A vég nem olyan vidám, mint a kezdet...
A következő egy hónap a suliban nem volt túl kellemes. A Briannel való kapcsolatom egyre romlott már köszönő viszonyban sem voltunk. Úgy éreztem mérges rám de nem tartottam jogosnak épp ezért figyelmen kívül is hagytam legalábbis próbáltam ezt tenni. Emellett nagyon hajtottam. Elég sok tárgy volt amiben kicsit alul teljesítettem így folyamatosan a könyvet bújtam még szünetekben is és otthon is. Egy idő után Frankie is belátta hogy ha nem javít anyáék egész nyárra szoba fogságra ítélik így otthon mindig csatlakozott hozzám és együtt tanultunk, segítettem neki.
Hetente háromszor táncórákra jártam a suliban. Kétszer a normál rend szerint s egyszer pénteken amit külön nekem tartott a tanárnő hogy felzárkózzak mert nagyon szeretné ha részt vennék az év végi előadáson de én arra még nem érzem elég jónak magam. A tanárnő adott még három hetet mondván azalatt ha felzárkózom szívesen lát, már ha szeretnék mert utána már összekell állítani az előadást majd elkezdeni a próbákat.
Nickkel az utóbbi egy hónapban keveset találkoztam. Sokat utazgatott interjúk és koncertek miatt és forgatott is így többnyire csak telefonon beszéltünk vagy írtunk egymásnak. Hiányzott mert vele mindig nagyon jól érzem magam és jó lett volna vele beszélgetni is, főleg hogy most Briannel nem mennek jól a dolgok, mindig szuper tanácsokkal lát el. Azt érzem hogy mindig védeni akar ha Brianről esik szó ,próbál már nem támadni de a viselkedéséből és abból ítélve amiket mond úgy érzem meg akar óvni és ez nagyon jó érzés.
Ma egy olyan napom van amikor suli után mehetek egyből haza egyedül a kedd és a csütörtök ilyen így ezeken a napokon extrán rákapcsolok a tanulásra. Mivel kedd van anyának értekezlete van a központban így ma csak későn ér haza ami azt jelenti hogy ma mindenki azt eszik amit talál vagy amit rendel vagy amit én készítek.
Mikor haza értem a nagy csend fogadott. A konyhába sétáltam majd a hűtőhöz lépve megláttam egy cetlit Frankie ló betűivel:
„ Apával elmentünk cipőt venni, ne várj meg a vacsival beülünk valahová. Ha kérsz valamit írj. „- Szuper, szóval most órákig egyedül vagyok mit is csinálhatnék?- Álltam csípőre tett kézzel a hűtő előtt majd előkaptam a tejet egy tálat és a kedvenc müzlimet majd miután elkészítettem a müzlit elpakoltam és elővettem a könyveimet és a konyha asztalhoz leülve serényen jegyzetelni kezdtem a töri esszémhez az adatokat.
Nem tudom mennyi idő telhetett el de mikor legközelebb felnéztem a müzlim már inkább hasonlított egy tál hányásra így grimaszolva kiöntöttem és visszaültem. Az órára pillantva láttam, hogy annyira bele mélyedtem a tanulásba, hogy már elmúlt hat óra is. A gyomrom korgott az éhségtől így kénytelen voltam újra felállni és keresni valami kaját Természetesen olyan szerencsés voltam hogy most még maradékot sem találtam így tanácstalanul keresgéltem a pizzás szóró lapokat hátha találok egy kedvemre valót . Épp az egyik kedvenc pizzériám pizzái közül válogattam mikor valaki megfogta a vállam. Annyira meg ijedtem, hogy ugrottam egy nagyot, majd ahogy megfordultam, hátra ugrottam és majdnem bele épültem a pultba mikor megláttam Nicket.
- Nahát, azért ennyire nem vagyok ijesztő, vagy igen?- kérdezte vigyorogva mire én kifújtam bent tartott levegőmet és elmosolyodtam.
- Nem de megijesztettél hogy kerülsz ide?
- Először is szia.- ölelt meg szorosan.
- Szia na szóval hogy-hogy itt? Azt hittem épp utazgatsz …
- Dolgozom Annie nem utazgatok. A kettő nem ugyanaz .- mosolygott mire én csak megrántottam a vállam.
- Az mindegy, nem vagy itt mikor kellenél, engem csak ez érdekel. - néztem rá majd elfordultam és összegyűjtögettem a szórólapokat és visszatettem a polcra.
- Szóval szükséged volt rám? Mi történt?- lépett közelebb.
- Csak amit telefonban is elmondtam, csak épp, hiányzik az okoskodásod..- mosolyogtam.
- Igen? Szemtelenkedünk? El is mehetek ám..- fenyegetőzött játékosan mire a fejem ráztam hogy nem .- Na jó, maradok. De mi a baj? Nem szoktál ilyen lenni?
- Semmi, semmi csak mostanában kicsit magányos vagyok, ennyi az egész. Meddig maradsz?
- Ameddig szeretnéd…- nézett rám kedvesen.
- Ki megyünk a kertbe?
- Nem vagy éhes? Nem enni készültél?
- Majd időközben kitalálom...
- Akkor menjünk..- mosolygott majd átkarolta vállam és úgy sétáltunk ki a kertbe.
Nick szemszög..
Mikor beértem a stúdióba még nem volt ott Jeff pedig már tizenegy is elmúlt így csak leültem a keverőpulthoz és csak bámultam a gombokat. Az járt a fejemben amit Annie mondott nekem az este hogy mennyire szeret velem lenni. Ez nagy örömmel töltött el, de mellette szomorú is voltam miatta mert ő csak testvérként néz rám, ő nem érdeklődik úgy irántam mintha más értelemben is szeretne vagy érezne valamit irántam.
- Nick? Te hogy-hogy itt? Azt hittem csak egy hónap múlva jössz be..- hallottam meg Jeff hangját majd megfordultam és intettem neki.- Hű, depis vagy?
- Nem, nem mondanám. Inkább kedvetlen..
- De hogy-hogy itt vagy? Azt hittem épp New Yorkban forgatsz..
- Ott is voltam csak kértem pár napot hogy haza jöhessek, mondván fontos megbeszéléseim lesznek.
- De gondolom akkor nem emiatt jöttél.
- Nem Jeff, nem emiatt. Miatta mert hiányzott és látni akartam. Már nem volt elég az üzenet váltás meg a telefonálás.. már látni akartam .- mondtam mire ő leült velem szembe és csak bámult rám .- Tudod baromi irritáló mikor így nézel.
- Bocs, csak próbálok valami jó tanáccsal előállni, de most nem jön semmi spontán bölcsesség. - mondta mire bólintottam.
- Erre nehéz is bármit mondani , tudom.
- Próbáltál más lányokkal randizni?
- Nem láttad az újságokat? Három lánnyal is találkoztam el lettem nevezve Casanovának …
- És használt valamit?
- Szerinted ha használt volna itt lennék? Szerinted kihez vezetett tegnap az első utam mikor leszállt a gépem? Nem tudok más nőre úgy nézni, nem tudok önfeledten szórakozni és romantikázni másokkal miközben tudom hogy Annie itt van és vele kellene lennem.
- Nick, nem kell vele lenned… Annie jól van.
- Azt mondta tegnap hogy hiányzom neki és igen tudom hogy ő csak úgy hiányol mint egy testvért de akkor is, szüksége van rám. Azt mondta magányos és velem mindig jól érzi magát és…
- És?- szólt közbe Jeff.- Nick, le kéne higgadnod, ezt most jó barátodként mondom neked, ugyanis ez az állapotod kihat a munkádra is. Tudom, mit érzel iránta de lefogsz bukni.
- Oké de mit csináljak nem tudok hónapokig távol lenni tőle…- mondtam és épp ekkor nyílt az ajtó.
- Nahát kitől nem akarsz távol lenni?- vigyorgott Demi miközben bejött .- Sziasztok fiúk. Na mesélj csak..- huppant le a kanapéra.
- Nem fontos.- dörzsölgettem homlokom.
- Jeff, ki a lány?
- Ne mondj semmit. - néztem Jeffre komolyan mire az el is fordult.
- Szóval titkos a dolog, vágom én…csak úgy szólok hogy az egyik legjobb barátod vagyok és egész nyáron velem fogsz turnézni …- mondta Demi miközben körmeit piszkálgatta.
- Nincs senkim Dem, csak ez bonyolult…
- Értem ha nem akarsz beszélni róla oké de ahogy Jeffre rám is számíthatsz.
- Vagyis nem hagysz addig békén amíg el nem mondom.
- Pontosan. - mosolygott Demi.
- Annieről van szó..
- Nem ismerős a név ez a lány valami új énekes vagy színész csaj? Levagyok maradva mostanában..
- Demi, Annie Nick húga… - szólalt meg Jeff mire csak bólintottam Demi meg leesett állal bámult rám.
- Várjatok, azt hallottam húga de biztos csak képzelődtem szóval ki a lány?
- Nem képzelődtél, arról a teljesen átlagos és hétköznapi Annieről van szó akit anyáék örökbe fogadtak és aki az én mostoha tesóm.- mondtam majd lehunytam a szemem és hátra hajtottam fejem. Nem is akartam látni a reakcióját.
- Ezt nem értem, mióta tart ez köztetek?
- Nincs semmi köztünk. Ő nem tudja mit érzek, senki nem tud semmit, épp ezért örülnék a diszkréciónak.
- Ahha, ez egyre bonyolultabb, szóval ő nem érez semmit?
- Nem valószínű, nem tudom. – mondtam mire Demi Jeffre nézett és az arcáról azt olvastam le hogy komplett idiótának gondol.
- Kicsit bővebben?
- Jó akkor kezdődött az egész mikor tavaly szeptemberben összejött egy sráccal a sulijából és rögtön féltékeny lettem. Először nem is akartam tudomást venni róla, de aztán akaratlanul is elkezdtem fúrni a srácot és rá kellett döbbenjek bele szerettem. Az elmúlt pár hónap maga volt a horror számomra. Végig néztem ahogy együtt van ezzel a sráccal és folyamatosan csesztettem miatta. Szóval pokoli volt a kapcsolatunk mégis odavoltam érte és az elmúlt két hónap volt az amikor békésen megvoltunk egymás mellett és igazán megismertük egymást és ettől csak még jobban bele szerettem. Egy csomó olyan dolgot tudtam meg róla amit senki másnak nem mondott el még anyáéknak sem és… az elmúlt egy hónapban csak telefonon beszéltünk és olyan szinten hiányzott, annyira látni akartam hogy muszáj voltam haza jönni a forgatásról. - mondtam mire Demi nagyokat pislogott .
- Szóval szereted? Mit szeretsz egyáltalán benne?
- A szemét a mosolyát, azt ahogy beszél, ahogy énekel, ahogy átölel. A személyiségét, azt hogy mindig vidám és optimista. Van köztünk egy különleges kötelék aminek köszönhetően sokkal szorosabb a kapcsolata velem mint bárki mással a családban. Szeretem úgy érzem vele normális életem lehetne, vele egyszer családom lehetne .- mondtam mire Demi elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Szóval komoly? Ennyire szereted? Meg kell ismernem ezt a lányt, hozd el a koncertemre, holnap után.
- Mi? Demi ha meglátnak ott vele másnap minden újság azzal lesz tele…
- Ahham, gondolj bele Nick, ha megtudja a média és a rajongó táborod, hogy a húgodba lettél szerelmes, mit szólnak és a szüleid? És Annie bírja majd ezt, hogy mindenhova követik majd és faggatják és be pofátlankodnak az életetekbe? Elég erős hozzá? Egyáltalán ő érez valamit irántad? Van arra esély hogy érezzen? És ha érez is, képes lenne elfogadni azt a sok lemondást ami a te életeddel jár? Azt mondtad van barátja..
- Van de szünetet tartanak, szerintem hamarosan szakítanak is.
- Ezt ő mondta vagy csak te akarod hinni hogy szakítani fognak? Említette egy szóval is? Nick annyi buktatója van ennek az egésznek..
- Szóval most azt akarod mondani hogy felejtsem el?- pattantam fel.- Szerinted nem próbáltam, szerinted nem próbáltam más lányokkal randizni hogy kiverjem a fejemből? Direkt nem mentem anyáékhoz egy hónapig hogy ne lássam, de csak sértődés lett anyáék részéről és mikor az egy hónap után újra megláttam, csak jobban bele szerettem. Demi, tudom mit érzek és tudom hogy előbb utóbb velem lesz . És tudod mit, elviszem pénteken a koncertedre, úgyis szereti a zenédet és régóta elakar menni a koncertedre. Miért ne? Annie fontos nekem, és nem fogtok lebeszélni róla, nem tudok már lemondani róla. Most megyek, van egy kis dolgom .- mondtam majd felpattantam és ott hagytam őket. Elég dühösen nyomtam meg a lift hívó gombját, nagyon felbosszantottak.
- Heló, Nick, ugye?- toppant elém egy szép szőke lány..
- Az vagyok, ismerjük egymást?
- Ohh,a múltkori bulin mutatott be minket egymásnak Gigi, én is modell vagyok..- kacagott fel a végén ami kicsit erőltetettnek tűnt.
- Ja igen, emlékszem már, Jen, ugye? Hogy vagy?
- Jól, és látom te is, szóval beszélgethetnénk egy kicsit, ismerkedhetnénk, ihatnánk valamit. - simogatta vállam és nagyon csábosan mosolygott.
- Bocsi de nem. És most megyek is. Bocsi még egyszer. Szia.- köszöntem el mosolyogva majd beszálltam a liftbe és megnyomtam a földszint gombot. Elégedettséggel töltött el hogy lerázhattam azt a lányt Annie miatt, nem tudom miért éreztem így de tényleg jól esett.
Mikor Annie sulijához értem egy darabig csak ültem a kocsiban majd ahogy kiszálltam felvettem a baseball sapkámat és a nap szemüvegemet és elindultam a suliba. A folyosón lehajtott fejjel sétáltam és próbáltam megtalálni Frankiet. Két emeletet jártam végig mire megláttam a folyosó végén a haverjaival ökörködni. Valami lánnyal dumálgattak és vihogtak. Mikor odaértem megfogtam a karját és félre húztam.
- Nick..- nézett meglepve.
- Shh, nem akarom hogy észrevegyenek. Merre van Annie?- kérdeztem halkan mire öcsém az órájára pillantott.
- Már elmúlt két óra, azt hiszem a földszinten táncórán. Szerintem hamarosan vége, miért?- kérdezte öcsém mire kezébe nyomtam egy jegyet Demi koncertjére.
- Pénteken eljöttök velem a koncertjére, szóval ne tervezz semmit. Csak a jegyet akartam neki odaadni.
- Szuper..- nézegette a jegyet .- Annie a földszinten van a folyosó végén van egy nagy ajtó, azon menj be és ott egy kis folyosó végén lesz a táncterem, ott van a tánc óra .- mondta mire bólintottam majd sarkon fordultam és a lépcső felé indultam. Ahogy a földszintre értem végig mentem a folyosón és ahogy átmentem azon a nagy ajtón már hallottam a zenét. A táncterem ajtaján volt egy kis ablak így először csak azon kukucskáltam be. Épp egy öt fős kis csoport táncolt , Annievel az élen egy Britney Spears számra. Modern volt és szexi, nem is gondoltam hogy ilyet is tanítanak egy közép suliban. A következő pillanatban Annie nyomott egy hátra szaltót amiből egy srác karjaiban kötött ki. Vége lett a dalnak. A srác letette Anniet és mindenki tapsolni kezdett.
- Jól van srácok, csak nem tökéletes volt .- mondta a tanár mire mindenki elégedetten mosolygott .- Mára végeztünk, hétfőn találkozunk . – Mikor már mindenki kijött a teremből bekukkantottam az ablakon és láttam hogy Annie még a táskájában pakolászik így bementem hozzá.
- Nagyon jól mozogsz. - szólaltam meg mire felém fordult és elmosolyodott.
- Szia Nick.. köszi, igyekszem felzárkózni. Hogy-hogy itt vagy?- vette fel pólóját.
- Péntekre ne csinálj programot, elviszlek téged és Frankiet egy koncertre. - mondtam miközben átadtam neki a jegyet.
- Demi Lovato? Ohh de szuper, már olyan régóta elakarok menni egy koncertjére. Olyan jó fej vagy. Imádlak. - ugrott nyakamba és szorosan megölelt .- Jaj bocsi, tiszta izzadt és büdös vagyok. - húzódott el nevetve.
- Nem baj… szóval akkor örülsz?
- Persze, annyira izgatott vagyok. Tudod hogy imádom a zenéjét. Alig várom hogy lássam. - vette vállára a táskáját.
- Van még órád vagy valami?
- Nem, megyek haza tanulni, még bekell fejeznem a töri esszémet, holnap kell beadni és spanyolból is lesz egy próba vizsga .- mondta mire bólintottam. - Talán apa már itt is van.
- Akkor el kísérlek . Menjünk .- mondtam. Amíg a folyosón haladtunk lehajtottam a fejem és mikor kiértünk elkísértem apa kocsijához .- Szia Apa, hogy vagy?- hajoltam be az ablakhoz .
- Jól fiam, hallom pénteken koncertre viszed a fiatalokat.
- Igen apa, nem baj? Vigyázok majd rájuk..
- Tudom én azt, és dehogy baj, legalább lesz egy nyugodt esténk anyáddal .- vigyorgott apa.
- Hé, mi nem is szoktunk titeket zavarni .- szólalt meg a hátsó ülésről Annie mire apa nevetni kezdett.
- Csak vicceltem .- szólt hátra apa. – Bár néha az őrültbe kergettek az öcséddel, azok a viták.
- Persze, mert Frankie mindig akkor akar játszani mikor én tanulok és folyamatosan zavar, nem hagyja hogy befejezzem a tanulást.
- Nem tehetek róla hogy stréber lettél és már nem szórakozol semmit csak tanulsz meg táncolsz. - vágott vissza Frankie.
- Szép nálatok az élet. - vigyorogtam apára.
- Az. - sóhajtott apa.
- Nekem a tánc a szórakozás. Te a számítógépért vagy oda én meg a táncért, ez van. - dőlt hátra Annie én meg csak néztem őt. Még durcásan is olyan édes .
- Akkor pénteken találkozunk, hétre legyetek készen. - mondtam majd elléptem a kocsitól és csak intettem egyet. Mikor apa elhajtott elmosolyodtam, ez is megvan.
Annie szemszög.. Péntek
Ahogy haza értem a táncóráról gyorsan lezuhanyoztam majd megszárítottam a hajam. Elővettem pár ruhát de valahogy egyik sem volt az igazi így végül egy rövid farmer nacit és egy virágos topot választottam amihez egy szintén farmer dzsekit vettem és egy torna cipőt. A hajamat szépen beszárítottam így a göndör fürtök szépen a vállamra omlottak. Egy kis sminket is feldobtam az összhatás kedvéért majd lesétáltam a nappaliba és csak vártam hogy hét óra legyen.
- De kicsípted magad..- hallottam meg Frankie gúnyos hangját. Hátra nézve láttam hogy rajta ugyanaz a szakadt farmer és kifakult póló van ami a suliban is rajta volt aznap. - Csak nem pasit vadászol ma este?
- Frankie, azt hiszem te vagy egy kicsit alul öltözve… legalább azt a pólót átvehetted volna .- álltam fel és közelebb sétáltam majd közelebb hajoltam és beleszippantottam pólójába, nem kellett volna .- Ez a póló bűzlik…egésznap ebben izzadtál és képes vagy elmenni benne még egy koncertre?
- Miért ne? Én pasi vagyok…
- Nos most inkább úgy nézel ki mint egy hajléktalan. Én a helyedben átgondolnám.
- Te viszont illatozol mint egy virágoskert.. és ki öltöztél, tetszeni akarsz a srácoknak.
- Nem, én csak… nos nem kiöltöztem hanem felöltöztem, és le zuhanyoztam, és igen fújtam magamra parfümöt, azért mert nem itthon ülök és pizzázok hanem elmegyek szórakozni és emberekkel találkozom akik vélhetően szintén nem melegítőben mennek. Én gondolkoztam és nem kicsíptem magam. - fontam keresztbe karjaimat.
- Tényleg élvezet lehet veletek együtt élni. - hallottam meg Nick hangját majd megfordulva láttam hogy a falnak dőlve vigyorog. - Mindjárt hét óra indulnunk kell. Frankie menj és vedd át a pólót, ha a nadrágot átveszed az sem baj, idáig érzem a szagodat, és nem, még Annie parfümje sem nyomja el. Így nem viszlek sehova..- mondta mire én csak vigyorogtam.
- Persze, lány, fogd csak az ő pártját. Mindjárt jövök. - mondta Frankie duzzogva majd felvonult a szobájába.
- Csinos vagy, laza és…nőies .- mosolygott rám.
- Köszi, igyekeztem, nem akarok szégyent hozni rád .- mondtam mire felnevetett.
- Áh, dehogyis, szégyent Frankie hozott volna rám ha úgy elviszem magammal.
- Na ebben egyetértek veled .- mondtam majd mindketten nevetni kezdtünk.
Mikor megérkeztünk a koncertre nagyon elképedtem. Több százan, több ezren várakoztak kint hogy bejussanak végre. Nick viszont nem állt ott meg, hanem megkerülte az építményt és hátul egy zárt , őrzött parkolóba hajtott be. A biztonsági őr csak intett neki , gondolom már jól ismeri őt. Mikor kiszálltunk, átdobtam vállamon a táskám majd elindultunk a nagy fekete ajtó felé. Nick kopogott párat majd egyszer csak kinyílt az ajtó és egy nagy darab pasi jelent meg az ajtóban.
- Hello Phil..- köszönt majd lekezeltek egymással.
- Szia Nick, hát te kiket hoztál?
- Frankie az öcsém és Annie a fogadott húgom.
- Ohh ő lenne a fiatal lány akit a szüleid örökbe fogadtak? Nem is gondoltam hogy ilyen szép . hajolt közelebb hozzám majd a kezét nyújtotta. - Szia, Phil Williams vagyok. Demi és Nick jó barátja és amolyan kidobó ember. - vigyorgott.
- Annie Jones, örülök.- fogtam vele kezet. Hihetetlen nagy keze volt, kb háromszor akkora mint az enyém.
- Szia Frank, rég láttalak.- veregette meg a srác vállát. - Megnyúltál.
- Jah, te meg kigyúrtad magad, lassan le kéne állni. Még a végén szét durransz.
- Frankie, ne szemtelenkedj .- mormogott Nick miközben adott Frankienek egy taslit. - Bocs, kamasz.
- Ja, mind kis köcsög. - mondta Phil mire Nick felnevetett. Hát ez jó. - Persze ez a kis hölgyre nem vonatkozik.
- Már meg ijedtem. - kaptam szívemhez.
- Hm, tetszel nekem, szerintem jó barátok leszünk. – fogta meg vállam majd bevezetett egy folyosóra .- Jegyek?
- Nálam. - szólalt meg Nick mire Phil három nyakba akasztható VIP belépőt adott.
- Jó szórakozást srácok.- vigyorgott mire mi bólintottunk és elindultunk Nick után a folyosón. A folyosó végén volt egy ajtó ami egy másik folyosóhoz vezetett.
- Anyám ennyi folyosót. - szólaltam meg mire Nick felkacagott.
- Itt vannak az öltözők, először meglátogatjuk Demit.
- Komoly?
- Szuper, úgyis rég láttam már.- mondta Frankie majd megálltunk egy ajtó előtt.
- Kopp kopp kopp..- szólalt meg Nick és az ajtó pár másodpercen belül ki is nyílt. - Helló Demdem.
- Sziasztok, azt hittem már nem is jöttök. - szólalt meg Demi majd adott két puszit Nicknek. - Azta Frankie, te mikor lettél ilyen magas?- nézett Frankre aki csak megrántotta a vállát. - És kamasz, te jó ég, már el is felejtettem hogy ilyen korszakuk is van a fiúknak. Emlékszem mikor Nick volt ilyen…- nevetett majd ahogy Frankie is bement a szobába rám nézett. - Nahát, veled még nem találkoztam, szóval te lennél Annie.- mosolygott én pedig félve ugyan de nyújtottam a kezem.
- Szia, Annie Jones.- mondtam mire megfogta a kezem és hátra nézett Nickre.
- És még udvarias is. Nagyon örülök Annie, sokat hallottam már rólad, de nem is gondoltam hogy ilyen szép vagy. Gyere üljünk le egy kicsit. - húzott be majd ahogy becsukta az ajtót mind helyet foglaltunk az óriási kanapén ami elfoglalt egy egész falat.
- Nagyon szép vagy.- szólaltam meg.
- Ohh köszönöm, a sok smink, épp az előbb végzett velem Rachel, csodálkozom, hogy van még bőröm.- nevetett. – De hogy-hogy csak most jöttetek, dugó volt?
- Nem, Frankie csinálta a fesztivált. - szólalt meg Nick.
- Na ne túlozzunk, nem öltöztem át , abba a ruhába akartam jönni amiben suliban is voltam.
- Ja, amibe totál bele izzadtál.
- Azért mert te fürödtél és kiöltöztél, plusz még valami lötyit is fújtál magadra nekem nem kell ezt tennem.
- Parfümnek hívják és nem kell de te szó szerint bűzlöttél. - néztem rá mire csak kinyújtotta a nyelvét. - Na jó, én nem kezdem ezt elölről, ha neked így jobb akkor csak nyújtogasd, majd egyszer valaki levágja és csak nézel.
- Azta, máris bírlak. - vigyorgott Demi.
- Ja, lakj vele egy darabig és meglátjuk akkor is bírod-e, nem tudod milyen érzés reggel egy órát várni a fürdőre..
- Ez az elméleted bukik ott hogy saját fürdőszobád van, és nekem is, miattam aztán nem kell a fürdőre várni.
- Az mindegy, de a reggelinél várni kell mire eldöntöd hogy milyen ruhát veszel fel.
- Mint mondtam én nem kezdem elölről .- fordultam el tőle.
- Az igazi testvéri szeretet .- nevetett Nick Demi meg csak bólogatott.
A koncert alatt próbáltam visszafogottan vadulni. Végig táncoltam és énekeltem az összes dalt, Frankie meg csak állt és a fejével bólogatott. Igen érdekesen élvezi a zenét. Az egész aréna őrjöngött mikor meglátták Demit és ahogy elkezdett énekelni ez a hangulat csak fokozódott.
Mikor a koncertnek vége lett mi még hátra mentünk de már csak Nick beszélt Demivel, mi megvártuk az ajtónál. Elég komolynak tűntek beszélgetés közben úgyhogy biztos valami fontos dologról volt szó. Nick hevesen bólogatott miközben Demi beszélt , majd ahogy Nick átvette a szót Demi aranyosan mosolygott majd megölelte és Nick már jött is felénk. Demi intett nekünk is majd bement az öltözőjébe mi pedig Philtől elköszönve mentünk Nick kocsijához.
- Ez állati volt, tudtam hogy jó lesz de hogy ennyire..- mosolyogtam Nickre az anyós ülésről mire rám pillantott és elmosolyodott.
- Örülök hogy tetszett, ha ezt tudom már előbb elhoztalak volna .- mondta miközben az útra koncentrált.
- Nagyon köszönöm, nem is tudtam volna elképzelni jobb programot mára.
- Szívesen… Frankie te is élvezted? Tetszett a koncert?- nézett a visszapillantó tükörbe Nick mire Frankie csak megrántotta a vállát és morgott valamit. Nick tanácstalanul nézett rám és igazából én is rá. Nem tudtam mi van Frankievel az elmúlt pár napban. - Mi van veled, öcsi?
- Semmi , mi lenne?
- Fura vagy…- mondta Nick.
- Fáradt vagyok.- mondta mire Nick rá nézett.
- Gond van a suliban? Azért vagy kedvetlen?
- Nem fontos.
- Dehogynem, Frank mond már mi van?
- Nem kell felfújni a dolgot.
- Oké, de milyen dolgot? Csináltál valamit?
- Nem, dehogy, megfogok bukni töriből.- mondta mire már én is hátra fordultam. Nick először rám nézett majd Frankiere.
- De ez hogy lehet? Azt hittem jól állsz mindenből…- mondtam mire bólintott.
- Úgyis volt de az utóbbi két hónapban rám szállt a tanár, és volt pár teszt amire nem készültem és azóta pikkel rám és mindig engem szemel ki ha felelésről van szó. Hiába tanulok, olyan kérdéseket tesz fel amiről nincs is szó a könyvben és amiről ő sem beszél az órán.
- Miért nem mondod el anyáéknak, lehet hogy tudnának beszélni a tanárral..- mondta Nick mire bólogattam.
- Tuti megértenék. Viszont a bukást már nem fogadnák jól, most még van két hónap majdnem, tudnál javítani. – mondtam mire csak bólogatott .- Elmondjam én nekik?
- Nem, dehogy, majd holnap beszélek velük reggeli után.- mondta mire bólintottam és előre fordultam.- Annie?
- Igen?- néztem hátra.
- Tanulsz majd velem?- kérdezte halkan mire elmosolyodtam.
- Persze, szívesen.- mondtam
- Köszi.- mondta majd bedugta fül hallgatóját én pedig előre fordultam. Azonban ahogy oldalra néztem láttam hogy Nick mosolyogva figyel.
- Mi az?- kérdeztem halkan .
- Semmi, aranyos tőled hogy segítesz neki miközben neked is itt vannak a vizsgák.
- Én jól állok mindenből, négyesnél rosszabb jegyem nincs, így szívesen tanulok vele. Tudom, hogy ez neki és anyáéknak is fontos. - mondtam majd hátra hajtottam a fejem.
- Briannel mi a helyzet?
- Semmi, elvan azt hiszem. Tudod nem nagyon beszélünk.
- Tudod már mi lesz veletek?
- Valószínűleg szakítunk, legkésőbb évvégén mikor elutazik. Nem sok értelme lenne folytatni.
- Szereted?
- Nem. - vágtam rá és magamon is meglepődtem hogy ezt csak így kijelentettem. - Úgy értem, nem vagyok belé szerelmes, kiábrándultam.
- Értem, sajnálom.
- Ne hazudj, sosem bírtad. - mondtam mire vigyorogva nézett rám. - Nick..- nevettem fel mire már ő is nevetett. - Olyan dili vagy.
- Tény, de te így szeretsz. – nevetett tovább.
- Így igaz…
Mikor Nick leparkolt az udvaron Frankie rögtön kipattant és bement a házba.
- De sietős neki. - nézett rám Nick aki épp hogy kikapcsolta a biztonsági övet.
- Igen, még észbe sem kaptam hogy megálltunk, ő meg már bent volt a házban..- mosolyogtam majd én is kiszálltam és Nickkel indultam a ház felé.- Még egyszer köszönöm, jó volt nagyon ez az este.
- Nagyon szívesen.- nézett rám majd egy pillanatig úgy tűnt nagyon elmerengett. - Jó volt nézni ahogy tombolsz.
- Jó volt kiadni magamból. - nevettem majd kinyitottam az ajtót és beléptem a házba.
- Konyhában vagyunk. - hallottam meg anya hangját mire elmosolyodtam és oda indultam.
- Sziasztok. - köszöntem majd megöleltem őket.
- Na milyen volt?
- Nagyon klassz volt, totál elfáradtam, azt hiszem megyek és lefekszem.
- Én is megyek, későre jár. - jött közelebb Nick majd adott két puszit. - Pár hét múlva találkozunk, addig semmi drog , pia meg balhé, oké?- mosolygott.
- Igenis főnök. - nevettem. - Jó éjt mindenkinek .- mondtam majd elindultam a szobámba. Mikor lemosdottam felvettem a pizsamám és lefeküdtem az ágyra. Ez egy fantasztikus nap volt.
Reggeli után Frankie a nappaliba hívta anyáékat a töri dolog miatt én meg épp a konyhában pakoltam el mikor csöngettek.
- Nyitom. - kiabáltam majd elindultam az ajtó felé. - Brian…- torpantam meg mikor kinyitottam. - Te hogy kerülsz ide?
- Beszélgethetnénk..- mondta mire bólintottam majd belebújtam egy cipőmbe és kiléptem az udvarra.
- Menjünk hátra, ott letudunk ülni. - mondtam majd elindultunk és végig azon töprengtem hogy mit is mondhatnék neki.
- Hiányzol Annie és rossz ez a bizonytalanság. A lányokat is zavarja ez a helyzet. Mit akarsz ezzel a szünettel, még nem sikerült eldöntened, hogy mit akarsz tőlem?
- Nos igen, hidd el nagyon sokat gondolkoztam, töprengtem hogy mi lenne a legjobb és arra jutottam hogy az lesz a jó megoldás ha szakítunk. Már nem tudok úgy nézni rád ahogy azelőtt már nem szeretlek. - mondtam mire ő elnevette magát.
- Csak így egy csapásra kiszerettél belőlem?
- Fura de igen, nem is tudom, egyik napról a másikra ezt éreztem és rájöttem hogy bármit csinálnánk, ez már nem lenne a régi. Te elmész nyáron három hónapra és nem menne ez az egész… jobb ha szakítunk. A suliban viselkedhetünk majd barátokként ha már készen állsz, de ha többé nem akarsz barátkozni azt is meg értem. - mondtam mire bólintott majd felállt és tett pár kört.
- Talán igazad van. Fura ezt mondani, de igen, talán igazad van. Jobb, ha vége ennek a játéknak. Imádtalak és tudom, hogy ha adtál volna rá esélyt, tovább is imádtalak volna de így döntöttél, megértem. Kell egy kis idő míg ezt át rágom magamban és úgy tudok hozzád viszonyulni mint egy baráthoz de azt hiszem menni fog.
- Az nagyon jó lenne .- álltam fel majd egyszer csak magához ölelt. Viszonoztam az ölelést és jól esett de már nem olyan értelemben. Tudtam hogy Briannel egyszer még barátok leszünk, kell neki idő az biztos de egyszer jó barátokként fogunk még beszélgetni.
- Most jobb ha megyek. - engedett el.
- Persze, menj csak majd suliban látjuk egymást. – mondtam majd elmosolyodtam .- Szia Brian.
- Szia Annie.- nézett hátra majd elindult és már nem fordult meg. Szóval vége, ennyi volt, kár volt eddig húzni.
Ahogy beléptem a házba anya és apa nagyon tanakodtak valamin. A konyha pultnál álltak és susmorogtak én meg próbáltam hang nélkül elslisszolni mellettük de apa elkapta a kezem.
- Sehova kisasszony. Mi történt odakint?- nézett rám komolyan.
- Semmi, nos, szakítottunk, vége van .- mondtam mire apa magához ölelt.
- Ne légy szomorú, lesz majd másik. - mosolygott rám.
- Csináljunk valami sütit? – simogatta karom anya. Édesek, tökre vigasztalni akarnak és talán szomorúnak is kellene lennem de valahogy nem megy, nem érzem hogy fájna.
- Nem anya, nem muszáj jól vagyok, és nem csak úgy mondom. Egy ideje ért már ez a szakítás így hozzá szoktam a gondolathoz. Így legalább a vizsgákra és a táncra tudok koncentrálni. - mondtam mire anyáék egymásra néztek majd rám.
- Lenne egy nagy kérésünk.
- Segítek Frankienek, tudom hogy elég rosszul áll töriből, tegnap este elmondta, ő már megkért hogy tanuljak vele, szóval már megbeszéltem vele hogy szívesen segítek.
- Jajj de édes vagy kicsim. Hétfőn bemegyünk és beszélünk a tanárával hátha megtudjuk beszélni.
- Még ma elkezdjük, csak előtte befejezem irodalomra és fizikára a beadandómat. - mondtam majd felkaptam egy almát a pultról. - Megbüntettétek?
- Csak egy kis szoba fogságot kapott amiért nem szólt időben és eltitkolta a sok egyest, de nem bánta.
- Akkor jó, na megyek, szóljatok ha van valami.
- Oké.
Miután rendbetettem a szobám és befejeztem a házimat levittem a szennyest majd visszaérve az emeletre nem a saját szobámba mentem hanem Frankiehez.
- Kipp-kopp..- kopogtam az ajtón párat.
- Gyere .- hallottam meg hangját így benyitottam. Az ágyon ült és a telefonját nyomkodta. Leültem mellé mire rám nézett .- Kezdődik a kínzás?
- A tanulásra célzol? – nevettem fel.
- Igen. Anyáék nagyon kiakadtak mi?
- Nem mondanám. Na de egyenlőre csak nézzük meg mit vesztek aztán ebéd után jobban belemélyedünk. Én már végeztem a saját házimmal úgyhogy ráérek.
- Hogy a francba csinálod? Hogy tudod mindig időre megcsinálni az összes házidat?
- Nem tudom, figyelek az órákon és így itthon gyorsabban megy. Bár az esszékre mindig több időt szánok, meg napokkal a határidő előtt elkezdem így nem egyszerre kell sok házit csinálnom. Asszem ez a titka .- mondtam mire ő csak bólogatott.
- Most már biztos, te egy stréber vagy. - rázta fejét én meg csak nevettem. Nincs is jobb hétvégi program annál mint hogy az öcséddel tanulsz aki folyamatosan lestréberez és cikizni próbál.
Hali, ez most egy rövidebb rész lett, idő hiányában, már bele kezdtem a következő részbe ahol érkezik egy új szereplő is Szóval remélhetőleg hamar btudom fejezni és feltenni.
Továbbra is szeretettel várom mind a pozitív, mind a negatív kritikákat, építő jellegű is jöhet, az sosem árt.
