A nagy drámai változások úgy hatnak az ember életére, mint a mágnes: vagy közelebb hozzák egymáshoz a szereplőket, vagy eltaszítják őket egymástól.
/Cecelia Ahern /
****************************
Annie szemszög...
Hosszú nap volt de a java még hátra volt. Az ajándékozás. Nem tudtam hogy Nick mit szólna az ajándékomhoz ezért úgy gondoltam hogy leviszem és ha előadtam a dalt illetve a többiek is átadták az ajándékukat majd eldöntöm hogy a nyakláncot odaadom e neki.
Mikor lementem mindenki beszélgetett, nevetgéltek, jól érezték magukat. Anyára néztem aki csak bólintott így a zongorához sétáltam és leültem majd leütöttem pár hangot és mindenki rám nézett.
- Azt hiszem mind tudjuk hogy nem csak Brian miatt gyűlt össze mindenki.- néztem rájuk majd ahogy Nickre pillantottam, láttam hogy kezd észbe kapni. Eddigi félfekvő helyzetéből rendesen felült és mosolygott.- Nick, 23 éves leszel holnapután és mi mind szeretnénk neked nagyon boldog szülinapot kívánni. Írtam neked egy dalt, remélem tetszeni fog illetve szeretném ezzel a dallal kifejezni hogy mennyire örülök hogy egy olyan testvért és barátot kaptam mint te, még ha az elején döcögősen is indult a kapcsolatunk.- lenéztem a billentyűkre majd újra rápillantottam. Szélesen mosolygott így elkezdtem játszani. Nem akartam nagyon nyálas dalt írni, inkább a tényekre szorítkoztam és próbáltam szépen dalba foglalni. Címnek csak annyit adtam hogy,: You. Amíg énekeltem és ránéztem látszott tetszik neki, sőt talán még kicsit el is érzékenyült, mintha könnyeket láttam volna meg csillanni a szemében.
- Boldog Születésnapot.- mondtam mikor befejeztem a dalt.
- Köszönöm.-mondta majd elindult felém. Ahogy felálltam magához ölelt , éreztem, hogy mennyire elérzékenyült.- Köszönöm Annie, ez a dal, nagyon szép, azt sem tudom mit mondjak, igazából még nem is írtak így dalt nekem. Köszönöm.- simogatta karom.
- Nagyon szívesen, örülök hogy tetszik.
- Boldog születésnapot fiam, annyira büszke vagyok rád.- lépett oda anya majd megölelte Nicket. Én átvettem Danielle-től Alenát így mindenki átadhatta az ajándékát. Nick szorgosan bontogatott mindent közben vígan nevetgélt de igazából még mindig úgy láttam hogy megvan hatódva, persze ez lehet attól is hogy nem számított erre az ajándékozásra.Mikor mindenki átadta az ajándékot anya és apa kiment a tortáért.
- Én is akajok, menjünk oda....- mondta Alena mire közelebb mentünk és nyújtotta a kezét Nick felé aki letette a kezében lévő könyvet és átvette a kislányt.
- Mi újság hercegnőm?- kérdezte miközben felemelte a feje fölé és felnézett a kislányra mire az csak kacagott.- Nem válaszolsz? Mit csináljak hogy megszólalj?- engedte le majd elkezdte csikizni.
- Nick, ne, ne..- kacarászott a kislány mire Nick abbahagyta.- Bojdog Szüjinapot.- mondta Alena mire Nick magához ölelte.
- Köszönöm szépségem.- mondta Nick mire én csak mosolyogni tudtam. Anyáék pont ekkor léptek be a tortával.
Este 8 körül már mind úgymond szabad foglalkoztunk. Kevinék Alenát fürdették, Frankie videó játékozott , Joe elment, anyáék a vacsora után pakoltak össze én meg Nick meg a nappaliban ültünk és zenét hallgattunk.
- Tehetséges vagy, nem is kicsit.- mondta mire ránéztem.
- Köszönöm.- mosolyodtam el.
- De komolyan, tehetséged van a zene íráshoz is és mindemellett a hangod is nagyon szép. Volt valaki a családodban aki ilyen tehetséges volt?- kérdezte mire elgondolkoztam.
- Anya sokat énekelt nekem mikor kicsi voltam, azt sosem felejtem el. Apámról nem tudok, de elvileg a nagymamám énekesnő volt, anya mindig erről mesélt.- mondtam mire elmosolyodott.
- Hiányzik?- kérdezte mire én ránéztem.
- Anya? Nos amíg az árvaházban éltem hiányzott, nagyon. Mikor bekerültem még csak 6 éves voltam és tudod sokáig... Sokáig azt reméltem hogy egy nap értem jön.
- És nem ment...
- Nem..aztán elvittek hozzá kórházba és elbúcsúzott.- mondtam mire átült mellém a kanapéra.- Haragudtam rá, nagyon, mert egyedül hagyott, mert úgy éreztem nem szeret engem. Vele akartam lenni de az árvaházba kellett mennem.
- Aztán örökbe fogadtak nem?
- Ó dehogynem, kétszer is. Egyik család sem tudott befogadni, de második volt a rosszabb, a gyerekek megaláztak, kihasználtak, bántottak. Kukkoltak és fogdostak. Mikor ezt elmondtam az anyának megvert, nem is akárhogy. Az apa kihívta a mentőt és a kórházból már az árvaházba mentem vissza.
- Szóval ezért féltél hogy nem fogunk befogadni?
- Igen, egyik családnál sem szerettek, azt hittem bennem van a hiba, hogy én nem igyekszem eléggé hogy beilleszkedjek, hogy megszerettessem magam.
- És még én sem könnyítettem meg a dolgod mikor először találkoztunk.- mondta mire elmosolyodtam.
- Hidd el, nem gondoltam, hogy mindenki a nyakamba borul az első alkalommal és örvendezik hogy milyen jó hogy én itt vagyok. Dehogy gondoltam, csak azt reméltem hogy nem néztek rám majd csúnya szemmel és nem hajtotok el melegebb éghajlatra.- mondta majd felnevetett de utána gyorsan elkomolyodott.
- Sokkal több mindent éltél át mint azt a korod engedné. Más 16 éves lányok csak lubickolnak az életben te meg megjártad a poklot.- mondta mire lesütöttem a szemem.
- Ja, szar életem volt, de most boldog vagyok hogy itt lehetek veletek. Hogy újra vannak szüleim és végre vannak testvéreim amit annyira akartam kiskoromban.- mondtam majd felálltam a kanapéról és a kandallóról levettem a láncot tartalmazó kis dobozt.- Ez még a tiéd.- adtam oda neki mire kíváncsian nézett rám. Leültem mellé majd elmosolyodtam.
- Mi ez?
- Ez ...nos féltem hogy nem örülnél neki, így először inkább csak a dalt adtam neked de már nem félek.- mondtam mire ő kinyitotta a dobozt.
- Ez nagyon szép.- pillantott rám miközben kivette a dobozkából a láncot.
- Nem tudtam mennyire tetszenek az ilyen medálok, mégis csak egy kereszt de ez annyira megtetszett, semmi cicoma, csak maga a kereszt, olyan egyszerű de mégis szép és nem tudtam ott hagyni. Fordítsd meg.- mondtam mire megfordította a medált.
- Szeretettel...- olvasta fel a gravírozást.
- Nem..nem muszáj hordanod ha nem akarod.- mondtam halkan miközben a kezeimet nézegettem mire ő felnevetett.
- Annie, ez nagyon szép, miért ne hordanám? Tényleg tetszik...- mondta mire ránéztem.- Segítesz feltenni?
- Persze.- mosolyogtam majd feltérdeltem és közelebb hajolva hozzá bekapcsoltam a láncot. Már húzódtam volna el mikor magához ölelt.
- Annie, te egy nagyon értékes lány vagy, Brian hihetetlenül szerencsés..- mondta ami igazából nagyon jól esett.
- Köszönöm.- húzódtam el.- Remélem vigyázni fog rád.- utaltam a medálra.
- Biztos vagyok benne.- mondta halkan.
- Jobb lesz ha most vissza vonulok.- álltam fel lassan.
- Igen, igazad lehet. Menj csak, én is mindjárt indulok haza, még megkeresem anyáékat.
- Mikor jársz erre?- kérdeztem mikor már mindketten a lépcső felé haladtunk.
- Nem tudom, pár napra el kell utaznom, lesz néhány interjúm illetve egy fellépésem de majd beszélünk, oké?
- Persze. Akkor vigyázz magadra, Nick.- öleltem meg.
- Oké, te is és ha baj van csak hívj.- mosolygott.
- Köszönöm.- mondtam halkan majd intettem és elindultam az emeletre.
4 hónappal később..
Az első félév nagyon jól telt. A suliban egyre több emberrel lettem jóban, nem csak az osztályban de más évfolyamokban is. Frankie sokszor odahívott magához és a barátaihoz akik nagyon jó fejek , így sokszor mentünk el együtt bandázni. Még év elején jelentkeztem a drámakörbe illetve tánckörre. Nagyon élveztem mindkettőt. A dráma körbe még Brian is belépett a kedvemért, illetve hogy még többet legyünk együtt. Lesz egy tavaszi színdarab, egy musical amiben az egyik főszerepet én kaptam Jenny nagy fájdalmára. A darab címe Liliom hercegnő és folyamatosan próbálunk.
A karácsony nagyon jól telt. Az egész család együtt ünnepelt, énekeltünk, nagyokat ettünk és jól elbeszélgettünk.
A fiúkkal elmentünk korcsolyázni. Brian is velünk tartott és onnantól kezdve hogy haza értünk Nick nem hagyott békén. Folyamatosan cseszegetett, piszkálódott, ha Brian szóba jött kötözködött, megjegyzéseket tett. És egész téli szünetben ezt csinálta így inkább elmentem otthonról és Briannel találkoztam. Sétálgattunk a parton, a várost jártuk, csak élveztük a szünetet. Persze Nick közben utazgatott és koncertezett de ha nálunk volt akkor folyamatos volt a vitatkozás.
Szilveszter délután Brian elvitt magukhoz, bemutatott az egész családjának. Eleinte ugyan kicsit hűvösen fogadtak de az este végére nagyon jól mulattunk. Az anyukája nagyon szépen tud kötni így megmutatta a munkáit amik nagyon szépek voltak, látszott rajtuk hogy igazi kézimunka eredménye, hogy bele adta szívét lelkét mikor azokat készítette.
Az újévet egy házibuliban köszöntöttük, Jeremy, az egyik osztálytársunk rendezte és szinte az egész évfolyam ott volt, illetve voltak olyanok is akik nem hozzánk járnak, Jeremy barátai.
Éjfélkor a visszaszámolásnál Brian magához ölelt majd megcsókolt és úgy léptünk át az új évbe, mintha csak egy filmben lettünk volna.
Igazából Brian hihetetlen jó barát, minden tekintetben. Figyelmes, törődik velem, vicces, mindig megnevetett. Okos, jókat tudunk beszélgetni , komolyabb témákról is, és tudom hogy nagyon szeret engem. Tudom hogy szeret mégsem jutottam még el odáig hogy ezt úgy is ...szóval hogy lefeküdjek vele. Brian már nagyon akarná de én még nem éreztem magam késznek rá.
Hívott a sí szünetre hogy tartsak vele és a szüleivel egy kis telelésre, síelni mennek és szeretné ha velük mennék, de félek csak azért akarja hogy megtörténjen végre. Ezért egyenlőre nemet is mondtam illetve mondtam hogy gondolkozni fogok rajta, van egy hetem rá. Anyáéknak nincs kifogásuk ellene, ami azért megnyugtat mert ők is bíznak benne és támogatnak minket.
És most itt ülünk a nappaliban a srácokkal és várjuk, hogy a pizzafutár meghozza a rendelt két pizzát. Anyáék elmentek vacsorázni, elküldtük őket hogy egy kicsit kettesben is lehessenek. Nick és Joe átjött bébi szitterkedni, na igen, Frankievel mi vagyunk a bébik akikre vigyázniuk kell.
- Egyébként Annie, mit is játszol abban a darabban?- kérdezte Joe mire ránéztem.
- Én leszek a hercegnő..- mondtam
- Ja, el is felejtettem..- vigyorgott, tudtam, hogy nem felejtette el.
- Minek is vagy a hercegnője?
- A Liliom királyságnak.- mondtam nagy levegőt véve.
- Ja, tényleg, elfelejtettem.- vigyorgott újra. Abszolút nem értettem hogy miért csinálja ezt?
- Na és..az a srác is szerepel benne?- kérdezte Nick.
- Az a srác? Brianre gondolsz? Ugyanis ez a neve.
- Igen, rá.
- Igen, ő is szerepel benne. Bár nincs nagy szerepe.- mondtam.
- Nekem továbbra sem szimpatikus.- jelentette ki Nick savanyú képpel.
- Hm..még jó hogy nem veled jár, nem neked kell kedvelned, hanem nekem.- mondtam miközben telefonomat nyomkodtam.
- Most miért kell így rám förmedni?- kérdezte ártatlanul.
- Azért Nick, mert folyamatosan csak piszkálódsz ha szóba kerül szegény fiú.- néztem rá komolyan.
- Nem is.- tiltakozott felháborodva.
- De igen.- szólalt meg Joe.
- Jó és akkor mi van ha nem bírom, szabad országban élünk, akkor nyilvánítok véleményt amikor csak akarok.
- Igen, ez így van, csak hogy senki nem kíváncsi az örökös gyűlölködésedre, senkit nem érdekel hogy mit gondolsz Brianről. Mindenki más kedveli őt csak neked van bajod vele...- mondtam miközben felálltam.
- Mert meg fog bántani, tudom. Érzem...
- Most már médium is vagy vagy mi?
- Nem, egyszerűen csak tudom, érzem.- mondta ami már nagyon feldühített.
- Tudod mit, Nick, nem érdekel mit érzel és mit nem. Szeretem Briant, ő is szeret engem és tudod mit, elfogok menni vele és a szüleivel síelni. Egy hét vele egy síparadicsomban..hm...- mondtam vigyorogva.
- Nem is tudsz síelni.- emelte fel a hangját.
- Majd Brian megtanít...- mondtam majd elindultam a lépcső felé.
- Síelni?- szólt utánam Joe mire hátranéztem.
- Is.- mondtam hátra sem nézve majd felsétáltam az emeletre. A szobámban leültem az ágyra és küldtem egy üzenetet Briannek hogy velük megyek.
Már eltelt vagy két három óra mióta feljöttem mikor elmentem zuhanyozni. Időközben a fiúk biztos betettek valami filmet mert néha néha hangosan felnevetettek majd újra elhalkultak. Mikor lefeküdtem már nagy csend volt. Lehunytam a szemem és elkezdtem a bárányokat számolgatni. Nem sok idő telt el hallottam hogy nyílik az ajtó majd lépéseket. Egy pillanat múlva valaki ráhúzta a vállamra a takarót majd hallottam ahogy leguggol mellém és éreztem ahogy hozzáér arcomhoz majd végig simított hajamon. Nehezemre esett csukva tartani a szemem de muszáj volt.
- Ne haragudj kis hercegnő...- suttogta... Nick hangja volt. Egy perc múlva abbahagyta a simogatást és adott egy puszit a homlokomra.- Szép álmokat.- mikor hallottam hogy becsukódik az ajtó kinyitottam a szemem és vettem egy nagy levegőt. Nem értem ezt a fiút. Miért utálja annyira Briant?
Az egész hét jól telt, igazából az hogy nem találkoztam Nickkel jó volt mert nem idegesített fel még jobban. A síszünet egy hétig tartott, hétfőtől, de mi már szombaton indultunk. Anyáék elláttak mindenféle jó tanáccsal , leírtak minden elérhetőséget és megígértették hogy minden nap reggel és este felhívom őket. Péntek este már épp lefeküdni készültem mikor Anya nyitott be..
- Szia édesem.- mosolygott miközben közelebb jött.
- Szia...
- Leülhetek?- kérdezte mire én bólintottam ő pedig leült az ágyra mellém.
- Azt hittem már lefeküdtél.
- Igen csak tudod holnap elutazol és nem leszel itt egy hétig és talán meg kellene beszélnünk néhány dolgot.
- Ohh, már elmondtatok minden elérhetőséget.
- Nem erre gondoltam. Tudod szívem, nem szeretném ha elhamarkodottan döntenél egy két dologról.- mondta és már tudtam mire céloz.
- Ohh, az, értem...
- Tudod én megbízom benned és Brianben is. Tudom hogy nagyon szeret téged, hogy szeretitek egymást és ő egy igazán rendes fiú de te még csak 16 éves vagy és...
- Nem terveztem ennyire előre.- mondtam mire elmosolyodott.
- Csak szeretném ha tudnád hogy akkor sem muszáj megtenned ha Brian akarja. Biztosnak kell lenned benne.
- Honnan tudom hogy biztos vagyok benne, hogy készen állok?
- Azt érzed kicsim. Fontos hogy úgy érezd hogy kész vagy rá, mert az első együttlétnek különlegesnek kell lennie. És mindenképp védekezzetek kicsim, ez nagyon fontos.- mondta mire mosolyogva bólintottam.
- Anya... Brian nagyon édes meg figyelmes, nem fog olyat csinálni amit én nem akarok és különben is ott lesznek a szülei is, szóval ne kell aggódnod.
- Tudom, tudom, csak nem akarom hogy megbánd..
- Nem fogom..- mondtam mire ő mosolyogva bólintott majd adott egy puszit a homlokomra és felállt.
- Szeretlek kicsim.
- Én is téged anya, tényleg ne aggódj annyit értem.
- Oké, oké.- nevette el magát majd hátrálni kezdett, mikor kiment a szobából átöleltem a párnámat és lehunytam a szemem.Nem fogom megbánni...
A repülőn Brian végig fogta a kezem a szülei pedig csak mosolyogva figyeltek minket.
- Izgulsz?- kérdezte Brian mikor felszálltunk.
- Igen, nagyon. Még sosem síeltem úgyhogy az alapoknál kell kezdenünk, és hidd el rengeteg türelemre lesz szükséged..- mosolyogtam mire jobban felém fordult.
- Öröm lesz téged tanítani.
- Brian..- kezdtem mire elmosolyodott.
- Mond csak .
- Gyere közelebb.- suttogtam mire közelebb hajolt és átkarolta a vállam.
- Baj van?
- Nem én csak...miért akartad hogy veletek jöjjek?- suttogtam
- Mert azt akartam hogy jobban megismerd a szüleimet. Én már többször is voltam nálatok de te még csak egyszer és azt akartam hogy te is olyan jóban legyél az én szüleimmel mint én a te szüleiddel, na és persze mert szeretlek és nem akartam nélküled menni, és mert, ott talán kettesben is lehetnénk, nem?
- Arra gondolsz?
- Egész nap arra gondolok Annie..- suttogta fülembe mire kínomban felnevettem. Éreztem hogy kezdek elvörösödni, nagyon zavarba hozott.- Szeretlek.- simogatta arcom majd megcsókolt.
- Én is szeretlek téged.- öleltem meg majd vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemem.
Mikor megérkeztünk elég fáradt voltam. Alig bírtam nyitva tartani a szemem, csak aludni akartam. Brian nagyon édesen segédkezett az öltözködésnél hogy meg ne fázzak. Kézen fogva szálltunk le a gépről majd összeszedtük a csomagjainkat és indultunk is a családi nyaralóba ami téli lakként működik mert csak síelni jönnek ide.
Az épület nem túl nagy de azért mindenki kényelmesen elfér. 3 szoba, 4 fürdőszoba , konyha , nagy nappali található a házban és egy szép kis udvar tartozik hozzá. A ház modern, ugyanúgy a bútorok és berendezési tárgyak is modernek , stílusosak, akárcsak a Los Angeles-i otthonuk. Miután mindenki elfoglalta a saját szobáját elkezdtünk kipakolni.
A szobám szép volt. A szoba közepén egy nagy ágy állt, két oldalán kis éjjeli szekrények. Az ággyal szemben egy nagy 5 fiókos komód , mellette pedig egy beépített szekrény volt amiben szépen eltudtam rakni a ruháimat. A fürdőben volt kád és kabin is illetve vécé csésze, mosdókagyló, egy kis tükrös szekrény és a mosdókagyló mellett szintén kis komód amiben törölközők, tisztálkodási szerek voltak. Már épp elpakoltam és a bőröndömet dugtam az ágy alá mikor nyílt az ajtó.
- Szia, sikerült berendezkedned?- vigyorgott Brian mire elmosolyodtam.
- Igen, épp most végeztem. Mi a terv mára?
- Jajj semmi. Pihenünk, körbenézünk esetleg. Holnap pedig délelőtt lenézünk a pályára.
- Oké... Ugye segítesz nekem felszerelést választani?- néztem rá hatalmas szemekkel mire elindult felém.
- Olyan édes vagy, hát persze, holnap reggel elintézünk mindent , kettesben...- suttogta majd ajkait nyakamhoz érintette.
- Brian..- suttogtam mire felnevetett.
- Nyugi, nem vagyok hülye.- nézett szemembe
- Tudom hogy nem vagy hülye de akkor se csinálj ilyet..- mondtam mire megfogta a kezem és az ágyhoz tolt.
- Félsz tőlem?- kérdezte halkan.
- Nem, nem félek tőled, csak magától a dologtól félek.- suttogtam zavartan.
- A szextől.
- Ne mond már ilyen hidegen.
- Úgy értem az első együttléttől félsz?
- Igen Brian, mert fogalmam sincs az egészről.
- Ugyan Annie, manapság már az ovisok is tisztában vannak ezzel a dologgal. Anyukád is biztos beszélt róla.
- Ohh igen, de az mégsem ugyanaz , szóval érted. Félek és kész.
- Jaj te lány, Annie, nem fogok semmit rád erőltetni, ha most nem leszünk együtt akkor majd máskor. Ha nem érzed magad késznek akkor nem csinálunk semmit maximum majd csak összebújunk, oké?- simogatta arcom mire csak bólintottam.- Nagyon szeretlek téged.
- Tudom jól.Tudom. - öleltem át.
Megnyugtatott hogy Brian nem akart rögtön az első adandó alkalommal leteperni. Sőt hogy oldja a feszültséget még vacsorázni is elvitt. Egész este csak velem foglalkozott hogy jól érezzem magam és ne aggódjak. Mikor hazaértünk a szülei már visszavonultak ő pedig a szobámba kísért. Megvárta amíg lezuhanyzom majd mikor végeztem picit bebújt mellém az ágyba. Puszilgatott és simogatott, teljesen ellazultam tőle. Jóérzés volt hogy ott van velem, mégis hiányzott valami. Nem sokkal később elköszönt majd a szobájába ment.
Reggel mind asztalhoz ültünk és megreggeliztünk. Brian szüleivel lementünk a pályához. Ők körbenéztek amíg mi a felszerelésemet intéztük. Brian elkezdett beszélni az eladóval, én kb semmit nem értettem belőle. Végül a srác a sílécekhez kísért minket amik elvileg jók lennének nekem. Már csak választanom kellett. Egy lila mintás mellett tettem le a voksom majd megvettünk a még szükséges eszközöket és fizettem. Azért kemény hogy egy hülye sport milyen sokba kerül amit leginkább csak télen tudnak űzni az emberek. Nyáron kinek jut eszébe síelni menni? Senkinek szerintem, na mindegy, anyáék azt mondták nem számít mennyibe kerül, nem viszi őket a csőd szélére, a lényeg hogy érezzem jól magam.
Miután jól bevásároltunk megkerestük a szüleit akik épp egy kávézóban beszélgettek.
- Nahát, ez gyors volt gyerekek.- szólalt meg Miranda az anyukája.
- Nos, szerintem Annie nem fordított elég időt a felszerelése kiválasztására, de szerinte ez tökéletes lesz.- mondta Brian miközben leültünk.
- Sokszor az első megérzésünkre kell hallgatni.- mondta a nő mire elmosolyodtam.
- Na és Annie, hogy érzed magad? Olyan szótlan vagy. Nem kell tőlünk félni, nem harapunk.- nevetett Jack, az apukája.
- Jaj nem, minden rendben, csak idő kell amíg feloldódom.- mosolyogtam de igazából sokkal szívesebben lettem volna otthon anyáékkal, a fiúkkal. Csak Nick miatt mondtam erre igent mert annyira felhúzott az örökös szekálásával, azt akartam hogy lássa milyen jól megvagyunk Briannel, bár igazából nagyon hiányzik. Olyan rég beszélgettünk rendesen. Olyan jó lenne megölelni, de mostanában már addig sem jutunk el hogy megkérdezzem hogy hogy van, mert egyből ugrik ahogy meglát és cikizi Briant.
Nick szemszög...
Mióta hazajöttem arról a turnéról, teljesen megfordult velem a világ. Nem értem magam. Olyan más lettem. Igen ez a jó szó, más. Olyan gyorsan felkapom a vizet, felhúzom magam pedig ez azelőtt nem volt rám jellemző de ez a Brian gyerek, ha csak ránézek már legszívesebben beverném a képét. De miért? Mindenki más kedveli de nekem valamiért nem szimpatikus. Talán túl kedves, túl jó fej, túl jóképű, túl kigyúrt, TÚL TÖKÉLETES.
Túlságosan is olyan akit mindenki szeret és jóban van vele. De mikor én ránézek csak egy idiótát látok akiért Annie odavan, akiről tudom, valahogy érzem hogy még megfogja bántani. Annie még sírni fog miatta. Most is ott van Mucsaröcsögealsóvalagpusztán vele, síelnek... És mi van ha véletlenül elesik és megsérül, vagy mi van ha az a srác bántja. Tudom hogy nem történt még semmi köztük, anya elmondta hogy ő amiatt is aggódik hogy ezen a kis kiránduláson Annie elhamarkodottan fog dönteni és megteszi, egyből tudtam hogy arra gondol. Noha anya is kedveli Briant, még szeretné ha Annie nem feküdne le vele, és én is ezt szeretném.
Mi? Miért szeretném én ezt. Nem tök mindegy mit csinál azzal a fiúval?
Áááá...bele őszülök ebbe a hülyeségbe. Annie nagylány, eltudja már dönteni mit akar és ha ő ezt a fiút akarja hát legyen vele, mit izgat az engem. Ki készülök tőlük!!!!
- A francba..- dobtam le a fejhallgatót a keverő pultra.
- Nick, minden oké?- nézett rám kérdőn Jeff mire bólintottam.
- Jól vagyok csak elgondolkoztam.- dőltem hátra a széken.
- Nos valami gázos dolgon gondolkozhattál mert általában nem szoktál csapkodni meg káromkodni.- mondta mire bólintottam.- Nem kell elmondanod.- mondta vigyorogva várva a szaftos részleteket.
- Jeff, ez egy bonyolult ügy, még én magam sem értem...- dörzsölgettem homlokom mire bólintott.
- Oké, mondtam nem muszáj elmondanod, de ha beszélgetni akarsz itt vagyok.- mondta és már vette volna fel a fülhallgatóját mikor vettem egy nagy levegőt.
- Oké, de meg kell ígérned hogy soha, soha senkinek el nem mondod, ha kell a sírba viszed.- mondtam mire csak vigyorgott.- Jeff, komolyan.
- Oké, oké, megígérem. Évek óta barátok vagyunk, bízhatnál bennem egy kicsit.. - mondta sértődötten.
- Oké, szóval van egy lány.
- Lemertem volna fogadni. Mi a gond vele? Van pasija? A világ másik felén él vagy dolgozik? Nem tetszel neki?
- Nos, ez ennél komplikáltabb, olyannyira hogy a mindig összeszedett, komoly, határozott Nick eltűnt és lett helyette egy idióta aki nincs tisztában azzal hogy mit érez vagy hogy amit érez az igazi-e.- válaszoltam mire nagyra nyílt szemekkel nézett rám.- Ismered Anniet, ugye?
- Akit anyukádék örökbe fogadtak. Ja persze, nagyon aranyos csaj...várjunk csak, ne mond hogy ő a bizonyos lány..- mondta elképedve mire csak bólintottam.- De hogy, és mi van?
- Nem tudom, oké? Mostanában, mióta van barátja meg vagyok őrülve, ott fúrom a srácot ahol csak lehet, szinte utálom, rosszul vagyok ha ránézek. És mikor látom hogy Annie milyen boldog vele akkor még idegesebb leszek. Egyszerűen csak utálom hogy együtt vannak, mert azóta Annie eltávolodott tőlem, folyton veszekszünk ha találkozunk. Már nem tudunk egy mondatot váltani mert akaratom ellenére csak szidom azt a fiút és Annie persze rögtön felkapja a vizet és rá kontráz ami egyenlő veszekedés. Már nem is néz rám szinte, nem mosolyog, nem ölel meg, nem viccelődik velem, ha ott vagyunk, akkor a többiekkel beszélget engem figyelmen kívül hagy, mintha ott sem lennék.- mondtam mire Jeff elnevette magát.
- Öregem te féltékeny vagy... Várj tovább megyek, neked bejön a húgod.
- Nem is a húgom.
- Tudom jól, de ezt mond a nagy világnak akik ha kiszimatolják ezt szét cincálnak..- mondta mire lehajtottam a fejem.- Nem lennék a helyedben.
- Mit csináljak, nem zárhatom ki a családomat az életemből csak azért mert ő ott van, de ha meg látom rögtön kész vagyok. Az elmúlt majdnem egy évben olyan sokat változott és egyre szebb és nem tudom mi a francot kezdjek magammal mikor meglátom. És ha az jut eszembe hogy az a majom van most vele, olyan ideges leszek...nem tudom magam visszafogni.
- Ne menj egy ideig.
- Próbáltam. Egy hónapig nem mentem, azt értem el hogy mindenki megharagudott rám mert hogy kerülöm őket.
- Akkor menj mikor ő nincs otthon.
- Kösz, és azt hogy. Mikor ő suliban van, anyáék dolgoznak, hétvégén meg ő is ott van. Vagy hívjam fel hogy ‘Annie, mikor randizol Briannel és meddig leszel távol? Csak azért mert addig meglátogatnám anyáékat hogy veled még csak véletlenül se fussak össze.’ így gondoltad?- kérdeztem mire Jeff már annyira nevetett hogy az oldalát fogta.
- Kurva humoros vagy Nick, elmehetnél komikusnak..- mondta miközben már köhögött és könnyezett a nevetéstől.
- Ki vagyok veled segítve.- mondtam duzzogva miközben elővettem a telefonomat és láttam hogy még csak dél lesz.
- Akkor keress egy csajt, ha neked is lenne valakid szerintem nem lenne ekkora gond látni őt.
- Gondolod? Szerinted mit csinálok, randizom, ezerrel randizok, szinte minden héten mással, aki épp az utamba esik lassan de egyik sem olyan mint ő. Annienek a személyisége fogott meg, ahogy az életet szemléli, ahogy pillanatok alatt megtud nyugtatni, csak egy érintésével is.
- Nick, figyelj megengeded hogy írjak egy forgatókönyvet ebből a kis sztoriból? Szerintem nagy sikere lenne.
- Menj a francba Jeff.
- Oké, gondolkodni fogok hátha eszembe jut valami megoldás...- nézett rám komolyan.- Hacsak nem mész turnéra rövidesen és akkor megint távol leszel. Annyi felkérést kapsz, oké, nem nagy országok, meg nem kaszálsz akkorát de legalább nem lennél a közelében és világot látnál.- mondta mire elgondolkoztam.
- Igen, ez nem hülyeség...megfontolom...- mondtam majd a keverő pult felé fordultam...- Hm, látod tudsz te okosat is mondani..
- Tudom, mind lebecsültök.- mondta mire felnevettem.
- Majd jövök.- mondtam majd a kocsikulcsot és tárcámat felkapva elhagytam a stúdiót.
Annie szemszög...
3 nap múlva...
- Na jól van Brian, én feladom. Már három napja kínlódom de folyamatosan csak esek és esek és esek, már minden porcikám fáj..- nyafogtam miközben a hóban ültem.
- Hahó fiatalok, minden oké?- kérdezte Jack aki épp akkor csúszott be mellénk.
- Annie nem igazán érzi át ezt a sportot.
- Akkor ne erőltessétek, ha ennyi idő után sem sikerült ráéreznie akkor valószínűleg már nem is fog, van aki nem erre a sportra született...nézd csak anyádat, ott ül a kávézó teraszán egy bögre forrócsokival a kezében és mikor elsuhanok előtte serényen integet. Ő inkább nyár típus. Tudod hogy szeret szörfözni meg búvárkodni az óceánban, a telet utálja. Főleg a havat. - nevetgélt mire elmosolyodtam.
- Nos, én is inkább egy forrócsoki mellett ülnék mint itt a hóban.- néztem fel Brianre. Mire ő segített felállni.
- Akkor elkísérlek és utána én visszajövök ha nem baj.- mondta mire bólogattam.
- Csak nyugodtan.
- De nem fogsz unatkozni?
- Fiam, Annie nőből van, hidd el jól ellesznek anyáddal amíg hitelkártya van a közelben.
- Pontosan.- helyeseltem.
- Oké, apa mindjárt jövök, találkozunk a felvonónál?- kérdezte Brian mire apja bólintott.
Megkönnyebbültem mikor a pálya szélére értünk. Levettem a léceket majd elindultunk az említett kávézó felé.
- Csak nem elfáradtatok?- mosolygott Miranda miközben összébb húzta magát így leültem mellé a kanapéra.
- Nem, feladtam, ez nem az én sportom.- mondtam mosolyogva.
- Kitartó voltál, én egy nap után feladtam, tele lettem lila foltokkal így jobbnak láttam abbahagyni, na meg a hó nem is nagyon a barátom.- mondta majd intett a pincérnek.
- Én is tiszta foltos vagyok, tegnap mikor a tükör előtt álltam úgy éreztem magam mint egy Dalmata.- mondtam majd hátra dőltem.- Hm..milyen jó meleg ez a kanapé.
- Igen, nyomásérzékelős, ha leülnek rá elindul a fűtés, nagyon jól megcsinálták. Szinte élvezet itt ülni.- mondta a nő mire felnevettem és pont ekkor érkezett meg a pincér.- Két forrócsokit kérünk.
- Én visszamegyek még.- mondta Brian majd lehajolt hozzám és adott az arcomra egy puszit.- Szeretlek.- suttogta mire elmosolyodtam.
- Én is téged. Vigyázz magadra.- fogtam meg a kezét mire bólintott majd visszaindult én meg csak néztem utána.
- Nagyon szerelmes.- szólalt meg Miranda mire ránéztem.- Még nem láttam ilyennek. Volt már barátnője de egyiknél sem láttam ilyen boldognak. Mióta együtt vagytok otthon is sokkal figyelmesebb velem. Nem tudom mit tettél vele de jó így látni. Sokáig eléggé befordult, nem nagyon ismerkedett, bár még csak 17 éves nem kell hogy gyűjtse a trófeákat de a mai fiatalok, ti sokkal érettebbek vagytok már mint mi anno, a kapcsolataitokat is máshogy kezelitek. Brian meg különösen. Az apja és a bátyja a példaképe.
- Rögtön megkedveltem mikor bekerültem az új suliba. Bár sokáig én észre sem vettem hogy Brian többet akarna, mielőtt elutazott Miamiba akkor mondta el, de elutasítottam. A nyár folyamán pedig rájöttem hogy nagy hiba volt mert nagyon hiányzott nekem. Olyan könnyen beleszerettem. Olyan figyelmes és kedves, mindig meghallgat , tudok vele beszélgetni. Mindig kíváncsi a véleményemre, még a drámakörbe is belépett miattam. Nagyon büszkék lehetnek rá.
- Azok vagyunk, és örülök hogy egy olyan barátnője van mint te, aki két lábbal áll a földön és nem valami elszállt picsa.- mondta mire felnevettem.
- Csak nem hallott Jennyről?- kérdeztem mosolyogva.
- De igen, még nem találkoztam vele, de nem is szeretnék. Nagyon kiállhatatlan lehet.
- Oh az, nagyon is.- mosolyogtam.
- Mi lenne ha holnap elmennénk egy kicsit lazítani. Van itt egy wellness szálloda is. A wellness részlegre akkor is belehet fizetni ha nem lakunk ott. Masszázs, gőzfülke, szolárium, pezsgőfürdő, szauna... Na benne vagy?
- Persze, miért is ne? Itt ülni úgyis eléggé unalmas egész nap.
- Igen, de egyedül meg nem olyan jó a wellness már előbb is kérdezni akartalak de annyira kitartóan próbálkoztál a síeléssel hogy hagytam.
- Nos már szabad vagyok.- nevettem.
- Akkor beiktatunk egy kis vásárlást is.- mondta mire már mindketten nevettünk.
Este ahogy haza értünk mind elvonultunk. Miután megvacsoráztunk egy étteremben mindenki teljesen kész lett. Én igazából csak egy nagy alvásra vágytam meg egy forró fürdőre, vagyis fordítva, először a fürdőre majd bedőlni a puha ágyba, beleburkolóznia takaróba és aludni.
Ahogy a fürdéssel végeztem felvettem a pizsamám majd a mamuszt és kimentem a szobába. Bebújtam az ágyba és elővettem a könyvet amihez már három napja nem nyúltam mert mindig ki voltam nyúlva, de ma jobb így gondoltam olvasok egy kicsit. El is olvastam kb öt oldalt mikor nyílt az ajtó.
- Szia.- dugta be a fejét Brian.
- Szia, gyere be.- mondtam mire belépett majd bezárta az ajtót.- Te nem tudsz aludni.
- Nem.- mondta majd ahogy az ágyhoz lépett megcsókolt.
- Ohh, oké...- mondtam mikor kivette kezemből a könyvet majd letette.
- Bebújhatok hozzád?- kérdezte mire bólintottam. - Milyen jó hozzád bújni..- simogatta hasam én pedig csak nyeltem egy nagyot.- Nyugi..- suttogta majd gyengéden megcsókolt.
- Most akarod?- kérdeztem halkan ahogy becsúsztatta kezét a felsőm alá.
- Igen, szeretlek Annie és megőrülök érted..- puszilgatta arcom majd maga alá vont és szenvedélyesen megcsókolt. Minden eltelt perc után biztosabbá vált bennem hogy nem most kellene megejteni ezt a “ beavatást”. Azt hiszem nem álltam rá készen.
- Jó volt édesem?- kérdezte mire csak bólintottam. Végig az elmúlt egy óra járt a fejemben. Nem tudtam mit mondjak neki.- Biztos? Tudom hogy neked ez volt az első de nem fájt nagyon?
- Nem Brian, jó volt.- mondtam majd lehunytam a szemem és próbáltam egyenletesen lélegezni.
- Nekem is jó volt..- mondta miközben karom simogatta..- Hé Annie...Annie? Alszol?- hallottam mosolygós hangját de nem reagáltam. Úgy tettem mintha aludnék.- Szép álmokat .- suttogta majd adott egy puszit a fejem búbjára mire én legördültem róla és átölelve a párnám úgy tettem mintha még mindig aludnék. Nem akartam vele arról beszélni. Nem tudom miért. Nagyon odafigyelt rám, úgy nem lehet panaszom , mégis, talán csak nem voltam rá kész, talán csak nem volt jó az időzítés. Túl gyorsan akart mindent és, nem tudtam élvezni, még nem tudtam átadni magam neki. Anya jutott eszembe, azt mondta nagyon jól gondoljam át, és döntsek helyesen, semmiképp se siessem el.. Majd valamiért Nick arca ugrott be, majd hogy totál kifog mindenki akadni, na nem mintha sok közük lenne a szerelmi életemhez.
