"Egymásnak voltunk teremtve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk. "
/Agatha Christie/
Annie szemszög…
Demi kinézett két esküvői ruha üzletet is amit megakart nézni. Az elsőben talált egy ruhát ,az öt közül, amit felpróbált, ami tetszett is neki de aztán gyorsan lebeszélte magát róla. Én nem találtam koszorúslány ruhát így nem próbáltam de reméltem, hogy a második boltban már én is találok valamit.
Mikor a második boltba beléptünk két eladót rögtön mellénk adott az üzlet vezető, készítettek egy-egy kávét és kényelembe helyeztek minket miközben összeválogattak néhány ruhát.
- Különben milyen ruhát gondoltál nekünk, koszorúslányoknak?- fordultam felé amíg vártunk.
- Lényegében csak a színben kell megegyeznetek. A szabás lehet bármilyen mivel mindannyian más testalkattal rendelkeztek így egyféle ruha nem állna jól mindenkinek így ha a szín megvan az már a ti dolgotok. Csak ne legyen nagyon kihívó. A dekoráció fehér-halványlila lesz és az én csokrom is lila virágokból áll majd össze . A koszorúslány ruhát valamilyen rózsaszín vagy a lila bármely árnyalatában gondoltam, de persze ha találunk valami nagyon szép színt azt is felvehetjük a listára és meglátjuk. Azt akarom, hogy jól érezzétek magatokat a ruhátokban.
- Oké, akkor meglátjuk. - kortyoltam a kávémba és meg is érkezett az én kisegítőm egy nagy adag ruhával. Legalább hét vagy nyolc ruha lehetett nála.
- Első körben lássuk ezeket. - mosolygott Sophie.
- Rendben, a következő körben pedig inkább rózsaszín és lila árnyalataiban keressünk ruhákat, az, az elsődleges szín amit keresünk. - mondtam.
- Persze.
- Akkor kezdjük. - álltam fel majd az öltözőbe sétáltunk a ruhákkal.
Az első ruha egy világoskék, térdig érő, egyenes szabású félvállas ruha volt a derekán hátul masnival , de mint kiderült ez variálható, a masnit előre is lehet tenni. Felvéve nem találtam túl kényelmesnek, és mikor kisétáltam Demi csak mosolygott.
- Oké, őszinte véleményt kérek…- néztem rá mire nevetni kezdett.
- Ez nem a te színed az tuti. Te hogy érzed magad benne?
- Nem is tudom, nem igazán szeretem az ilyen fél vállas ruhákat, akkor vagy legyen mindkét vállam takarva vagy egyik sem , és ezzel a masnival sem vagyok kibékülve. Nem hiszem, hogy ez az én ruhám lenne. - nézegettem magam a tükörbe.
- Akkor lássuk a következőt. – mentünk vissza az öltözőbe. Mikor kihámoztam magam ebből a ruhából felvettem a következőt ami még annyira sem nyerte el a tetszésem mint az előző.
- Oh, ez csinos…persze nem az esküvőmre. - nevetett Demi.
- Na igen. - néztem a fenekemet épp csak takaró ruhát. - Van aki ilyet vesz fel esküvőre?- néztem Sophiera.
- Ez egy selyemruha csipke berakásokkal a derekán.
- Valóban szép és jobban is tetszene ha még vagy húsz centivel hosszabb lenne. Nem tudom olyan meztelennek érzem magam ebben a ruhában. A színe tetszik, ez a halvány sárga nem rossz, de maximum egy clubba mennék el benne szórakozni.
- Akkor nézzük meg mi van még hátul..- A csipkét és selymet levetkőzve egy hosszú világos lila ruha következett.
- Na ezt imádom.- mondtam mikor kiléptem Demihez. Ekkor már a másik csajszi is ott volt.
- Hű Annie.
- Ez a lila ruha, vállpánt nélküli de megoldható a pótlás ha szeretne hozzá. Mellrésznél kristályokkal finoman díszített , egyenes szabású deréktájon egy kis behúzással ami kiemeli a szép alakodat. Ez a szín szinte mindenkinek jól áll.
- Valóban szép és jobban is tetszene ha még vagy húsz centivel hosszabb lenne. Nem tudom olyan meztelennek érzem magam ebben a ruhában. A színe tetszik, ez a halvány sárga nem rossz, de maximum egy clubba mennék el benne szórakozni.
- Akkor nézzük meg mi van még hátul..- A csipkét és selymet levetkőzve egy hosszú világos lila ruha következett.
- Na ezt imádom.- mondtam mikor kiléptem Demihez. Ekkor már a másik csajszi is ott volt.
- Hű Annie.
- Ez a lila ruha, vállpánt nélküli de megoldható a pótlás ha szeretne hozzá. Mellrésznél kristályokkal finoman díszített , egyenes szabású deréktájon egy kis behúzással ami kiemeli a szép alakodat. Ez a szín szinte mindenkinek jól áll.
- Demi ez gyönyörű, nagyon tetszik. És Lila.
- Igen, szerintem is nagyon csinos vagy benne és a szín is nagyon tetszik, de ha nem gond szeretném látni a többi ruhát is rajtad.
- Igen, szerintem is nagyon csinos vagy benne és a szín is nagyon tetszik, de ha nem gond szeretném látni a többi ruhát is rajtad.
- Hát persze.
- Akkor addig ezt félre tesszük és később még újra próbálhatjuk.
- Rendben. - mondtam miközben visszamentünk az öltözőbe. Szív szakadva vettem le a ruhát de ami utána jött az elfeledtette a fájdalmat.
- Akkor addig ezt félre tesszük és később még újra próbálhatjuk.
- Rendben. - mondtam miközben visszamentünk az öltözőbe. Szív szakadva vettem le a ruhát de ami utána jött az elfeledtette a fájdalmat.
- Annie.- állt fel Demi mikor kiléptem az ajtón. – Hűha, ha Nick most látna elállna a szava.
- Gondolod? Nekem is nagyon tetszik.
- Ez a mályva színű , könnyű és lágy esésű földig érő ruha kellemes viselet egy esküvőn. Nem akadályoz a táncolásban , rendesen lehet benne lépkedni. Deréktól lefelé enyhén bővül de nem annyira hogy elvonja a figyelmet a menyasszonyról. A derekán a selyem szalag variálható, de akár el is hagyható. A dekoltázsa visszafogott, elegáns épp csak annyit mutat amennyit kell.
- Hűha.- nyögtem ki ahogy a tükörben forogtam egyet.
- Ez nagyon szép Annie és a szín is nagyon tetszik, ez magason üti az előzőt.
- Ez a mályva színű , könnyű és lágy esésű földig érő ruha kellemes viselet egy esküvőn. Nem akadályoz a táncolásban , rendesen lehet benne lépkedni. Deréktól lefelé enyhén bővül de nem annyira hogy elvonja a figyelmet a menyasszonyról. A derekán a selyem szalag variálható, de akár el is hagyható. A dekoltázsa visszafogott, elegáns épp csak annyit mutat amennyit kell.
- Hűha.- nyögtem ki ahogy a tükörben forogtam egyet.
- Ez nagyon szép Annie és a szín is nagyon tetszik, ez magason üti az előzőt.
- Tudom, de a szín tetszene a többieknek?
- Én vagyok a menyasszony, én választok színt.- mosolygott rám.
- A többi koszorúslány hasonló testalkatú?
- Nem, épp ezért valószínűleg mindenkinek más lesz a ruha szabása, ahogy ismerem őket. Annievel együtt négyen lesznek.
- Áh értem.
- Na jó Demi, te jössz. Hajrá, lássuk az első ruhát.- mondtam.
- Várj, anyukádnak fotót ígértél, ezt meg kell örökíteni.- vette elő telefonját én meg pózoltam és el is készült a kép.
Miután Demi az öt ruha közül amit felpróbált talált egyet ami közel áll az elképzeléséhez eltetette következő hétig. A mályva színű ruhát is eltetettük. Megbeszéltük hogy következő hét kedden visszajövünk a többi koszorús lánnyal és megbeszéljük, ők is próbálnak és addig Demi is eldönti, hogy jó-e az a ruha ami megtetszett neki.
Miután este hatkor , egy nagy shopping túra után anyáéknál kitett , sóhajtottam és besétáltam a szatyrokkal. Tényleg megkell szereznem a jogosítványt mert nem taxizhatok egész életemben. A szatyrokat letettem az előszobában és beljebb sétáltam. Finom illatok jöttek a konyhából, férfi hangok pedig a nappaliból így először odamentem.
- Sziasztok. - köszöntem mosolyogva.
- Szia kislányom. - ölelt meg apa. - Anyád mondta, hogy ma jössz. Milyen volt a ruha próba?
- Jó, találtunk egy lehetséges ruhát, majd mutatok róla képet de jövő héten megyünk mind hogy a többiek is tudjanak próbálni, majd akkor eldöntjük. Frankie, hogy vagy?- néztem öcsémre.
- Szenvedek.
- Miért?
- A töri miatt.
- Már megint? Azt hittem ezt tavaly sikerült behoznod és jól állsz belőle.
- Nem is az a gáz, csak lesz egy nagy doga és egyszerűen képtelenség megtanulni annyi mindent, annyi évszámot és nevet.
- Nem olyan nagy ördöngösség , készíts jegyzeteket, írd le az évszámokat, írd mellé az eseményeket és a neveket. Kösd össze őket. Ne külön akard megtanulni hogy ekkor ez volt majd később hogy ez az ember ezt csinálta. Próbáld meg amit csak lehet egybe kötni hogy minden kapcsolódjon mindenhez és úgy sokkal könnyebb lesz.
- Hát ezt nem igazán értem.
- Jegyzetelni egyáltalán szoktál?
- Nem igazán, minek?
- Na ez a fő probléma. Ha jegyzetelnél már könnyebb lenne mert ha egyszer leírod rögzül az agyadban.
- Na jó, akkor később megmutatod ezt az összekötős dolgot?
- Persze, vacsora után megbeszéljük és máskor is segítek ha akarod.
- Neked ott a főiskola, biztos sokat kell tanulnod.
- Kell, bőven, de ez az első év még nem olyan vészes és egész jól állok. Viszont ha neked nem jön össze a töri, nem tudsz főiskolára menni és szívesen segítek, úgyhogy szólj nyugodtan ha kellek.
- Szuper, köszönöm, nem is gondoltam, hogy majd ennyire hiányzik a közös tanulás és az okoskodásod.
- Na csak óvatosan a szemtelenkedéssel. Hogy állsz a koreográfiával? Ötletek a féléves előadásra? Erről se feledkezz meg.
- Nem fogok, nyugi, csak essek túl ezen a dogán hétfőn.
- Na jó, megnézem anyát. - mosolyogtam majd a konyhába mentem. - Szia Anya, hogy vagy? Kell segíteni?
- Hogy ez mennyire hiányzik. A fiúknak eszükbe sem jut ezt a kérdést feltenni. - mondta mire adtam egy puszit az arcára. - Egyébként nem kell, mindjárt végzek. Milyen volt a napotok Demivel?
- Jó, eltelt, ruhákat próbálgatva.
- Találtatok?
- Mondhatni, de nem biztos, majd megmutatom a ruhát később.
- Rendben. És amúgy hogy érzed magad?
- Úgy érted amúgy?? Nick még nem hívott, szerintem este fog, hiányzik és várom, hogy beszélhessek vele. Anya, kérdezhetek valamit?
- Hát persze kincsem.
- Szerinted Nick és köztem ez hosszú távú lesz?
- Nagyon remélem.
- Hogy-hogy?
- Azért mondom, mert még nem láttam ilyen boldognak őt és te is mikor vele vagy, kivirulsz, csak mosolyogsz és sugárzik rólatok a szerelem és boldogság és egy anyának az a legnagyobb boldogság ha a gyerekeit boldognak láthatja. Nagyon remélem, hogy sokáig kitartotok egymás mellett.
- Én is remélem, tényleg nagyon jó vele lenni, fura mód, néha úgy érzem ő jobban megért engem mint én magamat. - nevettem halkan mire anya csak mosolyogva nézett.
- Hát ezt én akkoriban nem értettem, hogy, hogy lehet ilyen szoros kapcsolat köztetek, főleg úgy hogy Nick eleinte tényleg nem nagyon akart téged elfogadni, érthetetlen volt számomra hogy, hogy találtatok egymásra olyan gyorsan.
- Ugye milyen furcsa? Én sem értettem sokáig, de mikor világos lett, minden olyan egyértelmű volt.
- Csak vigyázzatok erre a szerelemre és akkor nem lesz baj, persze a gondok minden párt utolérik, féltékenység, az első viták, nagyobb veszekedések, nézet eltérések, amikor különbözik a véleményetek és nem tudtok megegyezni de ezen egy kis kommunikációval lehet segíteni.
Mikor otthon kiszálltam a taxiból bebotorkáltam az épületbe és a lifthez indultam. Eléggé elfáradtam, esélytelennek láttam, hogy ma még tanuljak is így úgy döntöttem, hogy lefekszem és reggel korán kelek, hogy még a tánc előtt tudjak délelőtt tanulni. És ugyan szeretném a hétvégét Nickkel tölteni, de tanulnom is kell majd, remélem nem haragszik meg érte.
A lakásba belépve lepakoltam a csomagokat és leültem a kanapéra. Hátradőltem és úgy kezdtem el vetkőzni mikor is megszólalt a telefonom. Tudtam, hogy ő lesz, így ahogy előkaptam dzsekim zsebéből fülemhez emeltem.
- Halo?
- Szia édes, hogy vagy?
- Jaj, fáradtan.
- Mit csináltál ma?
- Demivel ruhát néztünk, aztán anyáéknál töltöttem az estét, ott vacsoráztam majd Frankienek segítettem tanulni, kész vagyok. Ma már tanulni sem tudok, de majd reggel korábban felkelek.
- Csak ne hajtsd túl magad.
- Neked milyen volt a délutáni interjú?
- Kimerítő, tényleg mindenről szó esett , remélem normális cikket írnak belőle. A twitter és a facebook tele van velünk. A sztárhírekben mindenhol Nick Jonas és a kishúga esetét tárgyalják.
- Nagyon borzalmas? Én nem láttam semmit, bár nem is akarom megnézni őket. A plázában is elég volt, ahogy bámultak.
- Ne aggódj, nem vészes, durvábbra számítottam, inkább mindenki nagyon meglepődött mert senki sem számított arra amit ma megtudtak.
- És a rajongóid?
- Ők is…meglepődtek. Ma amikor odajöttek kérdezgettek, válaszoltam is, de mind mondták hogy legyek boldog, nekik ez a fontos. Édesek voltak, remélem többen reagálnak ilyen jól. Aki pedig nem képes felfogni milyen boldog vagyok veled az nem is kell, hogy tovább a rajongóm legyen. Sokszor volt, hogy egy barátnőmet nem fogadták el, főleg a fanatikus rajongók és ezt figyelmen kívül is hagytam, de veled nem menne. Téged senki sem bánthat, még csak szavakkal sem, te vagy a mindenem.
- Most megcsókolnálak, ha itt lennél.
- Jaj de kár, hogy nem vagyok, pedig semmire sem vágyom jobban.
- Ne aggódj, majd bepótoljuk ha haza jössz. - mosolyogtam. - Vigyázz magadra , jó?
- Hát persze édesem és te is. Amint tudok indulok haza.
- Rendben kicsim, szeretlek.
- Én is téged, most pedig irány az ágy és alvás, és gondolj rám mielőtt elalszol.
- Mindig rád szoktam. Jó éjt Nick.
- Szép álmokat szépségem. Szia.
- Szia.
**
A táncóra után rögtön haza indultam hogy tudjak még tanulni mielőtt Nick megérkezik. Elő is vettem a könyvemet de közben bekapcsoltam a laptopom hogy tudjam a leveleimet ellenőrizni, mert azt mondta az egyik prof hogy elküldi az első vizsgák időpontjait illetve témáit. Ahogy azt letöltöttem félre tettem a gépet és elkezdtem a könyvet tanulmányozni, azonban szinte vonzotta a tekintetem a laptop így újra ölbe vettem és beléptem a facebook fiókomba. Az üzenetekre pillantva láttam, hogy 37 beérkező üzenetem és 43 új értesítés. Nem igazán tudtam mire vélni így megnyitottam az értesítéseket. Hozzászólások néhány képemnél. Rákattintva hirtelen a lélegzetem is elállt. Szinte mind fenyegetőzés volt hogy hagyjam békén Nicket mert különben… Jöttek egymás után a fenyegetőzések. Ahogy a fenyegetőzést olvastam hirtelen elszorult a torkom. Az üzeneteket csak átfutottam de egytől egyig mind fenyegetőzés és bántás volt . Félre löktem a gépet és felálltam. Fura hőhullámok jöttek rám, olyan rosszul éreztem magam. A fülem zúgott és forgott velem a szoba, a torkom elszorult és úgy éreztem kidobom a taccsot így a fürdőbe szaladtam. A vécé fölé hajolva elkezdtem öklendezni de szinte semmi nem jött. Csak a görcsös öklendezés ami már szinte fájt és olyan nehezen kaptam levegőt. Leültem a földre és a falnak támaszkodva lehunytam a szemem. éreztem, hogy szemeim megtelnek könnyel és ahogy kinyitottam ki is törtek. Csak ültem ott derekamat védelmezően átkarolva és sírtam. Nem gondoltam, hogy ez ilyen reakciókat válthat ki belőlem, nem hittem, hogy így megijesztenek Nick fanatikus rajongói.
Nick szemszög…
Mikor a gépem leszállt a parkolóba mentem ahol a kocsim már várt. Bepakoltam a bőröndöm és beszállva haza indultam. Ott gyorsan kipakoltam a ruháimat és beraktam néhány pólót, nadrágot és pulóvereket, néhány alsónadrágot és zoknit majd újra útnak indultam Anniehez. Már elmúlt öt óra, így biztos otthon van. Útközben megálltam egy virágosnál és vettem egy nagy csokor vörös rózsát, kiválogattam a legszebbeket.
Már épp leparkoltam az épület előtt mikor megcsörrent a telefonom. Demi volt az.
- Heló, mi újság?- szóltam bele.
- Szia. Csak gondoltam megkérdezem nézed-e a közösségi oldalakat.
- Ma nem volt időm semmire. Épp most értem Anniehez, nem rég szállt le a gépem, miért mi van velük.
- Nagyon neki estek a témának a rajongók. Próbálják szétszedni Anniet.
- Várható volt.
- Igen Nick, várható volt de Annie ehhez nincs szokva. Szólj neki, hogy mi várja ha felnéz ezekre az oldalakra, ha csak nem látta már, akkor viszont …
- Akkor?
- Beszélj vele, nyugtasd meg, jó?
- Jó, itt vagyok nála, leteszlek és felmegyek.
- Jól van Nick, szia.
- Szia Demi és köszönöm. - mondtam majd letettem. Elővettem a bőröndömet és a virággal együtt elindultam az épület felé. A liftbe beszállva előhalásztam a kulcsomat a zsebemből és mikor felért mosolyogva indultam a lakás felé. Oda belépve nagy csend fogadott, mintha senki sem lett volna otthon viszont Annie táskája az előszobában volt ledobva és a kulcs is a helyén lógott. Félre tettem a bőröndöm és a virággal a konyhába mentem. Elővettem a vázát amit Annie az egyik polcon tartott a sarokban és töltöttem bele vizet majd bele ügyeskedtem a virágot és a pultra tettem. Láttam, hogy a nappaliban bevan kapcsolva a gépe és a könyvei is ott hevertek a kanapén így közelebb mentem. Viszont ott megláttam a facebook profiljára feltöltött képet és alatta a hozzá szólásokat. Kezdődik, szóval látta, de merre lehet? Miért nem jött még ki? Lecsuktam a laptopot és a hálóba indultam. Az ajtó nyitva volt így mielőtt beléptem volna már láttam, hogy az ágyon fekszik és halkan szuszogott miközben néha-néha megrázkódott teste. Az ajtóban megtámaszkodva levettem a cipőm és beljebb sétáltam. Mikor megláttam az arcát összeszorult a szívem. Tiszta vörös volt a szája és a szemei megvoltak dagadva, teljesen biztos, hogy kiborították a hozzászólások.
- Ne menj el, gyere vissza…- mondta halkan. - Anya, félek, ne hagyj itt…- az anyukájáról álmodik. Mindig akkor álmodik róla ha fel van zaklatva és csak akkor szokott álmában is beszélni .
- Életem, ébredj. Annie, Nick vagyok, ébredj drágám..- simogattam arcát miközben leültem mellé.
- Nick?- kérdezte fojtott hangon miközben kinyitotta szemeit majd ahogy meglátott felült és átölelte nyakam és olyan görcsösen kapaszkodott belém mint aki retteg attól hogy elszakíthatnak tőle.
- Itt vagyok. - szorítottam magamhoz. - Itt vagyok drágám.
- Ne engedj el.
- Nem foglak, ne félj, sosem engedlek el. - húztam ölembe mire vállamra hajtotta a fejét és éreztem hogy megerednek könnyei. - Láttam miket írtak neked, de ne félj, vigyázni fogok rád és ezek csak fenyegetőzések.
- Tudom és tudtam, hogy ez lesz de én nem hittem hogy ilyen re-reakciót vált majd ki belőlem. - szipogott.
- Ne aggódj életem, megoldom , jó? Sokan vannak akik máris kedvelnek téged, ne félj.
- Nem kell hogy kedveljenek, csak hagyjanak békén. - suttogta majd vett egy nagy levegőt. Csak lehunytam a szemem és simogattam őt majd éreztem, hogy keze vállamról arcomra csúszik. - Nagyon hiányoztál. - támasztotta homlokát enyémhez.
- Te is nekem. - mosolyodtam el majd gyengéden megcsókoltam. Visszacsókolt és ebben a csókban éreztem mindent amit ő érez most. A szerelmet, a félelmet, a fájdalmat, a szomorúságot.
- Ez most már mindig így lesz? Nem lehet őket leállítani , igaz?- nézett rám.
- Először is csinálj egy új profilt és azt használd, valami más névvel amiből nem tudják hogy te vagy, és a mostanit ne használd, ne lépj be rá, a fontos ismerőseidnek add meg az újat.
- Jól van.
- Demi figyelte a twittert és ő mondta hogy mi a helyzet. Nem érdekel ha most elveszítek pár rajongót, a lényeg hogy te jól legyél.
- Ez olyan borzalmas, komolyan Nick, én nem is akartam ezt.
- Tudom, hogy nem akartad és ez miattam van, az én életem jár ezzel, hogy több millióan követnek és akarnak minél többet megtudni rólam. És sokan beleesnek abba a hibába, hogy elfelejtik hogy saját életük is van és csak velem foglalkoznak, ezek a fanatikusok és nem érdekli más őket csak hogy én mikor hol és mit és főleg kivel csináltam. De drágám, ne félj tőlük, ezek az emberek sokszor a világ másik feléről írnak ilyen rosszindulatú kommenteket csak, hogy fájdalmat okozzanak, valójában nem jelentenek rád nézve veszélyt és nem szabad miattuk meghúzódni és rettegni. Élni kell az életünket, ezért is szervezetem a hétvégére egy kis programot.
- Komolyan? Mit?
- Jártál már San Franciscoban?
- Nem, de állítólag sok szép hely van ott.
- Így van, ezért ott töltjük a hétvégét. Este nyolckor indul a gép.
- Gép?
- A mi gépünk, magán géppel repülünk oda, eltöltünk két csodaszép napot együtt és nem foglalkozunk semmi mással csak egymással, jó?
- Imádom az ötletet, feltéve ha vihetem a könyvemet, muszáj tanulnom is egy kicsit.
- De csak egy kicsit. Mindkét napra konkrét tervvel készültem.
- Mikor dolgoztad ki?
- Az éjjel, elővettem egy papírt és egy tollat és elkezdtem írni a helyeket amiket mindenképp megakarok neked mutatni. És San Francisco az első a listán.
- Szeretlek. - simított végig arcomon.
- Én jobban szeretlek. - csókoltam meg majd a csókból csikizés lett. Hosszas csata után ami az ágy közepén folyt hagytam egy kicsit pihenni és mikor a nevetést abba hagyta csak néztük egymást.
- Ha te velem vagy nem is jut eszembe semmi rossz, csak hogy milyen boldog vagyok.
- Remélem ez sokáig így lesz.
- Amíg ilyen imádnivaló vagy addig mindenképp. – nézett rám mosolyogva. - Most pedig azt hiszem készítek egy kávét és utána összepakolok néhány ruhát a kis kiruccanáshoz. Te kérsz kávét?
- Igen édesem.- bólintottam majd felültem és engedtem, hogy kimenjen. Vártam egy keveset majd utána mentem. Lábujj hegyen közlekedtem, hogy ne halljon meg. Mikor a konyhához értem láttam, hogy a virágot nézegeti és szagolgatja. Végig simította egyik másik szirmait miközben mosolygott. És ez a mosoly mindent elárult.
- Köszönöm Nick. - fordult felém. Szóval nem voltam elég halk.
- Szívesen. - mentem közelebb majd hátulról magamhoz öleltem .
- Én vagyok a menyasszony, én választok színt.- mosolygott rám.
- A többi koszorúslány hasonló testalkatú?
- Nem, épp ezért valószínűleg mindenkinek más lesz a ruha szabása, ahogy ismerem őket. Annievel együtt négyen lesznek.
- Áh értem.
- Na jó Demi, te jössz. Hajrá, lássuk az első ruhát.- mondtam.
- Várj, anyukádnak fotót ígértél, ezt meg kell örökíteni.- vette elő telefonját én meg pózoltam és el is készült a kép.
Miután Demi az öt ruha közül amit felpróbált talált egyet ami közel áll az elképzeléséhez eltetette következő hétig. A mályva színű ruhát is eltetettük. Megbeszéltük hogy következő hét kedden visszajövünk a többi koszorús lánnyal és megbeszéljük, ők is próbálnak és addig Demi is eldönti, hogy jó-e az a ruha ami megtetszett neki.
Miután este hatkor , egy nagy shopping túra után anyáéknál kitett , sóhajtottam és besétáltam a szatyrokkal. Tényleg megkell szereznem a jogosítványt mert nem taxizhatok egész életemben. A szatyrokat letettem az előszobában és beljebb sétáltam. Finom illatok jöttek a konyhából, férfi hangok pedig a nappaliból így először odamentem.
- Sziasztok. - köszöntem mosolyogva.
- Szia kislányom. - ölelt meg apa. - Anyád mondta, hogy ma jössz. Milyen volt a ruha próba?
- Jó, találtunk egy lehetséges ruhát, majd mutatok róla képet de jövő héten megyünk mind hogy a többiek is tudjanak próbálni, majd akkor eldöntjük. Frankie, hogy vagy?- néztem öcsémre.
- Szenvedek.
- Miért?
- A töri miatt.
- Már megint? Azt hittem ezt tavaly sikerült behoznod és jól állsz belőle.
- Nem is az a gáz, csak lesz egy nagy doga és egyszerűen képtelenség megtanulni annyi mindent, annyi évszámot és nevet.
- Nem olyan nagy ördöngösség , készíts jegyzeteket, írd le az évszámokat, írd mellé az eseményeket és a neveket. Kösd össze őket. Ne külön akard megtanulni hogy ekkor ez volt majd később hogy ez az ember ezt csinálta. Próbáld meg amit csak lehet egybe kötni hogy minden kapcsolódjon mindenhez és úgy sokkal könnyebb lesz.
- Hát ezt nem igazán értem.
- Jegyzetelni egyáltalán szoktál?
- Nem igazán, minek?
- Na ez a fő probléma. Ha jegyzetelnél már könnyebb lenne mert ha egyszer leírod rögzül az agyadban.
- Na jó, akkor később megmutatod ezt az összekötős dolgot?
- Persze, vacsora után megbeszéljük és máskor is segítek ha akarod.
- Neked ott a főiskola, biztos sokat kell tanulnod.
- Kell, bőven, de ez az első év még nem olyan vészes és egész jól állok. Viszont ha neked nem jön össze a töri, nem tudsz főiskolára menni és szívesen segítek, úgyhogy szólj nyugodtan ha kellek.
- Szuper, köszönöm, nem is gondoltam, hogy majd ennyire hiányzik a közös tanulás és az okoskodásod.
- Na csak óvatosan a szemtelenkedéssel. Hogy állsz a koreográfiával? Ötletek a féléves előadásra? Erről se feledkezz meg.
- Nem fogok, nyugi, csak essek túl ezen a dogán hétfőn.
- Na jó, megnézem anyát. - mosolyogtam majd a konyhába mentem. - Szia Anya, hogy vagy? Kell segíteni?
- Hogy ez mennyire hiányzik. A fiúknak eszükbe sem jut ezt a kérdést feltenni. - mondta mire adtam egy puszit az arcára. - Egyébként nem kell, mindjárt végzek. Milyen volt a napotok Demivel?
- Jó, eltelt, ruhákat próbálgatva.
- Találtatok?
- Mondhatni, de nem biztos, majd megmutatom a ruhát később.
- Rendben. És amúgy hogy érzed magad?
- Úgy érted amúgy?? Nick még nem hívott, szerintem este fog, hiányzik és várom, hogy beszélhessek vele. Anya, kérdezhetek valamit?
- Hát persze kincsem.
- Szerinted Nick és köztem ez hosszú távú lesz?
- Nagyon remélem.
- Hogy-hogy?
- Azért mondom, mert még nem láttam ilyen boldognak őt és te is mikor vele vagy, kivirulsz, csak mosolyogsz és sugárzik rólatok a szerelem és boldogság és egy anyának az a legnagyobb boldogság ha a gyerekeit boldognak láthatja. Nagyon remélem, hogy sokáig kitartotok egymás mellett.
- Én is remélem, tényleg nagyon jó vele lenni, fura mód, néha úgy érzem ő jobban megért engem mint én magamat. - nevettem halkan mire anya csak mosolyogva nézett.
- Hát ezt én akkoriban nem értettem, hogy, hogy lehet ilyen szoros kapcsolat köztetek, főleg úgy hogy Nick eleinte tényleg nem nagyon akart téged elfogadni, érthetetlen volt számomra hogy, hogy találtatok egymásra olyan gyorsan.
- Ugye milyen furcsa? Én sem értettem sokáig, de mikor világos lett, minden olyan egyértelmű volt.
- Csak vigyázzatok erre a szerelemre és akkor nem lesz baj, persze a gondok minden párt utolérik, féltékenység, az első viták, nagyobb veszekedések, nézet eltérések, amikor különbözik a véleményetek és nem tudtok megegyezni de ezen egy kis kommunikációval lehet segíteni.
Mikor otthon kiszálltam a taxiból bebotorkáltam az épületbe és a lifthez indultam. Eléggé elfáradtam, esélytelennek láttam, hogy ma még tanuljak is így úgy döntöttem, hogy lefekszem és reggel korán kelek, hogy még a tánc előtt tudjak délelőtt tanulni. És ugyan szeretném a hétvégét Nickkel tölteni, de tanulnom is kell majd, remélem nem haragszik meg érte.
A lakásba belépve lepakoltam a csomagokat és leültem a kanapéra. Hátradőltem és úgy kezdtem el vetkőzni mikor is megszólalt a telefonom. Tudtam, hogy ő lesz, így ahogy előkaptam dzsekim zsebéből fülemhez emeltem.
- Halo?
- Szia édes, hogy vagy?
- Jaj, fáradtan.
- Mit csináltál ma?
- Demivel ruhát néztünk, aztán anyáéknál töltöttem az estét, ott vacsoráztam majd Frankienek segítettem tanulni, kész vagyok. Ma már tanulni sem tudok, de majd reggel korábban felkelek.
- Csak ne hajtsd túl magad.
- Neked milyen volt a délutáni interjú?
- Kimerítő, tényleg mindenről szó esett , remélem normális cikket írnak belőle. A twitter és a facebook tele van velünk. A sztárhírekben mindenhol Nick Jonas és a kishúga esetét tárgyalják.
- Nagyon borzalmas? Én nem láttam semmit, bár nem is akarom megnézni őket. A plázában is elég volt, ahogy bámultak.
- Ne aggódj, nem vészes, durvábbra számítottam, inkább mindenki nagyon meglepődött mert senki sem számított arra amit ma megtudtak.
- És a rajongóid?
- Ők is…meglepődtek. Ma amikor odajöttek kérdezgettek, válaszoltam is, de mind mondták hogy legyek boldog, nekik ez a fontos. Édesek voltak, remélem többen reagálnak ilyen jól. Aki pedig nem képes felfogni milyen boldog vagyok veled az nem is kell, hogy tovább a rajongóm legyen. Sokszor volt, hogy egy barátnőmet nem fogadták el, főleg a fanatikus rajongók és ezt figyelmen kívül is hagytam, de veled nem menne. Téged senki sem bánthat, még csak szavakkal sem, te vagy a mindenem.
- Most megcsókolnálak, ha itt lennél.
- Jaj de kár, hogy nem vagyok, pedig semmire sem vágyom jobban.
- Ne aggódj, majd bepótoljuk ha haza jössz. - mosolyogtam. - Vigyázz magadra , jó?
- Hát persze édesem és te is. Amint tudok indulok haza.
- Rendben kicsim, szeretlek.
- Én is téged, most pedig irány az ágy és alvás, és gondolj rám mielőtt elalszol.
- Mindig rád szoktam. Jó éjt Nick.
- Szép álmokat szépségem. Szia.
- Szia.
**
A táncóra után rögtön haza indultam hogy tudjak még tanulni mielőtt Nick megérkezik. Elő is vettem a könyvemet de közben bekapcsoltam a laptopom hogy tudjam a leveleimet ellenőrizni, mert azt mondta az egyik prof hogy elküldi az első vizsgák időpontjait illetve témáit. Ahogy azt letöltöttem félre tettem a gépet és elkezdtem a könyvet tanulmányozni, azonban szinte vonzotta a tekintetem a laptop így újra ölbe vettem és beléptem a facebook fiókomba. Az üzenetekre pillantva láttam, hogy 37 beérkező üzenetem és 43 új értesítés. Nem igazán tudtam mire vélni így megnyitottam az értesítéseket. Hozzászólások néhány képemnél. Rákattintva hirtelen a lélegzetem is elállt. Szinte mind fenyegetőzés volt hogy hagyjam békén Nicket mert különben… Jöttek egymás után a fenyegetőzések. Ahogy a fenyegetőzést olvastam hirtelen elszorult a torkom. Az üzeneteket csak átfutottam de egytől egyig mind fenyegetőzés és bántás volt . Félre löktem a gépet és felálltam. Fura hőhullámok jöttek rám, olyan rosszul éreztem magam. A fülem zúgott és forgott velem a szoba, a torkom elszorult és úgy éreztem kidobom a taccsot így a fürdőbe szaladtam. A vécé fölé hajolva elkezdtem öklendezni de szinte semmi nem jött. Csak a görcsös öklendezés ami már szinte fájt és olyan nehezen kaptam levegőt. Leültem a földre és a falnak támaszkodva lehunytam a szemem. éreztem, hogy szemeim megtelnek könnyel és ahogy kinyitottam ki is törtek. Csak ültem ott derekamat védelmezően átkarolva és sírtam. Nem gondoltam, hogy ez ilyen reakciókat válthat ki belőlem, nem hittem, hogy így megijesztenek Nick fanatikus rajongói.
Nick szemszög…
Mikor a gépem leszállt a parkolóba mentem ahol a kocsim már várt. Bepakoltam a bőröndöm és beszállva haza indultam. Ott gyorsan kipakoltam a ruháimat és beraktam néhány pólót, nadrágot és pulóvereket, néhány alsónadrágot és zoknit majd újra útnak indultam Anniehez. Már elmúlt öt óra, így biztos otthon van. Útközben megálltam egy virágosnál és vettem egy nagy csokor vörös rózsát, kiválogattam a legszebbeket.
Már épp leparkoltam az épület előtt mikor megcsörrent a telefonom. Demi volt az.
- Heló, mi újság?- szóltam bele.
- Szia. Csak gondoltam megkérdezem nézed-e a közösségi oldalakat.
- Ma nem volt időm semmire. Épp most értem Anniehez, nem rég szállt le a gépem, miért mi van velük.
- Nagyon neki estek a témának a rajongók. Próbálják szétszedni Anniet.
- Várható volt.
- Igen Nick, várható volt de Annie ehhez nincs szokva. Szólj neki, hogy mi várja ha felnéz ezekre az oldalakra, ha csak nem látta már, akkor viszont …
- Akkor?
- Beszélj vele, nyugtasd meg, jó?
- Jó, itt vagyok nála, leteszlek és felmegyek.
- Jól van Nick, szia.
- Szia Demi és köszönöm. - mondtam majd letettem. Elővettem a bőröndömet és a virággal együtt elindultam az épület felé. A liftbe beszállva előhalásztam a kulcsomat a zsebemből és mikor felért mosolyogva indultam a lakás felé. Oda belépve nagy csend fogadott, mintha senki sem lett volna otthon viszont Annie táskája az előszobában volt ledobva és a kulcs is a helyén lógott. Félre tettem a bőröndöm és a virággal a konyhába mentem. Elővettem a vázát amit Annie az egyik polcon tartott a sarokban és töltöttem bele vizet majd bele ügyeskedtem a virágot és a pultra tettem. Láttam, hogy a nappaliban bevan kapcsolva a gépe és a könyvei is ott hevertek a kanapén így közelebb mentem. Viszont ott megláttam a facebook profiljára feltöltött képet és alatta a hozzá szólásokat. Kezdődik, szóval látta, de merre lehet? Miért nem jött még ki? Lecsuktam a laptopot és a hálóba indultam. Az ajtó nyitva volt így mielőtt beléptem volna már láttam, hogy az ágyon fekszik és halkan szuszogott miközben néha-néha megrázkódott teste. Az ajtóban megtámaszkodva levettem a cipőm és beljebb sétáltam. Mikor megláttam az arcát összeszorult a szívem. Tiszta vörös volt a szája és a szemei megvoltak dagadva, teljesen biztos, hogy kiborították a hozzászólások.
- Ne menj el, gyere vissza…- mondta halkan. - Anya, félek, ne hagyj itt…- az anyukájáról álmodik. Mindig akkor álmodik róla ha fel van zaklatva és csak akkor szokott álmában is beszélni .
- Életem, ébredj. Annie, Nick vagyok, ébredj drágám..- simogattam arcát miközben leültem mellé.
- Nick?- kérdezte fojtott hangon miközben kinyitotta szemeit majd ahogy meglátott felült és átölelte nyakam és olyan görcsösen kapaszkodott belém mint aki retteg attól hogy elszakíthatnak tőle.
- Itt vagyok. - szorítottam magamhoz. - Itt vagyok drágám.
- Ne engedj el.
- Nem foglak, ne félj, sosem engedlek el. - húztam ölembe mire vállamra hajtotta a fejét és éreztem hogy megerednek könnyei. - Láttam miket írtak neked, de ne félj, vigyázni fogok rád és ezek csak fenyegetőzések.
- Tudom és tudtam, hogy ez lesz de én nem hittem hogy ilyen re-reakciót vált majd ki belőlem. - szipogott.
- Ne aggódj életem, megoldom , jó? Sokan vannak akik máris kedvelnek téged, ne félj.
- Nem kell hogy kedveljenek, csak hagyjanak békén. - suttogta majd vett egy nagy levegőt. Csak lehunytam a szemem és simogattam őt majd éreztem, hogy keze vállamról arcomra csúszik. - Nagyon hiányoztál. - támasztotta homlokát enyémhez.
- Te is nekem. - mosolyodtam el majd gyengéden megcsókoltam. Visszacsókolt és ebben a csókban éreztem mindent amit ő érez most. A szerelmet, a félelmet, a fájdalmat, a szomorúságot.
- Ez most már mindig így lesz? Nem lehet őket leállítani , igaz?- nézett rám.
- Először is csinálj egy új profilt és azt használd, valami más névvel amiből nem tudják hogy te vagy, és a mostanit ne használd, ne lépj be rá, a fontos ismerőseidnek add meg az újat.
- Jól van.
- Demi figyelte a twittert és ő mondta hogy mi a helyzet. Nem érdekel ha most elveszítek pár rajongót, a lényeg hogy te jól legyél.
- Ez olyan borzalmas, komolyan Nick, én nem is akartam ezt.
- Tudom, hogy nem akartad és ez miattam van, az én életem jár ezzel, hogy több millióan követnek és akarnak minél többet megtudni rólam. És sokan beleesnek abba a hibába, hogy elfelejtik hogy saját életük is van és csak velem foglalkoznak, ezek a fanatikusok és nem érdekli más őket csak hogy én mikor hol és mit és főleg kivel csináltam. De drágám, ne félj tőlük, ezek az emberek sokszor a világ másik feléről írnak ilyen rosszindulatú kommenteket csak, hogy fájdalmat okozzanak, valójában nem jelentenek rád nézve veszélyt és nem szabad miattuk meghúzódni és rettegni. Élni kell az életünket, ezért is szervezetem a hétvégére egy kis programot.
- Komolyan? Mit?
- Jártál már San Franciscoban?
- Nem, de állítólag sok szép hely van ott.
- Így van, ezért ott töltjük a hétvégét. Este nyolckor indul a gép.
- Gép?
- A mi gépünk, magán géppel repülünk oda, eltöltünk két csodaszép napot együtt és nem foglalkozunk semmi mással csak egymással, jó?
- Imádom az ötletet, feltéve ha vihetem a könyvemet, muszáj tanulnom is egy kicsit.
- De csak egy kicsit. Mindkét napra konkrét tervvel készültem.
- Mikor dolgoztad ki?
- Az éjjel, elővettem egy papírt és egy tollat és elkezdtem írni a helyeket amiket mindenképp megakarok neked mutatni. És San Francisco az első a listán.
- Szeretlek. - simított végig arcomon.
- Én jobban szeretlek. - csókoltam meg majd a csókból csikizés lett. Hosszas csata után ami az ágy közepén folyt hagytam egy kicsit pihenni és mikor a nevetést abba hagyta csak néztük egymást.
- Ha te velem vagy nem is jut eszembe semmi rossz, csak hogy milyen boldog vagyok.
- Remélem ez sokáig így lesz.
- Amíg ilyen imádnivaló vagy addig mindenképp. – nézett rám mosolyogva. - Most pedig azt hiszem készítek egy kávét és utána összepakolok néhány ruhát a kis kiruccanáshoz. Te kérsz kávét?
- Igen édesem.- bólintottam majd felültem és engedtem, hogy kimenjen. Vártam egy keveset majd utána mentem. Lábujj hegyen közlekedtem, hogy ne halljon meg. Mikor a konyhához értem láttam, hogy a virágot nézegeti és szagolgatja. Végig simította egyik másik szirmait miközben mosolygott. És ez a mosoly mindent elárult.
- Köszönöm Nick. - fordult felém. Szóval nem voltam elég halk.
- Szívesen. - mentem közelebb majd hátulról magamhoz öleltem .
- Gyönyörűek…
- Igen azok, mikor megláttam te jutottál eszembe, te is gyönyörű vagy. – simogattam kezét.- És egyébként milyen napod volt?- kérdeztem mire mosolyogva elhúzódott és a kávéfőzőhöz lépett.
- Jó, délelőtt tanultam, a táncóra egész jó volt, a srácok sok ötlettel álltak elő a félévi műsort illetően. lassan kikell találnunk mi lesz a műsor menet hogy elkezdődhessenek a próbák, akkor viszont lehet többször is lesz egy héten órám velük. Azt akarom hogy tökéletes legyen.
- Az lesz, mert te csinálod. Te bármibe is kezdesz nem hagyod abba amíg nem tökéletes, így tudom hogy ez is kiváló lesz.
- Eljössz megnézni ugye? Frankie is fellép.
- Hát persze édesem, ki nem hagynám. – mondtam mikor rám nézett. - Emlékszem arra mikor te énekeltél és táncoltál az év végi műsorban, olyan elbűvölő voltál és mintha csak nekem énekeltél volna.
- Fura de neked énekeltem. Vagyis tudat alatt azt hiszem. Azt tudom, hogy folyton téged kerestelek a szememmel és mikor megtaláltalak megnyugodtam. Fura visszagondolni hogy mennyi apró kis jele volt hogy kezdek irántad valamit érezni és mégsem vettem észre. Bostonig kellett utaznom és lekellett innom magam ahhoz hogy végre rádöbbenjek te nem csak a legjobb barátom vagy.- mondta mire mosolyogva közelebb léptem.
- Visszagondolva nem tudom, hogy bírtam olyan sokáig titkolni, annyi olyan helyzet volt amikor legszívesebben csak… de perverz vagyok.
- Miért? Mire gondoltál? Legszívesebben?
- Sokszor eszembe jutott, hogy letépem a ruhád és magamévá teszlek egy két helyen.
- És miért vagy perverz?
- Mert akkor még csak 17 éves voltál és nekem ilyenek jutottak az eszembe mikor te olyan kis ártatlan voltál még úgyis hogy akkor már együtt voltál Briannel. Annyiszor elképzeltem milyen lenne veled a szex.
- És most hogy nem kell elképzelned, csalódtál?
- Nem, dehogy, ott Bostonban sem csalódtam, ugyan kicsit bátortalan voltál de mégis olyan szenvedélyes és édes, hogy fel sem tűnt, hogy nem vagy olyan tapasztalt ezen a téren. – simogattam karját. – Most pedig nem merném rólad azt állítani hogy bátortalan és ártatlan bárányka vagy. Sőt…
- Sőt?- nevetett fel majd átkarolta a nyakam.- Azt mondod felnőttem hozzád?
- Határozottan , igen a válaszom.
- Nagyon sokáig vártam… bele gondolva nem tudom hogy húzhattam ilyen sokáig…
- Nekem mondod? Mikor hazajöttél és szakítottam Emmával, hogy végre együtt lehessünk azt hittem kidühöngöd magad és aztán a karjaimba veted magad, de amikor eltűntél és ideköltöztél apukádhoz és nem voltál hajlandó senkinek sem elmondani hol vagy, na akkor kiborultam hogy, hogy lehetsz ennyire nehéz eset. Már nem tudtam, hogy mit csináljak, milyen csellel cserkésszelek be. Feladtam egy időre, úgy gondoltam talán jobb is lenne neked nélkülem. Egész pontosan két napig bírtam, utána rögtön visszaállt az agyam a szerezzük meg Anniet hadműveletre. - csókoltam meg majd ahogy elengedtem kikapcsolta a csipogó kávéfőzőt. – Majd én megcsinálom, tudom hogy szereted, te csak menj és kezdj el pakolni, majd beviszem.
- Rendben, köszönöm. - adott egy puszit az arcomra majd beszaladt a hálóba. - Vennél elő hozzá csokis kekszet, a szekrényben van…- kiabált ki.
- Igen édes, persze.
Annie szemszög…
Már a gépen ültünk és vártuk, hogy felszálljunk mikor Nick magához húzott és megcsókolt. Olyan édes volt és gyengéd, hogy majd elolvadtam miközben simogatott. A könyv kiesett a kezemből és hatalmas puffanással a földre esett. Én nevetve elakartam húzódni de ő ott tartott és csak csókolt.
- Nick..- kacagtam mire végre elengedett és felvettem a könyvet majd letettem magam mellé és visszafordultam felé. – Nagyon izgatott vagyok, biztos szuper hétvége lesz.
- Terveim szerint igen, nagyon remélem, hogy semmi nem jön közbe.
- Esetleg parancsolnak valamit enni vagy inni?
- Csak egy ásvány vizet kérnék.- mondtam.
- Én semmit. - mondta Nick.
- Hozom. - mondta a stewardess majd eltűnt a függöny mögött. Gondosan behúzta és kiigazgatta azt.
- Biztos rengeteget költhettél erre a hétvégére…
- Ezt miből gondolod?
- Egy gép, személyzettel, hotel, és biztos a két napra is szerveztél olyan programot ami egy kisebb vagyonba került.
- Ne ezzel törődj, csak velem és akkor jóban leszünk. - mosolygott miközben végig simított arcomon. - Érezd jól magad, csak ezt akarom.
- Jól van édes, nem törődöm a pénzzel csak tudod ez olyan hülye beidegződés ha tizenhat évig csóró vagy és árva akkor utána ha jobban élsz sem szórod a pénzt két kézzel.
- Tudom, és megértem, de ez már kijárt nekünk, nem gondolod? Egy kis kikapcsolódásra mindenkinek szüksége van és mi nagyon megérdemeljük.
- Igazad lehet. - bólintottam majd megfogtam a kezét. - Nem baj ha olvasok amíg felszállunk?
- Nem, ha nem engeded el a kezem közben.
- Nem fogom. - mosolyogtam majd ölbe vettem a könyvet és kinyitottam ott ahol befejeztem. Már úti célunk felé repültünk mikor a stewardess meghozta az ásvány vizemet. Nick kibontotta nekem majd mikor ittam félre tettem és tovább olvastam. Nick közben vállamra hajtotta fejét és ő is a könyvet figyelte. Már épp lapozni készültem mikor letette kezét a lapra.
- Még nem olvastam végig, várj egy picit.
- Te a könyvemet olvasod?
- Igen, elég érdekes ez a téma. - vette el kezét így vártam még majd ő lapozott mikor végzett azzal az oldallal. A következőt már együtt olvastuk végig és mikor elfordultam hogy lejegyzeteljek valamit ő is mindig abbahagyta. – Szerintem te csodás tanár leszel.- mondta egy újabb lapozásnál. Már a sokadiknál.
- Igen? Én csak remélem.
- Én biztos vagyok benne, érzem. És nekem mindig jók a megérzéseim.
- Mindig?
- Na jó, általában. - nézett rám .
- Köszönöm. - súgtam neki majd megcsókoltam. Ahogy elhúzódtam tovább olvastunk, egészen addig amíg leszállt a gép. Nick egy percre sem engedte el a kezem csak akkor ha a tarkóját vakargatta , akkor tudtam, hogy valamit nagyon nem ért így akkor én is abbahagytam és megkérdeztem mit nem ért. Amit én sem tudtam elmagyarázni azt a könyv hátuljában együtt értelmeztük.
A gépről leszállva egy feketeautóhoz sétáltunk ami már ott várt minket, előtte egy magas szemüveges férfi állt. Nick mondta, hogy üljek be ő hozza a csomagjainkat.
- Üdvözlöm hölgyem. - nyitotta az ajtót a pasi
- Üdv.
- A nevem Sean, én leszek a sofőrjük egész hétvégén. – mondta, íme egy újabb kiadás, egész hétvégére, magán sofőr, ez a pali nem normális.
- Oh, remek, én Annie vagyok, szólítson csak a nevemen, a hölgyem túl formális..
- Ahogy szeretné Annie..- mondta mosolyogva mire beültem. Nick is hamar megérkezett és ahogy beszállt indultunk is a hotelhez. Én Nickhez bújtam és lehunytam a szemem.
- Elfáradtál?- kérdezte miközben a karom simogatta.
- Csak egy kicsit, nem is fáradtság ez, inkább nyomott vagyok picit, az ami délután történt, az üzenetek, nem is tudom, kicsit kikészültem tőlük.
- Ne gondolj rájuk, nem akarom, hogy az üzeneteken rágódj, csak felejtsd el őket egy kicsit, jó?
- Neked könnyű, de nekem ez az első ilyen alkalom és tudod, megijesztett.
- Téged senki sem bánthat, én megvédelek.
- Tényleg?- mosolyogtam rá mire felcsillantak szemei.
- Bárki és bármi ellen.- ölelt át szorosan.
- Mikor nem sokkal később megállt az autóvállamra vettem táskám és kiszálltam. Mikor Nick is így tett csak álltam és bámultam a hotel bejáratát.
- Four Seasons? Drágábbat nem találtál? Tényleg?- néztem rá mire nevetni kezdett.
- Sean, holnap kilenckor indulunk.- mondta Nick.
- Itt leszek, további jó éjszakát.
- Köszönjük, viszont.- néztem a férfira majd ahogy elhajtott Nickre emeltem tekintetem.
- Ne nézz így Annie, emlékszel mit beszéltünk a repülőn, csak élvezd.
- Nos, jól van de ez akkor is túlzás. Ez egy öt csillagos hotel.
- Tudom, na gyere.- mondta és ekkor már az inas a bőröndjeinket is magához vette.
- Jó estét, üdvözöljük önöket a Four Seasons Hotelben. – szólalt meg a csinos szőke recepciós nő .
- Jó estét. - köszöntünk Nickkel.
- Mr. Jonas, a lakosztályhoz a kártya?
- Köszönöm..- mondta Nick majd a kártyát far zsebébe dugta.
- Mike felkíséri önöket a lakosztályhoz.
- Amit kértem azt elintézték?- kérdezte Nick mire a nő sejtelmesen mosolygott majd bólintott.
- Remek, köszönöm. - válaszolt Nick majd kézen fogott és a lifthez indultunk. Én már semmit sem értettem. Egyértelmű volt ugyan, hogy Nick itt is a legdrágább lakosztályt foglalta le, de nem értettem, hogy tudott mindent egy éjszaka alatt elintézni. A liftben szótlanul álltunk. Ő átkarolta a derekam én meg csak álltam ott, kicsit feszengve. Mikor felértünk az inas ment előre és a folyosó végén megállva elővette saját kártyáját és kinyitotta az ajtót. Bement és letette a bőröndöket. Őt én követtem majd Nick is belépett és elégedetten bólogatott.
- Ha szükségük van valamire az asztalon és a hálószobában elhelyezett telefonokon elérhetik a szobaszolgálatot, az ötös gombot kell csak megnyomniuk és automatikusan odakapcsol. További szép estét.
- Köszönjük. - mondta Nick majd az ajtóig kísérte. Fél szemmel láttam, hogy a borravaló láttán Mike örül mint majom a farkának így biztos nem keveset kapott. - Tetszik? - jött vissza hozzám a nappaliba.
- Ez fantasztikus, még sosem voltam ilyen menő hotelban, de mit is kellett elintézniük?- kérdeztem mire átkarolta derekam és csak mosolygott.
- Szóval akkor ez a nappali, járjuk körbe, mit szólsz? Nézd azt a mini bárt, kérsz valamit inni?
- Mire gondolsz?
- Egy kis pezsgő, hű nézd csak, épp itt van egy tökéletes hőmérsékletűre behűtött finom pezsgő. - vett elő egy kis jéggel teli vödröt a pult alól.
- Hű, micsoda véletlen. - mentem közelebb mosolyogva.
- Akkor kérsz?
- Hát persze, ha már ilyen nagy szerencsénk volt, hogy pont volt itt egy üveggel behűtve…- támaszkodtam meg a pultban. Ő elővett két poharat majd kibontotta az üveget ami hatalmasat pukkant majd teletöltötte a két poharat.
- Akkor igyunk rád.- jött ki elém majd átadta a poharat.
- Rám? Inkább ránk.
- Arra hogy őrülten szeretlek.
- Szeretlek Nick.
- Szeretlek Annie. - mosolygott majd koccintottunk és én egy húzásra megittam a pohár tartalmát. - Okké drágám, ideges vagy talán?
- Csak egy picit. - nevettem fel. – És meleg is van itt.- vettem le a pulóverem így csak a toppom maradt rajtam felül.
- Akkor igyunk még. - itta ki poharát majd újra töltötte mindkettőt. - De most induljunk el és nézzünk körbe.
- Oké.- fogtam meg a poharat és a nappali felé fordultam. – Azért ez a luxus nem semmi, csodás ez a berendezés, nem?- néztem rá majd kortyoltam egyet az italomból.
- Igen, nekem is tetszik, modern, és stílusos, kényelmes és tágas. Gyere, nézzük meg a hálószobát, érzed ezt az illatot?
- Hm… igen, finom. - mondtam ahogy a hálóhoz közeledtünk. Én megálltam az ajtó előtt Nick pedig kinyitotta majd előre engedett. Ahogy beléptem az előbbi kellemes virágillat erősebb lett, de a látvány volt az amitől elállt a lélegzetem is. Több száz gyertya adta a virág illatot, szinte minden polcon és sík felületen gyertya égett. Az ajtóval szemben álló hatalmas ágyon a fehér ágynemű tele volt szórva vörös rózsaszirmokkal és az oda vezető út is szirmokból volt kirakva. Egy pillanatra ránéztem majd vissza az ágyra.- Istenem, ez gyönyörű, csodaszép, Nick ez… Szóval ez az amit elkellett intézniük?
- Igen, reméltem hogy tetszik majd. Tudod, általában nem vagyok ennyire romantikus, de elakartalak kápráztatni.
- Sikerült. - nyögtem ki nagy nehezen mire ő maga felé fordított és elvette a poharat. - Csodás vagy. - suttogtam meghatódva mire átkarolta derekam és magához húzott majd végig simított arcomon.
- Sosem akartam még senkit annyira mint téged. Veled lenni, átölelni téged, megcsókolni és magamhoz húzni és simogatni. Szerelmeskedni veled vagy csak összebújni, és beszélgetni. Amit tegnap reggel az interjúban mondtam , minden igaz volt, úgy érzem te vagy az aki mellett tényleg boldog vagyok, aki mellett nyugalomra leltem… végre. - mondta. Végig levegőt visszatartva hallgattam és mikor befejezte halkan felnevettem és kifújtam a bent tartott levegőt majd éreztem, hogy végig folyik egy könnycsepp az arcomon.
- Szeretlek Nicholas Jerry Jonas.
- Azt hiszem még sosem mondtad ki a teljes nevem.
- Akkor éppen ideje volt, nem?
- De igen, Isabella Anne Jones.- húzott még közelebb majd gyengéden megcsókolt. Én közben elkezdtem ingjén lévő gombokat kibújtatni majd szétnyitottam és levettem róla. Végig simítottam izmos mellkasán, miközben szenvedélyesen csókolóztunk lekerült rólam a top, bár nem tudom mikor és hogyan de a melltartó is. Olyan gyorsan történt mindent, egyik pillanatról a másikra mindketten meztelenül feküdtünk az ágyban egymáshoz simulva, egymás ajkait falva. A rózsaszirmok selymes puhasága simogatta testünket, a finom virágillat pedig teljesen bódító hatással volt rám. Csak őt láttam és éreztem, csak őt akartam érinteni, nem akartam arra gondolni hogy ez az álom két nap múlva véget ér, ki akartam használni minden másodpercét, ennek a csodának. Nick tudta jól mire gondolok és talán neki is épp ez járt a fejében, csak ölelt és csókolt, néha keze kicsit lejjebb vándorolt combomhoz majd újra derekamat és hasamat,melleimet simogatta. Úgy éreztem ő maga sem tudja, hogy és mit csináljon, fura mód úgy éreztem mintha két tizenéves kamasz lennénk. Minden érintése finom és kedves volt de éreztem benne a vágyat is , hogy mennyire akar engem, ahogy magához szorított, mintha magába akart volna olvasztani és én ezt is akartam. – Mire gondolsz most?- húzódott el és alig kapott levegőt mire nyeltem egy nagyot.
- Arra , hogy mennyire akarlak..- könyököltem fel mire ő lassan betérdelt lábaim közé majd előre támaszkodott karjaira és újra megcsókolt.
- Egy ideig hagyta, hogy kezemmel izgassam őt majd teljesen lefektetett és egyik karját tarkóm alá csúsztatta és behatolt. Lassan, óvatosan, mintha csak egy porcelán baba lennék amit mindentől óvni kell. Imádtam hogy ennyire figyelmes.
- Nick?- súgtam mire ajkaival elindult nyakamon felfelé és mikor ajkaimhoz ért megcsókolt.
- Mond szerelmem.- nyögött miközben kicsit begyorsított így a szívem is hevesebben kezdett verni és a levegőt is gyorsabban vettem. Nyeltem egy nagyot de akkor olyan erővel hatolt belém hogy úgy éreztem átrepülök a falon. Élveztem, és baromi szenvedélyes volt csak épp nem számítottam rá így a hangos nyögés közben megkapaszkodtam az ágy támlában és már azt is elfelejtettem mit akartam mondani. - Mit…mit akartál mondani?
- Fogalmam sincs. - súgtam rekedtes hangon mire halkan felkacagott majd begyorsított és derekamat átkarolva juttatott el a csúcsra. A gyönyör hatalmas hullámai végig söpörtek testemen. Hátam megemelkedett és remegett minden porcikám ahogy tovább mozgott bennem. Hiába kértem, hogy hagyja abba nem tette, csak folytatta de sokkal gyorsabban ezzel elérve hogy néhány percen belül én már másodjára de már vele együtt repültem át a mennyek kapuján . Karjaira támaszkodva hátravetette fejét majd mintha minden ereje elhagyta volna előre zuhant rám, persze vigyázva hogy ne nyomjon össze.
- Oh, édesem..- simogatta arcom miközben vállam, állam és kulcscsontom puszilgatta.
- Hát ez…
- Szerintem is.
- Mesés volt. - nyögtem ki nagy nehezen mire ő oldalára gördült és engem is magával húzott. Felkönyökölve elmosolyodtam és úgy néztem kisimult arcát. Imádom nézni őt, imádom a vonásait, olyan kedvesek. – Drágám…
- Igen Annie?- nézett rám.
- Muszáj lefürödnöm.
- Jövök veled.- ült fel. Én is felültem majd átöleltem hátulról. – Na menjünk édes. – fogta meg a kezem. A fürdőbe lépve körbe pillantottam majd a mosdókagyló melletti polcról elővettem két köntöst. Ő addig megnyitotta a vizet a zuhanyfülkében és beállt alá. Én is gyorsan csatlakoztam , beálltam elé majd ahogy hajam átnedvesedett hátra simítottam kezemmel és mellkasának támaszkodtam.
- Nick?
- Igen ?
- Tudod mi jutott eszembe?
- Mesélj..
- Mivel elég sokat vagy nálam, már otthon, arra gondoltam csinálok neked helyet a gardróbban, hogy nálam tarthasd néhány ruhádat. Mit szólsz?
- Azt mondom, én pont ugyanerre gondoltam, már mondani is akartam de örülök, hogy neked is eszedbe jutott. Mindig utálok hazamenni átöltözni. - mondta miközben a tusfürdővel bekente a hátam .- És ha már itt tartunk, te is hozhatnál át hozzám néhány ruhát, azon kivételes ritka alkalmakkor mikor nálam vagyunk te is át tudj öltözni, mert bár szívesen adom kölcsön a pólóimat de azért a sajátodban sokkal jobban nézel ki.
- Hát akkor ezt megbeszéltük, és akkor most lennél olyan édes és kicsit megmasszíroznád a vállam.
- Hát persze.
Nick szemszög…
Reggel mikor kinyitottam a szemem és az órára pillantottam még csak hét óra múlt . Annie még édesen szuszogott a karjaimban. Próbáltam óvatosan kihúzni feje alól a karom majd betakargattam és halkan felálltam. magamra kaptam a köntöst és kimentem a nappaliba. Első utam a telefonhoz vezetett és a szobaszolgálatot hívtam. Rendeltem egy-egy erős kávét és reggelinek pirítóst, tojást sonkával és kolbásszal, mellé pedig narancslevet és egy-egy gyümölcssalátát , mind emellé pedig egy szál vörös rózsát. Szeretném, ha Annie jól lakna és kibírná ebédig, mozgalmas napunk lesz. Miután a telefont letettem bőröndömet beljebb cipeltem és elővettem a ruháimat majd ahogy felöltöztem megmosakodtam. Annie olyan mélyen aludt hogy semmit sem vett észre belőle. Épp végeztem a fürdőben mikor kopogtak. Sietős léptekkel az ajtóhoz indultam és kinyitottam.
- Jó reggelt uram.
- Jó reggelt.
- A reggeli és a kávé, a rózsa megfelelő lesz?- kérdezte a srác mire körbejártam tekintetemmel a virágot .
- Tökéletes, vigye csak beljebb az asztalra. - mondtam majd a dzsekimhez mentem és elővettem a tárcámból egy bankjegyet. Mikor elment a kezébe nyomtam és megköszöntem. Anniehez visszasétáltam de még mindig aludt. - Gyönyörűm…ébresztő. - simogattam haját mire elmosolyodott de még nem nyitotta ki a szemét. - Ha nem kelsz fel ki fog hűlni a kávé, és ugye nem akarsz hideg kávét inni.
- Nem ..- nézett rám mosolyogva- Te már fel is öltöztél?
- Kidobott az ágy, de nem olyan régóta vagyok ébren, félórája, talán. Rendeltem reggelit és kávét.
- Tudod fura, de rég éreztem magam ilyen kipihentnek.
- Tényleg? Ennek örülök, ugyanis ma egésznap talpon leszünk.
- Kíváncsi vagyok milyen programot találtál ki, behoznád a bőröndöm amíg megmosakszom?
- Hát persze, siess..- mondtam majd felálltam és kimentem. Mire visszaértem már hallottam, hogy a fürdőben folyik a víz ő pedig egy dalt dúdol. Visszamentem és az asztalon megigazgattam a tányérokat és a poharakat teletöltöttem narancslével. A kávéját úgy ízesítettem ahogy szereti és mire mindennel elkészültem már ő is kijött. Egy fekete farmert viselt, kék kockás hosszú ujjú blúzzal ami igazán szépen kiemelte karcsú alakját . A fekete boka csizmában csak formásabbnak láttam a hosszú lábait. Haját feltűzte egy laza kontyba és oldalt a füle mellett kikandikáló kis tincsek olyan lágyan keretezték az arcát , csak még bájosabbnak tűnt tőlük.
- Sosem szoktál ennyire megnézni magadnak. - jött közelebb mosolyogva. Az a kevés smink amit felvitt szinte elveszett és még jobban kiemelte természetes szépségét.
- Nem tudom mi van velem..- karoltam át derekát. - Nagyon csinos vagy, tetszik ez a blúz.
- Köszönöm. Nem tudom hova viszel de azt mondtad sokat leszünk talpon így kényelmesen öltöztem. Hm… micsoda illatok, komolyan elvarázsolsz engem. - adott egy puszit az arcomra majd leült az asztalhoz.
Annie szemszög…
Reggeli után fogat mostunk majd ahogy közeledett a kilenc óra elindultunk. A szálloda előtt már fotósok vártak minket, én felvettem a napszemüvegemet Nick pedig jobban szorította a kezem. Sean már ott várt minket a szálloda előtt így ahogy meglátott minket már nyitotta is az ajtót. Én mosolyogva beszálltam majd ahogy Nick is követett ránéztem.
- Hogy kerülhettek ezek ide?- kérdeztem.
- Biztos a hotelből az egyik takarító vagy inas szólta el magát. - fogta meg a kezem. – Sean az ütem terv alapján haladunk, csak induljon.
- Akkor most már egész nap követni fognak?
- Majd lerázzuk őket valahogy, ne aggódj szívem, ha kell rendőrt hívok.
- Megteheted?
- Kipróbáljuk, fogalmam sincs. - nevetett majd magához húzott és megcsókolt. Nem voltam elragadtatva attól, hogy tudtam ezek követhetnek minket egész nap. Én úgy terveztem kettesben leszünk Nickkel, ahogy ő is mondta, hogy eltervezte, ezeknek a majmoknak miért kell mindent tönkre tenni?
Mikor nem sokkal később megálltunk Nick előre hajolt és mondott valamit Seannak mire az bólogatott.
- Hol vagyunk? – néztem ki de csak nagy fákat és végtelen zöldet láttam.
- Drágám, a Golden Gate parkban vagyunk, ma végig járjuk az egészet. Sean mindig a közelben lesz ha esetleg elfáradnánk. Gyere, szuper helyek vannak itt, élvezni fogod.- mondta és ekkor Sean nyitotta nekem az ajtót. Lassan kiszálltam majd körbe néztem. - Kezdjük az üvegházban, mert tudom hogy imádod az ilyen helyeket. Itt rengeteg ritka és értékes növényt láthatsz majd, induljunk.- húzott maga után én pedig boldogan követtem őt.
Végig jártuk az egész üvegházat és Nick egy pillanatra sem engedte el a kezem. Elmerülve a növények szépségében beszélgettünk róluk és meglepett hogy mennyire érdekli őt is.
Miután az üvegházban egy órát eltöltöttünk a bámészkodással tovább indultunk. Kellemes idő volt, sütött a nap, bár picit fújta szél, de nem volt vészes, sőt még jól is esett. Nickkel kézen fogva sétáltunk a túra következő állomása felé ami a de Young Múzeum volt ami sok, nem olyan híres amerikai alkotás otthona volt. Érdeklődve és főként boldog mosollyal az arcomon sétáltunk végig a kiállításon majd ahogy ott végeztünk leültünk a hozzá tartozó kávézóba felfrissíteni magunkat. Egy szelet süteményt megosztva limonádét kortyolgatva sikerült elütni egy jó fél órát miközben a környezetünket figyeltük. A nővényeket, az ápolt füvet a magas és formás fákat. Elképesztő hogy egy nagy város közepén egy ilyen gyönyörű park életben tud maradni.
A következő állomás a Steinhart Akvárium volt ahol Nickkel rengeteg képet készítettünk, olyan érdekes volt azokat a halakat és cápákat látni, de a játékos fókák is elbűvölőek voltak. Olyan különlegesek és szépek voltak, némelyikbe szó szerint bele szerettem és arra próbáltam rávenni szerelmemet, hogy vigyük haza aki persze csak nevetett.
Az Akvárium után a Californiai Tudományos Akadémiára sétáltunk át ahol egy tárlat vezető csak velünk foglalkozott és végig vezetett az összes kiállításon. megismerhettük az afrikai vadon nagy testű állatait, növényzetét. Viszont nagyon megijedtem mikor oroszlán bömbölést hallottam a hátam mögül. Ijedtemben Nickhez préselődtem aki a tárlat vezetővel csak nevetett majd elmagyarázták hogy ez csak egy hang effect volt. Természetesen nő lévén muszáj volt egy kicsit húzni az orrom amit persze Nick egyáltalán nem vett komolyan így gyorsan „ megbocsájtottam” neki és újra kezét fogva sétáltunk tovább. Részt vettünk egy földrengés szimuláción is ami valójában nagyon ijesztő volt. Eddig bele sem gondoltam, hogy azok az emberek mit élhetnek át akik átélnek ilyeneket de ezek után a szokásosnál biztos sokkal együtt érzőbb leszek. Maga az élmény sokkoló, és a következmények még borzalmasabbak. Elvett életek, elvesztett otthonok.
Mire ott végeztünk már elmúlt kettő így Nick hívta Seant és elmentünk egy közeli kis vendéglőbe ahol megebédeltünk és közben az addig készített képeket nézegettük. Persze amíg ott voltunk pár rajongó betalált minket és Nicktől autógrammot kértek azonban ami nagyon meglepett hogy az egyik lány a kép kérésnél azt akarta én is legyek rajta. Egy percig haboztam de Nick mosolygós arcát látva bele mentem így a lány beállt kettőnk közé én pedig kedvesen mosolyogtam.. Örültem, hogy sok rajongója ennyire mellette áll és örülnek ha boldognak látják. Nem akartam hárpiának tűnni, hisz nem is vagyok az, nem is akarom kivonni teljesen magam az életének ebből a részéből, bár arra nem számítottam hogy velem akarnak képet. Mikor elmentek Nick közelebb hajolt és megcsókolt.
- Mondtam én, imádnak, pedig nem is ismernek.
- Akkor hogy imádhatnak?- mosolyogtam.
- A kisugárzásod, hidd el nagyon pozitív és a mosolyod is nagyon kedves, nincs okuk utálni.
- Pedig van aki nem kedvel.
- Azokkal az emberekkel nem kell foglalkozni, azok csak elmebetegek.
- Igen, ez lehetséges.- nevettem.
- Jól érzed magad?
- Csodásan, annyira jó volt eddig ez a nap. És a kiállítások és az üvegház, imádtam, komolyan. És téged is imádlak amiért direkt olyan programokat terveztél amiket én szeretek.
- Hisz rólad szól ez a két nap.
Ebéd után a Botanikus Kertet céloztuk meg ahol a világ minden tájáról származó több ezer különleges és ritka növény fajjal találkoztunk. Nem győztem gyönyörködni a virágokban. A színekben, az illatokban. Olyan szép volt minden. Valójában az egész nap olyan gyönyörű volt. Négy óra múlt mire kisétáltunk és Nick derekamat átkarolva csókolt meg. Én viszonoztam miközben arcán végig simítva hozzá simultam.
- Hm, ez finom..- vigyorgott két csók között.
- Csak óvatosan, barátom, nyilvános helyen vagyunk. - néztem rá mikor keze fenekemre csúszott.
- Legalább mindenki látja mennyire odavagyok érted.- csókolt meg újra.
- És most, hogyan tovább? Négy óra múlt.
- Mit szólnál egy kis csónakázáshoz. Itt van a Stow tó, lehet csónakot bérelni. Gyönyörű hely, középen egy kis sziget van és körbe csónakázva gyönyörködhetsz a növényekben, én meg benned.
- Jaj édesem…attól függ, te evezel?
- Természetesen.
- Akkor mehetünk. - fogtam meg kezét. Útközben Nick felhívta a sofőrt, hogy odajöjjön a csónakházhoz mert onnan fogunk visszaindulni a hotelba.
A mentőmellényt felvéve beszálltunk a kibérelt csónakba és Nick nagyot fújt majd evezni kezdett így egyre beljebb kerültünk.
- Ugye nem süllyedünk el.
- Terveim szerint nem.
- És ha nem a terveid szerint alakul?
- Akkor lehet, de ne félj már, ne feszengj csak nézelődj szívem.
Evezés közben Nick néha lopott egy-egy csókot, állítása szerint doppingként, hogy legyen ereje tovább evezni így nem tagadhattam meg tőle nehogy a tó közepén maradjunk.
Varázslatos volt az egész csónakázás. A tó közepén fekvő kis szigeten gyönyörű fák magaslottak, egy kis pavilonban egy szerelmes pár romantikázott, vagy épp a szigeten belül kézen fogva sétálgattak. Mind olyan boldognak tűntek. Én is az voltam, Nickkel tölteni az egész napot, és ráadásul ilyen mozgalmasan, hogy szinte egésznap talpon voltunk, fantasztikus volt.
Mikor a csónakházhoz visszaértünk az egyik ott dolgozó segített kiszállni majd Nicknek is és levéve a mellényt elindultunk Sean keresésére, bár elég gyorsan megtaláltuk mert a parkolóban állt.
- Hogy telt a napjuk?
- Fantasztikus volt, köszönjük.- mosolyogtam rá.
- Örülök.- nyitotta az ajtót.
- Drágám, még nem a hotelbe megyünk, jó?
- Hát akkor hova?
- Vacsorázunk, van egy tök jó hely nem messze.
- Nem kell átöltöznünk?
- Nem ez nem olyan elegáns hely, inkább szórakoztató, ugyanis hamburgert fogunk enni és közben élő zene megy, szóval nem kell nagyon kicsípni magunkat, na?
- Jól hangzik, a hamburgerrel megfogtál. – mosolyogtam.
- Szuuper.- mondta majd Seanra nézve bólintott aki már szállt is be és el is indult.
Nick szemszög…
Mikor az étterembe megérkeztünk a karaoke részhez indultam és miután egy asztalhoz kísértek minket , elmentem a mosdóba, de visszafelé nem egyenesen Anniehez mentem, hanem műsor vezetőhöz.
- Helló Tom, sok jelentkező akad?
- Szevasz, vannak páran, miért? Csak nem karaokézni akarsz?- nevetett.- Rég láttalak Nick.- fogtunk kezet.
- Igen, ritkán járok erre. Figyelj csak a barátnőmnek szuper hangja van.
- Ahha, és tudja, hogy szervezkedsz?
- Nem, de imád énekelni.
- Ahha…
- Komolyan.
- Szép csaj, láttalak titeket a hírekben.
- Igen, gyönyörű és tényleg tehetséges.
- Oké, beírom, mondjuk egy félóra múlva?
- Rendben.
- De Nick, ez egy verseny lesz ma.
- Az nem gond, Annie mindenkit leköröz.
- Azt majd a közönség eldönti, illetve a zsűri.
- Oké.
- Mondj róla valamit.
- Nos táncol, tanárnak tanul és szuper kedves.
- Rendben, majd kihozok ebből valamit. - mondta vigyorogva. Mikor visszamentem Anniehez épp az étlapot nézegette.
- Figyelj, itt leírás alapján minden olyan finomnak tűnik. – hajolt közelebb.
- Akkor majd én rendelek neked. Tudom, hogy ízleni fog.
- Rendben akkor rád bízom. Egyébként nem mondtad, hogy ma este karaoke verseny lesz.
- Azért mert nem tudtam, itt mindig élőzene van, van, hogy kisebb együttesek vagy nem olyan híres előadók lépnek fel, tudod ilyen youtube sztárok. – hazudtam, ugyanis aki ismeri a helyet az tudja hogy ez egy karaoke paradicsom.
- Ja értem. Na és mond Sean ilyenkor mit csinál?
- Mondtam, hogy üljön be ő is kajálni mert nem öt percig leszünk, ha már itt vagyunk röhögjünk rajtuk.
- Jól van.- hajtotta fejét vállamra.
- Nem sokkal később Tom jelent meg a kis színpadon egy mikrofonnal a kezében. Mindenki tapsolni kezdett…
- Jól van, jól van, köszönöm, tényleg srácok elég már, ez már túl sok…- poénkodott mikor már senki sem tapsolt így a közönség nevetni kezdett. - Örülök hogy itt vagytok velünk, és együtt kiválaszthatjuk az est karaoke királyát és királynőjét. A szakmai zsűrit ma este Tony a szakács, Bree , az üzlet vezető és Jesse a marketinges alkotja, szóval biztos rosszul döntenek majd mert fogalmuk sincs a zenéről. Csak vicceltem természetesen. Ne aggódjatok, ti is megkapjátok a lehetőséget a szavazásra, de erről majd később. Lássuk első versenyzőnket, Katiet aki imád főzni és közben énekelni. Jóga oktató és mellette babysintérkedik, sok oldalú az biztos. Gyere Katie.
Már lement vagy öt előadás, Annie elfogyasztotta a hamburgerét és megitta a narancslevét is. Tom szerencsére szeret sokat beszélni az előadások között így nem kellett sietnie, így is meglepődik majd.
- Kimegyek a mosdóba édes.- mondta majd felpattant és elindult a mellékhelyiségek irányába. Amíg Annie távol volt Tom mutatta messziről hogy még hárman vannak Annie előtt. Csak bólintottam hogy megértettem. Pont mikor életem értelme visszaért akkor kezdődött el egy srác produkciója Valójában nem is figyeltem hogy énekel, egyedül Annie kötötte le a figyelmem. Megfogtam a kezét és közelebb ültem hozzá. Ő combomra csúsztatta kezét így ott simogattam kézfejét és közben ujjaival játszottam. Ezen olyan édesen kacarászott, komolyan érdemes lett volna felvenni és újra és újra lejátszani, angyali kacaj volt ez.
- Következő előadónk egy tanár néni vagy legalábbis az lesz ha megéri…- szólalt meg Tom mire felkaptam a fejem.
- Na ez érdekes lesz. - nézett rám Annie.
- Igen, szerintem is. - mosolyogtam
- Annie Jones, gyere fel a színpadra.
- Mi? Én? Nick te mit műveltél?- nézett rám mire én csak nevettem.
- Menj drágám, ne várakoztasd a közönséget.
- Merre vagy Annie, keressük meg.- mondta Tom mire Annie kelletlenül felállt és egyből megvilágította egy reflektorfény. - Gyere Annie, mind várunk.
- Hát oké..- mondta majd nagy nehezen elindult a színpadra.
- Szóval Annie, ha jól tudom tanár leszel és táncolsz is mellette és ha minden igaz te egy nagyon kedves és cuki csaj vagy.
- Nos az első kettő igaz, az utóbbi kettő bizonyos esetekben nem helytálló. - nézett rám szúrós szemekkel.
- Tudsz énekelni is?
- Azt állítják igen.
- Csak nem a család?
- De, ők is.
- A család szavára sosem adunk, ezt jegyezd meg.
- Oké , megjegyeztem. - mosolygott udvariasan de láttam hogy legszívesebben a földbe döngölné Tomot.
- Akkor lássuk mi van a ruhád alatt.
- Tessék?- nézett Annie nagy szemekkel.
- Ne érts félre, csak ez a dal címe. Underneath your clothes Shakirától.
- Ohh, értem, szuper.
- Ismered a dalt?
- Persze, szeretem azt a dalt.
- Akkor mehet?
- Hát persze.- mondta mire Tom lesétált a színpadról. Annie az állványba tette a mikrofont majd beállította a saját magassághoz. Láttam hogy nagyon izgul, és mikor a zene elindult vett egy nagy levegőt és énekelni kezdett. Az elején még inkább maga elé bámult majd tekintete körbe vándorolt a közönségen és megállapodott rajtam és nekem énekelt. Közben figyeltem a közönséget és ahogy láttam mindenkinek nagyon tetszett. Egy idő után kivette a mikrofont az állványból és előrébb sétált a színpadon és jobban a közönségre koncentrált. A dal vége felé a közönség már állva tapsolt az ütemre és Annie is nagyon belemerült majd ahogy véget ért a dal vett egy nagy levegőt , a közönség nem hagyta abba a tapsot, sőt, még inkább rákapcsoltak, a férfiak fütyültek. Annie meghajolt többször is majd ahogy Tom felment ránézett.
- Oké, nem gondoltam volna de eszméletlen jó hangod van, ugye emberek?Ki van velem?- kérdezte mire a közönség újra csak tapsolni kezdett.
- Köszönöm mindenkinek, igazán, nagyon kedvesek vagytok. Lemehetek?
- Menj csak Annie és köszönjük a remek előadást.- mikor Tom elengedte Annie elindult felém és mikor leült sóhajtott egy nagyot.
- Ezt meg hogy gondoltad?- nézett rám komolyan.
- Ne mond hogy nem élvezted.
- Nem ezt kérdeztem Nicholas Jonas.
- Oh, szigorú arc, hivatalos hang és tanár nénis viselkedés, jól megy a szerepjáték. - húztam magamhoz majd megcsókoltam. - Ne mond hogy nem élvezted. - mosolyogtam rá.
- Egy kicsit ideges lettem, nem tudom hogy sikerült.
- Szerintem ez tökéletes volt. Nem csak a közönség imádta az előadást, én is.
- Még végig hallgattuk a többi versenyzőt, közben bort kortyolgattunk majd ahogy a zsűri elvonult Tom egy kalapot adott körbe amibe bele lehetett dobni azt a nevet akire én szavaznék. természetesen Annie nevét írtam a cetlire, azt nem tudom ő mit írt de ahogy ismerem biztos nem magát.
- Mikor a zsűri visszatért átadta a döntést tartalmazó kis papírlapot Tomnak akinek a kezében ott lógott három érem.
- Szóval, megszületett a döntés. Kezdjük a királyunkkal aki ma a legjobban elnyerte a zsűri tetszését. Ez pedig nem más mint Josh Thompson.- beszélt a mikrofonba Tom majd levette karjáról az egyik érmet és ellenőrizte jó érmet ad-e át. Mikor ez a Josh fickó felment és átvette az érmet félre állt, Tom pedig újra felénk fordult. - A királynőnk nem meglepő módon, egy olyan hölgy lett aki méltán nyerte el ezt a címet. Annie Jones gyere fel hozzánk a színpadra. - mondta Tom mire a közönség tapsolni kezdett. Annie lassan felállt majd boldog mosollyal az arcán sétált a színpadra. - Annie, a zsűri szerint te érdemelted ki ezt az érmet. - akasztotta Tom a nyakába.
- Köszönöm.- mondta Annie majd ő is félre állt.
- A közönség díjat Amanda Mills nyerte. Amanda gyere fel kérlek.- Mikor a lány átvette az érmet beállt Annie mellé aki megölelte őt. Milyen kis édes volt. Készült pár kép a nyertesekről majd Amanda gyorsan lejött a színpadról és Annie is követte volna de Tom elkapta a kezét.
- Ne olyan sietősen , Josh, mit szolnál egy duetthez a mi kis királynőnkkel?
- Benne vagyok. - ugrott oda a srác. Csak lennél, gondoltam magamba, túl nagy a lelkesedés öregem.
- Akkor lássuk, mit szólnátok mondjuk egy…. Filmzene, és a film…Dirty Dancing és a Time of my life. Nahát srácok, adjatok bele mindent. Hajrá.- pacsizott le velük Tom-. Josh is megkapta a mikrofonját majd Annie mellett megállva ránézett. Annie zavartan mosolygott majd ahogy meghallotta a zenét rám nézett. Én csak bólintottam. Josh elkezdett énekelni és láttam Annien, hogy próbálja magát a zenének átadni de folyton engem keresett a tekintetével ami nagyon jól esett. Persze a kezdeti zavartság ellenére Annie nagyot énekelt, sőt, a közös részeknél egyenesen elnyomta a srácot akinek valójában nem volt valami erőteljes a hangja. A dal végén megölelték egymást majd lejöttek. Mikor Annie odaért hozzám megölelt és megcsókolt.
- Bár veled énekelhettem volna.
- Édes vagy.- simítottam végig arcán mire lenézett az éremre majd elmosolyodott.
- Most már mehetünk a hotelbe?
- Természetesen, már fizettem. Sean a bejáratnál várt minket majd a kocsihoz vezetett és kinyitotta az ajtót és Anniere nézett.
- Gratulálok, fantasztikus volt mindkét előadás.
- Köszönöm Sean, örülök, hogy tetszett. - mondta Annie majd beszállt.
Mikor a hotelba visszaértünk tele engedtük a kádat vízzel és befeküdtünk. Csak ültünk a meleg vízben s lazítottunk, beszélgettünk és nevettünk.
- Igen azok, mikor megláttam te jutottál eszembe, te is gyönyörű vagy. – simogattam kezét.- És egyébként milyen napod volt?- kérdeztem mire mosolyogva elhúzódott és a kávéfőzőhöz lépett.
- Jó, délelőtt tanultam, a táncóra egész jó volt, a srácok sok ötlettel álltak elő a félévi műsort illetően. lassan kikell találnunk mi lesz a műsor menet hogy elkezdődhessenek a próbák, akkor viszont lehet többször is lesz egy héten órám velük. Azt akarom hogy tökéletes legyen.
- Az lesz, mert te csinálod. Te bármibe is kezdesz nem hagyod abba amíg nem tökéletes, így tudom hogy ez is kiváló lesz.
- Eljössz megnézni ugye? Frankie is fellép.
- Hát persze édesem, ki nem hagynám. – mondtam mikor rám nézett. - Emlékszem arra mikor te énekeltél és táncoltál az év végi műsorban, olyan elbűvölő voltál és mintha csak nekem énekeltél volna.
- Fura de neked énekeltem. Vagyis tudat alatt azt hiszem. Azt tudom, hogy folyton téged kerestelek a szememmel és mikor megtaláltalak megnyugodtam. Fura visszagondolni hogy mennyi apró kis jele volt hogy kezdek irántad valamit érezni és mégsem vettem észre. Bostonig kellett utaznom és lekellett innom magam ahhoz hogy végre rádöbbenjek te nem csak a legjobb barátom vagy.- mondta mire mosolyogva közelebb léptem.
- Visszagondolva nem tudom, hogy bírtam olyan sokáig titkolni, annyi olyan helyzet volt amikor legszívesebben csak… de perverz vagyok.
- Miért? Mire gondoltál? Legszívesebben?
- Sokszor eszembe jutott, hogy letépem a ruhád és magamévá teszlek egy két helyen.
- És miért vagy perverz?
- Mert akkor még csak 17 éves voltál és nekem ilyenek jutottak az eszembe mikor te olyan kis ártatlan voltál még úgyis hogy akkor már együtt voltál Briannel. Annyiszor elképzeltem milyen lenne veled a szex.
- És most hogy nem kell elképzelned, csalódtál?
- Nem, dehogy, ott Bostonban sem csalódtam, ugyan kicsit bátortalan voltál de mégis olyan szenvedélyes és édes, hogy fel sem tűnt, hogy nem vagy olyan tapasztalt ezen a téren. – simogattam karját. – Most pedig nem merném rólad azt állítani hogy bátortalan és ártatlan bárányka vagy. Sőt…
- Sőt?- nevetett fel majd átkarolta a nyakam.- Azt mondod felnőttem hozzád?
- Határozottan , igen a válaszom.
- Nagyon sokáig vártam… bele gondolva nem tudom hogy húzhattam ilyen sokáig…
- Nekem mondod? Mikor hazajöttél és szakítottam Emmával, hogy végre együtt lehessünk azt hittem kidühöngöd magad és aztán a karjaimba veted magad, de amikor eltűntél és ideköltöztél apukádhoz és nem voltál hajlandó senkinek sem elmondani hol vagy, na akkor kiborultam hogy, hogy lehetsz ennyire nehéz eset. Már nem tudtam, hogy mit csináljak, milyen csellel cserkésszelek be. Feladtam egy időre, úgy gondoltam talán jobb is lenne neked nélkülem. Egész pontosan két napig bírtam, utána rögtön visszaállt az agyam a szerezzük meg Anniet hadműveletre. - csókoltam meg majd ahogy elengedtem kikapcsolta a csipogó kávéfőzőt. – Majd én megcsinálom, tudom hogy szereted, te csak menj és kezdj el pakolni, majd beviszem.
- Rendben, köszönöm. - adott egy puszit az arcomra majd beszaladt a hálóba. - Vennél elő hozzá csokis kekszet, a szekrényben van…- kiabált ki.
- Igen édes, persze.
Annie szemszög…
Már a gépen ültünk és vártuk, hogy felszálljunk mikor Nick magához húzott és megcsókolt. Olyan édes volt és gyengéd, hogy majd elolvadtam miközben simogatott. A könyv kiesett a kezemből és hatalmas puffanással a földre esett. Én nevetve elakartam húzódni de ő ott tartott és csak csókolt.
- Nick..- kacagtam mire végre elengedett és felvettem a könyvet majd letettem magam mellé és visszafordultam felé. – Nagyon izgatott vagyok, biztos szuper hétvége lesz.
- Terveim szerint igen, nagyon remélem, hogy semmi nem jön közbe.
- Esetleg parancsolnak valamit enni vagy inni?
- Csak egy ásvány vizet kérnék.- mondtam.
- Én semmit. - mondta Nick.
- Hozom. - mondta a stewardess majd eltűnt a függöny mögött. Gondosan behúzta és kiigazgatta azt.
- Biztos rengeteget költhettél erre a hétvégére…
- Ezt miből gondolod?
- Egy gép, személyzettel, hotel, és biztos a két napra is szerveztél olyan programot ami egy kisebb vagyonba került.
- Ne ezzel törődj, csak velem és akkor jóban leszünk. - mosolygott miközben végig simított arcomon. - Érezd jól magad, csak ezt akarom.
- Jól van édes, nem törődöm a pénzzel csak tudod ez olyan hülye beidegződés ha tizenhat évig csóró vagy és árva akkor utána ha jobban élsz sem szórod a pénzt két kézzel.
- Tudom, és megértem, de ez már kijárt nekünk, nem gondolod? Egy kis kikapcsolódásra mindenkinek szüksége van és mi nagyon megérdemeljük.
- Igazad lehet. - bólintottam majd megfogtam a kezét. - Nem baj ha olvasok amíg felszállunk?
- Nem, ha nem engeded el a kezem közben.
- Nem fogom. - mosolyogtam majd ölbe vettem a könyvet és kinyitottam ott ahol befejeztem. Már úti célunk felé repültünk mikor a stewardess meghozta az ásvány vizemet. Nick kibontotta nekem majd mikor ittam félre tettem és tovább olvastam. Nick közben vállamra hajtotta fejét és ő is a könyvet figyelte. Már épp lapozni készültem mikor letette kezét a lapra.
- Még nem olvastam végig, várj egy picit.
- Te a könyvemet olvasod?
- Igen, elég érdekes ez a téma. - vette el kezét így vártam még majd ő lapozott mikor végzett azzal az oldallal. A következőt már együtt olvastuk végig és mikor elfordultam hogy lejegyzeteljek valamit ő is mindig abbahagyta. – Szerintem te csodás tanár leszel.- mondta egy újabb lapozásnál. Már a sokadiknál.
- Igen? Én csak remélem.
- Én biztos vagyok benne, érzem. És nekem mindig jók a megérzéseim.
- Mindig?
- Na jó, általában. - nézett rám .
- Köszönöm. - súgtam neki majd megcsókoltam. Ahogy elhúzódtam tovább olvastunk, egészen addig amíg leszállt a gép. Nick egy percre sem engedte el a kezem csak akkor ha a tarkóját vakargatta , akkor tudtam, hogy valamit nagyon nem ért így akkor én is abbahagytam és megkérdeztem mit nem ért. Amit én sem tudtam elmagyarázni azt a könyv hátuljában együtt értelmeztük.
A gépről leszállva egy feketeautóhoz sétáltunk ami már ott várt minket, előtte egy magas szemüveges férfi állt. Nick mondta, hogy üljek be ő hozza a csomagjainkat.
- Üdvözlöm hölgyem. - nyitotta az ajtót a pasi
- Üdv.
- A nevem Sean, én leszek a sofőrjük egész hétvégén. – mondta, íme egy újabb kiadás, egész hétvégére, magán sofőr, ez a pali nem normális.
- Oh, remek, én Annie vagyok, szólítson csak a nevemen, a hölgyem túl formális..
- Ahogy szeretné Annie..- mondta mosolyogva mire beültem. Nick is hamar megérkezett és ahogy beszállt indultunk is a hotelhez. Én Nickhez bújtam és lehunytam a szemem.
- Elfáradtál?- kérdezte miközben a karom simogatta.
- Csak egy kicsit, nem is fáradtság ez, inkább nyomott vagyok picit, az ami délután történt, az üzenetek, nem is tudom, kicsit kikészültem tőlük.
- Ne gondolj rájuk, nem akarom, hogy az üzeneteken rágódj, csak felejtsd el őket egy kicsit, jó?
- Neked könnyű, de nekem ez az első ilyen alkalom és tudod, megijesztett.
- Téged senki sem bánthat, én megvédelek.
- Tényleg?- mosolyogtam rá mire felcsillantak szemei.
- Bárki és bármi ellen.- ölelt át szorosan.
- Mikor nem sokkal később megállt az autóvállamra vettem táskám és kiszálltam. Mikor Nick is így tett csak álltam és bámultam a hotel bejáratát.
- Four Seasons? Drágábbat nem találtál? Tényleg?- néztem rá mire nevetni kezdett.
- Sean, holnap kilenckor indulunk.- mondta Nick.
- Itt leszek, további jó éjszakát.
- Köszönjük, viszont.- néztem a férfira majd ahogy elhajtott Nickre emeltem tekintetem.
- Ne nézz így Annie, emlékszel mit beszéltünk a repülőn, csak élvezd.
- Nos, jól van de ez akkor is túlzás. Ez egy öt csillagos hotel.
- Tudom, na gyere.- mondta és ekkor már az inas a bőröndjeinket is magához vette.
- Jó estét, üdvözöljük önöket a Four Seasons Hotelben. – szólalt meg a csinos szőke recepciós nő .
- Jó estét. - köszöntünk Nickkel.
- Mr. Jonas, a lakosztályhoz a kártya?
- Köszönöm..- mondta Nick majd a kártyát far zsebébe dugta.
- Mike felkíséri önöket a lakosztályhoz.
- Amit kértem azt elintézték?- kérdezte Nick mire a nő sejtelmesen mosolygott majd bólintott.
- Remek, köszönöm. - válaszolt Nick majd kézen fogott és a lifthez indultunk. Én már semmit sem értettem. Egyértelmű volt ugyan, hogy Nick itt is a legdrágább lakosztályt foglalta le, de nem értettem, hogy tudott mindent egy éjszaka alatt elintézni. A liftben szótlanul álltunk. Ő átkarolta a derekam én meg csak álltam ott, kicsit feszengve. Mikor felértünk az inas ment előre és a folyosó végén megállva elővette saját kártyáját és kinyitotta az ajtót. Bement és letette a bőröndöket. Őt én követtem majd Nick is belépett és elégedetten bólogatott.
- Ha szükségük van valamire az asztalon és a hálószobában elhelyezett telefonokon elérhetik a szobaszolgálatot, az ötös gombot kell csak megnyomniuk és automatikusan odakapcsol. További szép estét.
- Köszönjük. - mondta Nick majd az ajtóig kísérte. Fél szemmel láttam, hogy a borravaló láttán Mike örül mint majom a farkának így biztos nem keveset kapott. - Tetszik? - jött vissza hozzám a nappaliba.
- Ez fantasztikus, még sosem voltam ilyen menő hotelban, de mit is kellett elintézniük?- kérdeztem mire átkarolta derekam és csak mosolygott.
- Szóval akkor ez a nappali, járjuk körbe, mit szólsz? Nézd azt a mini bárt, kérsz valamit inni?
- Mire gondolsz?
- Egy kis pezsgő, hű nézd csak, épp itt van egy tökéletes hőmérsékletűre behűtött finom pezsgő. - vett elő egy kis jéggel teli vödröt a pult alól.
- Hű, micsoda véletlen. - mentem közelebb mosolyogva.
- Akkor kérsz?
- Hát persze, ha már ilyen nagy szerencsénk volt, hogy pont volt itt egy üveggel behűtve…- támaszkodtam meg a pultban. Ő elővett két poharat majd kibontotta az üveget ami hatalmasat pukkant majd teletöltötte a két poharat.
- Akkor igyunk rád.- jött ki elém majd átadta a poharat.
- Rám? Inkább ránk.
- Arra hogy őrülten szeretlek.
- Szeretlek Nick.
- Szeretlek Annie. - mosolygott majd koccintottunk és én egy húzásra megittam a pohár tartalmát. - Okké drágám, ideges vagy talán?
- Csak egy picit. - nevettem fel. – És meleg is van itt.- vettem le a pulóverem így csak a toppom maradt rajtam felül.
- Akkor igyunk még. - itta ki poharát majd újra töltötte mindkettőt. - De most induljunk el és nézzünk körbe.
- Oké.- fogtam meg a poharat és a nappali felé fordultam. – Azért ez a luxus nem semmi, csodás ez a berendezés, nem?- néztem rá majd kortyoltam egyet az italomból.
- Igen, nekem is tetszik, modern, és stílusos, kényelmes és tágas. Gyere, nézzük meg a hálószobát, érzed ezt az illatot?
- Hm… igen, finom. - mondtam ahogy a hálóhoz közeledtünk. Én megálltam az ajtó előtt Nick pedig kinyitotta majd előre engedett. Ahogy beléptem az előbbi kellemes virágillat erősebb lett, de a látvány volt az amitől elállt a lélegzetem is. Több száz gyertya adta a virág illatot, szinte minden polcon és sík felületen gyertya égett. Az ajtóval szemben álló hatalmas ágyon a fehér ágynemű tele volt szórva vörös rózsaszirmokkal és az oda vezető út is szirmokból volt kirakva. Egy pillanatra ránéztem majd vissza az ágyra.- Istenem, ez gyönyörű, csodaszép, Nick ez… Szóval ez az amit elkellett intézniük?
- Igen, reméltem hogy tetszik majd. Tudod, általában nem vagyok ennyire romantikus, de elakartalak kápráztatni.
- Sikerült. - nyögtem ki nagy nehezen mire ő maga felé fordított és elvette a poharat. - Csodás vagy. - suttogtam meghatódva mire átkarolta derekam és magához húzott majd végig simított arcomon.
- Sosem akartam még senkit annyira mint téged. Veled lenni, átölelni téged, megcsókolni és magamhoz húzni és simogatni. Szerelmeskedni veled vagy csak összebújni, és beszélgetni. Amit tegnap reggel az interjúban mondtam , minden igaz volt, úgy érzem te vagy az aki mellett tényleg boldog vagyok, aki mellett nyugalomra leltem… végre. - mondta. Végig levegőt visszatartva hallgattam és mikor befejezte halkan felnevettem és kifújtam a bent tartott levegőt majd éreztem, hogy végig folyik egy könnycsepp az arcomon.
- Szeretlek Nicholas Jerry Jonas.
- Azt hiszem még sosem mondtad ki a teljes nevem.
- Akkor éppen ideje volt, nem?
- De igen, Isabella Anne Jones.- húzott még közelebb majd gyengéden megcsókolt. Én közben elkezdtem ingjén lévő gombokat kibújtatni majd szétnyitottam és levettem róla. Végig simítottam izmos mellkasán, miközben szenvedélyesen csókolóztunk lekerült rólam a top, bár nem tudom mikor és hogyan de a melltartó is. Olyan gyorsan történt mindent, egyik pillanatról a másikra mindketten meztelenül feküdtünk az ágyban egymáshoz simulva, egymás ajkait falva. A rózsaszirmok selymes puhasága simogatta testünket, a finom virágillat pedig teljesen bódító hatással volt rám. Csak őt láttam és éreztem, csak őt akartam érinteni, nem akartam arra gondolni hogy ez az álom két nap múlva véget ér, ki akartam használni minden másodpercét, ennek a csodának. Nick tudta jól mire gondolok és talán neki is épp ez járt a fejében, csak ölelt és csókolt, néha keze kicsit lejjebb vándorolt combomhoz majd újra derekamat és hasamat,melleimet simogatta. Úgy éreztem ő maga sem tudja, hogy és mit csináljon, fura mód úgy éreztem mintha két tizenéves kamasz lennénk. Minden érintése finom és kedves volt de éreztem benne a vágyat is , hogy mennyire akar engem, ahogy magához szorított, mintha magába akart volna olvasztani és én ezt is akartam. – Mire gondolsz most?- húzódott el és alig kapott levegőt mire nyeltem egy nagyot.
- Arra , hogy mennyire akarlak..- könyököltem fel mire ő lassan betérdelt lábaim közé majd előre támaszkodott karjaira és újra megcsókolt.
- Egy ideig hagyta, hogy kezemmel izgassam őt majd teljesen lefektetett és egyik karját tarkóm alá csúsztatta és behatolt. Lassan, óvatosan, mintha csak egy porcelán baba lennék amit mindentől óvni kell. Imádtam hogy ennyire figyelmes.
- Nick?- súgtam mire ajkaival elindult nyakamon felfelé és mikor ajkaimhoz ért megcsókolt.
- Mond szerelmem.- nyögött miközben kicsit begyorsított így a szívem is hevesebben kezdett verni és a levegőt is gyorsabban vettem. Nyeltem egy nagyot de akkor olyan erővel hatolt belém hogy úgy éreztem átrepülök a falon. Élveztem, és baromi szenvedélyes volt csak épp nem számítottam rá így a hangos nyögés közben megkapaszkodtam az ágy támlában és már azt is elfelejtettem mit akartam mondani. - Mit…mit akartál mondani?
- Fogalmam sincs. - súgtam rekedtes hangon mire halkan felkacagott majd begyorsított és derekamat átkarolva juttatott el a csúcsra. A gyönyör hatalmas hullámai végig söpörtek testemen. Hátam megemelkedett és remegett minden porcikám ahogy tovább mozgott bennem. Hiába kértem, hogy hagyja abba nem tette, csak folytatta de sokkal gyorsabban ezzel elérve hogy néhány percen belül én már másodjára de már vele együtt repültem át a mennyek kapuján . Karjaira támaszkodva hátravetette fejét majd mintha minden ereje elhagyta volna előre zuhant rám, persze vigyázva hogy ne nyomjon össze.
- Oh, édesem..- simogatta arcom miközben vállam, állam és kulcscsontom puszilgatta.
- Hát ez…
- Szerintem is.
- Mesés volt. - nyögtem ki nagy nehezen mire ő oldalára gördült és engem is magával húzott. Felkönyökölve elmosolyodtam és úgy néztem kisimult arcát. Imádom nézni őt, imádom a vonásait, olyan kedvesek. – Drágám…
- Igen Annie?- nézett rám.
- Muszáj lefürödnöm.
- Jövök veled.- ült fel. Én is felültem majd átöleltem hátulról. – Na menjünk édes. – fogta meg a kezem. A fürdőbe lépve körbe pillantottam majd a mosdókagyló melletti polcról elővettem két köntöst. Ő addig megnyitotta a vizet a zuhanyfülkében és beállt alá. Én is gyorsan csatlakoztam , beálltam elé majd ahogy hajam átnedvesedett hátra simítottam kezemmel és mellkasának támaszkodtam.
- Nick?
- Igen ?
- Tudod mi jutott eszembe?
- Mesélj..
- Mivel elég sokat vagy nálam, már otthon, arra gondoltam csinálok neked helyet a gardróbban, hogy nálam tarthasd néhány ruhádat. Mit szólsz?
- Azt mondom, én pont ugyanerre gondoltam, már mondani is akartam de örülök, hogy neked is eszedbe jutott. Mindig utálok hazamenni átöltözni. - mondta miközben a tusfürdővel bekente a hátam .- És ha már itt tartunk, te is hozhatnál át hozzám néhány ruhát, azon kivételes ritka alkalmakkor mikor nálam vagyunk te is át tudj öltözni, mert bár szívesen adom kölcsön a pólóimat de azért a sajátodban sokkal jobban nézel ki.
- Hát akkor ezt megbeszéltük, és akkor most lennél olyan édes és kicsit megmasszíroznád a vállam.
- Hát persze.
Nick szemszög…
Reggel mikor kinyitottam a szemem és az órára pillantottam még csak hét óra múlt . Annie még édesen szuszogott a karjaimban. Próbáltam óvatosan kihúzni feje alól a karom majd betakargattam és halkan felálltam. magamra kaptam a köntöst és kimentem a nappaliba. Első utam a telefonhoz vezetett és a szobaszolgálatot hívtam. Rendeltem egy-egy erős kávét és reggelinek pirítóst, tojást sonkával és kolbásszal, mellé pedig narancslevet és egy-egy gyümölcssalátát , mind emellé pedig egy szál vörös rózsát. Szeretném, ha Annie jól lakna és kibírná ebédig, mozgalmas napunk lesz. Miután a telefont letettem bőröndömet beljebb cipeltem és elővettem a ruháimat majd ahogy felöltöztem megmosakodtam. Annie olyan mélyen aludt hogy semmit sem vett észre belőle. Épp végeztem a fürdőben mikor kopogtak. Sietős léptekkel az ajtóhoz indultam és kinyitottam.
- Jó reggelt uram.
- Jó reggelt.
- A reggeli és a kávé, a rózsa megfelelő lesz?- kérdezte a srác mire körbejártam tekintetemmel a virágot .
- Tökéletes, vigye csak beljebb az asztalra. - mondtam majd a dzsekimhez mentem és elővettem a tárcámból egy bankjegyet. Mikor elment a kezébe nyomtam és megköszöntem. Anniehez visszasétáltam de még mindig aludt. - Gyönyörűm…ébresztő. - simogattam haját mire elmosolyodott de még nem nyitotta ki a szemét. - Ha nem kelsz fel ki fog hűlni a kávé, és ugye nem akarsz hideg kávét inni.
- Nem ..- nézett rám mosolyogva- Te már fel is öltöztél?
- Kidobott az ágy, de nem olyan régóta vagyok ébren, félórája, talán. Rendeltem reggelit és kávét.
- Tudod fura, de rég éreztem magam ilyen kipihentnek.
- Tényleg? Ennek örülök, ugyanis ma egésznap talpon leszünk.
- Kíváncsi vagyok milyen programot találtál ki, behoznád a bőröndöm amíg megmosakszom?
- Hát persze, siess..- mondtam majd felálltam és kimentem. Mire visszaértem már hallottam, hogy a fürdőben folyik a víz ő pedig egy dalt dúdol. Visszamentem és az asztalon megigazgattam a tányérokat és a poharakat teletöltöttem narancslével. A kávéját úgy ízesítettem ahogy szereti és mire mindennel elkészültem már ő is kijött. Egy fekete farmert viselt, kék kockás hosszú ujjú blúzzal ami igazán szépen kiemelte karcsú alakját . A fekete boka csizmában csak formásabbnak láttam a hosszú lábait. Haját feltűzte egy laza kontyba és oldalt a füle mellett kikandikáló kis tincsek olyan lágyan keretezték az arcát , csak még bájosabbnak tűnt tőlük.
- Sosem szoktál ennyire megnézni magadnak. - jött közelebb mosolyogva. Az a kevés smink amit felvitt szinte elveszett és még jobban kiemelte természetes szépségét.
- Nem tudom mi van velem..- karoltam át derekát. - Nagyon csinos vagy, tetszik ez a blúz.
- Köszönöm. Nem tudom hova viszel de azt mondtad sokat leszünk talpon így kényelmesen öltöztem. Hm… micsoda illatok, komolyan elvarázsolsz engem. - adott egy puszit az arcomra majd leült az asztalhoz.
Annie szemszög…
Reggeli után fogat mostunk majd ahogy közeledett a kilenc óra elindultunk. A szálloda előtt már fotósok vártak minket, én felvettem a napszemüvegemet Nick pedig jobban szorította a kezem. Sean már ott várt minket a szálloda előtt így ahogy meglátott minket már nyitotta is az ajtót. Én mosolyogva beszálltam majd ahogy Nick is követett ránéztem.
- Hogy kerülhettek ezek ide?- kérdeztem.
- Biztos a hotelből az egyik takarító vagy inas szólta el magát. - fogta meg a kezem. – Sean az ütem terv alapján haladunk, csak induljon.
- Akkor most már egész nap követni fognak?
- Majd lerázzuk őket valahogy, ne aggódj szívem, ha kell rendőrt hívok.
- Megteheted?
- Kipróbáljuk, fogalmam sincs. - nevetett majd magához húzott és megcsókolt. Nem voltam elragadtatva attól, hogy tudtam ezek követhetnek minket egész nap. Én úgy terveztem kettesben leszünk Nickkel, ahogy ő is mondta, hogy eltervezte, ezeknek a majmoknak miért kell mindent tönkre tenni?
Mikor nem sokkal később megálltunk Nick előre hajolt és mondott valamit Seannak mire az bólogatott.
- Hol vagyunk? – néztem ki de csak nagy fákat és végtelen zöldet láttam.
- Drágám, a Golden Gate parkban vagyunk, ma végig járjuk az egészet. Sean mindig a közelben lesz ha esetleg elfáradnánk. Gyere, szuper helyek vannak itt, élvezni fogod.- mondta és ekkor Sean nyitotta nekem az ajtót. Lassan kiszálltam majd körbe néztem. - Kezdjük az üvegházban, mert tudom hogy imádod az ilyen helyeket. Itt rengeteg ritka és értékes növényt láthatsz majd, induljunk.- húzott maga után én pedig boldogan követtem őt.
Végig jártuk az egész üvegházat és Nick egy pillanatra sem engedte el a kezem. Elmerülve a növények szépségében beszélgettünk róluk és meglepett hogy mennyire érdekli őt is.
Miután az üvegházban egy órát eltöltöttünk a bámészkodással tovább indultunk. Kellemes idő volt, sütött a nap, bár picit fújta szél, de nem volt vészes, sőt még jól is esett. Nickkel kézen fogva sétáltunk a túra következő állomása felé ami a de Young Múzeum volt ami sok, nem olyan híres amerikai alkotás otthona volt. Érdeklődve és főként boldog mosollyal az arcomon sétáltunk végig a kiállításon majd ahogy ott végeztünk leültünk a hozzá tartozó kávézóba felfrissíteni magunkat. Egy szelet süteményt megosztva limonádét kortyolgatva sikerült elütni egy jó fél órát miközben a környezetünket figyeltük. A nővényeket, az ápolt füvet a magas és formás fákat. Elképesztő hogy egy nagy város közepén egy ilyen gyönyörű park életben tud maradni.
A következő állomás a Steinhart Akvárium volt ahol Nickkel rengeteg képet készítettünk, olyan érdekes volt azokat a halakat és cápákat látni, de a játékos fókák is elbűvölőek voltak. Olyan különlegesek és szépek voltak, némelyikbe szó szerint bele szerettem és arra próbáltam rávenni szerelmemet, hogy vigyük haza aki persze csak nevetett.
Az Akvárium után a Californiai Tudományos Akadémiára sétáltunk át ahol egy tárlat vezető csak velünk foglalkozott és végig vezetett az összes kiállításon. megismerhettük az afrikai vadon nagy testű állatait, növényzetét. Viszont nagyon megijedtem mikor oroszlán bömbölést hallottam a hátam mögül. Ijedtemben Nickhez préselődtem aki a tárlat vezetővel csak nevetett majd elmagyarázták hogy ez csak egy hang effect volt. Természetesen nő lévén muszáj volt egy kicsit húzni az orrom amit persze Nick egyáltalán nem vett komolyan így gyorsan „ megbocsájtottam” neki és újra kezét fogva sétáltunk tovább. Részt vettünk egy földrengés szimuláción is ami valójában nagyon ijesztő volt. Eddig bele sem gondoltam, hogy azok az emberek mit élhetnek át akik átélnek ilyeneket de ezek után a szokásosnál biztos sokkal együtt érzőbb leszek. Maga az élmény sokkoló, és a következmények még borzalmasabbak. Elvett életek, elvesztett otthonok.
Mire ott végeztünk már elmúlt kettő így Nick hívta Seant és elmentünk egy közeli kis vendéglőbe ahol megebédeltünk és közben az addig készített képeket nézegettük. Persze amíg ott voltunk pár rajongó betalált minket és Nicktől autógrammot kértek azonban ami nagyon meglepett hogy az egyik lány a kép kérésnél azt akarta én is legyek rajta. Egy percig haboztam de Nick mosolygós arcát látva bele mentem így a lány beállt kettőnk közé én pedig kedvesen mosolyogtam.. Örültem, hogy sok rajongója ennyire mellette áll és örülnek ha boldognak látják. Nem akartam hárpiának tűnni, hisz nem is vagyok az, nem is akarom kivonni teljesen magam az életének ebből a részéből, bár arra nem számítottam hogy velem akarnak képet. Mikor elmentek Nick közelebb hajolt és megcsókolt.
- Mondtam én, imádnak, pedig nem is ismernek.
- Akkor hogy imádhatnak?- mosolyogtam.
- A kisugárzásod, hidd el nagyon pozitív és a mosolyod is nagyon kedves, nincs okuk utálni.
- Pedig van aki nem kedvel.
- Azokkal az emberekkel nem kell foglalkozni, azok csak elmebetegek.
- Igen, ez lehetséges.- nevettem.
- Jól érzed magad?
- Csodásan, annyira jó volt eddig ez a nap. És a kiállítások és az üvegház, imádtam, komolyan. És téged is imádlak amiért direkt olyan programokat terveztél amiket én szeretek.
- Hisz rólad szól ez a két nap.
Ebéd után a Botanikus Kertet céloztuk meg ahol a világ minden tájáról származó több ezer különleges és ritka növény fajjal találkoztunk. Nem győztem gyönyörködni a virágokban. A színekben, az illatokban. Olyan szép volt minden. Valójában az egész nap olyan gyönyörű volt. Négy óra múlt mire kisétáltunk és Nick derekamat átkarolva csókolt meg. Én viszonoztam miközben arcán végig simítva hozzá simultam.
- Hm, ez finom..- vigyorgott két csók között.
- Csak óvatosan, barátom, nyilvános helyen vagyunk. - néztem rá mikor keze fenekemre csúszott.
- Legalább mindenki látja mennyire odavagyok érted.- csókolt meg újra.
- És most, hogyan tovább? Négy óra múlt.
- Mit szólnál egy kis csónakázáshoz. Itt van a Stow tó, lehet csónakot bérelni. Gyönyörű hely, középen egy kis sziget van és körbe csónakázva gyönyörködhetsz a növényekben, én meg benned.
- Jaj édesem…attól függ, te evezel?
- Természetesen.
- Akkor mehetünk. - fogtam meg kezét. Útközben Nick felhívta a sofőrt, hogy odajöjjön a csónakházhoz mert onnan fogunk visszaindulni a hotelba.
A mentőmellényt felvéve beszálltunk a kibérelt csónakba és Nick nagyot fújt majd evezni kezdett így egyre beljebb kerültünk.
- Ugye nem süllyedünk el.
- Terveim szerint nem.
- És ha nem a terveid szerint alakul?
- Akkor lehet, de ne félj már, ne feszengj csak nézelődj szívem.
Evezés közben Nick néha lopott egy-egy csókot, állítása szerint doppingként, hogy legyen ereje tovább evezni így nem tagadhattam meg tőle nehogy a tó közepén maradjunk.
Varázslatos volt az egész csónakázás. A tó közepén fekvő kis szigeten gyönyörű fák magaslottak, egy kis pavilonban egy szerelmes pár romantikázott, vagy épp a szigeten belül kézen fogva sétálgattak. Mind olyan boldognak tűntek. Én is az voltam, Nickkel tölteni az egész napot, és ráadásul ilyen mozgalmasan, hogy szinte egésznap talpon voltunk, fantasztikus volt.
Mikor a csónakházhoz visszaértünk az egyik ott dolgozó segített kiszállni majd Nicknek is és levéve a mellényt elindultunk Sean keresésére, bár elég gyorsan megtaláltuk mert a parkolóban állt.
- Hogy telt a napjuk?
- Fantasztikus volt, köszönjük.- mosolyogtam rá.
- Örülök.- nyitotta az ajtót.
- Drágám, még nem a hotelbe megyünk, jó?
- Hát akkor hova?
- Vacsorázunk, van egy tök jó hely nem messze.
- Nem kell átöltöznünk?
- Nem ez nem olyan elegáns hely, inkább szórakoztató, ugyanis hamburgert fogunk enni és közben élő zene megy, szóval nem kell nagyon kicsípni magunkat, na?
- Jól hangzik, a hamburgerrel megfogtál. – mosolyogtam.
- Szuuper.- mondta majd Seanra nézve bólintott aki már szállt is be és el is indult.
Nick szemszög…
Mikor az étterembe megérkeztünk a karaoke részhez indultam és miután egy asztalhoz kísértek minket , elmentem a mosdóba, de visszafelé nem egyenesen Anniehez mentem, hanem műsor vezetőhöz.
- Helló Tom, sok jelentkező akad?
- Szevasz, vannak páran, miért? Csak nem karaokézni akarsz?- nevetett.- Rég láttalak Nick.- fogtunk kezet.
- Igen, ritkán járok erre. Figyelj csak a barátnőmnek szuper hangja van.
- Ahha, és tudja, hogy szervezkedsz?
- Nem, de imád énekelni.
- Ahha…
- Komolyan.
- Szép csaj, láttalak titeket a hírekben.
- Igen, gyönyörű és tényleg tehetséges.
- Oké, beírom, mondjuk egy félóra múlva?
- Rendben.
- De Nick, ez egy verseny lesz ma.
- Az nem gond, Annie mindenkit leköröz.
- Azt majd a közönség eldönti, illetve a zsűri.
- Oké.
- Mondj róla valamit.
- Nos táncol, tanárnak tanul és szuper kedves.
- Rendben, majd kihozok ebből valamit. - mondta vigyorogva. Mikor visszamentem Anniehez épp az étlapot nézegette.
- Figyelj, itt leírás alapján minden olyan finomnak tűnik. – hajolt közelebb.
- Akkor majd én rendelek neked. Tudom, hogy ízleni fog.
- Rendben akkor rád bízom. Egyébként nem mondtad, hogy ma este karaoke verseny lesz.
- Azért mert nem tudtam, itt mindig élőzene van, van, hogy kisebb együttesek vagy nem olyan híres előadók lépnek fel, tudod ilyen youtube sztárok. – hazudtam, ugyanis aki ismeri a helyet az tudja hogy ez egy karaoke paradicsom.
- Ja értem. Na és mond Sean ilyenkor mit csinál?
- Mondtam, hogy üljön be ő is kajálni mert nem öt percig leszünk, ha már itt vagyunk röhögjünk rajtuk.
- Jól van.- hajtotta fejét vállamra.
- Nem sokkal később Tom jelent meg a kis színpadon egy mikrofonnal a kezében. Mindenki tapsolni kezdett…
- Jól van, jól van, köszönöm, tényleg srácok elég már, ez már túl sok…- poénkodott mikor már senki sem tapsolt így a közönség nevetni kezdett. - Örülök hogy itt vagytok velünk, és együtt kiválaszthatjuk az est karaoke királyát és királynőjét. A szakmai zsűrit ma este Tony a szakács, Bree , az üzlet vezető és Jesse a marketinges alkotja, szóval biztos rosszul döntenek majd mert fogalmuk sincs a zenéről. Csak vicceltem természetesen. Ne aggódjatok, ti is megkapjátok a lehetőséget a szavazásra, de erről majd később. Lássuk első versenyzőnket, Katiet aki imád főzni és közben énekelni. Jóga oktató és mellette babysintérkedik, sok oldalú az biztos. Gyere Katie.
Már lement vagy öt előadás, Annie elfogyasztotta a hamburgerét és megitta a narancslevét is. Tom szerencsére szeret sokat beszélni az előadások között így nem kellett sietnie, így is meglepődik majd.
- Kimegyek a mosdóba édes.- mondta majd felpattant és elindult a mellékhelyiségek irányába. Amíg Annie távol volt Tom mutatta messziről hogy még hárman vannak Annie előtt. Csak bólintottam hogy megértettem. Pont mikor életem értelme visszaért akkor kezdődött el egy srác produkciója Valójában nem is figyeltem hogy énekel, egyedül Annie kötötte le a figyelmem. Megfogtam a kezét és közelebb ültem hozzá. Ő combomra csúsztatta kezét így ott simogattam kézfejét és közben ujjaival játszottam. Ezen olyan édesen kacarászott, komolyan érdemes lett volna felvenni és újra és újra lejátszani, angyali kacaj volt ez.
- Következő előadónk egy tanár néni vagy legalábbis az lesz ha megéri…- szólalt meg Tom mire felkaptam a fejem.
- Na ez érdekes lesz. - nézett rám Annie.
- Igen, szerintem is. - mosolyogtam
- Annie Jones, gyere fel a színpadra.
- Mi? Én? Nick te mit műveltél?- nézett rám mire én csak nevettem.
- Menj drágám, ne várakoztasd a közönséget.
- Merre vagy Annie, keressük meg.- mondta Tom mire Annie kelletlenül felállt és egyből megvilágította egy reflektorfény. - Gyere Annie, mind várunk.
- Hát oké..- mondta majd nagy nehezen elindult a színpadra.
- Szóval Annie, ha jól tudom tanár leszel és táncolsz is mellette és ha minden igaz te egy nagyon kedves és cuki csaj vagy.
- Nos az első kettő igaz, az utóbbi kettő bizonyos esetekben nem helytálló. - nézett rám szúrós szemekkel.
- Tudsz énekelni is?
- Azt állítják igen.
- Csak nem a család?
- De, ők is.
- A család szavára sosem adunk, ezt jegyezd meg.
- Oké , megjegyeztem. - mosolygott udvariasan de láttam hogy legszívesebben a földbe döngölné Tomot.
- Akkor lássuk mi van a ruhád alatt.
- Tessék?- nézett Annie nagy szemekkel.
- Ne érts félre, csak ez a dal címe. Underneath your clothes Shakirától.
- Ohh, értem, szuper.
- Ismered a dalt?
- Persze, szeretem azt a dalt.
- Akkor mehet?
- Hát persze.- mondta mire Tom lesétált a színpadról. Annie az állványba tette a mikrofont majd beállította a saját magassághoz. Láttam hogy nagyon izgul, és mikor a zene elindult vett egy nagy levegőt és énekelni kezdett. Az elején még inkább maga elé bámult majd tekintete körbe vándorolt a közönségen és megállapodott rajtam és nekem énekelt. Közben figyeltem a közönséget és ahogy láttam mindenkinek nagyon tetszett. Egy idő után kivette a mikrofont az állványból és előrébb sétált a színpadon és jobban a közönségre koncentrált. A dal vége felé a közönség már állva tapsolt az ütemre és Annie is nagyon belemerült majd ahogy véget ért a dal vett egy nagy levegőt , a közönség nem hagyta abba a tapsot, sőt, még inkább rákapcsoltak, a férfiak fütyültek. Annie meghajolt többször is majd ahogy Tom felment ránézett.
- Oké, nem gondoltam volna de eszméletlen jó hangod van, ugye emberek?Ki van velem?- kérdezte mire a közönség újra csak tapsolni kezdett.
- Köszönöm mindenkinek, igazán, nagyon kedvesek vagytok. Lemehetek?
- Menj csak Annie és köszönjük a remek előadást.- mikor Tom elengedte Annie elindult felém és mikor leült sóhajtott egy nagyot.
- Ezt meg hogy gondoltad?- nézett rám komolyan.
- Ne mond hogy nem élvezted.
- Nem ezt kérdeztem Nicholas Jonas.
- Oh, szigorú arc, hivatalos hang és tanár nénis viselkedés, jól megy a szerepjáték. - húztam magamhoz majd megcsókoltam. - Ne mond hogy nem élvezted. - mosolyogtam rá.
- Egy kicsit ideges lettem, nem tudom hogy sikerült.
- Szerintem ez tökéletes volt. Nem csak a közönség imádta az előadást, én is.
- Még végig hallgattuk a többi versenyzőt, közben bort kortyolgattunk majd ahogy a zsűri elvonult Tom egy kalapot adott körbe amibe bele lehetett dobni azt a nevet akire én szavaznék. természetesen Annie nevét írtam a cetlire, azt nem tudom ő mit írt de ahogy ismerem biztos nem magát.
- Mikor a zsűri visszatért átadta a döntést tartalmazó kis papírlapot Tomnak akinek a kezében ott lógott három érem.
- Szóval, megszületett a döntés. Kezdjük a királyunkkal aki ma a legjobban elnyerte a zsűri tetszését. Ez pedig nem más mint Josh Thompson.- beszélt a mikrofonba Tom majd levette karjáról az egyik érmet és ellenőrizte jó érmet ad-e át. Mikor ez a Josh fickó felment és átvette az érmet félre állt, Tom pedig újra felénk fordult. - A királynőnk nem meglepő módon, egy olyan hölgy lett aki méltán nyerte el ezt a címet. Annie Jones gyere fel hozzánk a színpadra. - mondta Tom mire a közönség tapsolni kezdett. Annie lassan felállt majd boldog mosollyal az arcán sétált a színpadra. - Annie, a zsűri szerint te érdemelted ki ezt az érmet. - akasztotta Tom a nyakába.
- Köszönöm.- mondta Annie majd ő is félre állt.
- A közönség díjat Amanda Mills nyerte. Amanda gyere fel kérlek.- Mikor a lány átvette az érmet beállt Annie mellé aki megölelte őt. Milyen kis édes volt. Készült pár kép a nyertesekről majd Amanda gyorsan lejött a színpadról és Annie is követte volna de Tom elkapta a kezét.
- Ne olyan sietősen , Josh, mit szolnál egy duetthez a mi kis királynőnkkel?
- Benne vagyok. - ugrott oda a srác. Csak lennél, gondoltam magamba, túl nagy a lelkesedés öregem.
- Akkor lássuk, mit szólnátok mondjuk egy…. Filmzene, és a film…Dirty Dancing és a Time of my life. Nahát srácok, adjatok bele mindent. Hajrá.- pacsizott le velük Tom-. Josh is megkapta a mikrofonját majd Annie mellett megállva ránézett. Annie zavartan mosolygott majd ahogy meghallotta a zenét rám nézett. Én csak bólintottam. Josh elkezdett énekelni és láttam Annien, hogy próbálja magát a zenének átadni de folyton engem keresett a tekintetével ami nagyon jól esett. Persze a kezdeti zavartság ellenére Annie nagyot énekelt, sőt, a közös részeknél egyenesen elnyomta a srácot akinek valójában nem volt valami erőteljes a hangja. A dal végén megölelték egymást majd lejöttek. Mikor Annie odaért hozzám megölelt és megcsókolt.
- Bár veled énekelhettem volna.
- Édes vagy.- simítottam végig arcán mire lenézett az éremre majd elmosolyodott.
- Most már mehetünk a hotelbe?
- Természetesen, már fizettem. Sean a bejáratnál várt minket majd a kocsihoz vezetett és kinyitotta az ajtót és Anniere nézett.
- Gratulálok, fantasztikus volt mindkét előadás.
- Köszönöm Sean, örülök, hogy tetszett. - mondta Annie majd beszállt.
Mikor a hotelba visszaértünk tele engedtük a kádat vízzel és befeküdtünk. Csak ültünk a meleg vízben s lazítottunk, beszélgettünk és nevettünk.
