmam sincs…

- Igazán?- nevettem .

- Ötletem sincs…

- Valószínűleg az első csók után az ágyban kötnénk ki.

- Igen, ez meglehet. - csókolt meg gyengéden. - Aludj életem.

- Csókolj meg újra.

- Annie, azt mondtad…

- Tudom mit mondtam, de meggondoltam magam. Nincs semmi ami jobban kikapcsol mint egy szerelmeskedés veled. Vágyom rád..- suttogtam ajkai közé. Persze a kezdeti ellenkezés gyorsan alább hagyott és szenvedélyes csókok közepette fejtette le rólam a ruhadarabokat.

Nick szemszög…

Az egész ebéd teljesen jól ment. Annien láttam, hogy tényleg jól érzi magát, kicsit kikapcsolt, csak egymásra figyeltünk és ez nagyon kellett. Hétközben keveset láttam, hol ő nem ért rá, hol én, viszont a mai nap csak a miénk.

- Tudod mi jutott eszembe?- kérdezte miközben letette villáját az üres tányérra.

- Szavad ne feledd, tudod nekem mi jutott eszembe?

- Mi?

- Az hogy imádom, hogy ilyen vagy.

- Milyen?

- Nem félsz előttem enni, nem csak madár adagot csipegetsz, nem félsz attól hogy felszalad pár deka attól ha megeszel egy szelet sütit, ezt nagyon szeretem benned, hogy nem csak egy Barbie baba vagy aki minden falatra betegesen figyel és rögtön rohan az edzőterembe hogy ledolgozza azt a pár falatot amit evett.

- Én meg azért szeretlek mert ilyennek szeretsz.

- De mi is jutott eszedbe?

- Az hogy amint lesz egy olyan hétvége amikor mindketten ráérünk elutazhatnánk valahová. Egy szép és csendes helyre ahol csak mi ketten vagyunk.

- Szuper ötlet. – fogtam meg kezét és az ablakra tévedt tekintetem. – Édesem.

- Igen?

- Tudod mióta anyáéknak bejelentettük, hogy együtt vagyunk…

- Igen?

- Azóta nem voltunk sehol együtt..

- Tudom, és?

- Az utca tele van paparazzikkal.

- Ohh..

- Szóval eddig esély sem volt arra, hogy lekapnak minket együtt de most rajtad áll. Szerintem már vagy ezer kép készült rólam, te háttal vagy nekik így nem látnak…

- Értem, azt akarod kérdezni most mi legyen?

- Nos előbb utóbb úgyis lekapnak minket és akkor megkezdődik a roham…

- Roham?

- Mindenki azt akarja majd tudni, ki vagy te.

- Kicsit félek.- remegett meg a hangja majd nyelt egy nagyot és a vizes poharát kezdte el tologatni.

- Én is félek..

- Mitől?

- Attól hogy elveszítelek, hogy esetleg azt mondod, neked ez nem megy, nem tudsz így élni és véget vetsz a kapcsolatunknak. Ezért akarok mindent jól meggondolni mielőtt cselekszem. – mondtam mire ő végig simított kézfejemen. Majd megfogta kezem és picit megszorította. - Tudod hogy most már letagadni sem tudod hogy a barátnőm vagy?

- Miért?

- Ezt lefotózták ám, ahogy simogatod a kezem.

- És egy barát nem simogathatja a kezed?

- Még bele kell jönnöd. Azok ott kint sosem így gondolkoznak. Ha meglátnak egy csinos nővel máris jönnek a cikkek, hogy Nick Jonasnak barátnője van. Hiába csak egy kolléganővel kávézok a forgatásról, vagy a kiadótól, még az sem érdekli őket, hogy csak állunk egymás mellett vagy semmi testi kontaktus nincs köztünk. Akkor is együtt vagyunk. És ez később is így lesz…

- Mire célzol?

- Arra hogy az interneten, és a pletyka lapokban nap mint nap jelennek meg marhaságok. Rólam, Joeról és mindenkiről aki közszereplő. Csak nem akarom ha ez később félre értésekhez vezetne..

- Mi?

- Szeretném ha sosem kételkednél abban hogy csak téged szeretlek, te vagy az egyetlen nő az életemben. Ha látsz egy képet rólam és egy nővel amint kávézunk ne gondolj rosszra, jó?

- Úgy értsem ha megjelenik egy kép és egy félrevezető cikk rólad a neten ne higgyem azt hogy megcsalsz?

- Igen Annie, így értem. Tudod, hogy te vagy a mindenem.

- Tudom Nick. És próbálom figyelmen kívül hagyni majd az ilyen híreket. Eddig sem olvastam az ilyen oldalakat és újságokat és ezután sem fogom. Nekem azelőtt is csak Nick voltál, és nem Nick Jonas a popsztár akiről hülyeségeket hoznak le a hülye oldalak. Bízom benned és az érzéseidben. És tudom tisztában vagy azzal, hogy ha megcsalsz engem soha az életben többet nem látsz, nem lesz második esély. Ha egyszer valami véget ér annak oka van, ha egy férfi másnál keresi a boldogságot annak komoly okai vannak, és akkor már nincs értelme együtt lenni ha nem tudom megadni amire vágysz.

- De ez nem fordulhat elő. - húzódtam hozzá közelebb majd megcsókoltam.

- Nagyon remélem. Egyszer már sírtam miattad, nem akarom, hogy újra összetörjön a szívem. - mondta komolyan. Én csak bólintottam majd intettem a pincérnek a számláért. – Még jó hogy hoztam a napszemüvegem.

- Ha nem akarod hogy premier plánba fotózzanak csak hajtsd le a fejed és fogd a kezem, én gyorsan kimentelek a kis piócák közül. Most már félnek a perektől így nem másznak annyira az ember arcába de tudnak pofátlanok lenni.

- Jól van.- mondta majd kortyolt egyet a vizéből. Ahogy a számlát rendeztem Annie felvette ruhájára a bőrdzsekijét majd a nap szemüvegét és megfogta a kezem. Az étteremből kilépve rögtön autómhoz indultunk. Közben egy pillanatra sem eresztettem el a kezét. A fotósok kiabáltak hogy csak egy kérdés és csak pár fotó de nem álltam meg. Néhánynak odaintettem de semmi több.Gyorsan kinyitottam neki az ajtót és mikor beszállt átszaladtam a saját oldalamra és beszálltam. Már indultam volna de ezek a majmok még beugráltak elém. Hogy nem tudják ezek megérteni a magánélet vagy a privát szféra fogalmát. Annie végig lehajtott fejjel ült majd ahogy sikerült elindulnunk levette a napszemüveget és rám nézett.

- Nagyon felkeltetted az érdeklődésüket. Az esti sztár hírekben biztos benne lesz Nick Jonas titokzatos szerelme..- mosolyogtam mire felnevetett.

- Biztosan. Egyébként az étteremben is nagyon figyeltek minket, nem lepődnék meg ha a Facebook meg a Twitter és társaik már tele lennének képekkel. Apropó a rajongóid mennyire fogadják jól ha új barátnőd van?

- Volt akit szerettek, volt akit kifejezetten utáltak. De te egy angyal vagy , téged imádni fognak. És különben sem mérvadó a véleményük. Fontos hogy mit gondolnak, de nem ők szabják meg hogy kivel vagyok együtt.

- Reménykedj csak. Hallom a hírekbe hogy mikre nem képesek az elvakult rajongók. Most szembe kerülök egy csomó kis tini csajjal aki naphosszat a tökéletes testedről álmodozik…

- Hagy álmodozzanak, te viszont érezheted magad mellett ezt a testet. Tudod, hogy mindig melletted állok és megvédelek mindentől. Ha emiatt elveszítek néhány rajongót egye fene, a te szerelmed fontosabb.

- Na jó, meggyőztél.

- Reméltem hogy sikerülni fog.- nevettem fel.

Ahogy haza értünk Annie fáradtan ledobta a dzsekijét és a fürdőbe indult. Én is levetkőztem majd ittam egy pohár vizet és utána mentem.

- Mit csinálsz?

- Engedek egy kád forró vizet, teszek bele habfürdőt és gyújtok néhány gyertyát. Lazítunk egy picit.

- Szóval csatlakozhatok?

- Természetesen, nélküled nem is lenne az igazi. - mosolygott csábosan. A következő egy percben ledobáltam magamról a ruhákat. A telefonomat elérhető távolságba tettem majd magamhoz húzva megcsókoltam. - Neked tényleg tökéletes a tested.

- Azért te sem panaszkodhatsz, olyan karcsú a derekad mint a Disney hercegnőknek. Te vagy az én kis Szépségem..- simogattam arcát.

- Te meg a Szörnyeteg vagy? Bár végül is a végére az is jóképű herceggé változik szóval csak egy szerelmes csók kell, vagy néhány könnycsepp... - karolta át nyakam.

- Maradjunk a szerelmes csóknál, nem akarom, hogy miattam sírj egyetlenem.

- Maradjunk, jaj Nick, ijesztő, hogy milyen könnyen letudsz venni a lábamról.

- Igazán? Hm…- nyomtam a mosdó kagylónak.

- Nick, most fürdünk nem?

- De, de igen, miért kérdezed?

- Csak mert a kis haverod folyamatosan bökdös…- mondta mire csak nevetni tudtam.

- Jaj Annie, imádlak.

- Tudom. - vigyorgott majd elzárta a vizet és belépett a kádba és leült. - Még sosem fürödtünk együtt itt… Milyen nagy ez a kád.

- Igen, még egy harmadik ember is elférne itt.

- Ugye ez nem célzás akart lenni hogy beakarsz venni még valakit?- kérdeztem tettetett komolysággal. – Szeretlek… nem tudnék osztozkodni egy másik férfival.

- Nem is kell te maki. Nem úgy értettem. - nevetett hangosan. – Különben sem tudnám elviselni hogy más érjen hozzám. – nézett rám válla fölött.

- Nem is engedném, hogy más érjen hozzád. Gyere ide.- húztam még közelebb és megcsókoltam. Végig simítottam hasán és ahogy melléhez értem sóhajtott egy nagyot.

- Nem bírod ki, igaz?- suttogta.

- Nem, nem tehetek róla, megőrülök érted.

- Hm…Simogass. - kérte miközben halkan felnyögött. Fejét vállamnak támasztotta és combomban megkapaszkodott. Örömmel tettem eleget a kérésének. Bal kezemmel melleit cirógattam míg jobb kezem útnak indult és végig simított derekán majd hasán megállapodott. Közben vállát elhalmoztam apró csókokkal. Hihetetlen jó érzés volt ahogy teste meg-meg vonaglott a karjaim között. - Nick…

- Mond gyönyörűm…- suttogtam fülébe de nem válaszolt csak megmarkolta combom így folytattam a simogatást és combjai közé becsúsztatva kezem ismét felnyögött. Már minden porcikája remegett, vállait felhúzta majd leengedte és sóhajtozott.

- Istenem… Nick…

- Jó?

- Nagyon, ne hagyd abba..- suttogta elfúló hangon és egyre szaporábban vette a levegőt. A reakciójából tudtam, hogy nem sok kell hogy felérjen a csúcsra így begyorsítottam. Alig telt bele pár másodperc teste megfeszült. Fejét hátra hajtotta és szaggatottan vette a levegőt miközben nagyokat sóhajtott.

A mennyország.

Igen ilyen lehet a mennyország kapuján átlépni.

Annie karjai közt elveszítem a fejem, egyszerűen képtelen vagyok ellenállni neki, még amikor akarom sem megy. Nem gondolok semmire, a fejemben cikázó gondolatok eltűnnek, csak a vágyat érzem hogy vele lehessek. Csak csókolni és simogatni akarom. Érezni őt magam mellett, érezni a teste melegét, a rezdüléseit. Érezni az illatát és az érintését, a csókjai ízét. Hallani a sóhajtozását és ahogy a gyönyörtől felnyög. És ahogy testünk összeolvad, mintha eggyé válna a két test és lélek, a szívünk együtt dobban, átjár a boldogság, az elégedettség, telítve vagyunk szerelemmel. Igen, ez a mennyország, ehhez kétség sem fér.



Annie szemszög…



Már egy órája csak itt fekszünk némán. Nick a hátán fekszik én pedig mellette felkönyökölve a hasát simogattam. Ugyan az elmúlt héten nem sokat találkoztunk, de a mai napon sikerült behoznunk az egész hetet. Persze sokat járt a fejemben, hogy vajon, hogy hozzák le az újságok a mai képeket. Azóta nem nagyon beszéltünk róla, de nem is aggódom.

- Mire gondolsz cicám?- kérdezte suttogva.

- Semmi különösre. - mosolyodtam el.

- Aggódsz a fotósok miatt?

- Nem, épp hogy nem.

- Igazán?

- Igen, tudom, hogy te mindent megteszel majd, hogy megvédj engem és a kapcsolatunkat. Nem félek amíg mellettem vagy.

- Nem ígérhetek semmit, csak azt, hogy mindent megteszek ami tőlem telik de ezek olyanok mint a piócák, a legtöbbjüket csak az hajtja hogy mennyit kaszálnak egy-egy képpel, gusztustalan az egész. És ezek a hírportálok sem jobbak, csak a látogatottság számít és az emberek kajálják a botrányokat és képesek pénzt adni a pletykalapokért amik tele vannak szeméttel. Nekik azaz érdekük, hogy minél jobban elferdítsék a dolgokat ezért sem állok velük szóba. Évek óta nem adtam nekik interjút. Apa szokott tanácsot adni, hogy ki az akivel érdemes foglalkozni és ki az akivel nem, ő nagyon ismeri őket és azt hiszem most is ki kérem a véleményét. Bár ami biztos, hogy azt mondja majd hogy ha lehet rádióban adjak interjút mert az élőben megy és nem tudják ferdíteni, vagy valamelyik reggeli vagy esti élő beszélgetős műsorba. Úgyis mind felfog keresni az első hírek után. Amíg a hajadat szárítottad beszéltem a menedzseremmel , elmondtam mi a helyzet és megkértem, hogy ne nyilatkozzon ha kérdezik az üggyel kapcsolatban. Ezt én akarom intézni.

- Te hogy bírsz így élni?- kérdeztem mire kérdőn nézett rám. – Úgy értem hogy naponta jelennek meg rólad olyan hírek amik nem is igazak. Emlékszem még azután hogy hozzátok kerültem , pár hónapra rá olvastam egy cikket arról hogy bizonyos források szerint a saját nemedhez vonzódsz mert sokszor megfordulsz meleg bárokban.

- Oh igen, az vicces volt. Azt is elintéztem egy sajtóközleménnyel hogy csak azért járok olyan helyekre mert a meleg rajongóimmal is ugyanúgy törődöm és foglalkoztat mi van velük mint a hetero rajongóimmal. És legtöbbször felléptem ott, nem önfeledtem buliztam, nem vettem részt orgiákban. Ezek mind menő helyek itt Los Angelesben. Ha bemész talán nem is tudnád megmondani, hogy nem egy átlagos klubba mentél be. Tudod mire emlékszem én azokból az időkből?

- Mire?

- Arra hogy egyszer te is meggyanúsítottál azzal, hogy meleg vagyok.

- Én? Dehogyis, kizárt. - nevettem.

- De igen, tisztán emlékszem. Aznap mikor egésznap medencéztünk és szerencsésen meg is fáztunk. Rákérdeztél, hogy nekem hogy-hogy nincs senkim, és hogy esetleg meleg vagyok-e…

- Ohh, tényleg…- emlékeztem vissza. – Remélem akkor nem haragudtál meg.

- Ugyan már, olyan édes és elbűvölő voltál hogy ha akartam volna sem tudtam volna rád haragudni. Különben is aznap …- ült fel és húzott magához…- Majdnem megcsókoltalak.

- Tessék?

- Igen, jól hallottad, annyira elbűvölő voltál és olyan szépnek láttalak. Te megöleltél és ahogy elhúzódtál és rám néztél… átfutott az agyamon hogy mi lenne ha megcsókolnálak, de aztán elvetettem ezt az ötletet, úgy voltam vele hogy lassú víz partot mos, egyszer az enyém leszel. Akkor még nem tudtam, hogy ez ilyen soká lesz. Tényleg lassú volt az a víz. De jobban bele gondolva, ha akkor megcsókollak, jó ég, tizenhat éves voltál…

- És?

- Nem álltál volna kész rám.

- Hát ezt meg hogy értsem?

- Nos csak úgy, hogy ez az élet amit én élek… most is olyan nehéz összeegyeztetni és akkor bele sem merek gondolni így utólag mit kellett volna kiállnod ha véletlenül kiderül. Kellett az, hogy igazi gimis legyél. Randizgass és élvezd az életet.

- Hm…mond csak nagyon féltékeny voltál Brianre és Jeremyre?

- Eszméletlenül, hisz te is tudod milyen volt a kapcsolatunk mikor Briannel voltál. Annyira utáltam az egész szituációt, és őszintén szólva…

- Igen?

- Téged is. Egyszerre szerettelek és utáltalak…

- Ó… valójában én is utáltalak téged.

- Aztán mikor lebetegedtünk, az a néhány nap veled, nem is tudod milyen jó volt.

- Nekem is, hozzád bújni és érezni, hogy ringatsz, akkor még nem értettem ezt.

- De most már érted. - simított végig arcomon majd megcsókolt.

- A napnál is világosabb, bár Demi szerint azelőtt is az volt, csak én voltam vak… talán elvakított a nap. - nevettem. - De várj csak, Jeremyről nem ejtettél szót..

- Csak azért mert Jeremytől nem féltem. Az első randitok után kiderült számomra hogy ő nem lesz vetélytárs.

- Na ne mond, tényleg?

- Na jó talán nem rögtön, de azon az estén mikor énekeltél nekem az étteremben… Annie, aznap este jöttem csak rá igazán hogy nincs még egy olyan nő mint te.

- Jaj Nick…- öleltem át derekát. - Én nem is tudom…

- Ne mondj semmit, tudom mire gondolsz. - súgta. Valóban? Tényleg tudná mire gondolok? Hogy mennyire szeretem őt? Hogy nem ismerek senki jobbat nála. Hogy ő az egyetlen aki egy mosolyával megtudja dobogtatni a szívem.

- Szeretlek. - suttogtam mire csak szorosabban ölelt.

- Tudom, édesem. - simogatta hajam. Én csak sóhajtottam egy nagyot és derekát simogattam. Percekig feküdtünk így, csendben, csak hallgattuk ahogy a másik a levegőt veszi. De sajnos nem tartott sokáig ez a nyugalom. Nick telefonja hangosan zenélni és rezegni kezdett .- Ne haragudj.- húzódott el majd telefonjáért nyúlt.

- Ki az?

- Demi..- nézett rám.- Helo Demi mi újság?

- Szia Nick, látom nyilvánosságra hoztátok.

- Melyik oldal hozta le?

- Azt nem tudom, egyenlőre csak a Twitter van vele tele, egy két pletyka oldal is tett ki képet de komolyabb hír még szerintem nem született. Inkább rajongói képek.

- Valami extra?

- Inkább csak döbbent hozzászólások, találgatások, hogy ki lehet ez a lány, tudod, biztos valami kis színésznőcske, vagy modellpalánta. Azt hiszem nagy port fog kavarni a kapcsolatotok, jó pár napig hétig biztos tele lesz veletek minden.

- Az nem igazán érdekel, Annievel mindent megbeszéltünk.

- Hogy van?

- Jól, akarsz vele beszélni?- kérdezte Nick. Ugyan végig hallottam eddig is mit beszéltek.

- Hát persze.

- Annie, Demi szeretne veled beszélni.- nyújtotta a telefont.

- Tudom, hallottam, mindent. Olyan hangos a telefonod. - nevettem majd fülemhez emeltem a telefont.- Szia Demi.

- Szia, hogy vagy?

- Jól, kicsit félek de jól.

- Ne aggódj, Nick vigyázni fog rád.

- Tudom. - mosolyodtam el.

- Azta tényleg mindent lehet hallani.- szólalt meg Nick mire csak nevettem.

- Na és Annie nincs kedved átjönni hozzám valamelyik nap, vettem néhány katalógust ami tele van esküvői ruhával, kellene egy kis segítség, és megbeszélhetnénk a te ruhádat is. A november vége hamar itt van.

- Jaj tényleg, rendben, holnap délelőtt írok hogy mikor jó és egyeztetünk, oké?

- Hát persze. Nicknek üzenem, ha esetleg nem hallaná, hogy legkésőbb szerdán találkozunk a kiadónál.

- Hallotta de rendben, bólintott.- mondtam miközben Nickre néztem.- Szia Demi.

- Sziasztok.- hallottam vidám hangját majd megszakadt a vonal.

- Tényleg nagyon hangos, te nem süketülsz meg tőle? Olyan mintha kilenne hangosítva.

- Nem, ez van megszokva. Demi nagyon izgatott.

- Igen, és én is, még sosem voltam koszorúslány.

- Gyönyörű leszel.

- Még a ruha sincs meg.

- Az mindegy, te egy zsákban is gyönyörű vagy.

- Na jól van, elég a bókokból mert elpirulok, inkább főzök egy kávét mielőtt elalszom itt az öledben.

- Én örülnék neki.

- Azt tudom de még ezer dolgom van ma délután és már három óra múlt.

- Segítsek valamiben?

- Mondjuk bedobálhatnád a fehér ruhákat a mosógépbe, csak válogasd szét és rakd be aztán én elindítom.

- Parancsára hölgyem.

- Te is kérsz kávét?

- Igen, egy keveset.

- Rendben.- csókoltam meg majd kibontakoztam öleléséből és mamuszomba bújva felálltam.

Amíg a kávé elkészült levettem egy képet az egyik polcról. Apa volt rajta és olyan vidáman mosolygott. Én csináltam róla azt a képet, akkor még nem volt olyan rosszul. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá, annyira hiányzik, olyan rövid időt tölthettem vele. Folyamatosan magam előtt látom ahogy fekszik a kórházi ágyon. A kezét fogom és próbálom tartani magam csak mert ő is próbál erős maradni. Nick jelenléte és közelsége sokat segít, boldoggá tesz, de most a szívem valahogy mintha harcolna saját magával, egyrészről boldog mert végre Nickkel lehetek, másrészről belülről mardossa a fájdalom apa miatt. Néha lelkiismeret furdalásom van amiatt hogy ennyire boldog tudok lenni, miközben ő csak nem rég halt meg, máskor viszont úgy gondolom hogy ő is boldog lenne ha látná hogy végre egymásra találtunk Nickkel. Az biztos hogy nagyon fáj, minden reggel mikor felkelek eszembe jut, mikor a reggelit készítem vagy kávét főzök, a reggeli viccelődései, és a bölcs gondolatai amiket valamiért mindig a reggeli közben akart velem megosztani.

- Édesem..- hallottam meg Nick hangját a hátam mögül.

- Nagyon hiányzik.

- Tudom. Látom, akárhányszor csak ránézel egy képére.

- Olyan jó ember volt, annyira fáj és olyan lelkiismeret furdalásom van amiért nem bocsátottam meg neki előbb.- támaszkodtam mellkasának a hátammal mire átkarolta derekam és egy apró puszit nyomott vállamra.

- Ne rágódj ezen, ez már nem hozza vissza.

- Tudom, csak nem tudok szabadulni ettől a gondolattól.

- Nagyon büszke lenne most rád, ha látná milyen jól helytállsz mindenhol. Sőt én azt hiszem figyel minket és mosolyog.

- Igen?

- Igen. Nézz rám. - suttogta mire megfordultam. - Tudom ezek csak szavak de én biztos vagyok ebben. Annie sosem gondoltam és talán ő sem hitte, hogy te ilyen erős vagy.

- Hogy érted ezt?

- Dolgozol, tanulsz, és elviseled az én hülyeségeimet is, képes vagy kitartani minden mellett amibe belekezdtél pedig tudom nem könnyű. Mindezt úgy, hogy nem rég veszítetted el az apádat. Mindehhez nem kevés lelkierő kell. Azt hiszem én már feladtam volna, ezért nagyon büszke vagyok rád, és ő is az odafent.

- Nagy szükségem van rád, Nick.

- Itt vagyok édesem, és sosem hagylak magadra. - simogatta arcom. Hirtelen olyan gyengének és törékenynek éreztem magam. A lábaim mintha csak cérnából lettek volna. Úgy éreztem ott esem össze így megkapaszkodtam vállába. - Jól vagy?

- Csak olyan gyengének érzem magam. Az emlékek és hogy most ismét jobban bele gondoltam és átjárt a lelkiismeret-furdalás, csak az kell, hogy itt legyél velem. Olyan magányos voltam amíg nem beszéltünk, azután, hogy apa meghalt meg még rosszabb volt. Aznap éjjel mikor ide jöttél, valahogy fellélegeztem. Nem volt olyan erős a nyomás a szívemen, de aztán elküldtelek és újra olyan nehéznek éreztem a szívem, olyan nehéz volt minden. Olyan egyedül voltam itt. Akkor jöttem csak rá igazán mit jelentesz nekem.

- Egyetlenem. - ölelt magához szorosan.

- Ha egyszer ez véget ér..

- Nem fog véget érni.

- De ha mégis…

- Nem Annie, ez az érzés sokkal erősebb annál hogy csak úgy véget érhetne, érted? Te vagy a mindenem.

- Ígérd meg. - suttogtam.

- Megígérem neked. Mindent megteszek érted. - mondta miközben végig szemembe nézett. - Most pedig lefekszel és alszol egy kicsit.

- De annyi dolgom van.

- Majd én megcsinálok mindent amit csak tudok.

- De a vacsora.

- Majd rendelünk valamit, ne vitatkozz. A mosógépet be tudom indítani, sőt a mosogató gépet is. Ha szeretnéd port is törölhetek és a padlót is felnyalom, jó?

- Imádlak.

- Tudom. Gyere lefektetlek.

- Tudok a lábamon is menni. - mosolyodtam el ahogy felkapott az ölébe.

- Igen, ebben biztos vagyok de sokkal nagyobb örömöt okoz ha bevihetlek az ölemben.

- Akkor nem bánom.- öleltem át a nyakát. Ahogy az ágyra lefektetett elmosolyodtam. Szépen betakargatott majd lehajolt hozzám és megcsókolt.

- Aludj, jó?

- Szólj ha kell valami vagy nem találsz valamit.

- Ne aggódj, elboldogulok. Anya régen mindig bevont minket a takarításba. Nem vagyok teljesen analfabéta ezen a téren.

- Köszönöm.

- Szeretlek.

- Én is. - suttogtam mire elmosolyodott majd egyedül hagyott.



Nick szemszög…



Miután Anniet lefektettem próbáltam mindent megcsinálni. Először bekapcsoltam a mosógépet majd a konyhába mentem és bepakoltam a mosogató gépet. Még nem volt túl sok minden így nem indítottam el, elég lesz vacsora után. Nagyjából tudtam, hogy Annie mit és hogy takarít így próbáltam ugyanúgy csinálni. A fürdőben gyorsan ám de hatékonyan dolgoztam, kitakarítottam a kádat és a zuhany kabint is. Majd jött a mosdókagyló és a tükör. Egy pillanatra megálltam és csak néztem a tükörképem, mire nem vagyok képes ezért a nőért. Teljesen úgy nézek ki mint egy takarítónő ezzel a kis köténykével a derekamon. Hogy sikerült így elcsavarnia a fejemet? Emlékszem mikor először megláttam , utáltam, aztán utáltam magam is amiért utálom. Olyan csalódott voltam , haragudtam anyáékra amiért behozták őt az életünkbe aztán haragudtam rá amiért betolakodott az életünkbe. Ha valaki azt mondja akkor hogy beleszeretek és bármit megteszek csak hogy mosolyogni lássam kinevetem. Most pedig…olyan hálás vagyok anyáéknak amiért örökbe fogadták és már el sem tudom képzelni az életem nélküle. Tényleg sosem gondoltam, hogy lehet így szeretni valakit, ennyire mélyen, ennyire szenvedélyesen. Ha rá gondolok csak boldogságot érzek, viszont ahogy ránézek félek is egy kicsit. Olyan sokat vártam rá és mindvégig úgy szerettem, és most még jobban és félek egyszer elege lesz majd belőlem és elhagy. Fogalmam sincs mihez kezdenék akkor. Régebben ha szakítottam valakivel vagy dobtak egyszerűen csak kiírtam magamból, született pár szomorú dal de most, nem lenne elég néhány dal, nincs semmi ami feledtetné velem őt, a szerelmünket. Tudom hogy mindenáron visszaakarnám kapni és talán bele is őrülnék, de nélküle semmi nem lenne az igazi. Annie az akivel teljesnek érzem magam. Aki mellett nem érzem egyedül magam, mert minden téren kiegészít engem. Eszméletlenül szeretem.

A takarítással végezve csak leültem a kanapéra és kezembe vettem Annie egyik tankönyvét. Belelapozva elmosolyodtam. Elolvastam egy-egy bekezdést, átdolgoztam magamban, próbáltam megérteni, bele gondolni mi mit is jelent. Arra gondoltam tényleg mennyire fontos hogy jó tanárok kezei között legyenek a gyerekek. Én is ezt akarnám a gyerekemnek, a gyerekünknek…erre gondolva elképzeltem Anniet tanárként, ahogy a gyerekekkel foglalkozik és aztán este haza jön hozzám. Elmeséli mi minden történt vele, milyen fejlődésen mentek keresztül a kis tanítványai és én örömmel hallgatom őt miközben masszírozom. Már biztos, ez a lány teljesen elvette az eszem.

- Haló..- vettem fel rezgő telefonom mosolyogva.

- Szia kisfiam itt anyád.

- Szia anya, mi a helyzet?

- Nos helyzet az van, apádat már egy csomó újság hívta, hogy kiderítsék ki a barátnőd. Láttuk a képeket.

- Úgy gondoltuk nincs értelme tovább bujkálni. Apa mondott valamit?

- Nem , dehogy, hisz ismered. Mindenkit lepattintott, téged nem kerestek még?

- Nem, még nem, gondolom először a közeli családtagokat próbálják ki faggatni és csak utána jövök én. Apával majd szeretnék beszélni, megmondanád neki, hogy később hívom?

- Persze kis fiam. És jól vagytok? Annievel vagy?

- Igen, itt vagyunk nála. Most alszik én meg takarítottam.

- Te? Takarítottál? Ne nevettess fiam. - nevetett hangosan.

- Köszi anya a bizalmat. Csak hogy tudd, minden csillog villog.

- Mit ki nem hoz belőled ez a lány. Takarítasz, azt a mindenit. - nevetgélt tovább.

- Tudom anya, épp erre gondoltam az előbb. Mit meg nem teszek hogy lássam a mosolyát.

- Örülök hogy ennyire szereted.

- Nem tudom elképzelni az életem nélküle, épp az egyik könyvét olvasgattam az előbb és szinte láttam magam előtt tanárként, a jövőnket, ő tanít én pedig próbálom mindenben támogatni.

- Legyen így. Én szurkolok nektek.

- Köszönöm.

- Azt mondtad alszik? Csak nem beteg?

- Nem csak most délután, az apja egyik képét nézegetve elérzékenyült és kicsit legyengült, mondtam, hogy feküdjön le. Aggódom érte, általában nem mutatja de látom, hogy nagyon fáj neki, és magát kínozza amiért nem bocsátott meg neki időben.

- Idő kell neki fiam. Még alig telt el egy hónap, jobban lesz majd, csak legyél vele, ez neki most a legjobb gyógymód.

- Hát persze anya, én itt vagyok.

- Akkor most megyek fiam, és szólok apádnak, hogy majd hívod. Ha van kedvetek valamikor itt vacsorázhatnátok, így egy párként még csak egyszer voltatok nálunk.

- Jól van anya, majd megbeszélem Annievel. Szeretlek, szia.

- Szia fiam.- köszönt el anya is majd megszakította a vonalat. A telefont félre téve sóhajtottam egyet majd eltettem Annie könyvét is.

- Én sem tudom nélküled elképzelni a jövőmet. - hallottam meg halk hangját a hátam mögül.

- Életem. - fordultam meg mire elindult felém. - Minden rendben, mióta vagy itt?

- Elég régóta… a lényeget hallottam. - ült le mellém. Én csak megfogtam a kezét és elmosolyodtam.

- Szóval…nem tudod?

- Nem. - hajolt közelebb majd megcsókolt. - Főleg most hogy látom milyen szépen kitakarítottál. Veled megnyertem a főnyereményt.

- Még a végén elpirulok. - nevettem majd magamhoz öleltem. - Apát már megrohamozták a pletykalapok.

- Igazán?

- Nem mondott nekik semmit.

- Téged nem kerestek még?

- Nem. De fognak, talán ma már nem de holnap biztosan. Erről akartam veled beszélni.

- Miről?

- Apával ma este megbeszélem ő mit gondol az ügyről, tudod, kivel beszéljek és mikor. Arra gondoltam hogy te is velem jöhetnél.

- Én? Nem, nem hiszem hogy ez jó ötlet.

- Miért?

- Nos ezt már én is akartam mondani neked..szóval szeretnék olyan távol maradni amennyire csak lehet a nyilvánosságtól. Szeretném az én kis normális életemet élni. Ugyanúgy dolgozni és iskolába járni. Persze tudom, hogy ez valamennyire megváltozik de nekem fontos a magánélet.

- Tudom édesem.

- Nem, nem tudod, én nem vagyok az a magamutogató típus. Időnként elmegyek egy-egy díjátadóra, de leginkább akkor ha te is jelölt vagy, vagy fellépsz és elkísérhetlek rendezvényekre, de nem olyan rendszerességgel ahogy ezt az előző barátnőid tették. Értesz?

- Nem tudom.

- Én Annie Jones vagyok, a teljesen átlagos csaj aki támogat téged amiben csak lehet és melletted állok mindig. Csak azt akarom mondani hogy attól hogy nem fogok veled minden egyes rendezvényre, díjátadóra, és bulira elmenni még itt leszek neked.

- Természetesen megértelek, nem is kérném, hogy mindig mindent dobj félre az én programjaim miatt. Mindig előre megbeszélünk mindent.

- És ami a fotósokat illeti. Nem érdekelnek, figyelmen kívül fogom őket hagyni, nem pózolok, nem mosolygok ha nincs hozzá kedvem, nem jétszom meg hogy tetszik a rivaldafény és nem leszek hozzájuk kedves ha nem akarok, és a hírek sem izgatnak. Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, egyszer elmegyek veled egy interjúra, de csak egyszer és nem többször.

- Oké szívem, rendben, ahogy te akarod. – simogattam haját.

- És ami a privát szférát illeti. A mi életünk a mi magánügyünk. Tudom, hogy nem szoktál a kapcsolataidról nyilatkozni, ez most is legyen így.

- Igenis főnökasszony. – mosolyogtam.

- Nick?

- Igen?

- Te tényleg nagyon szerethetsz engem.

- Ez így van. De miért?

- Minden ragyog a tisztaságtól.

- Mondtam, hogy elboldogulok.

- Igen, már bánom hogy kételkedtem benne. Mi lenne ha rendelnénk egy pizzát és összebújnánk a kanapén valami filmet nézve.

- Jó ötlet, tetszik. Én intézem a pizzát, te intézd a filmet, jó?

- Persze.

- Ja és…ha nincs ellenedre, holnap este is itt aludnék.

- Nem, persze, nagyon örülök neki, de ugye tudod, hogy napközben dolgozom majd.

- Hogyne, nekem is találkoznom kell Jeffel a stúdióban. És tudom, hogy tanulnod is kell , nem foglak zavarni.

- Akkor jó. Nagyon tetszik ez az ötlet. De tudom hogy csak előre kiakarsz engesztelni amiatt hogy szerdán elutazol három napra.

- Túl jól ismersz.

- Igen, tudom. - nevetett majd a hálóba indult.

- Annie, jobban vagy már igaz?- szóltam utána mire megállt és rám nézett.

- Igen, persze , sokkal, semmi baj nincs.- mondta majd tovább ment. Tudtam, hogy nem igaz, de miért kell hazudnia nekem, miért nem tudja elmondani hogy nem, nem sokat segített az alvás…



Annie szemszög….

Miután reggel vettünk egy közös forró zuhanyt , s a forró alatt nem a víz hőmérsékletét értem, megreggeliztünk. Most a szokásosnál csendesebb volt de én sem erőltettem a beszélgetést, elgondolkoztam, kicsit úrrá lett rajtam a félelem. Csak piszkálgattam a tojást a tányéron, a kávét iszogattam és a pirítóst rágcsálgattam.

- Mire gondolsz?- fogta meg kezem így abbahagytam a tojás tologatást és ránéztem.

- Azt hiszem tudod…

- Ne aggódj, tegnap este apa ellátott minden jó tanáccsal, nem kell félned. Max pár napig szenzáció lesz a kapcsolatunk de aztán jön egy új hír hogy szakított valamelyik álompár és mi háttérbe kerülünk.

- Hát persze de most nem is ez aggaszt.

- Akkor mi?

- Azt hiszem beszélnem kell ma az igazgatóval.

- A suliban? Miért?

- Azért ..mert, nos akárhogy is vesszük, ott én egy tanár vagyok aki huszonhét diákkal foglalkozik és mi van ha azt mondják hogy rossz hatással lehetek rájuk amiért veled vagyok?

- Ohh, erre, nem is gondoltam hogy ez problémát jelenthet és elveszítheted a munkád.

- Tudom ez nem lenne katasztrófa anyagi szempontból miután nem vagyok rászorulva de ez akkor is fontos nekem.

- Tudom, imádod csinálni, látom rajtad és meg is értem, ha szeretnéd bemegyek veled és beszélek én az igazgatóval.

- Oh nem, elintézem én, neked is dolgod van. – mosolyodtam el.

- Biztos?

- Hát persze.- álltam fel majd letakarítottam a tányért és a mosogatógépbe tettem. – Megyek fogat mosni, és kicsit rendbe szedem magam. - adtam egy puszit arcára majd a hálóba sétáltam.

Gyorsan felöltöztem majd a hajamat lófarokba kötöttem a fejem búbján majd kihúztam a szemem fekete szemceruzával és kicsit átfésültem a szempilláimat spirállal és kiigazgattam a szemöldökömet. Miután a sminkeléssel végeztem megmostam a fogam majd csak vártam a csodára. Leültem a kád szélére és bámultam magam a tükörben. Hosszú lesz ez a mai nap.

**

- Igen Annie, valóban, láttam önöket az újságok címlapján. Vagyis név nem volt odaírva de hát magát felismertem. Mit szeretne ezzel kapcsolatban mondani?

- Csak ugyebár tudja hogy Nick és köztem nincs rokoni kapcsolat.

- Tudom jól, magát örökbe fogadták. Miről akart beszélni?

- Nem akarom hogy azt higgye ön vagy bárki más hogy a kapcsolatom miatt rossz hatással vagyok a diákokra.

- Ez eddig eszembe sem jutott. Persze, megértem magát és őszintén szólva én is aggódtam valami miatt.

- Mi miatt?

- Hogy elakar majd menni, hogy már nem akar tovább itt dolgozni. De ha erről nincs szó én nem fogom azt mondani hogy nem dolgozhat itt. Miért is mondanám? Annie az ön kapcsolata Nickkel csak magukra tartozik, miután nem testvérek nincs semmi különleges a kapcsolatukban, szerintem két fiatal egymásba szeretett. Ezt látom én.

- Bárcsak mindenki így gondolná… De félek nem így lesz. Ha megtudják ki vagyok és hogy is jöttünk össze, biztos lesznek akik támadnak majd minket.

- Annie, az élet nem habos torta, a boldogságunkért megkell küzdenünk, lekell szerelnünk azokat az embereket akik rosszat akarnak nekünk és bántani próbálnak minket. Megértem én a félelmét hiszen egy nem mindennapi kapcsolat az önöké, de szerintem nem kell aggódnia, itt az iskolában továbbra is van helye.

- Jaj, köszönöm, ezt hallanom kellett.

- Menjen Annie, szerintem a kis diákjai hamarosan megérkeznek s ahogy hallom mindig izgalmas koreográfiákkal és feladatokkal várja őket és nagyon kíváncsian várom a félévi előadást is.

- Igyekszem helytállni. Köszönöm igazgatóúr, viszlát.

Nagyon megnyugtatott ez a beszélgetés. Hallanom kellett az igazgatótól, hogy nincs okom félelemre és maradhatok.

Ahogy végig haladtam a folyosón több diák jól megnézett, tudtam, hogy többen felismertek, mert ha a bámulás nem is lett volna egyértelmű a sugdolózás már az volt. A táncterembe belépve már mindenki ott várt és egy emberként fordultak felém mikor belépve becsuktam az ajtót.

- Sziasztok srácok, bocsánat a késésért, volt egy kis megbeszélésem az igazgató úrral.- sétáltam közelebb mosolyogva. Ők csak álltak és bámultak.- Gond van?

- Nem Annie, nincs gond, azt hiszem ők csak a Nick dolog miatt bámulnak ennyire. - szólalt meg Frankie.

- Oh, amiatt?

- Akkor tényleg te vagy az a lány?- kérdezte Amanda.

- Igen, én.

- Basszus kulcs, Nick olyan jó pasi.- olvadozott Lisa.

- Nos akkor kezdhetjük az órát? Sok munka vár ránk a félévi előadás miatt.- mondtam miközben magamban mosolyogtam.

Az órák után összeszedtem magam és taxit fogva a stúdióhoz mentem. Felérve hozzájuk meghallottam Nick nevetését. Benyitva épp Jeffel és egy csajszival nevetgéltek valamin.

- Annie, édesem.- ugrott fel Nick majd elém szökkent. - Szia.

- Szia.- öleltem meg majd megcsókoltam. - Sziasztok. - néztem Jeffékre.

- Helló csajszi, basszus de rég láttalak. - ölelt meg Jeff szorosan majd elhúzódott. - Annie ő itt Lisa az én életem szerelme. - mutatott a lányra mire az előrébb lépett.

- Szia Annie nagyon örülök, rengeteget hallottam rólad.

- Én is örülök Lisa, remélem csak jót mondtak rólam és gratulálok nektek. - mosolyogtam miközben kezet fogtam a lánnyal.

- Nem számítottam rád, mi volt a suliban? Beszéltél az igazgatóval?- karolta át derekam Nick.

- Igen, nincs semmi gond, továbbra is tarthatom az óráimat, az igazgató nagyon megértőnek bizonyult, a diákok kérdezősködtek de nem volt vészes, megtudtam tartani az órákat. Aztán gondoltam idejövök, beköszönök.

- Nos ezt jól tetted Annie, rég jártál itt és akkor sem tudtunk beszélgetni.- vigyorgott Jeff miközben Lisa haját babrálta.

- Igen, tudom.

- És örülök hogy végre egymásra találtatok Nickkel, mióta itt vagyunk ez a srác abba sem hagyta a vigyorgást.- húzta Nicket de ő csak jobban magához ölelt.

- Mit mondhatnék, szerelmes vagyok.- nézett rám majd megcsókolt.

- Akkor ünnepeljük meg magunkat , mi lenne ha együtt vacsoráznánk, így négyen?

- Ma?

- Igen, vagy neked nem jó?

- De, teljesen jó, nincs programom, úgyis Nickkel tölteném az estét.

- Akkor Nick rajtad áll.

- Ha Annienek nincs ellenére rendben.

- Találkozzunk hétkor , mit szóltok az olasz kajához? Persze csak ha a tánctanárnő nem tartja túl nehéznek a tésztát.

- Oh Jeff, te nem ismered Anniet.- nevetett Nick.

- Akkor olasz kaja, van egy jó kis étterem itt nem messze a sétáló utcában, ott hétkor?

- Rendben.- bólintott Nick.- Akkor én haza viszem Anniet átöltözni és én is felkapok egy másik pólót.

                                                                        **                                                                               

- Szerelmem, mond így jó leszek?- léptem ki elé a szobába mire csak nézett.

- Nem drágám, vegyél fel mást.

- Miért?

- Mert minden pasi téged bámul majd. Nagyon jól nézel ki, szépen kiemel mindent ez a ruha amit imádok rajtad.- jött közelebb.

- Igen? Mégis mit?

- Mit is? Ja igen, a melleidet , a gömbölyű fenekedet, a formás hosszú lábaidat, a karcsú derekadat, maradjunk inkább itthon és szerelmeskedjünk.

- Tudod hogy nem lehet, Nick, ne csináld.- nevettem mikor fenekem kezdte el simogatni.

- Jaj de drágám…- puszilgatta vállam majd áttért nyakamra.

- Nick ha nem…ha nem fejezed be …

- Akkor mi lesz…

- Nem fogok hozzád szólni.- mondtam mire nevetni kezdett majd elengedett.

- Nos ezt nem kockáztathatom meg, hallani az angyali hangodat, olyan mint szerelembe esni újra és újra és újra és újra és…

- Na jó értem..- nevettem halkan majd megöleltem .- Szeretlek.

- Én is szeretlek téged kicsim. És most csókolj meg, ha már másról nem lehet szó..- mosolygott miközben magához húzott.

- Jaj Nick, te kis telhetetlen.

- Igen, az vagyok, ha rólad van szó.- kebelezte be ajkaimat.

Egész vacsora alatt jól szórakoztunk. Persze nem maradhattak el a rajongók akik Nickkel akartak közös fotót és aláírást. Addig én próbáltam Lisával beszélgetni de azért a szemem sarkából láttam hogy engem is fotózgatnak.

- Mond Lisa, te mivel foglalkozol?- tereltem el a figyelmem.

- Ingatlanos vagyok, de mellette pénzügyet tanulok. Nick mondta, hogy te pedagógiát tanulsz.

- Igen, terveim szerint később gyógypedagógiára szakosodom.

- Azt is hallottam, hogy mindenképp gyerekekkel akarsz foglalkozni.

- Igen.

- Igen sok oldalú vagy. Pedagógiát tanulsz, énekelsz, táncolsz… hogy van energiád a tanulásra és a tánc oktatásra?

- Egyszerű, ami a tanulás miatt keletkezik bennem feszültség azt levezetem a táncban. Nem is gondolnád mennyi energiát ad. Az éneklés pedig inkább csak hobbi, általában csak a családomnak énekelek, bár egy ideig nyári munkaként is énekeltem az egyik étteremben.

- Na végre, vége. - karolta át vállamat Nick.

- Elfogytak?- mosolyogtam rá.

- Igen, szerencsére, nem tudom hogy lettek ilyen sokan. Nem haragszol?

- Dehogy haragszom.

- Téged is fotóztak, tudod?

- Igen tudom, és valószínűleg már fent van az összes a neten. Nem zavar.- mondtam mire ő elmosolyodott majd megcsókolt.



Nick szemszög…



Miután kedden elbúcsúztunk Annievel olyan üresnek éreztem magam. Abszolút nem volt kedvem eljönni tőle. Olyan jó vele lenni, még akkor is ha ő tanul én meg csak ülök mellette, olyan megnyugtató hogy mellettem van.

Miután megbeszéltem az interjút a tévéssel illetve az egyik napilappal és beszéltem vele kicsit feszültnek tűnt. Hiába mondja, hogy nem, tudom, hogy nagyon fél az emberek reakciójától.

Most hogy itt ülök az öltözőben és nézem a tévében, hogy Jerry és Kate beszélgetnek az egyik új filmről kicsit én is félek de próbálok pozitív maradni.

- És most kedves nézőink, rövid reklám következik , de aztán napjaink egyik legnépszerűbb fiatal énekesével, Nick Jonassal térünk vissza. Maradjanak velünk.- mondta Kate. Én felálltam és elindultam a stúdió felé. Oda érve Jerry rögtön elindult felém.

- Nick, örülök hogy újra látlak.- fogott velem kezet.

- Én is. Kate, szia.- öleltem meg a nőt.

- Nahát Nick, nagyon felcsigáztál minket, nagyon kíváncsiak vagyunk ki az a lány, senki nem tud semmit róla.

- Hamarosan mindent megtudtok, azt kérem, legyetek nyitottak.

- Nyitottak? Nos rendben, egyre érdekesebb ez a történet. Gyere foglaljuk el a helyünket. - mondta Kate. Rajtam még megigazgatták a mikrofont majd utánuk mentem és leültem a vendég fotelbe.

- Öt, négy, három, kettő, egy, kezdünk. - számolt Jake majd bólintott.

- Mindenkit üdvözlünk, újra itt vagyunk, mint ígértük mai vendégünkkel Nick Jonassal. Jó reggelt Nick.

- Sziasztok, jó reggelt mindenkinek. - néztem a kamerába.

- Rég jártál nálunk, Nick.

- Örülök, hogy itt lehetek.

- Na jól van Nick, mesélj nekünk, majd kiugrom a bőrömből, ha jól tudom, újra szerelmes vagy.

- Tudod Kate, most minden tiszteletem a volt barátnőimé de azt kell, hogy mondjam azt hiszem életemben először vagyok igazán szerelmes.

- Hű, ez komolyan hangzik. Ahhoz képest, hogy eddig még csak nem is hallottunk erről a lányról. Ki ő Nick, megtudhatjuk a nevét?

- A neve Annie és igen, nagyon is komoly a dolog. Annie az a lány akire már nagyon régóta vártam.

- Mesélj róla, mivel foglalkozik? Modell? A képek alapján csak az lehet. Bombázó.. – mondta elismerően bólogatva Jerry mire felnevettem majd megráztam a fejem.

- Nem, nem, Annie egy hétköznapi lány. Nem modell, sőt nem is színésznő, Annie csak egy nő, aki teljesen normális életet él, tánctanárként dolgozik és mellette főiskolára jár.

- Szóval, hol találkoztatok?

- Na igen, ez egy amolyan vicces történet.

- Amolyan vicces történet? Nick, mibe keveredtél?- nevetett Kate.

- Tudjátok két és fél évvel ezelőtt a szüleim úgy döntöttek örökbe fogadnak. A tudtunk nélkül, egyedül a kisöcsénk Frankie tudott róla, minket már a kész helyzetre vártak haza. Egy Texas állambeli árvaházban találtak rá arra a lányra aki meghódította a szívűket. Arra a lányra aki úgy lépett be az életünkbe mint egy villám csapás, szó szerint. Ő volt Annie, aki akkor tizenhat éves volt. Ő az a lány aki meghódította az én szívemet is.

- A mindenit Nick, erre azt hiszem senki sem számított. - hüledezett Jerry.

- Igen, bizonyára így van, nem is várom el hogy mindenki megértse. Annie és én bizonyos értelemben két idegen vagyunk. Nincs köztünk semmi féle rokoni kapcsolat, a szüleim örökbe fogadták ez tény, bekerült a családunkba, de még csak a nevünket sem vette fel.

- Igen de mégiscsak testvérek lettetek.

- Oh nem, nem vagyunk, legszorosabb értelemben is csak mostoha testvérek ami magába foglalja hogy semmilyen vérségi kötelék nincs köztünk. Valójában mikor megismertem, mikor a szüleink bemutatták nekünk rögtön eldöntöttem, hogy én ezt a lányt sosem tudom majd testvéremként szeretni, sőt sehogy sem tudom majd szeretni. Nem azért mert olyan ellenszenves volt csak épp , tudjátok hogy van ez, úgy éreztem sosem tudom majd családtagként kezelni. Ez visszagondolva is nagyon rossz érzés, mert tudom neki mennyi fájdalmat okoztam azzal, hogy nem fogadtam őt el, hogy még csak nem is próbáltam közeledni hozzá.

- De ha ilyen rosszul indult a kapcsolatotok, hogy lehet hogy végül egymásra találtatok?- kérdezte Kate mire elmosolyodtam. Tudtam hogy Annie is nézi a műsort.

- El kellett telni egy kis időnek míg felfogtam, hogy Annie nem csak egy álom hanem a valóság. Most már mindig ott lesz ha megyek anyáékhoz, beszélnem kell vele, ki kell jönnünk valahogy ezért eldöntöttem hogy ha testvérként nem is tudok hozzá közeledni barátok lehetünk. Így nem sokkal később megbeszéltem vele, és gyorsan rájöttem, hogy egy nagyon aranyos lány és sok közös van ennünk így jó barátok lettünk, mígnem később ő lett a legjobb barátom. Akik szemfülesek voltak többször is láthattak vele kimozdulni. Annie olyan valaki volt az életemben aki mindent tudott rólam, akinek bármit elmertem mondani, valójában nem voltak titkaink egymás előtt. Különös kapcsolat alakult ki köztünk, szinte olvastunk egymás fejében, kitaláltuk a másik gondolatát. Segítettem neki amiben csak tudtam. Támogattam, vagy épp lebeszéltem ha valami őrültségre készült. Sem a szüleink, sem a testvéreim nem értették, hogy mi ez köztünk, hogy mi ez a kapocs, sőt mi magunk sem értettük csak azt tudtuk, hogy jó , hogy van valaki aki mindig minden helyzetben velünk van. Aztán ez a kapocs, még közelebb vitt hozzá. Ahogy teltek a hónapok egyre közelebb éreztem magam hozzá és sokszor nem is kellett más mint egy beszélgetés Annievel, aztán rájöttem hogy a barátság amit iránta éreztem átváltozott valami mássá, olyan fura érzés volt ez.

- Milyen érzés?- kérdezte halkan Kate.

- Szerelem, de másféle szerelem mint amilyet előtte más lány iránt éreztem. Azt gondolná az ember, hogy a szerelem az a szerelem de nem így van. Van a szerelem és van az igaz szerelem ami gyönyörű mégis fájdalmas és kínzó érzés, főleg ha nem lehetsz azzal aki iránt így érzel.

- Oh Istenem, mesélj Nick , folytasd.- sürgetett Kate mire ismét csak nevetni tudtam.

- Tudod ha valaki olyan iránt érzed ezt aki észre sem veszi , akinek fogalma sincs arról hogy mennyire szereted, na az a kínzás és ez velünk pont így történt. Annie továbbra is csak barátként tekintett rám, a legjobb barátjaként aki meghallgatja és vigasztalja, aki vele nevet és ennyi, semmi több…ezért is volt olyan gyötrő ez az érzés.

- És akkor, mi történt Nick?- kérdezte már Jerry is kíváncsian. Ennyit sem beszéltem még egy kapcsolatomról sem.

- Tavaly nyáron már láttam hogy talán Annie is többet érez irántam ezért úgy döntöttem bedobom magam, előveszem a legjobb formám és meghódítom…

- Ne mond hogy ez egy éve tart már…

- Dehogy, bár mondhatnám de nem. Annie, szokásához híven keresztül húzta a számításaimat. – mondtam mire nevetni kezdtek. – De tényleg… Bejelentette, hogy egy évig külföldön fog tanulni így a terveimnek lőttek de azt még kitudtam deríteni hogy tényleg másként érez irántam, nem csak képzeltem. Mikor idén nyáron haza jött talán még jobban szerettem mint mielőtt elment.

- De közben ott volt az a modell lány, Emma..

- Igen, valóban. Próbáltam felejteni, nem ment, mint tudod elég hamar véget ért az a kapcsolat. Persze Annie , nem egy könnyű eset így nagyon kellett tepernem hogy végre észhez térjen és adjon nekem egy esélyt így csak egy hónappal ezelőtt mondhattam először azt hogy ő a barátnőm. Az elmúlt egy hónapban elég sokat utaztam így nem tölthettem annyi időt vele amennyit szerettem volna, ezért is jelentek csak most meg az első közös képek…

- Tudod Nick, ha nem tőled hallanám azt mondanám, hogy ez egy fura, modern tündér mese, amikor az árva lány bekerül Amerika egyik leghíresebb zenészcsaládjába és szerelembe esik a jóképű fiatal énekessel. De mivel tőled hallom csak azt tudom mondani hogy azt a mindenit, ez elképesztő, elképesztő hogy ilyen furán és érdekes módon alakult ki köztetek ez a kapcsolat. A szüleitek , hű ezt is de fura kimondani, de mit szóltak hozzá?

- Gondolhatod. Miután a szüleim eléggé sokáig fogtak minket és óvtak a rossztól, és nagyon vallásosak is, nos meglepődtek de elfogadták, hisz ők is belátták hogy Annie és köztem semmi rokoni kapcsolat nincs, két fiatal vagyunk akik egymásba szerettek ennyi.

- Na és Nick, Annie hogy viszonyul az életedhez, a hírveréshez körülötted, hogy minden lépésedet figyelik.

- Imádom őt amiért ő olyan valóságos és egyszerűen csodálatosan hétköznapi lány. Őt nem érdekli ez a felhajtás körülöttem, sőt egyáltalán nem izgatja, nem szereti a kamerákat, nem akar sokat szerepelni a médiában, de elfogadja, hogy az én életem ilyen és támogat. A paparazzikat például figyelmen kívül hagyja, egyáltalán nem foglalkoztatja a közszereplés, azt meghagyja nekem. Örül a sikereimnek és boldog, hogy a rajongóimmal jó kapcsolatot ápolok.

- Azt mondod hétköznapi lány, mégis felmerül a kérdés bennem hogy mennyire lehet ez a lány hétköznapi ha Nick Jonas figyelmét felkeltette, szép és csinos lány erről szót se, de valljuk be te mindig a sikeres és céltudatos nőket kedvelted, nem igaz?

- Attól hogy Annie hétköznapi, mondhatni átlagos életet él még lehet céltudatos és sikeres is. Ő egy nagyon sok oldalú lány, énekel és táncol, jelenleg is táncot oktat egy középiskolában, és mint mondtam főiskolára jár. Pedagógiát tanul, a célja hogy olyan gyerekekkel foglalkozhasson akiknek speciális törődésre és odafigyelésre van szükségük. Ha nem lenne céltudatos, mindez együtt nem menne. Az egy évet külföldön egy neves táncakadémián töltötte ahol kitűnő eredménnyel végzett, Annie sikeres mindenben amibe csak bele kezd, addig dolgozik és addig hajt amíg meg nem valósítja a terveit. És biztos vagyok abban hogy ha beszélnél vele pár perc alatt téged is elvarázsolna.

- Megkaptam a választ, sokoldalú és szereti a zenét, ez a ti közös nyelvetek , jól gondolom?

- Tény, imádok vele énekelni, nagy az összhang köztünk zenei téren is. Azt kell hogy mondjam ő az a lány aki minden téren a partnerem tud lenni, aki támogat és boldoggá tesz. Ez az a szerelem, a nagy betűs. Amikor csak arra vágysz egy hosszú fárasztó nap után, hogy haza mehess hozzá és megölelhesd, hogy elmondhasd neki mi nyomja a lelked. Amikor csak az ő érintésére van szükséged, mert az megnyugtat és ellazít. Mikor bármit megtennél, hogy mosolyogni lásd és halld a nevetését, igen… azt hiszem elvesztem. - nevettem saját magamon mert annyira bele éltem magam.

- Valóban Nick, én is így gondolom.



Annie szemszög…

Félve az interjútól áthívtam anyát és Demit, hogy nézzük meg együtt a műsort. Leültünk a nappaliba a kanapéra egy-egy bögre kávéval és vártuk, hogy elkezdődjön a műsor. Elég feszültnek éreztem magam, aggódtam a kérdésektől amiket kap, hogy, hogy is magyarázza ki azt, hogy mi lényegében mostoha testvérek vagyunk.

- Kicsim, fejezd be a dobolást a lábaddal. Nyugodj meg, Nick mindent megbeszélt apáddal, minden rendben lesz.- mondta anya mire bólintottam és Demire néztem aki bíztatóan rám mosolygott.

Miután elkezdődött a műsor az első tíz percet nem is nagyon figyeltem mert egy hamarosan mozikba kerülő filmről beszélgettek a rendezővel és az abszolút nem érdekelt, azonban mikor Kate bejelentette hogy a reklám után folytatják Nickkel felálltam és kivittem a bögrét a konyhába. megtámaszkodtam a mosogatógépbe és vettem néhány nagy levegőt. Minden rendben lesz, biztosan, hát persze. Nick okos srác, és gyakorlott abban hogy vágja ki magát a húzós helyzetekből, tudja mit kell mondania.

- Annie, gyere, kezdődik.- hallottam Demi hangját így visszaszaladtam és leültem közéjük.

- Oh, milyen jól néz ki ebben a dzsekiben.- mosolyodtam el majd hátra dőltem. Mikor elkezdtek beszélgetni a combomba kapaszkodva hallgattam őket. Nick elmesélt mindent, az örökbe fogadástól én pedig egy kicsit feszélyezve éreztem magam. Tudtam, hogy ez szükséges, mégis zavart egy picit. Mikor a történetünk végére ért és arról beszélt mennyire szeret engem meghatódtam, éreztem ahogy a könnyek egymás után suhannak végig arcomon, csak bámultam a tévét amit a könnyeim miatt homályosan láttam és hallgattam ahogy rólam beszél. Demi megfogta a kezem és elnevette magát. Anya a hátamat simogatta és mosolygott. Azt hiszem elvesztem… Jaj Nick. Nincs még egy ilyen tökéletes férfi a földön mint ő. Imádom, minden porcikáját, minden tulajdonságát, egyszerűen képtelen vagyok nem szeretni őt.

- Hát ez gyönyörű… a szerelmed szebbnél szebb dolgokat mond rólad a tévében te meg csak ülsz itt és zokogsz? Annie mosolyogj már..- lökdösött játékosan Demi mire felnevettem majd megtöröltem az arcom.

- De hogy mondhat ilyeneket?

- Csak az igazat mondta, nézd már vége is az interjúnak, szedd egy kicsit össze magad.- mondta anya

- Jaj Demi, imádom őt.

- Tudom, és amint te is halhattad és rajtad kívül még több millió ember, ő is imád téged.

- Olyan jó lenne most vele lenni.

- El hiszem. - nyújtott egy zsepit és pont ekkor kezdett el csörögni a telefonom a konyhában.

- Így nem beszélhetek vele. - mutattam magamra.

- Úgy sem látja, menj szaladj, vedd fel.- csapott combomra Demi mire felpattantam és a konyhába szaladtam.

- Halo..- szipogtam bele.

- Édesem, szia, minden rendben?

- Igen Nick, minden, csak, egy kicsit elérzékenyültem attól amit mondtál.

- Jaj szépségem, bárcsak ott lehetnék veled.

- Én is ezt szeretném.- hunytam le a szemem.

- Mit szólsz ahhoz amit mondtam?

- Nem gondoltam, hogy ennyire részletesen beszélsz a kapcsolatunkról.

- Ne haragudj, apa azt mondta mindent érintsek, hogy ne tudjanak bele kötni semmibe, hogy ne mondhassák, hogy erről meg arról elfelejtettem szólni, ezért mondtam el mindent , na jó majdnem mindent az örökbe fogadástól kezdve. Vannak dolgok amik csak ránk tartoznak.

- Igen, tudom, nem is baj, csak meglepett. Nagyon hiányzol.

- Te is nekem. Ma még lesz egy interjúm az egyik újsággal és holnap találkozom azzal a rendező sráccal akiről beszéltem a klipet illetően és ahogy vele végeztem megyek haza hozzád.

- Nagyon várlak, szeretlek.

- Én is szeretlek téged édesem. Most mennem kell de később még beszélünk, rendben?

- Igen majd hívj, szia.

- Szia cicám.- hallottam mosolygós hangját majd megszakadt a vonal. Letettem a telefont a pultra és visszamentem anyáékhoz.

- Na minden rendben?

- Igen, úgy tűnik. Ma még lesz egy interjúja egy magazinnal, holnap pedig találkozója az új klipjével kapcsolatban és délután jön.

- Akkor ma elkell foglalnod magad. Ugye?- kérdezte Demi.

- Nos, Igen.

- Akkor velem jössz ruhát nézni.

- Tessék?

- Még nincs meg az esküvői ruhám, márpedig anélkül nehezen tudok oltár elé állni és a koszorúslányok ruhája sincs meg. Szóval ma shoppingolunk.

- Egyébként is rám fér egy két új ruha. Anya te is velünk jössz?

- Nem tudok, két óra múlva órám lesz az iskolában, majd máskor, de képeket kérek a ruhákról.

- Rendben, este beugrom hozzátok, jó?

- Várunk szívem, legyetek jók lányok. - adott egy puszit majd Demit is megölelte és elment.

- Na futás eltüntetni a karikákat a szemed alól.- csapott Demi a fenekemre mire nevetve felszökkentem majd a fürdőbe szaladtam. 

Sziasztok!

Sajnos elég rég tudtam részt feltenni de elég kevés időm van mostanában írni, meg úgy általában géphez jutni, viszont készülőben a következő rész, remélem azzal előbb végzek és feltudom tenni.

Viszont...kíváncsi vagyok a véleményetekre, osszátok meg velem hogy tetszett ez a  rész, illetve szeretnétek-e néhány régi szereplőt viszont látni.